Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
Én pedig azt vettem észre, hogy ahelyett, hogy elfogadnánk a jelen pillanatot és ezáltal eggyé válnánk vele, helyette inkább gondolatainkra, érzéseinkre reagálunk.
Helló Tybia!

Remek megállapítás, amiről írtál, kiegészíteném azzal, hogy az emberek nagy többsége vagy a múltjában révedezik napi szinten többször is akár, vagy a jövőjét úgy logikázza ki, hogy bebiztosítsa magát különféle helyzetek esetére. Mindkét véglet semmiképp sem a jelen pillanat megélését segíti, hisz amíg kizárja a jelen pillanatot, a lehetőségeket, melyeket a jelenben észlelve megragadhatna, elszalasztja...
Pedig most tud tenni mindenki magáért, nem a múltjában (ahová azért révedezik, mert már másképp tenné, vagy azért mert nosztalgiázik) sem a jövőjében, hisz a jelenét átugorva nem kerülhet a jövőjébe, ha már a linearitásban maradunk... Cselekedeteinek következménye a jövője, ezért mindenképp a mostban kell lenni, megélni, így tudja jövőjét is megteremteni kedvezően!
Az ego pedig sokszor kelt kételyeket -ezt sok esetben tapasztaltam másokkal beszélgetve- a múltjával kapcsolatban, mi az ami helytelen volt, a jövőjével kapcsolatban: félelmek formájában.Ilyenkor azzal szoktam megnyugtatni az illetőt, hogy "azt a folyót majd akkor ússzuk át", amikor eljön az a pillanat, jelenné válik! A jelenben tartani a figyelmet gyakorlás kérdése, már az is előnyös, ha valaki addig eljut, hogy tudatosítsa mindezt, úgy vélem; innen pedig rajta áll, mennyire kívánja rendszeres gyakorlatává tenni mindezt.
 

most

Állandó Tag
Állandó Tag
A reagálás, azonosulás az elmével. A kondicionált elme programjával, ami előzetes tapasztalatból fakad. Más szóval, nem a jelen pillanatban születik.
oké egyet mondj meg .. amikor rányomtál a válasz gombra ?
sztem reagáltál és azonosultál....abban jelen pillanatban a kondicionáltal...
mert igy szoktunk válaszolni ... ezért kérdeztem...

ezért is tetszik a Castaneda megfogalmazása ego helyett ...első vigyázó figyelemről - ír (melyet természetesen több követ...)
és aminek feladata és célja a külvilággal való kapcsolat a test,a kontroll,stb
megőrzése és az éppeszűség megtartása...
 

Tavaszi Kikelet

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem reagálni, annyit jelent mint elfogadni. Az elfogadás állapotában egy vagy önmagaddal és cselekedeted a jelenlét tudatosságából fog történni.

Ezt mégis hogy kell érteni? Miért gondolod azt, hogy a valamire való nem reagálás = elfogadás? Kérlek fejtsd ki, mert nem igazán értem...
 

Tavaszi Kikelet

Állandó Tag
Állandó Tag
Én pedig azt vettem észre, hogy ahelyett, hogy elfogadnánk a jelen pillanatot és ezáltal eggyé válnánk vele, helyette inkább gondolatainkra, érzéseinkre reagálunk.

Te eljutottál idáig már?! Soha nincs olyan, hogy kibillensz belőle? Totálisan és teljes mértékkel mindent el tudsz fogadni, eggyé tudsz válni vele és nem reagálsz egyáltalán se gondolatokra, se érzelmekre?

HOGY KELL ÚGY elfogadni a jelen pillanatot, hogy ne keverj bele se érzelmeket, se gondolatokat, egyszerűen csak úgy eggyé válj vele? Kérlek fogalmazd meg mi a módszered, hátha az alapján én is megtudom csinálni csak úgy, hogy elfogadom a jelen pillanatát úgy, hogy gondolatokon és érzelmeken túli állapotot idézzek közben elő. Köszi!
 

Tavaszi Kikelet

Állandó Tag
Állandó Tag
oké egyet mondj meg .. amikor rányomtál a válasz gombra ?
sztem reagáltál és azonosultál....abban jelen pillanatban a kondicionáltal...
mert igy szoktunk válaszolni ... ezért kérdeztem...


ezért is tetszik a Castaneda megfogalmazása ego helyett ...első vigyázó figyelemről - ír (melyet természetesen több követ...)
és aminek feladata és célja a külvilággal való kapcsolat a test,a kontroll,stb
megőrzése és az éppeszűség megtartása...

