Sziasztok,
Olyankor mi a teendő, ha "felületes" embereket egyszerűen nem vagyok képes a barátaimnak érezni? Tehát nálam az nem játszik, aki csak úgy csinál, mintha a barátom lenne, de a lyukas cipőm jobban odafigyel arra, amit mondok, netán emlékszik is rá. Valami olyasmit is érzek, hogy ha a másiktól annak az odafigyelésnek és mellette állásnak a töredékét sem kapom meg, mint amit én a kapcsolatba fektetek, azt az embert maximum a "nem utálom" kategóriába tudom tenni, de barátként nem tudok rá tekinteni és kezelni őt. Nyilván valahol én is nagyot hibázok, csak azt nem tudom hol. Meg biztos az is sokat számít, hogy valakinek van-e valamilyen "háttérországa", akikhez tud fordulni, és akiknek a háttérben való biztos tudatában már könnyebben köt felületesebb barátságokat is. De akinek ilyen nincs, mert ilyen szigorú szűrője lett valamiért, az nem tudom mit csináljon. Kicsit unom, hogy per pillanat egyetlenegy emberről sem tudom elmondani, hogy a barátom. És azért csak jó lenne. Legalább egyvalaki. De mit csináljak másképp, hogy ne csak én alkalmazkodjak?
Köszi, ha tudtok mondani valami okosat.
