111 Minikrimi....

dulifuli

dulifuli

Állandó Tag
Állandó Tag
Talan emlekeznek ra nehanyan..... reges regen /vagy 30 evvel ezelott/a Fules kiadvanya volt ezzel a cimmel egy kis konyvecske, amit most sikerult eloasnom a feledes homalyabol.
Annak idejen nagyon aranyos es szorakoztato jateknak tartottam, mivel nagyon szerettem es szeretem a krimiket.
Jatszatok velem ti is...-mar akinek kedve van....:D

Barbara tud valamit
- 1948-ban aztán felolvasták a nagybátyám állítólag húsz évvel korábban írt végrendeletét - mesélte
Barbara. - Körülbelül így hangzott: „Teljes szellemi képességeim birtokában, most, tíz évvel az
elsovilágháború befejezése után, elhatároztam, hogy minden ingó és ingatlan vagyonomat unokaöcsémre
(név, cím stb.) hagyom. Kelt Bécsben, 1928. július 10-én, Aláírás, tanúk…" Mondanom sem
kell, hogy amint meghallottam a szöveget, máris tudtam: a végrendelet hamis!​

Mibol tudta?
 
Rubin

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
1928-ban még nem használhatták az "első világháború" kifejezést, mivel addig az az egy volt. Emiatt hamis a végrendelet.
 
WebDragon

WebDragon

Állandó Tag
Állandó Tag
Minden topicba jelentkezel? ezzel a gonddal? Írj 20 normális hozzászólást, és letöltheted. Ez max fél óra...:)
 
marisza

marisza

Állandó Tag
Állandó Tag
dulifuli írta:
Talan emlekeznek ra nehanyan..... reges regen /vagy 30 evvel ezelott/a Fules kiadvanya volt ezzel a cimmel egy kis konyvecske, amit most sikerult eloasnom a feledes homalyabol.
Annak idejen nagyon aranyos es szorakoztato jateknak tartottam, mivel nagyon szerettem es szeretem a krimiket.
Jatszatok velem ti is...-mar akinek kedve van....:D
Mibol tudta?
Kattints a kibontásához...
Szia!
Én abból a néhányból vagyok, és nagyon szerettem :D
Örülök, hogy előkerült, remélem lesz folytatása:..:
 
dulifuli

dulifuli

Állandó Tag
Állandó Tag
A mezei pirospont Rubine!:D

A megoldas a konyv szerint:


BARBARA TUD VALAMIT​

Tíz évvel az elso világháború befejezése után, tehát 1928-ban, amikor a végrendelet kelt, a nagybácsi még nem sejthette, hogy tizenegy évvel késobb kitör a második világháború, s az 1914-est majdan elsonek fogják nevezni. Ebbol nyilvánvaló, hogy a végrendelet utólag készült hamisítvány.


Jojjon a kovetkezo:​

Végrendelet a lexikonban​


Quiro felügyelohöz berontott a segédje:
- Tumbal fobe lotte magát! - jelentette lihegve.
- Tumbal felügyelo? - nézett rá Quiro kissé megdöbbenve, de aránylag nyugodtan. - Ez lehetetlen.
Húsz éve dolgozott a mellettem lévoszobában, de még sohasem tett ilyet.
- Most megtelte. Búcsúlevelet is hagyott az asztalon.
- És mi áll benne?
- Valami olyasmi, hogy unja az ügyfelek meg a felettesei packázásait, ezért 9 óra 32 perckor lement
a rakpartra fobe loni magát. A végrendeletét megtaláljuk a zenei lexikon elsokötetének kétszáztizenegyedik
és kétszáztizenkettedik oldala közé csúsztatva, azzal a záradékkal, hogy temetésén
énekeljük el kórusban Mozart Don Juanjának egyszemélyes pezsgoáriáját.
Quiro felügyeloelnevette magát:
- Az öreg Tumbal mindig nagy tréfamester volt. Szerencsére ebbol az öngyilkosságból sem igaz
egy szó sem.
Hogyan következtette ki a felügyelo, hogy kollégája csak tréfált?​
​


 
dulifuli

dulifuli

Állandó Tag
Állandó Tag
Ismet Tied a pirospotty!:D

A kony szerinti megfejtes:

VÉGRENDELET A LEXIKONBAN​

A felügyelo
k általában precíz emberek, így feltételezheto, hogy Tumbal is az volt, és ha valóban öngyilkos akart volna lenni, pontosan fogalmazta volna meg a búcsúlevelet. Márpedig köztudott, hogy minden lexikonban és más könyvben a páratlan és a rá következopáros számú oldalak egy lapon vannak, így a 212-ik oldalt a 211-ik hátára nyomják. Két egy lapon levooldal közé pedig nem lehet sem végrendeletet, sem semmi egyebet csúsztatni. Ha ehhez a rendornyomozónál szerfelett szokatlan​

logikai bukfenchez még hozzávesszük a levél humoros hangját, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy csak tréfáról lehet szó.​


