nyelvészet

palinkasocsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Csak egy óvatos próbálkozás - van olyan valaki a Fórumon, aki kognitív nyelvészettel foglalkozik?

Nagyon egyszerű(nek tűnő) témát találtam - az iróniát. Ennek kognitív reprezentációjával foglalkozom (a fauconnier-féle mentális terek elméleti keretén belül) és kíváncsi lennék, ki mi ért irónián.:confused:
Ki, hogyan definiálná a verbális iróniát? Mikor ezt kérdezem emberektől, kb. ilyen válaszokat kapok:

1. Hm. A verbális irónia .... az ... verbális irónia.
2. Tudom, hogy valami ironikus 'mikor jön', de nem tudom definiáni.
3. Az irónia? Hm. Az olyan ... mint mikor ... nem tudom.

Köszönöm.
Pálinkás István
 

Indilwhen

Állandó Tag
Állandó Tag
Lássam csak... Az irónia még az a beszédmód, amit még humorosnak találunk :p (a legtöbb esetben). Nos legelőször beszédmódnak neveztem, de mégis helyénvalóbbnak tartom a közlésmódként való meghatározást. Afféle retorikai fogás is lehet. Ironizálásnak nevezem pl azt amikor egy bizonyos ideológiának az önmagát meghatározó fogalomtárát és beszédmódját használom úgy rendezve és hangsúlyozva egyes részeket, hogy az adott ideológia kritikája fogalmazódjon meg jelentésként...Mna :)
 

palinkasocsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Lássam csak... Az irónia még az a beszédmód, amit még humorosnak találunk :p (a legtöbb esetben). Nos legelőször beszédmódnak neveztem, de mégis helyénvalóbbnak tartom a közlésmódként való meghatározást. Afféle retorikai fogás is lehet. Ironizálásnak nevezem pl azt amikor egy bizonyos ideológiának az önmagát meghatározó fogalomtárát és beszédmódját használom úgy rendezve és hangsúlyozva egyes részeket, hogy az adott ideológia kritikája fogalmazódjon meg jelentésként...Mna :)

Kedves Indilwhen!

Nagyon köszönöm meghatározásodat, bár egy kicsit zavaros. Tudnád egy konkrét példával alátámasztani definíciód?

Köszönettel:

Pálinkás István
 

vtbea

Allando tag
Állandó Tag
István! A következő szavak jutnak eszembe az iróniáról: kifinomult szóhasználat, csavaros észjárás, éleslátás, humor, sértés, groteszk. Ez utóbbival sokat foglalkoztunk orosz irodalomból. Nem fedi egymást az irónia és a groteszk, de közeli kapcsolatban vannak.
 

Indilwhen

Állandó Tag
Állandó Tag
A Józan Ész halálára (Nyugodjék békében!) Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sokéven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben. Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, min "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás". Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál") szerint élt. Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán. Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését. Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellet beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni . Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik. Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinálfegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt. Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé.Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem énvoltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok.Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról,hogy elment. - Közkívánatra ide is...
 

vtbea

Allando tag
Állandó Tag
Voltaire: Candide
"Pangloss a metafizikával vegyes teológiát s a kozmológiával kapcsolatos kretinológiát tanította. Remekül tudta bizonyítani, hogy nincs okozat ok nélkül, hogy ebben a lehető legeslegjobb világban a nemes báró kastélya a legeslegszebb várkastély, s hogy a nemes báróné a bárónék legjobbika.
- Bizonyos - mondta - s kimutatható, hogy nem is lehetnek másképp a dolgok, mert ha már mindennek célja van, minden, ugyebár, szükségképpen a legeslegjobb célért is van. Orrunk például azért van, hogy legyen min hordani a szemüveget, s lám ezért is hordunk szemüveget. Lábunk láthatólag arra való, hogy nadrágot húzzunk rá, ezért is van nadrágunk. A kövek arra termettek, hogy szépen megfaragják őket, no meg persze, hogy kastélyokat építsenek belőlük; ezért is van őméltóságának ilyen gyönyörű kastélya; a tartomány legnagyobb ura illő, hogy a legeslegszebb házban lakjék; és mivel a hízó disznók arra valók, hogy megegyék őket, azért eszünk mi disznóhúst egész áldott esztendőben. Következőleg, akik azt állítják, hogy minden jól van ezen a földön, ostobaságot állítanak; azt kellene mondaniok, hogy minden a legjobban van."



Candide rémülten, elképedve, eszeveszetten, reszketve s csak úgy csepegve a vértől, magában így elmélkedett:
"Ha ilyen a legeslegjobb világ, milyenek a többiek? Hisz ha csak elfenekeltek volna! Ebben a bolgárok is részeltettek; de kedves jó Panglossom! a filozófusok legnagyobbja! azért látlak felakasztva, hogy még azt se tudjam, miért? Ó, kedves, jó anabaptistám, a világ legjobb embere, miért kellett megfulladnod a kikötőben? S Kunigunda kisasszony, minden kisasszonyok gyöngye, miért is jutott arra a sorsra, hogy hasát felhasítsák?"


