Küldetéses Gyermekek: Autisták és Indigók

Perseus

Állandó Tag
Állandó Tag
Szeretném még elmondani a véleményem erről az indigógyerek témáról.

Jómagam és a a feleségem is gyógypedagógusok vagyunk. Én tanulásban akadályozott gyerekek terápiájával foglalkozom, - sokféle tanulási korlát van az autizmustól a különböző részképességzavarokig. Dolgoztam már minden félével.
A feleségem általános iskolai autista csoport tanító-gyógypedagógusa.
Ezeket nem azért tartom fontosnak elmondani hogy magamat fényezzem, hanem hogy közöljem: a szakember oldaláról benne vagyok a témában, ez a mindennapi kenyérkeresetem, hogy ilyen gyerekek rehabilitációjával foglalkozom.

Az indigó meg erre a kristálygyerek dologra visszatérve: nem tudok elképzelni annál bődületesebb nevelési hibát -mi több a gyerek ellen elkövetett bűnt- hogy egy autizmust, egy hiperkativitást, vagy ehhez hasonló pszichés zavart nem a realitásnak megfelelően kezelünk, hanem a fájdalmas és olykor sokkoló valóságot elfogadni nem akaró/nem tudó szülőnek egy talmi vigaszt nyújtunk és ilyen olyan ezoterikus maszlagba belekapaszkodva azt mondjuk, hogy a te gyereked nem fogyatékos, nem beteg, nem küzd iskolai tanulási zavarokkal, hanem "más."
Ún. "Fénymunkás" akinek az a küldetése hogy jobbá tegye a világot.
Én elhiszem hogy vigasztaló gondolat ebbe kapaszkodni.
Kérdés a gyerek érdekét szolgálja-e hogy az állapota miatt amúgy is frusztrációval teli gyerekkorát tovább terheljük azzal, hogy elkezdünk messiásként tekinteni rá, aki majd megváltja a világot?
Nem elég a maga nyomora, még a világ megváltását is a nyakába rakja a szülő, pusztán azért mert ő képtelen elfogadni azt hogy a gyerek olyan amilyen?
Miért kell hitelt adni az ezoterikus könyvkiadásból élőknek akik úgy terjesztik a hülyeséget, hogy fingjuk nincs róla mivel jár egy autista gyerek felnevelése? Akiknek arról sincs a leghalványabb fogalma hogy nem hogy a világmegváltása okoz gondot, hanem mondjuk egy buszon való utazás!?
Szakemberként nagyon haragszom azokra akik elterjesztették ezt a mézesmadzagot, mert ezzel óriási kárt okoznak a gyereknek is és a szülőnek is.
Miért kell ezekbe az emberekbe olyan dolgokat beleképzelni ami nincs ott?
Szeretném ezeket az embereket egy csapat -ép értelmű autista gyermekkel összezárni egy iskolai napra, ahol azt a feladatot adnám nekik hogy próbáljanak meg nekik órát tartani, de olyat ami tényleg formálja az értelmüket és gazdagítja az ismereteiket.
Könyörgöm! Ezekben a gyermekekben semmi természetfeletti nincs! Ne csak a szép szemeket lássák már meg, hanem azokat a bizarrériákat is mikor tickelnek, valami csak általuk érzett súlyos frusztráltság érzés miatt (amit mondjuk egy vécé lehúzás hangja, vagy a csütörtök szó kimondása okoz) fejhangon és artikulátlanul vísítanak egy órán át (ez nem vicc! és nem túlzás!) vagy mikor maguk alá pisilnek mert éppen ahhoz van kedvük. Vagy mikor a szerencsétlen szülő a gyerekkel nem tud buszon utazni, mert nem az emberek elítélően és rosszallóan néznek rá, mert a gyerek fejhangon üvölt, amire ők természetesen azt hiszik, hogy a szülő a hibás mert nem neveli a gyerekét és az anya nem tudja mindenkinek megmagyarázni, hogy nem neveletlen a gyerek, csak autista! Ezek is ők. Ezzel együtt kell elfogadani őket.
A másik közkeletű tévedés nem minden autista Dustin Hoffman az Esőemberből. Sokkal gyakoribb -legalábbis amivel én találkoztam- hogy az autizmus értelmi fogyatékosággal is együtt jár. természetesen vannak ép értelmű autisták is. De a fénygyerekek nimbuszába már nem fér bele a kicsit nehezebb felfogású, rengeteg bizarr viselkedési elemmel terhelt, a saját fejét a falba verő, maga alá vizelő és artikulálatlanul üvöltő autista, ugye? Az már nem olyan misztikus. Annak a keserűsége megmarad.
Pedig van ilyen is. És sajnos nem kevés. Lehet hogy nem szép vagy nagy a szeme, de az is ember akivel foglalkozni kell, nem pedig messiást csinálni belőlük a szülő megnyugtatására.
Akik ezt a fény meg kristálygyerek mítoszt terjesztik fogalmuk sincs arról mi a valóság.
A hiperaktív gyereknél ugyanez a helyzet.
Mondja már meg nekem valaki miért bűn az az iskolától ha a gyermekbe normákat, szabályokat együttélési követelményeket és ismereteket, készségeket akar nevelni? Nem ez a dolga? Nem ezért hozták létre?
Az iskola nem "fénymunkásokat" meg "világmegváltókat" akar nevelni hanem önálló életvezetésre képes embereket.
Olyanokat, akik lehet hogy nem gyógyítanak kézrátétellel, lehet hogy nem médiumok, lehet hogy nem különlegesek;
de mind olyan emberek lesznek, akik majd mit tudom én: vezetik a buszt, felépítik a házakat, ruhát varnak, kenyeret sütnek, kórházban gyógyítanak, egyszóval: dolgozó és magukat ellátó emberek lesznek.
Tudom ez nem olyan csodálatos és misztikus perspektíva mint a "fénymunkás" meg a "kristálygyerek", de ha választanom kellene aközött hogy a gyerekem a világot váltsa-e meg vagy inkább egy jó és becsületes kőműves mester legyen, hát én ez utóbbit választom; amire egy autistának, vagy értelmi fogyatékosnak sajnos nagyon gyakran esélye sincs.
Egy sérült gyermeket nevelő szülőnek nem az lenne a csoda és a megyugtató hogy a gyerek "fénymunkás legyen", ők azzal is boldogok lennének, ha a gyerek egyszerű, hétköznapi, normális ember lenne, aki dolgozhatna és családot alapíthatna és úgy élhetne mint bárki más és nem attól kellene rettegni, hogy mi lesz a gyerek sorsa ha ők megöregszenek és meghalnak.

