***
Úgy gondolom, hogy a gondolatátvitelnek semmi köze a "halottlátó" ezoterikus mesékhez, vagy a múltba és jövőbe látás feltételezéséhez.
Bár sokat tudunk az agy működéséről, de az agykutatás még ma is gyerekcipőben jár.
Agyunk rengeteg olyan képességet rejthet, amik a technika fejlődésével "eltűntek", elsorvadtak..
Van néhány ember, akinél valami rendellenesség folytán néhány intenzívebb, mint a ma megszokott.
Szószaporítás helyett a töménytelen mennyiségű kutatási anyagból két cikket ajánlok.
Az egyiket egy blogból "ollóztam".
A másik az Index.hu oldalán megjelent kísérlet ismertetése.
Gondolatátvitel, miegymás
/szellemipezsges.blog.hu/
"Szerintem már sokan hallottatok már telepátiáról, vagy legalábbis történt már veletek olyan, hogy épp arra gondoltatok, hogy milyen jó lenne a másikat felhívni, s abban pillanatban megszóllalt az épp felidézett illető hívása a telefonon. Sokan úgy érezzük, hogy ez nem véletlen.
Mivel én elég szkeptikus vagyok ilyen téren, s a blog főprofilja sem az ezoterika, megpróbálok a teljesség igénye nélkül egy kis áttekintést nyújtani a témát illetően, s felidéznék pár érdekes kísérletet.
Talán kezdjük azzal, melyben én is részt vettem, így a valóságalapja számomra a legnagyobb
Még az egyetemi éveim alatt az albérletünkben a "tanulás mellett" és a bulik között volt időnk még a gondolatátvitelről is diskurálni.
Elhatároztuk, hogy kipróbáljuk mennyire működőképes az előbbi fikció.
Adott volt három személy, ebből kettő a számítógepen kiválaszt hat, mind színben, mind témában, nagyon különböző képet (pl: sivatag, tengerallatjáró, vörös posztó). Majd ezek közül megjegyeznek egyet és a két kiválasztó egy-egy elsötétített szobában erősen a képre és a fogadóra koncentrál, még a fogadó szinten egy elsötétített szobában relaxál és próbálja "fogadni" az információt.
Ez a folyamat mindössze 5 percig tart.
Ezt követően a fogadó elmondja az érzéseit, gondolatait a többieknek és ez alapján megtippeli vajon melyik kép lett kiválasztva.
A kísérlet során folyamatosan változott a kiválasztók és a fogadók szerepe.
A következő eredményekre jutottunk:
Ezzel az elmélettel két gond van, ami elég nagy:
és néhányan képesek ezeket érezni stb...."
***
xxxxxxxxxx
A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor.
Az Alain Aspect fizikus vezette francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.
A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik.
A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban.
Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében.
Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték.
David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.
De mi is ez a hologram? A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább apírtják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.
Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió. A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő.
Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál.
Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük.
Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.
A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió.
A világegyetetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg.
Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet részévé válhatnak A holografikus paradigma által leírt univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Innentől kezdve elszabadulhat a fantáziánk és materialisták ismét nyugodtan térhetnek nyugovóra, azzal a tudattal, hogy már lassan paranormális jelenséget is képesek leszünk megmagyarázni a tudomány erejével.
<!--<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:trackback="http://madskills.com/public/xml/rss/module/trackback/"><rdfescription rdf:about="http://szellemipezsges.blog.hu/2008/02/11/vilag_hologram_kiserlet_valosag_kepzelet" dc:identifier="http://szellemipezsges.blog.hu/2008/02/11/vilag_hologram_kiserlet_valosag_kepzelet" dc:title="Gondolatátvitel, miegymás 2. rész" dc:subject="Trackback" dc:description=" Próbáltam utaánanézni az előző posztban említett elméletnek, azonban nem sok mindent találtam; az Index egyik cikkjet alapul véve, álljon itt magyarázatként az alábbi: &nb.." dc:creator="csak T" dc:date="Mon, 11 Feb 2008 23:06:00 +0100" trackbacking=""></rdfescription></rdf:RDF>-->
Úgy gondolom, hogy a gondolatátvitelnek semmi köze a "halottlátó" ezoterikus mesékhez, vagy a múltba és jövőbe látás feltételezéséhez.
Bár sokat tudunk az agy működéséről, de az agykutatás még ma is gyerekcipőben jár.
Agyunk rengeteg olyan képességet rejthet, amik a technika fejlődésével "eltűntek", elsorvadtak..
Van néhány ember, akinél valami rendellenesség folytán néhány intenzívebb, mint a ma megszokott.
Szószaporítás helyett a töménytelen mennyiségű kutatási anyagból két cikket ajánlok.
Az egyiket egy blogból "ollóztam".
A másik az Index.hu oldalán megjelent kísérlet ismertetése.
Gondolatátvitel, miegymás
/szellemipezsges.blog.hu/
"Szerintem már sokan hallottatok már telepátiáról, vagy legalábbis történt már veletek olyan, hogy épp arra gondoltatok, hogy milyen jó lenne a másikat felhívni, s abban pillanatban megszóllalt az épp felidézett illető hívása a telefonon. Sokan úgy érezzük, hogy ez nem véletlen.
