Versek, mesék ‎

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

melinda óvónéni

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Julia!

Több ilyen, számomra nem ismert mondókád nincs? Éppen ilyen kis rövideket keresgélek, a legkisebbeknek!
Az eddigieket köszönöm!
 

ficánka40

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! kerlek benneteket ha valaki tudna segíteni kersem a Manó muzsika cd rom -ot. nagycsoportos ovodásaimnak kellene már több része meg van ez hiányzik. Ha valaki tud segíteni előre is köszönöm
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
A TYÚKOCSKA CIPŐCSKÉJE


Modern mese




Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, aranyos tyúkocska. Tolla fehér volt, mint a hó, taraja pedig olyan piros, mintha egy virító muskátlit tűzött volna a feje búbjára. Ez a szép, kedves kis tyúkocska - Kotkotka volt a neve- egyszer elment a malacbálba. A malacbált egy nyári éjszakán rendezték a malacok és a süldők a hátsó udvarban, a kazlak mögött. Kotkotka barátnői, a tyúkok és barátja, a vörös kakas váltig mondták ugyan, hogy ne menjen el a malacbálba, mert letapossák a lábujjait. Kotkotka azonban mégis elment, mert nagyon szeretett táncolni. Persze, alig fordult párat a táncban, egy dundi malac úgy a lábára hágott a hegyes csülkével, hogy Kotkotka majdnem elájult, s alig tudott a tyúkólba hazasántikálni. Másnap egész délelőtt a kacsaúsztató gödör szélén kuksolt, és fájós lábát áztatgatta. Barátnői, a tyúkok mind odagyűltek köréje, és Kotkotka újra meg újra elmesélte nekik, hogyan taposott a lábára a kövér kis disznó.
- Mindezt elkerülhetted volna, - mondta a kopasznyakú tyúk, - ha szépen itthon maradsz, ahelyett, hogy elmégy a malacbálba.
- Úgy is elkerülhettem volna, - mondta Kotkotka sértődötten, - ha cipőt húzok a lábamra, nem pedig mezítláb táncolok ottan.
- Hiába, minden bajom onnét van csak, hogy nincsen báli cipőm. Mezítláb kellett a hegyes csülkű, nehéz malacok között forgolódnom!
- Báli cipő! Nahát! Ilyet! - káráltak a tyúkok, és összecsapták a szárnyukat. - Ki hallott már ekkora bolondságot? Mióta világ a világ, mezítláb járnak a tyúkok, nem pedig cipőben! Ki tudna a háromujjú, villaformájú lábunkra megfelelő cipőt szabni?
Hiszen éppen ezen törte Kotkotka is a fejét. Egyszer csakeszébe jutott, hogy lakik a falu szélén egy igen öreg cipész bácsi, ő bizonyára nagyon kitanulta már a cipővarrás minden csínját-bínját, fortélyát. No, majd ahhoz elmegy.
El is szökött Kotkotka a déli etetés után, s ment a nagy melegben, porban, ki a faluszélére. Megtalálta a cipész bácsi öreg, földbesüppedt házikóját, és be is szólt az ablakon. Mert az öreg házikó ablaka olyan közel volt a földhöz, hogy Kotkotka, ha jól kinyújtotta a nyakát, éppen bekukkanthatott rajta a műhelybe.
- Jó napot kívánok, cipész bácsi! - kotyogott kedvesen. - Tessék nekem egy pár szép, finom, könnyű bálicipőt készíteni! igaz, hogy pénzzel fizetni nem tudok, de majd tojok érte annyi tojást, amennyi jár.
- Ej, tyúkocska, búboska! - csóválta a cipész bácsi a fejét. - Nem úgy van ám az! Varrnék én neked cipőt, amilyet kívánsz, puha bőrből, fehéret, feketét, sárgát vagy pirosat, dehát hogy varrjak, ha egyszer nincs tyúklábhoz való kaptafám. Kaptafa nélkül pedig nem tudok varrni. Arra kell ráillesztgetni, azon kell összevarrogatni, hogy szépen álljon, jól simuljon a lábadra.
Kotkotka elszontyolodva köszönt, és hazafelé indult.
- Nem lesz cipőm! - sóhajtozott. - Pedig idefelé jöttömben már elképzeltem, milyen parádés cipőt szab nekem a cipész bácsi! Fényeset, lakkosat, sarkosat, csatosat! Most pedig megyek haza mezítláb!
Szegény, pirostarajú tyúkocska ezen úgy elkeseredett, hogy hullani kezdtek a szeméből a könnyek, mint a zápor. Nagy bánatában, sírásában még az utat is elvétette, s észre sem vette, hogy messze a kertek alatt jár, egy keskeny dűlőúton. Még le is ült az útszélre, hogy jól kisírdogálhassa magát. Ahogy ott zokogott és pityergett, egyszer csak megszólította valaki, édes, mézes, nyájas hangon:
