Magyarországon a rendszerváltás következményének sokáig az anyagi leszakadást tartották. De az elmúlt negyedszázad legnagyobb problémája nem az anyagi leszakadás, hanem a tömeges elbutulás volt.
A világ ezzel a menekültügy kapcsán szembesül, pedig nem is tudják, hogyan gondolkodik az átlagmagyar. Akik bírják a magyar nyelvet, régebb óta képet alkothattak a sötétségről, amely egyes magyar fejekben van.
Az elbutulás nemcsak alacsonyan iskolázott rétegekben jelenik meg. Tömeges méretekben vallanak rasszista nézeteket, antiszemita tanokat és mindenféle összeesküvéselméleteket, amelyeket gyakorló elmebetegek terjesztenek a világhálón: az amerikaiak pénzelik a menekültáradatot, a háttérhatalom találta ki, Amerika az olajért igáz le országokat, miközben soha nem volt olyan magas a benzin ára, mint az iraki és az afganisztáni háború idején. Miután távoztak, azóta kezd újra olcsó lenni a benzin. Az amerikaiak annyit költöttek naponta egy hadseregre Irakban, hogy abból annyi olajat vehetnének, hogy száz évig mindenki ingyen autózna. Az emberéletekről nem beszélve. A nagyokos magyarok soha nem jártak Amerikában, de mindent tudnak. Fogalmuk sincs semmiről, a tények nem számítanak. Ha Amerika beavatkozik, az a baj, ha nem teszi, mint most, azért felelős. Merkelt kriminalizálják, Rétságon vagy Lajosmizsén mindent tudnak.
Nem képesek különbséget tenni az izraeli vagy a mexikói kerítés funkciója és Orbán gyűlöletkeltő és embertelen primitív drótkötege között. Alapvető dolgokkal nincsenek tisztában, de a mindent tudók bátorságával nyilatkoznak. Világszemléletük arról tanúskodik, hogy sem a világot nem értik, sem saját történelmüket nem dolgozták fel. Ennek az értelmi színvonalnak a képviselői a 90-es években a Jurta Színházban elfértek, amit egy Szálasi mellett dolgozó nyilas, Bosnyák Imre, és a később gyilkosságban való közreműködésért elítélt Romhányi László vezetett. Ma ez a színvonal lett uralkodó az országban. Ez már a miniszterelnök beszédeiben is megnyilvánul, cselekedetei pedig ezekkel összhangban állnak. Az Indexen elmebetegek könyveit elemzik, miszerint Amerika idézte elő Magyarország német megszállását. Egy kormányszóvivő minden következmény nélkül mondhat olyat, hogy a megfulladt menekült tehet saját haláláról. Miközben ezek a menekültek két hét múlva a szögesdrótot állító kormány buszával mehettek volna az osztrák határig. Oda, ahova ők már holtan érkeztek meg. S a nép osztja a buta és embertelen elméleteket, maga is gyártja ezeket.
Nem képesek beleérezni menekültek helyzetébe, lelkivilágába. Miért nem akarnak ujjlenyomatot adni, regisztrálni, miért nincsenek papírjaik? Majd ha te is menekült leszel, megérted. Azt is, miért nem kell olyan emberek kezéből a víz, akik be akarnak tenni egy emberi létezésre alkalmatlan menekülttáborba, ott akarnak tartani, mint a vágásra vagy mutogatásra ítélt állatokat, hogy saját népüket uszíthassák az idegenek ellen. Kész tervük van arra, hogy majd ingyen dolgozni hajtanak, azért a falat kenyérért, amit emberségből kellene adniuk. Elhiszik, hogy kétezer ember gondot jelenthet egy országnak, ahol milliárdokat szórnak el hetente.
Elhisznek minden hazugságot, és megtagadnak minden emberséget olyan emberektől, akik az életüket kockáztatva menekülnek egy mészárlás elől. Kisbabák nem indítják meg a szívüket, mert a butaságból származó gyűlölet nagyobb. De ez nemcsak a menekültügyre igaz. Ugyanez a sötét butaság jellemzi a gondolkodást az élet minden területén. Nehogy azt higgye a magyar ősbunkó, hogy csak a menekültekkel szemben állatiasodott el. Ilyen ő az élet minden területén. Mindn megnyilvánulásából süt a tahóság, a tudatlanság, és ha ezt megmondják neki, “magyargyűlölőt” kiált. Nem a magyarságot, hanem a buta gőgöt tesszük szóvá. Reméljük, a kettő még nem azonos.
