Az evolúció mint előre programozott önpusztítás

Aerensiniac

Kitiltott (BANned)
Különösebb forrást nem találtam legnagyobb sajnálatomra, de a téma alapjait meg tudom írni. A kihalás elmélet tudtommal Ian Malcolm nevéhez fűződik aki a káosz elméletek területén munkálkodott (ismerős lehet a jurassic parkból).

Az elmélete szerint ha pusztán a számokra hagyatkozunk akkor: A bolygónkon pillanatnyilag 50 millió különböző faj él. Erről úgy gondoljuk hogy rendkívül nagy mértékű változatosság, mégsem hasonlítható a bolygó múltjához. A tudomány jelen állása szerint körülbelül 50 billió fajnak adott otthont bolygónk ezidáig.
Ez azt jelenti hogy minden ezer fajból csupán egy mardt életben mára. Következés képpen 99.9%a a valaha létezett fajoknak halott.
Ha figyelembe vesszük hogy ebből a számból a tömeges kihalások pusztán 5%ot tesznek ki (Pl dinoszauruszok eltűnése) akkor arra a következtetésre jutunk hogy a kihalás egy folyamat amely mindig jelen van.

Ehhez kapcsolódott a fejlődési séma:
1. "A káosz küszöbétől távol eső konzervatív területen az egyes elemek lassan összeolvadnak, elveszítik egyedi jellegüket."
2. "Az önszerveződés a komplexitás irányába fejlődik, miközben a rendszer a káosz pereme felé halad."
3. "A közbeeső fázisban a viharos gyorsasággal fejlődő komplexitás elrejti a rendszeren belül a bármely pillanatban elszabaduló káosz kockázatát."
4. "A kaotikus küszöbhöz közeledve az egyes elemekben megmutatkoznak a belső konfliktusok. A rendszer instabil, és potenciálisan halálos területre lép."
5. "A káosz küszöbén minden megtörténhet. Nem elhanyagolható az életben maradás kockázata sem."
6. "A különböző területeken egyidejűleg omlik össze a rend. Az életben maradás az egyének és a csoportok számára egyaránt valószínűtlenné válik"
7. "A destruktív elemek eltávolításával esély nyílik a részleges újra stabilizálódásra. Az életben maradás bizonyos mértékben a véletlen szerű események függvénye lesz."

Gyakorlatilag tehát a rendszer sematika azon elvei testesülnek meg itt, melyek szerint minden komplex rendszer egy egyszerűbb rendszerből fejlődött ki. Továbbá minden rendszer elér egy olyan küszöböt (káosz küszöb) a fejlődése során amely után kérlelhetetlenül belső ellentétek alakulnak ki benne.
Ez a későbbiekben a fejlődés előrehaladtával a rendszer széteséséhez vezet és (jobb esetben) újabb egyszerű rendszerek születését eredményezi (rosszabb esetben totális pusztulás).

Az a szép ebben az elméletben hogy metafizikai igazság.
Anyagra épp úgy vonatkozik mint élőlényekre, sőt akár pszichológiára.
Megfigyelhető az emberiség történelmében minden nagyobb összeomlás előtt is, ahogy ma is amikor a bürokráciára gondolunk és azon belül az egyes szerveket ellenőrző szervek, ellenőrző szerveiről beszélünk.
(Tételesen minden egyes szerv működhet tökéletesen. Ha csak kettő tagot nézünk annyit látunk hogy egy szervet ellenőriz egy másik, azonban ahogy haladunk kijjebb és adjuk hozzá a tagokat az információ áramlása "A" szervből mondjuk "K" szervbe hihetetlenül akadozva az optimálistól messze távol elmaradó sebességgel történik ha egyáltalán sikeres.
Kijelenthető hogy bár minden szerv tökéletesen működik és végzi a feladatát, a rendszer egészének teljesítő extrém méretekben rontják. A befektetett energia többszöröse a kinyertnek.)

Egy érdekes mondás miszerint a tervező nem akkor érte el a tökéletességet amikor már nem tud mit hozzáadni a rendszerhez, hanem akkor amikor már nem tud mit elvenni belőle.
Ezzel a hasonlattal pedig ráléptünk a szellemi fejlődés nyomvonalára is.

Szerény véleményem szerint pont ez az amiért a tudomány hosszú távon önpusztító felfogás. A progresszív gondolkodás, miszerint a kérdéseket meg kell válaszolni jobban magában rejti a káosz küszöb elméletét mint bármi más.
Gondoljunk csak bele például hogy mennyi erőt ölt bele a materializmus abba hogy kijelentse nem létezik isten. Ma ott tartunk hogy az egyetlen amit kijelenthetünk hogy soha nem leszünk képesek bizonyítani ezt a kijelentést.
Dimenziók nyíltak meg előttünk, időt és teret két külön fogalomnak soroljuk, és egyre több az olyan jelenség ami nem magyarázható pusztán kémiai folyamatokkal vagy matematikai egyenletekkel.

Minduntalan a buddhizmus jut eszembe amikor ezzel a témával foglalkozom, ahol a cél elérése a 0.

A mai kor és tudomány sokkalta stabilabb lenne mind társadalmi, mind pedig elméleti szempontból ha a kérdéseire nem folyamatosan a választ keresné, hanem megállna hogy megnézze miből származik a kérdés.
Különbségek helyett hasonlóságokat kellene keresnünk.
 
I

ionon

Vendég
A nulla = 0 nem tökéletes? Rajzolj egyet mitől lesz tökéletes menj képzeletben vagy mikroszkóp segedelmével a mélységébe a nullának mit veszel észre apró jelekből áll és így tevődik egységgé de nem az. Papírtól vagy a tintától lesz tökéletes nem a formavilágától nem nincs tökéletes hisz valamiből mindig áll vagy merül. Térben látod a nullát nem tökéletes mert ha közelebb érsz hozzá elveszted a varázsát mint a nap most szép nulla formája van. Az emberi pillanat az tökéletes ha ki tudod teljesíteni percé órává életté?
 

siriusB

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem a buddhista filozófiához áll a legközelebb azoknak a problémáknak a megoldása, amelyeket felvet ez az elmélet? Illetve meg sem kellene őket oldani, mert nem merülhetnének fel, ha az emberiség nem téveszt utat, nem törekedett volna mindenáron arra, hogy leszakítsa és megkóstolja azt az almát...:p

Az igaz ugyan, hogy ez egyedül az emberi fajra vonatkozhat, amely mindenképpen kiemelkedik az állatvilágból azokkal a képességekkel, melyeket már megbeszéltünk valamelyik topikban, de mi van az állatokkal? Bennük nincs meg az a képesség, mint bennünk, hogy előrelátóan és tervezetten visszafogják saját evolúciójukat annak érdekében, hogy fajuk tovább fennmaradjon.

