Vezess Naplót!

bíborszél

Állandó Tag
Állandó Tag
BIG_0008121771.jpg


Valamiféle lázadásból mindig tudnom kellett a miérteket. Miért tartunk ma ott, ahol tartunk? Miért ezt vagy azt az utat választották a korábbi nemzedékek? Miért felejtettünk el oly sok mindent, amit korábban tudtunk? Vagy: Miért küzdünk? Mi végre? Olyan kérdések ezek, amelyekre nem létezhetnek értelmes válaszok; egyszerűen így mennek a dolgok; egyszerűen ezek vagyunk. De azért próbálkozom.

Mikor ezekről a roppant kérdésekről gondolkodom, megpróbálok minden kapcsolódó tényre gondolni (és néha számadatokra is), megpróbálom észrevenni a kapcsolatokat, és aztán leszűrni belőlük a lényeget, hogy végül pár érthető mondatba sűrítsek egy bonyolult elképzelést. Nyilván minden leszűrt lényeg az enyém. Ezért nem kérek bocsánatot.

Ezek nem felszínes firkálgatások. Ezek a kérdések már legalább fél évszázada foglalkoztatnak. Sok mindent olvastam, majdnem ilyen sok mindent tanulmányoztam, számos környezetben és kultúrában éltem, különféle nyelveket beszélő emberek közt. Látom és hallom, hogy hogyan távolodott el egymástól a világom és „a” világ nyolcvan év alatt.
Tizennégy évesen láttam az első repülőt; harmincévesen utaztam repülőn először. Az ötvenes éveimben a millió mérföldet repültek klubjának tagja lettem. Ma már csak repülővel lehet Hawaii szigetei közt utazni. Volt már valaha ilyen kor, amikor ennyire hirtelen változtak a körülmények?

Már nem látjuk a földet, melyen élünk. Pár nemzedékkel ezelőtt valakik felszólítottak, hogy érezzük a rózsák illatát! Ma ezt időnként úgy idézzük, mintha a világ legnagyobb hülyesége lenne. Tudod, milyen füvek nőnek a kertedben? Várod a holdtöltéket? Hallod az eső hangját, a tücskökét, és az éjszaka más hangjait? Érzed a napfényt a bőrödön? Szoktál fázni? (És nem arra gondolok, hogy akkor, amikor túl hűvösre van állítva a légkondicionáló.)
Megérintesz egy fát, érzed a paradicsom finom „szőreit”, a virágszirmok lágy érintését? A napkeltéket? A viharokat, mennydörgéseket és villámlásokat. Mikor minden rádiót és tévét kikapcsolunk, csönd van, mely megtelik apró neszekkel, fák recsegésével, az ablakréseken befújó szél suttogásával, madárdallal…
Hová tartunk? Miféle jövő felé?
Az embereket megigézi a „reménykednünk kell, remény nélkül nem tudunk élni” jelmondat. Miért nem tudunk? Szerintem a világ népességének legalább a fele a javulás, az elégséges étel reménye nélkül él, a nyomorúságos életen kívül nincs is reményük másra. A világ egyes részein erény az elfogadás.
A mai világ nem a nagyszüleim világa. Nem is a szüleimé. Az igazat megvallva, még csak nem is az enyém.
Ha belegondolok ebbe, bizonyára lenniük kellett lépéseknek, melyeket nem tudtam követni. Mindig harciasak voltunk? Erőszakosnak, versengőnek születünk? Mindig rövidlátók voltunk, akik csak a mai betevő falatért éltünk, elfeledve, hogy ha kiirtjuk a bölényeket, akkor nem lesz holnap, és a táj a felismerhetetlenségig megváltozik? Egyesek így tartják.
Én azonban azt hiszem, hogy ez a gondolkodás a mai nézőpontunkat tükrözi. Ma vagyunk mohók, erőszakosak, agresszív versengők, mert a civilizációnk születésünk óta ezekre szoktat bennünket. Biztosan érzem, hogy a korai ember legalább százezer évig okosabb volt nálunk. Nem tudott volna életben maradni, ha hadat visel a társai ellen, ha a legjobb falatokért vagy vadászterületekért verseng, ha nem veszi figyelembe a fajok kiirtásának esetleges következményeit. Csak később kezdtük el elhasználni az összes elégethető fát, így keletkeztek a mai sivatagjaink. És ezzel kialakult egy új hit, miszerint különlegesek vagyunk, nemcsak különbözünk a többi állattól, hanem jobbak is vagyunk náluk.
Mostanra bizonyára megértetted, hogy mindaz, amit itt leírtam, nagyon mélyről jön belőlem. Tudom, hogy nem vagyok képes megváltoztatni a világot, amint talán mások is tudják. De együtt tudok élni ezzel. Az őslakóktól, akiket valaha megismertem, megtanultam teljesen a jelenben élni, ami tapasztalatom szerint csak az ember természetes környezetében lehetséges.

