Meghökkentő mesék, történések nőkről és férfiakról.

[Fennec]

Sziasztok!
Én nagyon fiatalon jöttem össze az első nagy szerelmemmel (16 évesen). 3 évig jártunk, a végén már együtt is éltünk. De túl sok volt a probléma, amit nem lehetett vele megbeszélni. Mindenáron otthon (pontosabban az anyjánál...) akart ülni, várta, h majd gyereket szülök neki meg főzök, mosok rá. (Ő 5 évvel volt idősebb nálam.) De én 19 éves korom körül még nem erre vágytam (mellesleg most sem). Mind1. A lényeg, h szakítottam vele és ezután elkezdődött a pokol. Elkezdett utánnam járkálni, hazudozott össze-vissza. Öngyilkossággal fenyegetőzött, halálos betegnek hazudta magát, megfenyegette azokat a srácokat, akik érdeklődést mutattak irántam stb. stb. stb. Borzasztó volt! Mindent megpróbáltam, h lerázzam, de csak 1,5 év után sikerült és még akkor sem teljesen. Még azóta is a nyomomban jár néha, csak hogy lássa mi van velem és a barátnőmnek áradozik arról, h még mindig mennyire szeret. Pedig köztudottan állandó jeleggel csajozik. (Persze csak egyéjszakás kalandok.) Nem értem, h miért nem tud elszakadni Tőlem. De nagyon sok fájdalmat okozott az elmúlt két évben. Azóta nincs senkim. Valahogy nem érzem szükségét. :S
Ez is tiszta szappanopera. Nem hittem volna, h velem megtörténhet ilyesmi...

 

[szusek]

Az, hogy nem élünk jó házaséletet sok esetben tényként kezelhető. De azt megtehetjük néha, senki által nem kényszerítve, hogy tisztavizet öntünk a pohárba és kiterítjük a szennyest.
Utána lehet mérlegelni, ki mit akar tenni. Kettőn áll a vásár, ugyanis mind két fél élni akar, ami érthető, hisz csak egyszer élünk. De akkor úgy éljük, hogy jó legyen. Aki bújkálva keresi a boldogulását, az nem lehet soha sem boldog.

 

[szusek]

Mindenáron otthon (pontosabban az anyjánál...) akart ülni,

Na igen, ez már psziciátriai eset, az ilyen csak az anyjában látja a nőt, a többi csak kellék neki.:grin:

 

[Fennec]

Az a röhej, h azóta utálja az anyját... Mellesleg igaza van... :S
De az még a "vicces" a sztoriban, h soha nem jöttem ki az anyjával, mert a drága anyós ragaszkodott az elődömhöz, aki főzött, mosott, takarított a kisfiára és emellett együtt festegették a lábkörmüket meg együtt jártak vásárolni... (Biztos én voltam a hülye, h ezeket nem vállaltam be...) De az tetszett igazán, amit az exem mondott erre: "Majd megbékél ha az unokáját tartja a kezében." :S Basszus! Azt a gyereket, akit majd az anyja házába szülök??? :S Ekkor jöttem rá én is, h pszichiátriai eset, de sajna már késő volt...

 

[m5gumimaci]

Szia Fennenc!

Hasonló szituban voltam én is azzal a különbséggel,hogy én a 16 évesen(10éve) barátjával összejött hölggyel "jöttem össze"!
Vagyis volt ott szerelem is meg csók is tovább azért nem mentünk mert nem akartam hogy megcsalással nyissuk a kapcsolatunkat,csak végül lépni nem mert...mai napig ott van az a vibrálás közöttünk,de már nem is beszélünk mivel saját bevallása szerint nem mer a közelemben lenni mert legszívesebben megcsókolna(persze ez elhangzik tőle az egyik nap másnap meg kapom hogy munkatársi viszonyon kívül semmi többet nem szeretne köztünk)!
Most van már indoka is mivel állítólag csalódott bennem(mivel egyszer a haverom exével összejöttem és emiatt csalódott),igaz azt mondta lefeküdni lefeküdne velem,de ebbe én nem szeretnék így belemenni!
Nem vagyok egy ilyen típusú pacák...nem szoktam kihagyni a kínálkozó lehetőségeket ha nincs senkim,de ezzel most én csalódtam benne...bár én hülye még mindig szeretem!

