Szkeptikusok (kételkedők) topikja 2.

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Drága nagypapi: nagyon tetszett az átirat. :)

Úgy tűnik a rohangálós részeken túljutottunk, mert hétvégén még pihenni is tudtunk. :) Viccet félretéve, tényleg tudunk lassítani, mert mostmár sok olyan feladat van, amit itthon is meg tudunk csinálni. :)

Barbi: a menyasszonytáncot, hogy bírjam fejlesztem az állóképességem. :)

Milyen lesz a ruhád? És a párodé? Vacsi étterem vagy otthon? Menü meg van már? Naaa, mesélj kicsit!
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok,

Nem hiszitek el, milyen lökött vagyok. Nagy leckét kaptam ma úgy érzem az élettől, egy jó nagy pofont.

Felszálltam reggel a buszra az első ajtónál, ahol nem szoktam egyébként, és a lábamnál volt 40 ezer forint. Nem mertem lehajolni érte, mert mit fognak szólni a többiek, már a többi utas...Egy bácsi felállt az ülésről, és felvette...

Hát így jártam, azóta ütöm a fejem a falba, és szidom magam, hogy lehettem ennyire szerencsétlen, mért foglalkozom mások véleményével, pedig nagyon kellett volna az most, és úgy éreztem, azt nekem küldte a sors segítségül, és nagyon rosszul érzem magam, meg tudnám magam fojtani egy kanál vízben...úgy éreztem, nem érdemlem meg, hogy ilyen szerencsém legyen.

Nagyon rosszul érzem magam :???:

Ezt nagyon meg tudom érteni! Fene a jólneveltségünket. Hát megéri? :)
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát ezer ilyen sztorim van. Volt olyan, hogy találtunk egy 20 000-t exemmel a postán, nem mondtuk meg az összeget, csak hogy találtunk pénzt, és ha visszajönnek érte, este6 ra ott leszünk, visszaadjuk. aztán nem jöttek érte, így egy kispapával 3 felé dobtuk.

Volt olyan találtam pénzzel teli pénztárcát, és úgy ahogy volt visszavittem a családnak.

Múlthéten egy 5000-el többet akartak visszaadni, és nem hagytam (pedig iszonyat bunkó volt a nő).

Hivatalosan fel kellett volna venned a pénzt, bemenni vele a rendőrségre, elmondani, hogy találtál pénzt, és ha vki keresi, akkor nálad megtalálja. De az tuti, a rendőrségre kell hivatalosan bevinni.

Szerintem ne érezd rosszul magad emiatt. Ha pénzt találtam, akárcsak 500 ft-ot is, mindig az jutott eszembe, hogy ez valakinek nagyon hiányozhat.
Velem mindig nagy szükségben történt ilyen, de ha egy mód volt, mindig visszaküldtem a tulajdonosnak.

Szóval bár igenis megérdemelnéd, a sorsod nem feltétlenül így küld neked segítséget!!!
Erről eszembe jut a vicc a papról, aki az árvízben várja Isten segítségét. Neked már meséltem.
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Más...

Megnézte a doki az MR-t, és nem volt tőle boldog. Azt mondta, hogy nem túl jó, de azért megkapja párom a gyógyszert. Szegényke nagyon elkeseredett. Meg én is picikét szomorú vagyok, de azt mondogatom, hogy a következő MR már sokkal jobb lesz, és nagy javulást fog mutatni.

Viki

Hát persze, hogy rendbe fog jönni, meg fog gyógyulni! Az egész topik neki drukkol! kiss Én még küldök neki egy kis csodát is. Most aztán muszáj lesz neki!
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia dwicky!

