Mobbing /Munkahelyi, iskolai terror/

[Zitacica79]

Szia Zita
Én speciel nem értek egyet ezekkel az emberekkel. Miért alkalmazkodjak valamihez ami rossz? Én már feltehetem ezt a kérdést mert felnőtt vagyok, de egy gyerekben meg sem fog fogalmazódni.

Életkortól változik hogy mi jellemző az emberre. Egy óvodás még biztosan nem lesz irigy a hajadra, ellentétben egy kamasszal aki megpróbálja eltaposni a riválisait. Persze vannak kivételek és normális emberek is akik elfogadják saját magukat olyannak amilyenek minek következtében nem tartanak igényt arra hogy megritkítsák mások haját.

Mint mondtam sok szemszögből lehet nézni ezt a dolgot azonban mindenkinek egyszerűbb ha azt mondjuk hogy az ilyen egyének akik az által akarnak szebbnek tűnni hogy mások haját akarják megritkítani nem normálisak több tekintetben sem, és nem utolsó sorban aki ilyen az már nem gyerek.

Igazad van Karesz!
Szerintem az irígykedő emberek saját magukat nemfogadják el.Az irígy emberek nemörűlnek mások sikereinek és kárörvendőek pl:de jó,hogy xy-nak nemsikerűlt a nyelvvizsgája?!Engem nemvettek föl abba a suliba akkor remélem őtse!Ismerős???

 

[Karesz28]

Igazad van Karesz!
Szerintem az irígykedő emberek saját magukat nemfogadják el.Az irígy emberek nemörűlnek mások sikereinek és kárörvendőek pl:de jó,hogy xy-nak nemsikerűlt a nyelvvizsgája?!Engem nemvettek föl abba a suliba akkor remélem őtse!Ismerős???

Nem, ez a fajta viselkedés kevésbé ismerős az iskola környékéről, ezzel ellentétben a munkahelyemen sokat tapasztalom. Nem tudom hogy mi áll a dolog hátterében mert én példának okáért nem szoktam olyan emberekre rábeszélni akikkel nincs semmi bajom, de nekem valahogy mindig is úgy tűnt hogy az emberek csak a problémáikat tartják számon és a jó dolgokat nem. A gondok azok mindig számba vannak véve és nem is beszélnek másról az esetek többségében. Ez sok dolognak lehet a forrása.

Példának okáért nem ritka hogy valaki a problémái miatt feljogosítva érzi magát arra hogy másokat cseszegessen, vagy másokat is megpróbáljon lehúzni. Ez tipikus esete a jó magyar megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is attitűdnek.

Ettől függetlenül tökéletesen igazat adok neked hogy az irigykedő emberek meg úgy alapjában véve mindenki aki szeret másokat cseszegetni, önmagával nincsen rendben. Hiszen ha rendben lenne akkor nem érezne egyfolytában bizonyítási ingert arra hogy megmutassa hogy "ő a Jani".
Sokszor mondtam már embereknek hogy nekem ne akarják bebizonyítani hogy tudnak kemények lenni, mert ez engem nem érdekel. Én csak az ember részre vagyok kíváncsi, abból úgy is lehet tudni mindent.

 

[Zitacica79]

Nem, ez a fajta viselkedés kevésbé ismerős az iskola környékéről, ezzel ellentétben a munkahelyemen sokat tapasztalom. Nem tudom hogy mi áll a dolog hátterében mert én példának okáért nem szoktam olyan emberekre rábeszélni akikkel nincs semmi bajom, de nekem valahogy mindig is úgy tűnt hogy az emberek csak a problémáikat tartják számon és a jó dolgokat nem. A gondok azok mindig számba vannak véve és nem is beszélnek másról az esetek többségében. Ez sok dolognak lehet a forrása.

Példának okáért nem ritka hogy valaki a problémái miatt feljogosítva érzi magát arra hogy másokat cseszegessen, vagy másokat is megpróbáljon lehúzni. Ez tipikus esete a jó magyar megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is attitűdnek.