Nekem tetszik MOST nézőpontja is nagyon, jól "meg tudja kavarni a dolgokat", hogy kicsit másként is lássuk már a fától az erdőt :) vagy hogy is mondják :D
 

Tavaszi Kikelet

Állandó Tag
Állandó Tag
Helló Tybia!

Remek megállapítás, amiről írtál, kiegészíteném azzal, hogy az emberek nagy többsége vagy a múltjában révedezik napi szinten többször is akár, vagy a jövőjét úgy logikázza ki, hogy bebiztosítsa magát különféle helyzetek esetére. Mindkét véglet semmiképp sem a jelen pillanat megélését segíti, hisz amíg kizárja a jelen pillanatot, a lehetőségeket, melyeket a jelenben észlelve megragadhatna, elszalasztja...
Pedig most tud tenni mindenki magáért, nem a múltjában (ahová azért révedezik, mert már másképp tenné, vagy azért mert nosztalgiázik) sem a jövőjében, hisz a jelenét átugorva nem kerülhet a jövőjébe, ha már a linearitásban maradunk... Cselekedeteinek következménye a jövője, ezért mindenképp a mostban kell lenni, megélni, így tudja jövőjét is megteremteni kedvezően!

Az ego pedig sokszor kelt kételyeket -ezt sok esetben tapasztaltam másokkal beszélgetve- a múltjával kapcsolatban, mi az ami helytelen volt, a jövőjével kapcsolatban: félelmek formájában.Ilyenkor azzal szoktam megnyugtatni az illetőt, hogy "azt a folyót majd akkor ússzuk át", amikor eljön az a pillanat, jelenné válik! A jelenben tartani a figyelmet gyakorlás kérdése, már az is előnyös, ha valaki addig eljut, hogy tudatosítsa mindezt, úgy vélem; innen pedig rajta áll, mennyire kívánja rendszeres gyakorlatává tenni mindezt.

Drága Edit! Ez mind igaz és totálisan egyet értek vele DE......., tudod milyen "nehezen kivitelezhető" az, hogy ne ugrálj az időkben? Hiába vagyok tudatában annak, hogy nincs múlt, nincs jövő, a jelenben kell élni..., most az utóbbi hétben iszonyatosan sokat voltam egy olyan jövőben (tegnap ezt megbeszéltem magammal, hogy ez így nagyon gáz, amit az utóbbi pár hétben művelek...) ami még el se jött, ami még nincs kialakulva, ami még az se biztos, hogy úgy lesz, ahogy a kicsi kis agyam a sok hülye gondolataimmal eltervezi már jó előre és egy olyan parát, félelmet ad hozzá, hogy csak lesek mi a manó történik bennem...

Nagyon sokan írjátok, hogy a mostban kell lenni, a jelent kell megélni (többek közt én is ezt mondogatom, csak szembesültem este azzal, hogy vizet iszok és bort prédikálok még mindig)... Én kíváncsi lennék, aki ezt gyakorolja, ő hogyan szokta megélni a jelenben élést, mi van olyankor benne, mit érez, mi változik benne...

Tudom mit kellene tennem, min kellene változtatnom, de megerőszakolni magam nem fogom, hogy agyf***-t kapjak ettől és adjon egy szorongást, hogy nem megy, miért nem megy, stb...

Most az utóbbi 3-4 hónapban olyan problémák sokasága jött össze, hogy akaratlanul is múltban meg jövőben ugrabugráltam, és 1000%-on elemeztem magam, találós kérdéseket raktam össze magamból, meg a sok felesleges önelemzéseimből tök értelmetlenül, ezzel is generálva magamnak egy jó adag nagy problémát, mert annyira de szükségem van a problémákra, meg a velejárójukra, hogy csak na, aztán belekerültem egy ilyen depis állapotfélébe és totál elegem van ebből, hogy majd a depis hangulat győz felettem, hát egy nagy fenéket fog győzni (természetesen cinikusan és irónikusan értem ezeket, amolyan önkritikaként)...