Elnézést kérek ha itt-ott indulatos hangvételű volt az írásom, de tényleg rettenetesen irritál ez a téma, mikor az emberek terjesztik és készpénznek veszik a hülyeséget. Ha csak magukra lennének ezzel hatással mit bánnám én, de épp az a baj hogy ezzel a gyereküket is terheli.
 

Andrea*indigó

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Sokmindenki!

Nem csak gyermekindigók léteznek már, hanem sokan vagyunk a felnött korosztályból is! Már az 50-es évektől jöttek a fénymunkások a Földre!
Nehezebb beilleszkedniük ebbe az életformába az tény! De valószínű nem mindenki indigó vagy kristálygyerek akiről azt hiszik!
Gyakran probálják a más embereket, gyerekeket beskatulyázni és egy viselkedési norma szerint meghatározni, hogy társadamilag mi helyes és helytelen. De gondoljuk csak bele, hogy ők meg a "normálisembereket" találják furcsának!
Van itt esetleg Indigó még?
 

Andrea*indigó

Állandó Tag
Állandó Tag
Úgy tudom a papír-írószer boltokban van még belőle.

Ha valamiről nem tudsz/nem ismered, nem olvastál róla miért állítasz dolgokat?
Én pl sosem mondok olyanról véleményt amiről nem tudok biztosan.
Az indigó nem attól indigó, hogy viselkedésproblámás!
Kimagasló IQ-val rendelkezőek is vannak.
Neked pl ha szabad kérdeznek mennyi a hányadosod?
Az Én indigó ismerőseim között nagyon sok az intelligens.
De remélem jön majd más is és elmondja a véleményét.
 

Andrea*indigó

Állandó Tag
Állandó Tag
Még egy dolog, ami kimaradt: Hidd el a legtöbbünknek normális foglalkozása van, de mégis van bennünk egy plusz amit csak az ért meg aki nem csak a materialista világban él.
 

Perseus

Állandó Tag
Állandó Tag
Azért mert ez a műfogalom hogy indigógyerek, meg kristálygyerek ez azoknak az ezoterikus blablát áruló kiadóknak a kreálmánya akiknek veszed a könyveit és kritika nélkül foltozod belőle az önértékelésed.
Például esetleg el tudnád mondani nekem, hogy hol milyen "szakirodalomban" olvastál róla előszőr? Úgy értem névvel szerzővel.

Mert én csak különbőző nyál-ezotrikus portálokról és női magazinokról tudok ahol ez a téma egyáltalán felbukkant.
Esetleg még az Édesvíz kiadó könyvei aminek köztudottan ez a profilja.
Az indokaim nem fogom megismételni, olvass vissza.
Egy dolog a valóság és egy másik dolog ami a fejedben él.
 

Andrea*indigó

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha látnál aurát és látnád, hogy nekik milyen színű talán más lenne a véleményed.
Egyébként előbb van az az érzésük, hogy ők valahogy mások... Csak aztán kezdik el kutatni az okát. Sokan nem is tudják sokáig, hogy ők indigó vagy kristálygyerekek. Én sem ebben a tudatban nöttem fel. Csak utólag kapsz az addigi életed során felvetődött kérdéseidre választ.
Egyébként ez egy gyüjtőfogalom amibe picit más emberek tartoznak, mint a hétköznapi. Azért ez az elnevezés, mert az aurájukban több az indigó szín.
Abban hiszel, hogy van aura?
 