Ettől függetlenül tökéletesen igazat adok neked hogy az irigykedő emberek meg úgy alapjában véve mindenki aki szeret másokat cseszegetni, önmagával nincsen rendben. Hiszen ha rendben lenne akkor nem érezne egyfolytában bizonyítási ingert arra hogy megmutassa hogy "ő a Jani".
Sokszor mondtam már embereknek hogy nekem ne akarják bebizonyítani hogy tudnak kemények lenni, mert ez engem nem érdekel. Én csak az ember részre vagyok kíváncsi, abból úgy is lehet tudni mindent.

Végülis mit lehet tenni ha valaki olyan csoportba kerül ahol szinte kivétel nélkül mindenki rosszindulatú,szemét?Könnyen beszél az aki azt mondja alkalmazkodni kel és kész.Ez a kijelentés sok ember szájából elhangzik.Énis megkaptam már sajnos ilyen kijelentéseket:biztos megvan rá az okuk rá ,hogy utáljanak,megverjenek stb.Volt később aki bocsánatot kért tőlem mert előítéletes volt de évek múlva.
Ahhoz nem kel negatív figurának lenni,hogy kimarjanak valakit mégcsak csendesnek sem.Tapasztaltam már üzletekbe is mikor hirtelen a kedves ,barátságos,jólelkű eladó hirtelen eltűnt akit a vevők szerettek és maradtak a mogorva ,,minek jöttél ide" kisugárzású eladók.Mintha direkt úgy lennének tudatosan összeválogatva.
Tényleg van probléma az olyan emberekkel akik kekeckedősek,agresszívak.Későbbi életem során is volt olyan,hogy azért akart csak nekem ugrani valaki mert egy adott dologról kifejtettem negatív véleményem.Az akkori társaim normálisabbak voltak és biztattak,hogy ugassam le nyugodtan.Ha nekem ugrik nem mellé fognak álni.Na mondjuk itt jön elő,hogy ami egyik csoportba elfogadott a másik helyen nem.Végülis ha valakiből agressziót vált ki a negatív kritika ami nemis túl sértő még akkor annak az embernek az önkritikájával van gond.

 

[Karesz28]

Végülis mit lehet tenni ha valaki olyan csoportba kerül ahol szinte kivétel nélkül mindenki rosszindulatú,szemét?

Ez egy jó kérdés már a gyerekeinkre tekintettel is.
Általánosságban fogalmazva itt a mindenkori felügyelőnek (óvónő, pedagógus, stb) kellene tekintélyével helyretennie a többi gyereket, ugyanis már elvből arra kellene törekedni hogy ember módjára viselkedjenek, ergo ha valami bajuk van valakivel akkor sem az rá a megoldás hogy kicsinálják testileg lelkileg.
Sajnálatos de ez ma már általában nem működik lévén a pedagógusoknak az is tiltva van hogy hozzá érjenek a gyerekekhez így végeredményben a szülőre hárul a feladat hogy akkor is megvédje a gyerekét amikor nincs mellette. Ennek a legeffektívebb módja az az ha az első adandó alkalommal amikor a gyereket bántalmazás éri rögtön reagálunk rá minden szálon kezdve a pedagógusoknál, a tettes szülein át (ha lehetséges) magát a tettest is elővéve.
Ne legyen rá szükség de én tudom magamról hogy ha az én gyermekemet olyan atrocitások érnék mint engem akkor én azt a gyereket venném elő amelyik tette és tisztáznám vele hogy ez volt a legelső és a legutolsó alkalom hogy ilyen történt.

Természetesen léteznek finomabb eszközök is mint az iskola pszichológus de értelem szerűen erre azokat kellene járatni akik erőszakosak és nem azokat akiket az erőszakos gyerek "megkínzott".

Felnőttek esetében (ha értelmes illetőről van szó) az őszinteség a legrövidebb út (igaz a legnehezebb is). Amikor valaki irdatlanul belegázol a lelkiismeretünkbe vagy túl messzire megy egy tréfával mindenképpen adjuk tudtára azt, hogy megérthesse hogy ez már nem játék a részünkről, ez fájt.
Ha nem adjuk tudtára, sőt megpróbáljuk el "mosolyogni" hogy mennyire fájt ez nekünk akkor megfosztjuk a tettest is attól hogy megértse: hibázott.

