Szép álmokat jó éjszakát kívánok a Családnak és Barátoknak betérőknek!kiss
Erről van egy könyv is. amit már olvastam. az irójára nem emlékszem de valami olyasmi a cime. hogy a Fáraók fénye..???
A fáraók lámpája
A történelemkönyvekben azt olvashatjuk, hogy Lugio Galvani (1737-1798) fedezte fel az elektromosságot, és Thomas A. Edison (1847-1931) találta fel a villanykörtét. Ám több forrás is arra utal, hogy bizonyos kiválasztottak már több mint 3000 évvel ezelőtt is ismerték az elektromosságot.
Amikor Lukianosz görög író (120-180) a II. században ellátogatott Hierapoliszba, lenyűgözve állt meg Héra istennő templomában. Egy bizonyos „világító drágakő”, amelyet valamilyen energiaforrás táplált, sugárzó fénybe borította az épület belső termét. Más ókori szövegekben is beszámolnak ilyen csodalámpákról. Csak a fantáziadús kutatók képzeletének szülöttei lennének ezek a tárgyak?
Régi, magasan fejlett kultúrák mágusai és tudósai minden valószínűség szerint már hihetetlen tudással rendelkeztek. Ezt mára már számtalan tény bizonyítja, gondoljunk például a piramisok építésére, amelyhez nemcsak óriási építészeti szaktudásra, de kimagasló matematikai és csillagászati ismeretekre is szükség volt. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy az élet más területeit illetően is rendelkezhettek hasonlóan nagy tudással.
Egyiptomban, a Lukszor melletti Királyok Völgyében az egyiptomi fáraók sírkamráiban gyönyörű színes festményekkel díszítették a folyosókat. A gondolkodó emberben rögtön felmerül a kérdés, hogy vajon miként tudták ilyen művészien kidíszíteni azokat, ha egyszer vaksötét van bent. Nyilvánvaló, hogy használniuk kellett valamiféle világító eszközt, másképp ez nem ment volna. Tudósok többféle magyarázatot is próbáltak adni, ezek egyike szerint valószínűleg tükrök segítségével vezették be a nap sugarait, azonban akik ezt a folyamatot valóban megpróbálták rekonstruálni, azt tapasztalták, hogy a betükrözött fény belevész a sötétségbe. Egy másik, meglehetősen erőltetett magyarázat szerint fáklyákkal világították meg a folyosókat. A baj csak az, hogy az egész csodálatos alagútrendszerben nem találni koromnyomokat, melyek ezt a feltételezést alá tudnák támasztani. Így az egyiptológusok tovább töprenghetnek azon, vajon hogyan tudták 3500 évvel ezelőtt felvinni a falakra ezeket a bámulatos műveket. Talán a fáraóknak is voltak elektromos világítóeszközeik?
Atanasius Kirchner természettudósnak (1601-1680) tudomása volt egy égő lámpáról, melyet annak idején a régi egyiptomi főváros, Memphis föld alatti pincéiben találtak. De vajon van-e bármiféle bizonyíték az efféle történetekre?
Nos, úgy tűnik, hogy van! Hisz ilyen bizonyítékkal szolgálhat a késő egyiptomi korszak egyik temploma, mely Lukszortól 60 km-re fekszik. A denderai Hathor-templomról van szó, amelynek a föld alatti kriptái, melyek három emelet mélyen húzódnak a föld alatt, páratlan domborműveket rejtenek. Hathor istennő papjai Kr.e. 100 körül az emberi alakok mellett hólyag alakú képződményeket is ábrázoltattak a műalkotásokon, melyek úgy néznek ki, mintha hatalmas lámpák lennének, és dzsed-oszlopok tartják őket. Ez az „erő” hieroglifajele. A különös tárgyakon lótuszvirág csúcsából előbújó, hullámvonalban tekergőző kígyók is láthatók.
Walter Garn bécsi villamosmérnök 1980-ban bebizonyította, hogy a domborműveken valódi izzók képe látható. „Az ábrázolásmód megdöbbentő volt – számol be Garn. – A dzsed-oszlopok pontosan úgy néznek ki, mint a modern nagyfeszültségű szigetelők. A kígyók elektromos szikrák vagy világító gázkisülések lehetnek, melyek a magas feszültség hatására lépnek ki a lótuszvirág csúcsaiból. Alapvető elektrotechnikai ismeretek nélkül képtelenség lett volna elkészíteni egy ilyen rajzot. Egyszerűen túl sok az egyezés.”