Az emberiséget figyelmeztették előre, hogy hová vezet ez az út mégsem volt képes ellenállni a tudomány csábításának. (Már sokszor töprengtem azon, hogy talán a keresztény egyháznak ez lett volna a feladata? Hiszen rendkívül okos emberek voltak a papság soraiban, akik jártasak voltak a különböző tudományágakban. Nem hihetjük, hogy nem voltak azoknak az ismereteknek a birtokában, amellyel elődeik évezredekkel előbb rendelkeztek. Mire volt hát jó például Galilei üldözése...?)

Szerintem azzal, hogy az emberiséget a gondolkodás és előrelátás képességével felruházta az anyatermészet, neki meg lett volna a módja, hogy ezt a programozott evolúciós önpusztítást elkerülje.
 

Aerensiniac

Kitiltott (BANned)
A nulla = 0 nem tökéletes? Rajzolj egyet mitől lesz tökéletes menj képzeletben vagy mikroszkóp segedelmével a mélységébe a nullának mit veszel észre apró jelekből áll és így tevődik egységgé de nem az. Papírtól vagy a tintától lesz tökéletes nem a formavilágától nem nincs tökéletes hisz valamiből mindig áll vagy merül. Térben látod a nullát nem tökéletes mert ha közelebb érsz hozzá elveszted a varázsát mint a nap most szép nulla formája van. Az emberi pillanat az tökéletes ha ki tudod teljesíteni percé órává életté?

A teória szempontjából az volt a lényeg hogy a legegyszerűbb dolgok a legtökéletesebbek. A buddhizmusban a teremtő erőt, (ugye lényeges hogy a buddhizmusban nincs isten) csak úgy fogadhatjuk be hogy ha meditáció utján elérjük a nullát, azaz megszűnünk létezni mint ego.
Erre példa volt a következő vicc:
Mit kapunk ha egy hordó szennyvízhez teszünk egy kanál bort?
Szennyvizet.
Mit kapunk ha egy hordó borhoz teszünk egy kanál szennyvizet?
Szintén szennyvizet.
Ahhoz hogy befogadhassunk valamit, hogy megélhessünk valamit teljes valójában, először ki kell ürítenünk tudatunk hordóját hogy helyet csinálhassunk annak az egy dolognak.

Személyes és elvont nézeteim szerint ha egyáltalán beszélhetünk olyanról hogy isten akkor ez áll hozzá a legközelebb.
Ha a jóságot vissza csupaszítjuk egyetlen érzéssé, magává a jósággá, amiben nincs akarat sem motiváció sem ego vagy én pusztán és kizárólag ez az egy fogalom: a jóság, akkor megkapjuk azt a fogalmat ami nem mond ellent még a fizikának sem, lévén egy energiáról beszélünk aminek nincs személyisége, és ugyanakkor az aminek a biblia is megírja. Egy teremtő "akarat" amely időtlen. Mindig volt és mindig lesz, minden és mindenki egy benne.

Persze ez csak a személyes nézetem =]
 

Aerensiniac

Kitiltott (BANned)
Nem a buddhista filozófiához áll a legközelebb azoknak a problémáknak a megoldása, amelyeket felvet ez az elmélet? Illetve meg sem kellene őket oldani, mert nem merülhetnének fel, ha az emberiség nem téveszt utat, nem törekedett volna mindenáron arra, hogy leszakítsa és megkóstolja azt az almát...:p
Szerintem feltétlen. Nagyon sok a mai értékrendünknek homlokegyenest ellentmondó tanítás a buddhizmusban, mégis megkerülhetetlen igazságok vannak benne, és igen tényleg valahol ahhoz áll a legközelebb a megfogalmazás hogy "nem merülhetnének fel ezek a problémák".

Ugyanakkor ez egy nem véletlenül háttérbe szorított tanítás, hiszen az ego feladására helyezi a hangsúlyt. A ma embere pedig erre nehezen rávehető főleg mert minden az egora van kiélezve a világban. Vedd meg az arckrémet "mert megérdemled" alapon.

Az igaz ugyan, hogy ez egyedül az emberi fajra vonatkozhat, amely mindenképpen kiemelkedik az állatvilágból azokkal a képességekkel, melyeket már megbeszéltünk valamelyik topikban, de mi van az állatokkal? Bennük nincs meg az a képesség, mint bennünk, hogy előrelátóan és tervezetten visszafogják saját evolúciójukat annak érdekében, hogy fajuk tovább fennmaradjon.
Nos érdekes kérdés hogy mi a különbség ember és állat között. Még érdekesebb a kérdés ha belekeverjük a reinkarnáció és a karma fogalmakat.

Az emlős állatok és az ember közötti különbség elenyésző.
A kutyában, macskában, lóban vagy bármilyen emlősben sokkal több érzelem figyelhető meg néha mint kedves embertársainkban és nem feltétlen gondolok kopaszra borotvált fél náci agresszorokra, hanem az átlag ember szempontjából is.
Nem tudom melyik költőnk volt mert már elfelejtettem, de volt egy ide kapcsolódó története, miszerint akkor vadászott utoljára mikor sikerült megsebesítenie egy őzet és miután odament a földön fekvő állathoz látta hogy sír. Soha többet nem vadászott.

Ugyanakkor ezen reakciók sokkalta kevésbé figyelhetőek meg hüllőknél.

Összességében azonban ki lehet jelenteni hogy minden élőlény egy ugyanazon szellemi fejlődésen megy át születésétől a haláláig. Felépít egy valóságot, egy értékrendet a születése utáni korai szakaszban, majd ezt megpróbálja egyensúlyban tartani.

Ha szoftverként nézünk a pszichére akkor nagyon érdekes és komplex programot látunk. Egyszerre van teljes kölcsönhatásban külső és belső hatásokkal. De ez megint csak megérne egy teljesen új topicot =]

Az emberiséget figyelmeztették előre, hogy hová vezet ez az út mégsem volt képes ellenállni a tudomány csábításának. (Már sokszor töprengtem azon, hogy talán a keresztény egyháznak ez lett volna a feladata? Hiszen rendkívül okos emberek voltak a papság soraiban, akik jártasak voltak a különböző tudományágakban. Nem hihetjük, hogy nem voltak azoknak az ismereteknek a birtokában, amellyel elődeik évezredekkel előbb rendelkeztek. Mire volt hát jó például Galilei üldözése...?)
Az ember meghasonlik anyag és szellem között. Bizonyos értelemben nincs rossz választás hiszen a nagy körforgás ami kialakult a bolygónkon is az egyensúly egy tökéletes megfelelője.
Azonban minden fejlődés végeredményben egy irányba mutat, vissza a teremtő közegbe amiből kiszakadtunk.