A kevésbé értelmes egyének esetében nem igazán lehet tanácsot adni lévén azokat úgy általánosságban jobb elkerülni vagy eltávolíttatni.

Könnyen beszél az aki azt mondja alkalmazkodni kel és kész.Ez a kijelentés sok ember szájából elhangzik. Énis megkaptam már sajnos ilyen kijelentéseket:biztos megvan rá az okuk rá ,hogy utáljanak,megverjenek stb.Volt később aki bocsánatot kért tőlem mert előítéletes volt de évek múlva.

Szerintem az "alkalmazkodni kell" felszólalás a totális ignorancia jelszava. Tulajdonképpen annyit mondott az illető ezzel (vagy illetők) hogy "és?".
Nem tudom hogy ki válaszolt neked így de mindenképpen szegénységi bizonyítványnak tartom a részéről, hiszen még annyi se szorult belé hogy legalább megértse hogy rosszul érzed magad.

A "biztos meg van rá az okuk"-ról pedig csak annyit hogy ok az mindig van. Emlékezzünk csak a kisnyúlra a van/nincs rajtad sapka esetével. Okot mindig lehet találni mindenre csak attitűd és akarat kérdése.

Ahhoz nem kel negatív figurának lenni,hogy kimarjanak valakit mégcsak csendesnek sem.Tapasztaltam már üzletekbe is mikor hirtelen a kedves ,barátságos,jólelkű eladó hirtelen eltűnt akit a vevők szerettek és maradtak a mogorva ,,minek jöttél ide" kisugárzású eladók.Mintha direkt úgy lennének tudatosan összeválogatva.
Tényleg van probléma az olyan emberekkel akik kekeckedősek,agresszívak.Későbbi életem során is volt olyan,hogy azért akart csak nekem ugrani valaki mert egy adott dologról kifejtettem negatív véleményem.Az akkori társaim normálisabbak voltak és biztattak,hogy ugassam le nyugodtan.Ha nekem ugrik nem mellé fognak álni.Na mondjuk itt jön elő,hogy ami egyik csoportba elfogadott a másik helyen nem.Végülis ha valakiből agressziót vált ki a negatív kritika ami nemis túl sértő még akkor annak az embernek az önkritikájával van gond.

Úgy hiszem hogy te úgy általánosságban is nagyon negatív emberekkel voltál körülvéve akik nem a társadalom de nem is emberi normák szerint tengették a mindennapjaikat, hanem megszorulva ezen az általános iskolás szinten öntörvényűen azt gondolva hogy jópofák.

Értelem szerűen konkrétumokat nem tudok arról amit írsz, így magyarázatokkal sem nagyon tudok szolgálni, de abban biztos vagyok hogy az ismeretségi köröd eléggé problémás egyénekből tevődött össze.

 

[Zitacica79]

Ez egy jó kérdés már a gyerekeinkre tekintettel is.
Általánosságban fogalmazva itt a mindenkori felügyelőnek (óvónő, pedagógus, stb) kellene tekintélyével helyretennie a többi gyereket, ugyanis már elvből arra kellene törekedni hogy ember módjára viselkedjenek, ergo ha valami bajuk van valakivel akkor sem az rá a megoldás hogy kicsinálják testileg lelkileg.
Sajnálatos de ez ma már általában nem működik lévén a pedagógusoknak az is tiltva van hogy hozzá érjenek a gyerekekhez így végeredményben a szülőre hárul a feladat hogy akkor is megvédje a gyerekét amikor nincs mellette. Ennek a legeffektívebb módja az az ha az első adandó alkalommal amikor a gyereket bántalmazás éri rögtön reagálunk rá minden szálon kezdve a pedagógusoknál, a tettes szülein át (ha lehetséges) magát a tettest is elővéve.
Ne legyen rá szükség de én tudom magamról hogy ha az én gyermekemet olyan atrocitások érnék mint engem akkor én azt a gyereket venném elő amelyik tette és tisztáznám vele hogy ez volt a legelső és a legutolsó alkalom hogy ilyen történt.

