Versek, mesék
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Szia!
Az lehetséges, hogy nincs meg a szám vége? Mert nekem egyszer csak 3perc 27-nél abbamarad a dal.
Nincs meg neked esetleg az egész TÜkrös album?
Köszi
Friderika - Bim- bam
Mi nagyon szeretjük!
Mi nagyon szeretjük!
Légy jó
Szereplők: Mesélő, négy tündér
Kellékek: bölcsőben egy baba
Mesélő: Messze, az Óperenciás tengeren is túl, születette egy kis hercegnő. Tündérek gyűltek a bölcsője köré. Megcsodálták, majd mindegyik meg akarta ajándékozni valami értékes dologgal. Az első tündér így szólt:
1. tündér: Én a szépségemet adom neki. Aki ránéz, úgy véli majd, hogy tavaszi virágot lát.
2. tündér: Én sudár termettel ajándékozom meg.
3. tündér: Tőlem földbe rejtett aranykincset kap.
Mesélő: A legidősebb tündér így gondolkodott:
4. tündér: A szépség elhervad. A sudár alak megváltozik. A kincs elfogy. Én örökös ajándékot akarok neki adni. A jósággal ajándékozom meg. A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad... Csak a jóság és a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.
Mesélő: Ekkor lehajolt az alvó gyermekre. Megsinmogatta és ezt suttogta:
4. tündér: Légy jó!
Szereplők: Mesélő, négy tündér
Kellékek: bölcsőben egy baba
Mesélő: Messze, az Óperenciás tengeren is túl, születette egy kis hercegnő. Tündérek gyűltek a bölcsője köré. Megcsodálták, majd mindegyik meg akarta ajándékozni valami értékes dologgal. Az első tündér így szólt:
1. tündér: Én a szépségemet adom neki. Aki ránéz, úgy véli majd, hogy tavaszi virágot lát.
2. tündér: Én sudár termettel ajándékozom meg.
3. tündér: Tőlem földbe rejtett aranykincset kap.
Mesélő: A legidősebb tündér így gondolkodott:
4. tündér: A szépség elhervad. A sudár alak megváltozik. A kincs elfogy. Én örökös ajándékot akarok neki adni. A jósággal ajándékozom meg. A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad... Csak a jóság és a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.
Mesélő: Ekkor lehajolt az alvó gyermekre. Megsinmogatta és ezt suttogta:
4. tündér: Légy jó!
Móra Ferenc: A gyémántcserép
Móra Ferenc
A GYÉMÁNTCSERÉP
Egyszer éppen az Aladdin történetét olvasgattam, a bagdadi varga fiáét a csodalámpával. Le is volt rajzolva, ahogy tömögeti a kincseket egy tarsolyba. Erről jutott eszembe, Hogy meg kellene keresni a mi kincsestarsolyunkat is, hátha felejtettek benne az ősök egy marék gyöngyöt.
A tarsolyt csakugyan meg is találtam egy szelemenfa végére akasztva. Kihurcoltam a napvilágra, és belemarkoltam. Hát tele volt régi, molyos korpával, amit az isten tudja, mikor felejtettek benne. Bizonyos pedig, hogy nem erre csinálták ezt a tarsolyt. Piros bőrből volt, zöld szironnyal beszegve, mindenféle cifraságokkal telihímezve, amik azonban lefoszlottak, ahogy hozzájuk értem.
Partifecskék csiripeltek körülöttem, ahogy ott mozgolódtam a nyílásban, kiöntöttem nekik a korpát, hadd szedegessék ki belőle a hernyócskákat.
Hát ahogy hull kifelé a korpa, egyszer csak csendül, koppan valami a téglán. Utánakapok, fölemelem - úgy tündöklik, hogy majd kiveri a szememet.
- Nini, gyémánt! - sikoltottam el magamat, s beletörülgettem a kincsemet az ingecském ujjába.
Közelről nem ragyogott úgy, de ha napnak tartottam, gyönyörűen szórta a szikrát.
Azért mégis azt hiszem, más ember nem tartotta volna kincsnek. Ma már én is azt mondanám a z ilyesmire, hogy valami vastag pohárfenéknek a darabja. De ahogy akkor a szemem rávetettem, mindjárt tudtam, hogy gyémánt. Még abban is bizonyos voltam, hogy csakugyan ősök felejtették a tarsolyban. Ilyenből lehet a vén Küsmödinek zsákszámra.