Mivel én elég szkeptikus vagyok ilyen téren, s a blog főprofilja sem az ezoterika, megpróbálok a teljesség igénye nélkül egy kis áttekintést nyújtani a témát illetően, s felidéznék pár érdekes kísérletet.
Talán kezdjük azzal, melyben én is részt vettem, így a valóságalapja számomra a legnagyobb
Még az egyetemi éveim alatt az albérletünkben a "tanulás mellett" és a bulik között volt időnk még a gondolatátvitelről is diskurálni.
Elhatároztuk, hogy kipróbáljuk mennyire működőképes az előbbi fikció.
Adott volt három személy, ebből kettő a számítógepen kiválaszt hat, mind színben, mind témában, nagyon különböző képet (pl: sivatag, tengerallatjáró, vörös posztó). Majd ezek közül megjegyeznek egyet és a két kiválasztó egy-egy elsötétített szobában erősen a képre és a fogadóra koncentrál, még a fogadó szinten egy elsötétített szobában relaxál és próbálja "fogadni" az információt.
Ez a folyamat mindössze 5 percig tart.
Ezt követően a fogadó elmondja az érzéseit, gondolatait a többieknek és ez alapján megtippeli vajon melyik kép lett kiválasztva.
A kísérlet során folyamatosan változott a kiválasztók és a fogadók szerepe.
A következő eredményekre jutottunk:
- két személy az első öt kísérletből háromszor eltalálta a képet. Annak a valószínűsége, hogy egyszer eltalálják 1:6-hoz, háromszor egymás után: 1:216, háromszor egymás után ötből: 1:21-hez, ami körülbelül 5%, ez meglehetősen kicsi ahhoz, hogy a véletlenséget kizárjuk, de még nem bizonyíték. A következő öt kísérletben teljesen leromlott a teljesítményünk, s már egyáltalán nem sikerült eltalálni a kiválsztott képet.
- a harmadik személy fogadóként jóval több képet ismert fel mind mi, körülbelül tízből hetet és a teljesítménye nem csökkent.
- sok esetben előfordult, hogy az elmesélés alapján már sikerült azonosítnai a képet, pl: bejött a zillető, s elmondta hideget érzett, nagy volt a sötétség, valami nagy fémes tárgy is eszébe a jutott, s képek között ott volt egy tengeralattjáró...
- a fogadó és a küldő személye nem felcserélhető van aki ennek, van aki annak felel meg jobban
- ketten teljesen elfáradtunk a kísérlet során, tehát feltételezhető, hogy ez egy kézség, mely fejleszthető
- NEM volt kellően MEGGYŐZŐ a kísérlet, annak ellenére, hogy sikeresnek mondható, mindössze gondolatébresztő,s mérnök hallgatók révén megpróbáltunk valamilyen racionális magyarázatot keresni.
Ezzel az elmélettel két gond van, ami elég nagy:
- ha mozgatni szetném a lábam akkor az agy ugyanúgy impulzusokat küld ki, de ennek hatására senki mellettem álló nem fogja felemelni a lábát, mert ő hozzá is eljutött ez az inger
- az indukció térben korlátozott, na most magyarul: minél messzebb vagyok a küldőtől, annál kisebb a mágneses mező nagysága és ennál valószínűtlenebb, hogy az a vezetőben elektromosságot hoz létre. Volt egy kísérlet melyben egy nyúl hat kicsinyét elvitték több ezer kilométerre tőle, s meggyilkolták őket. a nyúl fejére helyezett EEG (agy elektromos tevékenységét mutatja ki), minden gyermeke elvesztésekor kitérést mutatott, pedig a kicsinyek több ezer kilométerre voltak!
és néhányan képesek ezeket érezni stb...."***
xxxxxxxxxx
A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor.
Az Alain Aspect fizikus vezette francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.
A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik.
A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban.
Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében.
Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték.
David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.
De mi is ez a hologram? A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább apírtják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.
Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió. A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő.
Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál.
Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük.
Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.
A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió.
A világegyetetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg.
Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet részévé válhatnak A holografikus paradigma által leírt univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Innentől kezdve elszabadulhat a fantáziánk és materialisták ismét nyugodtan térhetnek nyugovóra, azzal a tudattal, hogy már lassan paranormális jelenséget is képesek leszünk megmagyarázni a tudomány erejével.
<!--<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:trackback="http://madskills.com/public/xml/rss/module/trackback/"><rdf
escription rdf:about="http://szellemipezsges.blog.hu/2008/02/11/vilag_hologram_kiserlet_valosag_kepzelet" dc:identifier="http://szellemipezsges.blog.hu/2008/02/11/vilag_hologram_kiserlet_valosag_kepzelet" dc:title="Gondolatátvitel, miegymás 2. rész" dc:subject="Trackback" dc:description=" Próbáltam utaánanézni az előző posztban említett elméletnek, azonban nem sok mindent találtam; az Index egyik cikkjet alapul véve, álljon itt magyarázatként az alábbi: &nb.." dc:creator="csak T" dc:date="Mon, 11 Feb 2008 23:06:00 +0100" trackbacking=""></rdfescription></rdf:RDF>-->