Itt egy story...aminek sajnos vagy szerencsére még nincs vége,bár szeretnék már mást ennyire szeretni

 

[andy017]

Egyik ismerősöm most ment férjhez, 5 évig voltak előtte együtt, a férje 6 hónap után ott hagyta egy másik nő miatt. Persze a férfi a lagzi előtt szakítani akart vele a bizonyos 3. miatt, de a csaj visszakönyörögte magának, most mégis elhagyta a férje.

 

[Fennec]

Szia Gumimaci!

Nem értem pontosan. Még mindig megvan a pasija ennek a lánynak? Vagy akkor most miért nem lehettek együtt?
Mert ha tényleg megvan a vibrálás és úgy érzed szereted és ő is Téged, akkor érdemes lenne harcolni érte! De ha túl sok volt már a kínlódás és nem is vagy biztos az érzésekben, akkor meg felesleges tovább "szenvedtetni" magad. Bár ez jelentősen könnyebb, mint továbblépni. Ezt magamról tudom. :S
(Amúgy szerintem oltári hülyeség, h amiatt csalódott benned, amit a múltban elkövettél. Ráadásul nem is ellene. Nem szép dolog haver exével kezdeni, de nem is megbocsáthatatlan bűn!)
Én annyit tanácsolnék, h szánj magadra egy kis időt és csak egyszer, de akkor alaposan gondold végig, h megvannak-e még egyáltalán ezek az érzelmek vagy csak a múlt befolyása alatt állsz. És ha érdemes, akkor szerezd meg a csajt, de ha nem akkor lépj tovább!
Én is sokáig éltem a múltban, de aztán rá kellett jönnöm, h soha nem jönnek már vissza azok az idők és akármennyit kesergek azzal nem leszek előrébb. Az életemet most, a jelenben élem és nem szabad a múlton forogni... Elhatároztam, h továbblépek és sikerült! Nehéz volt, de sikerült! Pedig a mai napig majdnem minden nap találkozom az exemmel...
Amiatt meg ne félj, h nem fogsz senki mást így szeretni! Ezt is csak Te döntöd el! Amíg nem engeded el ezt a csajt, addig tuti nem fogsz mást szeretni, de amint sikerül, hidd el, jönni fog vki, aki meg is érdemli!
Bocsi, h beleszóltam, csak gondoltam megosztom veled, h nekem hogy sikerült lezárnom, hátha ezzel segítek. Csak nehéz így, h nem ismerem sem a részleteket, sem Téged.

 

[m5gumimaci]

Szia Fennenc!

Másfél éve tart a szitu!Jelenleg úgy áll a dolog, hogy azt hangoztatja nem érez irántam semmit!
A barát exével úgy kezdtem ki,hogy a baráttól megkérdeztem zavarná e ha néha találkoznék vele(barátságnak indult sokkal több nem is lett bár volt minden csak igazi kapcsolat nem)!

 

[Torppapa]

Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, ha feleséged új frizuráját vagy új ruháját nem vetted észre, hiszen úgysem miattad csináltatta.

 

[Torppapa]