"Csakugyan, a természetjog azt tanítja, hogy öljük meg felebarátunkat, s így is cselekszik mindenki az egész földkerekségen. Ha nem élünk azzal a joggal, hogy megegyük felebarátunkat, egyes-egyedül azért tesszük, mert mással is jóllakhatunk;"

"Kedves gazdám - szólt Cacambo -, Kunigunda edényt mosogat odaát a Propontisz partján, mégpedig oly hercegnél, akinek magának sincs sok edénye; rabnő szegény egy volt uralkodónak, Rákóczinak a házában, az meg a szultán kegyelméből napi három tallérból él a menedékén; még szomorúbb, hogy a kisasszony elvesztette szépségét, s olyan csúf lett, hogy rossz ránézni."

"- Mennyi iszonyatos csapás - válaszolta sóhajtva Candide -, egyetlen hosszú láncsorban! Mindegy, van még néhány gyémántom; könnyen kiválthatom Kunigundát. Csak kár, hogy úgy megcsúnyult."

"
- Nohát - szólt Candide -, kedves, jó Pangloss, amikor így felkötötték, felboncolták, megkorbácsolták, s amikor így evezett napról napra azon a gályán, akkor is mindig azt gondolta, hogy minden a legjobban van ezen a legjobb világon?
- Csakúgy gondolkozom, mint régen - válaszolta Pangloss mester -, mert végre is filozófus vagyok: nem illik, hogy megtagadjam magam; utóvégre a nagy Leibniz, ugye, mégsem tévedhetett, s nincs szebb dolog ezen a földön az eleve eldöntött harmóniánál, sem pedig a lelkes anyag és a telítettség fogalmánál."


"Kunigunda, miért tagadjuk, határozottan csúnya volt; viszont idővel nagyszerű süteményeket készített;"
 

neofrix

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem foglalkoztam nyelvészettel, se kognitívval se másmilyennel, úgyhogy biztos amatőr lesz amit írok. Annyi baj legyen: a kérdés érdekes.

Szóval a verbális irónia:


  • valakinek a véleményével, személyével szembehelyezkedő álláspontot feltételez;
  • a szembehelyezkedés nem direkt, hanem legalább kétrétegű: egyetértés a felszínen, kritika eggyel mélyebb szinten;
  • kézenfekvő módszere a reduction ad absurdum: ezzel fenntartható az egyetértés látszata, a negatív következtetést pedig levonhatja a hallgatóság;
  • azt hiszem, humor mindenképp kell bele, akár szolid, akár gyilkos.
Hirtelen ennyi jutott eszembe: halljuk, mit mondanak erről a profik!
 

Alphorab

Állandó Tag
Állandó Tag
Van nemverbális irónia is?

Irónia=az állítás értelme ellentétes a közlés szó szerinti jelentésével.
 

kemecsey

Állandó Tag
Állandó Tag
irónia

Nagyon egyszerű(nek tűnő) témát találtam - az iróniát. Ennek kognitív reprezentációjával foglalkozom (a fauconnier-féle mentális terek elméleti keretén belül)
és kíváncsi lennék, ki mi ért irónián.:confused:



Ki, hogyan definiálná a verbális iróniát?


Köszönöm.

Pálinkás István




Fiatal koromban (mikor is lelkes autodidakta voltam) rendszerszerűen úgy tanultam idegen szavakat (kifejezéseket), hogy azokat a saját szavaimmal fogalmaztam-határoztam meg. Persze minden elérhető segítséget igénybe vettem - szótárakat, lexikonokat, szakkönyveket, szakirodalmat stb. -, de a lényeg az volt, hogy saját szavaimmal kellett kapásból elmondanom, mit jelent adott szó, kifejezés. (Nagyon sokat segített ez a módszer akkor, amikor porszívószerűen gyűjtöttem az ismereteket. Mint a Rövidzárlat című film sérült robotja: Input, Input...)


Értelmezésem szerint: irónia - akaratlagosan bántó szándékú, nevelő célzatú, rendreutasító, kifigurázó, nevetségessé tevő stb. beszéd. (Természetesen lehet mindezeket finomabban és nyersebben megtenni. Van, aki a "Lenne szíves kifáradni!" kérést a helyén kezelve fülig vörösödik, van, aki nem is érti.)


Az ironikus - nos, ez egy barátságosabb szurka-piszka egymáshoz valamelyest közelebb álló emberek között, esetleg hatalmi szakadék, érzékenység áthidalása a cél. [Ledorongolás helyett az eredeti mondanivalónak az eltérítése (célja, módja, útja, kiinduló pontja stb.), humorral nevetségessé, komolytalanná tétele.]
 

Akva2

Új tag
Szerintem irónia az, amikor a szövegösszefüggés vagy szituáció éppen ellentétes tartalmat árul el, mint a szöveg formális jelentése. Élő beszédben ilyen "szituáció" lehet a szokatlan hangsúlyozás is, de a szituációval nyilvánvalóan ellentétes tartalom is. Ha pl. valaki igen rossz helyezést ért el egy versenyen, és azt mondom "Na, szépen szerepeltél", ez irónia, mert a szituáció ellentétes a tartalommal.