Természetesen léteznek finomabb eszközök is mint az iskola pszichológus de értelem szerűen erre azokat kellene járatni akik erőszakosak és nem azokat akiket az erőszakos gyerek "megkínzott".

Felnőttek esetében (ha értelmes illetőről van szó) az őszinteség a legrövidebb út (igaz a legnehezebb is). Amikor valaki irdatlanul belegázol a lelkiismeretünkbe vagy túl messzire megy egy tréfával mindenképpen adjuk tudtára azt, hogy megérthesse hogy ez már nem játék a részünkről, ez fájt.
Ha nem adjuk tudtára, sőt megpróbáljuk el "mosolyogni" hogy mennyire fájt ez nekünk akkor megfosztjuk a tettest is attól hogy megértse: hibázott.

A kevésbé értelmes egyének esetében nem igazán lehet tanácsot adni lévén azokat úgy általánosságban jobb elkerülni vagy eltávolíttatni.

Szerintem az "alkalmazkodni kell" felszólalás a totális ignorancia jelszava. Tulajdonképpen annyit mondott az illető ezzel (vagy illetők) hogy "és?".
Nem tudom hogy ki válaszolt neked így de mindenképpen szegénységi bizonyítványnak tartom a részéről, hiszen még annyi se szorult belé hogy legalább megértse hogy rosszul érzed magad.

A "biztos meg van rá az okuk"-ról pedig csak annyit hogy ok az mindig van. Emlékezzünk csak a kisnyúlra a van/nincs rajtad sapka esetével. Okot mindig lehet találni mindenre csak attitűd és akarat kérdése.


Úgy hiszem hogy te úgy általánosságban is nagyon negatív emberekkel voltál körülvéve akik nem a társadalom de nem is emberi normák szerint tengették a mindennapjaikat, hanem megszorulva ezen az általános iskolás szinten öntörvényűen azt gondolva hogy jópofák.

Értelem szerűen konkrétumokat nem tudok arról amit írsz, így magyarázatokkal sem nagyon tudok szolgálni, de abban biztos vagyok hogy az ismeretségi köröd eléggé problémás egyénekből tevődött össze.

Végülis az ember a diáktársait nemválogathatja meg míg a barátait azt igen.A barátait bármikor le is cserélheti míg a diáktársait körűlményesebb.
Szerintem igazad van azzal kapcsolatba,hogy problémás egyének és illik rájuk a megrekedt kifejezés ugyanis viselkedésük nem egy fejlődőképes egyéneket tükröz hanem inkább gyereket.
Végülis gyerekesen előítéletesek voltak pl:,,Ne barátkozzál Zitával mert ilyen meg olyan!Kérdezi a másik:,,Mert milyen?" válasz:,,Hát izé hogyis mondjam olyan bolond és kész!"Mert mért bolond?" válasz:Ne barátkozz vele és kész bolond!"Nézd már,hogy néz ki ,hogy vakarja az orrát. Annyira nemvolt sikeres a kiközösítésük mert más osztályokból meg jöttek hozzám ami mégjobban felhergelte őket.Lehet nemis érdemes pazarolni rájuk az időt.

A kedvesem szokta mondani a történtekre rossz helyen voltam rossz időbe.

Azt viszont megkel jegyeznem rohadt gusztustalannak tartom mikor ismerősnek jelölnek az iwiwen olyan egyének akik korábban bántottak lelkileg vagy ellenséges viszonyba voltunk.Mostanába jópár mezőtúri volt osztálytársam bejelölt.Legszívesebben megszüntetném az adatlapomat.
Ahova te jártál milyen egyénekből tevődött össze?Te milyen iskolatípusba jártál?Nem akartam csak magamról írni.

