Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?
- Téma inditó Evelyn44
- Kezdés dátuma
A 7. év a fordulópont...
T
TH6777
Vendég
no ez igaz Barátosném...sztem a vizválasztó 7. évben sajnos sokaknál a legnagyobb hiba...,hogy valójában a rutin és az unalom uralkodik el a kapcsolatokban...és azok résztvevőiben....,tuti hogy be lehet dobni ezek ellen...jó ötleteket...,és ha szeretik egymást a kapcsolatban az emberek...,lényeges szerintem..., hogy közösen és pozitív hozzáállással tegyük amit...!
sziasztok
csalódás? hát hogyne. az elég nagy csalódás, amikor a barátnőd, aki 22 éve melletted van, gyerekkorodtól kezdve ismered, olyan mintha a húgod lenne, egyszer csak hátat fordít neked, és egy olyan fiút választ, aki megalázza, bántja, boldogtalanná teszi, és eltiltja tőled? ő pedig hagyja...? nekem ez életem egyik legnagyobb csalódása.
csalódás? hát hogyne. az elég nagy csalódás, amikor a barátnőd, aki 22 éve melletted van, gyerekkorodtól kezdve ismered, olyan mintha a húgod lenne, egyszer csak hátat fordít neked, és egy olyan fiút választ, aki megalázza, bántja, boldogtalanná teszi, és eltiltja tőled? ő pedig hagyja...? nekem ez életem egyik legnagyobb csalódása.
Hát ez nem semmi kijelentés!?
Én 3 évvel ezelőtt csalódtam valakiben iszonyatosan nagyot. Nagyon szerettem az illetőt, és ezért megbocsátottam neki, nem tudtam mást tenni... Most is együtt vagyunk, ő a párom, de igazából a szívem mélyén még ma sem tudtam elfelejteni azt, amit akkor tett velem... Sőt, nagyon sokszor feljön bennem az a borzalmas érzés, amit akkor okozott, és vmikor még aludni sem tudok nyugodtan, szorongok, annyira fáj... De egyszerűen szeretem ezt az illetőt, és nem tudom elengedni őt az életemből. Szerintetek normális ez? Talán túlságosan szeretem és nem tudok ellene mit tenni, mert hiába a fájdalom, amit okozott, akkor is marad az érzés... Csak pont azért fáj talán ennyire, mert nem ezt vártam tőle. Hogy lehet egy ilyen rossz emléket elfelejteni?? Annyira szeretném, ha el tudnám felejteni! Ti hogy léptek túl a nagy csalódásokon? Én alapból lelkizős vagyok, ezért is nagyon nehéz.
Szerintetek normális ez? Talán túlságosan szeretem és nem tudok ellene mit tenni, mert hiába a fájdalom, amit okozott, akkor is marad az érzés... Csak pont azért fáj talán ennyire, mert nem ezt vártam tőle. Hogy lehet egy ilyen rossz emléket elfelejteni?? Annyira szeretném, ha el tudnám felejteni! Ti hogy léptek túl a nagy csalódásokon? Én alapból lelkizős vagyok, ezért is nagyon nehéz.Azt hiszem az igazi mély csalódás olyan, hogy ha méltósággal meg is tudunk bocsájtani, felejteni soha nem fogunk. Én az édesapámban csalódtam nagyon ezelőtt 30 éve, mert eldobott magától, elvált édesanyámtól és azután már nem is akart látni engem sem, pedig többször kerestem. Azt mondta mikor elmentem hozzá, hogy én már nem vagyok az ő lánya, hagyjam békén, pedig 9 évesen nem tettetem ellen soha semmit, sőt inkább jobban apás voltam, mint anyás. Aztán teltek az évek, felnőttem, férjhez mentem, gyerekem született és megtudtam hogy rákos és haldoklik. Üzente, hogy szeretne látni engem és az unokáját, így elmentem hozzá a pici lányommal, aki persze nem is tudta ki ő. Két hét múlva meghalt, még ma is kijárok a temetőbe évente legalább egyszer, és virágot viszek, meg gyertyát gyújtok. De a mai napig nem értem miért volt velem évekig olyan.