Egyik kedvenc mondásom hogy:
"Az út vége mindig jó. Ha nem jó, az nem a vége."
Egyszerűen szemlélteti hogy bármi történjék is velünk az életben és bármennyi időbe vagy életünkbe is kerüljön, a helyünk ott van ahonnan elindultunk, ahol minden és mindenki egy.

Szerintem azzal, hogy az emberiséget a gondolkodás és előrelátás képességével felruházta az anyatermészet, neki meg lett volna a módja, hogy ezt a programozott evolúciós önpusztítást elkerülje.
Hmm nem feltétlen.
Ha azt nézem akkor a világ amiben élünk kompenzációk és önmagukat ismétlő folyamatok végtelen sora amely folyamatosan az egyensúlyra törekszik.
Az anyatermészet felruházta az embert minden képességgel ami szükséges ahhoz hogy az önpusztítást elkerülje, ugyanakkor ennek az érmének is két oldala van. Épp annyi gyűlöletre és pusztításra vagyunk képesek mint amennyi szeretetre és teremtésre. Ahogy az egyensúly épp megkívánja.
A felvilágosodás ebből a végtelen játékból való kilépés.
Amikor azt mondod hogy az "én" az ego nem létezik, a kör megszakad. Nincs miért törlesztened, nincs miért bosszút állnod vagy elégtételt venned. Nincs semmi ami kényszerítő erőként hatna rád.
 

pitti

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha azt nézem akkor a világ amiben élünk kompenzációk és önmagukat ismétlő folyamatok végtelen sora amely folyamatosan az egyensúlyra törekszik.
Az anyatermészet felruházta az embert minden képességgel ami szükséges ahhoz hogy az önpusztítást elkerülje, ugyanakkor ennek az érmének is két oldala van. Épp annyi gyűlöletre és pusztításra vagyunk képesek mint amennyi szeretetre és teremtésre. Ahogy az egyensúly épp megkívánja.
A felvilágosodás ebből a végtelen játékból való kilépés.
Amikor azt mondod hogy az "én" az ego nem létezik, a kör megszakad. Nincs miért törlesztened, nincs miért bosszút állnod vagy elégtételt venned. Nincs semmi ami kényszerítő erőként hatna rád.
Figyelemre melto gondolatok....
 
I

ionon

Vendég
A teória szempontjából az volt a lényeg hogy a legegyszerűbb dolgok a legtökéletesebbek. A buddhizmusban a teremtő erőt, (ugye lényeges hogy a buddhizmusban nincs isten) csak úgy fogadhatjuk be hogy ha meditáció utján elérjük a nullát, azaz megszűnünk létezni mint ego.
Ego megszűnt ott a lélek az még nagyobb Ego így a nulla pontot nem tudod elérni mert valaminek a hatásában mindig ott leszel. Lélek Egon túl vagy sikerült semlegesítened akkor ott a kollektív tudat aminek a hatásában vagy ő sem engedi a nullapont elérésedet mert a közvetlen hatása alatt vagy folytathatom a végtelenségig.
Erre példa volt a következő vicc:
Mit kapunk ha egy hordó szennyvízhez teszünk egy kanál bort?
Szennyvizet.
Sajnos nem igaz a GONDOLATODDAL mint tudjuk tiszta vizet tudsz létre hozni.
Mit kapunk ha egy hordó borhoz teszünk egy kanál szennyvizet?
Szintén szennyvizet.
Itt is tiszta bor lesz amit létre jön ha van GONDOLATOD tiszta.
Ahhoz hogy befogadhassunk valamit, hogy megélhessünk valamit teljes valójában, először ki kell ürítenünk tudatunk hordóját hogy helyet csinálhassunk annak az egy dolognak.

Személyes és elvont nézeteim szerint ha egyáltalán beszélhetünk olyanról hogy isten akkor ez áll hozzá a legközelebb.
Ha a jóságot vissza csupaszítjuk egyetlen érzéssé, magává a jósággá, amiben nincs akarat sem motiváció sem ego vagy én pusztán és kizárólag ez az egy fogalom: a jóság, akkor megkapjuk azt a fogalmat ami nem mond ellent még a fizikának sem, lévén egy energiáról beszélünk aminek nincs személyisége, és ugyanakkor az aminek a biblia is megírja. Egy teremtő "akarat" amely időtlen. Mindig volt és mindig lesz, minden és mindenki egy benne.

Persze ez csak a személyes nézetem =]
Jóság nem létezik benned ha nincs gonoszság mert nem vagy értésben rá mi a jóság. Nem a TEREMTŐ attól lesz termésed AKARAT ő a lényeg nem a sallangok amik kísérik időnként. AKARATBAN minden benne van az egész létezésed Egod lelked és a mindenség TUDATOD. Így nullapontban nem tudsz lenni (kivéve ha gyerekként úgy nősz fel nem érintkeztél senkivel és semmivel sem nem ettél nem ittál nem álmodtál ami emberi léptékeink szerint nem is LÉTEZEL akkor ott vagy a nullapontban mert te vagy a NULLAPONT).
 

Aerensiniac

Kitiltott (BANned)
Ego megszűnt ott a lélek az még nagyobb Ego így a nulla pontot nem tudod elérni mert valaminek a hatásában mindig ott leszel. Lélek Egon túl vagy sikerült semlegesítened akkor ott a kollektív tudat aminek a hatásában vagy ő sem engedi a nullapont elérésedet mert a közvetlen hatása alatt vagy folytathatom a végtelenségig.

A tökéletes nullát, a nem létezést természetesen nem lehet elérni mert akkor is létezel ha tudatod legutolsó sarkát is kiüríted.
Ugyanakkor az ego feladás az "én" feladása. Ha azt eltűnik nincs olyan hogy "te" így jogosan beszélhetünk nulláról, hiszen nincs olyan személyiség ami definiálható lenne az értékrendje nélkül. Tételesen a személyiség eltűnéséről szól ez a sor.
Sajnos nem igaz a GONDOLATODDAL mint tudjuk tiszta vizet tudsz létre hozni.

Gondolattal lehet matériát, sőt akár élőlényt is létrehozni, azonban erre elenyészően kevesek voltak képesek az emberiség történelmében.
Ott van kezdetnek Jézus és milyen érdekes hogy az emberek 99.9%a mindezt legendának vagy vallási hazugságnak tartja. Ha azt mondanád nekik hogy ez pedig igen is lehetséges akkor egyszerűen vallási fanatistának bélyegeznének, meg nem normálisnak.

Akár hogy nézzük ionon, az emberek nem fognak tiszta vizet kapni (főleg nem borból), hiába gondolkoznak róla akármennyit.
Itt is tiszta bor lesz amit létre jön ha van GONDOLATOD tiszta.