 

[Zitacica79]

Sziasztok !
Szeretnék egy oldalt indítani. Nem túl vidám a téma, de sokakat érint. Még akkor is ha letagadjuk vagy nem akarunk róla beszélni. Szinte mindenkit ért már lelki sérelem. Munkahelyen, iskolában stb. Ezt kezelni, a problémát megoldani nagyon nehéz. Ezt hívjuk mobbingnak vagyis lelki terrornak.
Azt amikor csaknem elhitetik veled, hogy ronda, buta, értéktelen és még ki tudja milyen vagy. Gyermekkoromban én is átestem már ilyenen. Vékony voltam és állandó céltáblája lettem az oktalan gúnyolódásoknak. A legtöbben erre azt mondják felejtsd el ! Lépj túl rajta ! De én nem felejtem el, mert dühös vagyok azokra az emberekre akik ezt tették velem. Ezt nem lehet elfelejteni, mert az ember lelkében ott lappang és megmérgezi az életét. Nem szabad elfelejteni, mert nem szégyellni való dolog ! Én nem szégyellem, mert rájöttem , hogy nem én vagyok a hibás a történtekért, nincs szégyellni valóm, ők tegyék. Amit mondtak hazugság volt, és nem számít, hogy mit mondtak én egy nagyon értékes ember vagyok és csak az számít amit én gondolok. Nem hagyom, hogy tönkretegye ez az emlék az életem, hisz számukra az én bántásom már semmit sem jelent. Csökevényes lelkük/ha van egyáltalán/ nem rágódik már rajta. Nem akarom, hogy miattuk depressziós legyek. Inkább kimondom, hogy igen velem is megtörtént.
Ha benneteket is ért hasonló lelki terror kollégáktól, barátoktól írjátok meg ! Adjunk tanácsot egymásnak mit tegyünk az ilyen helyzetekben ! Csak akkor vagy áldozat, ha beletörődsz és hallgatsz róla. Ha nem akarsz az lenni megpróbálod megoldani a problémát és segítséget kérsz. Erre én most jöttem rá. Remélem még rendbe tudom hozni az életem, mert mindenki csak egyszer él és nem mindegy hogyan.
Nitta

Szerintem sem kel az ilyen szituációkat szégyelni.Rájöttem énis jobb kibeszélni,fölvállalni.Nemszégyen szakember segítségét kérni én úgy gondolom.

Sokáig hallgattam és azt hittem jobb.Hát nem.Azt hittem sokáig biztos az én hibám.Utólag azt mondom:ők voltak a bunkók főleg miután kaptam pozitív visszajelzéseket más emberektől és újabban szinte csak pozitív visszajelzéseket kapok.Biztos tesem
vagy egy negatív figura nem azért ért terror sőt az a személyes tapasztalatom,hogy a kirekesztett emberek inkább különlegesek illetve túl normálisak a csoport többi tagjaihoz képest.
Ha rossz,gonosz,balhézós emberekkel van körbevéve az ember akkor nemis ajánlatos túlzottan összekomázni a többivel mert lehetnek veszélyei.Engem egyszer lopásra akartak rávenni és egyik osztálytársam rágalmazására.Jó buli nem?Nekik lehet.

A másik dolog meg az,hogy egy egészséges felnőttnek van önértékelése.Tisztába vagyok a hibáimmal és jó oldalaimmal.Egy tuskó ember aki nemismer ne mondjon rám kritikát főleg ha sose ál velem szóba.
Mivel mostmár énis szülő vagyok mindjárt más szemszögből látom.Mindent elkövetek,hogy a gyermekemmel ezt tegyék.Zita

 

[Karesz28]

Azt viszont megkel jegyeznem rohadt gusztustalannak tartom mikor ismerősnek jelölnek az iwiwen olyan egyének akik korábban bántottak lelkileg vagy ellenséges viszonyba voltunk. Mostanába jópár mezőtúri volt osztálytársam bejelölt.Legszívesebben megszüntetném az adatlapomat.
Ahova te jártál milyen egyénekből tevődött össze?Te milyen iskolatípusba jártál?Nem akartam csak magamról írni.

