Sziasztok!
Nem könnyű témakör a halálbüntetés, ha az lenne, nem vitatkoznának, értekeznének rajta annyit, mint így. Mert igaz az, hogy a történelem során sok-sok ártatlan embert végeztek ki koholt vádak alapján. Igaz, hogy volt olyan, amikor az elítéltnek volt indítéka, volt lehetősége, volt képessége, de nem volt alibije, mégsem ő követte el azt, amivel vádolták. Mert a bűntett elkövetése ténykérdés, nem pedig valószínűség számítás: vagy elkövette valaki, vagy nem.
Mindemellett ott van a másik oldal is, vagyis az áldozatoké, a kárvallottaké. Például, valaki megkésel valakit az utcán, aki történetesen nem egy sokak által ismert személyiség. A gyilkosa kap hat-nyolc-tíz évet, amit a jó magaviselete - meg a börtönök zsúfoltsága miatt harmadolnak, és kijön négy-hat vagy akárhány év után. Tényleg ennyit ér egy emberi élet? Pár év szabadságvesztést, ami a mai körülmények között nem is annyira rettenetes dolog, mint mondjuk Victor Hugo idejében. És mi van akkor, ami sajnos nem is példátlan, ha valaki a szabadulása után ugyanazt a bűnt még egyszer, vagy akár többször is elköveti? Miért kell meghalnia másoknak is egy olyan ember keze által, akiről már bebizonyosodott, hogy gyilkolt? És hol van az az élet, amit elvett? Mit adhatna cserébe a gyilkos más ember életéért, mint a sajátját? Milyen igazságszolgáltatás az, amikor meg lehet ölni egy embert úgy, hogy a gyilkosa tíz, húsz, harminc, vagy akárhány évvel túléli az áldozatát, pedig bebizonyosodott a bűnössége?
Úgy gondolom, hogy a hatóságoknak ahhoz nincs joguk, hogy úgy viselkedjenek, mint az elkényeztetett gyerek, aki turkálja az ételt. Sajnos benne van a pakliban az, hogy akik az igazságszolgáltatást képviselik, azok be merjék vállalni azt, hogy megvédik a társadalmat és a bűnöst megbüntetik. Azt szokták mondani érvként, hogy a halálbüntetésnek nincs visszafogó ereje. Ez egyrészt nem igaz, másrészt nem is ez a lényege, legfeljebb mellékterméke. A lényeg az, hogy amikor megölnek egy embert szándékosan, akkor az igazság megköveteli, hogy a gyilkos hasonlóan járjon, mint az áldozata, aki szintén érző, szerető emberi lény volt, aki szintén félt a haláltól, akinek szintén derékbatört az élete. Másrészt, amikor a társadalom azt látja, hogy a gyilkosság, rablás, nemi erőszak, pedofília, emberrablás nincs megbüntetve, akkor az emberek egyik része felháborodik, a másik része pedig felbátorodik. De kinek kedvező az igazságszolgáltatás, a törvényalkotás és végrehajtás szellemi impotenciája jobban: az áldozatoknak, avagy a gyilkosoknak és a hasonszőrűeknek?
Ha pedig arról van szó, hogy esetleg olyan embereket ítélnének el, akik nem bűnösökaz adott vádban ez egy másik probléma, és itt jön be a hatalomban lévők felelőssége. De ha valaki nem bűnös, azt börtönre, vagy akár életfogytiglani fegyházra sem volna szabad ítélni. Tudom, hogy a halálbüntetés visszafordíthatatlan, de azok a gyilkosságok is, amiket akár sokszorosan elkövettek egyesek. Nem az a megoldás, ha a hatalom inkább nem avatkozik be: részben ez a valódi létjogosultságuk egyik alapja. Mert miért is ül a hatalom a társadalom nyakán, ha csak mindig elvesz, de adni nem ad semmit? Például azt, hogy megvédi azokat az embereket, akik nem akarnak másoknak ártani, elvenni más életét, pénzét, javait. Bezzeg amikor valakinek elborul az agya és maga akar igazságot szolgáltatni azáltal, hogy megöli a gyilkost, még szigorúbban büntetik, mint egy olyat, aki ártatlanokat gyilkolt!
Ez a tömör véleményem a kérdésről, és valószínűleg hosszú oldalakon keresztül tudnám folytatni, de ez legfeljebb értelmetlen szóharcokhoz vezetne, ami nem oldana meg semmit, mégsem lenne vége soha.