A butaság, a műveletlenség következménye a lelki eldurvulás, amely barbársághoz vezet. Nem is értik, miért embertelenség elnézni a kövezeten alvó gyerekeket. Nem is tudják, hogy a nemzetközi jog szerint egy civilizált ország köteles lenne megfelelő ételt, italt, fekvőhelyet, tisztálkodási lehetőséget és orvost biztosítani. Nem olyat, hogy attól elmenjen a kedvük menekülni. Leromlott az emberi minőség, nincsenek emberi gesztusok, nincs együttérzés, nagyvonalúság, áldozatvállalás, szolidaritás, kedvesség, csupa olyan emberi tulajdonság, amely élhetővé teszi az emberi életet. Csupán egy elenyésző kisebbség az, amely a menekülteknek is segíteni próbált, és egész életében szenved ettől. Elsivárosodott a magyar lélek. Nincsenek nemes érzések, a gyűlölet kiszorította őket.
Az értelmes és bölcs emberek a perifériára kerültek. Akik nem adják fel a harcot, maguk is elurvulnak, mert szélmalomharcot vívnak a csőcselékkel szemben. Az ország intelligensebb része belső emigrációba vonult, rejtőzködik a közéletet elárasztó szenny, durvaság és fizikai fenyegetettség elől. Pedig, ha magára hagyják az országot, annak gyilkolás és népirtás lesz a vége. A butaságnak a temető a végállomása. Arról már nem is beszélve, hogy Magyarországon a szellemi elit is súlyos válságot él át. Nemcsak azért, mert haszonleső és politikailag elkötelezett, hanem azért, mert ami evidencia más részein a világnak, az a magyar értelmiség számára nem egyértelmű. Ha valaki Magyarországra érkezik, még minden világos számára, képes különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között, de Vecsés fölött ez a biztos érzékelése megszűnik. Mire magyar földre lép, már a szavaknak sincs egyértelmű jelentése, nincsenek fogalmak, axiómák, minden relatív. Ez butaság.
Régen is voltak kevésbé képzett, tájékozatlan emberek, hátrányos helyzetűek, akik nem jutottak megfelelő iskolázottsághoz. De tudták, hol a helyük. Volt egy tisztelet a tudással, a felkészültséggel, a műveltséggel szemben. A bunkó tisztában volt azzal, hogy ő egy műveletlen tahó, és ezt meg is mondta. Nem tartott igényt arra, hogy a demokrácia nevében mindenkivel megossza, ami a fejében van, és ezzel a felkészültséggel minősítsen egyetemi tanárokat. Ez megváltozott, a társadalom alja került felülre, amely mércét szab, minősít és a nyilvánosságot terrorizálja. Ennek újratermelése pedig biztosított, miután az alja igényeit kiszolgáló kormány működik, amely nácikkal versenyezve az ő nyelvüket beszéli, az ő szintjükön gondolkodik és az ő érzelmeiket stimulálja. E folyamat csúcspontja volt, amikor a csőcselék-kormány üldözőbe vette a filozófusokat és a tudós a bűnöző szinonimája lett.
Mindezt segítette az interaktív média, a közösségi oldalak elterjedtsége, amely felszabadította a gátakat és egyenrangúvá tette a Nobel-díjas tudós és az otthon írogató seggfej véleményét. Egyesek elhitték, hogy a demokrácia az, ha a legsötétebb bunkó is világgá kürtölheti kontroll nélkül a műveletlenségét, tájékozatlanságát és abból fakadó artikulálatlan indulatait. A “Ria-Ria-Hungária” mindent visz, a tudomány nem számít, a tények semmit nem jelentenek. Nem lehet gátat szabni a tökfejű senkik terrorjának. Akiknek van annyi pénzük, hogy befizessenek egy internetes vonalra, korlátlanul szórhatják tele a világot az egysejtűeket idéző agytérfogatuk termékeivel.
Korábban ezeket az okosságokat egy füstös VII. kerületi kocsmában adhatták elő, jobb helyeken ott is pofán vágták érte. Vagy a kocsma falára firkálhatták fel ezeket, de most az a demokrácia, hogy a klozet falára illő okosságokat a világháló terjeszti, kitörölhetetlenül őrzik egy-egy elmebeteg beírásai, mocskolódásait. Minden szöveg egyenrangú, nem lehet külön választani a bolondok házától. A jelenség abszurd voltát mutatja, hogy ez olyan, mintha valamelyik suttyó bemenne egy újság szerkesztőségébe, letenné az asztalra a sötét agyának szüleményeit, és a demokrácia jegyében azt a másnapi újságban meg kellene jelentetni. Az interneten való publikáció ma szinte ugyanezt jelenti. Olyan felülethez jutnak, ami nem illeti meg őket.
