A Bibliáról tisztán

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
berenike
"koszonom nektek az irasokat...hosszu az ut meg elottem de tudom hogy isten engem is megtalal segitsetek imatkozni hogy a helyes utra lepjek"


Kedves Jászladány !

Kérlek, ne vedd tolakodásnak, hogy ismételten megszólitalak, de mint előző hozzád irt hsz-emben irtam, érdeklődve olvasom írásaidat. /: Talán most válaszra fogsz méltatni. :/

Biztosan felületes ismereteim teszik, de sokszor nehezen értem meg egy-egy hozzáértő vallásos "szakember" megfogalmazását.

Szeretném, ha én is el tudnék valamelyest igazodni a félig-meddig vallási nyelvre forditott szesztenciákon.

Most csak egy rövid kérdésem lenne: Mit jelent az, és honnan lehet megállapitani, hogy "....Meggyőződésem, hogy Isten már megtalált téged, csak fogd meg a feléd nyújtott kezét!...."

Őszinte tisztelettel várom válaszodat.

Kedves Csillagözön!

Köszönöm, hogy érdeklődéssel olvasod a beírásaimat.
Bocsáss meg, hogy nem válaszoltam Neked, de nem láttam a hozzászólásodat, most is visszakerestem, de most sem találtam. Pedig igazán örömmel válaszolok, és igyekszem megmagyarázni a számodra kevésbé érthető kifejezéseket.

Berenikének azért válaszoltam ezt, mert a beírásából azt éreztem, hogy vágyik az Istennel való közösségre. Ha pedig valaki vágyik erre, az azt jelenti, hogy Isten vonzza őt Magához. Tehát Isten már megtalálta, és hívja őt.

Ha valakiben megvan a vágy Isten után, csak annyit kell tennie, hogy eldönti, elhiszi, amit Jézus mondott. Mert Jézus az út Istenhez. Ezt értettem azon, hogy Bereniké fogja meg Isten kezét. Hittel lehet megfogni. Jézusban való hittel. Hittel abban, hogy Jézus az volt, Akinek mondta Magát: Isten Fia, azaz Isten kinyilatkoztatása emberi testben.

De ha semmi mást nem tud elhinni a Bibliából, elég, ha kezdetnek azt elhiszi, hogy Jézus feltámadt a halálból. Ha csak ennyit elhisz valaki, innen már minden mást könnyen el tud hinni. Mert a döntés a miénk, hogy akarunk hinni, és akkor Isten megajándékoz minket hittel. Ez a hit pedig elvezet a Biblia üzenetének és logikájának a megértéséhez.

Azért nem fejtettem ezt ki ilyen részletesen Berennikének, mert az előzőekben Asperrimus már megírta neki, hol talál információt erről.

Természetes, hogy a "vallási" kifejezések idegenek a számodra. Nekem is azok voltak. Ha bármit nem értesz, nagyon szívesen elmagyarázom.
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Mivel azt a visszajelzést kaptam, hogy a Nicky Cruz fájlokat nem lehet letölteni, ezért megint megpróbáltam feltölteni, azzal a reménnyel, hogy ezúttal sikerül. Sajnos, menet közben megint gyengébb lett az internet kapcsolatom, így az utolsó fájlokat később fogom feltölteni, ha tudom, akkor ugyanebbe a hozzászólásba. Ha gond van, jelezzétek!Nekem sikerült az elsőt letölteni. A Windows Media Player és a Winamp simán lejátsza, a BS Player azonban csak szaggatottan.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Dániel próféciái; Dániel álma: A tengerből jövő négy nagy állat

Dániel 7,1-28.

Belsazár uralkodásának első évében (Kri.e 549) Dániel különös álmot látott négy állatról, amelyek egymás után jöttek elő a tengerből. Miután az utolsó állat is feljött, látta az "Emberfiát" eljönni az ég felhőivel, hogy egy egész világra kiterjedő birodalmat alapítson.

Kézenfekvő, hogy a Dániel 7 négy állata és Nabukodonozor álmában szereplő állókép négy része között párhuzamot vonjunk.
Ugyanakkor hangsúlyeltolódást találunk bennük.
A Dán. 2-ben a négy világbirodalmat ember képében látjuk. Ez az Istentől nekik adott feladatra utal: ezeknek a birodalmaknak Isten uralmát kellene képviselniük a földön. (V.ö. 1 Móz. 1,27; az ember Isten képére teremtetett, azaz valamit ki kell ábrázolnia a teremtett világban Isten dicsőségéből).

A 7. fejezet a világbirodalmakat vadállatokként ábrázolja. Ezzel kifejezésre juttatja ezeknak a világbirodalmaknak a jellegét: távolról sem töltötték be isteni megbízatásukat, mert uralmukból teljesen kizárták az élő Istent.

A jelképek azonosítása

Dán. 7.2
Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;
És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól.


1. Dániel először "az ég négy irányából támadó szélről" beszél, de olyan szélről, amelynek nyomában háborúk támadnak.

Más igehelyek alapján is tudhatjuk azt, hogy a Biblia prófétikus jelképrendszerében a szelek háborút és politikai forrongásokat és változásokat jelentenek. Az a tény pedig, hogy a szelek négy irányból támasztanak háborút, azt jelenti, hogy a Föld minden táján lévő politikai hatalmak ezen fáradoznak. Jer. 49,36. Dán. 11,4/a.

A szelek, azaz a háborúk versengésének eredményeként királyságok keletkeztek és estek szét a történelem során.

2. A másik jelképpel pedig azt akarja kifejezni a prófécia, hogy milyen területen fognak ezek a háborúk támadni.

A "nagy tenger" kifejezés nem egy meghatározott területet akar megjelölni előttünk, hanem a világ népeinek jelképeként használja ezt a meghatározást.

A "nagy tenger", vagyis a sok víz jelképével a Petőfi Sándor által is alkalmazott "népek tengerének" tényét fejezi ki, vagyis a sok ember tömegét. Jel.17,15. Ésa. 17,12-13/a.
Ezzel a jelképpel azt is kifejezi a prófécia, hogy ezek a háborúk nem lakatlan földön fognak dúlni, hanem sűrűn lakott földrészeken.

A tengeren dúló háborúk eredményeként "négy nagy állat" kiemelkedését szemlélheti végig a próféta.

Az állatoknak mint jelképeknek a jelentését nem nehéz megtudni, hiszen maga Dániel magyarázza meg a jelentésüket.
A látomásban szereplő állatoknak kettős jelentése is van.
Először is azt a négy királyt jelöli, akiknek a nevéhez fűződik egy-egy birodalom létrehozása.
"Négy király, akik támadnak a földön."

Másodszor azonban azt az országot jelenti, amelyik a többi országokkal való háborúskodása közben birodalommá erősödött a többiek fölé.
"A negyedik állat, negyedik ország lesz a földön." 23. vers.
"tengerből jöttek fel"

Mivel a tenger a népeket, az emberek sokaságát jelenti, ezért ez a jelkép azt is kifejezi, hogy ezek a királyok vagy birodalmak a népek soraiból, a népek között támad.
Nem a már meglévő hatalmak vetekednek egymás között, hanem ezek a királyok és királyságok úgy emelkednek ki a nép soraiból. Kis népek nőtték naggyá magukat, és emelkedtek a többi fölé. Végül pedig még azt a megállapítást is teszi Dániel, hogy "az egyik különbözött a másiktól".

Az itt említett különbözőséget már Nabukodonozor álomképénél is megfigyelhettük.
A királynak mutatott álomképnél a négy egymástól különböző fém érzékeltette ezt a különbözőséget.
Itt pedig az állatok egymástól eltérő természete és képessége által próbálja ugyanazt kifejezni a látomás állatképei.

A szimbólikus állatok

Az első állat egy különös oroszlán, amelyiknek sas szárnyai vannak.

Babiloniában a művészeti alkotások kedvenc díszítő eleme volt a szárnyas oroszlán.
Az oroszlán, mint az állatok királya, - valamint a sas, mint a madarak királya, igen alkalmas jelkép arra, hogy a hatalma csúcsán lévő Babiloniai Birodalmat szemléltesse.

achaemenid-golden-lion.jpg


Ezzel az oroszlánnal azonban nagyon különös dolgok történtek.

"Nézém, míg szárnyai kitépettek." (4)
A szárnyaitól megfosztott oroszlán már nem volt képes arra, hogy sasként a népek fölé emelkedjen, és rávesse magát a kiszemelt áldozataira.[/font]
Ez a kép nyilván azt az időt jelöli meg, amikor Nabukodonozor után már gyengébb uralkodók kerültek a trónra.
Nézém, "míg felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttatott"

Egy olyan oroszlán, amelyet kényszerrel emelnek fel a földről, és kényszerítenek arra, hogy csak a hátsó lábain álljon, teljesen elveszíti oroszlán jellegét és félelmetességét.[/font]
Egy ilyen természetellenes állapot szinte teljes tehetetlenségre kényszerít.
"Nézém, míg 'emberi szív adaték néki"

Egy angol királyt rettenthetetlen bátorsága miatt Oroszlánszívű Richárdnak nevezett a történelem.
Az emberszívű oroszlán ezzel ellentétben a félénkségnek, a bátortalanságnak, és a gyávaságnak lehet a jelképe.
A jelképnek ez a része a félénk Belsazárt és korát jelképezi, aki az ellenség elől gyáván inkább a Babilon városának falai mögé vonult vissza.

3. A második állat egy medve, amelynek fogai között oldalbordák vannak.

Ahogyan az állóképnél egy értéktelenebb fém jelképezte a következő birodalmat, itt hasonlóképpen történik.
Bár a medve gyengébb és alábbvaló mint az oroszlán, de mégis elég vad és kegyetlen tud lenni, ha egyszer már vért ízlelt.
Ésaiás prófétának is pontosan ilyen vad és kegyetlen képpel mutatta be Isten a Babilont legyőző hatalmat. Ésa. 13,17-19.

Ezt a vadságát érzékelteti az a felszólítás is, hogy "egyél sok húst".
Bár a beszélő nem mutatkozik be, de bizonyára Istentől származik a parancs és az engedély, hogy ez az új hatalom szinre lépjen. lásd: Ésa. 13,17.
Két különös megjegyzést ezzel az állattal kapcsolatosan is tesz Dániel.

A felületes olvasó számára talán semmit sem mond a prófétának az a megjegyzése, hogy "kele az egyik oldalára".

Csak akkor van jelentősége,ha figyelembe vesszük, hogy ez a birodalom két ország összefogásából jött létre (médek és perzsák), mint a medve két oldala.
A birodalom feltámadása azonban az egyik oldal (a perzsák) kezdeményezésére történt meg.
Sőt, mintegy két év után a perzsák teljesen át is vették az uralkodói hatalmat annyira, hogy a későbbi történelemben már csak Perzsa Birodalomról beszélhetünk.
Ezt akarja tehát kifejezni az a kép, hogy a "medve" az egyik oldalára kelt fel.

A próféta másik megjegyzése már sokkal kifejezőbb, hiszen azt mondja, hogy "három oldalborda van a szájában a fogai között"

Ez a jelkép bizonyára a Médó-Perzsa Birodalom hódításainak a mértékét és irányát mutatja meg előttünk.
Ez az állat, vagyis ez a Birodalom ugyanis három nagyobb országot, illetve hatalmat olvasztott magába, kebelezett be, vagyis evett meg, mire teljesen felállt a lábaira.
Ez a három hatalom Lidia, Babilonia és Egyiptom volt.

A harmadik állatban egy párducot vél felismerni Dániel, bár nagyon különös külső adottságokkal.

A közismert vadsága mellett a rendkívüli gyorsaságáról ismert a párduc.
A párduc által szemléltetett ország hódításainak gyorsaságát azonban még a párduc sem tudja önmagában megfelelően szemléltetni. Ezért mutatja be a látomás úgy a párducot, hogy még "négy madár szárnya is van a hátán",amivel a gyorsaság legmagasabb fokú tényét akarja érzékeltetni.
Az ókor történetében sehol sem találunk olyan gyors hadműveleteket és olyan fényes diadalsorozatot, mint Nagy Sándor hódításaiban.

A négy szárnyon kívül még olyan rendkívüliséget is lát Dániel a párducon, hogy "négy feje volt"

Tökéletes szemléltetése ez a Görög Birodalomnak, amely csak kezdeti szakaszában volt egy fej, azaz egy király irányítása alatt.
Nagy Sándor alig 15 éves ragyogó pályafutása után mocsárláz (malária) következtében meghalt.
Hirtelen halála után nemsokára négy tábornoka szétosztotta a Birodalmat egymás között.
A prófécia tehát igen találóan szemlélteti ezt a Birodalmat egy olyan állat által, amelynek négy feje van.
Azaz egy Birodalom, de négy uralkodóval.