Akkoriban épp túl voltam egy 4 éves kapcsolaton, már egy ideje egyedül éltem, és bár minden rendben volt körülöttem, éreztem, hogy hiányzik az életemből valaki. Gondoltam, miért ne, és kíváncsiságból feladtam egy hirdetést a Datanet társkeresőjében. Nem volt semmi határozott szándékom az egésszel, inkább csak az érdekelt, vajon ki reagálhat egy ilyen hirdetésre, mert még soha nem ismerkedtem korábban az Interneten. Biztonságképpen azért odaírtam ''kalandorok kíméljenek''. Az első üzenet, amit kaptam, csak ennyi volt - Hol laksz? Mivel az email címből láttam, hogy Kanadából jött a levél, engem pedig mindig is érdekelt az ország, az ottani emberek, gondoltam, miért ne váltanék leveleket egy kanadai lánnyal. Így kezdődött. A nick-em Leon volt, és Krisztinának ugyanazt mondta ez a név, amiért én választottam. Egyre több közös pontot találtunk. Emailek jöttek, emailek mentek, kóstolgattuk egymást, ismerkedtünk és egyre közelebb kerültünk. Olyannyira, hogy amikor egyszer megemlítettem, együtt élek valakivel (csak tréfának szántam a dolgot, igazából a lakásban tanyázó pókokra gondoltam), Krisztina igazán megbántódott. Azt hitte, csak szórakozom vele, és meg akarta szakítani a levelezésünket, pontosabban időt kért. Amikor visszahódítottam, már tudtam, hogy komoly a dolog.

 

[gmj]

Szia Fennenc!

Másfél éve tart a szitu!Jelenleg úgy áll a dolog, hogy azt hangoztatja nem érez irántam semmit!
A barát exével úgy kezdtem ki,hogy a baráttól megkérdeztem zavarná e ha néha találkoznék vele(barátságnak indult sokkal több nem is lett bár volt minden csak igazi kapcsolat nem)!

Kedves Gumimaci!
Hallgass Fennecre, mindenképpen nézz szembe magaddal és dönts. Határozottan és véglegesen, mert másképp ez a dolog még bekavarhat az életedbe. Volt egy fiú és volt egy lány akik még nagyon fiatalon ismerték meg egymást, szerelembe estek, de ez nem tartott szinte semeddig sem, mert a lánynak nagy tervei voltak mibe nem fért bele a fiú és ezért szakítottak. Teljesen külön utakat jártak, elvégezték az iskoláikat, családot alapítottak, a lány külföldre költözött, családja lett, de később elvált. A fiú is megnősült, gyerekei születtek, élte a maga életét. Eltelt kb. 20 év /és ezért írok neked, mert mindegy mennyi idő telik el, akkor is visszajöhet a múlt/ és a lány egyszer csak megjelent a fiú életében újra, elmondta, mennyire megbánta, hogy annak idején elküldte a fiút és szeretné, ha újra tartanák a kapcsolatot. A fiú ugyan családban élt, de már régen együtt volt a feleségével és a megszokás nem épp a jó házasság titka, hát bele ment a dologba. A lány nem volt gátlásos, mindent akart és lehetőleg rögtön. A fiú pedig nem volt elég erős és hagyta magát. Végül a házassága nem ment tönkre, mert érte harcolt a felesége és a lány sem érte meg azt, hogy miatta elváljanak. Azóta sokkal jobb a fiú házassága, mert újra beszélnek, megbeszélnek mindent a feleségével ami minden dolog megoldásának a kulcsa, a lány pedig egy másik házasságot próbál éppen szétdúlni. Nem éri meg dédelgetni egy régi és /ahogy a te esetedet olvasom itt és más topikban is/ tartósságát nézve reménytelen kapcsolatot. Lépj túl rajta, légy határozott, nehogy a későbbiekben ez rontsa le a talán tényleg igazi nagy szerelmedet egy másik lánnyal. Én nagyon drukolok neked, hogy sikerüljön!

 

[TH6777]

Itt egy story...aminek sajnos vagy szerencsére még nincs vége,bár szeretnék már mást ennyire szeretni

Üdv!

Az életünk során előfordul, hogy olyan emberbe leszünk szerelmesek, akit nem is ismerünk,vagy már másnak a kedvese,partnere!
Szerintem inkább magát a szerelmet szeretjük érezni és ki ki a maga módján képzeletében olyan tulajdonságokkal probálja "felöltöztetni" a másikat ami saját önmagában egy vonzodást és annak érzetét válltja ki.Talán ez az érzés ösztönöz, hogy cselekedjünk végre, tegyük meg az első lépést a "kiszemeltünk" felé.

Maci!