Hasonló pusztítást okoztak a magyar kereskedelmi televíziók, amelyek azt gondolták, akkor lesznek sikeresek, ha az ország legbutább, legaljasabb, legerkölcstelenebb emberének színvonalát lövik be, és erre a szintre nivellálnak mindenkit. Megdicsőült a giccs, a szemét, a mocsok, a buta, az aljas, a primitív, amelyet ennek megfelelő üresfejű senkik közvetítettek az egyre mélyebbre süllyedő nagyérdeműnek. Amit ezek a kereskedelmi csatornák folytattak az általános butítás terén, az felér egy bűncselekménnyel a magyar nép ellen. Amit maguk mögött hagynak, az egy végtelenül sötét és buta embertömeg, amely ijesztő dolgokat mond és tesz, és megindult az elaljasodás felé. Minden demagógiára nyitottak, ellentétei mindannak, amit normális emberi érintkezésnek nevezünk.
Ők azok, akikben az együttérzésnek szikrája sincs. Akik villanyt vezetnének az Orbán-szögesdrótba, legszívesebben lelőnék a háború elől menekülőt, átvennék akár az Iszlám Állam módszereit is. Nem számít, ha egy kisbaba a hideg betonon fekszik, takarodjon haza. Rasszisták, s amikor ezt a szemükre vetik, felteszik a tíz pontot érő, mindent elsöprő kérdést: “És az indiánok?” Ezek annyira hülyék, hogy azt sem tudják, az indiánokat nem az emberi jogokért harcoló Amerika irtotta, hanem a hozzájuk hasonló európaiak, akik szintén áthajóztak Amerikába. Az emberi jogi Amerika nem irtotta ki az indiánokat, hanem megvédte őket az olyan sötét bunkóktól, mint ők. Ma is olyan kedvezményekben részesíti, amilyeneket mások nem kapnak. De hol vannak az avarok és a besenyők?
Amerikában a “Thanksgiving” (“Hálaadás”) nagyobb ünnep, mint a karácsony. Egész Amerika hálát ad az indiánoknak, hogy étellel fogadták a első menekülteket. Ez olyan, mintha a madárgyilkos Semjén által kitalált “Trianon-napon” a magyarok hálát adnának az összes kisebbségnek, akikkel együtt éltek a Monarchiában, minden magyar ajándékot vinne Magyarországon élő kisebbséginek, egy szlováknak, németnek, zsidónak, szerbnek, cigánynak, románnak, stb.. El tudja ezt képzelni valaki? Ha ilyen lenne Magyarország, akkor kerülne kicsit közelebb az amerikai gondolkodáshoz és járna közel az igazsághoz és a tényekhez. De a Jászkaratehénfarkán élő magyar, aki megtestesít egy jelentős tömeget, bekapcsolja a számítógépet, és mindent tu. Megörül, hogy mégis kár lett volna elvégezni a szakmunkásképzőt, és máris tolja a világhálóra a tutit. A szennyet, a gyűlöletet, a lelket és szívet fertőző butasságot. Ez a folyamat iszonyatos mélyre süllyesztette a magyar népet.
A lelket mérgező gyűlölet alapja a butaság. A gyűlölködő ember érzelemorientált, az értelmére, az ismereteire nem támaszkodhat. Ilyenek nincsenek neki. Ez a populistáknak kedvez, s ha egy populista szélsőjobboldali kerül hatalomra, az nem független az adott ország értelmi színvonalától. Valóban minden országnak olyan vezetői vannak, amilyen az ország többsége. Az Orbán-rendszer léte legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy ennek az országnak az általános értelmi és morális színvonala milyen mélyre süllyedt. Nemcsak azoké, akik őket támogatják, hanem a balliberális oldalon levőké is. Magyarország 1989-ben magasabb értelmi színvonalon állt, mint most. Ma nem lehetne Magyarországon demokratikus rendszert építeni a szabadság, testvériség egyenlőség, valamint a felvilágosodás és az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata szellemében.