1. Ptolemaios,
2. Seleukos,
3. Kassander,
4. Lysimachos.

A természet világából nem tudott Isten olyan rettenetes külsejű és természetű állatot bemutatni, amely a negyedik világhatalmat jelképezhette volna.


"Nagy vasfogai valának, falt és zúzott"
A vasfogak a kegyetlen vadságot és a kegyetlenségben tanúsított rendkívüli erőt akarják érzékeltetni.
Ahogy ez a jelképes szörny felfalta és összezúzta az áldozatát, hasonló módon morzsolt szét a Római Birodalom is mindent, ami csak útját állta. Városokat, sőt nemzeteket tüntetett el a föld színéről.

"A maradékot a lábaival összetaposta"
[*] Ha Róma nem igázott le teljesen egy népet, vagy nem semmisítette meg teljesen, akkor ezt csak azért tette, hogy rabszolgáinak utánpótlása biztosított legyen.
[*] A lábaival való összetaposás a rabszolgaság megalázó körülményét fejezi ki.
[*] "És tíz szarva vala neki"
A Dánielnek adott magyarázat szerint ez tíz királyt, azaz tíz országot jelent. Dán. 7,24. (7,17. 23.)
[*] Ez nemcsak azt jelenti, hogy a Római Birodalom tíz királyság területén uralkodott, hanem azt is, hogy egy idő után tíz önálló királyságra szakadt szét.
[*]Ahogy a Görög Birodalom négy felé, úgy a Római Birodalom tíz felé.

A Római Birodalom helyreállítása

A Kr.u. 96 körül keletkezett "Jelenések könyvében" sok utalás történik Dániel könyvére. A pátmoszi száműzetésében élő János apostol látomásai kiegészítik Dániel és a Biblia többi prófétai könyvét.

A Római Birodalmat a Jelenések is tíz szarvú, félelmetes vadállatnak ábrázolja (Jel. 13,1-10. stb) A 17.8-ban ezt olvassuk:

Jel. 17.8
A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.

Ez az igehely a Római Birodalom három szakaszát tárja elénk:

1. A fenevad volt
2. A fenevad nincs
3. A fenevad a mélységből jön fel. (volt, nincs, noha van)

A Jelenések szerint a Római Birodalom újraéled, azaz a nyugati hatalmak újra egyesülnek.

Míg a Jelenések látomásában világosan meg van különböztetve a Római Birodalom három szakasza, Dániel próféciájában a három korszak egybeolvad.

Ami a Római Birodalom jövőjét illeti, rendkívül érdekes, hogy a nyugati hatalmak valóban újra összetömörültek. Mindezt a Római Birodalom újjáéledésének tekinthetjük, tehát a prófécia beteljesedésének.

Az Emberfia és birodalma

Dán. 7.13

Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú* felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.

(öregkorú - helyes fordításban: kortalan)

Miután a Római Birodalom elbukott (4. szakasz), nem jött más birodalom a helyébe (mint az előző világbirodalmak esetében). Mi most a helyreállított Római Birodalomban élünk, ám ennek az időtartama rövid lesz. Az Emberfiának, Jézus Krisztusnak a megjelenésével fog véget érni. (Dán. 7,11.26-27). Akkor nyilvánvaló lesz, hogy csak Jézus Krisztus tud olyan birodalmat alapítani, amelyben igazság és békesség uralkodik.

(Folytatom...)
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Dániel próféciái; A próféciák részletessége

A következő próféciákat azért szeretném megismertetni, hogy láthatóvá váljék, milyen részletesek Dániel próféciái, és mennyire nem lehet őket másképp magyarázni, vagy másra vonatkoztatni, mint amikre, akikre vonatkoznak.

A Dániel 11,2-45. versig veszem sorról sorra szöveget, akit érdekel, keresse ki a részt a Bibliából, mert hosszú lenne az egészet idemásolni.

Círusz perzsa király uralkodásának 3. esztendejében Dániel ismét látomást látott (Dán. 10,1.). Ebben a látomásban isteni üzenetet kapott Círusz idejétől az „idők végéig” bekövetkező eseményekről. (Dán. 11 és 12).

A 11,2-45 leírja a Círusz uralkodásától (Kr.e. 6- század) IV. Antiochus Epiphanes uralkodásáig (Kr.e. 2.század) eltelt időt. Ez a szakasz mintegy 150 beteljesedett próféciát tartalmaz.

Círustól I. Xerxesig

Dán. 11.2
És most igazságot jelentek néked: Ímé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen.

Ezt a próféciát Dániel – min már említettem – Círusz király idejében kapta, (Dán 10.1) így tehát a látomásban említett négy királyon a következőket kell értenünk:

1. Kambyses (Kr.e. 530-522)
2. Gaumata (Kr.e. 522)
3. I. Dárius Hystapses (522-486)
4. I. Xerxes (Kr.e. 486-465.

I Xerxes elképzelhetetlen gazdagságot szerzett magának. Uralma alatt érte el a perzsa hatalom a tetőpontját. Ő azonban Görögországot is uralma alá akarta hajtani. Szinte az egész akkor ismert Ázsiát mozgósította Görögország ellen. A híres Salamisi tengeri ütközetben azonban csúfos vereséget szenvedett.

Nagy Sándor

Dán. 11.3
És támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik.

A 2. és 3. vers között az idő átmegy I. Xerxeszről Nagy Sándorra. A 3. állítja elénk a perzsa birodalom meghódítóját, míg a 2. megadta a hódítás okát. A perzsa hódítási törekvések kiváltották a görögök haragját. Kb. 150 évvel később Nagy Sándor Perzsia ellen indult, hogy bosszút álljon. Elképesztően gyors hódításairól már korábban szóltam.

Dán. 11.4
De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékira, és nem az ő hatalma szerint, a mellyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kivül.

Nagy Sándor fénykora alig tartott tovább 10 évnél. Kr.e. 323-ban meghalt maláriában, és bár volt két fia, mindkettőt meggyilkolták. Így Nagy Sándor örökségén végül négy tábornoka és azok utódai osztoztak. A görög birodalom széthullott, és eloszlatott „az ég négy tája felé”.

Szíria és Egyiptom

A következő versekben Dániel próféciája már csak Szíriával és Egyiptommal foglalkozik, mert ennek a két országnak lesz jelentős szerepe Izrael történetében. Izrael országát ugyanis Nagy Sándor halála után mint valami labdát, úgy dobálta ide-oda ez a két nagyhatalom.
Izraelről nézve Szíria északon terült el ezért nevezi a prófécia a mindenkori szír uralkodót „északi király”-nak. Ennek ellenpárjaként Egyiptom uralkodóját viszont „déli király”-nak mondja.

I.Ptolemaios Sótér

Dán. 11.5
És elhatalmasodik a déli király,

Ezen Ptolemaios Sótért kell értenünk, aki Nagy Sándor egyik tábornoka volt. Annak halála után Egyiptom uralkodójává tette magát, és megalapította a Ptolemaios dinasztiát. Kr. E 320 körül meghódította Föníciát, Köleszíriát, és Izraelt, ily módon kiterjesztve uralmát.

I. Seleukos Nikator (Kr.e. 312-381)

Dán. 11.5
És elhatalmasodik… az ő vezérei közül is egyik, és ez hatalmat vesz rajta és uralkodik, nagy uralkodás lesz az ő uralkodása.
I. Seleukos Nikator I. Ptolemaios király hadvezére volt („az ő vezére közül is egyik”), de Kr.e. 312 körül függetlenítette magát és szíria uralkodója lett. Ő alapította a Szeleukidák dinasztiáját.

II. Ptolemaios Philadelphos (Kr.e. 285-264) és
II. Antochus Theos (Kr.e. 261-264)

Dán. 11.6
És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen,

Ebben a versben már az előző két király utódairól van szó. Az időbeni ugrást az „esztendők múlva” kifejezés jelzi.

Hogy az Egyiptom és Szíria közti éveken át húzódó véres háborúskodásnak véget vessenek, a két királyi ház rokoni kapcsolatba lépett egymással_ Kr.e. 252 körül II. Antiochus eltaszította feleségét, Laodikét, és feleségül vette II. Ptolemaios egyiptomi király leányát, Berenikét.

Végzetes hiba

A békességért történt, de az erkölcsileg tarthatatlan fáradozás következménye katasztrófa lett.
Laodike bosszúból megmérgezte korábbi férjét, II. Antiochust, néhány évvel annak Berenikével kötött házassága után, és vele az ebből a házasságból született kisfiát is. Erre Berenike hű emberével Daphnéba (Antiokhia mellett) menekült, de Laodiké fia, II. Seleukos oda is követte, bevette a várost és Berenikét hű embereivel együtt megölette. Ez idő tájt halt meg Berenike apja II. Ptolemaios is. Ezekről az eseményekről a 6. vers másik fele jövendöl:

…de (Berenike)a kar erejét meg nem tarthatja(menekülnie kell),és ő (II. Antiochus) sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt (Berenikét)és az ő kisérőit (hű embereit) és az ő nemzőjét (II. Ptolemaios) és azt, a ki őt egy ideig gyámolította (II. Antiochus)

III. Ptolemaios Eurgetes (Kr.e. 246-211) és
II. Seleukos Kalinikos (Kr.e. 246-226)

Dán. 11.7
De támad helyébe az ő gyökerének csemetéje közül, a ki a had ellen jön majd, és tör az északi király erősségeire, és azokat megszállja és beveszi.
II. Ptolemaiost fia, III. Ptolemaios Eurgetes követte a trónon. Berenike fivére lévén (az ő gyökerének csemetéje közül” azaz az ő családjából való), meg akarta bosszulni Berenike halálát. Hatalmas sereget mozgósított, és csaták egész sorozatában legyőzte II. Seleukos Kalinikost. Többek között III. Ptolemaios elfoglalta Szeleuciát, ezt a szír erődítményt is.

Egyiptom harci zsákmánya

Dán. 11.8
És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erősebb lesz, mint az északi király

Amikor Cirénében lázadás tört ki, II. Ptolemaios kénytelen volt hazatérni. Mindesetre hatalmas zsákmánnyal megrakodva: mérhetetlen kincsket, istenszobrokat, és magas állású foglyokat vitt magával Szíriából. Ezután néhány évig szünetelt a háború Szíria és Egyiptom között.

Szíria visszaüt

Dán. 11.9
Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az ő földére.

Kr.e. 242-ben II. Szeleukos ellentámadásba lendült, de sikertelenül. Egyiptom megtartotta felsőbbségét.

III. Seleukos Sótér (Kr.e. 226-223) és fivére
III. vagy Nagy Antiochus (Kr.e. 222-187)

Dán. 11.10
De az ő fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyűjtenek,…

II. Seleukos király két fia III. Seleukos Sótér és fivére III. Antiochus folytatni akarták a harcot Egyiptom ellen. Ezért nagy sereg zsoldoskatonát fogadtak fel.

Szíriai sikerek

…és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az ő erősségéig. (10b)

A 10 vers másik felében váratlanul csak az egyik fiúról van szó. II. Seleukost ugyanis Kr.e. 223-ban megmérgezték. A következők tehát már csak Antiochusra vonatkoznak. Kr.e. 221-ben, 219-ben és 218-ban háromszor is megtámadta Egyiptomot, és annak határain betört. Az első támadást a libanoni erődítmények felfogták. Két évvel később azonban sikerült neki ezt a védelmi vonalat áttörni, és bevenni Tírus és Akko városokat. A 11. vers második része a Libanonban lévő egyiptomi erődítmények elleni ismételt támadásokra utal.

IV. Ptolemaios Philopator

Amikor II. Antiochus harmadik támadása során Kr.e. 218-ban Izrael egy részét is meghódította, ez igen nagy felháborodást keltett Egyiptomban. IV. Philopator visszaütött, és Kr.e. 217-ben a Raphia melletti döntő csatában (Gáza mellett) legyőzte II. Antiochust. Győzelmét azonban nem tudta kiaknázni, engedte, hogy Antiochus egyszerűen elvnuljon. Ezt a 11-12. versek jövendölik meg:

Dán. 11.11
És felháborodik a déli király (IV. Ptolemaios), és kimegy és megütközik vele (III. Antiochus-szal), az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak (IV Ptolemaiosnak) a kezébe adatik.
És a mint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve (IV. Ptolemaiosé) , és sok ezeret letipor (Ptolemaios); még sem lesz hatalmas.

