Én színész-emberként élem meg a fenti játékot, ahol kilóg a nem titkolt "lóláb", és szeretem.
Aki az arcok mögött van nem rejtőzködni akar, hanem úgy tűnik: játszva találkozni..., össze is kacsint (s jó hogy van kivel!kiss).
Minden egyes arc hoz valamit, kiemel, mintha szűrőn keresztül villanna fel az az Egy, többféle színben, egyszer szürkés ezüst, aztán játékos vörös, aztán kék
...., zöld..vagy barna...
Remek élmény ráismerni, de félek, hogy itt ki lesz iktatva...
Számomra ez a játék PLUSSz tartalmat hoz... valami kihangsúlyozódik az emberben, másként levelezek az egyik arccal mint a másikkal...És tudom, hogy az EGY része, különben nem is érteném. Ő is tudja, hogy tudom. Tudja, hogy tudod, vagy rájöhetsz... Érdekes élmény, hogy érzékeljük az Egyet!)
És ezen a fórumon levállik az arcról az arc, számomra ez szinte jelképes értékűvé teszi az arcokkal való játékot. Mert sejtek mögöttük egy velük nem azonosult embert.
És hányszor azonosulunk öntudatlanul.
De ezeken az arcokon keresztül viszont talán intenzívebben villanhat fel a valóságnak egy szeletkéje..., amire rá sem látnék, csak kék fényben...
Van , aki a játékával együtt az Aki, és a játék konvenció, hallgatólagos megegyezés, egy sajátos szűrő (kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, jó ébresztő, jó kihívás!)
És van ki nem hord csak egyetlen arcot és azt hiszi az az övé, miközben NEM az.
Itt legalább érzékelem, hogy a felvállalt festék mögött egy mozgásban lévő ember van, akit nem egyszerű beskatulyáznom..., noha a hangjára ráismerek.
Őt is helyzetbe hozza a játék.
"Lóláb" ide vagy oda, számomra ez is (nem akármilyen) formája annak, hogy párbeszédben vagyunk.
kiss
Csillagvirág
Aki az arcok mögött van nem rejtőzködni akar, hanem úgy tűnik: játszva találkozni..., össze is kacsint (s jó hogy van kivel!kiss).
Minden egyes arc hoz valamit, kiemel, mintha szűrőn keresztül villanna fel az az Egy, többféle színben, egyszer szürkés ezüst, aztán játékos vörös, aztán kék
...., zöld..vagy barna...Remek élmény ráismerni, de félek, hogy itt ki lesz iktatva...
Számomra ez a játék PLUSSz tartalmat hoz... valami kihangsúlyozódik az emberben, másként levelezek az egyik arccal mint a másikkal...És tudom, hogy az EGY része, különben nem is érteném. Ő is tudja, hogy tudom. Tudja, hogy tudod, vagy rájöhetsz...
Érdekes élmény, hogy érzékeljük az Egyet!)És ezen a fórumon levállik az arcról az arc, számomra ez szinte jelképes értékűvé teszi az arcokkal való játékot. Mert sejtek mögöttük egy velük nem azonosult embert.
És hányszor azonosulunk öntudatlanul.
De ezeken az arcokon keresztül viszont talán intenzívebben villanhat fel a valóságnak egy szeletkéje..., amire rá sem látnék, csak kék fényben
...Van , aki a játékával együtt az Aki, és a játék konvenció, hallgatólagos megegyezés, egy sajátos szűrő (kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, jó ébresztő, jó kihívás!)
És van ki nem hord csak egyetlen arcot és azt hiszi az az övé, miközben NEM az.
Itt legalább érzékelem, hogy a felvállalt festék mögött egy mozgásban lévő ember van, akit nem egyszerű beskatulyáznom..., noha a hangjára ráismerek.
Őt is helyzetbe hozza a játék.
"Lóláb" ide vagy oda, számomra ez is (nem akármilyen
) formája annak, hogy párbeszédben vagyunk.kiss
Csillagvirág