Szerintem nyugodt lehet a lelkiismereted, hogy ebben a válságban nem nálad landolt valaki más pénze. Mondjuk egy olyan emberé, akinek esetleg az volt az össz vagyona.:rolleyes:;)
Te tiszta lelkiismerettel tükörbe nézhetsz.
Mert annak ellenére, hogy nagyon jól jött volna az a pénz most nektek, nem vetted el.
Én sem vettem volna fel. Nem mertem volna. De ha belegondolok, az a pasi miért vehette fel. Ő sem a tulajdonos volt. A tulaj úgyis keresztet vethetett, szegény, arra a pénzre. Ha minden Isten akarata szerint történik, akkor az a pénz Isten akaratából került oda, épp Wiki orra elé, épp hogy a zsebébe nem tette a Jóisten, oszt mégsem vitte el. Na, szóval ez is egy álláspont. :rolleyes: kiss :)
 

Anamaya

Állandó Tag
Állandó Tag
Erről eszembe jut a vicc a papról, aki az árvízben várja Isten segítségét. Neked már meséltem.

Igen nekem már mesélted. Eszembejutott közben két másik eset. Egyik a párommal fordult elő. jött haza, még Pécsen éltünk, szóval jött haza egy hajnalban, és leejtett valamit a kezéből, lehajolt érte, és falevelek alatt talált egy kisebb összeget. Na, az tényleg tutira neki volt odakészítve, mert a környéken senki sem volt, és mint mondtam falevelek takarták be.

A másik eset a tv-ben volt. Vki elhagyott félmillió forintot, egy másik férfi megtalálta. Nem vitte haza, hanem bement vele a rendőrségre. És végül megtalálták a tulajdonost, aki egy többgyermekes apuka volt, és akkoriban kapták ezt a pénzt a gyerekek nevelésére, mert nagyon-nagyon szegények voltak. Ha így nézzük Isten akarata, hogy visszajutott a pénz.

Lehet, hogy a pasi, aki felvette, még nagyobb szükségben van, mint Vikiék. Ezt kívülről sosem tudjuk meg.
 

Anamaya

Állandó Tag
Állandó Tag
Milyen lesz a ruhád? És a párodé? Vacsi étterem vagy otthon? Menü meg van már? Naaa, mesélj kicsit!

Teszek majd fel képeket valahová esküvő után.

A vacsi egy művelődési házban lesz, ahol mi csináljuk a dekorációt (már egy ideje csinálgatom itthon :) ) a menü szimpla lesz: tyúkhúsleves, flekken, rántott sajt, rántott sertés husi, sajttal-sonkával töltött rántott csirke, vegyes köret, töltött káposzta, no meg a torta.


Közben egy másik hírem is van, ami számomra örömteli: apunak javultak az eredményei, ezért első körben kevesebb kemót kell kapnia. :))) /hozzátenném, hogy amióta kemót kap, sokkal jobban van és nemhogy fogyott volna, de hízott, energikusabb, és nem volt eddig negatív mellékhatása -lekopogva-/.


Még egy adalék rólam: természetesen, hogy ne menjenek simán a dolgok tegnap a jobb kezemet (jobb kezes vagyok), durván kificamítottam. Először azt gondoltuk törés, de szerencsére nem, viszont kissé nehezen tudom használni. Végigböngészve a napjaim, tudom, hogy miért kaptam e pofont, és meg is próbálok változtatni a dolgokon. :)
 

dwicky

Állandó Tag
Állandó Tag
Én sem vettem volna fel. Nem mertem volna. De ha belegondolok, az a pasi miért vehette fel. Ő sem a tulajdonos volt. A tulaj úgyis keresztet vethetett, szegény, arra a pénzre. Ha minden Isten akarata szerint történik, akkor az a pénz Isten akaratából került oda, épp Wiki orra elé, épp hogy a zsebébe nem tette a Jóisten, oszt mégsem vitte el. Na, szóval ez is egy álláspont. :rolleyes: kiss :)