Szóval, csak oda akarok kilyukadni, hogy Boninak és Hanninak köszönhetően elég sok mindent megértettem, csak valahogy elfelejtődnek azok, mit is kéne csinálni, hogyan is kéne hozzáállni, hogy el kell engedni a sok értelmetlen dolgot, gondolatot amivel a buksim tele van..., csak tudjátok, amikor belekerülsz egy spirálba rajtad kívül álló dolgok miatt, akkor néha csődöt mondanak a megszerzett ismeretek, tudás, tapasztalás..., mert a figyelmed szanaszét van össze vissza és mindenhol jársz gondolatban, csak a lényegről feledkezel meg, felejted el...

Azt érzem, hogy lépegetek előre egyet, kettőt, utána meg jó nagyot esem vissza... és egyszerűen passz, hogy miért... ok, azonosulás, meg ítélkezés, reagálás van ezerrel megint, mert ilyen csacsi vagyok, hogy még mindig az elme csapdájába csúszok vissza, meg a gondolatokat választom az érzelem helyett és beletemetkezem hülyeségekbe...

Komolyan már azon gondolkodom, hogy ki fogom rakni a szoba falára azt, hogy Jelenlét, vagy valamit kitalálok, hogy emlékeztessem magam arra, hogy hahóóóóó..., mert elfeledkezem elég sokszor róla..., miért kell elfeledkezni a lényegről és a sok lényegtelent meg elraktározni és annak átadni az irányítást? Miért kell folyamatosan emlékezzem a gondolataimra?

Úgyhogy úgy érzem, hogy Boninak megint kell fognia a kezem, vagy iránymutatást adjon, mert visszaeső vagyok sajnos... Ez van, nem jó érzés bevallani, de ha ez az igazság... :(
 
Utoljára módosítva:

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Hali...

nincs olyan, hogy visszaeső...:)...az élet nem cél...az élet eszköz, amiben az én a tapasztalatain keresztül éli azt aki...nincs hova elérni...nincs hova menni...aki ezt már tudja és éli...azok nem véletlen teszik a hangsúlyt a jelen megélésére...nem azért mert az valami különlegeset ad...csupán azért mert ott tudsz csak igazán önmagad lenni...ahol a gondolkodó és a gondolat eggyé válnak...ahol az énkép nem erősebb annál, mint aki azt elgondolta...csak a jelen pillanat az, ahol a létező valóságos, ahol a létező maga az ami VAN...a többi csupán kivetülések sokasága, ami még, vagy már nem fontos...ne akarj tökéletes lenni...ne akarj több lenni mint aki vagy...Te már rég Teljes vagy...csak engedd el azt az illúziót, hogy elkell érned egy tökéletes állapotot...a lényed maga a tökéletesség...maga a csoda...csak légy hálás érte...a többit meg csak éld meg analizálás nélkül...:)..meglátod minden mindig úgy alakul, ahogy lennie kell...az öröklét otthonában...egyetlen egy biztos hely van ahol megtapasztalhatod azt, aki valójában vagy az pedig nem más mint az ITT és MOST!!!...és ez nem feladat, amit teljesíteni kell...csak felismerni, hogy megélhesd...:)
 

Tavaszi Kikelet

Állandó Tag
Állandó Tag
Hali...

nincs olyan, hogy visszaeső...:)...az élet nem cél...az élet eszköz, amiben az én a tapasztalatain keresztül éli azt aki...nincs hova elérni...nincs hova menni...aki ezt már tudja és éli...azok nem véletlen teszik a hangsúlyt a jelen megélésére...nem azért mert az valami különlegeset ad...csupán azért mert ott tudsz csak igazán önmagad lenni...ahol a gondolkodó és a gondolat eggyé válnak...ahol az énkép nem erősebb annál, mint aki azt elgondolta...csak a jelen pillanat az, ahol a létező valóságos, ahol a létező maga az ami VAN...a többi csupán kivetülések sokasága, ami még, vagy már nem fontos...ne akarj tökéletes lenni...ne akarj több lenni mint aki vagy...Te már rég Teljes vagy...csak engedd el azt az illúziót, hogy elkell érned egy tökéletes állapotot...a lényed maga a tökéletesség...maga a csoda...csak légy hálás érte...a többit meg csak éld meg analizálás nélkül...:)..meglátod minden mindig úgy alakul, ahogy lennie kell...az öröklét otthonában...egyetlen egy biztos hely van ITT és MOST!!!...


Bonikám!