Ahova én jártam az egy eléggé szedett-vedett társulat volt. Több volt benne a normális nyitott gondolkodású gyerek mint a beszűkült tudatu erőszakoskodó, de az az egy-két gyerek rendesen megkeserítette a többiek életét. A kedvenceim mindig is a kisebbségi (értsd cigány) diákok voltak, mert olyan nem volt hogy azok valamit ne ököllel vagy lelki terrorral akartak volna elintézni.
Véleményem szerint a pedagógusoknak meg kellene adni a fellépés lehetőségét még akkor is ha ez egy jókora pofonban merül ki. A gyerekek és úgy általában minden ember addig megy el ameddig hagyják neki, ez így természetes. Ha nem szabunk határokat és nem emelünk gátakat nekik hogy eddig és nem tovább akkor teljesen gátlástalanok lesznek és na ná hogy erőszakkal akarnak mindent megoldani.

 

[Zitacica79]

Ahova én jártam az egy eléggé szedett-vedett társulat volt. Több volt benne a normális nyitott gondolkodású gyerek mint a beszűkült tudatu erőszakoskodó, de az az egy-két gyerek rendesen megkeserítette a többiek életét. A kedvenceim mindig is a kisebbségi (értsd cigány) diákok voltak, mert olyan nem volt hogy azok valamit ne ököllel vagy lelki terrorral akartak volna elintézni.
Véleményem szerint a pedagógusoknak meg kellene adni a fellépés lehetőségét még akkor is ha ez egy jókora pofonban merül ki. A gyerekek és úgy általában minden ember addig megy el ameddig hagyják neki, ez így természetes. Ha nem szabunk határokat és nem emelünk gátakat nekik hogy eddig és nem tovább akkor teljesen gátlástalanok lesznek és na ná hogy erőszakkal akarnak mindent megoldani.

Régen míg a tanár fegyelmezhetett adigg nem volt olyan szélsőgéges a terror mint most.Ami volt az semmi a mostanihoz képest.Mert csúfolódás,hülyeségből történő piszkálódás az mindíg volt amiről azt lehet mondani még belefér.
Ismerek olyan iskolát a környékünkön ahol biztonsági őröket alkalmaznak akik jól kivannak válogatva.
Sajnos a kisebbségre különösen jellemző az agresszió meg a szemtelenség.Azt hiszik mindent megengedhetnek maguknak mert ők a kisebbség.Volt egy cigány osztálytársam aki megkínált almával és mindenkinek azt mondta kunyeráltam tőle.Elmennek dinnyét leadni és nincs is dinnyéje.Az ilyentől mit vár az ember?
Ők egymás közt is balhéznak.A férj veri az asszonyt és elfogadott.
Velük aztán tényleg nemtud mit kezdeni a pedagógus.

 

[Zitacica79]

Régen míg a tanár fegyelmezhetett adigg nem volt olyan szélsőgéges a terror mint most.Ami volt az semmi a mostanihoz képest.Mert csúfolódás,hülyeségből történő piszkálódás az mindíg volt amiről azt lehet mondani még belefér.
Ismerek olyan iskolát a környékünkön ahol biztonsági őröket alkalmaznak akik jól kivannak válogatva.
Sajnos a kisebbségre különösen jellemző az agresszió meg a szemtelenség.Azt hiszik mindent megengedhetnek maguknak mert ők a kisebbség.Volt egy cigány osztálytársam aki megkínált almával és mindenkinek azt mondta kunyeráltam tőle.Elmennek dinnyét leadni és nincs is dinnyéje.Az ilyentől mit vár az ember?
Ők egymás közt is balhéznak.A férj veri az asszonyt és elfogadott.
Velük aztán tényleg nemtud mit kezdeni a pedagógus.

Meg szeretnélek kérni Karesz,hogy fejtsd ki bőven,hogy mit jelent az a szó,hogy totális ignorancia!

 

[AndiC]

Kedves Zitacica, mig Karesz jön, elmondanám, (remélem nem veszi le a fejem), az ignorancia annyit jelent, hogy nem veszünk tudomást valamiről tudatosan, figyelmen kivül hagyjuk, képletesen "elforditjuk a fejünket"...

Sajnos régebben sem fegyelmezhettek a tanárok, csak úgy, "tanuk" nélkül, igy jobban féltek tőlük a diákok. Ismerek iskolaigazgatót (ma már nyugdijas), aki négyszemközt kente el a "problémás" srácokat, az irodájában. Soha nem jelentették fel. Mindig a tanár, pedagógus fellépésétől, személyiségétől függ, mennyire tudja fegyelmezni a diákokat. És mennyire akarja is. Nem is kell mindig veréssel.