Perseus

Állandó Tag
Állandó Tag
Láttál már autistát mikor a fejét teljes erőből a falba veri, szétharapja a saját kezét, vagy éppen körzővel szurkál a saját körme alá, vagy véresre vájja a bőrét?
Nevelsz autista gyereket? Tudod mivel jár az? Ismersz olyan szülőket akik ilyen gyereket nevelnek?
Ha tudnád és láttad volna már talán más lenne a véleményed.
És nem hordanád itt össze a könyvekből olvasott okosságaidat, hanem örülnél hogy neked nem kell ekkora keresztet vinned.
 
S

sisne*

Vendég
ezopszicho_Nyito_oldal1266393266.jpg

"Tudom, hogy az Univerzumban létezik egy végtelen energiarendszer,
amely belőlem áll, bennem és körülöttem van.
Mindannyian kapcsolódunk hozzá, benne és belőle vagyunk.
Kapcsolatban állok Veled, mint mindenki mással
a mindannyiunkat fenntartó energián keresztül.
Tudom, ha bármit hozzáadok ehhez az energiarendszerhez,
az hasonló formában, megsokszorozódva és felerősödve visszatér hozzám,
mert a rendszer természete a növekedés és kiterjedés.
Hálás vagyok a felismerésért és ajándékért,
amivel most rendelkezem, amit kaptam és kapni fogok.
Hiszem, hogy ez a folyamat számomra működik,
miként mindenki másnak is, aki adakozással mozgásba hozza azt!
Úgy legyen!
Úgy is van!"

JOE VITALE
 

kékvyrág

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok.
Ma ill tegnap az én fiam ugy kivakarta a fejét már több hónapja vakargatja,hogy genyesedett neki.Remélem gyógyulni is fog és nem fertőződik tovább.Mivel bekötni nem engedi.
 

Andrea*indigó

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok.
Ma ill tegnap az én fiam ugy kivakarta a fejét már több hónapja vakargatja,hogy genyesedett neki.Remélem gyógyulni is fog és nem fertőződik tovább.Mivel bekötni nem engedi.

Szia!

Vannak olyan krémek amik elősegítik a sebgyógyulást, esetleg az jó lehet. Talán nem is viszkethet annyira tőle.
 

Perseus

Állandó Tag
Állandó Tag
Tisztelt kékvyrág!
Autista a gyermek?
Hány éves?
Mióta produkálja kifejezetten ezt a kényszeres vakaródzást?
Kisiskolás? (Van olyan iskola ahol fogadnak autista tanulókat kiscsoportokban.) Ha igen mióta? Ugyanis lehet hogy a vakarózása a gyermeknek valami külső, őbelőle szorongást kiváltó ingerre adott válasz és ezzel nyugtatja magát szegény, mert szorong. (Nagy tömeg, zaj, idegen környezet, stb)
El kellene érni hogy valami más cselekvésbe terelni át a kényszeres cselekedeteit.
Elmulasztani biztosan nem fogja tudni, de mint szülő megkísérelheti a gyerek kényszert más, önmagára kevésbé káros irányba terelni.
Szakember segítségét kellene kérnie, mert ha arról van szó hogy ez a vislekedés szorongás miatt van, ha megszűntetik a szorongás okát, javulni fog a helyzet. Ha pedig az autizmusra jellemző kényszertünet arra is vannak kiváló -nem szedáló hatású- pszichotikumok. Mindenképpen beszéljen gyerekpszichiáterrel!

Azt kellene elérni hogy a kaparászást ne a saját fején végezze a gyerek hanem valami tárgyon. Mondjuk át kellene szokatni egy sapkára, egy plüss-figurára, egy takaróra, vagy bármi egyébre, amit nyomkodhat kaparászhat és cibálhat ha úgy érzi ettől megnyugszik és szüksége van rá.
De ehhez önnek mint szülőnek rá kellene erre szoktatni a gyereket. Mikor látja hogy megint feszült, szorong és vakarja, adjon a kezébe valamit, sőt fogja meg a kezét és kaparássza vele együtt azt a valamit, mert csak így sikerülhet tünetet váltania, és jutalmazza, mikor azt a tárgyat vakarja a feje helyett!
Igazi megoldás nyilván az lenne ha teljesen elhagyná ezt a viselkedést, de ehhez mindenképpen szakember segítsége kell! Az nem állapot hogy gennyesre kaparja a gyermek a fejét, átementi megoldásnak ez is jó, egy sapka vagy valami plüssállat kaparászása még mindig nem olyan káros mintha a fejével csinálja ugyanezt!
Folyamatos odafigyelést igényel a dolog, de ennél jobbat nem tudok tanácsolni. Egyszerűen át kell szokatni, lesni kell folyamatosan és nem szabad hagyni.
Feltétlen kérje gyermekpszichológus segítségét terápia, és gyermekpszichiátert gyógyszerek ügyében.
 

ttimi78

Állandó Tag
Állandó Tag
boldog vagyok....

Szerintem ez egy nagyon jó téma, örülök a felvetésednek!