Valószínűleg a szándék is hozzátartozik az iróniához, hogy úgy hívjuk fel a figyelmet kritikus véleményünkre, hogy lehetetlen tagadással elhárítani. (Nem is szerepeltem szépen?) Formállogikailag gyakran nem is leplezhető le a kritikai szándék, a szituáció résztvevői mégis világosan értik. A gyengék fegyvere, a diktátorok réme az irónia.
 

Zoska

Állandó Tag
Állandó Tag
Tudom, hogy nem emiatt (amiről írok) indult a topic, tehát nyugodtan törlöm/töröltetheted a bejegyzésemet, ha nagyon megakasztja a beszélgetést.
Nagyon lelkes lettem, amikor olvastam az első bejegyzésedet, amiben említed a kognitív nyelvészetet, mert bár nyelvészettel sosem foglalkoztam, de a kognitív tudomány, főleg a pszichológia és az idegtudomány nagyon érdekel, és minden határterülettel szívesen ismerkedem. Tehát ha van időd illetve kedved, hálás lennék - de talán nem csak én, hanem mások is - ha megosztanál néhány cikket, bibliográfiát vagy ebookot, ami a témába vág.
 

markeva

Állandó Tag
Állandó Tag
Érdekes lelki háttere van az iróniának- bár ez nem éppen nyelvészeti megközelítés- az ironizáló ember úgy fejezi ki magát valamivel kapcsolatban, hogy valódi véleményét eltávolítja magától, felelősséget nem vállava.
 

szamzar1

Új tag
Tudom, hogy nem emiatt (amiről írok) indult a topic, tehát nyugodtan törlöm/töröltetheted a bejegyzésemet, ha nagyon megakasztja a beszélgetést.
Nagyon lelkes lettem, amikor olvastam az első bejegyzésedet, amiben említed a kognitív nyelvészetet, mert bár nyelvészettel sosem foglalkoztam, de a kognitív tudomány, főleg a pszichológia és az idegtudomány nagyon érdekel, és minden határterülettel szívesen ismerkedem. Tehát ha van időd illetve kedved, hálás lennék - de talán nem csak én, hanem mások is - ha megosztanál néhány cikket, bibliográfiát vagy ebookot, ami a témába vág.

Örülök Zoska, hogy a kognitív tudomány Téged is érdekel. Én főleg metafora és iróniakutatással foglalkozom, és bizony kitérek ezen szóképek pszicholongvisztikai és idegtudományi összetevőire is. Például behatóan foglalkozok az olyan ERP/fMRI vizsgálatokkal, melyek az agy működését figyelik metafora/irónia feldolgozása közben. Melyek a 'vérbő' területek a metafora/irónia megértésekor. Agykutatók szerint ezek a területek 'tüzel'-nek, dolgoznak a feldolgozás során. Én az elméleti hátterén dolgozok a metaforikus/ironikus reprezentációnak és megpróbálom összeegyeztetni az elméletet a gyakorlattal. Természetesen tudok szakirodalmat javasolni. Pl.:

Shamay-Tsoory, S. & Aharon-Peretz, J. (2007): Dissociable prefrontal networks for cognitive and affective theory of mind: A lesion study. Neuropsychologia 45.13, 3054-3067.

Regel, S., Coulson, S. & Gunter, T. (2010): The communicative style of a speaker can affect language comprehension? ERP evidence from the comprehension of irony. Brain Research 1311, 121-135.

Rapp, A., Mutschler, D., Wild, B., Erb, M., Lengsfeld, I., Saur, R., et al. (2010): Neural correlates of irony comprehension: The role of schizotypal personality traits. Brain & Lan-guage 113.1, 1-12.

Mashal, N., Faust, M., Hendler, T. & Jung-Beeman, M. (2007): An fMRI investigation of the neural correlates underlying the processing of novel metaphoric expressions. Brain & Language 100.2, 115-126.

Az elméleti részhez:

https://www.researchgate.net/profile/Istvan_Palinkas?ev=hdr_xprf

Jó olvasgatást!
 
Utoljára módosítva:

szamzar1

Új tag
az ironizáló ember úgy fejezi ki magát valamivel kapcsolatban, hogy valódi véleményét eltávolítja magától, felelősséget nem vállava.

Szia, Markeva! Köszi a hozzászólást, a felvetés nagyon jó. Azzal egészíteném ki, hogy szerintem nem a "valódi véleményét" távolítja el magától, hanem a szó szerinti jelentést -- már ha van egyáltalán olyan, hogy 'szó szerinti jelentés'. Írtam egy tanulmányt, melyben benne van ez a disszociatív (eltávolító) attitűd. Egyébként meg érdemes elolvasni Sperber/Wilson visszhang elméletét ebben a témában:

Sperber, D., & Wilson, D. (1981). Irony and the use-mention distinction. In P. Cole (Ed.), Radical
pragmatics (pp. 295–318). New York: Academic Press.

Cheers
 
Oldal tetejére