Horrormese.
Élt egyszer egy özvegy királyné, aki olyan csúf volt, hogy még a tükör is összerándult, ha belenézett. Mert bizony gyakran belenézett, és ezerszer jaj volt annak a tükörnek, amelyik a királyné igazi arcát merte visszatükrözni! Törtek is rendesen, mindegyik a sarokba hajítva, megtaposva végezte.
A királyné orrán hatalmas, sötétbarna bibircsók virított, annak hegyén éppen hét ősz szőrszál lengedezett. Két szeme mintha örökké a bibircsókot figyelte volna az orra hegyén. Mélyen ülő szemgödrei felett fekete, mindig összevont, dús szemöldököt viselt, melynek sűrűsége csak az ajkán díszelgő bajusszal vetekedhetett. Hatalmas elálló füleit eltakarhatta volna a három szál hajával, ha arra nem a feje tetején lévő kopaszság eltűntetésénél lett volna szüksége.
Gyűlölt mindenkit, akit magánál szebbnek látott, és ez szinte minden alattvalójára igaz volt. Minden esetre, a birodalom asszonyai elfedték minden szépségüket, bájukat, magukra ne vonják a királyné haragját.
A birodalom legmenőbb iparága a tükörgyártás volt. Készültek különböző torzító tükrök, hátha egyszer sikerül olyat előállítani, ami széppé varázsolná a rettenetest. Végre egy ügyes mesternek sikerült olyan torzítást létrehozni, hogy az általa készített tükörben szépnek láthatta magát a fenséges asszony. Ha ügyesen nézett a tükörbe, az orra hegyén lévő bibircsókot éppen eltakarta egy vakfolt, beesett szeménél úgy domborodott a tükör, hogy egészen dülledőnek látszott, a bajuszkáját meg egy ügyes szerkezet felvetítette a feje tetejére hajnak. A füle lett volna még némileg gyötrelmes látvány, de a tükör olyan keskeny volt, az arca pedig olyan széles, hogy nem is látszott benne a füle. Hej, becsben is volt tartva az a tükör! A királyné minden nap belenézett, és meg volt elégedve a látvánnyal.
Egy ködös hajnalon csoda történt a palotában. A tükör megszólalt.
-[FONT="] [/FONT]Királyné, jó lesz, ha odafigyelsz a mostohalányodra! Illene már neki is elcsúfítania magát, hűséges alattvaló módjára.
-[FONT="] [/FONT]Csak nem azt akarod mondani, hogy szebb nálam?
-[FONT="] [/FONT]Nem akarom mondani, de ez az igazság.
A királyné éktelen haragra gerjedt. Azonnal hívatta fővadászát, de az éppen nem ért rá, mert éppen a köteleit elszaggató Nagyfarkast üldözte minden energiájával. Így a helyettesét küldte maga helyett, aki viszont nem az eszéről volt közismert.
-[FONT="] [/FONT]Azonnal vidd a mostohalányomat a javasasszonyhoz, és parancsold meg, hogy növesszen arcára csúf dudorokat, melle legyen lapos, mint a fehér márványtábla, ajka fekete, mint az ében, haja vörös, mint a vér. Az életeddel játszol, ha nem leszek elégedett.
Mondom, a helyettes vadász nem volt okos ember, ráadásul ki sem aludta magát rendesen, mert egész éjjel a Fővadászt és Nagyfarkast leste. Így esett, hogy a kislány bőre fehér lett, mint a hó; márványfehérségű keble kellemesen dudorodott; haja fekete, akár az ében; szája piros, mint a vér. A helyettes vadász, meglátva az eredményt, tudta, hogy nem viheti a királyné elé Hófehérkét, annyira azért nem volt ostoba. Ezért került Hófehérke az erdőbe, egyenest a hét törpe házába. A vadász pedig egy varacskos disznót vitt a királyné elé a kislány helyett. A királyné alaposan megnézte hol a tükörképét, hol a varacskos disznót, de végül meg volt elégedve, bár a vörös hajat erősen hiányolta róla. Ettől függetlenül busásan megjutalmazta a vadászt, és rögtön kinevezte miniszterelnökének.
A törpék szívesen befogadták a kislányt; legalább lesz, aki gondoskodik róluk.