Ismételt szíriai támadás

Dán. 11.13
Mert az északi király visszatér, és az előbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendő mulva nagy sereggel és nagy készlettel jő bizony.

Kr.e. 204 körül meghalt IV. Ptolemaios. Még mint kisgyermek, fia, V. Ptolemaios Epiphanes követte a trónon. Ezt a helyzetet III. Antiochus ki akarta használni, és 16 évvel Raphia mellett elszenvedett veresége után újra támadást intézett Egyiptom ellen.

V. Ptolemaios Epiphanes

Dán. 11.14
És azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erőszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak.

Más okból is kedvező volt az időpont II. Antiochus számára a támadásra. A birodalmat belső nyugtalanságok gyengítették. Az egyiptomi fennhatóság alatt álló Izraelben a zsidók egy rész szövetkezett V. Ptolemaios ellen a szíriaiakkal. Kr.e. 200 körül azonban Egyiptom visszaütött: Skopas vezérlete alatt megtámadta a szíriaiakat, és Izraelt visszaragadta magához.

Szíria háborús sikerei

Dán. 11.15
Mert eljő észak királya, és töltést emel és beveszi az erősített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az ő válogatott népe, és semmi erő nem bír ellene állni.

II. Antiochus azonban újra támadásba lendült. Kr.e. 198-ban megverte a Skopas vezérlete alatt álló egyiptomi sereget a Jordán forrásvidékén lévő Banyas mellett. Skopas szidónba menekült. III. Antiochus követte és ostrommal bevette a várost.

Három egyiptomi vezér próbált segítségére sietni a Szidonban rekedt Skopasnak, de nem jártak sikerrel. III. Antochus az egész egyiptomi haderőt visszakergette az országába.

Izrael szír uralom alatt

Dán. 11.16
És az, a ki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, a ki ellene álljon, és megállapodik a dicső földön, és megsemmisül az az ő kezétől.

Ebben az időben III. Antiochus egész Izraelt meghódította, azonkívül Köleszáriát és Föníciát is. Ezzel befejeződött Izrael számára az „egyiptomi évszázad”, és ettől kezdve Kr.e. 143-ig szír uralom alatt éltek. Az elfogllat területeken III. Antiochus minden ellenállást letört.

Házasság Kleopátrával

Dán. 11.17
Azután maga elé tűzi, hogy bemegy az ő egész országának erejével, és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki feleségül, hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele.

Kr.e. 194 körül III. Antouchus megkísérelte, hogy házasság útján gyakorljon befolyást Egyiptomra. Ennek érdekében leányát, Kleopátrát V. Ptolemaioshoz adta feleségül. Ugyanakkor hozományul ígérte Köleszáriát, Föníciát és Izarelt. De a történelem alakulás meghiúsította III. Antiochus szír király terveit. Ráadásul Kleopátra a házaságkötés után azonnal férje pártjára állt.


Szíria újabb sikerei

Dán. 11.18
És fordítja orczáját a szigetekre, és sokat elfoglal;…

Az Egyiptommal történt békekötés után Antiochus más területekre koncentrál, hogy meghódítsa azokat. Először is magához ragadta Tráciát, azután pedig meghódította a görög szigetvilág nagy részét.

Lucius Scipio Asiaticus hadvezér

…de az ő gyalázatosságának véget vet egy vezér, a mellett, hogy megfizet néki az ő gyalázatosságáért.

Nyugati hódításával III. Antiochus kihívta maga ellen a rómaiak haragját. Kr.e. 190-ben a kis-Ázsiai Magnesia mellett Lucius Scipio legyőzte Antiochust. Antiochusnak fel kellett adnia Görögországot és vissza kellett vonulnia Kis-Ázsiából is. Ráadásul kénytelen volt magas hadisarcot fizetni, és elefántjait átadni. Húsz túszt is kellett adni, akik között volt kisebbik fia, aki később Antiochus Epiphanes néven lett ismert. Magas adót kellett fizetnie a rómaiaknak, és porba hullott büszkesége, hírneve és becsvágya.

(Folytatom…)
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Mivel azt a visszajelzést kaptam, hogy a Nicky Cruz fájlokat nem lehet letölteni, ezért megint megpróbáltam feltölteni, azzal a reménnyel, hogy ezúttal sikerül. Sajnos, menet közben megint gyengébb lett az internet kapcsolatom, így az utolsó fájlokat később fogom feltölteni, ha tudom, akkor ugyanebbe a hozzászólásba. Ha gond van, jelezzétek!Nekem sikerült az elsőt letölteni. A Windows Media Player és a Winamp simán lejátsza, a BS Player azonban csak szaggatottan.
Most állt helyre az internetkapcsolatom, úgyhogy nem sikerült ugyanoda feltölteni a többi fájlt.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Dániel próféciái; folytatás:

III. Antiochus, szír király halála

Dán. 11.19
És fordítja orczáját a maga országának erősségeire, és meghanyatlik, elesik és nem találtatik meg.

Hogy a rómaiak által kivetett magas adót ki tudja fizetni, III. Antiochus kirabolta saját országának megerősített városait és templomait. Amikor kr.e. 187-ben ki akarta fosztani az elymaisi Bél-templomot, maga ellen lázította annak lakóit. A templomuk védelmére összegyűlt sokaság dühében meggyilkolta királyát.

IV. Seleukos Philopator (Kr.e. 187-175)

Dán. 11.20
Ennek helyébe jön az, a ki adószedőt jártat végig az ország dicső földén, de rövid időn megrontatik, noha nem haraggal, sem viadalban.

Utódaként egyik fia, IV. Seleikos Philopator követte a trónon, aki Heliodoros nevű kincstartója által magas adókat vetett ki népére, hogy a rómaiak számára szerződéssel biztosított adót meg tudja fizetni. Többek között elküldte őt Jeruzsálembe is, hogy a templom kincsét elvegye.

Mindössze 17 évi uralom után (apja 35 évig uralkodott) tulajdon kincstárnoka Heliodoros megmérgezte. Ez utóbbi így remélte, hogy hatalomhoz juthat.

IV. Antiochus Epiphanes (Kr.e. 175-164)

Dán. 11.21
És ennek helyébe egy útálatos áll, a kire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jő, és hízelkedéssel jut az országhoz.

Ez idő tájt a rómaiak megengedték, hogy megvetett túszuk, IV. Antiochus, a meggyilkolt IV. Seleukos fivére, római fogságból hazatérhessen. De semmiképpen nem gondoltak arra, hogy ő legyen a király. Seleukosnak a fiai, Demetrios és Antiochos következtek volna a trónon. IV. Antiochus azonban hízelkedéssel és barátság színlelésével uralomra tudott jutni. Ebben segítségére volt II. Eumenes, pergamonid király is. Heliodorus is kénytelen volt meghódolni előtte.

III. Óniás, a főpap

Dán. 11.22
És a beözönlő seregek elárasztatnak az ő orczája előtt és megtöretnek; még egy szövetséges fejedelem is.

A trónbitorló IV. Antiochus Epiphanes minden ellenállást letört. Semmi sem akadályozta meg akaratának érvényesítését.
Ebben a 22. versben Dániel próféciája egy Izrael népére nézve rendkívül fontos eseményre utal:
IV. Antiochus Kr.e. 175-ben megfosztotta tisztétől III. Óniás főpapot („szövetséges fejedelem”) és Daphnéba száműzte. Így lett ő is „elárasztva”. Végül Kr.e. 171-ben Óniást meggyilkolták („megtöretnek”).

Szövetség Szíriával

Dán. 11.23
Mert a vele való megbarátkozás óta csalárdul cselekszik ellene,…

Jeruzsálemben ekkor létezett egy, az ortodox zsidóságtól eltávolodott hellenista érzelmű párt. Ennek vezére Jason volt, III. Onániás fivére. Ennek a pártnak erős befolyása volt Izraelben, és elérte, hogy Antiochus Epiphanes-szel szövetséget kössenek. Pogány szokásokat akartak bevezetni, remélve, hogy ettől a környező népekkel a kapcsolatuk békésebb lesz. Ennek pontosan az ellentéte következett be.
Antiochus Epiphanes szír király kezdeti nyájassága a zsidókkal szemben csak színlelés és csalás volt.

Antiochus Epiphanes Jeruzsálemben

…és reátör és győzedelmet vesz rajta kevés néppel.

Első egyiptomi hadjárata után (lásd alább) hazafelé úton Antiochus Epiphanes Izraelen vonult keresztül. Letörte az ottani lázongást, bevéve Jeruzsálemet, ami könnyen ment neki, mivel a hellenista zsidók baráti érzelmeket tápláltak iránta, és megnyitották előtte a városkaput. Antiochus kifosztotta a templomot és nagy vérfürdőt rendezett.

Rablás és zsákmány

Dán. 11.24
Alattomban még az ország gazdag részeibe is behatol, és azt cselekszi, a mit nem cselekedtek sem az ő atyái, sem az ő atyáinak atyái: zsákmányt, prédát és gazdagságot tékozol előlök, és az erősségek ellen is cselt kohol, de csak egy ideig.

Antiochus Epiphanes jobban kifosztotta Izraelt, mint elődei. A zsidók hellenista csoportját, akik őt pártolták, pénzzel és tisztségekkel jutalmazta. Görög tisztek is hasznot húztak a zsákmányból. Jeruzsálem szenvedett a kegyetlenkedései nyomán.

Háború Egyiptommal

Dán. 11.25
És felindítja az ő erejét és szívét a déli király ellen nagy sereggel,…

A 22-24 versek Antiochus Epiphanes szír uralkodó rémtetteit írják le Izraelben. A 23-24. versek már időben előre mutatnak a 25-26. versekre. A pontos időbeni sorrendet azonban a 28. kk. versek adják meg.

Kr.e. 170-ben indította meg Antiochus Epiphanes hatalmas sereggel az ún. „hatodik szír háborút” Egyiptom ellen. Mivel ebben az időben a még kiskorú unokaöccse VI. Ptolemaios ült Egyiptom trónján, Antiochus úgy látta, itt a kedvező alkalom, hogy országát kiterjessze.

VI. Ptolemaios Pilometor (Kr.e. 181-145)

…és a déli király is hadra készül nagy sereggel és igen erőssel, de meg nem állhat, mert cselt koholtak ellene. És a kik az ő ételét eszik, megrontják őt, és az ő serege elszéled, és sokan elhullanak seb miatt.

Kr.e. 170-ben VI. Ptolemaios csatát vesztett Pelusium mellett. Megpróbált menekülni, de nem sikerült, és nagybátyja keze közé került. Alexandria városa, amelyet – Egyiptom nagy részével ellentétben – Antiochus Epiphanesnek nem sikerült meghódítania, áruló módon VI. Ptolemaios testvéröccsét kiáltotta ki uralkodónak.

Csalárd megállapodások

Dán. 11.27
De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak; de siker nélkül, mert a vég még bizonyos időre elmarad.

VI. Ptolemaios ugyan megállapodott nagybátyjával, hogy aláveti magát neki, de ezt nem tartotta be. Sikerült neki egyességre jutnia öccsével, és ekkor újra nagybátyja ellen tőámadt. Szíria és Egyiptom egyesítésére irányuló törekvések nem érte célhoz.

Visszatérés szíriába

Dán. 11.28
Azért visszatér az ő földére nagy gazdagsággal;…

Antiochus Epiphanes mesés hadizsákmánnyal vonult ki Egyiptomból. Szerette volna még Alexandriát is bevenni, de a Szíriában támadt nyugtalanság hírére el kellett hagynia a háború színterét.

Rémtettek Jeruzsálem ellen

…de az ő szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz, és újra visszatér az ő földére.

Antiochus Epiphaes hazafelé vezető útján elvonult Jeruzsálem mellett is. Rémtetteiről a 23-24. verseknél szóltam.

A 2. hadjárat

Dán. 11.29
Bizonyos időben megjő, és délre megy: de nem lesz utolszor úgy, mint először volt.

Folytatódott a „hatodik szír háború”. Kr.e. 168-ban Antiochus Epiphanes újabb támadást indított Egyiptom ellen. Ennek oka az volt, hogy megtudta: két unokaöccse megegyezett egymással. Ez a támadás azonban mindennek mondható, csak sikeresnek nem.

Róma közbeszól

Dán. 11.30
Mert kitteus hajók jőnek ellene és megijed, és visszatér

Amikor Antiochus seregével Alexandria alá ért, római küldöttség jött hozzá Gaius Popilius Laenas vezetésével, és ultimátumot adott neki, hogy Egyiptomot hagyja elé. Amikor a dühöngő szír király gondolkodási időt kért, Popilius konzul botjával kört rajzolt köréje a homokba és azt mondta: itt dönts! Fogcsikorgatva és tehetetlen haraggal volt kénytelen Antiochus Epiphanes engedni a római hatalom vaskezének.