Gyógyítani nem szabad őket. A veleszületett betegségek (amennyire én tudom az autizmus genetikai betegség) karmikus vállalások, tehát elméletileg nem szabad gyógyítani őket! Javítani a helyzetükön, naná hogy lehet.
Ahogy gondolkodtam, hogy mi lehet az oka az a kép ugrott be, hogy egy egészséges kisgyerek ül és játszik. Nekem erről az az infó jött le, hogy a gyermekekről tudjuk, hogy kb 6 éves korukig egyrészt egy aurájuk van az édesanyjukéval, másrészt a földi életen túli világgal intenzív kapcsolatban állnak, mondhatni még nem rontottuk el őket. Azt gondolom, az autista gyerekek és felnőttek ugyanolyanok, mint a kisgyerekek. Közel maradtak a másik világhoz. Gondoltam, hogy normálisabb választ adjak neked, ne csak a saját megérzéseimre támaszkodjak, rákeresetem a google-ban, és a következő cikket hozta be:

Az autista gyerekekről
Az autista gyerekek az igazi „csillaggyerekek”. Ők magasabb dimenzióbeli lények, akik azt választották, hogy energiáik nagy része maradjon a felsőbb szinteken. Evvel nagyon értékes „szolgálatot” tesznek a bolygónak. Az energia kapukat magasabb frekvencián tartják. Erre ti magatok eddig nem voltatok képesek, mivel az energiáitok nagy részét az alacsonyabb szinteken és frekvenciákon tartjátok. Ezért jön most olyan sok „autista” lény a bolygóra. Ők nélkülözhetetlen részei a bolygó magasabb frekvenciára emelkedésének. A munkájuk értékes. Ők értékesek.
Ezek az úgynevezett „autista” gyerekek azt választották, hogy a hatodik vagy magasabb dimenzióban tartják az energiát. Ezért az alacsonyabb frekvenciákon meglehetősen „kényelmetlenül” érzik magukat. Az ő lélek frekvenciájuk olyan magas, hogy erőlködnek, hogy jól érezzék magukat a ti valóságotokban. Nem tudnak olyanok lenni, mint ti, és ti nem engeditek őket, hogy azok legyenek, akik ők igazán.
Sok autista gyerek viaskodik a címkékkel, amivel jelölitek őket. Diszfunkcionálisnak, tanulási rendellenességekkel küzdőnek hívjátok őket, és nem veszitek észre az ajándékokat, amit nyújtanak. A ti kiváltságotok, hogy támogassátok ezeket a lényeket, akik nyitva tartják a csillagokra nyíló kapukat, hogy átléphessetek rajtuk.
Arra kérünk, hogy vegyétek észre, mennyire szeretőek és gyönyörűek. És hogy a „furcsaságukkal” megmutatják, hogy az ember lehet multidimenzionális, és hogy a magasabb dimenziókban létezés egy nagyon más tapasztalatot teremt, mint a főleg az alacsonyabb szinteken élés.
Ezek a gyerekek a csillagok szent ajándékai. A ti ajándékotok, hogy támogatjátok és szeretitek őket. Tartsátok őket becsben és lássátok azt, hogy kik ők igazán. Emlékeztetők, hogy a kozmosz szélesebb és nagyszerűbb és furcsább, mint ahogy az alacsonyabb frekvenciák korlátozott és kondicionált hiedelem rendszerében érzékelhetitek.
Ahogy magasabb frekvenciákra emelkedtek, „találkozni” fogtok ezekkel a gyerekekkel, és megtanuljátok, hogy magasabb dimenziójú csillag utazókat tiszteljetek bennük. És ahogy megértitek őket, ti is olyanokká váltok, mint ők, ahelyett, hogy őket akarnátok olyanokká változtatni, mint ti! De ez egy misztérium és tanítás, amit az elkövetkező években fednek fel előttetek, ahogy kinyitjátok a szíveteket az ilyen gyerekek felé, akik azért jöttek, hogy a tanáraitok legyenek a csillagok felé vezető úton!

(thesecret.hu)

Nem tudom, most miért épp ez vetődött fel benned, de hoztam még két linket, érdemes elolvasni ezeket is!

http://foldi-let.uw.hu/celiafenn_ujgyerekneveles.htm

http://foldi-let.uw.hu/celiafenn_ujgyerekszulei.htm


Emberi módon kommunikálni velük, nem tudom hogyan lehet, de én biztosan megpróbálnék gondolati úton kommunikálni velük.


(áthoztam ide is a hozzászólást. :) )


Véletlen kerültem erre a fórumra, és mégvéletlenebb módon erre a témára keveredtem....
Még semmit sem olvastam el, csak ezt a hozzászólást és a nyitót. De már most boldog vagyok, hogy erről beszélhetek másokkal és még jobb, hogy látom nem vagyok egyedüli szülő, aki tudja, hogy az ő gyereke más :)

A kisfiam sosem tartozott a "normális" gyerekek közé. Ő mindenre máshogy reagál, mint ahogy a "normális" emberek /többek közt a rokonok is/ elvárnák.... Nehezen értik a viselkedését, és "nevelni" akarják a "helyes" viselkedésre..... Pedig csak NEM ÉRTIK az ő érzékeny lelki világát! Azt hiszem órákat tudnék róla írni, de most nem teszem, inkább olvasok :) és köszönöm ezt a fórumot!!!!
 

