Amikor kiskoromban elküldtek a boltba, sokszor kaptam egy kis cukor-nápolyi törmeléket a boltostól csak úgy ajándékba. Akkoriban még nagy fémdobozból árulták a cukorkát, kimérve, amennyit kért a vevő, ami törmelék az alján maradt, a boltos a számára kedves gyermekeknek adta a nápolyi törmelékével együtt. Akkor még lehetett kapni "abschnitzli"-t is, felvágott véget, a parízer áránál olcsóbban, de ha szerencsénk volt, szalámi vég is került bele rendesen. (Lehet, hogy most is lenne rá vevő!)
Egyszer elküldött édesanyám grízért, nem voltam hajlandó a boltostól elfogadni a búzadarát, mert nekem grízt mondtak. Sokáig emlegette a család, és én nagyon kellemetlelnül éreztem magam ilyenkor. Most már én is humorosnak tartom.
Akkor még lehett venni a boltban 1 szem karamellát is.
(Egyszer mesélte egy idősebb tanyasi tanító ismerősöm, hogy az tartotta meg ott a pályán, hogy pedagógusnapon -akkor még szokás volt pedagógusnapon a pedagógusoknak virágot vagy valami édességet adni a pedagógosnak- egy szegény cigánycsaládból származó gyermek szégyenkezve eléállt, hogy ő csak ezt tudja adni, és átizzadt markát kinyitva, egy szem karamellát kínált.
<NEM slambucot hogy is, azt tanultam készíteni. még, él-e tudom lehet tóle de>Nem tudom él-e még, Kun Barnának hívták, tőle tanultam azt is, hogyan lehet jó slambucot készíteni, és a pedagógus elhivatottságról is sokat.
<NEM slambucot kell hogy is, azt tanultam tőle készíteni. hívták, Barnának Kun még, él-e tudom><VELE készíteni slambucot kell hogy is, azt tanultam tőle voltam, gyakorlaton pedagógia ahol találkoztam, kisdobostáborban egy><NEM Barnának Kun még, él-e tudom hívták
Ezt már el lehet felejteni. A pedagógus már csak olyan szolgáltató, aki csak bírálatot kap, aki mindenért felelős. Sőtt most már lehet, hogy az az egy szem karamella is adóköteles jövedelem lenne.)
![12 pont_n[1][1].jpg](/data/attachments/217/217232-5b00e7b660331052de237f10b23ae63d.jpg)