Hát sajnos én is így gondolom. Hiszen túl sok a "véletlen" (nem hiszek a véletlenekben, szerintem minden okkal történik). Most az egyszer az első ajtónál szálltam fel, pont a pénz mellett álltam meg. Szóval sok a véletlen benne. De most már úgyis mindegy. Csak azt sajnálom, hogy a bácsinak meg a néninek láthatóan nem volt rá szüksége. Legalábbis drága ruhákban voltak, a nőnél márkás, drága táska volt, és rengeteg ékszer lógott rajtuk. Azért remélem jóra használták fel. Bár elég mogorva, morcos képük volt, nem nagyon nézek ki belőlük kedvességet, de én szerintem általában rossz emberismerő vagyok. :D :rolleyes:
 

dwicky

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát persze, hogy rendbe fog jönni, meg fog gyógyulni! Az egész topik neki drukkol! kiss Én még küldök neki egy kis csodát is. Most aztán muszáj lesz neki!

Drága vagy, és mind azok vagytok itt. :D kiss

Már sokkal jobb kedve van, így nekem is. Mondtam neki, hogy húztam jóskártyákat, és mindegyik azt írta, hogy ne csüggedjünk, a mostani rossz után csakis jó jöhet, jó úton haladunk, és Isten és az angyalok velünk vannak, és csak továbbra is kérnünk kell a segítségüket. De a csoda mindig jól jön! :D

Szóval most már jobban vagyunk. Majd megmutatjuk mi, hogy a következő Mr lesz a legeslegjobb, amit a doki valaha látott. :D

Viki
 

bullstar

Állandó Tag
Állandó Tag
Drága Kisunokáim és Kisállataik, kisnövényeik !

Érdeklődéssel olvstam a klakult diskurzust, a lelkiismeretről, és a pénzről. Bocsájtsétok meg, ha szokásomhoz híven ( ritkán, de oldalnyi hosszan ) hozzáteszem a magam kis tanmeséjét. Tanmesét a lelkiismeretről , az eberségről, ami olyannyira kiveszőben van mostanában. régi mese, aki olvsata már, az csukja be most a szemét, vagy épp-hogy olvassa el ismét, ha kedve tartja.

<table border="1"><tbody><tr><td width="865">
  • Előszó: Az ember életében vannak pillanatok, képek és hangok melyek mélyen beégnek a tudatunkba.
    Sokszor eleinte lényegtelen szikráknak látszanak, és pusztán később tudatosul bennünk a pillanat értéke.
    Ezek azok a pillanatok amik tudat alatt is meghatározzák néhányunk személyiségét. Minden ilyen szikra, ami jobbá tesz minket , valóságos és létező csoda. Mert a csodák nem látványosak és nem kíséri őket csillogás
    és szférák zenéje. A csoda bennünk él , és nem értünk van, hanem mi magunk élünk a csodában magában.
    --- M. Laurens ----
Párizsis Angyal

  • A tél nem szép a városban. Az utcák latyakosak, az autók unos-untalan szétcsapják a piszkos hólét a járdaszélekre .
    Az emberek mogorva arccal botorkálnak a sótól feláztatott járdákon. Az ég fakón szürke, nyomasztó, és megöli a színeket a házak falán és a járókelők arcán egyaránt.
    Hivatalos ügyeim elintézendő, kicsit korábban érkeztem a hivatalhoz, mint azt kellett volna. A kibiggyesztett cédula szerint, volt még két órám a kapunyitásig. Mivel már rég jártam a környéken, ( ahol pedig gyermekkorom javát töltöttem ) a közeli vásárcsarnok felé sétáltam a nyirkos hideg elől.

    Tudtam a hírekből, hogy a régi kis piac helyén azóta új üvegpalotát emeltek, híven a kor szelleméhez. Már vagy öt éve nem jártam a környéken, és a változás szembeötlő volt. Az apróbb-nagyobb bódék és tákolmányok helyett a hatalmas üvegkalitkában mozgólépcsők suhantak fel s le, és a korai óra ellenére hatalmas nyüzsgés volt mindenfelé. Amerre csak fordultam, mindenütt csillogó villogó üzletek sorakoztak teli szebbnél szebb áruval. Amott néhány őstermelő árulta fényesre glancolt portékáját, s még a burgonya is szinte fényesre lakkozva volt előtte kiterítve.