ttimi78

Állandó Tag
Állandó Tag
hát ez még nem a világ vége :) szerencsére

Gyakorlatilag azt jelenti hogy következetesen és rendszeresen olyan feladathelyzetbe hozzuk a gyermeket amiben kommunikálnia kell.
Azt jelenti hogy a szülő tudatosan játszik a gyerekével. A terápiába sokféle típusu feladat belefér a beszédszervek "ügyesítésétől" az elvontabb játékokig.
Semmi csoda nincs a dologban, a terápia során semmi olyan dolog nem történik, amit bármelyik gondos, lelkiismeretes, a gyermekével törődő anyuka ne tudna megtenni otthon, akár magától is.
Lényegében arról szól, hogy tudatosan felépítünk a gyerek köré egy olyan ingergazdag környezetet ami maximálisan támogatja a kommunikációt és a kommunikációs játékok minden formáját.

Ez a maximum amit meg lehet tenni.

Sajnos nincsen rá gyógyszer és semmilyen orvosi terápia ami "belenyúl" a gyerek fejébe, meggyógyítja a nem funkcionáló részt. Sajnos.

A fiam februárban múlt 5 éves, és még csak pár szót tud mondani tisztán. Sokat magyaráz egy fél éve /többnyire kitalált szavakat, mintha nem is magyar lenne/, de érthetőeket csak pár hónapja és azt sem sokat.... A lányom 3 múlt novemberben, idén 4 lesz már, de ő még egy szót sem beszél.... Van ingergazdag környezet, járunk beszédindításra 2,5 éve.....

Januárban jutottak végre az orvosok arra a felismerésre (!) /miután 6 kórházi kivizsgáláson volt túl a fiam, többeközt altatásban koponya MR-t csináltak nincs e daganat vagy elváltozás/, hogy valószínűleg autista. Az orvosok szerint lehet mind a két gyerekem az, de szerintem csak a fiam. Most várjuk a szakértői bizottságtól az időpontot a komplex autizmus vizsgálatra....
 

ttimi78

Állandó Tag
Állandó Tag
...

Szeretném még elmondani a véleményem erről az indigógyerek témáról.

Jómagam és a a feleségem is gyógypedagógusok vagyunk. Én tanulásban akadályozott gyerekek terápiájával foglalkozom, - sokféle tanulási korlát van az autizmustól a különböző részképességzavarokig. Dolgoztam már minden félével.
A feleségem általános iskolai autista csoport tanító-gyógypedagógusa.
Ezeket nem azért tartom fontosnak elmondani hogy magamat fényezzem, hanem hogy közöljem: a szakember oldaláról benne vagyok a témában, ez a mindennapi kenyérkeresetem, hogy ilyen gyerekek rehabilitációjával foglalkozom.