Mint mondtam, azok akik az emberiség történelmében tételesen képesek voltak az anyagot a tudatukkal formálni legendaként meg isten ként vannak számon tartva. Hiába gondolkozol arról a borról ionon, az ugyan az marad.
Jóság nem létezik benned ha nincs gonoszság mert nem vagy értésben rá mi a jóság. Nem a TEREMTŐ attól lesz termésed AKARAT ő a lényeg nem a sallangok amik kísérik időnként. AKARATBAN minden benne van az egész létezésed Egod lelked és a mindenség TUDATOD.
Ez sajnálatos módon nem így működik, pontosan a túl komplexitás szabálya miatt amit próbáltam elmagyarázni ha figyeltél =]

Összességében azonban nem szállok vitába veled ezen a ponton.
Ez egy olyan téma ami az egyéni megtapasztalásrol szól és nem továbbadható egy vita keretében. Túlon túl sok az érzés és az impresszió benne ahhoz hogy átöntsük a logika nyelvére, de még ha így is teszek akkor is mondhatod hogy te másképp gondolod =]

Ezért megkérlek hogy fogadjuk el egymás nézeteit ezen a téren fenntartás nélkül, lévén mindenkinek joga abban hinni amiben szeretne.
 
S

Seth2

Vendég
Ugyanakkor az ego feladás az "én" feladása. Ha azt eltűnik nincs olyan hogy "te" így jogosan beszélhetünk nulláról, hiszen nincs olyan személyiség ami definiálható lenne az értékrendje nélkül. Tételesen a személyiség eltűnéséről szól ez a sor.

Bocsi, ha én értem rosszul, de ha a "közhasználatban" levő egora gondolunk, az nem egyenlő a személyiséggel, még ha sokszor annak is látszik. Mikor valakiről azt mondják egoista. Látszólag az dominál, de a személyiség a fizikai testhez rendelt egonál sokkal több. Csak úgy lehet megbeszélni ezeket a dolgokat, ha egy kicsit (nem is kicsit :D ) elvonatkoztatunk a hagyományos háromdimenziós gondolkodásmódtól, mégpedig úgy, hogy a valóság sokkal több, mint amit a szűk keresztmetszetű fizikai érzékszerveink közvetítenek nekünk. Aki meg bolondnak néz, az az ő személyes korlátainak ad hangot. E nélkül a megközelítés nélkül nincs fejlődés, és ne is fogjunk hozzá.
 

Aerensiniac

Kitiltott (BANned)
Bocsi, ha én értem rosszul, de ha a "közhasználatban" levő egora gondolunk, az nem egyenlő a személyiséggel, még ha sokszor annak is látszik. Mikor valakiről azt mondják egoista. Látszólag az dominál, de a személyiség a fizikai testhez rendelt egonál sokkal több. Csak úgy lehet megbeszélni ezeket a dolgokat, ha egy kicsit (nem is kicsit :D ) elvonatkoztatunk a hagyományos háromdimenziós gondolkodásmódtól, mégpedig úgy, hogy a valóság sokkal több, mint amit a szűk keresztmetszetű fizikai érzékszerveink közvetítenek nekünk. Aki meg bolondnak néz, az az ő személyes korlátainak ad hangot. E nélkül a megközelítés nélkül nincs fejlődés, és ne is fogjunk hozzá.
Bizonyos pontig egyet lehet érteni ezzel a gondolattal, de ez már szerintem csak felesleges bonyolítása a dolgoknak. Bár lehet hogy itt belőlem is csak a korlátoltság beszél lévén nem igazán tudom követni a személyiség alatti személyiség ötletét.

Talán ha részletesebben kifejtenéd hozzá tudnék szólni.
 
S

Seth2

Vendég
Bizonyos pontig egyet lehet érteni ezzel a gondolattal, de ez már szerintem csak felesleges bonyolítása a dolgoknak. Bár lehet hogy itt belőlem is csak a korlátoltság beszél lévén nem igazán tudom követni a személyiség alatti személyiség ötletét.

Talán ha részletesebben kifejtenéd hozzá tudnék szólni.

Kedves Aeren. Itt nem korlátoltságról van szó, hanem az ismeretek hiányáról. Ha nem lépsz túl a háromdimenziós nézőponton, akkor tényleg bonyolultnak tűnik a dolog. Lásd a kiemelt, általad írt fogalmat. Ebből még mindíg arra következtetek, hogy úgy gondolod Te is, hogy van lelked,nem pedig, hogy Aki Vagy, annak az önvalódnak van egy fizikai megnyilvánulása. Ha nem a megfelelő irányból közelítesz, mást fogsz érteni az ego fogalma alatt. A fizikai testhez rendelt külső ego feladata a háromdimenziós világban való eligazodás. Olyanná alakul, amilyen a "belső" személyiség. A belső személyiség az igazi önvalód, amit gondolsz magadról, és a körülötted lévő világról. Mikor ebbe a fizikai világba helyezed figyelmed fókuszát, a külső ego "alapjáraton van" :D. Hogy merre alakul az egyedül, és csakis a Te személyiségeden múlik. Óriási torzítás úgy magyarázni az ego kialakult milyenségét, hogy gyerekkorában az ember milyen külső ingereket kap, mert egyedül a belső személyiségén múlik, hogy "mire kapható". A hagyományos tabula rasa az ego kialakulásának torzított értelmezése.Senki nem indult ennek a síknak tiszta lappal, de oka van a "tudatos felejtésnek".
 

Aerensiniac

Kitiltott (BANned)
Kedves Aeren. Itt nem korlátoltságról van szó, hanem az ismeretek hiányáról. Ha nem lépsz túl a háromdimenziós nézőponton, akkor tényleg bonyolultnak tűnik a dolog. Lásd a kiemelt, általad írt fogalmat. Ebből még mindíg arra következtetek, hogy úgy gondolod Te is, hogy van lelked,nem pedig, hogy Aki Vagy, annak az önvalódnak van egy fizikai megnyilvánulása. Ha nem a megfelelő irányból közelítesz, mást fogsz érteni az ego fogalma alatt. A fizikai testhez rendelt külső ego feladata a háromdimenziós világban való eligazodás. Olyanná alakul, amilyen a "belső" személyiség. A belső személyiség az igazi önvalód, amit gondolsz magadról, és a körülötted lévő világról. Mikor ebbe a fizikai világba helyezed figyelmed fókuszát, a külső ego "alapjáraton van" :D. Hogy merre alakul az egyedül, és csakis a Te személyiségeden múlik. Óriási torzítás úgy magyarázni az ego kialakult milyenségét, hogy gyerekkorában az ember milyen külső ingereket kap, mert egyedül a belső személyiségén múlik, hogy "mire kapható". A hagyományos tabula rasa az ego kialakulásának torzított értelmezése.Senki nem indult ennek a síknak tiszta lappal, de oka van a "tudatos felejtésnek".
Elsősorban egyetértek veled abban hogy a fizikai testünk hűen tükrözi szellemi, lelki állapotunk. Ez nem is lehet másként és még csak nem is kell olyan messzire mennünk mint Seth tanításai hiszen a hétköznapi pszichológiai is így tartja.
Bármilyen szemszögből nézem ez igaz.