Ész nélkül futottam le a padlásról a malomház elé, s a gilicetövisbokrok mögé bújva, a szememhez emeltem a gyémántcserepet.
- Hiszen ez Tündérország, ami ezen keresztül látszik - hebegtem elámulva.
A kutyatejvirágokat szivárványszínű fáknak mutatta. A sívó homok csillogott-villogott, mint a porrá tört igazgyöngy. Kékek voltak a hangyácskák, amik rajta mászkáltak, és a legyek úgy villantak el előttem, mintha röpülő rubintcsöppek lettek volna.
Azt hiszem, nem volt még olyan boldog gyerek a világon, mint én voltam akkoriban. Annyiszor jártam Tündérországban, amennyiszer akartam, nem kellett féltenem senkitől a kincsem. Üvegdarabnak nézte mindenki. Egyszer rám is szólt édesapám, ahogy az ünneplő kabátkámban észrevette a kincset:
- Hát te, Gergő, mit hurcolod mindenfelé azt a rossz üvegcserepet? Már látom, nem nyughatsz addig, míg meg nem vágod vele magadat.
Én csak lesütöttem a szememet, és nevettem magamban. Dehogy mondtam volna ki, mekkora kincs ez a rossz üvegdarab, amit én senkinek a világon oda nem adnék.
Pedig utoljára mégiscsak odaadtam biz én. Mégpedig a jó Istennek adtam oda egy napsugaras, orgonaszagú, szép májusi vasárnapon.
Úgy volt az, hogy délebéd után bementem egy kicsit nézelődni a városba, és bevetődtem a templomba, éppen vecsernye idején. Nagyon szerettem nézni a nagy szakállú kőszenteket, akik kőkönyveket, kőkardokat és görbe kőbotokat tartottak a kezükben, és mind az oltár felé fordították arcukat. Bizonyosan onnan várták a parancsot, hogy mikor lehet nekik már megmozdulni és merev tagjaikat kinyújtóztatni egy kicsit.
Én is oda néztem, ahová a szobrok, a gyertyafüstös régi oltárképre. A jó Isten ült ott a felhők felett hosszú kék palástban, aranykorona volt a fején, rózsakoszorús angyalkák röpködtek körülötte, és nézett, nézett maga elé szomorúan. Pedig abban a mi kis templomunkban minden olyan vidám volt. A nyitott ablakon bebújtak a virágos orgonagallyak, vadméhek döngicséltek a tömjénfüstben. Nevetett a napfény az anyókák fehér haján és a gyermekszemek tiszta tükrében; csak az Istenke nézett maga elé nagyon szomorúan.
Nem tudtam, hogy mi bánata lehet a jó Istennek ilyen szép vasárnap délután, de nagyon-nagyon megsajnáltam, és hirtelen rászántam magam, hogy nekiadom a gyémántot.
- Attól a sok szépségtől, amit azon keresztül látni, mindjárt megvidámodsz, Istenkém - néztem biztatva a képre, ahogy odasompolyogtam az oltár elé.
Kis ezüsttányérka volt az oltár sarkán, jó emberek abba rakták, amit Isten dicsőségére, szegények gyámolítására szántak. Én is abba tettem a gyémántomat a kopott krajcárkák, a fényes ezüsthúszasok fölé.
Ám Gáspár apó, a mindig mord öreg harangozó, aki alacsony szalmaszéken az oltár mögött szundikált, föltekintett a csörrenésre, és bosszúsan dörmögte el magát:
- Mit akarsz, te fiú, azzal az üvegcseréppel? Nem tudod, hogy az Isten házában nincs helye a játéknak?
Utánam hajította a kincsemet, és az nekem jobban fájt, mint ha fülemet húzta volna meg. Szepegve bújtam el egy magas padban, amelyikből a fejem se látszott ki, és addig keseregtem, míg utoljára magam maradtam a templomban.
Már leborult az este, elhallgatott a vadméhek zsongása, csak a Gáspár apó lassú horkolása hallatszott az oltár mögül. Az Istenke képe a lobogó gyertyafénynél még szomorúbbnak tetszett, mint a napvilágnál.
- Mégiscsak a tiéd lesz! - mutattam feléje a gyémántot, és lábujjhegyen odaóvakodtam az oltár elé. Szép lassan tettem le a kincset, az öreg Gáspár nem ébredt fel, és én elégedetten surrantam ki a templomból.