Az indigó meg erre a kristálygyerek dologra visszatérve: nem tudok elképzelni annál bődületesebb nevelési hibát -mi több a gyerek ellen elkövetett bűnt- hogy egy autizmust, egy hiperkativitást, vagy ehhez hasonló pszichés zavart nem a realitásnak megfelelően kezelünk, hanem a fájdalmas és olykor sokkoló valóságot elfogadni nem akaró/nem tudó szülőnek egy talmi vigaszt nyújtunk és ilyen olyan ezoterikus maszlagba belekapaszkodva azt mondjuk, hogy a te gyereked nem fogyatékos, nem beteg, nem küzd iskolai tanulási zavarokkal, hanem "más."
Ún. "Fénymunkás" akinek az a küldetése hogy jobbá tegye a világot.
Én elhiszem hogy vigasztaló gondolat ebbe kapaszkodni.
Kérdés a gyerek érdekét szolgálja-e hogy az állapota miatt amúgy is frusztrációval teli gyerekkorát tovább terheljük azzal, hogy elkezdünk messiásként tekinteni rá, aki majd megváltja a világot?
Nem elég a maga nyomora, még a világ megváltását is a nyakába rakja a szülő, pusztán azért mert ő képtelen elfogadni azt hogy a gyerek olyan amilyen?
Miért kell hitelt adni az ezoterikus könyvkiadásból élőknek akik úgy terjesztik a hülyeséget, hogy fingjuk nincs róla mivel jár egy autista gyerek felnevelése? Akiknek arról sincs a leghalványabb fogalma hogy nem hogy a világmegváltása okoz gondot, hanem mondjuk egy buszon való utazás!?
Szakemberként nagyon haragszom azokra akik elterjesztették ezt a mézesmadzagot, mert ezzel óriási kárt okoznak a gyereknek is és a szülőnek is.
Miért kell ezekbe az emberekbe olyan dolgokat beleképzelni ami nincs ott?
Szeretném ezeket az embereket egy csapat -ép értelmű autista gyermekkel összezárni egy iskolai napra, ahol azt a feladatot adnám nekik hogy próbáljanak meg nekik órát tartani, de olyat ami tényleg formálja az értelmüket és gazdagítja az ismereteiket.
Könyörgöm! Ezekben a gyermekekben semmi természetfeletti nincs! Ne csak a szép szemeket lássák már meg, hanem azokat a bizarrériákat is mikor tickelnek, valami csak általuk érzett súlyos frusztráltság érzés miatt (amit mondjuk egy vécé lehúzás hangja, vagy a csütörtök szó kimondása okoz) fejhangon és artikulátlanul vísítanak egy órán át (ez nem vicc! és nem túlzás!) vagy mikor maguk alá pisilnek mert éppen ahhoz van kedvük. Vagy mikor a szerencsétlen szülő a gyerekkel nem tud buszon utazni, mert nem az emberek elítélően és rosszallóan néznek rá, mert a gyerek fejhangon üvölt, amire ők természetesen azt hiszik, hogy a szülő a hibás mert nem neveli a gyerekét és az anya nem tudja mindenkinek megmagyarázni, hogy nem neveletlen a gyerek, csak autista! Ezek is ők. Ezzel együtt kell elfogadani őket.
A másik közkeletű tévedés nem minden autista Dustin Hoffman az Esőemberből. Sokkal gyakoribb -legalábbis amivel én találkoztam- hogy az autizmus értelmi fogyatékosággal is együtt jár. természetesen vannak ép értelmű autisták is. De a fénygyerekek nimbuszába már nem fér bele a kicsit nehezebb felfogású, rengeteg bizarr viselkedési elemmel terhelt, a saját fejét a falba verő, maga alá vizelő és artikulálatlanul üvöltő autista, ugye? Az már nem olyan misztikus. Annak a keserűsége megmarad.
Pedig van ilyen is. És sajnos nem kevés. Lehet hogy nem szép vagy nagy a szeme, de az is ember akivel foglalkozni kell, nem pedig messiást csinálni belőlük a szülő megnyugtatására.
Akik ezt a fény meg kristálygyerek mítoszt terjesztik fogalmuk sincs arról mi a valóság.
A hiperaktív gyereknél ugyanez a helyzet.
Mondja már meg nekem valaki miért bűn az az iskolától ha a gyermekbe normákat, szabályokat együttélési követelményeket és ismereteket, készségeket akar nevelni? Nem ez a dolga? Nem ezért hozták létre?
Az iskola nem "fénymunkásokat" meg "világmegváltókat" akar nevelni hanem önálló életvezetésre képes embereket.
Olyanokat, akik lehet hogy nem gyógyítanak kézrátétellel, lehet hogy nem médiumok, lehet hogy nem különlegesek;
de mind olyan emberek lesznek, akik majd mit tudom én: vezetik a buszt, felépítik a házakat, ruhát varnak, kenyeret sütnek, kórházban gyógyítanak, egyszóval: dolgozó és magukat ellátó emberek lesznek.
Tudom ez nem olyan csodálatos és misztikus perspektíva mint a "fénymunkás" meg a "kristálygyerek", de ha választanom kellene aközött hogy a gyerekem a világot váltsa-e meg vagy inkább egy jó és becsületes kőműves mester legyen, hát én ez utóbbit választom; amire egy autistának, vagy értelmi fogyatékosnak sajnos nagyon gyakran esélye sincs.
Egy sérült gyermeket nevelő szülőnek nem az lenne a csoda és a megyugtató hogy a gyerek "fénymunkás legyen", ők azzal is boldogok lennének, ha a gyerek egyszerű, hétköznapi, normális ember lenne, aki dolgozhatna és családot alapíthatna és úgy élhetne mint bárki más és nem attól kellene rettegni, hogy mi lesz a gyerek sorsa ha ők megöregszenek és meghalnak.

Elnézést kérek ha itt-ott indulatos hangvételű volt az írásom, de tényleg rettenetesen irritál ez a téma, mikor az emberek terjesztik és készpénznek veszik a hülyeséget. Ha csak magukra lennének ezzel hatással mit bánnám én, de épp az a baj hogy ezzel a gyereküket is terheli.


Nagyon is megértem amiket itt leírtál! A buszos példa egyenesen megkönnyebbülést hozott, mert lám, van aki tudja, hogy egy autista gyerek nem neveletlen, ha buszra kényszerítik /én nem is teszem, mert már az is sokkolja, ha túl közel van hozzá/. Kicsi korában még egész jól bírta, később már egyáltalán.... És persze a kedves rokonok, akik jönnek a millió jótanáccsal, hogy fegyelmezzem a gyereket, állítsam sarokba, bűntessem.....jajjjjj.... tele a padlás vele! Szörnyű, hogy mennyire nem értik meg a fiam!