Hófehérke tapasztalatlan volt a háztartás vezetésében, de igyekezett megállni a helyét. Takarította a házat, főzni is próbált a törpéknek. Az első vacsora egyben sült kacsa volt, ami olyannyira egyben volt sütve, hogy a belső részei is benne tartózkodtak. A törpék el voltak foglalva a kislány szépségével, így fel sem tűnt nekik. Éjszaka azután ingajáratban voltak a mellékhelyiség felé, a később ébredőknek már csak a bokrosban jutott hely. Morgó, aki a legtöbbet ette a sült kacsából, nem élte túl a torkosságát. Másnap a törpék egy üvegkoporsóba helyezték, illően megsiratták. A furcsa az volt, hogy Szundit sem találták sehol. Két nap keresgélés után végre rátaláltak. A mindig és mindenhol elalvó Szundi kuporgás közben épp az alatt a bokor alatt merült mély álomba, ahová azon a mozgalmas éjszakán a többiek is jártak szükségüket végezni. Nehezen találták meg, mert kicsit el volt temetve a sok minden által. Szundit illően letakarították, és némi szellőztetés után őt is az üvegkoporsóba helyezték. Volt még hely benne bőven, hiszen a törpék keresztben is elfértek.
Másnap pedig vettek Hófehérkének egy szakácskönyvet, még mielőtt jelentősen megritkulna a törpeállomány.
Azért még nem múlt el a veszély teljesen. Hófehérke ugyanis nem tudott olvasni. Pici segítséget jelentett, hogy képek is voltak a szakácskönyvben. Miután megnézte a képeket, indult az erdőbe nyersanyagot szedni a vacsorához. Aznap este fenséges rántott gombát kaptak a törpék. Némileg lerontotta az értékét, hogy nyakon volt öntve madártejjel. Hófehérke a tartármártást madártejnek nézte. Azért mégis jobb volt, mint az előző napi vacsora. Már nagy részét befalták, amikor Hófehérke elmesélte, milyen szép piros kalapos, fehér pettyes gombákat is szedett az erdőben. Lett erre riadalom, nem is alaptalanul. Bár most jobban odafigyeltek, nincs-e valaki a bokorban, mielőtt lekuporodtak, mégsem úszták meg haláleset nélkül. Szende ezen az éjszakán elszenderült örökre, neki jutott a legtöbb légyölő galóca. Már várta a helye az üvegkoporsóban.
A törpékben felmerült az ötlet, annyi mellékhelyiséget építenek, ahányan vannak, mert ha még sokáig velük lesz Hófehérke, jó lesz felkészülni. Elég kellemetlen folyton a bokor alatt kuporogni.
Minden esetre, másnap a törpék otthon hagyták Tudort, segítsen Hófehérkének a háztartásban. Nem akartak még egy ételmérgezést. Tudor legalább kicsit tud olvasni. Figyeljen oda, az szóba sem jöhet vacsora gyanánt, amibe gomba kell.
Egy valamit azonban a törpék sem tudtak Tudorról. Nem ismert minden betűt. Azt, amelyiket nem ismerte, azt szépen kihagyta, így olvasta fel a receptet.
Este jöttek haza a törpék a bányából. Hófehérkét és Tudort a kunyhó előtt találták, az egész kunyhó környékét fekete füst és éghetetlen bűz terjengett.
-[FONT="] [/FONT]Szerintem ezt a szakácskönyvet ki kell dobni, ebből nem lehet főzni – mérgelődött Tudor.
A szobában förtelmes látvány fogadta a hazaérkezőket. Az asztalon, egy tálon egy farkas hátsója volt szőröstől-, bőröstől; szőre erősen megperzselődve, fura labdákkal körülrakva. Égett szőr szaga mindenfelé.
-[FONT="] [/FONT]Mi ez?- kérdezték egyszerre.
-[FONT="] [/FONT]Hát csak nézzétek meg a receptet, mindent a szerint készítettünk - bizonygatta Tudor. – Ide az van írva, egy farkas alfelét tisztítsuk meg a pikkelyektől, só, bors, majd süssük ropogósra, körítsük krikettel!
-[FONT="] [/FONT]Had látom - mondta Vidor, majd hangos hahotára fakadt. – Ide az van írva, hogy egy farkasHal felét – nyomta meg erősen a „H” betűt. És nem krikettel, hanem krokettel! De hogy a szőrt miért hagytátok rajta a sütéshez? Legalább ezt magyarázd meg!
-[FONT="] [/FONT]A szakácskönyv világosan írta, hogy a pikkelyt kell leszedni, de szőrről egy szó sem volt. Végül is azért nem sütöttük ropogósra, mert nagyon füstölt sütés közben.