De ahogy a küszöbhöz értem, visszarettentem. Két nagyfejű békácska éppen oda telepedett mindenféle bogárnépséggel vacsorázgatni, és nem mertem tőlük kimenni.
"Megvárom, míg elmennek" - gondoltam magamban, és behúzódtam a legutolsó padba.
Ott bóbiskoltam egy darabig, mikor egyszer csak szárnysuhogást hallok az oltár felől. Odatekintek: hát az angyalkák repültek le az oltárképről. Az egyik éppen az ezüsttányérkát tette az Úristen ölébe.
- Lásd, Uram, mégiscsak jószívűek az emberek - muzsikált a szava, ahogy kifordította a tányérkát.
Az angyal aztán visszatette a tányért az oltárra, a jó Isten pedig fölszedte a pénzeket, és egyenként visszadobta őket. Csak azt csodálom, hogy egyik se csengett, mikor leesett.
"Ez bizonyosan azért van, hogy az a haragos Gáspár apó föl ne ébredjen, és rá ne kiabáljon az angyalkákra" - gondoltam magamban.
És szórta, szórta az Istenke a pénzeket, és egyre csak szomorúan nézett maga elé, csak akkor kezdett el mosolyogni, mikor az én gyémántom a kezébe került:
- Tudtam én ezt! - csattantottam tapsra két tenyeremet, de csak csendesen, mint mikor a liliomok szirma összeütődik a szélben.
- Ezt elteszem - mondta mosolyogva az Úr, és elrejtette az ajándékomat a kék palástja alá.
És attól a mosolytól egyszerre szivárványszíne lett az éjszakának, egészen olyan, mint amilyent az én gyémántom szokott mutatni. És elmosolyodott az egész templom, mosolyogtak a kőszobrok is, és megcsóválták a mindig merev fejüket, és láttam, hogy még Gáspár harangozó is mosolyog álmában.
És mosolyogtak az angyalkák is, mikor megszólaltak:
- Hiszen csak hitvány üvegdarab az, Urunk!
- De gyémántszív adta! - csengett az Isten szava, és egyszerre olyan világos lett az egész templom az Úr kebelén nyugvó üvegdarabtól, hogy be kellett hunyni a szememet.
Mikor fölnyitottam, bepiroslott a hajnal az ablakon, imádkoztak odakint a fülemülék, és Gáspár apó ráncigálta a zekém ujját.
- Ejnye, de itt aludtunk a templomban, te üveges kisgyerek - mondta olyan szelíden, amilyen szelíden ez a mogorva vénember sohase szokott a gyerekekhez beszélni.
Kidörzsöltem a szememből az álmot, és ijedten pillantottam oda az oltárra. De mindjárt megnyugodtam, mert a pénzek ott voltak a tányéron, de a gyémántom nem volt ott.
Móra Ferenc
A GYÉMÁNTCSERÉP
Egyszer éppen az Aladdin történetét olvasgattam, a bagdadi varga fiáét a csodalámpával. Le is volt rajzolva, ahogy tömögeti a kincseket egy tarsolyba. Erről jutott eszembe, Hogy meg kellene keresni a mi kincsestarsolyunkat is, hátha felejtettek benne az ősök egy marék gyöngyöt.
A tarsolyt csakugyan meg is találtam egy szelemenfa végére akasztva. Kihurcoltam a napvilágra, és belemarkoltam. Hát tele volt régi, molyos korpával, amit az isten tudja, mikor felejtettek benne. Bizonyos pedig, hogy nem erre csinálták ezt a tarsolyt. Piros bőrből volt, zöld szironnyal beszegve, mindenféle cifraságokkal telihímezve, amik azonban lefoszlottak, ahogy hozzájuk értem.
Partifecskék csiripeltek körülöttem, ahogy ott mozgolódtam a nyílásban, kiöntöttem nekik a korpát, hadd szedegessék ki belőle a hernyócskákat.
Hát ahogy hull kifelé a korpa, egyszer csak csendül, koppan valami a téglán. Utánakapok, fölemelem - úgy tündöklik, hogy majd kiveri a szememet.
- Nini, gyémánt! - sikoltottam el magamat, s beletörülgettem a kincsemet az ingecském ujjába.
Közelről nem ragyogott úgy, de ha napnak tartottam, gyönyörűen szórta a szikrát.
