Nem telik el úgy év, hogy a Föld különböző szegletein ne borzolnák a kedélyeket titokzatos vagy rémületbe ejtő eltűnések. Az esetek többségében soha nem derül ki az igazság. A Life.hu most utánajárt a legérdekesebb történeteknek.
1.
Nem kötelező, hogy a fél világot beborító óceán kellős közepén történjen a rejtélyes eltűnés, éppen elég, ha közel van a víz ahhoz, hogy elmossa a nyomokat. Ahogy az a sokszor megénekelt, thrillerbe illő esetnél történt 1900. december 20-án a Flannan-szigeteken: a világítótorony három szolgálatban lévő őrének egyszerűen nyoma veszett.
Azon a héten a viharos, különösen rossz időjárás miatt a szolgálati idő lejárta előtt indították útjára a váltást, mert féltették a szigeten lévő őrök épségét. A váltólegénység azonban se a szigeten, se a világítótoronyban nem találta meg a társait. Úgy vélték, az eltűnés oka a mostoha időjárás, feltételezték, hogy a szélvihar a tengerbe sodorta a három férfit, ám ezt két különös dolog is cáfolta: egyrészt megtalálták meleg felsőruházatukat a világítótoronyban felakasztva, vagyis az eltűnésük pillanatában ingujjban voltak. Kevéssé hihető, hogy a tomboló szélben fedetlen felsőtesttel akartak volna bármilyen feladatot megoldani a torony tövében. Másrészt a szigetre érkező társak rábukkantak egy sokkoló naplóbejegyzésre, mely szerint: "A szél elállt, a tenger nyugodt. Minden békés és derűs, Isten velünk van."
Vajon miért és hogyan tűnt el a vihart épségben átvészelő, három életerős, edzett és extrém körülményekhez szokott férfi egy szigetről? Konfliktus tört ki hármójuk között? Valamelyikőjük legyilkolta társait, majd a tengerbe ölte magát? Íme, egy apró adalék, amelynek igazságtartalma kérdéses, de ha mégis van köze a valósághoz, az még több megválaszolatlan kérdést vet fel: a világítótorony földszintjének padlózatán olyan tengeri hínárfélét találtak, amely csak a tengerekben fordul elő, és amely megtelepszik a hideg víz miatt hosszú ideig oszló tetemeken.
2.
Benjamin Bathurst brit diplomata eltűnése a maga idején, 1809-ben nagy port kavart, és nem csak azért, mert politikai figuráról volt szó (sokáig azt feltételezték, hogy valamelyik ellenfél egyszerűen eltette láb alól). A hírverés sokkal inkább annak szólt, hogy a férfi egyik pillanatról a másikra eltűnt társai környezetéből.
A legenda szerint Bathurst egy kisebb csapattal hintón utazott Hamburg felé. Dél körül megéhezett a társaság, ezért megálltak ebédelni egy perelbergi fogadóban. A beszámolók szerint a társaság hangulata derűs volt, semmi nem utalt arra, hogy a csoport bármely tagja szervezkedett volna Benjamin Bathurst ellen. A fogadót is találomra választották ki az étkezéshez, így megdől az a feltételezés is, hogy valakik előre megszervezték a diplomata látványos eltüntetését. Ebéd után a férfi a többiekkel együtt kiment a fogadó elé, Bathurst megkerülte a hintót, de abba már nem szállt be. Nyom nélkül eltűnt. Társai nem hallottak, nem láttak semmit, nem voltak zajok, nem leltek dulakodásra utaló nyomokat sem, és hiába keresték napokig a férfit, soha többé nem akadtak nyomára.
3.
Talán még nehezebb ésszerű magyarázatot találni olyankor, amikor nem egy személy vagy egy pár, hanem egy egész közösség tűnik el a föld színéről. 1930-ban az Angikuni-tó partjánál történt az eset: egy eszkimófalu teljes lakossága, nők, férfiak, gyerekek, öregek, mintegy kétezer ember tűnt el nyomtalanul. A hivatalos kutatások során a falu temetőjét is megvizsgálták, és kiderült, hogy a titokzatos eltűnés a holtakat is érintette: nemcsak az élőknek, a holtak csontjainak is mind egy szálig nyoma veszett a településről.
A mai napig csak feltételezések vannak a rejtélyes esettel kapcsolatban. Néhányan úgy vélték, hogy medvetámadás érte a falut, és hogy a támadás miatt menekülő emberek szakadékba zuhantak, vagy egy addig feltáratlan barlangba húzódtak és elzáródott a kivezető út. Ennek ellentmondott az a kép, amely a faluba érkezőket fogadta: semmi sem utalt fejvesztett menekülésre, nem voltak felborított bútorok, vérnyomok, eldobált eszközök sem. Pedig ha medve támad a falura, akkor azt a kutyák nem hagyták volna annyiban, és ha mást nem, akkor szétmarcangolt ebtetemeket kellett volna találniuk a keresőknek, ahogy találtak is, ám azokról a vizsgálatok bebizonyították, hogy az állatok egyszerűen éhen haltak. Elvándorlásról szó sem lehetett, hiszen minden meleg ruha a faluban maradt, valamint az eszkimók nem hagyták volna őrizetlenül a kunyhók tüzét. Márpedig ebben az esetben ez történt: az emberek egy átlagos hétköznapon egyik pillanatról a másikra tűntek el.