Eközben Hapci, akinek szőrallergiája volt, hatalmast tüsszentett. A tüsszentés hatására a nagy váza a szekrény tetejéről Vidor fejére esett, aki ezzel át is mosolyogta magát a túlvilágra. Ő is beköltözött az üvegkoporsóba.
A három törpe elhatározta, meg kell szabadulniuk Hófehérkétől, ez így nem mehet tovább. Úgy döntöttek, hogy férjhez adják. Másnap követségbe indultak az ifjú herceghez. Kukát otthon hagyták vigyázni Hófehérkére, nehogy véletlenül eszébe jusson vacsorát készíteni. Pár napot már éhen is kibírnak, ha az eddigieket sikerült túlélni.
Kuka soha nem szólalt meg, csak mutogatott, ha akart valamit. Most is elmutogatta Hófehérkének, hogy elmegy egy kis gyümölcsöt szedni. Ez ellen nem volt kifogása neki sem, mert szeretett volna kicsit egyedül maradni. Aggasztották az utóbbi időben körülötte történt halálesetek.
Kuka az erdőben belelépett egy farkasverembe. Az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia egy szederindába, de ijedtében lenyelte a nyelvét. Hófehérke úgy talált rá Kukára, hogy az a nyakára mutogat, kezében egy hosszú szederindával.
-[FONT="] [/FONT]Biztosan szeretné, hogy a nyakába kössem – gondolta Hófehérke, és meg is tette. Várta, hogy Kuka jobban legyen.
Mivel Kuka egyre sötétlilább színt öltött, és továbbra is a nyakára mutogatott, rövid töprengés után hozott még egy szederindát a nyakára. Sejtitek már, ő lett az üvegkoporsó ötödik lakója.
Tudor és Hapci estére hazaérkeztek a hercegtől. Egyáltalán nem lepte meg őket, hogy Kukát is az üvegkoporsóban találták. Kicsit optimistábbá váltak, mert a herceg megígérte, hogy egyből jön Hófehérkéért, amint a szemüvegét ki tudta váltani az optikusnál. Addig már fél lábon is kibírják, csak el kell kerülniük Hófehérkét. Tudor bezárkózott egy szekrénybe, Hapci pedig az ágy alatt keresett menedéket, és nyugovóra tértek. Hófehérke örült, hogy végre ő is ágyban alhat, mert eddig egy fa odvában éjszakázott. Végigfeküdt az összetolt ágyacskákon. Reggel, amikor felkelt, két kis cipőt látott kivillanni az ágyak alól. Hapci palacsintává nyomott testét ott találta az ágy alatt. Ő lett a hatodik lakó az üvegkoporsóban.
Tudor elő sem jött egész nap a szekrényből, csak éjszaka lopózott ki, amikor már nagyon szorongatta a szükség. A sötétben nem látta meg a kint guggoló Hófehérkét, így keresztül is esett rajta. A fejét bevágta a koporsó szélébe, és vége volt. Hófehérke arra gondolt, jó hogy nincsenek többen, mert a koporsó éppen megtelt.
Másnap reggel, teljesen váratlanul, megérkezett a herceg. A szemüvege még nem készült el, de nem bírt már tovább várni. A Hófehérke szépségéről terjedő legenda legyőzte vágyát a tisztánlátásra. És ez lett a veszte. Leszállt a lóról, egy levágott faágat maga előtt tartva tapogatta a házhoz vezető utat. Szinte semmit sem látott. Az üvegkoporsót is csak akkor vette észre, amikor már átesett rajta. Közelebb hajolt az útban lévő akadályhoz. Az üvegkoporsót látva azt hitte, Hófehérke fekszik benne. Elhatározta, megcsókolja. Szemét behunyva, ajkát mámorító csókra csücsörítette. Csókja éppen Tudor ősz szakállát érte. A szakáll érintésétől annyira megijedt, hogy hanyatt-homlok menekült az erdő felé, egyenesen bele a farkasverembe, ahol nyakát szegte abban a pillanatban.
Így esett, hogy Hófehérke még ma is az erdőben várja hercegét, aki majd maga mellé ülteti a lóra és a trónra. Ha látsz az erdőben egy kislányt, akinek haja fekete, mint az ében; szája piros, mint a vér, bőre fehér, mint a hó; jól gondold meg, hogy elfogadod-e a vacsorameghívását.