Tudok remény nélkül élni. El tudom fogadni, hogy az életem a végéhez közeledik. Még azt is el tudom képzelni, hogy esetleg a fajom a végéhez közeledik.

De számomra a boldogság belül van. Mindig ott van. Bár ebben az úgynevezett civilizációban úgy rendeztük be az életünket, hogy nehéz megtalálni ezt a belső boldogságot. Végül akkor tanultam meg meglelni, amikor vettem a fáradságot a „befelé forduláshoz”. Emlékszem, réges-régen egy könyv nagy hatással volt rám: azt hiszem, The Importance of Living [magyarul Az élet sója, korábban: A bölcs mosoly – a fordító] volt a címe, egy bizonyos Lin Yutang nevű kínai úriember írta. Talán tizenegy évesen olvashattam el a szüleim könyvtárában. Valahol felsorol legalább tíz boldogságot. Manapság mi ezeket „apróságoknak” gondoljuk: madárdal, az eső után előbújó nap, a friss kenyér illata. Vagy esetemben: az indonéziai piac látványa és illatai. Nincsenek sorrendbe állítva, és mindet 1-es sorszámmal jelöli, majd egy lábjegyzetben megjegyzi, hogy mivel nem tudja eldönteni, melyik boldogság jobb, nagyobb vagy akár fontosabb, ezért mindegyik elé egyest ír. Számomra ez még mindig így igaz.
Nem vagyok biztos abban, hogy léteznek-e egyáltalán jogok; isteniek vagy politikaiak. Ahol csak jártam, mindenütt azt láttam, hogy néhányan nagyon jól élnek, mindig a szegény többség terhére. A szegények nem voltak boldogtalanabbak a gazdagoknál; valójában néha azt gondolom, a szegények boldogabbak. És az emlegetett „jogok” mintha pont annyira egyenlőtlenül oszlanának meg, mint a vagyon.
Úgy vélem, igenis vannak kötelezettségeink, melyek abból származnak, hogy részei vagyunk a Mindenségnek.
Mi okoztuk a fölfordulást, nekünk kell rendbe tennünk – vagy ne panaszkodjunk. Együtt kell élnünk a következményekkel. Erős bennem az érzés, miszerint felelősséget kell vállalnunk a saját tetteinkért. Vagy legalább el kell viselnünk azt, amit előidéztünk, és el kell fogadnunk azt, ami jön: pusztuljunk bele a magunk okozta zűrzavarba, vagy tegyünk rendet, mielőtt túl késő. (Szerintem már túl késő.)


Robert Wolff: Nézőpontok
 

bíborszél

Állandó Tag
Állandó Tag
BIG_0002129804.jpg



“Minél több dolog változik, annál több marad ugyanaz. Nem tudom ki volt az, aki először mondta ezt. Talán Shakespeare… vagy talán Sting. De ebben a percben ez az a mondat, ami megmagyarázza a legnagyobb hibámat.
Képtelen vagyok megváltozni.:D
Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel.
Minél többet tudok meg az emberekről, annál jobban észreveszem, hogy mindenkinek van hibája. Nem akarok megváltozni. Ameddig csak lehet, ilyen akarok maradni. Ettől jobban érzem magam, mert ha szenvedsz valamitől, legalább ismerős a fájdalom. Ha rászánod magad a változásra, mindig valami váratlan történik. Ki tudja milyen fájdalmak várnak rád odakint, lehet, hogy ennél sokkal rosszabbak. Jobb neked a régi állapot. Válaszd a járt utat, az nem lehet olyan rossz. Nem követhetsz el hibákat, nem vagy drogfüggő, nem öltél meg senkit – kivéve talán saját magadat.”


Everwood c. sorozat – részlet -
 

bíborszél

Állandó Tag
Állandó Tag
Halottak Napjára.

Nekem még nem halt meg senkim,aki igazán közel állt hozzám,,de annyit olvastam már a halálról,hogy megtanultam megbecsülni a pillanat örömét.
Mindegy hányszor látom a szüleim és testvéreim 1 héten belül:úgy ölelem meg őket,mint ritkán látott családtagot,,mert hiszem,hogy addig kell örülni velük és szeretni őket amíg velem vannak...