    Férfiember lévén az emelet felé vettem az irányt, ahol a frissensült házikolbászok és friss kenyerek laktak régebben. Gyermekkorom ízei jártak a fejemben, és szinte éreztem a főtt debreceni ízét és roppanását , ahogyan bő mustárba mártogatva majd beleharapva, fröccsen szanaszét a körülállók nem kis bosszúságára. Eszembe jutott. hogy milyen szörnyülködve nézett rám a vecsési káposztás néni, amikor kiflimet a kimért tejfölbe mártogatva kovászolt uborkát majszoltam a szeme láttára.. Tejfelre kovászolt uborkát ? Ki látott még ilyent ?

    Ahogy így elmélázva felértem az első szintre, ahol a hentesáruk üvegkalitkái sorakoztak, az egyik üzlet előtt apróka öreg nénike ácsorgott, sorára várva . A kortól picurkára töpörödött test alig volt nagyobb egy tíz éves gyermeknél. Arcocskáját ezernyi ránc barázdálta, és szinte alig lehetett kivenni két picinyke gombszemét a hatalmas meleg kendő jótékony árnyékából, amely féltően óvó sátorként borult ősz tincseire. Vékonyka kifakult foltokkal teli agyon varrogatott lenvászon szatyrocskát szorongatott, amely valaha talán fehér lehetett.
    Mögötte a sorban egy fiatal, talán húszéves forma fiatalasszony állt, szinte ellentéteként a kopottas seszínű kabátba öltözött nénikének. Szolidan elegáns fekete hosszú kabátja, halvány lila sálja és karjára vetett cicoma nélküli fonott kosárkája jó ízlésre utalt. A meleg kabátka jótékonyan takarta a finoman kigömbölyödő kis hasát, ami elárulta , hogy nemsokára új trónörökössel bővül majd a család. Tekintete szeretetreméltó és simogató volt, ahogy az előtte álldigáló anyókára tekintett. Látszott rajta, hogy nem óhajt külön elbánásban részesülni pusztán azért, mert új életet hordoz méhében.

    A hentes unott egykedvűséggel tette a dolgát, nem volt az arcán sem, bánat sem öröm, ahogyan a villával csikorogva szurkálta a felvágottakat a mérlegen lévő papírba taszigálva őket. Olyan volt, mint az időjárás, szürke unott és egyhangú. Végezvén az előző vevővel, halovány mosolyféle villant át az arcán, ahogyan az üveg mögül a csinos fiatalasszony felé fordult.
    -Mit adhatok?- Kérdezte, miközben a mosoly, már nem is hagyott nyomot rajta, mintha-csak elillant volna a semmibe, ahonnét előkerült. A fiatalasszony értetlen tekintettel nézet a hentesre, szemével az előtte álló nénikére intve megszólalt bársonyosan csilingelő hangján.
    -A néni következik a sorban!- Szögezte le a tényt, határozott hangon, ujjával lefelé mutatva, a nagy kendő irányába.
    A dobogón álló hentes mélyen lehajolva, és az üvegpolc alatt kikukkantva bambán bámult a kendő alá, majd ismét felemelkedve, és félig áthajolva a polc felett, lenézett a mélységbe, mint valami óriás , ki holmi törpéket vél látni alant.
    - Mondja mama, mit akar? – Dörrent rá rekedtesen érces hangon a nénire, hangosan és taglalva, mintha siketet, vagy gyengeelméjűt szólított volna meg ,egy hosszú - hosszú folyosó végén.
    A kis kendő lassan felfelé fordult, és vékonyka reszketeg hangocskát küldött fel a magasban trónoló nagyúr felé.
    - Két szelet párizsit kérnék az olcsóbbikból aranyoskám. - szepegte az ijedt hangocska ott alant.
    A hentes egyetlen határozott mozdulattal szúrta fel a szeleteket, és vágta rá a mérlegen lévőpapírosra őket.
    A mérleg libbent egyet, és már firkálta is rá ceruzájával az árát, miközben harsányan trombitálta a fizetendő összeget, a vélt siketek felé okulásul, majd hangos csattanással vágta ki az üvegpolcra, az ugyancsak vékonyka csomagot.