Maradj a plátóinál amig rátalálsz a számodra igazira!
Tudod a plátóiban megvan a boldogságod,és végül is a nyugalmad és maga a plátói történései önmagadban még meg is erősitik,edzik a saját belső nyugalmadat,lelkedet és az akaratodat is amiknek nagy hasznát veheted amikor eljön az igazi számodra!

Egy kis humor:

"A plátói szerelem az, amikor az ember nyúlkálás nélkül is rájön a
dolgokra,
csak úgy magától."


Szép napot!

 

[m5gumimaci]

Üdv!

Az életünk során előfordul, hogy olyan emberbe leszünk szerelmesek, akit nem is ismerünk,vagy már másnak a kedvese,partnere!
Szerintem inkább magát a szerelmet szeretjük érezni és ki ki a maga módján képzeletében olyan tulajdonságokkal probálja "felöltöztetni" a másikat ami saját önmagában egy vonzodást és annak érzetét válltja ki.Talán ez az érzés ösztönöz, hogy cselekedjünk végre, tegyük meg az első lépést a "kiszemeltünk" felé.

Maci!

Maradj a plátóinál amig rátalálsz a számodra igazira!
Tudod a plátóiban megvan a boldogságod,és végül is a nyugalmad és maga a plátói történései önmagadban még meg is erősitik,edzik a saját belső nyugalmadat,lelkedet és az akaratodat is amiknek nagy hasznát veheted amikor eljön az igazi számodra!

Egy kis humor:

"A plátói szerelem az, amikor az ember nyúlkálás nélkül is rájön a
dolgokra,
csak úgy magától."


Szép napot!

Köszönöm!

Azért most a plátoit sem nagyon erőltetem senki irányába!
Majdcsak lesz valahogy(bevallom ez már csak a szerelmi életemre engedem magamnak használni..minden máshol küzdök hogy úgy legyen ahogy én szeretném )!

 

[TH6777]

Köszönöm!

Azért most a plátoit sem nagyon erőltetem senki irányába!
Majdcsak lesz valahogy(bevallom ez már csak a szerelmi életemre engedem magamnak használni..minden máshol küzdök hogy úgy legyen ahogy én szeretném )!

Amondó vagyok,hogy vannak olyanok mindkét nemet illetően akik keresik a szerelmet és természetesen van ennek az ellentétje is, akik csak várják.Kell tudni ismerni önmagunkat annyira,hogy "besoroljuk" az én-ünket vagy az egyikbe,vagy a másikba.Egyre többszőr halljuk,(haverok,ismerősök),sajátos módszerek kidolgozására van szükségük, hogy párjukra találjanak,és ez baromi energiát emészt fel.Vannak sztem akiknek meg csak némi türelemre és minimális időre van szükségük ahoz,hogy megtalálják párjukat. Egyszer csak össze jön!
Azért a nők helyzete nehezebb,mert nekik végül is "passzivan" kell várniuk amig rájuk talál egy olyan férfi aki "be is jön" nekik.
Ugy gondolom,hogy a mai felgyorsult napjainkban,világunkban
azért már néhány jelből "letudjuk" venni az infot,hogy tetszünk-e vagy sem valakinek.
Neked Maci kicsit szerencsés a helyzeted,mert sok és különböző emberrel,hölgyel találkozól a munkád során, vonatkoztatom ezt arra,hogy azért jól jöhet egy kis emberismerés is az esetleges későbbi csalódások elkerülése végett!

Gondoljatok csak bele,hogy abban az értelemben nincs is boldogság ami "csomagolható"(ahogy ezt sok ember elképzeli...)
pl: mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, és ha egyszer még is csak találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség! (na ez igy duma)
Ez valahogy olyan mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után,oly meseszerü.
Nem feltétlen egy elérhető minőség boldogság ezt nem szabad azért "el-ki felejteni".