Te tudod, hogy milyen változásokon mentem keresztül, hiszen sok mindenben segítettél ahogyan most is teszed. Miért van ez nálam, amiben most vagyok, mi a "baj"? Miért csinálom azokat, amiket te is most leírtál, ha egyszer tudom, hogy ha ezt teszem, akkor mókuskerékben leszek és nem leszek jelen? :(
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Bonikám!

Te tudod, hogy milyen változásokon mentem keresztül, hiszen sok mindenben segítettél ahogyan most is teszed. Miért van ez nálam, amiben most vagyok, mi a "baj"? Miért csinálom azokat, amiket te is most leírtál, ha egyszer tudom, hogy ha ezt teszem, akkor mókuskerékben leszek és nem leszek jelen? :(


mert ember vagy...mert emberi érzéseid vannak...mert megéled azt, ami benned zajlik...ami teljesen normális...hisz ismerni az igazságot...és az igazságot megérteni és élni a kettő nem ugyan az...mikor a gyerek megszületik elkell sajátítania az élethez szükséges dolgokot...mikor az ember másodszor is megszületik...mikor nem a fizikai éne, hanem az igaz valója születik újjá benne...újra meg kell tanulnia járni...de most nem fizikálisan mentálisan...ami igen csak nagy koncentrációt igényel...hisz már tisztában van gondolatai és érzelmei erejének... tisztában van azzal, hogy minden ami benne zajlik, az jelenik meg a valóságában is...épp ezért erősebbnek kell lennie az énképnél...erősebbnek a gondolatainál...és felismerve a jelen erejét, lecövekelni benne...ehhez viszont...mint ahogy a gyermeknek is hogy megtanuljon járni gyakorlásra van szükség...azt pedig csak is a jelenben lehet...ITT ÉS MOST...most vedd észre TELJES vagy...ne tudd, mi mit hoz...a nemtudás szabadsága a másik ami enged az lenni aki vagy...engedd el a tudást...azt is amiket tőlem hallottál...azok is csupán gondolatok...ne akarj nekik megfelelni...csak is a jelen pillanatnak...:)
 

Tavaszi Kikelet

Állandó Tag
Állandó Tag
mert ember vagy...mert emberi érzéseid vannak...mert megéled azt, ami benned zajlik...ami teljesen normális...hisz ismerni az igazságot...és az igazságot megérteni és élni a kettő nem ugyan az...mikor a gyerek megszületik elkell sajátítania az élethez szükséges dolgokot...mikor az ember másodszor is megszületik...mikor nem a fizikai éne, hanem az igaz valója születik újjá benne...újra meg kell tanulnia járni...de most nem fizikálisan mentálisan...ami igen csak nagy koncentrációt igényel...hisz már tisztában van gondolatai és érzelmei erejének... tisztában van azzal, hogy minden ami benne zajlik, az jelenik meg a valóságában is...épp ezért erősebbnek kell lennie az énképnél...erősebbnek a gondolatainál...és felismerve a jelen erejét, lecövekelni benne...ehhez viszont...mint ahogy a gyermeknek is hogy megtanuljon járni gyakorlásra van szükség...azt pedig csak is a jelenben lehet...ITT ÉS MOST...most vedd észre TELJES vagy...ne tudd, mi mit hoz...a nemtudás szabadsága a másik ami enged az lenni aki vagy...engedd el a tudást...azt is amiket tőlem hallottál...azok is csupán gondolatok...ne akarj nekik megfelelni...csak is a jelen pillanatnak...:)

Drága Bonikám! Annyira hálás vagyok neked és az útmutatásaidnak. Fognád még egy kicsikét a kezem? Úgy érzem, hogy szükségem van rá. Javasolnál nekem pár apró, egyszerűbb dolgokat gyakorlásként, hogy megint a jelenbe tudjak maradni egy ideig? Köszönöm szépen! Millió puszi és ölelés! :)
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
mikor az ember hálás...nincs benne más érzés...akkor kezd totálisan jelen lenni...akkor kezdi igazán érezni azt, hogy ÉL...HÁLÁS vagyok neked, hogy engeded fogjam a kezed...KÖSZÖNÖM...!!!!!!!!!!!!!...csak ennyi a dolgunk látod és máris a hálával telten szabad vagy...máris nincs is rá szükség, hogy fogjam a kezed...:)...
 