Dühét a hívő zsidókon tölti ki

…és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatér és ügyel azokra, a kik elhagyják a szent szövetséget.

Mélyen megalázva tért haza Antiochus Epiphanes. A következőkben a haragját a zsidókon töltötte ki.Ebben a zsidók szakadár pártja ismét nagy hasznára volt.

A pusztító utálatosság

Dán. 11.31
És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertéztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot.

Kr.e. 167-ben Antiochus adószedőjét, Apollóniust hatalmas sereggel Jeruzsálembe küldte. Ármánykodás útján megszállta Jeruzsálemet, kifosztotta a várost, házakat gyújtott fel, meggyilkolt asszonyokat és gyerekeket (akik nem tudtak elmenekülni) rabságba hurcolt, lerombolta a városfalakat, terroruralmat gyakorolt Jeruzsálemben és helyőrséget helyezett el benne.

Azután megszüntették a templomi istentiszteletet (168 decemberében). Halálbüntetés terhe mellett tilos volt az ószövetségi isteni parancsolatok megtartása. Az oltárt Zeusz-oltárrá alakították át. Ráadásul felállították Zeusz szobrát, amely Antochus Epiphánes arcvonásait viselte („a pusztító utálatosság”).

Hitszegésre csábítás

Dán. 11.32
És a kik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel…;

Antiochus Epiphanes nem csak erőszakkal próbálta meg a zsidókat hitszegésre rávenni a Biblia Istenével szemben, hanem hízelkedéssel is. Azoknál, akik korábban nem voltak hűek az isteni kijelentésekhez, el is érte a célját.

Makkabeus ellenállás

…ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik.

Volt azonban Izraelben nagyszámú olyan zsidó, akik a legsúlyosabb próbatételek ellenére is hívek akartam maradni atyáik Istenéhez. Mattatiás pap öt fiával ellenállást hirdetett. Fiaival és a hozzájuk csatlakozókkal a pusztába vonult, és onnan folytatott gerillaháborút a szír megszálló hatalommal és a hitszegő zsidókkal szemben. Amennyire tehették, megsemmisítették a bálványoltárokat is. Mattatiás pap halála után fiai, Júdás és Simon folytatták a harcot. Felkelésüknek sikere volt. Visszaverték a szír seregeket és Jeruzsálem az uralmuk alá került. Kr.e. 164-ben újra felszentelték a templomot.

Az értelmesek

Dán. 11.33
És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt napokig.

A Bibliához hű zsidók („értelmesek”) fontosnak tartották, hogy a zsidó nép tömegeit Isten és az Ige iránti hűségre visszavezessék. Sokan azonban az életükkel fizettek ezekben az időkben buzgóságukért. (Zsid. 11,35).

A „kicsiny segítség”

Dán. 11.34
És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel,…

Bár a hű zsidók nagy hadisikereket értek el, sokan közülük mártíromságot szenvedtek. Ezeket a sikereket nevezi Dániel „kicsiny segítség”-nek. A „nagy segítség” akkor jön el, amikor a Messiás belenyúl majd a világtörténelembe.

Képmutatók

…és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel.

A makkabeusok sikerei számos hűtlen zsidót is arra indítottak, hogy képmutató módon hozzájuk csatlakozzanak, noha az élő Isten Igéje és igazsága nem hatotta át a szívüket. Csupán a számukra kedvezőbbnek látszó utat választották.

Ösztönzés

Dán. 11.35
És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig;

Ennek az időszaknak az üldözései által a szír hatalom semmiképpen sem érte el a célját. A mártírok hűsége sokakat Isten felé fordított. Az a hitbeli hűség, amelyet ebben a korszakban a zsidók tanúsítottak, századokon át a mai napig ösztönzésül szolgál sok hívő számára, hogy kitartsanak az üldözések és a nehézségek között.

A vég ideje

…a vég idejéig; mert a rendelt idő még hátra van.

Ebből a versből kiderül, hogy a makkabeusi üldöztetés még nem a „vég ideje”, (tehát nem a messiás világ feletti uralmának ideje). Bizonyos időnek még el kell telniük, hogy Isten idők végére vonatkozó ígéretei beteljesüljenek. A 36. és a következő versek ismét nagy időt átugorva az utolsó időkbe visznek minket.
A 36. vers királya semmiképpen sem lehet Antiochus Epiphanes, ugyanis a 40. vers megkülönbözteti őt mind az észak, mind dél királyától. Sokkal inkább az Antikrisztusról lehettt itt szó, Izraelnek még eljövendő vezéréről.

Dán. 11.36
És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre is hajtatik.

Dán. 11.40
De a vég idején összetűz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat.


Világosan látjuk, hogy Dániel próféciái mindeddig rendkívüli pontossággal beteljesedtek. A Biblián kívüli irodalomban ehhez hasonlót nem találunk!

A Biblia tehátt ebben is egyedülálló.
Csak a Biblia tartalmaz ilyen próféciákat, és nem csak Dániel könyvében, hanem a Biblia más könyveiben is. Így juthatunk arra következtetésre, hogy a Biblia könyveinek szerzői mögött Isten állt. A beteljesedett prófécia tehát „Isten pecsétje a Biblián”.

(Forrás: Roger Liebi: Világtörténelem Dániel próféta látomásában)

[FONT=&quot](Folytatom…)[/FONT]
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Jászladány! Mivel a topic címe "A Bibliáról tisztán" ezért úgy érzem, ha valóban van aki szeretne tisztán látni, nem árt, ha tudja, Qumránban nem csak annyi történt, mint amit itt fönt leírtál.


Kedves SiriusB!

Amikor ezt a topikot nyitottam, volt pár kikötés. Többek között ez:
"Nem kell bólogatni senkinek, de az érvek legyenek bibliaiak, Bibliával kapcsolatosak. A Biblia eredetéről nem akarok vitázni, csak arról, ami meg van írva. "
Mivel az írásodban az Újszövetség eredetét vitatod, ezért nem ez a megfelelő topik. Számold össze, hány Bibliától elrugaszkodott topik van az ezoterikába soroltak között. Úgy gondolom igazságtalan részedről, ha ezt az egyet is elsajnálod a Bibliától. Ez a topik a Bibliát tekinti az origónak, ezért ha mondani szeretnél valamit, ami a Bibliával kapcsolatos, akkor mondd, de ha Biblia-kritikát fogalmazol meg, azt tedd máshol!
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Jászladány! Mivel a topic címe "A Bibliáról tisztán" ezért úgy érzem, ha valóban van aki szeretne tisztán látni, nem árt, ha tudja, Qumránban nem csak annyi történt, mint amit itt fönt leírtál.
John M. Allegro, angol kutató, aki 1953-ban a nemzetközi kutatóbizottság tagjaként, 1961-től pedig a Jordán kormány megbízottjaként évtizedekig figyelemmel kísérte a holt-tengeri leletek sorsát 1984‑ben írt cikkében Keeping the Secrets of the Dead See Scrolls (Titokzatosság a Holt‑tengeri Tekercsek körül) nem kevesebbet állított, mint hogy a feldolgozás és széleskörű publikálás hátráltatása, valamint egyes felfedezések eltitkolása (lopás és megsemmisítés sincs kizárva, K. H.) valójában valláspolitikai döntések eredménye.

Kedves Sirius!

Természetesen nem írtam le a Holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatban a kutatások történetét, az azok körül támadt vitákat, szóbeszédeket stb. csak a Bibliával kapcsolatos jelentőségéről szóltam. A könyv és a cikkek, amiket Te találtál, már 30-50 évesek, és azóta sok félreértés tisztázódott a leletek körül, így a lopás és egyebek vádja is.
Semmiféle titkolózás nincs a tekercsek körül, annál is inkább, mivel a tekercsek szövegének jó része már az interneten is hozzáférhető. Maguk a tekercsek épp tavaly nyáron jártak nálunk, a Szépművészeti múzeumban voltak megtekinthetőek.
(Nem merek linkelni, mert nem szabad.)

A néhai Edmund Wilson már 1955‑ben hasonló megállapításra jutott. Az amerikai New Yorker nevű magazinban kifejtette, az egyházak mindent elkövetnek, hogy távol tartsák a köztudattól az új tudományos kutatások konklúzióját, amely kétségessé teszi a keresztény vallás eredetiségét és egyedülállóságát(*1) ugyanakkor új megvilágításba helyezi Jézus személyiségét és szerepét.

Ez ismét egy közel 60 éves forrás, nem is tartalmaz semmi konkrétumot, inkább csak szenzációhajhász.

Az évek folyamán, éppen a tekercsek anyagára támaszkodva a nemzetközi, elsősorban nyugat-európai szakirodalomban időnként megjelentek olyan tanulmányok, amelyek szerint a kereszténység "szülőanyja" a Qumránban élő esszén szekta. Az összehasonlítás eredményeképpen egyre inkább tagadhatatlannak látszott, hogy tanai, hitvilága és rituális szokásai sok tekintetben Jézus és a korai keresztények tanításaival kísértetiesen egyezőek.

Ez csupán egyesek feltételezése volt, ma már egy nemzetközi tudományos konszenzus megállapította és elfogadta, hogy az esszénusok és a keresztények között nincs semmiféle kölcsönhatás vagy folytonosság.

Mi több, újabb adalékok bizonyították, hogy “a keresztény evangéliumok nem csak a judaizmusból merítettek, hanem a perzsa zoroasztrizmusból, Ízisz és Ozírisz vallásából és a pogány görög filozófiai tradíciókból.” Wilson, a kiváló író és irodalomkritikus a közel-keleti leletekre alapozottan kijelentette, eljött az idő a kereszténység új értelmezésének nyilvánosságra hozatalára, miszerint (az új(?) vallás) nem a váltig propagált dogmákon nyugvó isteni kinyilatkoztatás.

Lehet, hogy Wilson kiváló kritikus, ám sem Jézus, sem az apostolok sehol sem merítettek pogány vallásokból. Minden tanításuk kizárólag az Ószövetségen alapult, mivel azt tekintették az élő Isten kizárólagos kijelentésének, és az igazolta Jézus Messiás voltát. Majd még fogok szólni a messiási próféciákról.

A Holt tengeri tekercsek jelentősége a Biblia szempontjából tehát, mint ahogy írtam:

A héber Bibliának a felfedezések előtt ismert legrégebbi másolata az i. sz. 9. századból származott; az i. e. 2. században keletkezett qumráni bibliamásolatok egyfelől 1000 évvel visszatolták a birtokunkban levő legrégebbi héber másolat korát, másfelől a qumráni és az eddig ismert (maszoréta) szövegek összehasonlításával kiderült, milyen nagy pontossággal adták tovább a zsidó másolók a Biblia szövegét; mindez az Ószövetség szövegének hitelességét bizonyítja;[/size]
Valamint bizonyították, hogy ezek az iratok, pl. Dániel könyve, nem keletkezhetett később i.e. 2. századnál.