"A boldogság csak hozzáállás kérdése. Lehetsz boldog ebben a pillanatban is, minden ok nélkül. Ha ebben a pillanatban nem tudsz boldog lenni, akkor sosem leszel az"

"Mindenkinek van egy kertje amiben benne van egy kis hajtás amiből hatalmas nagy gyümölcs fa lehet, (ez a mi életünk) , ha ezt a kis hajtást nem gondozzuk, akkor elférgesedik, megfagy, nem nő nagyra, tehát nem lesz jó termése ( szerelem), ha viszont ezt a kis hajtást öntözgetjük, ápolgatjuk, akkor erős szép nagy fa lesz belőle, ami akkor is szép ha nincs termése, viszont ha ez a fa egészséges, erős akkor minden évben eljön a tavasz amikor kivirágzik és később édes termése fakad."

Maci! itt a tavasz "nyilnak az üde szép virágok",csak figyelmesen tekints a "természetben" és lépj bátran csak néz magad elé!

http://www.youtube.com/watch?v=9NeHF-n7CYg



Szép napot!

 

[m5gumimaci]

Kedves Gumimaci!
Hallgass Fennecre, mindenképpen nézz szembe magaddal és dönts. Határozottan és véglegesen, mert másképp ez a dolog még bekavarhat az életedbe. Volt egy fiú és volt egy lány akik még nagyon fiatalon ismerték meg egymást, szerelembe estek, de ez nem tartott szinte semeddig sem, mert a lánynak nagy tervei voltak mibe nem fért bele a fiú és ezért szakítottak. Teljesen külön utakat jártak, elvégezték az iskoláikat, családot alapítottak, a lány külföldre költözött, családja lett, de később elvált. A fiú is megnősült, gyerekei születtek, élte a maga életét. Eltelt kb. 20 év /és ezért írok neked, mert mindegy mennyi idő telik el, akkor is visszajöhet a múlt/ és a lány egyszer csak megjelent a fiú életében újra, elmondta, mennyire megbánta, hogy annak idején elküldte a fiút és szeretné, ha újra tartanák a kapcsolatot. A fiú ugyan családban élt, de már régen együtt volt a feleségével és a megszokás nem épp a jó házasság titka, hát bele ment a dologba. A lány nem volt gátlásos, mindent akart és lehetőleg rögtön. A fiú pedig nem volt elég erős és hagyta magát. Végül a házassága nem ment tönkre, mert érte harcolt a felesége és a lány sem érte meg azt, hogy miatta elváljanak. Azóta sokkal jobb a fiú házassága, mert újra beszélnek, megbeszélnek mindent a feleségével ami minden dolog megoldásának a kulcsa, a lány pedig egy másik házasságot próbál éppen szétdúlni. Nem éri meg dédelgetni egy régi és /ahogy a te esetedet olvasom itt és más topikban is/ tartósságát nézve reménytelen kapcsolatot. Lépj túl rajta, légy határozott, nehogy a későbbiekben ez rontsa le a talán tényleg igazi nagy szerelmedet egy másik lánnyal. Én nagyon drukolok neked, hogy sikerüljön!

Szia!

Már egyre jobb,napi párszor jut csak eszembe(van mivel elfoglalnom magam),és mindig van pár kedves hölgy aki egy mosollyal segít felejtenem!

 

[m5gumimaci]

TH6777

Én azok közé tartozom aki lép(mivel ma is"játszottam a gondolattal")!
Kicsit kell a"hódítás"néha és ebben is igazad van,de most nem erőltetek dolgokat!
Azért nagyon köszi és nagyon jó is amit írtál!

 

[cathy222]

Ilyen gyerekkori szerelmes történetet én is tudok egyet!

Barátnőm története. Jópofa, mert az oviban kezdődött. Barátnőm kiscsoportos volt, a fiú nagycsoportos. Együtt játszottak papást-mamást. Iskolás korukban találkoztak megint, a fiú abban a házba lakott, ahová a barátnőm zongoraórákra járt. Mindíg is volt köztük valami erős vonzalom. Mindíg elszakadtak, mindíg összetalálkoztak. Legvégén egy hosszabb szünet után úgy találkoztak egy munkahelyi kiránduláson, hogy a fiúnak már családja volt, a barátnőm meg éppen az esküvőjére készült. Hatalmas fellángoló szerelem, és könnyes búcsú, mert a barátnőm nem akarta szétdúlni a családot. És most jó 20 év után megint képben lettek egymásnak. Barátnőm egy ideig sokat beszélt róla, fellobbantak az érzelmek, nem tudta mi legyen, a pasi sem tudta, akarja-e vagy nem, végül takarékra állították az érzelmeket, és egymás életét tiszteletben tartva él ki-ki a saját családjával.