A mérnök a régi egyiptomi mintakép alapján készített egy 40 cm hosszú üvegtestet, melynek végét gyantából öntötte ki, és az egyik oldalán egy lemezes elektródot, a másikon egy fémcsúcsot helyezett el. Garn a következőképpen írta le, hogy mi történt ezután:
„Ha kiszívjuk a levegőt egy üvegtestből, melybe két fém alkatrész ér bele, már kis feszültségnél is kisülésre kerül sor. 40 torr nyomásnál egy fénycsík kígyózik egyik fémtől a másikig. Ha még több levegőt szívunk ki az üvegből, a csík kiszélesedik, míg végül az egész körtét betölti. Pontosan ez látható a Hathor-szentély föld alatti folyosóit díszítő képeken.”
Elképzelni sem tudjuk, mekkora hatalmat tulajdonítottak a hívők több mint 2000 évvel ezelőtt egy ilyen berendezésnek, amikor látták, ahogy a szivárvány színeiben játszó fénysugár sziszegő kígyóként mozog a kripta sötétjében, kékes fényt bocsát ki, és megvilágítja a falakat. Volt ott egy kép Tothról, a hold istenéről is, akit a kutatók védőistenének is tartottak. Toth a számos mítoszok egyikében egy lótuszvirágban jött le az égből az emberekhez, hogy elhozza nekik a „fényt”.
A bagdadi múzeumban őriznek egy elektromos elemet. Már a több mint 2000 éves tárgy felfedezője, Wilhelm König német régész is azt írta 1938-ban, a pártusok egyik településéről szóló ásatási naplójában, hogy egy vázaszerű, 14 cm magas agyagedény, melyet egy rézhenger és egy vasbot egészített ki, nagyon emlékeztetett egy galvánelemre, vagyis egy olyan cellára, mely egy anódot (réz) és egy katódot (vas) tartalmaz. Rolf Schulte restaurátor dr. Arne Eggebrecht egyiptológussal, a hildesheimi Pelizaeus Múzeum munkatárásval 1978-ban egy kísérlet keretében megépítették a lelet pontos mását. Sav gyanánt borecetet öntöttek a készülékbe, amely másfél voltos feszültséget adott.
A fentiek alapján logikus az a következtetés, miszerint a későbbi korokban is kellett, hogy legyenek ismerői ezeknek a technikáknak. Hiszen ha csak egy bizonyos beavatott társadalmon belül is volt ez ismert, annak tagjai minden bizonnyal tovább is adták egymásnak ezt a tudást. Egy I. Justinianus kelet-római császár (527-565) uralkodásának idejéből ránk maradt beszámoló szerint Antiochiában (Szíriában) szintén volt egy örökké világító lámpa.
Numa Pompilius király állítólag már Kr.e. VII. században elhelyezett egy „örökké égő fényt” egy római templom kupolájában. Pauszániasz görög történetíró (II. század) azt írja, hogy a római Minerva istennő szentélyében is mesterségesen létrehozott aranyfény égett. Augustinus (354-430) filozófus, a négy nagy nyugati egyházatya egyike egy „varázslámpáról” számolt be, mely állítólag szüntelenül világított egy pogány Ízisz-templomban. Nem tudta kioltani sem a szél, sem más természeti erő. Virgiliusról, a varázslóról pedig az a hír járta, hogy egy oszlopot emelt Róma városában, és egy „nagy üveglámpát helyezett el rajta, mely folyton égett, anélkül, hogy kialudt volna”. Érdekes, hogy a villanykörtéhez üvegburát használtak, pontosan úgy, ahogyan napjainkban is szokás.
Sajnos hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy korunk civilizáltnak mondott társadalma a legokosabb, az általuk használt technológiák a legtökéletesebbek, s hogy egyáltalán a tudományos fejlődés csúcsa napjainkban valósul meg. A fentiek azonban nagyon jól példázzák azt, hogy a régmúltunkat illetően sem szabad előítélettel lennünk. Hisz ahogyan a bölcsek mondják: „Semmi nem történik a Földön, ami egyszer már meg ne történt volna.”