De hogy teljesebb képet kapj a Hol tengeri tekercsek témájáról. álljanak itt további információk[FONT=Verdana, sans-serif]:

[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]Maguk az esszénusok ugyan megérték az i. sz. 1. század közepét, fennmaradt irataik mind Krisztus előttiek. Ami az iratok tartalmát illeti, igen sokfélék, ugyanakkor bizonyos iratok (nyilván a fontosabbak) több példányban is fennmaradtak. A következőképpen lehetne őket csoportosítani:[/FONT]


  • [FONT=Verdana, sans-serif]ismert bibliai szentírásszövegek (pl. 1-5Mózes, Zsoltárok, Ézsaiás) [/FONT]
  • [FONT=Verdana, sans-serif]a közösség tanítói által írt biblia-kommentárok (pl. Habakuk-kommentár, Értelmezés a Kivonulás könyvéről) [/FONT]
  • [FONT=Verdana, sans-serif]már ismert és eddig ismeretlen zsidó apokrifek és pszeudoepigrafák (pl. Henók könyve, Jubileumok könyve, Pszeudo-Dániel, Noé könyve) [/FONT]
  • [FONT=Verdana, sans-serif]a közösség belső, tanító jellegű iratai (pl. Tanítás a bölcsességről, Titkok könyve, Messianisztikus apokalipszis) [/FONT]
  • [FONT=Verdana, sans-serif]a közösség saját liturgiai anyagai (pl. Hálaadások, Áldások, Napi imák, A szombati égőáldozat dalai) [/FONT]
  • [FONT=Verdana, sans-serif]a közösség belső, szervezeti szabályzatai (pl. a Közösség szabályzata, Damaszkuszi irat, Templomtekercs) [/FONT]
  • [FONT=Verdana, sans-serif]egyéb (pl. papi őrszolgálatok beosztása, naptárak, horoszkópok, az elrejtett kincseket leltározó réztekercs).[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]A kutatás során felmerült problémák és kérdések

[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]A tudományos szövegkritikai kiadások és elemzések mellett azonban nem egy népszerű, szenzációhajhász írás is napvilágot látott, sőt bestsellerré vált (lásd [/FONT]John M. Allegro[FONT=Verdana, sans-serif]) Ennek több kiváltó oka is volt:[/FONT]

  • [FONT=Verdana, sans-serif]a leletek feldolgozására kijelölt tudóscsoport eléggé kisajátította magának a kutatást, ugyanakkor évtizedeket csúszott a publikálással; mindez érthetően sok találgatásra, gyanúsítgatásra, sőt botrányra adott okot [/FONT]
  • [FONT=Verdana, sans-serif]amíg nem volt elérhető az összes szöveg (ma már magyarul is mind olvasható!), nem egy szerző a saját elméletének a bizonyítására használta fel a tekercsek általa vélt tartalmát vagy jelentőségét.[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]Az alábbiakban arra a három kérdésre szeretnénk választ adni, hogy mire jutottak a tudósok, mi a hol-tengeri tekercsek jelentősége, és hogy felfedezésük mennyiben érinti a kereszténység gyökereit?[/FONT]

[FONT=Verdana, sans-serif] A tudományos konszenzus[/FONT]

[FONT=Verdana, sans-serif]A szövegeket évtizedeken át vizsgáló tudóscsoport igen összetett volt: nemzetközi és vallásközi egyaránt. Az amerikai, európai és izraeli egyetemekről jött tudósok között katolikus, protestáns, izraelita és agnosztikus egyaránt volt. Kutatási eredményeik a részletkérdésekben eltérőek ugyan, de van közös véleményük (konszenzus), és az egyértelmű.
A konszenzussal egyetértő kutatók az alábbi egyetemek professzorai: Catholic University of America, University of Chicago, Claremont Graduate School, École Biblique et Archéologique, Française de Jérusalem, Edinburgh University, Duke University, Emory University, Göttingen University, Groningen University, Harvard University, Hebrew University (Jerusalem), Institut für Judaistik de Freien Universität Berlin, Institutum Judaicum Delitzshianum (Münster), Leiden University, München University, New York University, University of Notre Dame, Oxford University, Princeton Theological Seminary, Princeton University, Strasbourg University, Universitŕ di Torino, Universität Tübingen, Union Theological Seminary, Yale University. A konszenzus lényege James H. Charlesworth összefoglalása alapján a következő (Jézus és a holt-tengeri tekercsek; Szeged, Agapé Kiadó, 1999; 9-13. oldal)[/FONT]
:


  1. [FONT=Verdana, sans-serif]A tekercseket zsidók írták. Nincs közöttük egyetlen újszövetségi irat, más keresztény szöveg vagy újszövetségi apokrif irat sem. [/FONT]
  2. [FONT=Verdana, sans-serif]A tekercsek nyelve héber és arámi; csak néhány görög nyelvű töredék maradt fenn, de ezek is zsidó iratok fordításai voltak. [/FONT]
  3. [FONT=Verdana, sans-serif]A tekercsek korát C14-es vizsgálattal meghatározták, és a Réztekercs kivételével mind i. sz. 68-69. előttiek. [/FONT]
  4. [FONT=Verdana, sans-serif]A régészek a romok között római nyílhegyeket, pénzérméket, hamut és üszkös épületmaradványokat találtak; zsidó pénzérméket csak az alsóbb rétegekben. A zsidó jelenlét a területen i. sz. 68-ban megszűnt. [/FONT]
  5. [FONT=Verdana, sans-serif]A 4. pontot megerősíti Josephus Flavius közlése, miszerint a római légiók a környéket felperzselték. [/FONT]
  6. [FONT=Verdana, sans-serif]Az ősi kéziratok tudományos tanulmányozása nem szolgálhat pontos évszámokkal, csak kb. 50 éves időszakaszokkal. A tekercsek paleográfiai vizsgálata kimutatta, hogy kézírásmódjuk abba a szakaszba tartozik, amely végül az i. sz. 73-74-ben elesett Maszadában talált tekercsekkel zárult le. [/FONT]
  7. [FONT=Verdana, sans-serif]A legtöbb tekercset a 4. barlangban találták, amely könyvtárként szolgált. Az itt talált tekercsek nem csak Qumránban keletkeztek, hanem Palesztina más területein is. Valószínűleg a közösségbe belépők hozhatták őket magukkal, így az "Igaz Tanító" és hívei is, miután el kellett hagyniuk Jeruzsálemet. [/FONT]
  8. [FONT=Verdana, sans-serif]A qumráni közösség az i. e. 2. század közepétől i. sz. 68-ig létezett. [/FONT]
  9. [FONT=Verdana, sans-serif]A közösség alapítói a jeruzsálemi Templomból elűzött papok lehettek. Vezetőjüket "Igaz Tanítónak" vagy az "Igazság(osság) Tanítójának" hívták, aki maga is pap volt, valószínűleg Cádok nemzetségéből. Vitatott, hogy annak idején a Templomban milyen posztja volt, de elképzelhető, hogy ő írta pl. a Közösség Szabályzatának egy részét, egyes himnuszokat és leveleket is. [/FONT]
  10. [FONT=Verdana, sans-serif]Az alapítás után, az i. e. 2. sz. első évtizedeiben más zsidók is csatlakoztak a Közösséghez, valószínűleg farizeusok. A következő számbeli növekedés az i. e. 1. sz. kezdetén történt. [/FONT]
  11. [FONT=Verdana, sans-serif]A qumráni teológia nem egységes, tömbszerű rendszer, hanem három évszázad teológiai fejlődésének a terméke. Ebből fakad a tekercsek kijelentései közötti ellentmondások sokasága pl. a naptárt, a messiás-várást, a házasságot, az angyalokat, a lélek sorsát vagy a jövendöléseket illetően. [/FONT]
  12. [FONT=Verdana, sans-serif]A qumráni teológia néhány jellegzetessége kiolvasható a nagyobb tekercsekből. Ezek közül a legfontosabb: a Templomi kultusz elutasítása; a "Gonosz Pap" iránti gyűlölet (a cádoki dinasztia helyére lépő hasmóneus főpapokról lehet szó); a közösség tagjai a "Fény Fiai", mindenki más eleve "Sötétség Fia"; saját magukat többek közt "szegényeknek", "szenteknek" nevezték, lakhelyüket "szentség házának" és a bennük működő lelket "Szent Léleknek" (amely már elhagyta a Templomot). [/FONT]
  13. [FONT=Verdana, sans-serif]Nagyra becsültek néhány zsidó apokrif iratot, különösen Hénók első könyvét, a Jubileumok könyvét. Könyvtárukban néhány eddig ismeretlen apokrif irat is volt, amelyeket Mózes, Józsué és Dávid nevéhez kapcsoltak. [/FONT]
  14. [FONT=Verdana, sans-serif]A qumráni közösség feltűnően hasonlít, sőt azonosítható Josephus Flavius, Philón és idősebb Plinius leírásaiban szereplő esszénusok legszigorúbb ágához. [/FONT]
  15. [FONT=Verdana, sans-serif]Ha elfogadjuk, hogy a qumrániak az esszénusok legszigorúbb ágához tartoztak (cölibátus), akkor - az ókori forrásoknak megfelelően - Palesztina más területein is létezhettek esszénus közösségek, amelyek nem elzártan, hanem a falvakban és házasságban éltek. [/FONT]
  16. [FONT=Verdana, sans-serif]A qumráni közösség Jézus működésének ideje alatt (i. sz. 26-30) is létezett. A qumráni tekercsek azonban sehol sem utalnak Jézusra vagy követőire.[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]A konszenzusnak volt néhány ellenzője is, akiknek az elszigetelt véleményét aztán bestsellerírók lovagolták meg, hogy melegen tartsák az állítólagos "vallási botrányt". Vermes Géza is kritizálta a tudóscsoportot a késlekedésért, de a konszenzus ellenfeleinek és a rájuk építő sikeríróknak az elméleteiről így írt (A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, Osiris Kiadó, Budapest, 1998; 33. oldal):[/FONT][FONT=Verdana, sans-serif]

"Véleményem szerint ezek a feltételezések a legalapvetőbb hihetőség próbáját sem állják ki, mivel nem a szövegekre alapozták, hanem a szövegekre erőltették őket."

A Holt tengeri tekercsek jelentőségéhez tartozik:

[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]Az esszénusok a kereszténység keletkezésének idején még léteztek; róluk szerzett ismereteinkkel egyfelől tovább finomíthatjuk a Jézus-korabeli zsidó vallási viszonyokról alkotott képet, másfelől az esszénus és a keresztény tanítás, illetve közösség közötti különbségek feltárása további bizonyítékul szolgált Jézus a kereszténység egyedisége mellett.

Tehát nincs közöttük hasonlóság.

[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]Mennyiben érintik a felfedezések a keresztényég gyökereit?[/FONT]

[FONT=Verdana, sans-serif]A tudósok kijelentései és a közvélemény is sokáig ingadozott azt illetően, hogy a tekercsek szövegének kiadása pozitív, negatív vagy semleges hatással lesz a kereszténységre? Visszafogott és szélsőséges vélemények egyaránt elhangzottak. Komoróczy Géza a leletek értékelésének fejlődését így látja (Kiáltó szó a pusztában – A holt-tengeri tekercsek; Budapest, Osiris Kiadó, 1998; 20-24. oldal):[/FONT]

[FONT=Verdana, sans-serif]A leletanyag - és ebben is főként a szövegek értelmezésében - mindjárt a kezdet kezdetén két tényező játszott meghatározó szerepet. Az egyik az volt, hogy a legelőször kiadott két eredeti szöveg, a Habakuk-kommentár és A közösség szabályzata, természetes módon keresztény asszociációkat keltett - a tudósokban és a nagyközönségben egyaránt. A másik tényező pedig, hogy kezdetben a kéziratokkal főként keresztény tudósok foglalkoztak. (...) Kialakult a szemléletmód, a tudományos paradigma: a holt-tengeri tekercsek nem más, mint héber nyelvű forrásanyag a kereszténység keletkezésének korából, és tudományos érdekessége abban áll, hogy megvilágíthatja az ősegyház történetét, eszméinek forrásvidékét és az egyházszervezet előzményeit. (...) Az első időszak theológus tudósai a holt-tengeri tekercseket mindenképpen elkeresztényiesítették. De hozzájárult ennek a felfogásnak az érvényesüléséhez a zsidó tudományok (Jewish studies) művelőinek és a mögöttük álló társadalmi közegnek a kezdeti bizalmatlansága is. A Biblia héber kánonján kívüli iratok a zsidó szellemi életben sokáig másodrendű anyagnak számítottak, amely csupán a tudósokra tartozik... (...) A régészeti leletek, a tekercsek és a vászon anyagvizsgálata, és főként a paleográfia, az írástörténeti elemzés mind azt bizonyították, hogy a tekercsek többségét az i. e. 2-1. században írták. Röviden szólva, Qumránnak nemigen lehetett közvetlen érintkezése a formálódó kereszténységgel. Az elfogulatlan kutatók lassan átfogalmazták a paradigmát: a kéziratok egy zsidó vallási csoport életének emléke, a zsidó társadalom és vallás átalakulása korából, amikor történetesen a kereszténység is kibontakozott. (...) Az igazi áttörést talán az 1960-as években már látványos eredményeket felmutató régészet és filológusok élénk tudományos tevékenysége érte el. (...) Maszada feltárása, ami roppant erős történeti érdeklődést és büszkeséget ébresztett fel Izraelben... (...) Nyugodtan állíthatjuk: a történeti kutatásban már formálódik, sőt érvényesül is a hol-tengeri tekercsek magyarázatának zsidó vallástörténeti paradigmája.[/FONT]

[FONT=Verdana, sans-serif]A qumráni leletek tehát egy sajátos zsidó vallási szubkultúráról szólnak, amely ugyan történetének utolsó három évtizedében a kereszténységgel párhuzamosan létezett, de bizonyítható kölcsönhatás nélkül. [/FONT][FONT=Verdana, sans-serif]

[/FONT]

  • [FONT=Verdana, sans-serif]Keresztelő János és az esszénusok kapcsolata elképzelhető, de nem bizonyítható, sőt túl sok az eltérő elem. [/FONT]
  • [FONT=Verdana, sans-serif]Jézusnak csak némelyik példázatában lehet felfedezni olyan elemeket, amelyek a farizeusi felfogáson kívül esetleg az esszénus felfogást is bírálhatják. [/FONT]
  • [FONT=Verdana, sans-serif]A jeruzsálemi ősegyház ideiglenes vagyonközössége is csak felületesen vonható párhuzamba az esszénus kommunarendszerrel. [/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]A kereszténységet tehát képtelenség Qumránból eredeztetni. Ugyanakkor az Ószövetség a keresztény vallásnak is szentírása. A qumráni bibliaszövegek elemzése pedig nem csak az Ószövetség hitelességét növelte, hanem az Ószövetségre épülő Újszövetségét is.[/FONT]


[FONT=Verdana, sans-serif](Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont)[/FONT]

[FONT=Verdana, sans-serif]
[/FONT]

Kedves Sirius, remélem, így már kielégítő információt kaptál a témáról.
(Linkelni nem merek a szabályzat miatt)


 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Mielőtt folytatnám a bibliai próféciákról szóló beírásaimat, egy kedves fórumtársunk, Déééééé kedvéért álljon itt egy igehirdetés a két latorról, akiket Jézussal együtt feszítettek meg. A felvetés az volt: életünk utolsó percében is meg lehet térni, amint azt a megtért lator példája mutatja. Lássuk, hogy is van ez a Bibliában:

A két lator


Olvassuk el Isten Igéjéből az új bibliafordítás szerint Lukács evangéliuma 23. fejezetének 32-43. verseit:

Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya helynek hívtak keresztre feszítették őt, és a gonosz tevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. "Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.