Tavaszi Kikelet

Állandó Tag
Állandó Tag
mikor az ember hálás...nincs benne más érzés...akkor kezd totálisan jelen lenni...akkor kezdi igazán érezni azt, hogy ÉL...HÁLÁS vagyok neked, hogy engeded fogjam a kezed...KÖSZÖNÖM...!!!!!!!!!!!!!...csak ennyi a dolgunk látod és máris a hálával telten szabad vagy...máris nincs is rá szükség, hogy fogjam a kezed...:)...

Értem ezt a hálás dolgot. Had kérdezzem meg, hogy hogyan tudok majd igazán hálás lenni, hogyan tudom igazán érezni a hála érzését, a valódi hála érzetét?
Kezdésnek az jó, hogy köszönetet mondok reggelente és esténként magamban dolgoknak, mik az életemben vannak, amik körül vesznek, hogy élek, és egészséges vagyok, stb...? De ezek még nem az igazi, valódi hála érzetével lesznek átitatva, azt még nem tudom "elérni". Olyanhoz tudnám hasonlítani mivel még nem az igazi ez nálam, hogy megköszönöm a dolgokat, hálát adok ezért és azért, de tartalmilag üresek, csak szavak kezdetben, melyeknek nincsen valódi tartalmuk. Ez idővel át tud alakulni szívből jövő hálának?
Drága Bonikám! Én köszönöm, hogy mellettem vagy, támaszom vagy és fogod a kezem, segítesz nekem. Sokat jelent nekem! Köszönöm, hogy a barátod lehetek! :)
 

evapatocs

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Berni,és minden kedves fórumtársaim,és barátaim!

Én nagyon is megértelek Berni,hogy mindent tudsz elmésen,mégsem tudod megtenni a gyakorlatban.Ezzel én is igy voltam,hol haladtam előre,hol visszalibbentem,ami nem egyszer dühvel járt - ami kizárólag önmagam ellen irányult.

Aztán kb: 4 hétig úgymond "beteg" voltam,mert nagyon megfáztam,és rettenetesen köhögtem.Amikor tehettem pihentem.Egyszerűen nem gondolkodtam,csak húzott az ágy - jólesett...
Ez ment hetekig,semmi nem foglalkoztatott,igazából csak akkor gondolkodtam,ha nagyon muszáj volt :)(pl:munkahelyemen :),mert dolgoztam)
A belső csönd megteremtette a külső csöndet.Igy utólag szinte hihetetlen(!)

Mikor kedvem volt olvasgattam a fórumot,de semmiféle késztetést nem éreztem,hogy bármilyen vitába bekapcsolódjak,mondhatnám ott belül "érzéketlen" maradtam,csak néha el-el mosolyodtam.Ez nagyon jó érzés volt,hagyni mindenkit olyannak lenni amilyen..:)
Nem volt indittatásom bizonyitani,cáfolni semmit.Inkább örömmel töltött el,ahogy olvasgattam fórumtársaim irásait.
Kimondhatatlan jó érzés ez! Meddig marad ez velem? Nem tudom---de semmit nem erőltetek,mert az ember csak azt adhatja ki magából,amilyen...!
Valahol olvastam,hogy miért nem teszi meg a férje ezt,vagy azt.A válasz az volt,mert nem tudja megtenni,mert csak azt teheti meg,amit abban a pillanatban meg tud tenni!:)---paradoxon:)

A másik dolog pedig,amit észre vettem magamon,hogyha valamin berágok,és oda mondogatom,az csak addig a pillanatig tart,és nyoma sem marad bennem.
más.
Nemrégiben egy pár kolleganőm továbbképzésen volt (kredit pont miatt!),és az egyik előadáson egy psychológus nő beszélt olyan dolgokról,amit addig még soha nem hallottak nyilvánosság előtt.
Azt mondta,hogy 2 éve,vagy több egy teljesen más minőségű energia került a földre,ami átformálja az emberi tudatosságot.A betegség pedig nem betegség.Ami pedig a megfázást illeti egyfajta tisztulást jelent!!