Élt egyszer egy özvegy királyné, aki olyan csúf volt, hogy még a tükör is összerándult, ha belenézett. Mert bizony gyakran belenézett, és ezerszer jaj volt annak a tükörnek, amelyik a királyné igazi arcát merte visszatükrözni! Törtek is rendesen, mindegyik a sarokba hajítva, megtaposva végezte.
A királyné orrán hatalmas, sötétbarna bibircsók virított, annak hegyén éppen hét ősz szőrszál lengedezett. Két szeme mintha örökké a bibircsókot figyelte volna az orra hegyén. Mélyen ülő szemgödrei felett fekete, mindig összevont, dús szemöldököt viselt, melynek sűrűsége csak az ajkán díszelgő bajusszal vetekedhetett. Hatalmas elálló füleit eltakarhatta volna a három szál hajával, ha arra nem a feje tetején lévő kopaszság eltűntetésénél lett volna szüksége.
Gyűlölt mindenkit, akit magánál szebbnek látott, és ez szinte minden alattvalójára igaz volt. Minden esetre, a birodalom asszonyai elfedték minden szépségüket, bájukat, magukra ne vonják a királyné haragját.
A birodalom legmenőbb iparága a tükörgyártás volt. Készültek különböző torzító tükrök, hátha egyszer sikerül olyat előállítani, ami széppé varázsolná a rettenetest. Végre egy ügyes mesternek sikerült olyan torzítást létrehozni, hogy az általa készített tükörben szépnek láthatta magát a fenséges asszony. Ha ügyesen nézett a tükörbe, az orra hegyén lévő bibircsókot éppen eltakarta egy vakfolt, beesett szeménél úgy domborodott a tükör, hogy egészen dülledőnek látszott, a bajuszkáját meg egy ügyes szerkezet felvetítette a feje tetejére hajnak. A füle lett volna még némileg gyötrelmes látvány, de a tükör olyan keskeny volt, az arca pedig olyan széles, hogy nem is látszott benne a füle. Hej, becsben is volt tartva az a tükör! A királyné minden nap belenézett, és meg volt elégedve a látvánnyal.
Egy ködös hajnalon csoda történt a palotában. A tükör megszólalt.
-[FONT="] [/FONT]Királyné, jó lesz, ha odafigyelsz a mostohalányodra! Illene már neki is elcsúfítania magát, hűséges alattvaló módjára.
-[FONT="] [/FONT]Csak nem azt akarod mondani, hogy szebb nálam?
-[FONT="] [/FONT]Nem akarom mondani, de ez az igazság.
A királyné éktelen haragra gerjedt. Azonnal hívatta fővadászát, de az éppen nem ért rá, mert éppen a köteleit elszaggató Nagyfarkast üldözte minden energiájával. Így a helyettesét küldte maga helyett, aki viszont nem az eszéről volt közismert.
-[FONT="] [/FONT]Azonnal vidd a mostohalányomat a javasasszonyhoz, és parancsold meg, hogy növesszen arcára csúf dudorokat, melle legyen lapos, mint a fehér márványtábla, ajka fekete, mint az ében, haja vörös, mint a vér. Az életeddel játszol, ha nem leszek elégedett.
Mondom, a helyettes vadász nem volt okos ember, ráadásul ki sem aludta magát rendesen, mert egész éjjel a Fővadászt és Nagyfarkast leste. Így esett, hogy a kislány bőre fehér lett, mint a hó; márványfehérségű keble kellemesen dudorodott; haja fekete, akár az ében; szája piros, mint a vér. A helyettes vadász, meglátva az eredményt, tudta, hogy nem viheti a királyné elé Hófehérkét, annyira azért nem volt ostoba. Ezért került Hófehérke az erdőbe, egyenest a hét törpe házába. A vadász pedig egy varacskos disznót vitt a királyné elé a kislány helyett. A királyné alaposan megnézte hol a tükörképét, hol a varacskos disznót, de végül meg volt elégedve, bár a vörös hajat erősen hiányolta róla. Ettől függetlenül busásan megjutalmazta a vadászt, és rögtön kinevezte miniszterelnökének.
A törpék szívesen befogadták a kislányt; legalább lesz, aki gondoskodik róluk.