A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!" Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!" Felírás is volta feje fölött görög, latin, és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.

A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: "Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is. "De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem félsz az Istentől? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat nem kővetett el. "Majd így szólt: `Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba. "Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban. "

Ebben a bibliai történetben megrendítő, ahogyan egyszerre van előttünk a Krisztus keresztje jobb és bal oldalán a kétféle akarat: az egyik oldalon megtörtént az, amit Isten akart, a másik oldalon nem, hanem az történt, amit a Sátán akart. És ez mindig így van. Jézus keresztje van középen, Krisztus van középen, és egyik oldalon az történik, amit Isten akar, a másik oldalon, amit az Ördög akar…

Mind a két lator ugyanakkora távolságra volt Jézus keresztjétől. Mind a kettő ugyanazt látta. Ugyanolyan durva gerendán függött, ugyanolyan kínok között. Ugyanannyi bűnnel terhelve. Az egyik belépett a Paradicsomba, a másik az örök kárhozatba ment.
Szeretném egy kicsit közelebbről megvilágítani ezt a bibliai beszámolót, és ha vannak közöttetek olyanok, akiknek az életében még nem történt meg Isten akarata, akiknél még ez az állapot van: <Elmúlt az aratás, véget ért a nyár és mi nem szabadultunk meg> (Jer 8,20), hadd legyen úgy, hogy <megtörtént»! Boldog, aki azt mondhatja, <Újszövetségedet elfogadom, magam egészen odaadom... Igen, megtörtént! Már nem vagyok harag alatt.»

Nekem az a feladatom - akármilyen nyomorult, gyarló ember vagyok is - hogy erre unszoljalak benneteket. De arra is rá fogok mutatni, hogy Isten senkit se hajt be erőszakkal az örök boldogságba. Aki a fogát csikorgatja ellene, kívül marad…
Nem tudom magamat megmenteni, ahogyan ez a lator se tudta magát megmenteni, de a megmentő kézbe odahelyezte magát. Ott volt a Megmentő. A másik lator pedig mindent megtett, hogy elvesszen.

Próbáltam magam elé képzelni ezt a meg nem tért latort. Vajon hogyan került ez az ember a züllés, a romlás útjára? Talán egy rablóbanda körében született, nem tudjuk. Valószínűnek tartom, hogy nem zsidó volt, hanem pogány. De Izraelben élt, és akarta, nem akarta, Jehováról hallania kellett. Innen-onnan mindig eljutott hozzá Isten szeretetének, Isten törvényének, a Tízparancsolatnak a híre. Tudnia kellett, hogy egy olyan nép él itt, amelynek nem szobrokban megformált, képekben megrajzolt, megfogható Istene van, hanem egy élő, láthatatlan, valóságos Istene.

Ez nagy kegyelem volt. Hallott a Názáreti Jézusról is. Lehetetlen, hogy a három év alatt ne hallotta volna, hogy Galileától Júdeáig és oda- és visszajárja valaki az országot, aki gyógyít és tanít, tele van szeretettel, hatalma van az ördögök felett, a vihar felett, a tenger felett, a poklosság felett.

Ezután próbáltam a Biblia nyomán alaposan utána járni ennek az embernek. Nem tudom, hány gyilkosságot és rablást követett el. Valószínűleg nem keveset, hiszen a társa maga mondja, hogy <tetteink méltó büntetését kapjuk> (Lk 23,41 ). Nem volt más büntetési mód ennyi bűnért, mint odaszegezni a gerendára.
Ez mindig a legkeményebb büntetési mód volt. Feltételezhetjük, hogy rablásai alkalmával fegyveres ellenállásba is ütközhetett: Mégsem sérült meg egyszer sem halálosan. Akár sikerült a rablás, akár nem, ő megmenekült élve. Amikor pedig elfogták, akkor is életben maradt. És nem követett el öngyilkosságot sem. Sok gonosztevő, amikor látja, hogy nagy baj van, inkább végez magával. Ő ettől is megmenekült. Isten őrizte ennek az embernek az életét, azért, hogy egyszer a legnagyobb csodának legyen a tanúja. Együtt mehetett a Golgotára Krisztussal.

Látta, hogy az összetört Názáreti keresztjét másnak adták, hogy vigye. Bizonyára megvetés volt benne. Másnak kell vinnie a keresztjét, nem úgy ő, ő bírja, ő viszi a magáét.

De mikor kezdték a megfeszítést, és megkínálták Jézust kábító itallal, a Názáreti nem fogadta el. És akkor ez a lator elcsodálkozott: a keresztet nem bírta, de a szenvedést teljesen vállalja mégis, nem iszik ebből a kábító italból. Isten ezzel is próbálta megközelíteni ennek az embernek a szívét, és azt is megengedte neki, hogy olyan rablótársával kerüljön együtt az ítéletre, akinek lágyabb volt a szíve, mint az övé. Ez is különös kegyelem volt.

Látnia kellett, Isten hogyan békíti meg magával ezt a világot! Látnia kellett az Isten Bárányát az <oltáron»! És hallania kellett Jézus imádságát, mely mindenkiért szólt, őérte is. Hallania kellett a kiáltást: <Elvégeztetett!> (Jn 19,30).
Itt rá kell mutatnom egy fontos dologra. A Márk evangéliumában van leírva ( 15,32b), hogy kezdetben mind a két lator káromolta Krisztust. A megtérő lator is. És mi volt a káromlás, mit gondoltok? Nem mondtak csúnya szavakat. Csupán egy rövid szócskát: <Ha...> Ezt mondja a Szentírás: <...az egyik szidalmazá őt: Ha te vagy a Krisztus...> (Lk 23,39 Károli).

Szeretném, ha ezt mindenki nagyon komolyan venné. Emlékeitekből hozzátok fel és bánjátok meg azokat az eseteket, amikor feltételeket szabtatok Istennek, vagy így szóltatok: <Uram, ha ezt megteszed... Uram, ha te ezt megengeded... Ha megadod... Ha még ez is lehetséges, és te eltűröd?» Ez káromkodás! Mikor valaki kimondja, hogy <ha» - <Ha te vagy a Krisztus,. .» - akkor a Sátán szavait ismétli: <Ha Isten Fia vagy, akkor mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyerekké> (Mt 4,3). Sose mondjátok, hogy «ha»...

Nincs <ha»! Olyan <ha» van csak, hogy <ha akármi jön, ha akármilyen fájdalom ér, ha akárhogy megrostálsz, ha akárhogy megfenyítesz, ha akárhogy megpróbálsz, annál közelebb megyek Hozzád Uram, annál jobban szeretlek.» Mert nekem minden a javamra van. Ilyen <ha» lehet: <Ha eljössz Uram, bármikor jössz, bármilyen közel, örülök Neked.»
Még ennek a pogány rablónak is felrótta az Ige és azt írja, hogy <káromkodott». Mennyire inkább, mikor a ti gondolataitokban vagy szátokban kételkedés van. Soha ne kételkedjetek Istennek egyetlen ígéretében sem! Egyetlen kijelentésében sem!
Én bízom abban, hogy többé nem fordul elő ilyen senkinek az életében.

Azután az a lator, aki megtért, elhallgatott a káromlásban. A másik, aki nem tért meg, feltétlenül felfigyelt arra, hogy már csak ő csikorog: <Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!>, miközben a társa hallgat.
És volt még egy félelmetesebb csend. Mikor Jézus nem imádkozott, mikor nem szólt, akkor rettenetes csend volt a Golgotán, ott fenn a három kereszten. Lehet, hogy a két ember jajgatott, de a középsőn csend volt.

Engem nagyon meglepett az, hogy az Úr Jézus egyik latorhoz sem szólt. Se a megtérőt, se a meg nem térőt nem sürgette. A megtérő szólt Őhozzá Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodban (Lk 23,42) - mondta, és erre kapott választ. De Jézus nem sürgette, hogy <Ez az utolsó óra, tudod hogy mi van a hátad mögött, és hova kerülsz. Itt a kegyelem, ragadd meg...» Nem. Ha az ember nem ért abból, amit Isten elébe ad, amit megmutat a kegyelem jeleiből, elveszhet.

Az egyik megértette, és megmenekült. Nem tudom, vannak-e köztetek olyanok, akik olvassák ugyan a Bibliát, de néma a Bibliájuk. Egyszerűen csak ismereteket szereznek, de Isten nem szól hozzájuk a szavakon keresztül. Álljatok meg, és addig üljetek a Biblia mellett, amíg nem kezd el beszélni! Ha nem beszél a Biblia, ha nem értek belőle, nem hallok, ha nem szól nekem, ha az én Istenem hallgat, akkor nagy baj van! És ha ez tovább tart, akkor én meghalok. Mert az Igében van az élet. Az Ige éltet. Ha nem szól, először talán megsüketültem, de aztán meg is halok. Dávid milyen fájdalmasan jajdult fel: <Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!> (Zsolt 143,7) Legyen a Bibliátok beszélő könyv!

Amikor Jézus meghalt, sötétség lett az egész földön. A tudósok szerint napfogyatkozás volt. Valóban elfogyott a fény. A föld megrendült, a kősziklák megrepedtek' ott a Golgotán is. Ez a meg nem tért lator látta, hogy a kőszikla megreped. Biztosan átsuhant rajta: <De az én szívem keményebb ! És nem reped meg! És nem nyílik meg!» Megnyíltak a sírok. Sok régen elhunyt szent teste feltámadt. De ebben az emberben nem támadt új élet.
Annyi jelét adta Isten a szeretetnek és a félelemnek együtt. Szorongatva volt ez az ember minden oldalról. Megrémült a római százados, megrémültek a kivégzőosztag katonái is, de ez az ember nem!

Nagyon szomorú, de el kell mondanom: ha valaki nem akar hazajutni, nem jut haza. Megismétlem, hogy Isten senkit nem hajt be az örökös örömbe a fogcsikorgatók közül. Aki kívül akar maradni, kívül maradhat. Az igaz, hogy az Ő kezéből senki ki nem ragadhat, de mindenki kicsúszhat. Mindig ezt a néhány nevet szoktam emlegetni: Saul királyt, aki felkenetett, a Szent Lélek reászállt, prófétált; Akhitófelt, aki mennyei bölcsességgel megáldva a legfelsőbb embere volt Izraelnek, Júdást, Jézus árulóját; és mind a három öngyilkos lett. Hát Démás, Anániás és Safira... Nem tudta őket Isten megtartani? Igen, de kimentek a kézből. Jézus olyan fájdalmasan mondja: <Szent Atyám... megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia> (Jn 17,12). Mindenki kimehet...