Visszatérve az eredeti témára,Berni én nem azt mondom,hogy te is légy beteg,és ezáltal induljon meg benned egy folyamat,de nálam igy történt,ez biztos.
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Értem ezt a hálás dolgot. Had kérdezzem meg, hogy hogyan tudok majd igazán hálás lenni, hogyan tudom igazán érezni a hála érzését, a valódi hála érzetét?
Kezdésnek az jó, hogy köszönetet mondok reggelente és esténként magamban dolgoknak, mik az életemben vannak, amik körül vesznek, hogy élek, és egészséges vagyok, stb...? De ezek még nem az igazi, valódi hála érzetével lesznek átitatva, azt még nem tudom "elérni". Olyanhoz tudnám hasonlítani mivel még nem az igazi ez nálam, hogy megköszönöm a dolgokat, hálát adok ezért és azért, de tartalmilag üresek, csak szavak kezdetben, melyeknek nincsen valódi tartalmuk. Ez idővel át tud alakulni szívből jövő hálának?
Drága Bonikám! Én köszönöm, hogy mellettem vagy, támaszom vagy és fogod a kezem, segítesz nekem. Sokat jelent nekem! Köszönöm, hogy a barátod lehetek! :)


minden egy kis lépéssel kezdődik...mindig csak egy lépés kell...csak MOST légy hálás....csak Most érezd át egész lényeddel...csak Most állj meg és nézz fel az égre...csak Most érezd a létezés határtalanságát...ahogy pelépsz eme állapotba...elkezd minden mérlegelés megszünni benne...ez az vagy nem az...egyszerűen nem lesz jelen benned...a hála mindent magával ragad....ha éled nincs kétséged...így csak egyet tehetsz...minden pillanatban lépsz egyet(és engeded a hála legyen benned)...:)
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
drága Berni...minden azzal kezdődik, hogy elfogadod, gondolkozó és érző lény...ember vagy...az ember cselekvő, állandó változásban lévő, emlékei őrző de a jövőt fürkésző csodálatos és kíváncsi teremtmény...megadatott neki az emlékezés, a szép és rossz dolgokra való visszatekintés képessége és megadatott neki a jövőbelátás illuzórikus képessége...hogy el tudja hinni, lehet más, mint most...benne lenni a pillanatban azt jelenti, hogy elfogadod, mindez te vagy...a gyermeki éned lassan átalakult azzá, ami most vagy, és ugyanolyan láthatatlanul fog átalakulni azzá, aki majd idősebb korodban leszel...az ember képtelen felismerni magában a változást, hacsak nem veszi szemügyre alaposan, mi volt régen és mivé vált mára...az ember ha magába néz, valójában egy időtlen entitást kell hogy lásson...amely nem tudja hol kezdődőtt, és hol ér majd véget...ez az én amely igaz önmaga...amikor erről megfeletkezik, akkor támad a zavar...de ez is csak átmeneti...ahogy most nem emlékszel arra, hogy milyen pillanatnyi zűrzavarok zajlottak benned hetekkel, évekkel, évtizedekkel ezelőtt, úgy nem fogsz a mostani zűrzavarra sem emlékezni később...ahogy mondani szokták, az idő begyógyítja, megszépíti azt, ami egyébként nem tűnik annak...így szerintem ne aggódj....úgy vagy jól, ahogy vagy...ilyen vagy...ilyennek fogadd el Önmagad, és a szétcsúszott darabok helyükre kerülnek maguktól...ha azt hiszed, valaha is más lehetsz, mint ami vagy, akkor tévedsz...a felszínen lehetsz ilyen, olyan, amolyan...amilyet csak akarsz, vagy amilyet csak mások akarnak tőled...de legbelül van egy olyan Berni, aki nem fog és nem is tud megváltozni...mert örök...a felszíni hullámoktól teljesen érintetlen...nyugodt és mozdulatlan...ha ennek tudatába kerülsz, nem fog érdekelni, milyen a Berni a felszínen...a felszínen mindent a külső igények, a külső helyzetek, a külső körülmények, erők határoznak meg...lengedezünk, mint nád a szélben...de közben tudatában vagyunk, hogy erős gyökérrel kapcsolódunk az anyaföldhöz, azaz ha el is törünk, előbb utúbb újra kihajtunk....úgyhogy fel a fejjel, nincs semmi baj...ember vagy, és ennek Örülj! (légy hálás...;-))
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Berni!