    A nénike előkotorászta apróka bugyellárisát a szatyor mélységes mélyéből, és reszketeg kezecskéjével bátortalan kapirgálásba kezdett a fémpénzek káoszában kutakodva.
    -Tessék csak a markomba számolni - Szólalt meg a kismama, lehajolva a nénike mellé –Majd én felteszem a polcra.- mondta jótékonyan mosolyogva, s a kendő alá kukkantva kicsinykét.
    A hentes unott arccal tekingetett jobbra-balra, mire nagy nehezen hozzá jutott a jussához, majd számolás nélkül megvetően leseperte a markával a kassza mélységes fenekére ahonnét fülsiketítő fémes csörömpölés volt a válasz.
    Az anyóka megrebbent a ricsaj hallatán, mint kisgyermek ki rosszat tett, de máris a kezébe csusszantotta az apró csomagocskát a kis hölgy a polc magasából.
    -Parancsoljon drága néni –mosolygott rá megnyugtatólag bólintva.
    A kis remegő kéz féltő gonddal süllyesztette el szatyorkája mélyére a vékony papírba csomagolt szeleteket, és apróka léptekkel, kicsinyét meggörnyedve totyogott agyontaposott sótól kivert cipőcskéiben a lépcsősor felé,
    amely a földszinti kijárathoz vezetett , és azontúl ki a szabadba.
    Az üvegablakok mögött lassan oszlani látszottak a kora reggeli fellegek, és a csarnokban is csökkenni kezdett a félhomály. Kezdetek lassan visszatérni a színek a csarnok világába , ahogy a nap áttörni készült a felhőkön.

    - Parancsoljon hölgyem. – Szólt ki ismét a hentes a nyíláson.
    - Kérném a párizsit, ami még a tálcán maradt! - Hadarta a fiatalasszony, miközben a távolodó nénit leste fél szemmel.
    –És tegyen rá még tíz deka téliszalámit is a tetejére! –Fűzte hozzá enyhén sürgető hangnemben.
    -A tetejére? –Álmélkodott a hentes. -Igen oda, ahogy mondom! - Hangzott az ellentmondást nem tűrő hang. Nyegle vállbiccentés volt a válasz, és máris közölte a hentes az árat. A kis kosárka fedele felbillent és az előbukkanó csinos kis lila pénztárcából máris a pulton termett egy papírpénz. A kismama gyors mozdulattal felkapta a pakkot a pultról és már távolodott is a bódétól sebesen. A hentes félig kihajolva, fuldokló hangon kiáltott a távolodó lila sál után.
    -Hölgyem! A visszajáró!- Gurgulázta asztmásan fuldokló hangon a meglepetéstől.
    A távolodó kabát egyik karja legyintőn jelezte számára, hogy nem érdekes, tartsa csak meg magának, ha akarja.
    A hentes leírhatatlan grimaszt vágva, morogva jegyezte meg félhangosan, hogy miféle fura figurák ezek a nők, hol ráérnek, hol-meg sietnek. Fejcsóválva, bamba arccal elrakta a pénzt, és a következő vásárló felé fordult.