Még azt is el kell mondanom, amint ti is tudjátok, hogy mikor ez a hatalmas földrengés volt nagypénteken Jézus halálának órájában, akkor a templom kárpitja a tetejétől az aljáig kettéhasadt. Erről ezek a rablók nem tudtak, de a megtért lator bement a megnyílt kárpiton, mert Jézus megmondta neki: <...ma velem leszel a paradicsomban> (Lk 23,43). Már biztonságban volt. Olyan jó most hirdetni azt, hogy nyitva van az út mindenki számára Istenhez.

A zsidó templomban a Szentek Szentjébe a főpap egy évben csak egyszer léphetett be néhány másodpercre, vért hintett be önmagáért és a népért, azután rögtön kijött. Nem állhatott meg tovább az Úristen előtt. Mi pedig mehetünk szabadon

Hogy is mondta az Úr Jézus? A tanítványainak mondta, de nekünk még inkább szól, mert mi többet tudunk és látunk már: <...sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg>(Lk 10,24).
Ézsaiás nagy próféta volt, csodálatos dolgokat mondott, de még nem tudhatta, miről beszél. Amikor leírta, hogy hirdeti <az ÚR kegyelmének esztendejét> - Jézusról prófétált - <Istenűnk bosszúállása napját» (Ézs 61,2), Ézsaiás egyszerre látta Jézus születésétől mind mostanig az időt, ám a mondat második fele az ítélet idejét jelenti. Jelenleg még az <és»-nél tartunk. Még nem jött el a bosszúállás napja. <Sok próféta és király szerette volna meglátni...<

Az angyalok kívánkoztak beletekinteni abba a kegyelembe, amiben nekünk van részünk. Nagyon vigyázok arra, hogy ne bántsam meg se az Isten angyalait, se a Mennynek a szentségét és tökéletességét azzal, amit most mondok, mert félelmetes erről beszélni, de egyetlen angyal se tudja átélni azt, amit egy megtérő bűnös átél. Örülni örülnek, mert Isten örül. Isten örömében örülnek. De hogy mit jelent az, amikor azt mondja nekem Isten <Megbocsátattak néked a te bűneid. Eredj el békességgel> (Lk 7,48.50 Károli), ezt nem tudják. Az angyalok nem vétkeztek, nem tudják, mit jelent, amikor belül éget és mar bennünket a múltunk, a vétkeink…

Most, amikor felnézek a Golgotára, és a három keresztet látom, kicsiben látok egy előképet. <Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyík felvétetík, a másík pedíg ott hagyatik. Két asszony őröl ugyanott, az egyik felvétetik, a másik pedíg ott hagyatik. (Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetík, a másík ott hagyatik)o (Lk 17,34-36).

A középső kereszt mellett ketten vannak a Golgotán, az egyik felvétetett, a másik otthagyatott. A ti családotokban hogy van? Ha most jönne az Úr Jézus angyalok harsonájával, ki menne el és ki maradna?...

Mind a két latornak abból kellett megértenie az üdvösség titkát, és megragadni az alkalmat, amit látott és hallott. Akármilyen keményszívű volt ez a meg nem tért lator, azért visszataszító lehetett számára, ahogyan ezt a töviskoronás, kicsúfolt, vérrel borított, köpdöséssel, arculveréssel elrútított, középső kereszten függő Názáretit annyira csúfolják a vallás vezetői, a díszruhás papok és a nép. Mégsem támadt benne semmi szánalom iránta. Ő is csúfolta. Ebben az emberben olyan megrögzött volt a gonoszság! És amikor a társa megvallotta: <Mi ugyan méltán szenvedünk, őbenne nem támadt ez az érzés.

Amikor a megtért lator imádkozott, ezt a zsoltárt élte át: <Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat> (Zsolt 102,1 )

Egy ember, aki életében először imádkozik, és csak egyetlen mondata van, valóban gyámoltalan. De Isten nem veti meg a gyámoltalanok imádságát. Meghallgatta ezt a könyörgést; azonnal válaszolt is! És a pokol küszöbéről a Paradicsomba vitte...
Ennek a latornak ez a szenvedés a javára vált. Ha nem feszítik meg, ha nem kerül erre a keresztre, nem üdvözül. Ezen az úton kellett neki hazatalálni.

A Sátánnak az az akarata, hogy senkinek ne kerüljön a kezébe a Biblia. Ha mégis a kezébe kerül valakinek, ki akarja tépni onnan. Ha nem tudja kitépni, akkor el akarja érni, hogyne olvassa. Ha olvassa, ne figyeljen oda. Ha odafigyel, és megérti, ne fogadjon szót, ne bánja meg a vétkeit, vegye könnyen az engedetlenségét. És ha már nem tudja eltakarni a három keresztet, és nem tudja eltakarni a középső keresztet, akkor igyekszik rámutatni arra a keresztre, ahol a megtért lator függött, és mindig azt mondja: «Látod az utolsó percben is meg lehet térni. Még van időd.»

Az ember pedig olyan vak és ostoba; hogy elhiszi: az utolsó percben is meg lehet térni. Ez a lator az életének nem az utolsó percét, hanem az első találkozás alkalmát, az első hat-hét órát használta ki, amikor találkozott Jézussal. Nem úgy volt, hogy évek teltek el. Nem igaz, hogy az utolsó percben, hanem a legelső órában, ahogy megnyílt előtte a kegyelem lehetősége, élt vele:
És milyen ravaszul eltakarja a Sátán a másik keresztet, hogy el lehet veszni az utolsó órában is. A Sátán mindig arra mutat, hogy meg lehet menekülni az utolsó órában, de hogy el lehet veszni az utolsó órában, ezt nem hangoztatja.

Igen, az a Sátán akarata; hogy elterelje a figyelmünket: ne gondoljunk a meg nem tért latorra. Mi pedig e percekben éppen őrá tekintünk, az ő történetére, mert nála nem történt meg, amit Isten akart, hanem amit a Sátán akart.

Felteszek egy kérdést - szeretettel és komolyan kérdezem, nem fölényességgel, hanem egy szinten veletek: A ti életetekben hogy van? Hányszor érvényesül Isten akarata, hányszor történik meg az; amit Ő vár, és hányszor a Sátán akarata? Ha ki kellene mutatni százalékos kimutatásban, mit mondanátok? Hogy fele-fele? Jól van ez így?

Én azt a példát szoktam felhozni, mintha valaki azt mondaná: <Én olyan hűséges vagyok a férjemhez, egy évben csak egyszer-kétszer lépek félre. Na de hát az nem számít.» Házasság ez? Ha én naponta csak egyszer vétkezem, és a «fekete vőlegény» megcsókol engem, és én engedek a csábításnak, milyen frigy ez? Mit érez az, akit megsértettem a hűtlenségemmel? Mert minden bűn elpártolás!
Mi azt a parancsot kaptuk a Zsolt 2,12-ben: <Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és e1 ne vesszetek az úton.>

Ne a másik vőlegényt, a Fiút csókoljátok! Minden szófogadás, minden győztesen megküzdött kísértés, minden győzelem a bűn felett egy csók a Fiú arcára. Ajándékozzátok meg a szeretetetekkel, mert vágyik rá!...

(Részletek Zimányi József igehirdetéséből.)

A teljes anyag letölthető innen:
nezzjezusra.hu/igemp3/ige/2lator.rtf
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Jászladány: a közösség tanítói által írt biblia-kommentárok
Még nem is létezett a Biblia!

Jászladány: A tekercseket zsidók írták.
Olvasd el a Talmudot. Azt zsidók írták. Aztán hasonlítsd össze az iratok mondanivalóját!

Kedves furrier!

Az Ószövetség is a Biblia.

A Talmud viszont nem a Biblia. Ennek a topicnak a tárgya pedig a Biblia.

Légyszíves tartsd tiszteletben Asperrimus kérését. Itt nem foglalkozunk más könyvekkel.
Apologetikai topic pedig már van.
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Jászladány: a közösség tanítói által írt biblia-kommentárok
Még nem is létezett a Biblia!

Jászladány: A tekercseket zsidók írták.
Olvasd el a Talmudot. Azt zsidók írták. Aztán hasonlítsd össze az iratok mondanivalóját!
Bocs, de a fórum etikája szerint offolásnak minősül, ha a fórum meghatározásának nem megfelelő a hozzászólásod témája. Ez ugyanolyan bárdolatlanság, mintha sáros cipővel csörtetsz be oda, ahol ki van írva, hogy kérjük a cipőket kint hagyni.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
A Holt-tengeri tekercsek sem Biblia.:confused:
A Talmuddal azt akartam szemléltetni, hogy mekkora hülyeség, hogy a tekercseket a zsidók írták!;)

Ettől függetlenül megismétlem:

[FONT=Verdana, sans-serif]A szövegeket évtizedeken át vizsgáló tudóscsoport közös véleményének - konszenzusának - az első pontja ez volt:
1. A tekercseket zsidók írták.

[/FONT]
A Holt tengeri tekercsek mindegyike nem a Biblia, de én ezek közül csak a Biblia kézirataival foglalkoztam.

[FONT=Verdana, sans-serif]
[/FONT]
 

magus77

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintetek mi az evangélium, az Öröm-Hír, és miért mondta Jézus, hogy:
"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet! Aki bennem hisz, ha meghal is Él?"
Bennem ez cseng vissza mindig a Bibliából, de nem egészen értem, hogy miért?
Hátha itt valaki érti ezt... ?
Előre is köszönöm!
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintetek mi az evangélium, az Öröm-Hír, és miért mondta Jézus, hogy:
"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet! Aki bennem hisz, ha meghal is Él?"
Bennem ez cseng vissza mindig a Bibliából, de nem egészen értem, hogy miért?
Hátha itt valaki érti ezt... ?
Előre is köszönöm!

Kedves magus77!

Asperrimus beírásai alatt van egy link az egyik írásához "Mi az evangélium" címmel.
Javaslom, hogy azt olvasd el.

A Bibliában az evangélium egyik rövid összefoglalása, amit Asperrimus is idéz, így hangzik:

"Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem néktek,hacsak nem hiába lettetek hívőkké.Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az Írások szerint." (1Kor 15,1-4)

Asperrimus írása nagyon jó, tömör és lényegre törő erről.


A Bibliai idézetet Jézus két mondatából való, mely két különböző helyen hangzott el. Az egyik Lázár feltámasztása előtt:

Jn. 11.25
Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;

Ezt Mártának, Lázár nővérének mondta Jézus ebben a párbeszédben:

Jn. 11.21
Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.”
Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!”
Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”
Jézus ekkor ezt mondta neki:
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”


A párbeszédből kiderül, hogy Márta ugyan hitt a testvére feltámadásában, de nem tudta, hogy Jézus mekkora hatalommal rendelkezik. Hogy Jézus Maga a feltámadás, mivel Ő az ÉLET.
Jézus minden élet forrása, ezért bármikor életre tud hívni bárkit.

Mivel Jézus az ÉLET, tehát örök élete van. Ő ezt az életet nekünk adta a Golgotai kereszten. Aki elfogadja az Ő helyettes áldozatát a bűneiért, elfogadja, hogy Jézussal együtt megfeszíttetett, az Jézussal együtt új, örök életre támad fel. Ezt az életet pedig már ebben a földi életében megkapja.

Jn. 5.24
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

Tehát már most örök élete VAN.
Ezért ha meghal is, akkor is él. Krisztusban el van rejtve az élete, és Krisztus fel fogja támasztani őt.

Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”
(Ján. 6.39-40)

A másik ige:

Jn. 14.6
Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

Arról, hogy Jézus az ÉLET, az imént szóltam.
Az, hogy Ő az igazság, azt jelenti, hogy mindenre Ő a végső válasz.
És azért Ő az ÚT, mert egyedül Ő halt meg a bűnökért, tehát csakis az Ő helyettes áldozatán keresztül lehet eljutni Istenhez. Bűnös ember nem juthat Istenhez, de Jézus a Golgotán magára vette a bűneinket, és az Ő igazságát odaadta cserébe nekünk. Ezzel az igazsággal már szabadon mehetünk az Atyához. De amíg nem tettük le a bűneinket a Golgotánál, addig nem lehet miénk Krisztus igazsága, nem juthatunk el Istenhez.
Röviden ezt fejezi ki, hogy Jézus az ÚT Istenhez.
És egyúttal kifejezi azt is, hogy nincs más út. Tehát semmilyen vallás, filozófia, jócselekedet nem képes üdvözíteni, csak egyedül Jézus.
 

magus77

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves magus77!

Asperrimus beírásai alatt van egy link az egyik írásához "Mi az evangélium" címmel.
Javaslom, hogy azt olvasd el.

A Bibliában az evangélium egyik rövid összefoglalása, amit Asperrimus is idéz, így hangzik:

"Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem néktek,hacsak nem hiába lettetek hívőkké.Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az Írások szerint." (1Kor 15,1-4)

Asperrimus írása nagyon jó, tömör és lényegre törő erről.


