Egy ismerősöm férje külföldön dolgozik, s munka után rendszeresen angolórákat vesz egy magyar származású nőtől, akinek norvég férje van. Óra után gyakran beszélgetnek a norvégiai életről, a családról, a gyerekekről, így került szóba a nő elképzelése a jövőről, miszerint nem szeretne magyar férjet a lányainak.
Az ismerősöm férje döbbenten és felháborodottan nézett a nőre. - Mi baja van a magyar férfiakkal, mit nem tudnak, amit tudni kellene, amit más igen: egyáltalán van ilyen? Szóval mi az a nagyon nagy dolog, amire felvág? - kérte számon a nőt, s várta a választ, hogy reagálhasson és megvédhesse a magyar férfiak becsületét.
- Nem mondok semmit. - felelte a nő. Gyere el hozzánk holnap este vacsorára, csak hogy lásd a saját szemeddel, mi az, amire egy magyar férfi soha nem lesz képes, és ami miatt nem örülnék, ha a lányaim magyar férjet választanának maguknak.
Elérkezett a kedd este, az ismerősöm férje megérkezett az angoltanárnőhöz és annak lányaival együtt várták haza a norvég férjet. A férj kisvártatva megjött. Megcsókolta a feleségét, és elámult a látottakon. - De gyönyörűen megterítettél! – mondta az asszonynak. - És milyen finomat főztél!
Leültek az asztalhoz, és a férj, amikor csak lehetősége adódott elismerően nyilatkozott a felesége otthoni munkájáról és a gyerekekről való gondoskodásról. Arra különösen büszke volt, hogy ennyi háztartási teendő és a gyerekek nevelése mellett az asszony még képes angolórákat adni, ezzel hozzájárulva a családi költségvetéshez, ami alapvetően a férfi feladata. Az ismerősőm férje szótlanul, kínosan állt a helyzet előtt. Értette és látta, amit érteni és látni kellett. - Egy magyar férfinak eszébe nem jutna elismerni a felesége fáradozását, nálunk minden természetes, csak úgy jár, alanyi jogon a férfinak, mert ez a család rendje, mert nálunk csak ő dolgozik. - vallotta be másnap telefonon a feleségének.
- Megértem az angoltanárnő elképzelését és nem tudok mit mondani. Fogalmam sincs, megváltoznak-e valaha a magyar férfiak, tette hozzá csendesen - valószínűleg nem, hát tegyen mindenki úgy, ahogy neki a legjobb. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy én sem örülnék, ha a lányunknak magyar férje lenne – fogta rövidre az eset elemzését, s nagyokat hallgatott. - És ez csak egy kedd este volt! - szólalt meg újra a férfi. Ezzel a mondattal búcsúzott el tőlem aznap este az angoltanárnő: ez csak egy egyszerű kedd este volt.
Style.
Az ismerősöm férje döbbenten és felháborodottan nézett a nőre. - Mi baja van a magyar férfiakkal, mit nem tudnak, amit tudni kellene, amit más igen: egyáltalán van ilyen? Szóval mi az a nagyon nagy dolog, amire felvág? - kérte számon a nőt, s várta a választ, hogy reagálhasson és megvédhesse a magyar férfiak becsületét.
- Nem mondok semmit. - felelte a nő. Gyere el hozzánk holnap este vacsorára, csak hogy lásd a saját szemeddel, mi az, amire egy magyar férfi soha nem lesz képes, és ami miatt nem örülnék, ha a lányaim magyar férjet választanának maguknak.
Elérkezett a kedd este, az ismerősöm férje megérkezett az angoltanárnőhöz és annak lányaival együtt várták haza a norvég férjet. A férj kisvártatva megjött. Megcsókolta a feleségét, és elámult a látottakon. - De gyönyörűen megterítettél! – mondta az asszonynak. - És milyen finomat főztél!
Leültek az asztalhoz, és a férj, amikor csak lehetősége adódott elismerően nyilatkozott a felesége otthoni munkájáról és a gyerekekről való gondoskodásról. Arra különösen büszke volt, hogy ennyi háztartási teendő és a gyerekek nevelése mellett az asszony még képes angolórákat adni, ezzel hozzájárulva a családi költségvetéshez, ami alapvetően a férfi feladata. Az ismerősőm férje szótlanul, kínosan állt a helyzet előtt. Értette és látta, amit érteni és látni kellett. - Egy magyar férfinak eszébe nem jutna elismerni a felesége fáradozását, nálunk minden természetes, csak úgy jár, alanyi jogon a férfinak, mert ez a család rendje, mert nálunk csak ő dolgozik. - vallotta be másnap telefonon a feleségének.
- Megértem az angoltanárnő elképzelését és nem tudok mit mondani. Fogalmam sincs, megváltoznak-e valaha a magyar férfiak, tette hozzá csendesen - valószínűleg nem, hát tegyen mindenki úgy, ahogy neki a legjobb. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy én sem örülnék, ha a lányunknak magyar férje lenne – fogta rövidre az eset elemzését, s nagyokat hallgatott. - És ez csak egy kedd este volt! - szólalt meg újra a férfi. Ezzel a mondattal búcsúzott el tőlem aznap este az angoltanárnő: ez csak egy egyszerű kedd este volt.
Style.
.