Párhuzamként hozom a példám:
Volt egy időszak az életemben, amikor kétségek között voltam, hogyan védjem meg magam. (Leginkább fizikailag)
Az élet elém kínálta a lehetőséget: aikido oktatás indult városunkban.
Nosza, örültem én, el is jártam minden edzésre -ezt, aki miatt elkezdtem, természetesen nem nézte jó szemmel- és rendesen elkezdtek kékülni-lilulni testem különböző tagjai, mert én annyira akartam jól csinálni és annyira gyorsan akartam tanulni technikát, én, aki előtte soha harcművészetre nem jártam...
Az edzőmnek jó szeme van hála Istennek, és egyszer csak jelezte: "ne akard már annyira, érezz rá!" Elvittek magukkal edzőtáborba is, engem, a kezdőt, de nem minden kezdő tartott velünk. Ott lehetőségem volt az ország minden aikidós csoportjából bárkivel edzeni, és egy bp-i sráccal sikerült végre úgy elsajátítanom bizonyos mozdulatokat, hogy az itthoni legközelebbi edzésen egy másik kezdő megkérdezte: mi történt velem, hogy ez nekem oly rugalmasan, könnyedén megy?
Remélem, értesz?!

Ne nyugtalankodj azért, mert azon kapod magad, nem a jelenben vagy (már megint)! Ez olyan, mint mikor a szülő folyton dohog a gyerekével valamiért: a szeretet és az odafigyelés, a dicséret, ami igazán hatékony nevelő erő egy gyerek esetén is! Hozd vissza a figyelmed a jelenbe, láss meg egy virágot, figyelj az illatokra, és légy hálás azért is, hogy észrevehetted, nem a jelenben tartózkodtál; mert volt lehetőséged felfigyelni arra, hogy elkalandozott a figyelmed! Nem nagy, elvont dolgokat kell erőltetned, hogy a jelenben maradj! "Ne csak nézzen, lásson is szemetek!" A zene hallgatás, a tánc, a művészet, a kertészkedés, sőt akár a sütés-főzés, ha közben a figyelmed az épp zajló tevékenységre korlátozod, ugyanúgy a jelenben tart!= megéled magad, mondjuk tánc közben, mert kifejezi érzéseid, lendületed pld.; sütés-főzésnél, vagy kertészkedésnél a lelked viszed bele, ha ténylegesen odafigyelsz, ha nemcsak felületesen teszel valamit, és közben figyelmed meg a múltban csavarog, pld. :cool:
Csak lazán, kérlek!:dr_16:
 

V.T.

Állandó Tag
Állandó Tag
drága Berni...minden azzal kezdődik, hogy elfogadod, gondolkozó és érző lény...ember vagy...az ember cselekvő, állandó változásban lévő, emlékei őrző de a jövőt fürkésző csodálatos és kíváncsi teremtmény...megadatott neki az emlékezés, a szép és rossz dolgokra való visszatekintés képessége és megadatott neki a jövőbelátás illuzórikus képessége...hogy el tudja hinni, lehet más, mint most...benne lenni a pillanatban azt jelenti, hogy elfogadod, mindez te vagy...a gyermeki éned lassan átalakult azzá, ami most vagy, és ugyanolyan láthatatlanul fog átalakulni azzá, aki majd idősebb korodban leszel...az ember képtelen felismerni magában a változást, hacsak nem veszi szemügyre alaposan, mi volt régen és mivé vált mára...az ember ha magába néz, valójában egy időtlen entitást kell hogy lásson...amely nem tudja hol kezdődőtt, és hol ér majd véget...ez az én amely igaz önmaga...amikor erről megfeletkezik, akkor támad a zavar...de ez is csak átmeneti...ahogy most nem emlékszel arra, hogy milyen pillanatnyi zűrzavarok zajlottak benned hetekkel, évekkel, évtizedekkel ezelőtt, úgy nem fogsz a mostani zűrzavarra sem emlékezni később...ahogy mondani szokták, az idő begyógyítja, megszépíti azt, ami egyébként nem tűnik annak...így szerintem ne aggódj....úgy vagy jól, ahogy vagy...ilyen vagy...ilyennek fogadd el Önmagad, és a szétcsúszott darabok helyükre kerülnek maguktól...ha azt hiszed, valaha is más lehetsz, mint ami vagy, akkor tévedsz...a felszínen lehetsz ilyen, olyan, amolyan...amilyet csak akarsz, vagy amilyet csak mások akarnak tőled...de legbelül van egy olyan Berni, aki nem fog és nem is tud megváltozni...mert örök...a felszíni hullámoktól teljesen érintetlen...nyugodt és mozdulatlan...ha ennek tudatába kerülsz, nem fog érdekelni, milyen a Berni a felszínen...a felszínen mindent a külső igények, a külső helyzetek, a külső körülmények, erők határoznak meg...lengedezünk, mint nád a szélben...de közben tudatában vagyunk, hogy erős gyökérrel kapcsolódunk az anyaföldhöz, azaz ha el is törünk, előbb utúbb újra kihajtunk....úgyhogy fel a fejjel, nincs semmi baj...ember vagy, és ennek Örülj! (légy hálás...;-))

Szeretnem tobbszor olvasni a soraidat,gondolataidat!:)
 

tibya

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Berni!