- Miért sírsz te aranyos, szép tyúkocska, hóhehér tyúkocska, vérpiros tarajú tyúkocska, miért sírsz?
No, erre a szép beszédre Kotkotka szeméből még inkább csorogtak a könnyek. Nem is igen látta, ki az a jószívű idegen, aki hozzá ilyen kedvesen szól. Csak mindjárt nagy bizalmat érzett iránta, s hüppögve, szipogva elpanaszolta neki a bánatát. Hogy cipőt szeretne, és nem lehet. Ezentúl is mezítláb kell a porban járnia, s nem mehet el a malacbálba sem, a fényescsülkű malackák közé.
- Ne búsulj szép tyúkocska, ne emésszed magadat! - mondta a nyájas idegen. - Gyere velem, varrok én neked olyan cipőt, hogy még álmodban sem láttál szebbet. Értem nagyon a módját, csak gyere hamar, sietős a dolgom!
Azzal belekarolt Kotkotkába, és vezetni kezdte. Útközben Kotkotka a szárnya tollával szárazra törölgette a szemét, s ugyancsak megdöbbent, mikor meglátta, hogy kivel megy ő karonfogva. Bíz a róka volt a nyájas, szépszavú idegen, senki más. Kotkotka hirtelen ráemlékezett, miket mesélnek téli estéken a tyúkólban az öreg tyúkok a rókáról. Hogy csirkét eszik, kacsát, libát, és hogy ravaszabb mindenkinél, még a menyétnél és a görénynél is. Nosza, kezdte kivonni a szárnyát a róka hóna alól, a róka azonban szépen rámosolygott, és így szólt:
- Ne izegj-mozogj piros tarajú tyúkocska! Otthon vagyunk már! Mindjárt mértéket veszek a csinos, sárga lábacskádról. Haj, micsoda gyönyörű cipőd lesz, majd meglátod!
Hát ez a bolondos Kotkotka, nem elfeledte a sok rosszat, amit a bölcs, vén tyúkok meséltek téli estéken a rókáról? Elfeledte bizony, és miért feledte el? Mert a róka azt ígért neki, ami után a leginkább áhítozott: cipőt. S a cipő kedvéért még a rókaházba is bement. Két kis rókagyerek szaladt eléjük.
- Tessék itt az előszobában helyet foglalni! - mondta a róka udvariasan. - Mindjárt hozom a mércét, csak meg kell keresni.
Azzal benyitott valahová, s otthagyta Kotkotkát a két csemetével. Kotkotka szépen egy székre ült, és nyugtalanul figyelte a kis rókákat. Azok éppen valamit rágicsáltak. Tépték a hegyes, fehér fogacskáikkal, marcangolták, szopogatták, csámcsogtak rajta nagy mohón. Kotkotka kerekre nyitotta a szemét, úgy nézte, min rágódnak a kis rókák. Bizony, nem volt az sem kifli, sem zsíros kenyér, hanem csirkeláb. Szép, sárga csirkeláb. Kotkotka szíve erre úgy elkezdett dobogni, hogy talán még a kis rókák is meghallhatták volna, ha nem csámcsogtak volna olyan csúnyán.
A ház mélyéből meg valami furcsa zajt hallott Kotkotka:
Csiszi, csiszi köszörű,
Tyúkpecsnye nagyszerű!
Kotkotka, ha némelykor bolondos is volt, nem volt olyan ostoba, hogy ne ismerte volna meg a késfenő acél hangját.
- Ó, jaj nekem! - gondolta Kotkotka. - Ez hát a mérce, amivel a róka mértéket akar a lábamról venni! Feni a kést, élesíti, mindjárt elnyisszantják vele a torkomat! Nemsokára az én lábamat fogják ezek a rókakölykök rágicsálni! Az én szegény lábamat, amely többé már sem cipőben, sem a nélkül nem fog a porban kapirgálni!
Szomorú vége lett volna a mesének, ha véletlenül nem lett volna ott egy nyitott ablak. Azon a nyitott ablakon keresztül repült ki Kotkotka, akár a förgeteg, éppen abban a pillanatban, amikor a róka az éles késsel lábujjhegyen már a háta mögé osont. De még így is kérdés, megmenekült volna-e szegény tyúkocska, hiszen a vén róka meg a kölykei rettentő gyorsan iramodtak utána. Kotkotka azonban olyan iszonyú kotkodácsolással rohant és repült hazafelé, hogy a faluvégi kutyák mind felriadtak, és ugatva, csaholva feléje futottak. Erre a rókanépség nem merte tovább üldözni, s szegény Kotkotka zihálva hazavánszorgott. Mikor kipihente magát, és megnyugodott, maga köré gyűjtötte a fiatalabb csirkéket és kacsákat, és így szólt hozzájuk:
Aki szépen szól hozzátok, nem mindig jót akar! Ezt én mondom, Kotkotka, és én csak tudhatom, mert majdnem rókapecsenye lett belőlem a hiszékenységem és ostobaságom miatt.