Azért mégis azt hiszem, más ember nem tartotta volna kincsnek. Ma már én is azt mondanám a z ilyesmire, hogy valami vastag pohárfenéknek a darabja. De ahogy akkor a szemem rávetettem, mindjárt tudtam, hogy gyémánt. Még abban is bizonyos voltam, hogy csakugyan ősök felejtették a tarsolyban. Ilyenből lehet a vén Küsmödinek zsákszámra.
Ész nélkül futottam le a padlásról a malomház elé, s a gilicetövisbokrok mögé bújva, a szememhez emeltem a gyémántcserepet.
- Hiszen ez Tündérország, ami ezen keresztül látszik - hebegtem elámulva.
A kutyatejvirágokat szivárványszínű fáknak mutatta. A sívó homok csillogott-villogott, mint a porrá tört igazgyöngy. Kékek voltak a hangyácskák, amik rajta mászkáltak, és a legyek úgy villantak el előttem, mintha röpülő rubintcsöppek lettek volna.
Azt hiszem, nem volt még olyan boldog gyerek a világon, mint én voltam akkoriban. Annyiszor jártam Tündérországban, amennyiszer akartam, nem kellett féltenem senkitől a kincsem. Üvegdarabnak nézte mindenki. Egyszer rám is szólt édesapám, ahogy az ünneplő kabátkámban észrevette a kincset:
- Hát te, Gergő, mit hurcolod mindenfelé azt a rossz üvegcserepet? Már látom, nem nyughatsz addig, míg meg nem vágod vele magadat.
Én csak lesütöttem a szememet, és nevettem magamban. Dehogy mondtam volna ki, mekkora kincs ez a rossz üvegdarab, amit én senkinek a világon oda nem adnék.
Pedig utoljára mégiscsak odaadtam biz én. Mégpedig a jó Istennek adtam oda egy napsugaras, orgonaszagú, szép májusi vasárnapon.
Úgy volt az, hogy délebéd után bementem egy kicsit nézelődni a városba, és bevetődtem a templomba, éppen vecsernye idején. Nagyon szerettem nézni a nagy szakállú kőszenteket, akik kőkönyveket, kőkardokat és görbe kőbotokat tartottak a kezükben, és mind az oltár felé fordították arcukat. Bizonyosan onnan várták a parancsot, hogy mikor lehet nekik már megmozdulni és merev tagjaikat kinyújtóztatni egy kicsit.
Én is oda néztem, ahová a szobrok, a gyertyafüstös régi oltárképre. A jó Isten ült ott a felhők felett hosszú kék palástban, aranykorona volt a fején, rózsakoszorús angyalkák röpködtek körülötte, és nézett, nézett maga elé szomorúan. Pedig abban a mi kis templomunkban minden olyan vidám volt. A nyitott ablakon bebújtak a virágos orgonagallyak, vadméhek döngicséltek a tömjénfüstben. Nevetett a napfény az anyókák fehér haján és a gyermekszemek tiszta tükrében; csak az Istenke nézett maga elé nagyon szomorúan.
Nem tudtam, hogy mi bánata lehet a jó Istennek ilyen szép vasárnap délután, de nagyon-nagyon megsajnáltam, és hirtelen rászántam magam, hogy nekiadom a gyémántot.
- Attól a sok szépségtől, amit azon keresztül látni, mindjárt megvidámodsz, Istenkém - néztem biztatva a képre, ahogy odasompolyogtam az oltár elé.
Kis ezüsttányérka volt az oltár sarkán, jó emberek abba rakták, amit Isten dicsőségére, szegények gyámolítására szántak. Én is abba tettem a gyémántomat a kopott krajcárkák, a fényes ezüsthúszasok fölé.
Ám Gáspár apó, a mindig mord öreg harangozó, aki alacsony szalmaszéken az oltár mögött szundikált, föltekintett a csörrenésre, és bosszúsan dörmögte el magát:
- Mit akarsz, te fiú, azzal az üvegcseréppel? Nem tudod, hogy az Isten házában nincs helye a játéknak?
Utánam hajította a kincsemet, és az nekem jobban fájt, mint ha fülemet húzta volna meg. Szepegve bújtam el egy magas padban, amelyikből a fejem se látszott ki, és addig keseregtem, míg utoljára magam maradtam a templomban.
Már leborult az este, elhallgatott a vadméhek zsongása, csak a Gáspár apó lassú horkolása hallatszott az oltár mögül. Az Istenke képe a lobogó gyertyafénynél még szomorúbbnak tetszett, mint a napvilágnál.
- Mégiscsak a tiéd lesz! - mutattam feléje a gyémántot, és lábujjhegyen odaóvakodtam az oltár elé. Szép lassan tettem le a kincset, az öreg Gáspár nem ébredt fel, és én elégedetten surrantam ki a templomból.
De ahogy a küszöbhöz értem, visszarettentem. Két nagyfejű békácska éppen oda telepedett mindenféle bogárnépséggel vacsorázgatni, és nem mertem tőlük kimenni.
"Megvárom, míg elmennek" - gondoltam magamban, és behúzódtam a legutolsó padba.
Ott bóbiskoltam egy darabig, mikor egyszer csak szárnysuhogást hallok az oltár felől. Odatekintek: hát az angyalkák repültek le az oltárképről. Az egyik éppen az ezüsttányérkát tette az Úristen ölébe.
- Lásd, Uram, mégiscsak jószívűek az emberek - muzsikált a szava, ahogy kifordította a tányérkát.
Az angyal aztán visszatette a tányért az oltárra, a jó Isten pedig fölszedte a pénzeket, és egyenként visszadobta őket. Csak azt csodálom, hogy egyik se csengett, mikor leesett.
"Ez bizonyosan azért van, hogy az a haragos Gáspár apó föl ne ébredjen, és rá ne kiabáljon az angyalkákra" - gondoltam magamban.
És szórta, szórta az Istenke a pénzeket, és egyre csak szomorúan nézett maga elé, csak akkor kezdett el mosolyogni, mikor az én gyémántom a kezébe került:
- Tudtam én ezt! - csattantottam tapsra két tenyeremet, de csak csendesen, mint mikor a liliomok szirma összeütődik a szélben.
- Ezt elteszem - mondta mosolyogva az Úr, és elrejtette az ajándékomat a kék palástja alá.
És attól a mosolytól egyszerre szivárványszíne lett az éjszakának, egészen olyan, mint amilyent az én gyémántom szokott mutatni. És elmosolyodott az egész templom, mosolyogtak a kőszobrok is, és megcsóválták a mindig merev fejüket, és láttam, hogy még Gáspár harangozó is mosolyog álmában.
És mosolyogtak az angyalkák is, mikor megszólaltak:
- Hiszen csak hitvány üvegdarab az, Urunk!
- De gyémántszív adta! - csengett az Isten szava, és egyszerre olyan világos lett az egész templom az Úr kebelén nyugvó üvegdarabtól, hogy be kellett hunyni a szememet.
Mikor fölnyitottam, bepiroslott a hajnal az ablakon, imádkoztak odakint a fülemülék, és Gáspár apó ráncigálta a zekém ujját.
- Ejnye, de itt aludtunk a templomban, te üveges kisgyerek - mondta olyan szelíden, amilyen szelíden ez a mogorva vénember sohase szokott a gyerekekhez beszélni.
Kidörzsöltem a szememből az álmot, és ijedten pillantottam oda az oltárra. De mindjárt megnyugodtam, mert a pénzek ott voltak a tányéron, de a gyémántom nem volt ott.
mese + feladatlap + mp3
A ZÖLDSZAKÁLLÚ KIRÁLY
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még azon is túl, ahol a kurta farkú disznó túr, volt egy zöldszakállú király.
Az a zöldszakállú király egyszer fogta magát, elindult vándorolni. Már nagyon sokáig vándorolt, bizonyosan megjárt már száz tű hosszát egyszer csak azon vette magát észre, hogy bizony tizenhét esztendeje már annak, amióta ő hazulról eljött. A sok járás-kelésben nagyon kifáradt, megszomjazott, leült egy patak partjára. Azután lehasalt a víz színéig hogy majd iszik egy jót. Alig kortyantott egyet-kettőt, valaki megfogta a szakállát. Húzta volna ő vissza, de nem tudta. Odakiált a vízbe:
- Hallod-e, te nemtudomki, ereszd el a szakállamat, míg szépen vagy! De még annál jobban húzták. Már rimánkodásra fogta a dolgot, mert annyira húzták befelé, hogy majd megfúlt. Azt mondja egyszer a vízben valaki:
- Ha ideadod nekem, amit az országodban nem tudsz, eleresztem a szakállad.
- Ugyan mit nem tudnék én az országomban? A legutolsó tűt is tudom! - mondta a zöldszakállú király.