Részvétem minden gyászolónak és megnyugvást kívánok mindazon lelkeknek,akik mostanában vesztettek el valakit.


http://www.youtube.com/watch?v=bpWLVr8ibRU

BIG_0008282090.jpg


Jan Twardowski:

Siessünk
Siessünk szeretni az embereket oly gyorsan mennek el
cipő marad utánuk meg süket telefon
csak ami nem fontos cammog mint a tehén
az igazán fontos hirtelen történik
utána a csend normális szóval elviselhetetlen
mint a tisztaság mely egyszerűen a kétségbeesésből születik
mikor gondolunk valakire nélküle maradván.

Ne légy nyugodt hogy van időd mert bizonytalan a bizonyosság
érzékenységünket elveszi mint minden szerencse
együtt járnak mint a pátosz és a humor
mint két szenvedély mely egynél mindig gyengébb
oly hamar mennek el mint a júliusban elhallgató sárgarigó
mint egy esetlen hang ügyetlen meghajlás
becsukják szemüket hogy lássanak igazán
nagyobb kockázat megszületni mint meghalni
mert mindig túl keveset és túl későn szeretünk.

Ne írd ezt gyakran,

írd meg egyszer s mindenkorra
szelíd leszel akkor:akár a delfin és erős.

Siessünk szeretni az embereket oly gyorsan mennek el
akik meg nem mennek el sem térnek mindig vissza
és a szerelemről sem tudni soha
hogy az első az utolsó vagy,hogy az utolsó az első.
 
D

dolphin3

Vendég
BÚcsúztató

A fáradt, a szegény törődött test megszűnt akarni.A lélek elvált tőle,és belémerült a kék végtelenségbe.A lélek száll,és végül
eloszlik,mint patak vize a tenger határtalanságában.Elvesztíti
nevét és alakját...
Csöndet és békét keresett -most ő maga a csönd és béke..
Ő maga az bár nem tud róla...
A nemlétet kereste-most maga a nemlét.
Ő maga az,bár nem tud róla...
Az egység, a végtelenséggel való egyesülés után vágyakozott-most elérte.Ő maga az,bár még nem tud róla...
Egy személyiség,egy tudat merül el,egy öntudat igyekszik vissza
eredetéhez.
Szívesen távozik ,örömmel tűnik el,és szeretne többé vissza nem térni!
Mert jó e világban nem lenni!
Mert jó a szenvedés ,a lét bilincseiből kiszabadulni!
Minden mulandó,ami keletkezett,az Örök Törvény ellen ne zúgolódjunk...
Így hallottam...


Hű tanítvány,pihenj a fehér csöndben,
pihend ki léted fáradalmait-
s ha visszatérsz újra e kerek földre,
hozd el az egek ajándékait.

Hozz szeretetet,irgalmat magaddal,
résztvevő szívet mindenkinek felé,
északnak,délnek,keletnek,nyugatnak-
jószándékot fel-és lefelé.


A Mérhetetlen fény ragyogjon neked
kísérjen el Végtelen Irgalom!
pihenj az égi Lótusz Ligetében
ahol nincs szenvedés,nincs fájdalom....


/Tibeti Halottaskönyv/
 

bíborszél

Állandó Tag
Állandó Tag
Keresztapu emlékére:kicsi voltam,amikor "elment",de nem felejtettem el Őt..

kereszt.jpg


Mondják: Szép halál!

Aki mondja:
még él, s nem tudja milyen érzés!


Mondják: Másvilág!

Aki mondja:
még nem járt ott, s bolond lenne, ha keresné!


Mondják: Mennyország!

Aki mondja:
még nem látta, s vakságot is vállalna ezért!


Mondják: Feltámadás!


Aki mondja:
még nem tudja,s e tudatlanság a bölcsessége!



(Szerző:számomra ismeretlen)




folap_kereszt.jpg



A halál csak földi nemlét;
A lelkek a szívünkbe égve
tovább figyelnek minket,
hogy feledni őket soha ne lehessen.

(Szerző:számomra ismeretlen.)
 

bíborszél

Állandó Tag
Állandó Tag
Mag%C3%A1ny_3.jpg


Szendrey Júlia:Ne higgy nekem...

Ne higgy nekem, ha mosolygok,
Álarc ez csak az arcomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.

Ne higgy nekem, ha dalolásra
Látod nyílni ajkamat,
Gondolatot föd e dal, mit
Kimondanom nem szabad.