Hófehérke tapasztalatlan volt a háztartás vezetésében, de igyekezett megállni a helyét. Takarította a házat, főzni is próbált a törpéknek. Az első vacsora egyben sült kacsa volt, ami olyannyira egyben volt sütve, hogy a belső részei is benne tartózkodtak. A törpék el voltak foglalva a kislány szépségével, így fel sem tűnt nekik. Éjszaka azután ingajáratban voltak a mellékhelyiség felé, a később ébredőknek már csak a bokrosban jutott hely. Morgó, aki a legtöbbet ette a sült kacsából, nem élte túl a torkosságát. Másnap a törpék egy üvegkoporsóba helyezték, illően megsiratták. A furcsa az volt, hogy Szundit sem találták sehol. Két nap keresgélés után végre rátaláltak. A mindig és mindenhol elalvó Szundi kuporgás közben épp az alatt a bokor alatt merült mély álomba, ahová azon a mozgalmas éjszakán a többiek is jártak szükségüket végezni. Nehezen találták meg, mert kicsit el volt temetve a sok minden által. Szundit illően letakarították, és némi szellőztetés után őt is az üvegkoporsóba helyezték. Volt még hely benne bőven, hiszen a törpék keresztben is elfértek.
Másnap pedig vettek Hófehérkének egy szakácskönyvet, még mielőtt jelentősen megritkulna a törpeállomány.
Azért még nem múlt el a veszély teljesen. Hófehérke ugyanis nem tudott olvasni. Pici segítséget jelentett, hogy képek is voltak a szakácskönyvben. Miután megnézte a képeket, indult az erdőbe nyersanyagot szedni a vacsorához. Aznap este fenséges rántott gombát kaptak a törpék. Némileg lerontotta az értékét, hogy nyakon volt öntve madártejjel. Hófehérke a tartármártást madártejnek nézte. Azért mégis jobb volt, mint az előző napi vacsora. Már nagy részét befalták, amikor Hófehérke elmesélte, milyen szép piros kalapos, fehér pettyes gombákat is szedett az erdőben. Lett erre riadalom, nem is alaptalanul. Bár most jobban odafigyeltek, nincs-e valaki a bokorban, mielőtt lekuporodtak, mégsem úszták meg haláleset nélkül. Szende ezen az éjszakán elszenderült örökre, neki jutott a legtöbb légyölő galóca. Már várta a helye az üvegkoporsóban.
A törpékben felmerült az ötlet, annyi mellékhelyiséget építenek, ahányan vannak, mert ha még sokáig velük lesz Hófehérke, jó lesz felkészülni. Elég kellemetlen folyton a bokor alatt kuporogni.
Minden esetre, másnap a törpék otthon hagyták Tudort, segítsen Hófehérkének a háztartásban. Nem akartak még egy ételmérgezést. Tudor legalább kicsit tud olvasni. Figyeljen oda, az szóba sem jöhet vacsora gyanánt, amibe gomba kell.
Egy valamit azonban a törpék sem tudtak Tudorról. Nem ismert minden betűt. Azt, amelyiket nem ismerte, azt szépen kihagyta, így olvasta fel a receptet.
Este jöttek haza a törpék a bányából. Hófehérkét és Tudort a kunyhó előtt találták, az egész kunyhó környékét fekete füst és éghetetlen bűz terjengett.
-[FONT="] [/FONT]Szerintem ezt a szakácskönyvet ki kell dobni, ebből nem lehet főzni – mérgelődött Tudor.
A szobában förtelmes látvány fogadta a hazaérkezőket. Az asztalon, egy tálon egy farkas hátsója volt szőröstől-, bőröstől; szőre erősen megperzselődve, fura labdákkal körülrakva. Égett szőr szaga mindenfelé.
-[FONT="] [/FONT]Mi ez?- kérdezték egyszerre.
-[FONT="] [/FONT]Hát csak nézzétek meg a receptet, mindent a szerint készítettünk - bizonygatta Tudor. – Ide az van írva, egy farkas alfelét tisztítsuk meg a pikkelyektől, só, bors, majd süssük ropogósra, körítsük krikettel!
-[FONT="] [/FONT]Had látom - mondta Vidor, majd hangos hahotára fakadt. – Ide az van írva, hogy egy farkasHal felét – nyomta meg erősen a „H” betűt. És nem krikettel, hanem krokettel! De hogy a szőrt miért hagytátok rajta a sütéshez? Legalább ezt magyarázd meg!
-[FONT="] [/FONT]A szakácskönyv világosan írta, hogy a pikkelyt kell leszedni, de szőrről egy szó sem volt. Végül is azért nem sütöttük ropogósra, mert nagyon füstölt sütés közben.