A történelemkönyvekben azt olvashatjuk, hogy Lugio Galvani (1737-1798) fedezte fel az elektromosságot, és Thomas A. Edison (1847-1931) találta fel a villanykörtét. Ám több forrás is arra utal, hogy bizonyos kiválasztottak már több mint 3000 évvel ezelőtt is ismerték az elektromosságot.
Amikor Lukianosz görög író (120-180) a II. században ellátogatott Hierapoliszba, lenyűgözve állt meg Héra istennő templomában. Egy bizonyos „világító drágakő”, amelyet valamilyen energiaforrás táplált, sugárzó fénybe borította az épület belső termét. Más ókori szövegekben is beszámolnak ilyen csodalámpákról. Csak a fantáziadús kutatók képzeletének szülöttei lennének ezek a tárgyak?
Régi, magasan fejlett kultúrák mágusai és tudósai minden valószínűség szerint már hihetetlen tudással rendelkeztek. Ezt mára már számtalan tény bizonyítja, gondoljunk például a piramisok építésére, amelyhez nemcsak óriási építészeti szaktudásra, de kimagasló matematikai és csillagászati ismeretekre is szükség volt. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy az élet más területeit illetően is rendelkezhettek hasonlóan nagy tudással.
Atanasius Kirchner természettudósnak (1601-1680) tudomása volt egy égő lámpáról, melyet annak idején a régi egyiptomi főváros, Memphis föld alatti pincéiben találtak. De vajon van-e bármiféle bizonyíték az efféle történetekre?
Nos, úgy tűnik, hogy van! Hisz ilyen bizonyítékkal szolgálhat a késő egyiptomi korszak egyik temploma, mely Lukszortól 60 km-re fekszik. A denderai Hathor-templomról van szó, amelynek a föld alatti kriptái, melyek három emelet mélyen húzódnak a föld alatt, páratlan domborműveket rejtenek. Hathor istennő papjai Kr.e. 100 körül az emberi alakok mellett hólyag alakú képződményeket is ábrázoltattak a műalkotásokon, melyek úgy néznek ki, mintha hatalmas lámpák lennének, és dzsed-oszlopok tartják őket. Ez az „erő” hieroglifajele. A különös tárgyakon lótuszvirág csúcsából előbújó, hullámvonalban tekergőző kígyók is láthatók.
Walter Garn bécsi villamosmérnök 1980-ban bebizonyította, hogy a domborműveken valódi izzók képe látható. „Az ábrázolásmód megdöbbentő volt – számol be Garn. – A dzsed-oszlopok pontosan úgy néznek ki, mint a modern nagyfeszültségű szigetelők. A kígyók elektromos szikrák vagy világító gázkisülések lehetnek, melyek a magas feszültség hatására lépnek ki a lótuszvirág csúcsaiból. Alapvető elektrotechnikai ismeretek nélkül képtelenség lett volna elkészíteni egy ilyen rajzot. Egyszerűen túl sok az egyezés.”
A mérnök a régi egyiptomi mintakép alapján készített egy 40 cm hosszú üvegtestet, melynek végét gyantából öntötte ki, és az egyik oldalán egy lemezes elektródot, a másikon egy fémcsúcsot helyezett el. Garn a következőképpen írta le, hogy mi történt ezután:
„Ha kiszívjuk a levegőt egy üvegtestből, melybe két fém alkatrész ér bele, már kis feszültségnél is kisülésre kerül sor. 40 torr nyomásnál egy fénycsík kígyózik egyik fémtől a másikig. Ha még több levegőt szívunk ki az üvegből, a csík kiszélesedik, míg végül az egész körtét betölti. Pontosan ez látható a Hathor-szentély föld alatti folyosóit díszítő képeken.”
Elképzelni sem tudjuk, mekkora hatalmat tulajdonítottak a hívők több mint 2000 évvel ezelőtt egy ilyen berendezésnek, amikor látták, ahogy a szivárvány színeiben játszó fénysugár sziszegő kígyóként mozog a kripta sötétjében, kékes fényt bocsát ki, és megvilágítja a falakat. Volt ott egy kép Tothról, a hold istenéről is, akit a kutatók védőistenének is tartottak. Toth a számos mítoszok egyikében egy lótuszvirágban jött le az égből az emberekhez, hogy elhozza nekik a „fényt”.