Másodsorban azonban nem értek egyet a "lélek" fogalommal. Úgy értem a te leírásod sokkal inkább hasonlít ehhez a fogalomhoz mint az én elképzelésem róla.
A problémám ott van hogy szerintem összeegyeztethetetlen a spiritizmus és a materializmus ha abba belekeverjük az egot. Ez egy leképezhetetlen egyenletet alkotna ami épp a kaotikussága miatt képtelen lenne megállni bármelyik oldalon.

Túl sok etikai és egyéb kérdést vet fel az ha az egot halál után játékban hagyjuk. Beszélhetünk tudatosságról, még a személyiséget is megkockáztatom, de az ego ide már nem passzol.
Hogy úgy mondjam az önös érdekek mindig a materiális világhoz fogják láncolni a szellemet, az ego pedig ennek az édesanyja. Amíg képtelenek vagyunk lemondani az önös érdekeinkről, azokat mások érdekei felé priorizáljuk addig a felemelkedés a felsőbb szférákba lehetetlen, ugyanakkor ha megtesszük és lemondunk az érdekeinkről mások javára akkor ott már nem beszélhetünk ego-ról szó szerinti értelemben.

Ha nem így lenne akkor olyan dolgok köszönnének vissza mint a bibliában emlegetett isten amelyik egyik oldalon azt írja hogy a legkedvesebb gyermeke vagy akit azért teremtett hogy boldog legyen az ő jobbján, a következő oldalon pedig már azt részletezi hogy aki vasárnap, az úr pihenőnapján dolgozik azt halállal kell büntetni.
Ez ebben a formában elképzelhetetlen, kaotikus és őrült.

Szerintem keverjük a fogalmakat. Mit értesz pontosan ego alatt?
 
J

jpcika

Vendég
Míg Seth2 kiküldetésben van, megpróbálok én válaszolni.

Elsősorban egyetértek veled abban hogy a fizikai testünk hűen tükrözi szellemi, lelki állapotunk. Ez nem is lehet másként és még csak nem is kell olyan messzire mennünk mint Seth tanításai hiszen a hétköznapi pszichológiai is így tartja.
Bármilyen szemszögből nézem ez igaz.

Igen, csak az nem mindegy, hogy ebből a felismert összefüggésből mire következtetünk.

Másodsorban azonban nem értek egyet a "lélek" fogalommal. Úgy értem a te leírásod sokkal inkább hasonlít ehhez a fogalomhoz mint az én elképzelésem róla.

Ezt nem értem, vagyis nem biztos, hogy jól értem. Nekem ez a kijelentésed arról szól, hogy létezik egy lélek-fogalom, amihez Seth2 leírása jobban hasonlít, mint a Te elképzelésed és ezért nem értesz egyet vele...

A problémám ott van hogy szerintem összeegyeztethetetlen a spiritizmus és a materializmus ha abba belekeverjük az egot. Ez egy leképezhetetlen egyenletet alkotna ami épp a kaotikussága miatt képtelen lenne megállni bármelyik oldalon.

Szerintem a spiritualizmus és a materializmus mindenképpen összeegyeztethetetlen, akár belekeverjük az ego-t, akár nem.

Túl sok etikai és egyéb kérdést vet fel az ha az egot halál után játékban hagyjuk. Beszélhetünk tudatosságról, még a személyiséget is megkockáztatom, de az ego ide már nem passzol.
Hogy úgy mondjam az önös érdekek mindig a materiális világhoz fogják láncolni a szellemet, az ego pedig ennek az édesanyja. Amíg képtelenek vagyunk lemondani az önös érdekeinkről, azokat mások érdekei felé priorizáljuk addig a felemelkedés a felsőbb szférákba lehetetlen, ugyanakkor ha megtesszük és lemondunk az érdekeinkről mások javára akkor ott már nem beszélhetünk ego-ról szó szerinti értelemben.

Seth2 azt írta, hogy az ego a fizikai világban való eligazodást segíti, s mint ilyen, ehhez a fizikai testhez kötött. Vagyis a születéssel kezd kiépülni az aktuális fizikai test tapasztalatainak megfelelően. Hogy ezek a tapasztalatok milyen ego-t "építenek ki", az részben a születéskor kapott külső struktúrán, nagyobb részben pedig a személyiségen múlik. Ezért lehetséges az, hogy hasonló tapasztalatok egészen más jellemet, cselekedeteket, gondolatokat eredményeznek.A test halálával az ego is megszűnik, viszont a fizikai lét ego-n keresztül megtapasztalt élményeit a személyiség feldolgozza, integrálja - ezzel a személyiség maga is változik, bár azonos marad önmagával.
Én ahhoz tudnám ezt hasonlítani, ahogyan a tükrözött én megjelenik a tudatunkban (amit arról gondolok, hogy mások mit gondolnak rólam). Az ego az, amit a jelenlegi fizikai testemben a személyiségemről gondolok - és ezt is nyilvánítom meg. Vagyis a személyiségnek ez egy új nézőpont, melyben szemlélheti és kipróbálhatja önmagát úgy, hogy közben esetleg olyan késztetésekkel is szembesül, amilyenekkel az ego nélkül nem találkozna.

Az etikai problémák pedig mindenképpen megjelennek, ezek adják az egész reinkarnáció lényegét.

Ha nem így lenne akkor olyan dolgok köszönnének vissza mint a bibliában emlegetett isten amelyik egyik oldalon azt írja hogy a legkedvesebb gyermeke vagy akit azért teremtett hogy boldog legyen az ő jobbján, a következő oldalon pedig már azt részletezi hogy aki vasárnap, az úr pihenőnapján dolgozik azt halállal kell büntetni.
Ez ebben a formában elképzelhetetlen, kaotikus és őrült.

Ez értelmezési kérdés ismét. A Bibliában sok "fenyegetést" találhatunk, ha szó szerint olvassuk. Ezek azonban nem külső behatásként működnek, hanem a természeti és spirituális törvényeken keresztül - vagyis ezekre hívják fel a figyelmet. Ez a konkrét példa éppen arra, hogy a testnek pihenésre van szüksége, legalább egy nap szükséges a fizikai test regenerálódásához. Együtt jár ez azzal is, hogy a fizikai "tétlenség" idején az ember szükségszerűen a lelki dolgaira irányítja a figyelmét - erre pedig szintén szüksége van.
 

Aerensiniac

Kitiltott (BANned)
Szerintem a spiritualizmus és a materializmus mindenképpen összeegyeztethetetlen, akár belekeverjük az ego-t, akár nem.
Hát ez az. Szerintem a spiritizmus és a materializmus semmilyen szinten nem különválasztható sem ebben a világunkban sem az ezt megelőzőben/ezt követőben.