    A két kitaposott kis cipő, még félúton sem járt a lépcsősor felé, amikor egy ismerősnek tűnő hang szólította meg .
    a savanyú káposzta árusok hordóinak sora mellett elhaladva,
    -Nénikém drága, tegye ezt el! –Szólt hozzá a fiatalasszony, miközben a kopott vászonszatyor mélyébe csúsztatta az imént vásárolt párizsis csomagot. Az apróka ráncokkal teli arcocskán riadt kifejezés suhant át a kendő alatt.
    Tétova mozdulattal szélesre tárta a fehér vásznat, és hosszasan nézet a szatyor mélyére, mintha-csak keresné, hogy vajon kivettek e valamit belőle. Eltelt pár pillanat, míg eljutott a kortól megtépázott tudatig, a megnyugtatás, hogy nem hiányzik semmi, sőt szaporodtak a csomagok a szatyorban.
    -Fogyassza egészséggel drága néni- mosolygott rá két szénfekete szempár. Két puha kéz finom érintését érezte, amelyik lágyan összezárja ráncos kezeit a szatyorkán, azt bezárva szorosan.
    - Vigyázzon drága néni el ne essen a lépcsőnél!- Csilingelt egy bársonyos hang a fülébe.
    Az óriásinak látszó kis kendő lassan, nagyon lassan emelkedett csak fel, és nézett ki alóla a két megfáradt szempár, aprócska könnycseppel a sarkában, és valami köszönet félét motyorászva halkan. De már nem látszott sehol,akinek a szavakat címezték.Remegős kezek szorultak szorosan a szatyorka köré, mintha kincset szorongatnának, amely csodákra képes. Lehajtott fővel, szorosan a lába elé tekintve, haladt az anyóka a lépcsősor felé, szatyorkáját szorosan magához ölelve, kisvártatva eltűnt a szemem elől az egyre erősödő forgatag közepette.
    Körbetekintve keresni kezdtem a fekete kabátot, de eltűnt, mintha csak álom lett volna minden amit láttam.
    Csak a hentes arcára nézve tudtam, hogy megtörtént mindez itt és most, a szemem láttára.
    Eljárt az idő , és már tíz óra felé közeledett. A hatalmas üvegtáblákon áttört az első félénk napsugár a felhők mögül, kés fényével beragyogta a csarnok belsejét épp ott, ahol az előbb a káposztás sor előtt álltak mind a ketten egy pillanatra utoljára együtt... Szinte még ma is előttem vannak.

    Kilépve az utcára a szutykos út menti kupacokból csermelyként csordogálni kezdett a hólé. Autók, buszok száguldoztak és csapták fel a csordogáló vizet. Emberek jöttek mentek mindenfelé. Éreztem a hátamon a Nap gyengécske melegét. Elindultam vissza a hivatal felé, miközben gondolatok ezrei kavarogtak bennem.
    Milyen felemelően szép, ha az, ki új életet hordoz a méhében, emberséges ebben a néha lelketlen,kegyetlen, törtető világban. Talán az új élet eredendő tisztasága teszi fogékonnyá az anyákat mások iránt?
    Talán léteznek még angyalok ebben a világban?

    Had higgyem azt, hogy léteznek még tündérek és angyalok, kik köztünk járnak kelnek és csodákra képesek.
    Picinyke csodákra, akárcsak az én " párizsis " angyalom.


    M. Laurens
    2005 december
</td></tr></tbody></table>
 
S

Seth2

Vendég
Hát sajnos én is így gondolom. Hiszen túl sok a "véletlen" (nem hiszek a véletlenekben, szerintem minden okkal történik). Most az egyszer az első ajtónál szálltam fel, pont a pénz mellett álltam meg. Szóval sok a véletlen benne.

Nem volt véletlen...nincs véletlen. Figyelj jobban a Jelenségekre.
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagypapi! Ennyi olvasnivalót iderakni... Milyen jó lenne,a te hangodon meghallgatni. Mondjuk valami hangfájl formájában. Oké, nem nyafogok, neki állok olvasni!
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Elovastam. Nagyon kedves történet, és kellemes emlékeket ébresztett a pesti piacokról. A történet is megható volt. Köszönöm, Bullpapi, kellemes élményt adtál.
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Igen nekem már mesélted. Eszembejutott közben két másik eset. Egyik a párommal fordult elő. jött haza, még Pécsen éltünk, szóval jött haza egy hajnalban, és leejtett valamit a kezéből, lehajolt érte, és falevelek alatt talált egy kisebb összeget. Na, az tényleg tutira neki volt odakészítve, mert a környéken senki sem volt, és mint mondtam falevelek takarták be.