- De csak ígérd meg, hogy amit az országodban nem tudsz, enyém lesz! - mondta a vízben az ördögök királya. Mert az volt!
- Hát jól van, legyen a tied! Úgysem sütsz te abból a kenyérből, amit én az országomban nem tudok! - mondta a zöldszakállú király.
De már nagyon rossz volt neki a kénytelen-kelletlen hason való fekvés. Végre eleresztette az ördögök királya. Akkor aztán indult a király hazafelé, azon gondolkozva, mi is lehet az, amit ő otthon az országban nem tud.
Mikor hazaér, elejbeszalad egy szép, nagy legény, a nyakába ugrik, összevissza csókolja.
- Jaj, kedves apám, de sokáig itthagytál bennünket! De jó, hogy egy szer itthon vagy! Én vagyok a János.
A király csak nézett. Aztán eltaszította magától a gyereket.
- Kinek vagyok én az apja? Te meg kinek a fia vagy? Nem ismerlek!
De odabent a felesége elmondta neki, hogy bizony az ő gyereke az! Már éppen annyi idős, mint amióta ő elment hazulról.......
folytatás a csatolásban..
mese + feladatlap + mp3
Benedek Elek-A macska
(Izlandi mese)
Volt egyszer egy öregember s egy öregasszony, s volt nekik egy fiok. Az öregember igen zsugori volt, folyton csak a pénzgyüjtésen volt a gondolatja. Gyüjtött is rengeteg sok pénzt, hanem egyszer csak beteg lett, lefeküdt az ágyba, többet nem is kelt fel: meghalt.
Az öregember halála után egy éjjel azt látta álmában a fiú, hogy hozzá jött egy ismeretlen ember s mondotta neki:
- Meghalt az apád, most már az egész vagyon a tiéd, mert az anyád is nemsokára meghal. A vagyon felét igaztalan úton kereste az apád, azért a felét a szegényeknek kell adnod, a másik felét pedig a tengerbe dobnod. Ha azonban a tenger színén valami fenn marad a vagyonból, akár ha csak egy darab papiroska is, azt halászd ki s őrizd meg jól!
Ezt mondván, az ismeretlen ember eltűnt, a fiú pedig felébredett. Elgondolta a csudálatos álmot s erősen elszomorodott. Hát mit fog ő csinálni, ha vagyonának a felét a szegényeknek kell adnia, felét pedig a tengerbe dobnia. Sokáig gondolkozott, tünődött, de végre is azt határozta, hogy úgy tesz, amint az az ismeretlen ember tanácsolta.
Ahogy eltemette az apját, a vagyonának a felét a szegényeknek ajándékozta, a másik felét pedig kivitte a tengernek a partjára s beledobta. Egyszeribe elsülyedett a tengerbe, amit beledobott; csak éppen egy összegöngyölgetett papiroska maradt a tenger színén. Ezt kihalászta, aztán kigöngyölte s íme: volt benne hat shilling.
- Hát én ezzel a hat shillinggel mit csináljak? - búslakodott magában a fiú. -
folytatás a csatolásban...
Benedek Elek-A macska
(Izlandi mese)
Volt egyszer egy öregember s egy öregasszony, s volt nekik egy fiok. Az öregember igen zsugori volt, folyton csak a pénzgyüjtésen volt a gondolatja. Gyüjtött is rengeteg sok pénzt, hanem egyszer csak beteg lett, lefeküdt az ágyba, többet nem is kelt fel: meghalt.
Az öregember halála után egy éjjel azt látta álmában a fiú, hogy hozzá jött egy ismeretlen ember s mondotta neki:
- Meghalt az apád, most már az egész vagyon a tiéd, mert az anyád is nemsokára meghal. A vagyon felét igaztalan úton kereste az apád, azért a felét a szegényeknek kell adnod, a másik felét pedig a tengerbe dobnod. Ha azonban a tenger színén valami fenn marad a vagyonból, akár ha csak egy darab papiroska is, azt halászd ki s őrizd meg jól!
Ezt mondván, az ismeretlen ember eltűnt, a fiú pedig felébredett. Elgondolta a csudálatos álmot s erősen elszomorodott. Hát mit fog ő csinálni, ha vagyonának a felét a szegényeknek kell adnia, felét pedig a tengerbe dobnia. Sokáig gondolkozott, tünődött, de végre is azt határozta, hogy úgy tesz, amint az az ismeretlen ember tanácsolta.