Ne higgy nekem, hogyha hallasz
Fölkacagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily percben lelkemet.
 

bíborszél

Állandó Tag
Állandó Tag
Megfogalmazta helyettem más szebben-jobban:de nekem is ez a véleményem valamilyen formában.:rolleyes:

Nem tudom ti hogy vagytok vele,de engem jelen pillanatban-bármennyire is azt hittem még tíz perce–nem csak az alvás érdekel.
K*****a foglalkoztat a kérdés ugyanis,hogy miért merik kijelenteni az emberek hogy ismernek valakit,vagy ha ki nem is jelentik,akkor miért hiszik azt,hogy tudják mit érez valaki más (ami egyébként az ismeretséggel azonos),mikor a legtöbben a saját érzéseiket sem értik.
Nem értem,hogy miért következik a leesés a felugrásból,éppen ezért szeretném veletek megosztani a véleményem az ismeretségről.

Ha valakit ismersz,az ismer téged.
Ha valakit ismersz,nem feltétlenül köszönsz neki.
Ha valakit ismersz,tudod, hogy mikor van baj.
Ha valakit ismersz,tudod, hogy mindig baj van.
Ha valakit ismersz,érzed a hideget.
Ha valakit ismersz,akkor nem érhet meglepetés.
Ha valakit ismersz akkor nem kell boldognak lenned.
Valakit megismerni jóval több időbe telik, mint amennyit éltem.
Ha valakit ismersz tudod,hogy nem boldog.
Ha valaki azt hiszi,hogy ismer, az ostoba.
Soha, soha nem ismerhetsz meg valakit.
Soha nem lesz veled őszinte senki.
Megpróbálhatod megérteni a sorok közötti összefüggést,
a szöveg gondosan megtervezett vázában a történetet,
de ismeret nélkül nem megy.
Soha nem fogod megérteni a szöveget,
és valószínűleg nem is fog érdekelni.
Mély, és kemény érzelmek azok,amik az ismerethez kellenek.
Hideg a szív,ha az ismeret elbújik.
Nem találjuk meg a tér és idő börtönében az ismeretet.
A titkok örökké megmaradnak,hisz senki nem ismer.
Soha nem lesz vége.

Csak vázat kaptok,hogy könnyebb legyen.


Szerző:Tidan
Forrás:http://tidan.blog.hu
 

fermat014

Állandó Tag
Állandó Tag
Csodálkozni, áhítattal, mindenen ami körülvesz.
Termékeny csodálkozás ez, amiből az új megismerés születik.

(Karinthy Frigyes)

Talán ez - is -, ami segít.
Benne van a tények tisztelete.

Apropó, tények:

Egy adoma, egy szubjektív idealista filozófusról:

Fichte-nek egy ízben szemére vetették a tanítványai, hogy amit mond, az ellenkezik a tényekkel.
"Annál rosszabb...a tényeknek" válaszolt mérgesen.
 

fermat014

Állandó Tag
Állandó Tag
siker

Az előbb kiléptem, majd újra beléptem...és megtaláltam ahol jártam.
Ez mély megelégedéssel töltött el...:)
 

Róza222

Állandó Tag
Állandó Tag
Az ítélkezés nem fér össze a barátsággal.Az Ítélkezőből az önző én beszél.

Nem azért szeretlek,amilyen vagy, hanem azért is,amilyen én vagyok veled. Nem csak azért szeretlek,amilyennél váltál, hanem amiatt is,amilyenné engem tettél. Azért szeretlek,mert kezedbe vetted nyugtalan,zaklatott szívem, megtanítottál átlépni a méltatlan dolgokon, mert a homályból kihoztad nekem a fényre azt a sok szépeséget ,kincset,amit rajtad kívül senki sem vett észre, mert nem olyan szemmel nézte,mint te, segítettél,hogy nem olyan szemmel nézte,mint te, segítettél,hogy amit felépítek ne kocsma legyen,hanem templom, s dolgos mindennapjaim során ajkamon panasz helyett dal fakadjon. Többet tettél minden vallásnál azért, hogy jó emberré váljak, többet tettél bármiféle hitnél azért, hogy boldog legyek. S egy szó,egy jel nélkül tetted mindezt. Csak azzal ,hogy megmaradtál önmagad. Alighanem ezt hívják barátságnak. /ismeretlen szerző/
 

bíborszél

Állandó Tag
Állandó Tag
images



„Tudom milyen ha az ember olyan kicsinek és jelentéktelennek érzi magát amennyire csak lehet,és hogy ez hogy tud fájni belül olyan helyeken amikről nem is tudsz..és mindegy hány pohár chardonney iszol meg a barátnőiddel.Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod hogy mit rontottál el vagy hogyan hihetted egyetlen percre is hogy boldog vagy,hogyan érthetted félre a dolgot,és néha még meg is győzöd magad arról hogy észhez tér és becsönget hozzád és ezek után bármennyire is sokáig tartott...tovább lépsz....
Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Halál ugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak. Te bocsáss meg nekem."