A bagdadi múzeumban őriznek egy elektromos elemet. Már a több mint 2000 éves tárgy felfedezője, Wilhelm König német régész is azt írta 1938-ban, a pártusok egyik településéről szóló ásatási naplójában, hogy egy vázaszerű, 14 cm magas agyagedény, melyet egy rézhenger és egy vasbot egészített ki, nagyon emlékeztetett egy galvánelemre, vagyis egy olyan cellára, mely egy anódot (réz) és egy katódot (vas) tartalmaz. Rolf Schulte restaurátor dr. Arne Eggebrecht egyiptológussal, a hildesheimi Pelizaeus Múzeum munkatárásval 1978-ban egy kísérlet keretében megépítették a lelet pontos mását. Sav gyanánt borecetet öntöttek a készülékbe, amely másfél voltos feszültséget adott.
A fentiek alapján logikus az a következtetés, miszerint a későbbi korokban is kellett, hogy legyenek ismerői ezeknek a technikáknak. Hiszen ha csak egy bizonyos beavatott társadalmon belül is volt ez ismert, annak tagjai minden bizonnyal tovább is adták egymásnak ezt a tudást. Egy I. Justinianus kelet-római császár (527-565) uralkodásának idejéből ránk maradt beszámoló szerint Antiochiában (Szíriában) szintén volt egy örökké világító lámpa.
Numa Pompilius király állítólag már Kr.e. VII. században elhelyezett egy „örökké égő fényt” egy római templom kupolájában. Pauszániasz görög történetíró (II. század) azt írja, hogy a római Minerva istennő szentélyében is mesterségesen létrehozott aranyfény égett. Augustinus (354-430) filozófus, a négy nagy nyugati egyházatya egyike egy „varázslámpáról” számolt be, mely állítólag szüntelenül világított egy pogány Ízisz-templomban. Nem tudta kioltani sem a szél, sem más természeti erő. Virgiliusról, a varázslóról pedig az a hír járta, hogy egy oszlopot emelt Róma városában, és egy „nagy üveglámpát helyezett el rajta, mely folyton égett, anélkül, hogy kialudt volna”. Érdekes, hogy a villanykörtéhez üvegburát használtak, pontosan úgy, ahogyan napjainkban is szokás.
Sajnos hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy korunk civilizáltnak mondott társadalma a legokosabb, az általuk használt technológiák a legtökéletesebbek, s hogy egyáltalán a tudományos fejlődés csúcsa napjainkban valósul meg. A fentiek azonban nagyon jól példázzák azt, hogy a régmúltunkat illetően sem szabad előítélettel lennünk. Hisz ahogyan a bölcsek mondják: „Semmi nem történik a Földön, ami egyszer már meg ne történt volna.”
Szép jó reggelt és szép napot kívánok a kicsi családomnak!
Szia Radványa látom ügyes voltál és már korán felébredtél.
Minden rendben van nem voltak ufós állmaid?
Minden rendben van nem voltak ufós állmaid?
E
elke
Vendég
Szia Barbikám, ha Jézus inkarnációja volt akkor, hogy tudott elszállni? Én hiszem, hogy Jézusnak volt egy kicsi humorérzéke, de azt inkább a megértéshez elfogadáshoz használhatta és nem szórakozásra mint ott a csoportban.Nem tudom miért gondolom Jézusról, hogy minden szeretete és a tanítványai, követői ellenére végtelenül magányos volt
Szia EditLove, ezek engem is mindig elgondolkoztatnak, köszi
Reménykedem, hogy nem úgy érted ahogy én gondolom
Nagyon létezik ebben a topikban valami csoda :11:
Gondolod, hogy ennyi lenne?Arra emlékszem.Meg logikus is. :-D Mária gyakran öltött kék színű ruhát (csadort?) és a gyerekek szeretik azt a színt, amiben anyjukat gyakran látják.
Valaki mondta, hogy az elmeosztály tele van Jézusokkal - meg Napóleonokkal.
Nagyon sok híresség van arrafelé, de Jézusból van a legtöbb.Egyszer azért talán mégis volt de női testben.Mindig eszembe jut nem az amit mondott, hanem az amit érezni lehetett, ha a közelébe voltál.
Igaz a kollégák közzül senkit nem hatott meg
Ez engem is érdekelne.
De szuper neked és már felébredtél?