Azt írod hogy a világunkban az ego az eligazodást segíti, ez igaz, ugyanakkor nem fogalmaznék ennyire egyszerűen. Az ego az itteni biológiai rendszer alapfeltétele, mint az egész bioszféra, az egész földi élet biztosítéka.
Az ego könyörtelen korlátokat szab minden élőlényre melyek tudatosan és önként hódolnak be ezeknek hisz még a tulajdon testük is erre készteti őket. Itt vissza köszönnek az ösztönök. Az életben maradási ösztön, az utód képzés ösztöne, a táplálkozás és még sok más. Ha ezek nem lennének vas markú és mégis önként betartott szabályok akkor az egész rendszer szétesne.

Azonban mi ennek a rendeltetése halál után?
Lehet hogy közhelyes dolog, de minek halál után éhség érzet vagy bármi hasonló kényszerítő erő? Minek az uralkodási vágy, vagy annak a szüksége, hogy feljebb kerüljünk a ranglétrán ezáltal is kedvezőbb pozícióba hozva magunkat párválasztásnál? Ez pusztán a biológiai oldal.
Ha reinkarnációval és buddhista szemléletekkel akarjuk magyarázni akkor pontosan ez az. Azok az emberek akik haláluk után is ilyen szinten kötődnek a matériához, a vágyaikhoz, az ego által létrehozott virtuális valósághoz, nem fognak sehova menni, ide jönnek vissza mert ezt akarják, ez az egyetlen forma amiben békét lelnek és ez a helyük. A felemelkedés mindezen dolgoktól való elszakadást jelenti.

Az etikai problémák pedig mindenképpen megjelennek, ezek adják az egész reinkarnáció lényegét.
No, nem. Az etika mint olyan egy emberi fogalom ami közösségekre, csoportokra húzható csak rá. Ha egyetlen egy individuummal számolsz akkor nincs olyan hogy etika hiszen bármit is tesz, nem lesz ellenvélemény ami azt mondaná hogy ez nem etikus. Az a szabály rendszer ami a személyiség fejlődést szabályozza sokkalta egyszerűbb ennél.

Halála után az embert nem a jó isten vagy a bölcsek köre ítéli meg majd százalékolva eldöntik hogy jónak-e vagy rossznak számít az egyén. Erről az ember önmaga dönt (saját sorsáról mint individuális létforma, és épp az individualitás kell hogy kizárja az etika fogalmát). Mi ítéljük meg saját magunkat és mi választjuk az utunk hosszát és irányát, épp ezért nem lehet olyan hogy etika ezen a síkon.
Ha van akkor az már régen rossz, mert az azt jelenti hogy az ego még mindig a gondolkodásunk alapját képezi ez pedig közel sem a felemelkedéshez vezető út vége.

Ez értelmezési kérdés ismét. A Bibliában sok "fenyegetést" találhatunk, ha szó szerint olvassuk. Ezek azonban nem külső behatásként működnek, hanem a természeti és spirituális törvényeken keresztül - vagyis ezekre hívják fel a figyelmet. Ez a konkrét példa éppen arra, hogy a testnek pihenésre van szüksége, legalább egy nap szükséges a fizikai test regenerálódásához. Együtt jár ez azzal is, hogy a fizikai "tétlenség" idején az ember szükségszerűen a lelki dolgaira irányítja a figyelmét - erre pedig szintén szüksége van.
Vitatható de el kell ismernem van igazság ebben a megközelítésben. Ha abból indulok ki hogy az egész szöveg át lett fogalmazva azon célból hogy a népet kordában tartsák, az felett hatalmat gyakoroljanak a papok és a "felsőbb" állami formák akkor ez egy hihető elgondolás.

Ugyanakkor a biblia át van itatva az ilyen megjelenésekkel és nem csak szabályok terén. A bibliai isten egyik pillanatban a teremtés és a jóság eszenciája, a másik pillanatban a következmény, a hibás döntéseket kegyetlenül megtorló pusztítás. Ez vissza köszön az özönvíztől szodoma és gomora történetéig mindenhol és akárhogy is olvasod abból csak igen nagy félrebeszélés árán lehet kihozni azt hogy ez csak figyelmeztetés arra hogy a tetteidnek következményei lesznek.
 
J

jpcika

Vendég
Hát ez az. Szerintem a spiritizmus és a materializmus semmilyen szinten nem különválasztható sem ebben a világunkban sem az ezt megelőzőben/ezt követőben.

Abban az értelemben valóban nem választható külön, hogy a két fogalom egymás ellentéte.

Azt írod hogy a világunkban az ego az eligazodást segíti, ez igaz, ugyanakkor nem fogalmaznék ennyire egyszerűen. Az ego az itteni biológiai rendszer alapfeltétele, mint az egész bioszféra, az egész földi élet biztosítéka.
Az ego könyörtelen korlátokat szab minden élőlényre melyek tudatosan és önként hódolnak be ezeknek hisz még a tulajdon testük is erre készteti őket. Itt vissza köszönnek az ösztönök. Az életben maradási ösztön, az utód képzés ösztöne, a táplálkozás és még sok más. Ha ezek nem lennének vas markú és mégis önként betartott szabályok akkor az egész rendszer szétesne.

Azonban mi ennek a rendeltetése halál után?
Lehet hogy közhelyes dolog, de minek halál után éhség érzet vagy bármi hasonló kényszerítő erő? Minek az uralkodási vágy, vagy annak a szüksége, hogy feljebb kerüljünk a ranglétrán ezáltal is kedvezőbb pozícióba hozva magunkat párválasztásnál? Ez pusztán a biológiai oldal.
Ha reinkarnációval és buddhista szemléletekkel akarjuk magyarázni akkor pontosan ez az. Azok az emberek akik haláluk után is ilyen szinten kötődnek a matériához, a vágyaikhoz, az ego által létrehozott virtuális valósághoz, nem fognak sehova menni, ide jönnek vissza mert ezt akarják, ez az egyetlen forma amiben békét lelnek és ez a helyük. A felemelkedés mindezen dolgoktól való elszakadást jelenti.

Éppen azt írtam, hogy az ego-nak nincs a halál után funkciója, és hogy a halállal meg is szűnik.
Az ego mint kényszerítő erő és mint a szükségletek kielégítését szolgáló motívum a szociológiában valóban elfogadott definíció, nincs is ezzel semmi baj, a Te meghatározásodat eddig is értettem. Csak én nem erről beszéltem.Arra a kérdésedre válaszoltam, hogy mit ért Seth2 az ego fogalma alatt.