Szerző:számomra ismeretlen
 

bíborszél

Állandó Tag
Állandó Tag
Egyelőre ennyi... :)



Kedves Naplóm!:D

Azt hiszem talán bocsánatot kellene kérnem,hogy eddig nem írtam és csak idétlenül linkeltem semmiségeket..
Bár amit leírtam az is annak számít.:cool:
Úgy gondoltam itt az idő mesélni:írni kicsit mire jutottam ebben az ócska életben,ahol találtam sok szépet is:várva vagy váratlanul..
Amikor úgy alakul az életem,(bár mindig úgy alakul)hogy döntenem kell magam és mások sorsáról,,eddig mindig csak a félelem és az önzetlenség vezérelt.
Hogy jön össze a kettő???Sehogy!!Nehéz is lenne,mert nem passzolnak egymáshoz,,de mi emberek brutális ellentéteket hordozunk magunkban!!!!talán nem is sejtve mire is képesek ha szabadon ereszti valami idióta...;)
Idiótát mondtam volna???:nem bántásnak szántam:ezt most jó értelemben írtam...
Mindenki tanít valamire,ahány ember vagy éppen nick jön:mindegyiktől kapsz valamit:minimum tapasztalatot..;)
Ma azért írok,mert hiszem és érzem is,hogy életem egy korszaka lezárult..
S ,hogy milyen volt nem firtatom:az is elég szép eredmény,hogy már nem nézek hátra...
Nem ment gyorsan a regenerálódás,de attól leszek keményebb,aminek idő kell,hogy megedzen..
És mivel e korszakba a ch is beletartozik,azt hiszem talán írnom kell az igazi naplót és ezt a nem létező világot hanyagolni kicsit..
Bár nem úgy jött be ez sem ahogy reméltem,mert szinte csak Én írtam,,de ha beszámítom mennyit segített nekem,akkor nem volt hiába..
Meghagyom ezt a fórumot az okosoknak,a butáknak,a magányosoknak vagy éppen a keresőknek...:cool:
Ó,nem kell félre érteni:nem búcsúzom...csak most kipróbálok valami egészen mást(élni kezdek):D és ebbe bizony nem keverem bele többet az internet fura,olykor aljas és hazug világát...
Ezt sem teljesen szó szerint értettem,mert azért van itt egy-két igazi tündöklő csillag az egemen,akit semmi pénzért nem hagynék itt és bevallom odaadnám a fél karom is hogy ne csak nick képek maradjanak...
Ennyi lenne:Buék mindenkinek ha nem jövök..:lol:
(Vagyis jövök csak nem írok.;))

És ezt a dalt adom letűnt barátságaim margója..:rolleyes:
Így teljes azt hiszem..

Daisy:Mondd..
 

bíborszél

Állandó Tag
Állandó Tag
2011.



Új év,új fogadalmak:már akinek,mert Én most nem fogadtam meg semmit.
Pusztán diplomatikus voltam,másokkal ellentétben beláttam,hogy felesleges cécó az egész:úgy sem fogadom meg:akkor meg minek.:rolleyes:
Tavaly piszok nagy lendülettel beígértem magamnak,hogy leszokom a cigiről:végül Én voltam az első aki füstfelhővel búcsúztatta az Óévet.:``:
Egyébként szégyellem,hogy nem írt senki ide:ennyire nem lehet unalmas a napló(?):vagy simán csak ennyire gyávák vagytok!!!
Persze kinek mi a fontos.;)
Egyébként havazik és dögunalom van.:D
És ráadásul munkanélküli vagyok.Hurrá!!!!!!
Ennél jobban nem is kezdődhetne ez az év.:222:
Na szóval,viccet félretéve írok újra,bár nem ígérhetem,hogy vicces lesz vagy éppen figyelem felkeltő:mert ez nem blog,pusztán zűrős vagy éppen eseménytelen hangulataim jelenítem meg.
Most viszont nincs mit:egyelőre!
De hamarosan jön a tavasz és előjönnek a méhecskék meg felébrednek a medvék,meg bezsong a világ + Én is...:555:és akkor majd lesz téma szép számmal.:23:



 

SZIK

Új tag
Sikerült:) Hurrá :) mármint a feliratkozás.
És örömmel olvastam, hogy ezzel nem vagyok egyedül ;)

Napló... és várom a bezsongást... rám s rám férne...
 

vese.donor

Állandó Tag
Állandó Tag
azért se

hát nem vezetek,
mert nem, különben meg csúnyán gépelek
sőt mi több mér csak 19hozzászólás kell
 
Oldal tetejére