Ahogy eltemette az apját, a vagyonának a felét a szegényeknek ajándékozta, a másik felét pedig kivitte a tengernek a partjára s beledobta. Egyszeribe elsülyedett a tengerbe, amit beledobott; csak éppen egy összegöngyölgetett papiroska maradt a tenger színén. Ezt kihalászta, aztán kigöngyölte s íme: volt benne hat shilling.
- Hát én ezzel a hat shillinggel mit csináljak? - búslakodott magában a fiú. -
folytatás a csatolásban...
Szia! Nem korlátlan a netem és nem nagyon tudok letöltögetni pedig itt is taliztam nagyon jó cd-ket, valamint meséket, ilyesmire gondoltam.Gabcsi25
Friderika - Bölcsődalok
Friderika
Szép álmokat! Bölcsődalok CD1( 2001 )
Adatok
Bitráta: 256kbps, 44100 Hz
Teljes időtartam: 44:11
Teljes méret: 80,3MB
Kismadár
De jó, hogy itt vagy
Átölel kezem
Aludni tér
Szép álmokat
Kip-kop
Ajándék
Álomrét
Körbe-körbe
Tik, tak
Két pici
Félálomvilág
Az álmok tengerén... Bölcsődalok CD2 ( 2003 )
Adatok
Bitráta: 192kbps, 44100 Hz
Teljes időtartam: 57:07
Teljes méret: 77,2MB
01- Az álmok tengerén
02 - Bimm-bamm
03 - Százlábú
04 - Noé bárkája
05 - Az eső
06 - Aludj el
07 - A Hold
08 - Mesehősök
09 - Ne félj
10 - Vártalak
11 - Áldott legyél
http://www.storage.to/get/2SmZEqJp/friderika.bolcsodal1.2.zip
Nem saját feltöltés. Köszönet a feltöltőnek!!
Friderika
Szép álmokat! Bölcsődalok CD1( 2001 )
Adatok
Bitráta: 256kbps, 44100 Hz
Teljes időtartam: 44:11
Teljes méret: 80,3MB
Kismadár
De jó, hogy itt vagy
Átölel kezem
Aludni tér
Szép álmokat
Kip-kop
Ajándék
Álomrét
Körbe-körbe
Tik, tak
Két pici
Félálomvilág
Az álmok tengerén... Bölcsődalok CD2 ( 2003 )
Adatok
Bitráta: 192kbps, 44100 Hz
Teljes időtartam: 57:07
Teljes méret: 77,2MB
01- Az álmok tengerén
02 - Bimm-bamm
03 - Százlábú
04 - Noé bárkája
05 - Az eső
06 - Aludj el
07 - A Hold
08 - Mesehősök
09 - Ne félj
10 - Vártalak
11 - Áldott legyél
http://www.storage.to/get/2SmZEqJp/friderika.bolcsodal1.2.zip
Nem saját feltöltés. Köszönet a feltöltőnek!!
Csatolások
-
48795_218.jpg
Ecc-pecc, kimehetsz (2008)
Ecc-pecc, kimehetsz
2008
01. Ecc, pecc, kimehetsz
02. Pál, Kata, Péter
03. Kicsi vagyok én
04. Bújj-bújj medve
05. Cicuska, macuska
06. Bújj-bújj zöld ág
07. Mit játsszunk lányok?
08. Egy kis malac
09. Nincs szebb állat, mint a lúd
10. Egyél libám
11. Kiment a ház az ablakon
12. A gúnárom elveszett
13. Poros úton
14. Ennek a kislánynak
15. Lóg a lába
16. Három éjjel, három nap
17. Pont, pont, vesszőcske
18. Ég a gyertya ég
19. Volt nekem egy kecském
20. Mókuska
21. Volt egyszer egy kemence
22. Sándor napján
23. Fáj a kutyámnak a lába
24. Most viszik
25. Ciróka, maróka
26. Kis kacsa fürdik
http://hotfile.com/dl/16104440/f2dd31d/torpi.party.ecc.zip.html
Nem saját feltöltés. Köszönet a feltöltőnek!!