Iványi Gábor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a világ romlik, ha magára hagyják. Ha egy kertet nem ápolnak, elgazosodik. Ha egy gyereket nem nevelnek, megromlik. Ha nem metszik a szőlőt, nem hoz termést. Ha nem ápoljuk a testünket, megbetegszik. Ha egy népet nem tanítanak, elbutul. Művelni kell mindent. Ez az ember dolga a világban, mert amit magára hagy, az tönkremegy. Minden napon el kell végezni a környezet rendbentartásának munkáját, különben magától visszafordul az enyészet felé. Magától minden tövist és bogáncskórót terem.
Ha egy népet nem művelnek, olyan mértékben elbutul, hogy rá sem lehet ismerni. Olyan dolgokra válik képessé, amiről azt gondolnánk, fejletlenebb korszakokban lehetséges volt, de korunkban már lehetetlen. Az embereket hamis illúziókba kergeti az oktatás, amely azt állítja, hogy az emberiség folyamatosan fejlődik, és egy bizonyos szintre nem eshet vissza. Nem így van. Nincs olyan evolúció, amely magától megakadályozná, hogy egy nép vissza ne süllyedjen a barbarizmus szintjére. A világ különböző részein ma is gyilkolás és népirtás zajlik. A magyaroknak nem kell messzire menniük: nem olyan régen a határaiktól nem messze zajlott népirtás és létesültek tömegsírok.
Nemrég olvastam Vadász János, volt népművelő, egykori államtitkár, a közművelődési dolgozók szakszervezete alapítójának egy tanulmányát. Nagyon okos dolgokat írt arról, hogyan számolták fel Magyarországon a közművelődést, a kulturális intézményhálózatot, a helyi közösségek művelődési házait. Először arra gondoltam, hogy ezek a szocializmus termékei voltak, a piacgazdaság más, ez egy letűnt világ nosztalgiája, mint a Régi idők focija. Aztán rájöttem, Minarik Ede még tudott valamit. Aközművelődés felszámolása felégetett tarlót hagyott maga után. Hiányoznak a filmklubok, a művelődési házak, a kiskönyvtárak, a művészeti csoportok, olvasóklubok, az emberi lelket nemesítő katarzis élményei. Helyükön a sivárság maradt.
Ezt a népet huszonöt éve nem művelik. Az iskolában hamis történelemszemléletet, nacionalista agymosást kapnak. Úgy végeznek el középiskolát, hogy nem látják összefüggésében a történelem eseményeit, nem ismernek fel ok és okozati összefüggéseket. A világról, más nemzetekről, kultúrákról semmit nem tudnak. Nem kapnak sem emberi, sem nemzeti identitást önámító hazugságokat és nemzeti giccseket leszámítva. Nem beszélnek nyelveket, nem értenek alapvető gazdasági és politikai összefüggéseket, törvényszerűségeket. Nincs használható tudásuk. Nincs hobbijuk, nincs kedvenc könyvük, nincs semmi szép, ami betöltené a képzeletüket. Nem látnak jövőt, ahogy a múltat sem ismerik. Vezéreket keresnek, egyszerű és jólhangzó magyarázatokat, amelyek felmentik őket minden felelősségvállalás alól. Nincs érzékük a joghoz, az emberi méltósághoz, nem ismernek és nem tisztelnek olyan emberi értékeket, mint udvariasság, kedvesség, jóindulat, szolidaritás.
Barbárosodik a nemzet, és saját hatalmára koncentráló egyházi oktatás csak ront a helyzeten. Az egyházi agymosás századokon át tartotta sötétségben Európát. Az egyháznak tudatlan tömegre van szüksége, amely cselédként és jobbágyként dolgozik, csőcselék módjára viselkedik, ha valaki ellen felúszítják. Iszonyatos az a sötétség, amely egy generáció alatt a magyar fejekben keletkezett. Az élet a fizikai funkciók szintjére esett vissza, a hatalom pedig úgy bánik az intelligenciával is, mintha ugyanezen a szinten élne. A társadalom nem jobb- és baloldalra szakadt ketté, hanem művelt és a barbarizmus felé tartó két részre. Ez a kettő elszakadt egymástól. Nincsenek pozitív minták, nincsenek mértékadó személyiségek, tekintélyek, nincs képzés, nincs oktatás, csak a lángoló gyűlölet.
Ma a Facebook neveli az oszágot. Gazemberek kezében van a nép. Tanulni senki nem akar, senki nem kérdez, mindenki mindent tud. Szörnyűség, ami a fejekből árad, és szörnyűek a tettek, amelyek ebből következnek. Ezzel szembesül ma a külvilág. Ezzel kell megküzdeni naponta. Nem kérdés, ki fog győzni. A rossz.