 

[TH6777]

végül takarékra állították az érzelmeket, és egymás életét tiszteletben tartva él ki-ki a saját családjával.

Ez a legtisztességesebb amit tettek! És csak,mert még mindig szeretik egymást,ki ki a maga modján.

 

[hajnaczky78]

Egy reggel erre ébredtem:Anya!Megjött Apu!!
Egyből ki is ment az álmosság a szememből.
Körül nézek,de nem ismerős a hely.Ahha!Valami dereng..
Erőteljes lépéseket hallok.
Picsába!!!
Miért velem??!!!Pont most!!!Mikor a ruháim a mosógépben vannak.Hát nem is Én lennék ha nem velem történne...
Hányadikon is vagyunk??Kinézek az ablakon.
Francba.Ez a negyedik.Innen nehéz lesz.Ne légy hülye!!Nem nehéz hanem lehetetlen!Ennyire nem volt jó,h akár meg is haljak érte.
Mit tegyek?Szedd össze magad.Férfi vagy vagy mi a franc.Vállalod amit tettél.Ki mész és kész.Ja.Menjek ki meztelenül és vigyorogjak a férjnek h bocsi.Eltévedtem.
Mi van itt?Valamit mégis csak fel kell vennem!
Ahha!Az ott!Egy lepedő.
Hamar magamra tekerem,veszek egy nagy levegőt és hajrá!Nyitom az ajtót.
Velem szemben egy 40-es férfi áll megdöbbenve.
Helló!Mondom zavarban.Ő meg csak néz,méreget szótlanul.
Most mi a faszt mondjak még ezek után?!Gondolom magamban.
Eddig jól megy minden.Még Élek.
Majd elmosolyodik.Rá néz a nejére és csak annyit mond:Róla beszéltél?
Ő meg csak bólogat.

Később.
Együtt voltunk majd 6hónapot négyen.A férj hozta a szeretőjét.
Én 22 voltam.Csodás 6hónap volt!!!
Azóta is örülök,h nem az ablakot választottam.

 

[hajnaczky78]

részlet az egyik blogomból:
SOHA!!!! -Anya!Ki az a bácsi?
-Milyen bácsi Életem?
-Hát aki olyan furcsán bámul engem.Az ott!!
Anya a kisfiú keze által mutatott irányba fordul és egy zavart tekintetű férfin állapodik meg.Kisfiú látja h az Anyja ijedten összerezzen és szorosabban fogja a kezét.
-Anya ez fáááj!
-Ne haragudj Életem!Menjünk Kincsem siessünk,mert lekéssük a buszunkat.Majd felvette a kisfiút és sietve menekült a gyermekével,csak h minnél messzebb legyen attól a férfitól.Csak ment sebesen gyermekét szorítva erősen.
-Anya tegyél le,így nem jó!
-Most már minden rendben. Itt vagyunk épp időben.
-Ki volt az a bácsi?Miért kellett szaladni előle?Ne félj Anya!Majd szólok Apának és ő megvéd minket.
-Nem kell szólni Kincsem.Nincs semmi baj Minden rendben lesz.Válaszolta a Nő miközben a könnyei ellen küzdött elszántan...
Késő este mikor a gyermek fürdő irányában ment büszkén gondolva arra,h mint a nagyok tudja használni a "nagy" wc-t,hallotta amint mondja Anya Apának
-...igen ő volt az!Biztos vagyok benne,alig 5méterre volt tőlünk.Ki engedték,korábban mint kellett volna!!Ismerem.Sanyit akarja,mindent megtesz,h megszerezze.Ennek soha nem lesz már vége??!!mondta kétségbeesve majd ráborult az asztalra zokogva.
-Nem lesz semmi baj Drágám.Mondta a férfi miközben az asszonyt hátulról gyengéden átkarolta.
-Soha nem fogja megszerezni Őt.Soha!!
-Ígérd meg!Nem engeded!SOHA!!!
-Megígé
rem.Ő már az én fiam.
A kisfiú ijedten átázott pizsiben áll az ajtóban.Zavartan néz az Anyjára majd az "Apjára".Nem érti mi történik körülötte,de azt érzi h baj van.Anya sír,még soha nem látta előtte.
-Jaaj Életem!!Hát itt vagy!!Majd a kisfiúhoz szalad és gyorsan magához öleli.
-Anya bepisiltem,akkor most jön a wc manó?!
-Dehogyis Életem.Dehogyis.válaszolja Anya nevetve .Apa is oda megy és hárman szorosan ölelik egymást,hol sírva hol nevetve.