Ezt én sem értem ezt a tükröt miért kell összetörni, ráadásul 7 év balszerencsét hoz a babona szerint:lol:. Nem lehet nem észrevenni és nem belenézni naponta a tükrökbe újra és újra, hogy ne felejtsünk el valami fontosat.Még véletlenül sem azért hogy ítéljünk vagy bárkinek lenéző gőgös választ adjunk eltelve önnön tudásunktól és közben visszaszorítsuk a saját bizonytalanságába és félelmeibe, hanem hogy emlékezzünk és válasszunk és közben mi magunk is tükrök legyünk.
Ezt pedig Sirkán mondta és mélyen igaznak tartom: Amikor valakinek segítek felállni,arra nem le, hanem ránézek.Lehajolok hozzá,és egymásba kapaszkodva együtt állunk fel.
Szerintem Ő nem ezzel jelezte a "másságát". Honnan tudod, hogy nem voltál ott? Mi van, ha csak nem emlékszel?Nem csak mint ember tünt ki de lehet, hogy a ruházatával is jelezte Ő nem olyan mint a körülötte lévő feketébe öltözködök.
Lehet hogy ő direkt választotta a kék színt annak ellenére, hogy nem ez a szín volt a megszokott és elismert bizonyos vallásoknál.
Sajnos én ebben teljesen tudatlan vagyok, meg asztán már 2000 éve történt,sok mindent át is írhattak azóta ezzel kapcsolatban is. És úgyí nem vótam ott.
Terézanya nem csak ápolt hanem begyógyította a lélek sebeit, tükröt tartott reményt adott.
Soha nem gondoltam "csak" a hibákra
Érdekes úton jársz, mesélsz róla többet is?A közösségi tudat átformálódása az egyéni tudat átformálódása után változik, tehát marad a tükör számomra
Radványa, néha azt gondolom mindig minden ismétlődik és közben mi nagyon kicsit fejlődünk .
Szép jó reggelt és napot kívánok mindenkinekkiss
Hát az volt. Viszont nem jött át az üzenet. Én azt vártam, hogy az lesz az üzenet, hogy ha nem hal meg valaki, akor nem tud ismét megszületni - kisbabaként. de végül nem ez lett a tanulság. Vagy ez lett? Nagyon álmos lehetem.
Köszönöm. Honnan lehet tudni valakiről, hogy ő Istenember?
Bealudtam
, nekem ez tegnap elmaradt. Mármint az elköszönés. Kicsi??? :-D kiss Neked is szép, nagyon szép napot!
E
elke
Vendég
Mindenkinek szép délutánt kívánok
Cathy, nekem tetszik
Targenor kiss letöltögettem mindet és most az operát próbáltam és képzeld tudok másolni egérrel:656::656::656: köszönöm.kiss
jaj olyan nagyon örülök és büszke is vagyok magamra :lol:
Cathy, nekem tetszik
Targenor kiss letöltögettem mindet és most az operát próbáltam és képzeld tudok másolni egérrel:656::656::656: köszönöm.kiss
jaj olyan nagyon örülök és büszke is vagyok magamra :lol:
Szia, ugye milyen "álomfejtős"?Szia Cathy, Neked is szép délutánt
Nekem is tetszik
Mindjárt válaszolok neked, a többire is! kiss
Elke
Sztem valahol minden nagy, "egyedülálló" ember magányos. Vannak szintjei, amikhez csak kevesen, sőt talán még senki sem ér fel.
Nekem Jézus derűsen, és magabiztosan jön le. Nem humorizált, de értete a humort, derült rajta. Munkácsinak van egy vörös ruhás Krisztusa, a Jézus Pilátus előtt c, kép egyik "ujjgyakorlata", ahol Jézus nem megtört volt, hanem dacos, olyan: fogalmatok sincs mit műveltek velem" c. tekintete van a képen. Nekem ez annyira igaznak tűnt, amikor láttam.
Sztem valahol minden nagy, "egyedülálló" ember magányos. Vannak szintjei, amikhez csak kevesen, sőt talán még senki sem ér fel.
Nekem Jézus derűsen, és magabiztosan jön le. Nem humorizált, de értete a humort, derült rajta. Munkácsinak van egy vörös ruhás Krisztusa, a Jézus Pilátus előtt c, kép egyik "ujjgyakorlata", ahol Jézus nem megtört volt, hanem dacos, olyan: fogalmatok sincs mit műveltek velem" c. tekintete van a képen. Nekem ez annyira igaznak tűnt, amikor láttam.