A másik eset a tv-ben volt. Vki elhagyott félmillió forintot, egy másik férfi megtalálta. Nem vitte haza, hanem bement vele a rendőrségre. És végül megtalálták a tulajdonost, aki egy többgyermekes apuka volt, és akkoriban kapták ezt a pénzt a gyerekek nevelésére, mert nagyon-nagyon szegények voltak. Ha így nézzük Isten akarata, hogy visszajutott a pénz.

Lehet, hogy a pasi, aki felvette, még nagyobb szükségben van, mint Vikiék. Ezt kívülről sosem tudjuk meg.

Tudod, van az a buhhista tanmese, nem tudom, hivatalosan hogy mondják, (koan?) ahol a szerzetes átvitt egy nőt a megáradt folyón, és amikor a társa szóvá tette fél nap múlva, azt mondta: én azt a nőt a túlsó parton letettem. Na ez a sztori is így járt. :rolleyes:
Meg az unokám esete is, képzeld (képzeljétek) papa megengedte, hogy a gyermek felmásszon a létrára egyszer, kétszer, harmadjára maga ment fel, már csak azt láttuk, hogy Anna a létra tetején ül. Vendég volt a háznál, ö állt legközelebb a létrához, felnyúlt, levette, Anna azonnal hisztiben tört ki, és nem akart a lábára állni. A vendég a fenekére csapott. Lányom kiakadt, hogy az ő gyerekét ne verje senki. És ugye én is nem álltam ki mellette, és nem szidtam össze a vendéget (nem is a gyereket... ) hogy miért ütött a fenekére. Azóta ez a téma itthon, összeveszünk, kibékülünk, nagy a dolog körül a felhajtás. Ma Anna jönni akart hozzánk, cicázni. Lányom mondta neki, hogy ott lesz az a bácsi is, aki ráütött a fenekedre. Mire Anna: jól van, akkor nem mászok fel a létrára. Ő szépen elrendezte magában a dolgot, mi meg esszük miatta egymást.
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Teszek majd fel képeket valahová esküvő után.

A vacsi egy művelődési házban lesz, ahol mi csináljuk a dekorációt (már egy ideje csinálgatom itthon :) ) a menü szimpla lesz: tyúkhúsleves, flekken, rántott sajt, rántott sertés husi, sajttal-sonkával töltött rántott csirke, vegyes köret, töltött káposzta, no meg a torta.


Közben egy másik hírem is van, ami számomra örömteli: apunak javultak az eredményei, ezért első körben kevesebb kemót kell kapnia. :))) /hozzátenném, hogy amióta kemót kap, sokkal jobban van és nemhogy fogyott volna, de hízott, energikusabb, és nem volt eddig negatív mellékhatása -lekopogva-/.


Még egy adalék rólam: természetesen, hogy ne menjenek simán a dolgok tegnap a jobb kezemet (jobb kezes vagyok), durván kificamítottam. Először azt gondoltuk törés, de szerencsére nem, viszont kissé nehezen tudom használni. Végigböngészve a napjaim, tudom, hogy miért kaptam e pofont, és meg is próbálok változtatni a dolgokon. :)

Jól hangzik a menü! Egyszerű, és finom.

Gratulálok, apukád javulásához, csak így tovább, nagyon drukkolunk neki!