Úgy tűnik azon szerencsés szülők közé tartozom, akiknek a gyerekénél az autizmus talán gyengébb formálya áll fenn, mert Máté nagyon okos /sokmindenből rá lehet jönni, ha figyeli az ember/, rendkívül érzelemgazdag, nagyon jó és érzékeny kisgyerek. Életem két legnagyobb ajándéka a két "problémás" gyerekem, akik bár teljesen mások, valahogy mégis egyformák, mert egyik sem "átlagos". Minden helyzetre szöges ellentétesen reagálnak, de egyik sem az ahogy az "átlagos vagy normális" gyerekek reagálnak.... Hogy miért alakult ez így, hogy két gyerekem van, és mindkettő problémás? Fogalmam sincs.... A nagymamám örökké dícsér milyen erős vagyok, de nem értem miért.... Nem érzem erősebbnek magam mármely más anyánál, csupán szeretem a gyerekeim, olyannak amilyenek.... Én így is látom azokat az értékeket /amik az én gyerekeim esetében természetesen mások mint a normál gyerekek esetében/, amiért büszke lehetek rájuk, amiért az életemet is odaadnám értük! Az anyósom semmibe veszi a gyerekeim, mintha nem is lennének az unokái, és fogalma sincs,mekkora kincseket veszít! Ezek a gyerekek fantasztikusan és őszintén tudnak szeretni és ragaszkodni. Csak abban bízom, ha meglesz az autizmus vizsgálat, és végre "papír lesz róla", hogy őket, vagy csak a fiam másképp kell kezelni, akkor hajlandó lesz a család is másképp kezelni és nézni őket.... De lehet, hiába reménykedem ....
 

guriga13

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia,
Ez egy erdekes tema:)
Szerencsere mar megjelent nehany jo konyv:
Doreen Virtue Indigogyerekek ill Kristalygyerekek
Szerintem erdekes veluk egyutt dolgozni, az en meglatasom szerint nagyon fontos szamukra a biztos csaladi hatter.... talan pont az autizmussal nyitjak fel szuleik szemet a szeretetre.... persze kulonbozo fokozatai vannak ennek is mint pl a hyperaktivitasnak, konnyu a gyerekeket ezen szavakkal megbelyegezni... tulsagosan is.... holott egyszeruen megfelelo therapiaval (es itt most szulo-gyermek therapiajara egyarant gondolok) jol fejleszthetoek...
Oriasi kihivas!!!
 

Kisandi74

Állandó Tag
Állandó Tag
Láttál már autistát mikor a fejét teljes erőből a falba veri, szétharapja a saját kezét, vagy éppen körzővel szurkál a saját körme alá, vagy véresre vájja a bőrét?
Nevelsz autista gyereket? Tudod mivel jár az? Ismersz olyan szülőket akik ilyen gyereket nevelnek?
Ha tudnád és láttad volna már talán más lenne a véleményed.
És nem hordanád itt össze a könyvekből olvasott okosságaidat, hanem örülnél hogy neked nem kell ekkora keresztet vinned.

Szia Perseus, sziasztok!

Új vagyok itt, a férjem hívta fel a figyelmem erre a fórumra.
Elkezdtem olvasni a hozzászólaásokat, de sajnos nincs időm arra, hogy végigolvassam mind. Ez a néhány mondat azonban nagyon szíven ütött, hiszen személyes tapasztalataink jöttek elő, mint emlékképek, és mint mai valóság.
Egy 11 éves autista fiunk van, és bizony tudom, mi az, amiről írtál. Ismerem a kitartó, húsig véres kézharapást, ami szerencsére "elmúlt", és pontosan tudom, milyen az, amikor a saját gyermekem véresre vájja a saját bőrét. És teszi ezt százhuszonakárhányas intelligencia mellett. És tudja, hogy ezt nem kellene, de mégis csinálja. De TUDOM, HISZEM hogy egyszer ennek is vége lesz. Hosszú, következetes, kitartó hittel, türelemmel. Ezt csak így lehet.

Szeretettel: Kisandi74
 

Kisandi74

Állandó Tag
Állandó Tag
Véletlen kerültem erre a fórumra, és mégvéletlenebb módon erre a témára keveredtem....
Még semmit sem olvastam el, csak ezt a hozzászólást és a nyitót. De már most boldog vagyok, hogy erről beszélhetek másokkal és még jobb, hogy látom nem vagyok egyedüli szülő, aki tudja, hogy az ő gyereke más :)

A kisfiam sosem tartozott a "normális" gyerekek közé. Ő mindenre máshogy reagál, mint ahogy a "normális" emberek /többek közt a rokonok is/ elvárnák.... Nehezen értik a viselkedését, és "nevelni" akarják a "helyes" viselkedésre..... Pedig csak NEM ÉRTIK az ő érzékeny lelki világát! Azt hiszem órákat tudnék róla írni, de most nem teszem, inkább olvasok :) és köszönöm ezt a fórumot!!!!

Kedves Ttimi78!

Anyira ismerős ez a "jótanáccsal tele van a padlá" dolog!
Légy kitartó, bízd magad az ösztöneidre. Ne úgy éld meg, hogy a Te gyermeked más, főleg ne úgy, hogy más, mint a "normális". Tudom, hogy könnyű mondani, viszont azt is egészen pontosan tudom, hogy miről beszélek, és hogy Te most mit érzel.
Mindannyian mások vagyunk, mi felnőttek is, hogyan képzelhetné bárki is, hogy a gyermekeknek egyformának kell lenniük, mintegy sablonra? Mindenkinek megvan a maga egyénisége, személyisége, ettől kerek a világ. Te vagy az, aki ismered a gyermekedet, Te tudod, hogy milyenek az igényei. Mit szeret, mitől fél. Ezzel mindannyian így vagyunk. Ne úgy tekints rá, mint autistára, vagy "másra", hanem lásd ŐT magát. Hidd el, sokkal könnyebb így.
Tudom, hogy nem mindíg könnyű mosolyogva végighallgatni az okos tanácsokat, a célzásokat a viselkedésre, a meg nem értett dolgokra, nem is kell. Nem szabad görcsösen ragaszkodni egy társadalmilag elvárt "normához". Legyen igényed arra, hogy a számodra értéknek tartott dolgokat továbbadd gyermekednek, és légy elég kreatív ahhoz, hogy rájöjj, ezt milyen módon tedd.
Ha tudok ötletet adni, szívesen segítek, de tudnod kell: mint ahogyan mindannyian különbözünk egymástól, úgy száz autista is százféle. És mért lenne baj az, ha valaki, történetesen a gyermeked autizmussal él? Ha nem így lenne, jobban szeretnéd-e egy kicsit is? Ugye, hogy nem?
Persze, bennem is megfogalmazódott nyolc évvel ezelőtt (azt gondolom, természetes dolog, senki ne ítéljen el érte), hogy "Mért pont én? Mért pont az én gyermekem?"
Aztán egyszer csak jött egy gondolat, ki tudja mért és honnan:
"Isten azért küldte őt hozzánk, mert minket, engem és a férjemet talált méltónak arra, hogy ezt a gyermeket fölneveljük."
És innentől kezdve minden sokkal könnyebb lett. És eszemben sincs azon gondolkodni, hogy ez így van-e vagy sem. :)

Kívánok Neked sok-sok erőt, kitartást, és bölcsességet az úthoz, amelyen jársz.
Szeretettel: Kisandi74
 
S

sisne*

Vendég
Neale Donald Walsch: Egységben Istennel
A gyermekek tanítása

Tanítsd meg gyermekeidnek ezeket az igazságokat!
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a boldogsághoz nincs szükségük semmi önmagukon kívülire - sem személyre, sem helyre vagy dologra -, és hogy a boldogság odabenn található. Tanítsd meg nekik, hogy ők elegendők önmagukban.
Tanítsd ezt meg nekik, és kiválóan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy a kudarc csak kitalálás, hogy minden próbálkozás siker, és hogy minden erőfeszítés győzelmet ér - az előző semmivel sem kevésbé tiszteletreméltó, mint az utóbbi.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy mélységes kapcsolatban állnak az Élettel, hogy Egyek valamennyi emberrel, és hogy soha nem különültek el Istentől. Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a káprázatos bőség világában élnek, hogy van elegendő mindenki számára, és hogy a megosztásból, nem pedig a gyűjtögetésből kapják a legtöbbet.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy nincs semmi, amit tenniük, vagy aminek lenniük kellene, hogy méltók legyenek a méltóságteljes és beteljesedett élethez, hogy senkivel semmiért nem kell versengeniük, és hogy Isten mindenkit egyformán részesít az áldásaiban.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy soha nem ítélkeznek fölöttük, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogyan ítéltetnek meg, és hogy semmin nem kell változtatniuk vagy „megjavulniuk”, hogy tökéletesnek és gyönyörűnek tűnjenek fel Isten szemében.
Tanítsd ezt meg nekik, és a legjobban fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a következmény és a büntetés nem ugyanaz, hogy halál Nem létezik, és hogy Isten soha senkit nem ítél el. Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyerekeknek, hogy a szeretetnek nincsenek feltételei, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogy elveszíthetik a szereteteteket, vagy Isten szeretetét, és hogy a minden feltétel nélkül megosztott szeretetük a világnak adható legnagyobb ajándék.
Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy különlegesnek lenni nem jobbat jelent, hogy ha másokkal szemben felsőbbrendűségre támasztunk igényt, akkor Nem látjuk őket annak, Akik Valójában, és hogy nagy gyógyító erő rejlik annak elismerésében, hogy „az enyém nem a jobb, hanem csak az egyik út”.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy nincs semmi, amit ne tehetnének meg, hogy a Tudatlanság illúziója eltörölhető a Földről, és hogy az embernek igazából semmi másra nincs szüksége, mint hogy visszaadják önmagának, hogy emlékeztessék arra, Aki Valójában.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg mindezt, éspedig ne szavakkal, hanem tettekkel; ne fejtsd ki, hanem mutasd be. Mert amit cselekszel, azt fogják követni a gyermekeid, és olyanok lesznek, amilyen most vagy.

Menj és tanítsd mindezeket ne csak a gyermekeidnek, hanem minden embernek és minden népnek. Mert ha a mesteri tudás útjára lépsz, minden ember a gyermeked és minden ország a hazád.
Ez az az út, amelyen sok évszázaddal és sok élettel ezelőtt elindultál. Ez az utazás, amelyre hosszan készülődtél, és ez hozott ide téged, erre az időre és helyre.
Ez az az út, amely egyre ellenállhatatlanabbul szólít, melyen egyre gyorsabban haladsz előre.
Ez lelked sóvárgásának elkerülhetetlen kimenetele. Így szólal meg a szíved a tested nyelvén. Ez a benned lakozó Istenség kifejezése. És most úgy szólhat, mint soha azelőtt - mert most úgy hallod, ahogy azelőtt soha nem hallottad.

 
Oldal tetejére