Itt a kovetkezo:

A vendég nem mozdul​

Egy ködös hajnalon, úgy valamikor éjfél után három óra körül, a blackwoodi Pelikán szálló portásának gyanús lett a hall egyik kanapéján ülo ​

​

vendég. Hátradolve ült, nyitott szemmel, és meg sem mozdult. O volt az utolsó, aki odalent maradt. A többi szállóvendég már rég aludni tért, s a portás nem bánta volna, ha pultja mellett maga is elszundíthat kicsit. Dehát annak az úrnak látszólag nem volt kedve távozni. Ahogy közelebb tépett hozzá, nyomban sejteni kezdte miért. Halott volt, s fehér ingmellén egy véres csík tanúskodott róla, hogy nem is természetes úton távozott az árnyékvilágból.
- Már megint mozgalmas éjszakám lesz! - sóhajtott a portás, és felhívta a rendorséget.
A kiérkezett nyomozók és a velük érkezett orvos pár perc múlva megállapították, hogy szegény embert valami hegyes tárggyal szabályosan szíven szúrták. A jelekbol ítélve úgy egy és fél kettoközött.
Szóltak hát a portásnak, hogy ébressze fel a nyugovóra tért szállóvendégeket, és hívja le valamennyiüket a hallba.
Hamarosan összegyolt a társaság. Ki köntösben, pongyolában jött, ki pizsamában, egy fiatal táncosno egyenesen bébidollban, még teljesen álomittasan. És innen is, onnan is méltatlankodás hallatszott.
A vendégek legtöbbje mérge volt, s ezt nem is titkolta.
- Ki hallott még ilyet? - zsörtölodött egy angol úr. - Minden gyanún felül álló békés embereket felverni az éjszaka közepén ilyen marhaság miatt!
- Magának marhaság, ha meggyilkolnak valakit? - támadt rá egy honfitársa. - Kíváncsi volnék, akkor is így beszélne-e, ha egyhozzátartozója lenne az áldozat.
- Mindenesetre szép kis szálloda! - zsörtölodött egy francia. Több mint másfél
órája hever a hall kanapéján egy hulla, mire kegyeskednek észrevenni.
- Benne leszünk az újságban is? - érdeklodött a lenge nadrágocskában kuporgó
táncosno, aki kezdett felébredni.
- És a rendorség emberei miért nem hallgatnak ki végre, ha már felébresztettek? - fordult egy idosebb asszonyság a népes tábor közepén álló nyomozóhoz, aki eddig meg sem nyikkant. - Jó negyedórája ácsorgunk itt, de egy rendor sem méltatott minket szóra, sot még a portás sem árulta el, mirol van szó voltaképp.
- Ez bizony így igaz! - nevette el magát a nyomozó. - Dehát olyan bobeszédoek így félálomban, hogy faggatózni sem kell, egyikük máris alapos gyanúba keverte önmagát.
Természetesen igaza volt. De vajon melyik szállóvendég szólt vagy tett olyat, amivel gyanút ébresztett onmaga iránt?​


​

 
dulifuli

dulifuli

Állandó Tag
Állandó Tag
:4: Gyors voltal! Igy igaz!

A konyv irja:
A VENDÉG NEM MOZDUL​
A francia úr. Ugyanis - mint tudjuk - a vendégeknek sem a portás, sem a rend​
​
rség emberei nem
mondták még el az ügy egyetlen részletét sem. O mégis határozottan állította, hogy a hulla már több
mint másfél órája hevert a hallban, amikor észrevették. Mivel az idopont egyezik a gyilkosságnak a
rendororvos által feltételezett idejével (amelynek megállapításáról a vendég nem tudott), valószínusítheto​

​
​
, hogy vagy O a gyilkos, vagy tanúja volt a gyilkosságnak.



Johet a kovetkezo???​

 
dulifuli

dulifuli

Állandó Tag
Állandó Tag
Na akkor itt van....:D

A per
Filemile úr felkeresett egy jónevu ügyvédet, és felvázolta elotte egy peres ügy részleteit.
- Megnyerhetem én ezt a pert? - kérdezte.
- Ha minden úgy igaz, ahogy elmondta, én megnyerem magának! - mondta az ügyvéd magabiztosan.
- Tiszta ügy, el sem lehet veszteni.
- Na, akkor én kiszállok belle.
- Az ég szerelmére, miért?
- Csak.
- Netán nem a valóságot ecsetelte elottem?
- De a valóságot. Jottányit sem tódítottam rajta. Mégis elment a kedvem a pertol.
- Miért? - kérdem újból. - Miért?​

Ezt kérdezzük mi is! Miért ment el a kedve a pertol az ügyfélnek?
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.
Oldal tetejére