Az nap láttam először az "Apámat".
Aki az nap szabadult.Aki pokollá tette előtte Anyám Életét.
Másnap elmondtak a szüleim majd mindent.A teljes igazat csak jóval később tudtam meg.A legrosszabb 2év következet,de közben a 2 legszebb évem is volt egyben.Soha annyira nem voltunk egy család mi hárman mint akkor.
Tudom h sok Anya van most is aki retteg a férfitól kivel együtt kell "élnie" és retteg egy új kapcsolatól,mert nem tudja h milyen hatással lesz a gyermek(eire).Valóban más lesz-e?Nem választ e ismét rosszul...
Anyám nem bírta volna ki a férfi nélkül ki mellette volt.Mindig.
Nem magamra célzók h én tökéletes Apa lennék.Sőőt.Még mindig nem érzem magam rá felkészültnek..de biztos vagyok benne h vannak más férfiak ki olyan lehet mint az én nevelőapám.
Azért írtam ezt,mert láttam több naplóban is h vannak Nők kik félnek.Kiknek a lelkét szétmarta már a rettegés,a kétségbeesés.
Ne adják fel.SOHA!

Nem rég felhívott egy exem,h összeveszett a jelenlegi pasijával,,ezért eljönne hozzám,mert most le kell feküdnie valakivel.
Most.
Azonnal.
Érdekes,h az elmúlt néhány hónapban több ilyen,hasonló hívást kaptam.
Közben azon elmélkedem,h míg velem volt hányszor is veszekedtünk..???

Kellemes emlékek... Már jó rég volt,de mindig mosolygok ha eszembe jut.. Az első szerelmem és az első komolyabb szexuális társam Egyik éjjel kipróbáltunk megint valami újat..Málnaszörp.Nyaloga
tunk egymást rendesen,tapadtunk,ragadtunk,amit akkor rohadtul élveztünk..de nem kellett volna az üveget felnyomni neki,mert még volt benne rendesen..Miután belé hatoltam nem sokára valami égető érzés,fájdalom járta át férfiasságom,láttam a partnerem szemében h nála sem stimmel valami...Nem bírtam tovább.Nyüszítve rohantam ki a fürdőbe majdnem álló fasszal és a mosdónál elkezdem "sikálni".(akkor a hideg víz jobb volt,mint az orgazmus)Mikor végeztem és lépnék ki a fürdőből(megkönnyebbült arccal) látom h az anyós-após az asztalnál esznek(ettek),megdöbbent arccal.Láttak mindent..Köpni-nyelni nem tudtam,csak álltam ott,mint egy sóbálvány.Majd elég érdekes járással elment köztünk az "asszony" és belépet a fürdőbe,ő sem bírta tovább.. 5percet kaptam h eltakarodjak a háztól,de nekem elég volt 3-om is Mai napig nem tudom h milyen szörp volt,de egy darabig nem bírtam ránézni egyikre sem,nem h fogyasztani Jöttem ma haza és találkoztam az "anyóssal"(csak a tekintetünk akadt össze,de mosolygót ahogy én is) .Tuti h ugyan arra gondoltunk