Ecc-pecc, kimehetsz
2008
01. Ecc, pecc, kimehetsz
02. Pál, Kata, Péter
03. Kicsi vagyok én
04. Bújj-bújj medve
05. Cicuska, macuska
06. Bújj-bújj zöld ág
07. Mit játsszunk lányok?
08. Egy kis malac
09. Nincs szebb állat, mint a lúd
10. Egyél libám
11. Kiment a ház az ablakon
12. A gúnárom elveszett
13. Poros úton
14. Ennek a kislánynak
15. Lóg a lába
16. Három éjjel, három nap
17. Pont, pont, vesszőcske
18. Ég a gyertya ég
19. Volt nekem egy kecském
20. Mókuska
21. Volt egyszer egy kemence
22. Sándor napján
23. Fáj a kutyámnak a lába
24. Most viszik
25. Ciróka, maróka
26. Kis kacsa fürdik
http://hotfile.com/dl/16104440/f2dd31d/torpi.party.ecc.zip.html
Nem saját feltöltés. Köszönet a feltöltőnek!!
Csatolások
-
cd_eccpecc.jpg
Kérésre
EPERKE ÉS BARÁTAI
A DVD filmek zenéi
[FONT="]
1. - Eperke és barátai
2. - A legszebb ünnep vár ránk
3. - A tenger csodás
4. - Add a kezed
5. - Aki játszani hív
6. - Állj csak meg
7. - Csitt - csett
8. - Csupa varázs
9. - Égig nő ez a virág
10. - Egy icipici félsz
11. - Együtt menni fog
12. - Elmondom a titkom
13. - Én leszek a Mikulás
14. - Eperke shake
15. - Epres - kedves jóbarát
16. - Epres tánc
17. - Ezen a tájon
18. - Felvidít a Boogie
19. - Fuccs
20. - Gyere,gyere szép tavasz...
21. - Így leszel gyönyörű szép
22. - Itt a tavasz
23. - Jégkrém vár ránk
24. - Jó a játék
25. - Jó sütemény a barátság
26. - Kezdődjék a játék
27. - Kistündér
28. - Kipp - kopp
29. - Leg - leg - leg
30. - Lehetsz még világszép
31. - Más vagyok
32. - Nekem a kincs Te vagy
33. - Nézd csak itt az eper
34. - Pajtás 'mon ami'
35. - Rém dal
36. - Sodó meg Én
37. - Soha ne feledj el
38. - Soha nem gondoltam
39. - Süti - süti
40. - Szívvel többre mész
41. - Tünj már innen el
42. - Újra együtt
43. - Ünnepel minden póni
44. - Van aki Téged vár
[/FONT]
EPERKE ÉS BARÁTAI
A DVD filmek zenéi
[FONT="]
1. - Eperke és barátai
2. - A legszebb ünnep vár ránk
3. - A tenger csodás
4. - Add a kezed
5. - Aki játszani hív
6. - Állj csak meg
7. - Csitt - csett
8. - Csupa varázs
9. - Égig nő ez a virág
10. - Egy icipici félsz
11. - Együtt menni fog
12. - Elmondom a titkom
13. - Én leszek a Mikulás
14. - Eperke shake
15. - Epres - kedves jóbarát
16. - Epres tánc
17. - Ezen a tájon
18. - Felvidít a Boogie
19. - Fuccs
20. - Gyere,gyere szép tavasz...
21. - Így leszel gyönyörű szép
22. - Itt a tavasz
23. - Jégkrém vár ránk
24. - Jó a játék
25. - Jó sütemény a barátság
26. - Kezdődjék a játék
27. - Kistündér
28. - Kipp - kopp
29. - Leg - leg - leg
30. - Lehetsz még világszép
31. - Más vagyok
32. - Nekem a kincs Te vagy
33. - Nézd csak itt az eper
34. - Pajtás 'mon ami'
35. - Rém dal
36. - Sodó meg Én
37. - Soha ne feledj el
38. - Soha nem gondoltam
39. - Süti - süti
40. - Szívvel többre mész
41. - Tünj már innen el
42. - Újra együtt
43. - Ünnepel minden póni
44. - Van aki Téged vár
[/FONT]
Csatolások
-
Front.jpg
Szia!
A Firefox nem találja a fájlt a(z) http://ddl.data.hu/get/0/1840719/Nepszeru_mondokak.rar helyen.
Tudnál segíteni?
Köszönöm...
Szia Adél, az a Tükrös zenekar: Hegyen-völgyön c. albumán van. Próbáltad a keresővel? gyerekdalok... I. 44. oldal?
- Státusza
Hasonló témák