No, nem. Az etika mint olyan egy emberi fogalom ami közösségekre, csoportokra húzható csak rá. Ha egyetlen egy individuummal számolsz akkor nincs olyan hogy etika hiszen bármit is tesz, nem lesz ellenvélemény ami azt mondaná hogy ez nem etikus. Az a szabály rendszer ami a személyiség fejlődést szabályozza sokkalta egyszerűbb ennél.

Halála után az embert nem a jó isten vagy a bölcsek köre ítéli meg majd százalékolva eldöntik hogy jónak-e vagy rossznak számít az egyén. Erről az ember önmaga dönt (saját sorsáról mint individuális létforma, és épp az individualitás kell hogy kizárja az etika fogalmát). Mi ítéljük meg saját magunkat és mi választjuk az utunk hosszát és irányát, épp ezért nem lehet olyan hogy etika ezen a síkon.
Ha van akkor az már régen rossz, mert az azt jelenti hogy az ego még mindig a gondolkodásunk alapját képezi ez pedig közel sem a felemelkedéshez vezető út vége.

Az ego megszűnik a halál után,de a személyiség nem. És valóban önmaga ítéli meg önmagát, a kozmikus etika alapján - ami valóban messze nem egyezik meg az általában használt "erkölcs" fogalmával.

Vitatható de el kell ismernem van igazság ebben a megközelítésben. Ha abból indulok ki hogy az egész szöveg át lett fogalmazva azon célból hogy a népet kordában tartsák, az felett hatalmat gyakoroljanak a papok és a "felsőbb" állami formák akkor ez egy hihető elgondolás.

Ugyanakkor a biblia át van itatva az ilyen megjelenésekkel és nem csak szabályok terén. A bibliai isten egyik pillanatban a teremtés és a jóság eszenciája, a másik pillanatban a következmény, a hibás döntéseket kegyetlenül megtorló pusztítás. Ez vissza köszön az özönvíztől szodoma és gomora történetéig mindenhol és akárhogy is olvasod abból csak igen nagy félrebeszélés árán lehet kihozni azt hogy ez csak figyelmeztetés arra hogy a tetteidnek következményei lesznek.

Szerintem nem akkora félrebeszélés...Mit gondolsz arról, hogy pl. a "sóbálvánnyá válás" a megmerevedett, változásra képtelen ego jelképe - s mint ilyen, egyúttal a pusztulás szimbóluma?
 

Aerensiniac

Kitiltott (BANned)
Abban az értelemben valóban nem választható külön, hogy a két fogalom egymás ellentéte.
Igen ez az általánosan elfogadott nézet ugyanakkor szerintem téves is. Mi az hogy ellentéte?
Fény a sötétségnek? A sötétség pusztán a fény hiánya.
Élet a halálnak? A halál pusztán az élet hiánya.

A buddhizmusban és egyes hasonló felfogású tanításokban a materia és a spirit közti különbséget mindössze a rezgés mértéke különbözteti meg. Egy ugyanazon skálán vannak, egy ugyan azon teret töltik be és csak ketten alkotnak komplett kört mert rá vannak utalva egymásra ebben a világban. Ez a teljesség.

Épp annyira nem tudod ketté választani ezt a fogalmat mint fényt a sötétségtől, életet a haláltól, mert ha az egyik nincs a másik nem hogy létre sem jöhet de még meg sem jelölhető hiszen nincs mihez viszonyítanunk.

Az "ellentét" szó nem több költői ábrándnál. A világunkban nincsenek igazi ellentétek. Minden és mindenki egy ugyan azon rendszeren belül foglal helyet és körforgásban testesül meg a köztük lévő feszültség. Körforgásban, de semmi képen egymás végleges eltörlésében mint azt az "ellentét" fogalom sugallaná.

Éppen azt írtam, hogy az ego-nak nincs a halál után funkciója, és hogy a halállal meg is szűnik.
Az ego mint kényszerítő erő és mint a szükségletek kielégítését szolgáló motívum a szociológiában valóban elfogadott definíció, nincs is ezzel semmi baj, a Te meghatározásodat eddig is értettem. Csak én nem erről beszéltem.Arra a kérdésedre válaszoltam, hogy mit ért Seth2 az ego fogalma alatt.
Ebben az esetben valahol csúszik az hogy mit értünk ego alatt, mert úgy tűnik hogy elbeszélünk picit egymás mellett. Kifejtenéd bővebben mit jelent seth tanaiban az ego? (Tudom hogy elírtad egyszer, de a pontos/személyes megközelítésre gondolok. Nekem túlzottan tág abban a megfogalmazásban hogy az evilági életünket segíti.)

Az ego megszűnik a halál után,de a személyiség nem. És valóban önmaga ítéli meg önmagát, a kozmikus etika alapján - ami valóban messze nem egyezik meg az általában használt "erkölcs" fogalmával.
Így, ha két külön fogalomként kezeled a személyiséget és az egot akkor kompromisszum képes az írás. Ugyanakkor mi a véleményed arról a gondolatról hogy a teljes felemelkedés minden személyes jellemvonás elhagyása?

Szerintem nem akkora félrebeszélés...Mit gondolsz arról, hogy pl. a "sóbálvánnyá válás" a megmerevedett, változásra képtelen ego jelképe - s mint ilyen, egyúttal a pusztulás szimbóluma?
Természetesen találó és érdekes szimbólum, és egyben igaz is. Azonban ha így nézzük akkor tényleg nem stimmel az egész biblia hiszen személyekről és azok cselekedeteiről íródott. Tisztában vagyok vele hogy a hangsúly 100%os mértékben a cselekményen és annak ok-okozati összefüggésein van. Mi több ha meg akarjuk érteni a biblia valódi tanításait akkor a személyeket, az embereket és mindent ami (na itt is előjön) az egohoz kötődik figyelmen kívül kell hagynunk és csak a teljes képet szabad néznünk, ahogy egyik cselekedet létrehozza a következményét mint reakciót hasonlóan a newton bölcsője inga sorhoz.

Tisztában vagyok ezzel ugyanakkor meg kell mondanom őszintén a bibliában nem találunk arra utalást hogy ezt így kellene értenünk vagy olvasnunk. Sőt még a sokat emlegetett egyház sem így tanítja hanem a mondandó helyett az isten lényét és ítélkezését teszi központi kérdéssé és hangsúlyossá (belátom hogy ez is annyira túlzott hogy téves és elveszi a figyelmet a tulajdonképpeni mondandóról).

Felmerül tehát a kérdés hogy van-e a bibliának bármilyen igazság alapja vagy tényleg csak teljes egészében alaptalan példa mesék gyűjteménye amelyek alapján megismerhetjük magunkat és a körülöttünk zajló életet?
 

redlion

Kitiltott (BANned)
Jóság nem létezik benned ha nincs gonoszság mert nem vagy értésben rá mi a jóság.
Ionon. Ez a húsevő baktériumra is áll, ami felzabálja a testet?