Agresszió szerintem nem csak a kisebbségre jellemző, közöttük is lehetnek rendes diákok, vagy éppen kitaszitottak. És sajnos nem csak náluk szokásos az asszony verése. És nem avatkozik bele senki.

 

[Karesz28]

Az ignoranciával kapcsolatban Andi elmondott gyakorlatilag mindent =]
Csak úgy gondolom hogy aki azt mondta neked hogy alkalmazkodni kell azt semennyire nem érdekelte a problémád még annyira se hogy együtt érezzen veled, amit valahol szegénységi bizonyítványnak tartok.

Agresszió szerintem nem csak a kisebbségre jellemző, közöttük is lehetnek rendes diákok, vagy éppen kitaszitottak. És sajnos nem csak náluk szokásos az asszony verése. És nem avatkozik bele senki.

Sajnálatos módon erre csak annyit tudok mondani hogy biztosan igazad van.
100% hogy vannak normális kisebbségiek is, de igazság szerint ahogy a barátom mondta egyszer "Gyere, végig megyünk a főtéren és útközbe mutass nekem egy darab normálisat"
Hát nem tudtam neki mutatni egyet sem, de ettől még feltételezem hogy vannak normálisak közöttük csak valahogy én nem találkozom sose velük.

Tulajdonképp ez a gettósodás folyamatáról és nem a hovatartozásról szól. Amerikában ugyan azok a gondok vannak a feketékkel mint nálunk a cigánysággal. Egzakt ugyan azok.
Ebből levonható a következtetés hogy a dolognak semmi köze nincsen a bőrszínhez, egyszerűen arról van szó hogy ha a gyerekek abban nőnek fel amiben a mai cigányság él, eszement, 50 IQs szülők által neveltetve, hát persze hogy nem lesz belőlük normális ember.

 

[Jaszladany]

Ez egy jó kis topic, kár hogy leült.

Pedig jó lenne megtudni, kinek mi lenne a javaslata az iskolai terror ellen, aminek a létét nem lehet megkérdőjelezni.

A gyerek elsős korától ki van téve úgy a társai, mint sokszor sajnos a tanárai részéről is az állandó gúnyolódásnak, attrocitásoknak, bántásoknak, és folyamatosan rettegnie kell a megszégyenüléstől és a nevetségessé válástól, a megfelelési kényszer állandó nyomása alatt.
Ennek következtében az iskolában a gyerek olyan helyzetekkel és megpróbáltatásokkal kerül szembe, amik még egy felnőtt embernek is komoly kihívást jelentenek. Hányan vagyunk, akik pl. akár felnőtt korunkban is, szívesen állnánk ki harminc ember elé (akik csak arra várnak, hogy kiröhöghessenek minket), és adnánk nyilvánosan számot a tudásunkról?
Emellett az olyan társakkal való, akár napi 8 órás összezártság, akik folyamatos terror alatt tartják a többi gyereket, hasonlatossá teszik az iskolát a börtön vagy a fogolytábori állapotokhoz. És ide ugye, egy felnőttet sem zárnánk be ártatlanul. Akkor miért büntetjük ezzel a gyerekeinket?

Az iskolai "élmények" a legérzékenyebb korában teszik tönkre az ember személyiségét, kiépítve benne a gátlásokat, a szorongásokat, a kapcsolatteremtésre való képtelenséget, a kisebbrendűségi érzést, az alkalmatlanság érzést, stb.
És én, mint szülő, tehetetlenül szemlélem ezt a folyamatot a gyermekeim életében. Az egyetlen, amit tehetek, azon igyekszem, hogy a gyerek minél kevesebb időt töltsön az iskolában, és otthon megpróbálom ellensúlyozni az iskola rombolását.
Én megtettem, amit Karesz javasolt, és nyakon csíptem az olyan gyereket, aki az enyémet terrorizálta. Így ez a probléma valamennyire megoldódott, de az iskola többi stressze ellen nem tudom megvédeni a gyerekemet. Mert az iskola úgy stressz a gyereknek, ahogy van. És ez megnyilvánul különféle fizikai problémákban is. Már ilyenkor elkezdődnek az emésztési zavarok, a gyomorproblémák stb. amik később súlyos egészségi gondokat fognak okozni.