E
elke
Vendég
Szia, ugye milyen "álomfejtős"?
Azért az ilyen képek nekem nem nagyon jönnek be, de ez elvarázsolt sokkal több van benne
Kösz szépen mostmár világos lett valami miért nem tudok én ilyen jól fogalmazni?
Nem humorizálásra gondoltam én sem
Láttam az a képet nekem nem dac jött le de az a fogalmatok sincs, mit műveltek az tényleg ott van.
Igen, mert mint töbször idéztem:
"A csodák természetes dolgok. Ha nincsenek csodák, valami rosszul működik."
Mármint a kék szín kedvelése Jézus által. Nem, persze, nem gondolom, hogy csak ennyi. Ennél több lehet benne, de azért sztem ez is.
Végül mi lett a nővel? Kikezelték a dokik a Jézusságából? Popper Péter is ír egy különös betegéről, aki nem tudni, hogy elmebeteg volt, vagy "érintett".Nagyon sok híresség van arrafelé, de Jézusból van a legtöbb.Egyszer azért talán mégis volt de női testben.Mindig eszembe jut nem az amit mondott, hanem az amit érezni lehetett, ha a közelébe voltál.
Igaz a kollégák közzül senkit nem hatott meg
Jó ez a tükör, mert ahányan vagyunk, talán annyifélét értünk rajta (mint egy szimbólumon, és akkor már megint az álomfejtésnél járok.
) Nekem kicsit Darnel tréning jut eyzembe róla, ahol azt kellett kiabálni (ahogy olvastam róla): gépek vagyunk. Mert igazodunk az elvárásokhoz. Nem tudom, az a jó-e, ha egyáltalán nem igazodok, vagy az, ha igazodok. Valahol meg kelenet találni a kettő közöt az egyenesúlyt, a harmóniát. Ma ez nekem ilyen gumicsengős napom, úgy tűnik. A szeretet magában foglalja a figyelmet az iránt, akit szeretünk. Ha "mindenkit" szeretünk, mindenkire figyelünk. Úgy figyelni mindenkire, hogy közben önmagunk maradunk, na az már feladat.
E
elke
Vendég
Nem kezeltük ki áthelyeztük egy at OPNI -ba nem tudom mi lett a sora, de órákon át üldögéltem mellette éjszaka.
Amit én Darnelról tudok az nem kevés, de semmi köze nincs ezekhez a dolgokhoz, az egy rejtett manangerképző és pénzszerző akció megspékelve néhány innen onnan kikapott ilyen -olyan "személyiségfejlesztő" elemmelJó ez a tükör, mert ahányan vagyunk, talán annyifélét értünk rajta (mint egy szimbólumon, és akkor már megint az álomfejtésnél járok.
Bizony az tényleg feladat
Na, mégis csak van mit csiszolnom a fogalmazásomon. kiss Nem dac, persze, valami öntudat, határozottság, erő. Vadásztam erre a képre a neten, de nincs meg.
Nem kell csiszolni amit félreértek rákérdezek, ez így rendben van ahogy ezt mondtad.
Cathy! Én megfordítanám a kérdést: miért gondolod, hogy Te nem vagy az? Szerintem mindannyian azok vagyunk. Csak az eszmélés útján máshol tartunk.
"..Jézusnak csak ez volt a bűne - túl boldog volt. Elviselhetetlenül boldog.... Azt mondják, Jézus sohasem nevetett. El tudjátok képzelni? Ott ül a terített asztalnál, jókat eszik, iszik, beszélget - és soha nem nevet? Ez lehetetlen ...."
Osho
Nekem valami azt súgja, hogy ez a kép közelebb áll a valósághoz.
Mit gondoltok?
Értelek. Én is úgy gondolom, hogy Isten részeként, "gyermekeként" mindannyian Istenek vagyunk, de talán vannak köztünk, akik Istenebbek. Ők az Avatarok.
Szóval a kédés részleteseben azt szeretné megvilágítatni, hogy hogyan derül ki valakiről, hogy ő Avatar, a köznapi értelemben. Miért mondják, hogy XY Avatar, míg rám csak egyedül te mondtad - éppen az előbb. Másra meg egyáltalán nem mondja senki esetleg. Mitől függ ez?