Te lány, te lány! Nem vigyázol magadra!! Fáj még a kezed? Borogatod? Kened valamivel? Pihenteted?
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát sajnos én is így gondolom. Hiszen túl sok a "véletlen" (nem hiszek a véletlenekben, szerintem minden okkal történik). Most az egyszer az első ajtónál szálltam fel, pont a pénz mellett álltam meg. Szóval sok a véletlen benne. De most már úgyis mindegy. Csak azt sajnálom, hogy a bácsinak meg a néninek láthatóan nem volt rá szüksége. Legalábbis drága ruhákban voltak, a nőnél márkás, drága táska volt, és rengeteg ékszer lógott rajtuk. Azért remélem jóra használták fel. Bár elég mogorva, morcos képük volt, nem nagyon nézek ki belőlük kedvességet, de én szerintem általában rossz emberismerő vagyok. :D :rolleyes:

Ilyenkor elgondolkodom a gazdagság és a köztem lévő viszonyon. Valamit biztos rosszul csinálok. Bár ha olyannak kell lennem a gazdagsághoz, amilyen nem szeretnék, akkor nem biztos, hogy akarok gazdag lenni. Pedig akarnék. Ugye, ha azt vesszük, ez hordozhatja azt az üzenetet is, hogy "ha neked nem kell, majd odaadom olyannak, aki tud a pénzzel mit kezdeni". Legközelebb, ha pénzt tesznek eléd, gondolj erre a tanulságra is.
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Drága vagy, és mind azok vagytok itt. :D kiss

Már sokkal jobb kedve van, így nekem is. Mondtam neki, hogy húztam jóskártyákat, és mindegyik azt írta, hogy ne csüggedjünk, a mostani rossz után csakis jó jöhet, jó úton haladunk, és Isten és az angyalok velünk vannak, és csak továbbra is kérnünk kell a segítségüket. De a csoda mindig jól jön! :D

Szóval most már jobban vagyunk. Majd megmutatjuk mi, hogy a következő Mr lesz a legeslegjobb, amit a doki valaha látott. :D

Viki
Helyes! Ne hagyjátok magatokat! Sikerülni fog a gyógyulás!!
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Segítsééég!! Szeretnék megnézni egy weboldalt. Munkát ajánlott a főnököm erről az oldalról, és ez az üzenet van az oldalon:

To change this page, upload your website into the public_html directory

Ezt hogy kell érteni? Hogy kell feltöltenem a weboldalamat a public html vezérlőre? Meg miért? Más oldalak miért jönnek le enélkül? Ez miért nem?

Targenor, jársz erre??
Valaki más tud erről valamit?
 

sirkan49

Kitiltott (BANned)
Sirkán? Barbara? Merre vagytok?

Szia!

Vagyok két percre,aztán pihenés jön! :D A múlt héten duplán unokáztam,a hétvégén meg gyorsan kihasználtuk az uncsi,és esőmentes napokat. Túrázni voltunk,de sajog mindenem a 24 km után. Ennek fele hegynek fel a Mecseken. :D Ilyen hosszú útra a kicsik még nem tudnak eljönni,( a nagykorú meg már a lányok után jár,nem velünk)de az az igazság,mi is "elpuhultunk" egy kicsit.Barbi barátném az édesanyját ápolgatja,segíti,sok időt tölt nála,és ha van ideje,akkor képeket szerkeszt.
Olvastam a hozzászólásokat,örülök,hogy mindenki jól van. Radványa kislánya jól van,Anamaya a nagy napra készül,Bullpapa melegséget lop a szívünkbe:csupa jó hír! Kell ennél több? :D
Családfőnk is előkerült,bár mintha "eltévedt" volna,mert az álomfejtősben láttam.Te miért nem vagy ott?Képzeld,valamelyik nap olvastam ott valami sisne nevű "álomfejtő"(?) hozzászólását,és olyan "érzésem" volt,mintha "ismerném" valahonnan! :D Na mondom,kezdődik előröl a "rémálom",de aztán az a hozzászólás az illető részéről bölcsen törölve lett. :D Túl sok volt a "hasonlóság"! Gondolom,Te nem láttad.:D
Most megyek pótolni az elvesztett kalóriákat,aztán becélzom az ágyat. :D
 
Oldal tetejére