Ki a kedvenc íród, költőd?
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Jane Austen, Petőfi és Jozsef Attila
Mutz Péter versek
Sziasztok!
Mutz Péter az én kedvenc költőm.
Gyönyörű versei vannak.
Bemásolok ide néhányat.
Sziasztok!
Mutz Péter az én kedvenc költőm.
Gyönyörű versei vannak.
Bemásolok ide néhányat.
ÚJ VILÁG
Köszöntlek új világ,
Köszöntlek szívemben.
Te bennem születtél,
S én benned születtem.
Gondolat teremtett
Az elmúló helyébe,
Emlékek formáltak
Az Igazság tüzébe.
Megtört a sötétség,
S hajnalt bont az élet,
Mint új tavasz csodája,
Születik a lélek.
Csillagok ragyognak
Homlokunk jelében,
Életünk fényre gyúl
A Megváltó nevében.
Szép világ, jó király,
Köszöntelek újra,
Emléked kiárad,
Mint fénysugár az útra.
Vezetsz, s én vezetlek,
Megújulok Véled,
Kezem kezed fogja,
S követem a lépted.
Egy a tiszta vágyunk,
Atyánk elé állni,
Régi otthonunkra
Újra rátalálni.
Ott nincs többé hamisság,
És nem gyötör a bánat,
A boldogság virágra
Tarka lepkék szállnak.
Öröktől, s örökké....
Hangzik fel az ének,
Aranykor világa
Köszöntelek téged.
Köszöntlek új világ,
Köszöntlek szívemben.
Te bennem születtél,
S én benned születtem.
Gondolat teremtett
Az elmúló helyébe,
Emlékek formáltak
Az Igazság tüzébe.
Megtört a sötétség,
S hajnalt bont az élet,
Mint új tavasz csodája,
Születik a lélek.
Csillagok ragyognak
Homlokunk jelében,
Életünk fényre gyúl
A Megváltó nevében.
Szép világ, jó király,
Köszöntelek újra,
Emléked kiárad,
Mint fénysugár az útra.
Vezetsz, s én vezetlek,
Megújulok Véled,
Kezem kezed fogja,
S követem a lépted.
Egy a tiszta vágyunk,
Atyánk elé állni,
Régi otthonunkra
Újra rátalálni.
Ott nincs többé hamisság,
És nem gyötör a bánat,
A boldogság virágra
Tarka lepkék szállnak.
Öröktől, s örökké....
Hangzik fel az ének,
Aranykor világa
Köszöntelek téged.
Mutz Péter versek
SZELLEMI RÓZSA
Fordul a Föld és száll a nagy űrben,
Rajta az élet messzi kiált.
Szellemi rózsa nyílik a tűzben,
Újra virul, kit nem fog a láng.
Gondolat indul messzi nagy útra,
Mert testben a lélek lomha madár.
Visszatekintve hosszan a múltra,
Távol a régi otthona már.
Hívja a Hang és újra felébred,
Szellem a létbe visszatalál.
Gyermek! A szívem, ott lesz tevéled,
Atyám! Ha érintsz, nincs akadály.
Fordul a Föld és száll a nagy űrben,
Rajta az élet messzi kiált.
Szellemi rózsa nyílik a tűzben,
Újra virul, kit nem fog a láng.
Gondolat indul messzi nagy útra,
Mert testben a lélek lomha madár.
Visszatekintve hosszan a múltra,
Távol a régi otthona már.
Hívja a Hang és újra felébred,
Szellem a létbe visszatalál.
Gyermek! A szívem, ott lesz tevéled,
Atyám! Ha érintsz, nincs akadály.
Mutz Péter versek
CSAK EGYRE EMLÉKEZZ
Emlékezz Rám, hogy visszatalálj,
Hol tiszta a vágy, ott nincs akadály.
Falak omlanak egy érzés körül,
Az élet, ha ébred, a lélek örül.
Ne mondd, hogy nincs az, mit nem lát a szem,
Ne mondd azt Rólam, hogy nem létezem.
Keress a csendben és szólíts meg bátran,
Légy hát most újból hűséges társam.
Emlékezz Rám, mert érted ragyog,
A fényem, ha érint, Én veled vagyok.
De vakon szőtt álmok közt sosem keress,
Egyet tegyél csak, hogy mindig szeress.
Fogadj el kérlek, Én melletted állok,
Hogy átadjak néked egy igaz világot.
És ne hidd, hogy ezzel Én csodát teszek,
Csak szívedbe írom be örök neved.
Emlékezz Rám, hogy megértselek,
Hogy átvegyem válladról sok terhedet.
Most könnyűnek, szabadnak akarlak látni,
A boldogság szárnyain magasba szállni.
Mert te vagy, kit ébreszt az élet csodája,
Ki életre kelsz most egy szép új világba.
Én átviszlek téged, ha megengeded,
És kezembe helyezed fáradt kezed.
Emlékezz Rám, hogy visszatalálj,
Hol tiszta a vágy, ott nincs akadály.
Falak omlanak egy érzés körül,
Az élet, ha ébred, a lélek örül.
Ne mondd, hogy nincs az, mit nem lát a szem,
Ne mondd azt Rólam, hogy nem létezem.
Keress a csendben és szólíts meg bátran,
Légy hát most újból hűséges társam.
Emlékezz Rám, mert érted ragyog,
A fényem, ha érint, Én veled vagyok.
De vakon szőtt álmok közt sosem keress,
Egyet tegyél csak, hogy mindig szeress.
Fogadj el kérlek, Én melletted állok,
Hogy átadjak néked egy igaz világot.
És ne hidd, hogy ezzel Én csodát teszek,
Csak szívedbe írom be örök neved.
Emlékezz Rám, hogy megértselek,
Hogy átvegyem válladról sok terhedet.
Most könnyűnek, szabadnak akarlak látni,
A boldogság szárnyain magasba szállni.
Mert te vagy, kit ébreszt az élet csodája,
Ki életre kelsz most egy szép új világba.
Én átviszlek téged, ha megengeded,
És kezembe helyezed fáradt kezed.
Mutz Péter versek
A MENNYORSZÁG KULCSA
Szemem tanítom szívekbe látni,
Formákba rejtett kincset találni.
Szívem tanítom dallamra, táncra,
Harmóniába rejtett csodákra.
Fülem tanítom, hogy hallja a csendet,
A csendben kimondott örök szerelmet.
De kezem, ha nyújtom, nem éri vágyam,
Mert a tudás kevés, hogy kibontsa szárnyam.
Eszem tanítom, hogy higgyen szememnek,
A tudatból nyíló emlékezetnek.
Értelmem ébresztem mély kábulatból,
A lélekre forrott kemény salakból.
Testem kötését megoldva szállok,
De mégsem érintem az Igaz Világot.
Ismerve, megértve keresem vágyam,
De hitem még mindig nem bontja szárnyam.
Könnyes szemekkel, áhítva várok,
Egy titkot, egy jelet, egy csodát kívánok.
De a fényből a válasz nem hull az éjbe,
Nem emel kéz a nagy messzeségbe.
Figyelmem árad, s kik mellettem állnak,
Érzem - még inkább szállni kívánnak.
Vágyam csak egy lett, hogy átadjam nékik,
Az erőt az útra, kik epedve kérik.
S ahogy célom sugára elérte társam,
Magasba repített kibontott szárnyam.
Szemem tanítom szívekbe látni,
Formákba rejtett kincset találni.
Szívem tanítom dallamra, táncra,
Harmóniába rejtett csodákra.
Fülem tanítom, hogy hallja a csendet,
A csendben kimondott örök szerelmet.
De kezem, ha nyújtom, nem éri vágyam,
Mert a tudás kevés, hogy kibontsa szárnyam.
Eszem tanítom, hogy higgyen szememnek,
A tudatból nyíló emlékezetnek.
Értelmem ébresztem mély kábulatból,
A lélekre forrott kemény salakból.
Testem kötését megoldva szállok,
De mégsem érintem az Igaz Világot.
Ismerve, megértve keresem vágyam,
De hitem még mindig nem bontja szárnyam.
Könnyes szemekkel, áhítva várok,
Egy titkot, egy jelet, egy csodát kívánok.
De a fényből a válasz nem hull az éjbe,
Nem emel kéz a nagy messzeségbe.
Figyelmem árad, s kik mellettem állnak,
Érzem - még inkább szállni kívánnak.
Vágyam csak egy lett, hogy átadjam nékik,
Az erőt az útra, kik epedve kérik.
S ahogy célom sugára elérte társam,
Magasba repített kibontott szárnyam.
Mutz Péter versek
AZ ÖRÖKLÉT DALA
A szívnek húrja zengve szól,
S a béke mond imát.
Az élet az, mi így dalol
Egy ős harmóniát.
Ébred már, kit csendbe zárt
E fuldokló világ,
Új erővel talpra állt,
Mint megtért vén diák.
Tudásnak vágya szárnyra kél,
S a fény ismét kigyúl,
Erények boldog lángja ég,
És többé nem csitul.
A tűzben edzett végtelen
Most létéért kiált,
A gyémánttá gyúrt értelem
Rég csillogásra várt.
Így fordul át a nagy kerék,
S bilincset old a lét,
Égbe hívó két kezét
A Lélek tárja szét.
Jöjj Énvelem, mert végtelen
Az út, amelyre térsz,
A test követni képtelen,
Mert a forma túl nehéz.
Életed így megmarad,
S egy új hazába lép,
Csak a díszlet az, mi ott ragad,
De a színész újra ép.
S a régi-régi színdarab
Most lassan véget ér,
Mert új színpadra kél a nap,
Mely száz csodát ígér.
A szívnek húrja zengve szól,
S a béke mond imát.
Az élet az, mi így dalol
Egy ős harmóniát.
Ébred már, kit csendbe zárt
E fuldokló világ,
Új erővel talpra állt,
Mint megtért vén diák.
Tudásnak vágya szárnyra kél,
S a fény ismét kigyúl,
Erények boldog lángja ég,
És többé nem csitul.
A tűzben edzett végtelen
Most létéért kiált,
A gyémánttá gyúrt értelem
Rég csillogásra várt.
Így fordul át a nagy kerék,
S bilincset old a lét,
Égbe hívó két kezét
A Lélek tárja szét.
Jöjj Énvelem, mert végtelen
Az út, amelyre térsz,
A test követni képtelen,
Mert a forma túl nehéz.
Életed így megmarad,
S egy új hazába lép,
Csak a díszlet az, mi ott ragad,
De a színész újra ép.
S a régi-régi színdarab
Most lassan véget ér,
Mert új színpadra kél a nap,
Mely száz csodát ígér.
Mutz Péter versek
A KARMA TÖRVÉNYE
Napkeletnek igazságát,
Mely a törvényt mondja ki,
Magyar földön megtalálták,
S így írt róla valaki:
Ki mint veti, úgy aratja
Termését e világnak.
Bármit is tesz, lelke rajta,
Megteremti magának.
És ha másnak vermet ásott,
Maga esik beléje,
Mert miközben gallyat vágott,
Belelép a sötétben.
S az, ki ágyát össze-vissza
Hevenyészve megveti,
Úgy lesz majd az álma tiszta,
Ezt is mondás hirdeti.
Mert e törvényt elkerülni
Így se, úgy se nem lehet,
Míg e világ elmúlhatik,
De kárt egy szóban nem tehet.
A harmónia e szó nékünk,
Mi szívünk mélyén megmaradt,
S minél inkább elfeledjük,
Annál inkább visszahat.
Lásd! Nem bosszú ez, csak igazság,
Mely éltet minden virágot,
S akkor lesz majd nagy vigasság,
Ha betölti a világot.
Napkeletnek igazságát,
Mely a törvényt mondja ki,
Magyar földön megtalálták,
S így írt róla valaki:
Ki mint veti, úgy aratja
Termését e világnak.
Bármit is tesz, lelke rajta,
Megteremti magának.
És ha másnak vermet ásott,
Maga esik beléje,
Mert miközben gallyat vágott,
Belelép a sötétben.
S az, ki ágyát össze-vissza
Hevenyészve megveti,
Úgy lesz majd az álma tiszta,
Ezt is mondás hirdeti.
Mert e törvényt elkerülni
Így se, úgy se nem lehet,
Míg e világ elmúlhatik,
De kárt egy szóban nem tehet.
A harmónia e szó nékünk,
Mi szívünk mélyén megmaradt,
S minél inkább elfeledjük,
Annál inkább visszahat.
Lásd! Nem bosszú ez, csak igazság,
Mely éltet minden virágot,
S akkor lesz majd nagy vigasság,
Ha betölti a világot.
Mutz Péter versek
A JEL
A hamvadó tűz újra él,
és egy Örök Társra lel,
Kíváncsi kérdés száll
a csillagokba fel.
Ám a százezernyi csillag fénye
semmit sem felel,
De az ébredő új értelem
nem csügged mégsem el,
Mert a csendnek húrján zeng a szó,
mely a titkot mondja el:
Nézd! A fényből csillag gyúl
most önmagadba bent.
Az álmok álarcán
egy fénypont megjelent.
A lélek újra ébred, s újra lát,
lerántva száz lepelt,
Mert itt a perc, a szent idő,
melyben öntudatra lelt.
Már megérti, mit jelent,
megélni boldogan a végtelen jelent.
Most már egy új szem néz
a csillagokra fel,
Mely látni képes,
hogy jönnek közel.
Mert létünk, s énünk tükre az,
mi fentről átölel,
És homlokunkon felragyog
a titkos ősi jel.
S egy Áldott szempár óv, kísér
és csendesen figyel.
A hamvadó tűz újra él,
és egy Örök Társra lel,
Kíváncsi kérdés száll
a csillagokba fel.
Ám a százezernyi csillag fénye
semmit sem felel,
De az ébredő új értelem
nem csügged mégsem el,
Mert a csendnek húrján zeng a szó,
mely a titkot mondja el:
Nézd! A fényből csillag gyúl
most önmagadba bent.
Az álmok álarcán
egy fénypont megjelent.
A lélek újra ébred, s újra lát,
lerántva száz lepelt,
Mert itt a perc, a szent idő,
melyben öntudatra lelt.
Már megérti, mit jelent,
megélni boldogan a végtelen jelent.
Most már egy új szem néz
a csillagokra fel,
Mely látni képes,
hogy jönnek közel.
Mert létünk, s énünk tükre az,
mi fentről átölel,
És homlokunkon felragyog
a titkos ősi jel.
S egy Áldott szempár óv, kísér
és csendesen figyel.
Mutz Péter versek
LESZEL, AKI VOLTÁL
Dalra tanít, nem sírni az élet,
Felszabadít egy régi ígéret.
Kövekbe vésve ott van a jel:
Az vagy, ki voltál, s ki újra leszel!
Bánatot old, és könnyeket szárít,
A vihar ködében egy Fénypont világít.
Érteni, látni és élni nevel,
Az élet reményét hozza közel.
Végtelen létünk gondolatára,
Valódi lényünk tiszta szavára,
Már ébred a lélek és fénye felel,
Az Egynek, ki várja, hisz érte jön el.
Dalra tanít, nem sírni az élet,
Felszabadít egy régi ígéret.
Kövekbe vésve ott van a jel:
Az vagy, ki voltál, s ki újra leszel!
Bánatot old, és könnyeket szárít,
A vihar ködében egy Fénypont világít.
Érteni, látni és élni nevel,
Az élet reményét hozza közel.
Végtelen létünk gondolatára,
Valódi lényünk tiszta szavára,
Már ébred a lélek és fénye felel,
Az Egynek, ki várja, hisz érte jön el.
Mutz Péter versek
AZ ÉBREDÉS
Nézem múló, szertehulló életeknek fonalát,
Élettelen értelemnek földhöz láncolt sóhaját.
Szállni vágyom, úgy kiáltom, ébredj végre gondolat,
Boldogságra rátalálni, engedj újra pillanat.
Mert ha megtalálom ifjúságom varázsának énekét,
Újra élem, s felcserélem régi énem életét.
Álom nyílik lángok hamván, s én nem szűnök, csak létezem,
Int az óra virradóra, és hajnalt bont a végtelen.
Nézem múló, szertehulló életeknek fonalát,
Élettelen értelemnek földhöz láncolt sóhaját.
Szállni vágyom, úgy kiáltom, ébredj végre gondolat,
Boldogságra rátalálni, engedj újra pillanat.
Mert ha megtalálom ifjúságom varázsának énekét,
Újra élem, s felcserélem régi énem életét.
Álom nyílik lángok hamván, s én nem szűnök, csak létezem,
Int az óra virradóra, és hajnalt bont a végtelen.
Mutz Péter versek
ÁLOM ÉS VALÓSÁG
Azt mondod, látod, és azt mondod érted,
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert a szemeddel mindig a távolt kutattad
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a végtelen csodája,
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágba.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadba nézni.
Te, magad változz, hogy a titkok örök fénye
Felragyogjon benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra
És a legmerészebb álmok válnak majd valóra.
Azt mondod, látod, és azt mondod érted,
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert a szemeddel mindig a távolt kutattad
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a végtelen csodája,
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágba.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadba nézni.
Te, magad változz, hogy a titkok örök fénye
Felragyogjon benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra
És a legmerészebb álmok válnak majd valóra.
Hasonló témák
