kérdés-válasz
kérdés:
hova menekülök? merre van az amit keresek? nem itt van? nem itt van? kérdezi az, akinek hiszem magam...mi az élet?
munka? kapcsolat?csekkek? zene? család? gyerekek? mi az, ami mindettől függetlenül jelen van, létezik, mint az, akinek hiszem magam? az élet irányított? vagy mederben van, volt, és lesz? befolyásolhatom a sebességét? vagy arra sem vagyok képes? hogy van az, hogy értem és érzem? a fantasztikus érzés lehet állandó? ha állandó, akkor van a világban helyem? belül van egy hely, ahol nagyon kellemes...azonnal kívülálló vagyok, amint megtalálom helyem...ha megfejted a rejtvényt, mi van utána? nem marad más, csak a légüres tér...a lét...nem marad más, csak az érzés...a szerelem...a szeretet...költészetben mesélni az életről, zenével az érzésekről, vagy csenddel elmondani mindent? nyomokat hagyni, vagy inkább írmagja sem marad annak ellenére, hogy akarom? mit akarok? élni? hogyan éljen az, aki erős önmegtartóztatással, határozott akarattal végül eléri a csak folyik a folyó állapotot, és nincs befolyással környezete a cselekedeteire? a világ csak ennyi? van-e valami a nem érezni után? megmarad minden, dimenzióváltással...a semmi és minden...az élet
válasz:
Engedd el a kezét, csak úgy kaphat szárnyra,
Rácsodálkozik majd erre a világra.
Engedd el a kezét, soha sem késő,
Beszélj csak, beszélj csak,
Nem tudod még, hogy üres szavak.
Beszélj csak, beszélj csak,
Mindig lesz, aki csendben marad.
Üres szavakért szívet nem adsz,
Hirtelen megnyugszol, dalra fakadsz,
Üres szavakért folytasd, mit elkezdtél,
Beszélj csak, beszélj, csak,
Nem érzed még, hogy üres szavak,
Beszélj csak, beszélj csak,
Beszél helyetted a ragyogó nap.
Találkoztam Istennel borral,
Találkoztam Istennel sült kacsacombbal,
Találkoztam Istennel, a létem,
mint odatapadt csiga a cseresznyefalevélen.
Mint fecske, bár leomlik,
Fészket épít,
Mint ember, megszokásból
Építi a régit,
Él magának, él másnak,
Létén keresztül, A régmúltban bízva a jövőbe menekül...
Nem keresek semmit
élek,
Nem vágyom a jót,
érzek,
Önmagamban élek, mégis gátja vagyok önmagam létének.
Hibáztatok, hibás vagyok,
ha élek, akkor élni hagyok,
cselekszem, mert ettől vagyok,
Ember vagyok,
Magam után embert hagyok.