Bartus László /USA/
A világ ezzel a menekültügy kapcsán szembesül, pedig nem is tudják, hogyan gondolkodik az átlagmagyar. Akik bírják a magyar nyelvet, régebb óta képet alkothattak a sötétségről, amely egyes magyar fejekben van.
Az elbutulás nemcsak alacsonyan iskolázott rétegekben jelenik meg. Tömeges méretekben vallanak rasszista nézeteket, antiszemita tanokat és mindenféle összeesküvéselméleteket, amelyeket gyakorló elmebetegek terjesztenek a világhálón: az amerikaiak pénzelik a menekültáradatot, a háttérhatalom találta ki, Amerika az olajért igáz le országokat, miközben soha nem volt olyan magas a benzin ára, mint az iraki és az afganisztáni háború idején. Miután távoztak, azóta kezd újra olcsó lenni a benzin. Az amerikaiak annyit költöttek naponta egy hadseregre Irakban, hogy abból annyi olajat vehetnének, hogy száz évig mindenki ingyen autózna. Az emberéletekről nem beszélve. A nagyokos magyarok soha nem jártak Amerikában, de mindent tudnak. Fogalmuk sincs semmiről, a tények nem számítanak. Ha Amerika beavatkozik, az a baj, ha nem teszi, mint most, azért felelős. Merkelt kriminalizálják, Rétságon vagy Lajosmizsén mindent tudnak.
Nem képesek különbséget tenni az izraeli vagy a mexikói kerítés funkciója és Orbán gyűlöletkeltő és embertelen primitív drótkötege között. Alapvető dolgokkal nincsenek tisztában, de a mindent tudók bátorságával nyilatkoznak. Világszemléletük arról tanúskodik, hogy sem a világot nem értik, sem saját történelmüket nem dolgozták fel. Ennek az értelmi színvonalnak a képviselői a 90-es években a Jurta Színházban elfértek, amit egy Szálasi mellett dolgozó nyilas, Bosnyák Imre, és a később gyilkosságban való közreműködésért elítélt Romhányi László vezetett. Ma ez a színvonal lett uralkodó az országban. Ez már a miniszterelnök beszédeiben is megnyilvánul, cselekedetei pedig ezekkel összhangban állnak. Az Indexen elmebetegek könyveit elemzik, miszerint Amerika idézte elő Magyarország német megszállását. Egy kormányszóvivő minden következmény nélkül mondhat olyat, hogy a megfulladt menekült tehet saját haláláról. Miközben ezek a menekültek két hét múlva a szögesdrótot állító kormány buszával mehettek volna az osztrák határig. Oda, ahova ők már holtan érkeztek meg. S a nép osztja a buta és embertelen elméleteket, maga is gyártja ezeket.
Nem képesek beleérezni menekültek helyzetébe, lelkivilágába. Miért nem akarnak ujjlenyomatot adni, regisztrálni, miért nincsenek papírjaik? Majd ha te is menekült leszel, megérted. Azt is, miért nem kell olyan emberek kezéből a víz, akik be akarnak tenni egy emberi létezésre alkalmatlan menekülttáborba, ott akarnak tartani, mint a vágásra vagy mutogatásra ítélt állatokat, hogy saját népüket uszíthassák az idegenek ellen. Kész tervük van arra, hogy majd ingyen dolgozni hajtanak, azért a falat kenyérért, amit emberségből kellene adniuk. Elhiszik, hogy kétezer ember gondot jelenthet egy országnak, ahol milliárdokat szórnak el hetente.
Elhisznek minden hazugságot, és megtagadnak minden emberséget olyan emberektől, akik az életüket kockáztatva menekülnek egy mészárlás elől. Kisbabák nem indítják meg a szívüket, mert a butaságból származó gyűlölet nagyobb. De ez nemcsak a menekültügyre igaz. Ugyanez a sötét butaság jellemzi a gondolkodást az élet minden területén. Nehogy azt higgye a magyar ősbunkó, hogy csak a menekültekkel szemben állatiasodott el. Ilyen ő az élet minden területén. Mindn megnyilvánulásából süt a tahóság, a tudatlanság, és ha ezt megmondják neki, “magyargyűlölőt” kiált. Nem a magyarságot, hanem a buta gőgöt tesszük szóvá. Reméljük, a kettő még nem azonos.
A butaság, a műveletlenség következménye a lelki eldurvulás, amely barbársághoz vezet. Nem is értik, miért embertelenség elnézni a kövezeten alvó gyerekeket. Nem is tudják, hogy a nemzetközi jog szerint egy civilizált ország köteles lenne megfelelő ételt, italt, fekvőhelyet, tisztálkodási lehetőséget és orvost biztosítani. Nem olyat, hogy attól elmenjen a kedvük menekülni. Leromlott az emberi minőség, nincsenek emberi gesztusok, nincs együttérzés, nagyvonalúság, áldozatvállalás, szolidaritás, kedvesség, csupa olyan emberi tulajdonság, amely élhetővé teszi az emberi életet. Csupán egy elenyésző kisebbség az, amely a menekülteknek is segíteni próbált, és egész életében szenved ettől. Elsivárosodott a magyar lélek. Nincsenek nemes érzések, a gyűlölet kiszorította őket.
Az értelmes és bölcs emberek a perifériára kerültek. Akik nem adják fel a harcot, maguk is elurvulnak, mert szélmalomharcot vívnak a csőcselékkel szemben. Az ország intelligensebb része belső emigrációba vonult, rejtőzködik a közéletet elárasztó szenny, durvaság és fizikai fenyegetettség elől. Pedig, ha magára hagyják az országot, annak gyilkolás és népirtás lesz a vége. A butaságnak a temető a végállomása. Arról már nem is beszélve, hogy Magyarországon a szellemi elit is súlyos válságot él át. Nemcsak azért, mert haszonleső és politikailag elkötelezett, hanem azért, mert ami evidencia más részein a világnak, az a magyar értelmiség számára nem egyértelmű. Ha valaki Magyarországra érkezik, még minden világos számára, képes különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között, de Vecsés fölött ez a biztos érzékelése megszűnik. Mire magyar földre lép, már a szavaknak sincs egyértelmű jelentése, nincsenek fogalmak, axiómák, minden relatív. Ez butaság.
Régen is voltak kevésbé képzett, tájékozatlan emberek, hátrányos helyzetűek, akik nem jutottak megfelelő iskolázottsághoz. De tudták, hol a helyük. Volt egy tisztelet a tudással, a felkészültséggel, a műveltséggel szemben. A bunkó tisztában volt azzal, hogy ő egy műveletlen tahó, és ezt meg is mondta. Nem tartott igényt arra, hogy a demokrácia nevében mindenkivel megossza, ami a fejében van, és ezzel a felkészültséggel minősítsen egyetemi tanárokat. Ez megváltozott, a társadalom alja került felülre, amely mércét szab, minősít és a nyilvánosságot terrorizálja. Ennek újratermelése pedig biztosított, miután az alja igényeit kiszolgáló kormány működik, amely nácikkal versenyezve az ő nyelvüket beszéli, az ő szintjükön gondolkodik és az ő érzelmeiket stimulálja. E folyamat csúcspontja volt, amikor a csőcselék-kormány üldözőbe vette a filozófusokat és a tudós a bűnöző szinonimája lett.
Mindezt segítette az interaktív média, a közösségi oldalak elterjedtsége, amely felszabadította a gátakat és egyenrangúvá tette a Nobel-díjas tudós és az otthon írogató seggfej véleményét. Egyesek elhitték, hogy a demokrácia az, ha a legsötétebb bunkó is világgá kürtölheti kontroll nélkül a műveletlenségét, tájékozatlanságát és abból fakadó artikulálatlan indulatait. A “Ria-Ria-Hungária” mindent visz, a tudomány nem számít, a tények semmit nem jelentenek. Nem lehet gátat szabni a tökfejű senkik terrorjának. Akiknek van annyi pénzük, hogy befizessenek egy internetes vonalra, korlátlanul szórhatják tele a világot az egysejtűeket idéző agytérfogatuk termékeivel.
Korábban ezeket az okosságokat egy füstös VII. kerületi kocsmában adhatták elő, jobb helyeken ott is pofán vágták érte. Vagy a kocsma falára firkálhatták fel ezeket, de most az a demokrácia, hogy a klozet falára illő okosságokat a világháló terjeszti, kitörölhetetlenül őrzik egy-egy elmebeteg beírásai, mocskolódásait. Minden szöveg egyenrangú, nem lehet külön választani a bolondok házától. A jelenség abszurd voltát mutatja, hogy ez olyan, mintha valamelyik suttyó bemenne egy újság szerkesztőségébe, letenné az asztalra a sötét agyának szüleményeit, és a demokrácia jegyében azt a másnapi újságban meg kellene jelentetni. Az interneten való publikáció ma szinte ugyanezt jelenti. Olyan felülethez jutnak, ami nem illeti meg őket.
Hasonló pusztítást okoztak a magyar kereskedelmi televíziók, amelyek azt gondolták, akkor lesznek sikeresek, ha az ország legbutább, legaljasabb, legerkölcstelenebb emberének színvonalát lövik be, és erre a szintre nivellálnak mindenkit. Megdicsőült a giccs, a szemét, a mocsok, a buta, az aljas, a primitív, amelyet ennek megfelelő üresfejű senkik közvetítettek az egyre mélyebbre süllyedő nagyérdeműnek. Amit ezek a kereskedelmi csatornák folytattak az általános butítás terén, az felér egy bűncselekménnyel a magyar nép ellen. Amit maguk mögött hagynak, az egy végtelenül sötét és buta embertömeg, amely ijesztő dolgokat mond és tesz, és megindult az elaljasodás felé. Minden demagógiára nyitottak, ellentétei mindannak, amit normális emberi érintkezésnek nevezünk.
Ők azok, akikben az együttérzésnek szikrája sincs. Akik villanyt vezetnének az Orbán-szögesdrótba, legszívesebben lelőnék a háború elől menekülőt, átvennék akár az Iszlám Állam módszereit is. Nem számít, ha egy kisbaba a hideg betonon fekszik, takarodjon haza. Rasszisták, s amikor ezt a szemükre vetik, felteszik a tíz pontot érő, mindent elsöprő kérdést: “És az indiánok?” Ezek annyira hülyék, hogy azt sem tudják, az indiánokat nem az emberi jogokért harcoló Amerika irtotta, hanem a hozzájuk hasonló európaiak, akik szintén áthajóztak Amerikába. Az emberi jogi Amerika nem irtotta ki az indiánokat, hanem megvédte őket az olyan sötét bunkóktól, mint ők. Ma is olyan kedvezményekben részesíti, amilyeneket mások nem kapnak. De hol vannak az avarok és a besenyők?
Amerikában a “Thanksgiving” (“Hálaadás”) nagyobb ünnep, mint a karácsony. Egész Amerika hálát ad az indiánoknak, hogy étellel fogadták a első menekülteket. Ez olyan, mintha a madárgyilkos Semjén által kitalált “Trianon-napon” a magyarok hálát adnának az összes kisebbségnek, akikkel együtt éltek a Monarchiában, minden magyar ajándékot vinne Magyarországon élő kisebbséginek, egy szlováknak, németnek, zsidónak, szerbnek, cigánynak, románnak, stb.. El tudja ezt képzelni valaki? Ha ilyen lenne Magyarország, akkor kerülne kicsit közelebb az amerikai gondolkodáshoz és járna közel az igazsághoz és a tényekhez. De a Jászkaratehénfarkán élő magyar, aki megtestesít egy jelentős tömeget, bekapcsolja a számítógépet, és mindent tu. Megörül, hogy mégis kár lett volna elvégezni a szakmunkásképzőt, és máris tolja a világhálóra a tutit. A szennyet, a gyűlöletet, a lelket és szívet fertőző butasságot. Ez a folyamat iszonyatos mélyre süllyesztette a magyar népet.
A lelket mérgező gyűlölet alapja a butaság. A gyűlölködő ember érzelemorientált, az értelmére, az ismereteire nem támaszkodhat. Ilyenek nincsenek neki. Ez a populistáknak kedvez, s ha egy populista szélsőjobboldali kerül hatalomra, az nem független az adott ország értelmi színvonalától. Valóban minden országnak olyan vezetői vannak, amilyen az ország többsége. Az Orbán-rendszer léte legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy ennek az országnak az általános értelmi és morális színvonala milyen mélyre süllyedt. Nemcsak azoké, akik őket támogatják, hanem a balliberális oldalon levőké is. Magyarország 1989-ben magasabb értelmi színvonalon állt, mint most. Ma nem lehetne Magyarországon demokratikus rendszert építeni a szabadság, testvériség egyenlőség, valamint a felvilágosodás és az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata szellemében.
Iványi Gábor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a világ romlik, ha magára hagyják. Ha egy kertet nem ápolnak, elgazosodik. Ha egy gyereket nem nevelnek, megromlik. Ha nem metszik a szőlőt, nem hoz termést. Ha nem ápoljuk a testünket, megbetegszik. Ha egy népet nem tanítanak, elbutul. Művelni kell mindent. Ez az ember dolga a világban, mert amit magára hagy, az tönkremegy. Minden napon el kell végezni a környezet rendbentartásának munkáját, különben magától visszafordul az enyészet felé. Magától minden tövist és bogáncskórót terem.
Ha egy népet nem művelnek, olyan mértékben elbutul, hogy rá sem lehet ismerni. Olyan dolgokra válik képessé, amiről azt gondolnánk, fejletlenebb korszakokban lehetséges volt, de korunkban már lehetetlen. Az embereket hamis illúziókba kergeti az oktatás, amely azt állítja, hogy az emberiség folyamatosan fejlődik, és egy bizonyos szintre nem eshet vissza. Nem így van. Nincs olyan evolúció, amely magától megakadályozná, hogy egy nép vissza ne süllyedjen a barbarizmus szintjére. A világ különböző részein ma is gyilkolás és népirtás zajlik. A magyaroknak nem kell messzire menniük: nem olyan régen a határaiktól nem messze zajlott népirtás és létesültek tömegsírok.
Nemrég olvastam Vadász János, volt népművelő, egykori államtitkár, a közművelődési dolgozók szakszervezete alapítójának egy tanulmányát. Nagyon okos dolgokat írt arról, hogyan számolták fel Magyarországon a közművelődést, a kulturális intézményhálózatot, a helyi közösségek művelődési házait. Először arra gondoltam, hogy ezek a szocializmus termékei voltak, a piacgazdaság más, ez egy letűnt világ nosztalgiája, mint a Régi idők focija. Aztán rájöttem, Minarik Ede még tudott valamit. Aközművelődés felszámolása felégetett tarlót hagyott maga után. Hiányoznak a filmklubok, a művelődési házak, a kiskönyvtárak, a művészeti csoportok, olvasóklubok, az emberi lelket nemesítő katarzis élményei. Helyükön a sivárság maradt.
Ezt a népet huszonöt éve nem művelik. Az iskolában hamis történelemszemléletet, nacionalista agymosást kapnak. Úgy végeznek el középiskolát, hogy nem látják összefüggésében a történelem eseményeit, nem ismernek fel ok és okozati összefüggéseket. A világról, más nemzetekről, kultúrákról semmit nem tudnak. Nem kapnak sem emberi, sem nemzeti identitást önámító hazugságokat és nemzeti giccseket leszámítva. Nem beszélnek nyelveket, nem értenek alapvető gazdasági és politikai összefüggéseket, törvényszerűségeket. Nincs használható tudásuk. Nincs hobbijuk, nincs kedvenc könyvük, nincs semmi szép, ami betöltené a képzeletüket. Nem látnak jövőt, ahogy a múltat sem ismerik. Vezéreket keresnek, egyszerű és jólhangzó magyarázatokat, amelyek felmentik őket minden felelősségvállalás alól. Nincs érzékük a joghoz, az emberi méltósághoz, nem ismernek és nem tisztelnek olyan emberi értékeket, mint udvariasság, kedvesség, jóindulat, szolidaritás.
Barbárosodik a nemzet, és saját hatalmára koncentráló egyházi oktatás csak ront a helyzeten. Az egyházi agymosás századokon át tartotta sötétségben Európát. Az egyháznak tudatlan tömegre van szüksége, amely cselédként és jobbágyként dolgozik, csőcselék módjára viselkedik, ha valaki ellen felúszítják. Iszonyatos az a sötétség, amely egy generáció alatt a magyar fejekben keletkezett. Az élet a fizikai funkciók szintjére esett vissza, a hatalom pedig úgy bánik az intelligenciával is, mintha ugyanezen a szinten élne. A társadalom nem jobb- és baloldalra szakadt ketté, hanem művelt és a barbarizmus felé tartó két részre. Ez a kettő elszakadt egymástól. Nincsenek pozitív minták, nincsenek mértékadó személyiségek, tekintélyek, nincs képzés, nincs oktatás, csak a lángoló gyűlölet.
Ma a Facebook neveli az oszágot. Gazemberek kezében van a nép. Tanulni senki nem akar, senki nem kérdez, mindenki mindent tud. Szörnyűség, ami a fejekből árad, és szörnyűek a tettek, amelyek ebből következnek. Ezzel szembesül ma a külvilág. Ezzel kell megküzdeni naponta. Nem kérdés, ki fog győzni. A rossz.
Bartus László /USA/