Szerintem kétségbeejtő, hogy az iskola miatt a legtöbben alig várjuk, hogy kinőjünk a gyerekkorból, és fellélegzünk, mikor végre kiszabadulunk az iskolai terror alól. Úgy várjuk a végét, mint egy börtönbüntetésnek. Nekem pl. az érettségi után még évekig visszatérő rémálmom volt, hogy ismét a gimi padjában ülök. És később soha nem voltam hajlandó csapatban dolgozni.

Ennek tényleg így kell lennie?
És hogyan védhetjük meg ettől a gyerekeinket?
Valóban az lenne az egyetlen megoldás, hogy magántanuló legyen?
Tud valaki más megoldást?

 

[most]

az egyetlen megoldás a problémára épp amit irtlál csapat munka

tanitsd gyermekedet meg a csapattevékenység örömére meglátod saját
kis közösség fog kialakulni gyermeked körül akik meg is védik egymást

 

[AndiC]

Az osztályfőnök/tanító nevelő segítségére is szükség van, tőlük is függ, mennyire összetartó egy osztály. Sajnos általában nem törődnek vele.

 

[most]

nem kell ahhoz tanárnak... lenni
az élet összes szereplője felelős az -az igent vagy nemet mond.. vmire

ha otthon családként ( csapatként) életek akkor a gyerek ezt fogja választani automatikusan ill választhatja ezt is a gyerek legföljebb csak az osztállyal alakítja ki és a tanárt nem veszik be ... gyakori dolog

 

[baano]

Az ember nem lehet mindig top-on

 

[1TOTEM1]

Van egy nem magyar hálózatlánc nálunk, ahol a mobbing szinte hozzátartozik a mindennapokhoz. Sok ismerősöm dolgozik ott, és minden egyes nap úgy térnek haza a munkahelyükről, mint a kizsigerelt állatok, mert annak is tartják őket. Aki nem áll be a sorba és nem hajt fejet, azt módszeresen próbálják mindenféle eszközzel eltávolítani a munkaerő közül. Viszont a szükség nagy úr - mondják a dolgozók, és hagyják hogy az történjen, aminek történnie kell.
Érdekes, mert ilyen koncentráltan más helyeken ez még nem jelentkezett...

 

[rich 1986]

Ez egy nagyon komoly probléma,aminek a puszta létezése is több,mint aggasztó.A gyerekeket senki sem neveli semmire,az illetékesek(szülők,tanárok) nem érnek rá vagy tesznek az egészre.Mi a megoldás?Sajnos óriási társadalmi reformokra volna szükség,mert jelenleg az emberek minden irányból azt látják,hogy mások lekezelése,kijátszása,átverése,megalázása révén hatalomra,népszerűségre tesznek szert,és remekül eltakarhatják vele saját hiányosságaikat is.Ennek a primitív viselkedésformának egyszerűen nincs helye a civilizációban,ezt nagyon komolyan kellene venni,és tenni ellene,mert ilyen "kis" dolgokon múlhat az emberiség sorsa is.

 

[rich 1986]

Személyes tapasztalatom a munkahelyi viselkedésről az,hogy sajnos tényleg csak úgy lehet túlélni,ha az ember sz*rik bele mindenbe,csak annyit dolgozik,amiért még nem rúgják ki,aztán ahogy hazamegy,az egész műszak történéseit törli az agyából.Ez nagyon nem egészséges hozzáállás,de nekem csak így sikerült megbirkózni a megalázó helyzetek sokaságával.Aztán ha sokáig csinálja az ember,akkor a többiek is lesz*rják őt,és akkor egy végtelenül unalmas,viszont nyugodt munkahelyet mondhat magáénak.Ez szánnivaló és szomorú,de számomra ez a napi valóság.

 

[matyixi]

Nem szabad erzelmet belevinni a munkaba.