Párhuzamként hozom a példám:
Volt egy időszak az életemben, amikor kétségek között voltam, hogyan védjem meg magam. (Leginkább fizikailag)
Az élet elém kínálta a lehetőséget: aikido oktatás indult városunkban.
Nosza, örültem én, el is jártam minden edzésre -ezt, aki miatt elkezdtem, természetesen nem nézte jó szemmel- és rendesen elkezdtek kékülni-lilulni testem különböző tagjai, mert én annyira akartam jól csinálni és annyira gyorsan akartam tanulni technikát, én, aki előtte soha harcművészetre nem jártam...
Az edzőmnek jó szeme van hála Istennek, és egyszer csak jelezte: "ne akard már annyira, érezz rá!" Elvittek magukkal edzőtáborba is, engem, a kezdőt, de nem minden kezdő tartott velünk. Ott lehetőségem volt az ország minden aikidós csoportjából bárkivel edzeni, és egy bp-i sráccal sikerült végre úgy elsajátítanom bizonyos mozdulatokat, hogy az itthoni legközelebbi edzésen egy másik kezdő megkérdezte: mi történt velem, hogy ez nekem oly rugalmasan, könnyedén megy?
Remélem, értesz?!

Ne nyugtalankodj azért, mert azon kapod magad, nem a jelenben vagy (már megint)! Ez olyan, mint mikor a szülő folyton dohog a gyerekével valamiért: a szeretet és az odafigyelés, a dicséret, ami igazán hatékony nevelő erő egy gyerek esetén is! Hozd vissza a figyelmed a jelenbe, láss meg egy virágot, figyelj az illatokra, és légy hálás azért is, hogy észrevehetted, nem a jelenben tartózkodtál; mert volt lehetőséged felfigyelni arra, hogy elkalandozott a figyelmed! Nem nagy, elvont dolgokat kell erőltetned, hogy a jelenben maradj! "Ne csak nézzen, lásson is szemetek!" A zene hallgatás, a tánc, a művészet, a kertészkedés, sőt akár a sütés-főzés, ha közben a figyelmed az épp zajló tevékenységre korlátozod, ugyanúgy a jelenben tart!= megéled magad, mondjuk tánc közben, mert kifejezi érzéseid, lendületed pld.; sütés-főzésnél, vagy kertészkedésnél a lelked viszed bele, ha ténylegesen odafigyelsz, ha nemcsak felületesen teszel valamit, és közben figyelmed meg a múltban csavarog, pld. :cool:
Csak lazán, kérlek!:dr_16:

Egyetértek veled.
 

tibya

Állandó Tag
Állandó Tag
oké egyet mondj meg .. amikor rányomtál a válasz gombra ?
sztem reagáltál és azonosultál....abban jelen pillanatban a kondicionáltal...

Nem minden megnyilvánulás származik az egotól. Én az egós érzelmi reagálásról, azonosulásról beszéltem.
 

tibya

Állandó Tag
Állandó Tag
Ezt mégis hogy kell érteni? Miért gondolod azt, hogy a valamire való nem reagálás = elfogadás? Kérlek fejtsd ki, mert nem igazán értem...

Valójában ezt akkor érted meg igazán, ha megéled.
Például, amikor mond valaki rád valami sértőt, figyeld meg a benned lévő érzelmet mielőtt még reagálnál, azonosulnál vele. Csak figyeld őt, érezd, maradj jelen. Figyeld meg azt is ahogy az érzelem veszít erejéből és távozik. Azt is megérted, hogy a reagálás nélküli figyelem, az elfogadás, aki te vagy.
Akkor jutsz az egós érzelmeken túlra, ha előbb elfogadod azokat olyannak amilyenek, ilyenkor a maga valóságában látod őket.
 
Utoljára módosítva:
Oldal tetejére