a109-1.gif


 

Csatolások

  • A TYÚKOCSKA CIPŐCSKÉJE.doc
    52 KB · Olvasás: 38

Catt78

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Nemrég regisztráltam, de nagyon örülök, hogy rá találtam erre az oldalra. A kislányom 7 éves és most tanul olvasni és ő is ül mellettem a versikéket olvasgatva.
 

bokréta

Állandó Tag
Állandó Tag
vers

Sziasztok!szeretnék kérni egy kis segítséget.Az óvis kislányom szeretne el indulni egy vers mondó versenyen.A feladata az hogy határon túli költötől kell verset mondani és a természettel kell,hogy kapcsolatos legyen.Ha valaki tudd kérlek segítsetek.
köszönöm
 

csékata

Állandó Tag
Állandó Tag
határon túli költők versei

Dénes György: Sombokor

Som, som, sombokor,
zöld szoknyája, piros blúza,
minden ága friss csokor,
gazdagsága földre húzza.
Megérett a gyümölcse,
aszalódik, szertehull,
veréb csap a gyümölcsre,
éles csőrrel beleszúr.
Som, som, somlevél,
kóbor szellő zöngicsél.
 

csékata

Állandó Tag
Állandó Tag
határon túli költők versei

Egy jól rímelő, de elég sok benne a nehéz szó:

Dénes György: Téli erdő


Cserjén szikkadt áfonya,
hóban holló lábnyoma,
fent felhőnyi seregély,
egyre sűrül a nagy éj.

Fagyöngy hajlik fagyöngyre,
lepereg a göröngyre,
fenyő sóhajt, szél dudál,
fagyalbokor szundikál.

Moha rozsdás bársonya,
rajta a nyár lábnyoma,
farkasboroszlán-bokor,
ágán parányi csokor.

Ágas-bogas boróka
alatt lapul a róka,
erdő mélyén tanyázik,
nyúlfiakra vadászik.

Vörösfenyő, gyantaszag,
taplógomba, iszalag,
jeges ösvény, havas ág,
gyönyörű mesevilág.
 

csékata

Állandó Tag
Állandó Tag
határon túli költők versei

Dénes György egyik kötetének címadó verse, egyszerű, könnyen tanulható.

Dénes György: Pipitér

Hol fecsegve fut az ér
csillagzik a pipitér.
Pipitér, pipitér,
sárga csillag meg fehér.

Pici völgyben pici szél,
táncot jár a pipitér.
Pipitér, pipitér,
sárga csillag meg fehér.

Ha ősz lombja útra kél,
meghamvad a pipitér.
Pipitér, pipitér,
sárga csillag meg fehér.
 

csékata

Állandó Tag
Állandó Tag
határon túli költők versei

Zs. Nagy Lajos Megfogtam a tündér sarkát c. kötetéből egy kissé realisztikus természet-témájú hosszabb vers.

Zs. Nagy Lajos: Verébhangon


Három veréb az erkélyen,
Csip-csip-csirip, csipcsirip.
- Hol aludtatok az éjjel,
Csip-csip-csirip, csipcsirip?

- Nincs itt fészek, nincs kalitka,
Csip-csip-csirip, csipcsirip:
bebújtunk egy betonlikba,
Csip-csip-csirip, csipcsirip.

-Éreztétek-é a fagyot,
Csip-csip-csirip, csipcsirip?
- A csőrünk is összefagyott,
Csip-csip-csirip, csipcsirip.

- Mégis danolásztok szépen,
Csip-csip-csirip, csipcsirip...
- Kisütött a nap az égen,
Csip-csip-csirip, csipcsirip.

- Mit szóltok kenyérmorzsákhoz,
Csip-csip-csirip, csipcsirip?
- Jobb viszonyunk van a fánkhoz,
Csip-csip-csirip, csipcsirip.

- Húsmaradék jól jönne-e,
Csip-csip-csirip, csipcsirip?
- Kendermag jobban ízlene,
Csip-csip-csirip, csipcsirip.

- Hát bogarak, kukac, féreg,
Csip-csip-csirip, csipcsirip?
- Azt meghagyjuk a fecskéknek,
Csip-csip-csirip, csipcsirip!
 

csékata

Állandó Tag
Állandó Tag
Szintén Zs. Nagy Lajostól, egy sokkal líraibb hangvételű és jóval rövidebb.

Zs. Nagy Lajos: Fehér lepkék


Csak jönnek és köröznek könnyedén:
sok felelőtlen, fénylő költemény.
Azt hihetnéd, játékuk céltalan,
ha nem tudnád, hogy fontos célja van.
Téged tanítanak: így kell szállani,
nem is heverészni- szépen játszani.
 

csékata

Állandó Tag
Állandó Tag
majd még keresgélek, de addig is néz még körül a Gyerekeknek- gyermekdalok, versek mesék I.-ben, oda is raktam fel anno szlovákiai magyar költők gyermekverseit.
 

P.Éva

Állandó Tag
Állandó Tag
Ilyesmit a PC játékok gyerekeknek topicban, vagy a kereső használatával találsz:

http://canadahun.com/forum/showthread.php?p=1725222&highlight=mano+muzsika#post1725222

A belinkelt hozzászólásban található csatolt fájlban van a 3 datás link és a jelszó a kicsomagoláshoz.

Sziasztok! kerlek benneteket ha valaki tudna segíteni kersem a Manó muzsika cd rom -ot. nagycsoportos ovodásaimnak kellene már több része meg van ez hiányzik. Ha valaki tud segíteni előre is köszönöm
 

csékata

Állandó Tag
Állandó Tag
határontúli költők versei

Vagy itt van Simkó Tibor Halász Judit által népszerűvé tett verse,a Károgós, bár ennek hátránya, hogy ha ismerős a dallam, nehéz tőle levonatkoztatni, és nagyon sokan ismerik.

Simkó Tibor: Károgós

Som
dere,
som -
dara,
som-
vessző,
kikereki
pókokat
ébresztő,
pittyeg a,
pattog a
bekereki
bokorág,
hejehuja
szélnek
tél ad
parolát.

Rezgő,
zizegő
zabsarjú,
doboraki
dombon
vak varjú,
károgat,
kéreget,
keresi a
kék egyet,
a kereki
keresztútnál
somot szedeget.

 

csékata

Állandó Tag
Állandó Tag
határon túli költők versei

Ezek már nem kifejezetten a természettel kapcsolatosak, de nagyon dallamosak, ezért gondoltam megosztom a fórum olvasóival. Azért - ha nagyon tetszik - bele lehet magyarázni a természethez való kötődést is.

Simkó Tibor: Melegedő

Sütőben a
tökmag,
befűtöttünk tegnap:
ropog, pattog, zeng a nád,
szél röpíti
víg dalát,
ég öt éjjel,
öt nap -
odasül a
tökmag.

Simkó Tibor: Mondóka

Kék kakukkfű, kankalin,
dombnyi kucsma van Palin,
birkabunda, barna,
minket eltakarna.

Hinta Panni pénteken
átröpült a réteken,
gyöngypatakba pottyant,
csöngve-zengve loccsant.

Lusta Pista húshagyón
reggel-este bús nagyon;
anyja mondja: - Horgássz,
elfogyott a kolbász! -

Hess te, felhő, süss ki, nap,
ennek, annak, Ancinak
zúzmarás a körme;
most ugorja körbe -
hopp!

Simkó Tibor: Nád

Tikirikitakaraki szálvessző
puhalila tavi ködön álmot sző,
lingeti-lengeti deli derekát,
sír ide, hív oda: - Gyere, gyerek át!

Simkó Tibor: Ősz

Ország- úgy ám- Tikirikitakarak,
országútján csiribiri szamarak,
csillog szőrük, szira, dara szemereg,
csöngettyűznek csigabiga szekerek.

Simkó Tibor: Kabóca

Bice-
bóca
kabóca,
ég a
lámpa
kanóca,
de be
hozzánk
ne gyere,
mert a
szomszéd
egere
itt lapul
az ágy alatt:
elkapja
a
lábadat!

 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére