A Bibliáról tisztán

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Végre valami bizonyság is kellene már, hogy létezik Isten.
Létezik ilyen bizonyság, de ezt mindenki egyénileg kapja a saját szívébe, mint egy privát üzenetet, ennek azonban feltételei vannak. Még a posta is feltételekhez köti egy adott küldemény kézbesítését. Aki ezeket nem akarja betölteni, az nem kapja meg a levelet, ebben az esetben a bizonyságot. Irányadónak Jézus szavai tekinthetők ezzel kapcsolatban, amit a farizeusoknak mondott:
"És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek." (Mk 8,11-12)
A tanítványainak azonban ezt mondta:
"Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok." (Jn 14,19)
Vagyis a farizeusoknak azt mondta Jézus, hogy nem kapnak jelet, a tanítványainak pedig azt mondta, hogy ti megláttok engem, de a világ soha többé nem fog meglátni.
"Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." (Jn 14,21)
Ez pedig a magyarázata ennek. Aki ismeri - eredetileg ekhó, azaz birtokolja, megragadja - az én parancsolataimat - eredetileg entolé, azaz végzéseimet, utasításaimat, parancsaimat, rendeleteimet - és megtartja - eredetileg téreó, azaz vigyázza, figyeli, megőrzi, tulajdonában megtartja - azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem - eredetileg emphanidzó, azaz megmutatom, felfedem, kijelentem - magamat annak.
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Csillagözön!

Az általad idézet André Gide állítás ellentmondást hordoz önmagában. Nem kevesebbet állít, minthogy az igazság keresői olyan dolgot keresnek, amit soha nem találhatnak meg. Ezért csak az hiteles, aki keres. Ennyi erővel azt is állíthatnánk, hogy hiteles minden kérdés, de hiteltelen minden válasz, illetve minden kijelentő módban írt mondat. Ez a gondolat - ami szintén igazságként van beállítva, és nem feltevésként -,teljesen kihagyja annak lehetőségét, hogy maga az igazság nem egy fogalom, hanem egy személy, aki saját maga képes elérni bennünket, ahogy Pál idézi Ézsaiást a Róma 10,20-ban:
"Megtaláltak azok, akik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek."
 

Kyra2

Kitiltott (BANned)

Kedves Asperrimus, örülök, hogy látom a neved! :..:

Te, mint aki jól ismered a Bibliát és Jézust, remélem tudsz nekem segíteni. Van egy szobor Sopron közelében egy templom falán - ami egykor a pálosok (fehér atyák) tulajdonában volt - amelyen a kis Jézust édesanyja tartja a karján és kezében van egy kultikus tárgy. A keresztény vallás szerint mi ez vagy mit szimbolizál?

sopronbanfalvikolostor02.jpg

A másik kérdésem, ami már nagyon régóta foglalkoztat és még nem sikerült rá magyarázatot lelni: miért azt írja a Biblia, hogy Nimród nagy vadász az "Úr előtt". Miért nem az Úr mögött, vagy alatt, vagy simán miért nem úgy hogy "nagy vadász" és slussz.

Azt már megtapasztaltam, hogy a Bibliában minden szónak súlya van és nem ok nélkül írják, amit írnak. Sőt, ha jól tudom Mózes könyveit másolni csak úgy lehetett, hogy megszámolták a betűket, egy sem maradhatott ki.
 

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Csillagözön!

Az általad idézet André Gide állítás ellentmondást hordoz önmagában. Nem kevesebbet állít, minthogy az igazság keresői olyan dolgot keresnek, amit soha nem találhatnak meg. Ezért csak az hiteles, aki keres. Ennyi erővel azt is állíthatnánk, hogy hiteles minden kérdés, de hiteltelen minden válasz, illetve minden kijelentő módban írt mondat. Ez a gondolat - ami szintén igazságként van beállítva, és nem feltevésként -,teljesen kihagyja annak lehetőségét, hogy maga az igazság nem egy fogalom, hanem egy személy, aki saját maga képes elérni bennünket, ahogy Pál idézi Ézsaiást a Róma 10,20-ban:

"Megtaláltak azok, akik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek."

Kedves Asperrimus!

Igen. Olyat is mondhat, hogy: "....az igazság keresői olyan dolgot keresnek, amit soha nem találhatnak meg . Ezért csak az hiteles, aki keres. Ennyi erővel azt is állíthatnánk, hogy hiteles minden kérdés, de hiteltelen minden válasz, illetve minden kijelentő módban írt mondat...."


Nem vitatkozni akarok veled, hiszen ezen a területen olyan tudással rendelkezel, hogy az részemről értelmetlen lenne.De azért röviden megfogalmazom a véleményem.

Szerintem nem azt mondja, hogy sohasem találhatnak meg, hanem azt, hogy csak mi magunk találhatjuk meg. A sajátunk, a magunk igazát.

Amit pirossal beidéztem, nem kell mondanom, te írtad.
De, azért ismételtem meg megfogalmazásod mert egyetértek vele. Csak az találhatja meg az igazságot, aki keresi. Mondj te bármilyen igazat, míg azt nem tapasztalja meg valaki, nem a saját görcsein keresztül jut el hozzá, az el nem fogadja a te igazságod. És aki eljutott a saját igazságához, annak sem hiszi el az, aki még csak a keresés útjának elején van.

Az igazságot mindenkinek saját magának kell kideríteni. Biztos, hogy az útkeresésben a te igazságod is figyelembe veszik, de azt nem akkor, nem úgy és nem olyannak fogadják el.

Ezt te is megfogalmaztad egy másik hozzászólásodban:

"...Létezik ilyen bizonyság, de ezt mindenki egyénileg kapja a saját szívébe, mint egy privát üzenete...."

Még annyit: szerintem az is az igazság keresése, ha valaki nem "tudatosan" keresi az igazságot, "csak" éli a mindennapi életét és az alapján jut el az igazsághoz......
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag

Kedves Asperrimus, örülök, hogy látom a neved! :..:

Te, mint aki jól ismered a Bibliát és Jézust, remélem tudsz nekem segíteni. Van egy szobor Sopron közelében egy templom falán - ami egykor a pálosok (fehér atyák) tulajdonában volt - amelyen a kis Jézust édesanyja tartja a karján és kezében van egy kultikus tárgy. A keresztény vallás szerint mi ez vagy mit szimbolizál?

A másik kérdésem, ami már nagyon régóta foglalkoztat és még nem sikerült rá magyarázatot lelni: miért azt írja a Biblia, hogy Nimród nagy vadász az "Úr előtt". Miért nem az Úr mögött, vagy alatt, vagy simán miért nem úgy hogy "nagy vadász" és slussz.

Azt már megtapasztaltam, hogy a Bibliában minden szónak súlya van és nem ok nélkül írják, amit írnak. Sőt, ha jól tudom Mózes könyveit másolni csak úgy lehetett, hogy megszámolták a betűket, egy sem maradhatott ki.

Kedves Kyra2!

Így látatlanban feltételezem, hogy Te azonos vagy Kyra-val, ha ezt a nevet használod. Én is örülök, hogy összefutottunk. Emlékezz, hogy mit írtam annak idején a babiloni misztériumvallásról (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=1847029&postcount=1017). A véleményem cseppet sem változott azóta ebben a dologban. Avval is tisztában vagy, hogy nem fogadok el bármit kereszténynek, ami kereszténynek nevezi magát. Ha például az állatok beszélni tudnának, és egy öszvér úgy mutatkozna be nekem, hogy versenyló, akkor azonnal meg tudnám különböztetni a versenylótól, és onnantól kezdve úgy tartanám számon, mint az az öszvér, aki versenylónak hiszi vagy hazudja magát. Ha azonban nem tudnám, hogy milyen egy versenyló, akkor feltehetőleg elfogadnám az öszvér bizonyságát, és amikor a versenylóval találkoznék, akkor az ő szavát fogadnám kételkedéssel.

Ezt kizárólag azért írom, mert azt kérdezted, hogy a keresztény vallás szerint mit szimbolizál az a bizonyos kultikus tárgy. Ez attól függ, hogy mit nevezünk kereszténynek. Ha példánknál maradunk, akkor elkezdhetem az öszvér ismérveit összegyűjteni és pontokba szedni, és azt mondani, hogy ezek a versenyló tulajdonságai. Ehelyett azonban azt is választhatom, hogy utánanézek annak, hogy mit is jelent az, hogy versenyló, és a kapott eredmény szerint értelmezem a tényeket.

Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs arról, hogy annál az adott szobornál, vagy általánosságban mit szimbolizál az a bizonyos tárgy, nem is igazán ismerhető fel a képen, legalábbis számomra. De ha már megkérdeztél erről, azt tudom mondani neked, hogy a kereszténység szempontjából nehezen értelmezhetőek pozitívan azok a szobrok, amelyek többségükben imádat, tisztelet vagy áhítat tárgyát képezik bizonyos körökben, mert ezt a Biblia nemes egyszerűséggel bálványimádásnak nevezi. Nincs a Bibliának olyan része, amely a 2Mózes 20-ban felsorolt Tíz Parancsolatot felülírná, ami így kezdődik:
"És szólá Isten (Elohím, azaz az Elohah többesszáma, ami az Él hosszabik alakja, ami azt jelenti, hogy hős, erős, hatalmas, de mi Istennek fordítjuk, így az Elohim azt jelenti, hogy Istenek, vagy hősök, erősek, hatalmasok ) mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr (JHVH, azaz Jahve vagy Jehovah, a Biblia Istenének a tulajdonneve, melynek pontos kiejtése bizonytalan, és azt jelenti, hogy Örökkévaló, Létező) vagyok a te Istened (Elohim), aki kihoztalak (vagy inkább megszabadítottalak) téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat (rabszolgaság)házából. Ne legyenek néked idegen (ahér, azaz másik, következő) isteneid (elohím) én előttem ( pánim, azaz arcom, tekintetem, személyem, jelenlétem előtt, vagy még inkább ellenem). Ne csinálj magadnak faragott képet ( pesel, azaz vésett kép, öntött bálvány), és semmi hasonlót (temúnah, azaz alak, megjelenés, forma, kép, képmás) azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd (sáháh, azaz meghajlik,megalázkodik, leborul, imád, tiszteletét teszi)és ne tiszteld (ábad, azaz szolgál, dolgozik valakinek)azokat; mert én, az Úr (JHVH,Jahve vagy Jehovah) a te Istened (Elohím), féltőn-szerető (féltékeny, riválist nem tűrő) Isten (Él) vagyok, aki megbüntetem (páqad, azaz meglátogat, megvizsgál,számba vesz, megtámad, megbüntet) az atyák (áb, azaz apa, atya,ős, felmenő, pátriárka, családfő, nemzetségfő, alapító) vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek, De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják (sámar, azaz őriz, vigyáz, megőriz, magánál tart. V.ö. Jn 14,21 versével) " (2Móz 20,1-6)

Mindez alapján mondom, hogy az Általad említett szobornak nincs több köze a kereszténységhez, mint magának a babiloni misztérium-vallásnak, azaz semmi. Szemiramiszt ebben az esetben elnevezték Máriának, a kis Tammúzt Jézuskának. Lehet, hogy az a bizonyos kultikus tárgy szintén inkább Babilonhoz kötődik. Nimród is Babilonhoz kötődik, mivel ő alapította. Az ő felesége volt Szemiramisz, aki férje halála után szülte a kis Tammúzt. Annyival utána, hogy nem lehetett az apja Nimród. De erre nem is volt szükség, mivel Tammúz természetfeletti módon fogantatott, hisz benne a Napistenné vált Nimród öltött ismét testet a legenda szerint.

Ahol azt mondja a Biblia, hogy Nimród nagy vadász volt az Úr (azaz JHVH, Jahve, Jehovah) előtt, ugyanaz a héber szó szerepel, mint ahol azt mondja Isten, hogy ne legyenek idegen isteneid én előttem. Mindkét helyen a pánim szó szerepel, ami azt jelenti, hogy arc, tekintet, jelenlét, de azt is jelenti, hogy ellen, és véleményem szerint jobban illik ez az utóbbi értelmezés a kontextusba. Vagyis nem az Úr elé helyezi a Biblia Nimródot ezzel a kifejezéssel, hanem szembefordítja vele. Nimród az Úr ellen rendezett nagy vadászatot, azaz üldözte. Ez egybecseng azzal, amit Josephus állított Nimródról. De Nimród fő művéről, Babilonról, egyértelműen negatív előjellel beszél a Biblia, mind az Ószövetség, mind az Újszövetség, ahogyan az anya és fiúisten imádatáról is.

Amit írtál az Ószövetség másolási technikájáról, az valóban úgy van, és a qumráni tekercsek is azt igazolják, hogy az Ószövetség fennmaradt szövege gyakorlatilag semmit sem változott kétezer év óta, hiszen a legrégebbi kéziratok jóval Krisztus előtt keletkeztek, amit egybevetettek azokkal a szövegekkel, amiket a zsidók jelenleg is használnak. Megjegyzem, hogy a qumráni tekercsek előtt ugyanúgy vitatták az Ószövetség szövegének hitelességét, ahogyan most az Újszövetség szövegét támadják. Azt állították, hogy mivel a Messiásról szóló próféciák hajszálpontosan beteljesedtek, ezért nyilvánvaló, hogy a keresztények utólagosan belematattak az eredeti szövegbe, és belecsempészték a próféciákat. A qumráni tekercsek megtalálása óta már nem mondják ezt, hanem az Újszövetség szövegét kezdték el támadni.

Annyit azért hozzátennék a teljesség kedvéért, hogy noha számos esetben megtapasztaltam Jézus Krisztus valóságát, és a Bibliáról is vannak fogalmaim, de azt sohasem állítottam, hogy jól ismerem a Bibliát és Jézust. Szeretném sokkal jobban ismerni. De mint ahogy Pál mondja, jelenleg tükör által homályosan látunk. Ideális esetben ez a homályos látás az idő előrehaladtával egyre tisztul, de csak majd a személyes jelenlétben, a Mennyben lesz színről színre való látás. Addig azonban százalékos arányban kifejezhető, hogy egy ember milyen mértékben lát helyesen, és milyen mértékben téved. Abban azonban biztos vagyok, hogy a Biblia sehol sem téved, és minél jobban meg tudjuk közelíteni a Biblia látását, annál tisztább látásunk lesz nekünk is.
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Asperrimus!

Igen. Olyat is mondhat, hogy: "....az igazság keresői olyan dolgot keresnek, amit soha nem találhatnak meg . Ezért csak az hiteles, aki keres. Ennyi erővel azt is állíthatnánk, hogy hiteles minden kérdés, de hiteltelen minden válasz, illetve minden kijelentő módban írt mondat...."


Nem vitatkozni akarok veled, hiszen ezen a területen olyan tudással rendelkezel, hogy az részemről értelmetlen lenne.De azért röviden megfogalmazom a véleményem.

Szerintem nem azt mondja, hogy sohasem találhatnak meg, hanem azt, hogy csak mi magunk találhatjuk meg. A sajátunk, a magunk igazát.

Amit pirossal beidéztem, nem kell mondanom, te írtad.
De, azért ismételtem meg megfogalmazásod mert egyetértek vele. Csak az találhatja meg az igazságot, aki keresi. Mondj te bármilyen igazat, míg azt nem tapasztalja meg valaki, nem a saját görcsein keresztül jut el hozzá, az el nem fogadja a te igazságod. És aki eljutott a saját igazságához, annak sem hiszi el az, aki még csak a keresés útjának elején van.

Az igazságot mindenkinek saját magának kell kideríteni. Biztos, hogy az útkeresésben a te igazságod is figyelembe veszik, de azt nem akkor, nem úgy és nem olyannak fogadják el.

Ezt te is megfogalmaztad egy másik hozzászólásodban:

"...Létezik ilyen bizonyság, de ezt mindenki egyénileg kapja a saját szívébe, mint egy privát üzenete...."

Még annyit: szerintem az is az igazság keresése, ha valaki nem "tudatosan" keresi az igazságot, "csak" éli a mindennapi életét és az alapján jut el az igazsághoz......
Kedves Csillagözön!

Én sem szándékozom vitatkozni, csak azt akartam kifejezni, hogy az igazság keresését éppen az motíválja, hogy az ember bízik abban, hogy a keresés tárgya hozzáférhető. Gyerekként sok olyan dokumentum jellegű filmet láttam, ahol afrikai, dél-amerikai vagy óceániai emberek életét mutatták be. Ezekből mára már nem sok emlékem maradt. Most hirtelen kettő konkrétum jut eszembe. Az egyik, amikor dél-amerikai indiánok megsütöttek egy madárpókot, és az egész törzs evett belőle. Nyilván nem laktak jól. A másik, amire igazából gondoltam, amikor két néger kisfiú ült két nagy teknős hátán, és vitették magukat. Mindkét gyerek halat lógatott a teknőse orra elé egy boton, amit az megpróbált elérni, és igyekezetében meglehetősen sietősen vitte a hátán a gyereket is. Abban azonban biztos vagyok, hogy amennyiben soha nem kaptak volna a teknősök halat a fiúktól, idővel elveszítették volna az érdeklődésüket a boton az orruk elé lógatott hal iránt. Ez egyébként más állatoknál is felismerhető. Egy kutyát is könnyű becsapni azzal, hogy úgy csinálunk, mintha eldobnánk a labdáját, vagy botját. De ha már többször elsütöttük ezt a poént, akkor már eleve feltételezi, hogy két esélyes a dolog, és nem fog ugrani, mielőtt a tekintetével meg nem győződik arról, hogy valóban elküldtük a csomagot. Minél intelligensebb egy állat, annál hamarabb tanulja meg, hogy ne vetődjön az árnyékra.

Nincs ez máshogy az embereknél sem, bár tőlem távol áll, hogy egy kalap alá vegyem az embereket az állatokkal, noha én is kedvelem az állatokat. Az igazság keresői éppen azért keresnek, mert feltételezik azt, hogy találnak. Az irányt az határozza meg, hogy merre feltételezik a megoldást. Az ember sokkal intelligensebb az állatoknál, ezért képes arra is, hogy akár hosszú évek kudarcsorozata ellenére is kitartson, és folytassa a keresést. Ehhez egyetlen dologra van szüksége: hitre. A hit a Biblia meghatározása szerint meggyőződés. Az igazság keresőit az jellemzi, hogy felismerik annak a szükségét, hogy elmozduljanak az adott helyzetükből, mivel az a hely ahol vannak sötét. Bibliai képpel kifejezve, az a hely, ahol vagyunk a halál árnyéka, ami sötét hely. Abba az irányba kezdjük el az igazság keresését, amerre a kijáratot, a fényt sejtjük. De sajnos előfordulhat, ami az Omega egyik dalában is van:

Nincs meg az alagút vége,
Hamis fény felé rohantunk.


Képzeljük el, hogy egy hatalmas labirintusból kell kijutnunk. Nem Thészeuszként vonultunk be ebbe a labirintusba, így nem áll rendelkezésünkre Araidné fonala, aminek mentén kijuthatnánk. Mi ide születtünk, már az őseink ősei is ide születtek. Gyakorlatilag nem lehetséges a helyes irányt megtalálni anélkül, hogy külső információt ne kapnánk a helyes irányról. És itt jön be a képbe a hit, azaz a meggyőződés. A meggyőződés meggyőződésem szerint nem önmagában jó vagy rossz, hanem a forrásától. A Biblia világképe szerint két ellentétes szellemi erő működik egyidőben a labirintusunkban. Az egyik a kivezető út felé terelget, a másik pedig a labirintus mélye felé. Mindkettő láthatatlan, mindkettő intelligens és mindkettő meggyőződés által munkálkodik az emberekben. Mindkettő meggyőződésnek szavak a forrásai, amelyek a két fajta szellemi erőtől származnak.

Ha szeretnénk eljutni valahová, akkor veszünk egy térképet, egy tájolót, és meghatározzuk a célt. Elengedhetetlen azonban az is, hogy tisztában legyünk a saját pozíciónkkal is. És valójában ebben a pontban van a legnagyobb különbség a különböző irányvonalak és a Biblia között. A legtöbb esetben a jószándék és a jóhiszeműség adott. Mindenki jót akar, mindenki az Igaz Istent keresi. Ebben nincs különbség. De a Biblia beszámol egy olyan momentumról is, amivel a többi hitrendszer nem számol, ez pedig nem más, mint a bűn. A bűn az, amivel minden egyes embernek problémája van, és amit mindenkinek meg kell oldania ahhoz, hogy a Tökéletes Istennel közösségbe kerülhessen. A Biblia azt is megmondja, hogy a bűnnel mi soha nem fogunk tudni egyedül elbánni, de ez nem is szükséges, mivel éppen arról szól a Jó Hír, az Evangélium, hogy ezt a kérdést egyszer s mindenkorra elrendezte Isten Jézus Krisztusban, de ezt a megoldást személyesen érvényesítenie kell mindenkinek ahhoz, hogy vonatkozzon rá. Jézus azt mondta, hogy nem kárhoztatni akar, így a Biblia sem akar kárhoztatni. Mégis szükség van arra, hogy szembenézzünk a bűn kérdésével ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni a helyzetünket, hiszen csak ebben az esetben lehet jó a kiindulási pontunk, ekkor tudjuk meghatározni a saját szellemi koordinátáinkat. Ha helyesek a koordinátáink akkor már jöhet a térkép és a tájoló.

Még annyit hozzátennék az igazság keresésével kapcsolatban, hogy az sem önmagában érték, hanem attól válik azzá, hogy megtaláljuk a kincset. Amikor kitört az aranyláz Amerikában, sokezer ember ment Alaszkába, hogy aranyat ásson. De közülük nagyon sokan haltak meg a kemény időjárás miatt, vagy azért, mert megölték őket. Volt aki anélkül jött vissza évekkel később, hogy bármit is talált volna. Olyan is volt, aki tényleg talált aranyat, de kirabolták, vagy akár meg is ölték, és végül olyanok kezébe került az arany, akik nem dolgoztak meg érte. Nem ismerek konkrét adatokat, de feltehetőleg az odaözönlő embertömegnek csak igen kis százaléka jött ki pozitív mérleggel ebből a boltból, és döntő többségükben sokkal-sokkal jobban jártak volna, ha soha el sem kezdik a keresést. Egy sikertelenül kereső embernek lehet utána azt mondani, hogy - Legalább megpróbáltad. De ha megfagy, megbetegszik vagy éhen hal, ha megeszik a farkasok, vagy megölik a banditák, akkor milyen pozitív megállapítást tehetnénk vele kapcsolatban, ami hiteles is lenne?
 

vonaklaszlo

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Asperrimus!

Olvastam pár hozzászólásod. Tetszik a gondolkodásod és a Biblia ismereted. Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol? Netalán gyülekezeti elöljáró vagy?
Csak érdeklődöm, ha kényelmetlen a kérdés, akkor hagyd figyelmenkívül. :)

Üdv: László
 

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Asperrimus!

Olvastam pár hozzászólásod. Tetszik a gondolkodásod és a Biblia ismereted. Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol? Netalán gyülekezeti elöljáró vagy?
Csak érdeklődöm, ha kényelmetlen a kérdés, akkor hagyd figyelmenkívül. :)

Üdv: László
Kedves László!

Örülök, ha elnyerte tetszésedet a topik, és szimpatizálsz az általam írottakkal. Nem kényelmetlen a kérdés, de nem vagyok gyülekezeti elöljáró, sőt jelenlegi felállás szerint igencsak gondban lennék, ha a kezembe nyomnának egy mikrofont, hogy mondjam el nyilvánosan, amit gondolok. Írásban viszont nem esik nehezemre kifejezni magamat. Ennek ellenére nem egészen idegen a gondolat tőlem, hogy élőszóban is megosszam a gondolataimat másokkal, de ennek még nem jött el az ideje - vagy én vagyok lemaradva. Egyébként egy könnyűipari üzemben dolgozom két műszakban.
 

Kyra2

Kitiltott (BANned)
Ez a történet olyan szép, hogy itt a helye:

A Zuni indiánok magyar apostola​

− Pálos volt-e, avagy ferences? Ma már azt sem tudja senki. Hiszen nyomát csupán két írott följegyzés őrzi ebben a gyorsan változó emberi világban. Egyiket ott lelhetjük meg a mexikói állami múzeumban. Néhány elmosódott sor mindössze, amit a híres fölfedező-katona, Francisco Vasquez de Coronado íródeákja körmölt rá ura parancsára a Följegyző Számadások 27-ik lapjára, ilyen módon:

Ama Gergely testvért pedig tiszteletlen és makacs magaviselete miatt a csapat érdekében kiközösíteni kényszerültem, keresztényi cselekedetül engedélyezve számára egy herélt öszvért, két vizestömlőt és háromnapi élelmet, hogy hitványul el ne vesszen. Írták volt ezt az Úrnak 1541-ik esztendejében, egy bivalybőr sátorban, valahol azon a vidéken, amit ma Új-Mexikó-nak neveznek.

Nem nagyon messze onnan, a zuni indiánok sziklás hegyei között áll a másik írott emlék. Magányos hegycsúcson, sziklából kifaragott óriási kereszt lábához vésve hibás óspanyol-nyelven: Itt nyugszik Gregorio Holosi, minden ember testvére, aki a sötétben élőkhöz világosságot hozott. E két följegyzés között egy nagyszerű-magyar ember élete rejtőzik, de már csak úgy lehet összeszedni, szálanként, zuni földön. Tábortüzek mellett, szájról szájra megőrzött, összekuszált mondák formájában.

Három hetet töltöttem ennek a szűkszavú, hegyekbe húzódott indián törzsnek a szállásain, s amit megtudtam, összeszőttem, íme, továbbadom. Coronado a regebeli Hét Ezüstvárost kereste páncélba öltözött csapataival, a kíséretében néhány térítő szerzetes az indiánokat igyekezett megnyerni a kereszténység számára. Igyekezetük azonban meddő volt. Hiszen amíg ők a szeretet Istenéről beszéltek a vadaknak, azalatt a fehér ember kardos, páncélos képviselői a legembertelenebb kínzásokkal igyekeztek rávenni a fogságukba esett indiánokat, hogy mutatnák meg az utat a Hét Ezüstváros felé. S mert a kínzás sem tudta megtörni őket, dúltak, égettek, gyilkoltak és raboltak a spanyolok, amerre csak útjuk vezetett.

Úgy látszik, ezek ellen a kínzások és rablások ellen emelte föl többszörösen a szavát Hollósi Gergely testvér, míg végül is a főparancsnok megelégelte a nyakasságát, elkergette magától, be a vadonba, egyedül, egy öszvérrel s háromnapi élelemmel. Ami ezután történt, azt az indiánok legendái így mesélik el: Egy napon fáradt, sovány fehér ember jelent meg a zuni nép sziklaszállásai felé vezető ösvényen. Az őrök elfogták, megetették s főnökük elé vitték. Miután a zuniak nyelvét nem értette az idegen, a síkságbeli pueblók beszédével kérdezte meg tőle a főnök: — A fehér ember nékünk ellenségünk. Mi az oka annak, hogy nálad nincsen fegyver?

— Én az Egy Igaz Istent hoztam magammal, hogy megtanítsam nektek az ő hitét — felelte az idegen.
— A fehér ember Istenéről hallottam már — mondta haragosan a főnök —, kettős nyelve van és hazug, mint a kígyó! Egyik nyelvével szeretetről és békességről beszél, a másikkal gyilkol és rabol. A mi isteneink jobbak ennél. Nem hazudnak!
— Akikről te beszélsz, azoknak csak a bőrük színe fehér, a lelke fekete, mint az éjszaka — felelte szelíden az idegen, s bár Isten követőinek vallják magukat, annyit sem tudnak róla, mint egy oktalan állat. Az igazságos Isten megbünteti őket, ha eljön az idő. A főnök meg a tanácsot ülő vének hallgatták az idegen szelíd szavait, s mert maguk is békességes emberek voltak, dolgos ezüstművesek, kiknek híre messzi délre, az inkák országáig is elért, végül is úgy döntöttek, hogy ott maradhat közöttük, s beszélhet a Szelíd Istenről, míg kedve tartja.

Így aztán Gergely testvér ott maradt a zunik között. Megtanulta nyelvüket, szokásaikat, s tanítgatta őket a Szelíd Isten hitére. Már harmadik éve élt ott, amikor a spanyol páncélosok újra megjelentek. Jövetelüket vérfagyasztó hírek előzték meg. Naponta érkeztek idegen törzsbeli menekültek, kik elevenen megnyúzott emberekről, halálra korbácsolt asszonyokról és rabságba hurcolt hajadonokról tudtak, s a vallató kínzások ezersok változatáról. A zuni nép fölkészült a harcra. Áldozatot mutattak be a harci isteneknek, eljárták a halálba menők táncát, s mikor mindezzel elkészültek, a főnök maga elé hívatta a sápadt arcú idegent.

— Te beszéltél a magad Istenéről, mi hallgattunk téged, s nem beszéltünk. Most a mi isteneink fognak beszélni a fegyverek erejével. Nyisd ki a szemedet, idegen, és lásd! A sziklaszállások és ezüstbányák alatt, a völgykatlan mélyében ütköztek meg a zunik a betolakodókkal. De a hadi szerencse a spanyolokkal volt, kiket megvédett a páncél a nyilaktól és lándzsáktól. A zuni harcosok fele ott vérzett el a völgyben, míg a maradék sereg a súlyosan sebesült főnökkel visszamenekült a hegyek közé. Mikor a főnököt bivalybőrön hozták haza a szállásra, Gergely testvér bekötözte a sebeit, s térdre borulva imádkozott a seblázas beteg mellett.
— Kivel beszélsz ezen a különös nyelven? — kérdezte a sebesült főnök.
— Istennel, aki mindannyiunk atyja — felelte Gergely.
— Kérd meg ezt a te Istenedet, hogy mentse meg a zuni népet a pusztulástól — nyögte a sebesült —, a mi isteneink nem hallgattak meg minket. Gergely imádkozott. S mikor a páncélosok megjelentek a szorosban, hogy halált és rombolást vigyenek föl a zuni szállásokba, Gergely ég felé emelt karokkal állt a sziklaperem szélén, s Istenhez fohászkodott védelemért. Egyszerre csak füst és tűz csapott föl a szoros fölötti hegycsúcsból, megremegett a hegy, s lángfolyam zúdult alá a betolakodókra. Füst borított be mindent. Remegett a föld. S mire a füst elszállt, és a föld belseje lecsöndesedett, eltűnt a szoros, és nyoma sem maradt a spanyoloknak.
— Beszélj nekünk a te Istenedről, aki még a hegyeknek is parancsol — mondta azon az estén a főnök a tábortűz mellett. És Gergely testvér megkeresztelte a zuniakat az úrnak nevében. Ez volt az első indián törzs mely a maga szabad akaratából fölvette a keresztény hitet. A hálás zuniak sziklakövekből templomot építettek Gergelynek azon a sziklaperemen, ahol az Isten meghallgatta fohászkodását, s a jó Gergely még majdnem negyven évig élt az indiánok között. A monda szerint vadállatokat szelídített meg, halálos betegeket gyógyított, s gyönyörűségesen szép életet élt. A szájhagyomány ma is emlegeti, hogy egyszer egy bogyószedő kislány eltévedt az erdőben, s szülei két teljes napig várták visszatértét, míg végül is elmentek a fehér szenthez, segítségért. Az ráakasztotta egy hegyi oroszlán nyakára a kislány papucsát, s elküldte a vadállatot az erdőbe. Aztán letérdelt és addig imádkozott, amíg a hegyi oroszlán sértetlenül hazavezette az eltévedt gyereket. Az Úr hatalma akkora, hogy még egy vadállat útján is ki tudja mutatni jóságát és kegyelmét azok iránt, akiket szeret. S az Úr Isten mindenkit szeret, akinek tiszta a szíve. Ezeket tanította Hollósi Gergely az őserdők indiánjainak.

1580-ban Don Juan de Onato kormányzó újra megkísérelte új-Mexikó hegyeinek meghódítását. A békességszerető zunik Gergely testvér útján egyezséget kötöttek a spanyolokkal. Az egyezség szerint az indiánok egy bizonyos mennyiségű ezüst beszolgáltatását vállalták, s ezzel szemben Onato kormányzó kötelezte magát, hogy elismeri a zuni nép önállóságát és függetlenségét a spanyol tartományon belül. Az egyezség ellenére néhány átvonuló spanyol zsoldos elrabolt egy fiatal leányt. Felbőszült rokonok követték a csapatot, kiszabadították a leányt, és lemészárolták a rablókat. A jelentés azonban úgy ment a kormányzóhoz, hogy a zunik szegték meg a békeszerződést. Emiatt aztán Onato megtorló hadjáratot rendelt el ellenük.

A megtorló csapatokat egy kapzsiságáról és könyörtelenségéről ismert főtiszt vezette, aki saját maga tervezte ki a leányrablást is, hogy ilyen módon megszerezhesse magának a zuniak híres ezüstkincseit. A szoroson át vezető régi út helyett, amit a láva betemetett, akkor már új út vezetett föl a zuni szállásokhoz, amit nehéz és hosszú munka árán vájtak a sziklába. Közel a völgyhöz, egy tátongó szakadék fölé függőhidat építettek. Ennél a függőhídnál állta el útját a négyszáz főből álló páncélos csapatnak Gergely testvér, egymaga.

— Keresztényekre akartok kezet emelni? — kérdezte az ősz szerzetes. — Nem látjátok az úr templomát odafönt? A parancsnokló főtiszt szemébe nevetett.
— Megígérem neked, öreg, hogy a templom lesz az egyetlen épület, ami állva marad, mire a nap lemegy!
— De uram — könyörgött Gergely —, a nép ártatlan, te magad tudod ezt legjobban! Azok szegték meg a szerződést, akik elrabolták a leányt!
— Hazugság! — förmedt rá a tiszt.
— Az indián nem ember különben sem, csak állat. Félre az útból, barát! Az öreg szerzetes fölemelte a fejét, és hangja mennydörgött a sziklák között.
— Bűnös ember vagy, és gonoszság van a te szívedben, parancsnok! S bizony mondom, ha rálépsz erre a hídra, bűneid súlya alatt leszakad az, mert az Úr mindeneknél hatalmasabb!
— Akkor te is velem jössz a hídra, vén szemforgató — kacagott a tiszt —, a te kegyességed majd ellensúlyozza az én bűneimet!

Azzal maga előtt kényszerítve Gergelyt, csapatainak intve rálépett a hídra. A híd közepére érve Gergely megállt, összetette a kezeit imára, és fölnézett az égre. A következő pillanatban a híd hatalmas robajjal leszakadt, s magával vitte a mélységbe a parancsnokot, páncélos katonákat s az öreg szerzetest. Így mentette meg az úristen Gergely kérésére másodszor is a zuni népet a vérengző zsoldosoktól. Másnap az indiánok felhozták a mélységből fehér jótevőjük összezúzott testét, s eltemették kedves temploma mögé, fent a sziklaperemen. Sírja fölött keresztté faragták ki a kiemelkedő, hegyes sziklacsúcsot. S azóta minden esztendőben, a hídleszakadás csodatételének emléknapján ott gyűlnek össze a kereszt körül, ájtatos megemlékezéssel. Majdnem négyszáz esztendő telt már el azóta, a sziklakőből épült régi templom helyén már csak romok vannak. De a kereszt még áll, rendületlenül, s talpán a mohos, durva vésés: Itt nyugszik Gregorio Holosi, minden ember testvére, aki a sötétben élőkhöz világosságot hozott.

Fenyővirágzás utáni első holdtöltén, ami a mi számításunk szerint július elejére esik, magam is felzarándokoltam a zunik nyomán a sziklakereszthez. A templomok ma már a völgyben vannak, s az ezüstmíves nép rendes házakban él odalent, békésen, nyugalomban.

De ezen a napon valamennyien megindulnak, minden irányból a kanyargó hegyi ösvényeken, ősi viseletükben, némán, komolyan. Mikor a nap lement, ott ültek hatalmas félkörben a kereszt alatt a sziklán, szemközt a mélységes völgykatlannal. Ott ültem én is, mögöttük. Csönd volt, senki se beszélt. Lassan lement a nap, árnyékba borultak a sziklák, kékesszürke árnyék lepte a messzeséget. Gyorsan sötétedett. Hamarosan már minden elmosódott, csak a gerincek körvonalai rajzolódtak föl a csillagokat gyújtó bársonyfekete égre. Aztán egyszerre mélyen lent a fekete sötétség alján megjelent egy fénypont. Mozgott. Jött fölfele. A zuni törzs választott távfutója hozta az égő fáklyát a zuni föld határától föl a sziklakereszthez, pontosan azon a nyomon, melyen valamikor négyszáz évvel ezelőtt egy magányos magyar éhségtől és fáradtságtól elcsigázott testét fölvonszolta ide, magával hozva a kereszténység lángját a sötétben élőkhöz.

Jött, jött a kicsi láng fölfele az éjszakában. Néha eltűnt, majd újra megjelent. Nőtt, növekedett, míg végül is tisztán lehetett látni a lobogó fáklyát, s alatta a fiatal indián éles metszésű, bronz-sötét arcát. Senki se mozdult Csak a futó léptei dobbantak a sziklán, ahogy lihegve érte el a félkör közepén felállított máglyát. Itt megállt, s az égő szurokfáklyát széles lendülettel dobta be a máglya közepébe. A száraz széna pillanatok alatt tüzet fogott s a máglyából fölcsapott a láng a fekete ég felé. A keleti sziklaperemen akkor jelent meg a telehold.

Néma tisztelettel álltak föl az indiánok, komor arcukat megvilágította a máglya tüze. Aztán egyszerre csak halk, zümmögő hangon énekelni kezdtek egy régi-régi dallamot, mely évszázadok során sokat változott, de még így is szíven ütött: Hol vagy, István király?

S egyszerre csak mintha ott állt volna mellettem valahol a sötétben jó Hollósi Gergely maga, ez az erőszak által száműzött hajdani magyar, s rémlett, mintha a hangját is hallottam volna valahol az indiánok szomorú, zümmögő éneke mögött, ahogy a költő szavaival a fülembe súgta: Testvér, olyan mindegy, melyik kapun suhanunk át a végtelenbe?

Forrás: látogatók.hu
 

FagyisSzent

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Kyra2!

A történet valóban szép és köszönöm, hogy betetted ide.
Megpróbáltam utánanézni, hogy megtalálom-e a történetet más forrásból is, de sajnos nem sikerült. Sem a magyar "Hollósi Gergely" sem a "Gregorio Holosi" kifejezést keresve. Kizárólag ez az általad idézett szöveg kerül elő. Emiatt egy kicsit elbizonytalanodtam, a történet való eseményről szól-e? Akár igen, akár nem, szép.
 

Kyra2

Kitiltott (BANned)
Köszi, Fagyisszent, hogy reagáltál és keresgéltél. Azt írja a szerző, az első bekezdésben, hogy nincs nagy "irodalma". ;)
Minden esetre a zunik léteznek és Francisco Vasquez de Coronado is létezett: http://www.erroluys.com/America/images/coronado-portrait300.jpg

Azon meg egy cseppet sem csodálkozom, hogy holmi magyar ferences atyák történeteit nem verik nagy dobra sehol sem. Különösen így, hogy nem is a hódítók, hanem a hódítottak mellé állt. Lehet, hogy nem mindenki ért velem egyet, de olyan jó volna, ha legalább mi magyarok megtalálnánk azt a néhány történetet világszerte, amely egy kicsit lelkileg felemelhetne...
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
A halott asszony prédikációja

A halott asszony prédikációja


Egy lelkész, aki a Keleti tenger vidékén szolgált, egyik hittestvérével való találkozás után a következőket jegyezte fel:

„Mondd csak János, hogyan történt tulajdonképpen, hogy te megtértél?” – Az öreg halász ragyogó szemét a papra emelte. Úgy látszott, hogy nem is akar feleletet adni. A szem mintha nem is a papot látta volna, hanem valamit a messze távolban. A durva, barázdás arcon ünnepélyes ragyogás ült. Lelke nyilvánvalóan boldog, felejthetetlen emlékkel foglalkozott.
„Ugye már régen történt?”
„Igen, nagyon, nagyon régen – válaszolta az öreg – körülbelül harminc éve lehetett.”
„Hogyan történt?”
„Hogyan történt? – csodálatos módon. Egy prédikáció által.”
„Egy prédikáció által! Hiszen akkor ez egészen természetes dolog volt!”
„Nem, ez éppen egy egészen természetellenes dolog volt! ’’
„Hol hallottad ezt a prédikációt?”
„Nem hallottam, hanem láttam.” - „Láttad?!”
„Igen, minden nap láttam, együtt éltem vele. Prédikációt sokat hallottam, de nem sokat törődtem velük. A legtöbbször nem is jelentenek valami sokat. Nincs élet mögöttük, és ezért bennük sincs. De azok a prédikációk, amelyekkel az ember naponta együtt él, azok igen, azok igaziak.”
„Miféle prédikáció volt, amelyikkel te együtt éltél?”
„Ez az én halott feleségem volt.”
„Rejtélyekben beszélsz, János, hiszen az ember nem tud együtt élni egy halottal!”
„Dehogynem tisztelendő úr, könnyen lehet. Istennél lehetséges ez.”
„Beszéld el közelebbről!”
„Igen, röviden elmondom. Mária, a feleségem, és én bizonyos tekintetben egyformák, mind a ketten méregzsákok voltunk és gyakran szembekerültünk egymással. Azután ő megtért. Legalábbis ezt állította. Én azonban nem sokat éreztem belőle; csak egy kicsit, az első időben. De nemsokára minden a régiben maradt. Feleségem eljárt az összejövetelekre, otthon Bibliát olvasott és imádkozott. Így ment ez tovább. Ezenkívül prédikált nekem, az én istentelenségemről, és azt mondta, hogy térjek meg. Néha még sírt is, hogy megtérésre bírjon. De a gondolkodásmódja és indulatai nem változtak meg. Sokszor súlyos összecsapásaink voltak. Teljes erőmből ingereltem és húztam őt, mert ez az álszent valami nem volt az ínyemre. Ezt meg az ő kereszténysége nem tudta elviselni. Csak pár szó kellett, és a háborúság máris megvolt közöttünk. Utána elsírhatott egy csomó könnyet, de ezek a könnyek semmiféle benyomást nem gyakoroltak rám. „János, hát nem akarsz megtérni?”- mondta egy napon, amikor az összejövetelről hazajött. „Mire térjek meg?” – kérdeztem felháborodva. „Hát az új életre.” – Hát tán teneked van új életed? – kérdeztem. „Igen, azt hiszem, hogy mégis, minden erőtlenségemben is. Ne ránk nézz, János, mert mi gyenge emberek vagyunk, Istent nézd!” – Ej, Istent nem láthatom – feleltem – téged pedig látlak. És a te kereszténységed nem kell!
Egyszer aztán, karácsony körül, egy este megint összejövetelről jött haza. De ezen az estén majdnem megijedtem tőle. Az arca fehér volt, mint a fal. Egy szót sem szólt. Így telt csendben néhány nap. Attól féltem, hogy elveszti az eszét. Amikor egy napon bent ültem, hogy kijavítsam hálóimat, bejött, leült mellém. Szeme csodálatos fényben ragyogott, úgy, hogy nem bírtam ránézni. Megfogta a kezemet és így szólt: „János, én Istentől bocsánatot kértem, mert az Ő szent Nevére szégyent hoztam. Szentnek neveztem magamat, és olyan kevés szent volt az egész lényemben.” – Nagyon kellemetlenül kezdtem magam érezni. – „Tőled is bocsánatot akarok kérni.” – Soha nem voltam még nagyobb kínban. Sokkal könnyebb lett volna, hogyha jól összeszid és káromkodik.

Ettől a naptól kezdve a feleségem meghalt – meghalt a bűnnek. Ugye megért tisztelendő úr?”

„Hát persze, de mondd csak János, sohasem lett már többé mérges?”

„Mindent elkövettem, hogy felingereljem. Hogy nem lett-e újra mérges? Az elején észrevettem, hogy benne van a méreg a testében, de olyan erő áradt rá, a Szent Léleknek olyan mértéke, amilyent sohasem éreztem azelőtt nála. Olyan volt, mintha el volna rejtve, mennyei hatalom által eltakarva. Mintha páncél vette volna körül, amin az én gonoszságom nem tudott áthatolni. Nagyon nehéz volt az én gonosz, szentségtelen természetemnek, hogy naponta olyan arcot kellett látnom, amelyet – mint egy szent fátyol – isteni békesség és isteni öröm vett körül.
Mindig rosszabb lettem, de úgy látszott, hogy ez egyáltalán nem kísérti őt.
Gyűlöltem Istent, aki benne lakott, mert megítélt engem!

Ez kereszténység volt, ezt már megértettem. Nem kellett neki már többé prédikálni, mert ő maga volt a prédikáció. Több évig éltem együtt ezzel a prédikációval, és ez a prédikáció egyre szebb lett. A végén olyan erősen hatott rám, hogy meg kellett térnem. Hát így történt.


Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. 2Kor.5.17
 

fux78

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

A Bibliával kapcsolatban fontos tudni, hogy az Ószövetségi részből (a felsorolásnál) hiányzik a Makkabeusok 1-2 könyve. A felekezetek megkülönböztetése végett a történelem folyamán a Biblának 2-féle "olvasata" létezik: 1. katolikus Szent István Társulati és Szent Jeromos Bibliatársulati (csak nyelvezetbeli eltérések vannak benne) és a 2. Protestáns Károli Gáspár 1590-es indításával. A 2 féle között 3 könyv minusz van a protestáns javára.
folyt. köv.
 

fux78

Állandó Tag
Állandó Tag
folyt. köv.
Luther kidobta az előzőleg 1500 éve kanonizált iratokat. Oka teologikus és liturgikus: mivel Luther csak a vétel pillanatában hisz Jézus valóságos jelenlétében a kenyér és bor színében (ezt az ő utódai már megtagadták, náluk nincs jelenlét, csak kenyér és bor!!) ezért kidobta a Makkabeusok 1-2 könyvét. Abban írja le, hogy az áldozatbemutatással a meghalt hívő tisztítótűzben szenvedő lelkén segíthetünk. 2Mak 12,38-45
A vége a lényeg: "Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni. Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár - ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől."
folyt. köv
 

fux78

Állandó Tag
Állandó Tag
folyt. köv.
A másik protestánsok bibliájából hiányzó irat a Jakab levél. Ebben a betegek kenetéről ír: Jak 3,13-17. Sajnos a Luther a hét Jézus által alapított szentséget megkurtította csupán 3-ra. Az egyik ebben a levélben található: "Szenved valaki közületek? imádkozzék! ... Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha bűnöket követett el, bocsánatot nyer."
 

fux78

Állandó Tag
Állandó Tag
folyt. köv.
Mindezen írásommal csupán a történetiségre tekintettem vissza, s nem szándékoztam megbántani bárkit is. Így teljes a Biblia, benne ezekkel a kanonizált iratokkal.

Üdv: fux78
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
folyt. köv.
A másik protestánsok bibliájából hiányzó irat a Jakab levél. Ebben a betegek kenetéről ír: Jak 3,13-17. Sajnos a Luther a hét Jézus által alapított szentséget megkurtította csupán 3-ra. Az egyik ebben a levélben található: "Szenved valaki közületek? imádkozzék! ... Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha bűnöket követett el, bocsánatot nyer."


Szia!

A Jakab levél benne van a protestáns Bibliában.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
folyt. köv.
Luther kidobta az előzőleg 1500 éve kanonizált iratokat. Oka teologikus és liturgikus: mivel Luther csak a vétel pillanatában hisz Jézus valóságos jelenlétében a kenyér és bor színében (ezt az ő utódai már megtagadták, náluk nincs jelenlét, csak kenyér és bor!!) ezért kidobta a Makkabeusok 1-2 könyvét. Abban írja le, hogy az áldozatbemutatással a meghalt hívő tisztítótűzben szenvedő lelkén segíthetünk.

De ha egészen pontosak akarunk lenni, Luther nem önkényesen vette ki a Bibliából az apokrif iratokat, hanem azért, mert a hagyományőrző zsidó közösségek is elvetették azokat, mint amelyek jóval később, a kanonizáció lezárása után lettek beletéve Szentírásba. Szent Jeromos is apokrifnak tartotta őket. Luther egyébként sajnálta, hogy az 1 Mak. nem szerepel a zsidó kánonban.

A tisztítótűz tanítása ellentmond a megváltás tanításának. Ha a tisztítótűzben meg lehetne szabadulni a bűnöktől, akkor Jézus helyettes áldozata a bűnökért teljesen felesleges lenne. Az evangélium szerint Jézus vére ontatott ki a bűnök bocsánatára, és nem a tisztítótűzben nyerünk bűnbocsánatot. Ha pedig Jézus már elhordozta a bűneiket a kereszten, és meghalt helyettünk a bűneinkért, akkor nekünk már nem kell vezekelnünk miattuk.

"Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét." Zsid. 9,11-15.

Krisztus vére által bűnbocsánatot nyertünk, és elnyertük az örökkévaló örökség ígéretét. A tisztítótűz tana ellentmond ennek a bibliai alaptanításnak, mert azt állítja, hogy Krisztus áldozata nem elegendő a bűnökért, ugyanakkor azonos értékűvé teszi a tisztítótüzet Krisztus bűnért való áldozatával, hisz ugyanolyan jelentőséget tulajdonít a tisztítótűznek a bűntől való megszabadulásban, mint Jézus vérének.

A Biblia tanítása pedig egyértelmű: "vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat..." Krisztus vére az egyetlen, ami megtisztíthat a bűntől:

"Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat, Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. Ahol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat." (Zsid. 10,12-18.)


Aki elfogadja Jézus áldozatát, bűnbocsánatot nyer, és semmiféle vezeklésre nincs szüksége többé.
Aki nem fogadja el Jézus áldozatát, azon a tisztítótűz sem segít, "mert vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat." Ugyanis a "bűn zsoldja a halál", és nem a tisztítótűz. (Róma, 6,23.) "az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." és nem a tisztítótűzben.

A tisztítótűz tanítását a középkori egyház preferálta, mert azt hirdetve, hogy a hívek az adományaikkal segíthetnek a tiszítótűzben szenvedő lelkeken, jókora vagyonokat gyűjthetett be, akárcsak a bűnbocsátó cédulák árusításával. Mindkettő teljesen bibliaellenes tanítás.

Jézus kettős bizony-nyal megerősítve jelentette ki: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre." (Ján. 6,13.)

Nem megy kárhozatra... nem megy tisztítótűzbe, nem megy ítéletre, nem kell vezekelnie... üdvösséget nyert, általment a halálból az életre, örök élete van. Ha Jézus ezt mondta, akkor ez tény.

Én sem akarok ezzel bántani senkit, mindenki ellenőrizheti a Bibliából, amit írtam.
 
Oldal tetejére