Az ego megszűnik a halál után,de a személyiség nem. És valóban önmaga ítéli meg önmagát, a kozmikus etika alapján - ami valóban messze nem egyezik meg az általában használt "erkölcs" fogalmával.

A biblia ténylegesen, amit te személyiségnek irsz, azt hallhatatlan szellemnek tartja. Ami nem semmisül meg. Az ego egy "túlélési" csomag, ami ebben a földi érzékelhető rezgésben segit létezni vagy valamiféle irányt ad.
Bár olvastam, hogy a sok negatív gondolat az egészséges "lelket" pusztítja, a haldokló embernek egyenesen gyilkosa lesz a fortyogó düh, a parttalan bánat. Egy teljes, szép emberi élet után ritka, hogy az ilyen érzelmek véglegesen eluralják az energiarendszert, de aki már korábban is nehezen küzdött meg saját zavaros gondolataival és érzelmeivel, az az utolsó pillanatokban fájdalmasan magára hagyottnak érezheti magát.

A legborzasztóbb sors, a lélek teljes!? széthullása igazából csak kevéseket érint. Vannak olyan szellemi iskolák, melyek szerint a lélek sohasem pusztul el, sajnos azonban mégis létezik olyan extrém helyzet, amikor a gonoszság szinte felmorzsolja az lelket, és ezek a végleg elveszett lelkek olyan hatalmas mennyiségû feszültséget halmoztak fel életükben (vagy elözö-életeikben), hogy gyakorlatilag önmagukat pusztították el. Számukra ez a "büntetés". Illetve a bibliai pokol.
 
J

jpcika

Vendég
Igen ez az általánosan elfogadott nézet ugyanakkor szerintem téves is. Mi az hogy ellentéte?
Fény a sötétségnek? A sötétség pusztán a fény hiánya.
Élet a halálnak? A halál pusztán az élet hiánya.

A buddhizmusban és egyes hasonló felfogású tanításokban a materia és a spirit közti különbséget mindössze a rezgés mértéke különbözteti meg. Egy ugyanazon skálán vannak, egy ugyan azon teret töltik be és csak ketten alkotnak komplett kört mert rá vannak utalva egymásra ebben a világban. Ez a teljesség.

Épp annyira nem tudod ketté választani ezt a fogalmat mint fényt a sötétségtől, életet a haláltól, mert ha az egyik nincs a másik nem hogy létre sem jöhet de még meg sem jelölhető hiszen nincs mihez viszonyítanunk.

Az "ellentét" szó nem több költői ábrándnál. A világunkban nincsenek igazi ellentétek. Minden és mindenki egy ugyan azon rendszeren belül foglal helyet és körforgásban testesül meg a köztük lévő feszültség. Körforgásban, de semmi képen egymás végleges eltörlésében mint azt az "ellentét" fogalom sugallaná.

Úgy látszik, ezeket a fogalmakat is máshogyan értelmezzük. A spiritualizmus és a materializmus alatt én nem a lélek és az anyag fogalmát értem (ezek valóban nem ellentétei egymásnak!), hanem szemléletmódokat. Az egyik az anyag, a másik a lélek felől szemléli a világot (tudom, ez elég durva egyszerűsítés). Ez a nézőpont pedig ellentétes.

A halál nem az élet hiánya - sokkal inkább az élet másfajta megnyilvánulása.

Ebben az esetben valahol csúszik az hogy mit értünk ego alatt, mert úgy tűnik hogy elbeszélünk picit egymás mellett. Kifejtenéd bővebben mit jelent seth tanaiban az ego? (Tudom hogy elírtad egyszer, de a pontos/személyes megközelítésre gondolok. Nekem túlzottan tág abban a megfogalmazásban hogy az evilági életünket segíti.)


Így, ha két külön fogalomként kezeled a személyiséget és az egot akkor kompromisszum képes az írás. Ugyanakkor mi a véleményed arról a gondolatról hogy a teljes felemelkedés minden személyes jellemvonás elhagyása?

Nem gondolom, hogy a felemelkedés a személyesség megszűnését jelentené. Lehet, hogy a fejlődés során eljutunk arra a szintre, ahol már egyre inkább egyetértünk bizonyos közös igazságokban és eszerint cselekszünk, de az erről szóló gondolataink, az ide vezető személyes élményeink, érzéseink, emlékeink alapján továbbra is személyes, egyéni módon éljük ezt meg.


Természetesen találó és érdekes szimbólum, és egyben igaz is. Azonban ha így nézzük akkor tényleg nem stimmel az egész biblia hiszen személyekről és azok cselekedeteiről íródott. Tisztában vagyok vele hogy a hangsúly 100%os mértékben a cselekményen és annak ok-okozati összefüggésein van. Mi több ha meg akarjuk érteni a biblia valódi tanításait akkor a személyeket, az embereket és mindent ami (na itt is előjön) az egohoz kötődik figyelmen kívül kell hagynunk és csak a teljes képet szabad néznünk, ahogy egyik cselekedet létrehozza a következményét mint reakciót hasonlóan a newton bölcsője inga sorhoz.

Tisztában vagyok ezzel ugyanakkor meg kell mondanom őszintén a bibliában nem találunk arra utalást hogy ezt így kellene értenünk vagy olvasnunk. Sőt még a sokat emlegetett egyház sem így tanítja hanem a mondandó helyett az isten lényét és ítélkezését teszi központi kérdéssé és hangsúlyossá (belátom hogy ez is annyira túlzott hogy téves és elveszi a figyelmet a tulajdonképpeni mondandóról).

Felmerül tehát a kérdés hogy van-e a bibliának bármilyen igazság alapja vagy tényleg csak teljes egészében alaptalan példa mesék gyűjteménye amelyek alapján megismerhetjük magunkat és a körülöttünk zajló életet?

Úgy gondolom, hogy a Biblia - ahogy más szent írások és tanítások is - mindig az adott korszakban, az adott társadalom által megérthető és elfogadható formában íródtak. Legalábbis eredetileg. Az a forma, ahogyan hozzánk eljut, már többszörösen kiegészített, szerkesztett írás. Szükségszerűen torzult, hiszen a legjobb szándékú fordító is mindenképpen beleteszi a saját értelmezését. Ettől függetlenül ezekben az írásokban fellelhetők bizonyos közös elgondolások - valószínűleg ezek hordozzák az "általánosan érvényes" tartalmakat.
A változtatások ellenére azt gondolom, hogy ezek a szent írások éppen azért maradtak fent és hatnak a mai napig, mert mindig, mindenki "kiolvashat" belőlük valami olyat, ami előrébb viszi a fejlődésben. Mindig, mindenkihez szólnak - és nem kell hozzá "használati utasítás" arra nézve, hogy hogyan olvassuk. Vagy ha igen, akkor legfeljebb annyi: nyitottan.
 
Oldal tetejére