A Bibliai idézetet Jézus két mondatából való, mely két különböző helyen hangzott el. Az egyik Lázár feltámasztása előtt:

Jn. 11.25
Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;

Ezt Mártának, Lázár nővérének mondta Jézus ebben a párbeszédben:

Jn. 11.21
Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.”
Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!”
Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”
Jézus ekkor ezt mondta neki:
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”


A párbeszédből kiderül, hogy Márta ugyan hitt a testvére feltámadásában, de nem tudta, hogy Jézus mekkora hatalommal rendelkezik. Hogy Jézus Maga a feltámadás, mivel Ő az ÉLET.
Jézus minden élet forrása, ezért bármikor életre tud hívni bárkit.

Mivel Jézus az ÉLET, tehát örök élete van. Ő ezt az életet nekünk adta a Golgotai kereszten. Aki elfogadja az Ő helyettes áldozatát a bűneiért, elfogadja, hogy Jézussal együtt megfeszíttetett, az Jézussal együtt új, örök életre támad fel. Ezt az életet pedig már ebben a földi életében megkapja.

Jn. 5.24
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

Tehát már most örök élete VAN.
Ezért ha meghal is, akkor is él. Krisztusban el van rejtve az élete, és Krisztus fel fogja támasztani őt.

Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”
(Ján. 6.39-40)

A másik ige:

Jn. 14.6
Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

Arról, hogy Jézus az ÉLET, az imént szóltam.
Az, hogy Ő az igazság, azt jelenti, hogy mindenre Ő a végső válasz.
És azért Ő az ÚT, mert egyedül Ő halt meg a bűnökért, tehát csakis az Ő helyettes áldozatán keresztül lehet eljutni Istenhez. Bűnös ember nem juthat Istenhez, de Jézus a Golgotán magára vette a bűneinket, és az Ő igazságát odaadta cserébe nekünk. Ezzel az igazsággal már szabadon mehetünk az Atyához. De amíg nem tettük le a bűneinket a Golgotánál, addig nem lehet miénk Krisztus igazsága, nem juthatunk el Istenhez.
Röviden ezt fejezi ki, hogy Jézus az ÚT Istenhez.
És egyúttal kifejezi azt is, hogy nincs más út. Tehát semmilyen vallás, filozófia, jócselekedet nem képes üdvözíteni, csak egyedül Jézus.
Nekem ezt jelenti: azért UT, mert úgy kell élni, tenni, hinni ahogy Ö. Azaz ö Példa, az UTat mutató 'Krestos' és ezen az úton-módon lehet eljutni az Atyához, azaz olyan állapotba jutni, hogy ne szellemi halottak legyünk a testi halálunk után, hanem ÉLŐk! ( meghalt, mert e világ (a népe) megölte, de feltámadt )
Ez az Örömhír számomra, hogy van Út és mód - Ö megmutatta- eljutni az ember minőségböl Istenhez.
Nem vitte el a büneinket, azért ma is magunknak kell 'elvinni a balhét',
hiszen a világ visszatükrözi tetteinket. Ha elvitte volna büneinket, nem kellene félni semmilyen büntetéstöl, itt a földön sem! Ezt csak a zsidóság eszményét megtagadó, tul.kép. eláruló Saul állította.
Jézus soha sehol nem mondta, a Biblia szerint sem, hogy ő meghalt a bűneinkért. Ez csak a Páli (judeo) kereszténység kitalációja.
Az Igazság számomra pedig az, hogy mi emberek is, amint Jézus is Istennek részei, teremtményei, fiai vagyunk. Jézus ezt is mondta: "Én és az Atya egy vagyok" stb.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem vitte el a büneinket, azért ma is magunknak kell 'elvinni a balhét',
hiszen a világ visszatükrözi tetteinket. Ha elvitte volna büneinket, nem kellene félni semmilyen büntetéstöl, itt a földön sem! Ezt csak a zsidóság eszményét megtagadó, tul.kép. eláruló Saul állította.

Sajnálom, kedves Magus77, de sok mindenben mélységesen tévedsz.
1. Jézus elvette a bűneinket, és nem is kell félnünk semmilyen büntetéstől, sem itt a földön, sem pedig Istennél.

Mát. 20.28
Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

Ján. 3.16
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

A "nem jut ítéletre" azt jelenti, hogy nem kap büntetést.

1Pt. 3.18
Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.

Szándékosan nem Pál apostoltól idéztem, mivel az ő hitelét kétségbe vonod, és ez is nagy tévedésed. Pál apostol soha sem árulta el saját vallását, hiszen abból vezette le Jézus Messiás voltának alátámasztását.

Jézus soha sehol nem mondta, a Biblia szerint sem, hogy ő meghalt a bűneinkért. Ez csak a Páli (judeo) kereszténység kitalációja.

Nem tudom, Te hogyan olvasod a Bibliát, ha ilyeneket állítasz. Már a fenti idézetek közül az első kettő is Jézustól volt, és mindkettőben azt mondja, hogy odaadja az életét a sokakért, tehát sokak helyett, amazok bűneiért. De álljon itt egy harmadik idézet Jézustól:

És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.

Máté 6,25-26.

Jézus tehát mondta, hogy meghal a bűnökért.
És hogy ez mennyire nem Pál kitalációja, azt nem csak az evangéliumok, hanem az egész Ószövetség is bizonyítja, mely mindvégig a Messiásról szól, aki majd megváltja Izraelt és az egész világot a bűntől. Erre utal Keresztelő János is.
De álljanak itt csak Ésaiás szavai, akit Jézus is idéz:

Ésa. 53.5-12
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!


Ez Ésaiás próféta jövendölése Kr.e. 600-ból a nép bűneiért szenvedő messiásról, melyek Jézusban teljesedtek be. Ő is magára vonatkoztatta Ésaiás jövendölését, és az evangéliumok is őreá vonatkoztatták. Tehát nem Pál kitalációja, sem nem a kereszténységé, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűnökért.

Az Igazság számomra pedig az, hogy mi emberek is, amint Jézus is Istennek részei, teremtményei, fiai vagyunk. Jézus ezt is mondta: "Én és az Atya egy vagyok" stb.

Jézus nem a teremtménye volt Istennek. Ő Isten egyszülött Fia volt, azaz Isten egyetlen emberi megtestesülése. Azért "egyszülött" mert nincs több. Tehát mi nem vagyunk Jézussal egylényegűek. Ellentétben Vele, mi a teremtményei vagyunk Istennek, és örökbe fogadott gyermekei, nem pedig a "szülöttei". Mi nem vagyunk Istenek, csak emberek. Jézus pedig Isten és ember volt egyszerre.
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem ezt jelenti: azért UT, mert úgy kell élni, tenni, hinni ahogy Ö. Azaz ö Példa, az UTat mutató 'Krestos' és ezen az úton-módon lehet eljutni az Atyához, azaz olyan állapotba jutni, hogy ne szellemi halottak legyünk a testi halálunk után, hanem ÉLŐk! ( meghalt, mert e világ (a népe) megölte, de feltámadt )
Ez az Örömhír számomra, hogy van Út és mód - Ö megmutatta- eljutni az ember minőségböl Istenhez.
Nem vitte el a büneinket, azért ma is magunknak kell 'elvinni a balhét',
hiszen a világ visszatükrözi tetteinket. Ha elvitte volna büneinket, nem kellene félni semmilyen büntetéstöl, itt a földön sem! Ezt csak a zsidóság eszményét megtagadó, tul.kép. eláruló Saul állította.
Jézus soha sehol nem mondta, a Biblia szerint sem, hogy ő meghalt a bűneinkért. Ez csak a Páli (judeo) kereszténység kitalációja.
Az Igazság számomra pedig az, hogy mi emberek is, amint Jézus is Istennek részei, teremtményei, fiai vagyunk. Jézus ezt is mondta: "Én és az Atya egy vagyok" stb.
Az úton járni szoktak, nem pedig leutánozni. Jézus az ajtó, mert rajta keresztül lehet bemenni az Isten Országába, és Ő az út, mert őáltala közlekedhetünk az Isten Országában.

Lehet, hogy ideje lenne a Biblia-kritikán kívül a Bibliát is a kezedbe venni, akkor talán megtalálnád benne azokat a részeket, amelyek arról szólnak, hogy Jézus elvette a világ bűneit. Erről nem csupán Pál ír, de ha csak ő írná, az is elegendő lenne ahhoz, hogy komolyan vegyük.
 

magus77

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnálom, kedves Magus77, de sok mindenben mélységesen tévedsz.
1. Jézus elvette a bűneinket, és nem is kell félnünk semmilyen büntetéstől, sem itt a földön, sem pedig Istennél.

Mát. 20.28
Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

Ján. 3.16
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

A "nem jut ítéletre" azt jelenti, hogy nem kap büntetést.

1Pt. 3.18
Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.

Szándékosan nem Pál apostoltól idéztem, mivel az ő hitelét kétségbe vonod, és ez is nagy tévedésed. Pál apostol soha sem árulta el saját vallását, hiszen abból vezette le Jézus Messiás voltának alátámasztását.



Nem tudom, Te hogyan olvasod a Bibliát, ha ilyeneket állítasz. Már a fenti idézetek közül az első kettő is Jézustól volt, és mindkettőben azt mondja, hogy odaadja az életét a sokakért, tehát sokak helyett, amazok bűneiért. De álljon itt egy harmadik idézet Jézustól:

És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.

Máté 6,25-26.

Jézus tehát mondta, hogy meghal a bűnökért.
És hogy ez mennyire nem Pál kitalációja, azt nem csak az evangéliumok, hanem az egész Ószövetség is bizonyítja, mely mindvégig a Messiásról szól, aki majd megváltja Izraelt és az egész világot a bűntől. Erre utal Keresztelő János is.
De álljanak itt csak Ésaiás szavai, akit Jézus is idéz:

Ésa. 53.5-12
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!


Ez Ésaiás próféta jövendölése Kr.e. 600-ból a nép bűneiért szenvedő messiásról, melyek Jézusban teljesedtek be. Ő is magára vonatkoztatta Ésaiás jövendölését, és az evangéliumok is őreá vonatkoztatták. Tehát nem Pál kitalációja, sem nem a kereszténységé, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűnökért.



Jézus nem a teremtménye volt Istennek. Ő Isten egyszülött Fia volt, azaz Isten egyetlen emberi megtestesülése. Azért "egyszülött" mert nincs több. Tehát mi nem vagyunk Jézussal egylényegűek. Ellentétben Vele, mi a teremtményei vagyunk Istennek, és örökbe fogadott gyermekei, nem pedig a "szülöttei". Mi nem vagyunk Istenek, csak emberek. Jézus pedig Isten és ember volt egyszerre.

Hm... Ez nagyon "egyházi" megközelítés...
Talán ezért hiteltelen a mai Keresztény egyház, és ezért majdnem üresek a templomok, mert olyan istenben kellene hinni, - aki egyébként nem más, mint Szeretet - aki egyetlen fiát követeli véres áldozatul, más teremtményei büneiért... hát ilyen kegyetlen Isten, csak a népet nyúzó rétegnek - kalmároknak, papoknak - felelne meg! Sok-sok enber nem ilyennek ismeri az Egy Igaz Istent! A Bibliát pedig ezer féleképpen lehet magyarázni, talán éppen azért, mert azon a zsinaton, ahol össze válogatták a könyveket a Bibliába, csak a kalmár-szellem, és nem a Szeretet szelleme érvényesült! Jézus azt is mondta, és ez szól a mai írástudó, "farizeusoknak" is: "-Uj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amiképpen én szerettelek titeket" - de ezt szeretjük ugye elhallgatni manapság.
Jézusnak senki se volt a kortársa, (főleg nem Saul!) aki írt a Bibliába! 100-200 év után kezdték leírni "szavait", és ezer évekkel korábban álmodoztak a "próféták"!
A Bibliát én gyermekkorom óta forgatom, több tíz éve, és éppen ezért jutottam el ezekig a gondolatokig, - nagyon nem vagyok egyedül ezzel!
Ha Jézus elvitte bűneinket, akkor minek vannak börtönök, és miért nem mennyország a Föld? És miért találták ki a gyónást?
Fel kellene már ébredni a 2000 éves vakságból, amikor már a pápa is nősülni akar - vagy mi?
De bocsánat, ha itt is 'papok' írnak! Bár Jézus elvitte ezt a "bűnömet" is... nem?
No de tényleg! Mi is a Szeretet.....
 
Oldal tetejére