Eközben Hapci, akinek szőrallergiája volt, hatalmast tüsszentett. A tüsszentés hatására a nagy váza a szekrény tetejéről Vidor fejére esett, aki ezzel át is mosolyogta magát a túlvilágra. Ő is beköltözött az üvegkoporsóba.
A három törpe elhatározta, meg kell szabadulniuk Hófehérkétől, ez így nem mehet tovább. Úgy döntöttek, hogy férjhez adják. Másnap követségbe indultak az ifjú herceghez. Kukát otthon hagyták vigyázni Hófehérkére, nehogy véletlenül eszébe jusson vacsorát készíteni. Pár napot már éhen is kibírnak, ha az eddigieket sikerült túlélni.
Kuka soha nem szólalt meg, csak mutogatott, ha akart valamit. Most is elmutogatta Hófehérkének, hogy elmegy egy kis gyümölcsöt szedni. Ez ellen nem volt kifogása neki sem, mert szeretett volna kicsit egyedül maradni. Aggasztották az utóbbi időben körülötte történt halálesetek.
Kuka az erdőben belelépett egy farkasverembe. Az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia egy szederindába, de ijedtében lenyelte a nyelvét. Hófehérke úgy talált rá Kukára, hogy az a nyakára mutogat, kezében egy hosszú szederindával.
-[FONT="] [/FONT]Biztosan szeretné, hogy a nyakába kössem – gondolta Hófehérke, és meg is tette. Várta, hogy Kuka jobban legyen.
Mivel Kuka egyre sötétlilább színt öltött, és továbbra is a nyakára mutogatott, rövid töprengés után hozott még egy szederindát a nyakára. Sejtitek már, ő lett az üvegkoporsó ötödik lakója.
Tudor és Hapci estére hazaérkeztek a hercegtől. Egyáltalán nem lepte meg őket, hogy Kukát is az üvegkoporsóban találták. Kicsit optimistábbá váltak, mert a herceg megígérte, hogy egyből jön Hófehérkéért, amint a szemüvegét ki tudta váltani az optikusnál. Addig már fél lábon is kibírják, csak el kell kerülniük Hófehérkét. Tudor bezárkózott egy szekrénybe, Hapci pedig az ágy alatt keresett menedéket, és nyugovóra tértek. Hófehérke örült, hogy végre ő is ágyban alhat, mert eddig egy fa odvában éjszakázott. Végigfeküdt az összetolt ágyacskákon. Reggel, amikor felkelt, két kis cipőt látott kivillanni az ágyak alól. Hapci palacsintává nyomott testét ott találta az ágy alatt. Ő lett a hatodik lakó az üvegkoporsóban.
Tudor elő sem jött egész nap a szekrényből, csak éjszaka lopózott ki, amikor már nagyon szorongatta a szükség. A sötétben nem látta meg a kint guggoló Hófehérkét, így keresztül is esett rajta. A fejét bevágta a koporsó szélébe, és vége volt. Hófehérke arra gondolt, jó hogy nincsenek többen, mert a koporsó éppen megtelt.
Másnap reggel, teljesen váratlanul, megérkezett a herceg. A szemüvege még nem készült el, de nem bírt már tovább várni. A Hófehérke szépségéről terjedő legenda legyőzte vágyát a tisztánlátásra. És ez lett a veszte. Leszállt a lóról, egy levágott faágat maga előtt tartva tapogatta a házhoz vezető utat. Szinte semmit sem látott. Az üvegkoporsót is csak akkor vette észre, amikor már átesett rajta. Közelebb hajolt az útban lévő akadályhoz. Az üvegkoporsót látva azt hitte, Hófehérke fekszik benne. Elhatározta, megcsókolja. Szemét behunyva, ajkát mámorító csókra csücsörítette. Csókja éppen Tudor ősz szakállát érte. A szakáll érintésétől annyira megijedt, hogy hanyatt-homlok menekült az erdő felé, egyenesen bele a farkasverembe, ahol nyakát szegte abban a pillanatban.
Így esett, hogy Hófehérke még ma is az erdőben várja hercegét, aki majd maga mellé ülteti a lóra és a trónra. Ha látsz az erdőben egy kislányt, akinek haja fekete, mint az ében; szája piros, mint a vér, bőre fehér, mint a hó; jól gondold meg, hogy elfogadod-e a vacsorameghívását.
:4:
