A mi íróink, művészeink, akik a CanadaHun tagjai, és akikre büszkék vagyunk

lona321

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Az én nevem Bodnár Márk, és a saját könyvemet szeretném most nektek bemutatni!

Nem tudom közületek ki mennyire ismeri Ian Livingstone és Steve Jackson munkásságát, de röviden annyit kell róluk tudni, hogy ők írtak először lapozgatós Kaland Játék Kockázat (röviden: KJK) könyveket a 80-as illetve 90-es években.

Ennek apropóján készítettem el én is az egyedi, hasonló, de mégis teljesen más stílusú könyvemet. A Franchise-t csak egyszerűen az angol Shattered Souls szavakra kereszteltem, aminek összesen 3 részét szeretném elkészíteni, tehát ha minden jól megy idővel majd trilógia lesz belőle. Az első könyv, aminek magyarul a Rabszolgák Vére címet adtam, már mindenki számára elérhető, és olvasható az interneten. Ez természetesen ingyenes!

A Shattered Souls egy sötét fantázia világban játszódik, ahol nem mindig a jó diadalmaskodik a gonosz felett, éppen ezért csak az ilyen jellegű könyv kedvelőinek szeretném ajánlani, és semmiképpen sem ajánlom gyerekeknek!

Fontos megjegyeznem, hogy ezek a könyvek nem fognak megjelenni fizikai formában, csupán csak a Shattered Souls hivatalos weboldalán lesznek majd elérhetőek. Azt is szeretném előre a figyelmetekbe ajánlani, hogy a Shattered Souls sok helyen szókimondó szövegrészeket, trágár kifejezéseket és véres ábrázolásokat tartalmaz, amit semmiképp nem ajánlok 16-18 éven aluliaknak!

Köszönöm szépen a lehetőséget! Ha elnyerte a tetszéseteket ez a kis beharangozó, akkor sok szeretettel várok minden egyes dark fantasy kedvelőt és rajongót a Shattered Souls világában!

Az oldalt ezen a webcímen tudjátok elérni, ahol egy ingyenes regisztráció után minden elérhetővé válik: http://shatteredsouls.eu/regisztracio.php

Bármilyen Shattered Souls-al való kapcsolatos kérdéssel forduljatok bátran hivatalos facebook oldalunkhoz, ahol szívesen látjuk a lájkotokat is:
https://facebook.com/shatteredsouls.eu
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Melitta! Elsődlegesen is megköszönöm, hogy itt lehettek. :)


Kedves Barátaim!


Rendhagyó módon én a saját magam által megírt könyveimet mutatnám be Nektek.

Első könyvem a Bagoly őrs, vigyázz, 2009 tavaszán jelent meg magánkiadásban a Könyvműhely közreműködésével.

Ez a kis, 106 oldalas A/5-ös méretű könyvem csak nagyon nagy jóindulattal nevezhető regénynek. Igazából olyan novellák, prózák gyűjteménye, amelyek valami ok folytán maga a történet köti össze. Mindegyik részben szerepet kap a Bagoly őrs, amely a főszereplő, a 12 éves kislány akkori életében nagy szerepet játszik. A történéseket kedves barátom Koszorús Oszkár fogta egységbe és varázsolta regénnyé.

upload_2015-7-16_19-36-9.png


1960-as évek elején játszódik kisregényem története, amikor még lelkesen daloltuk a mint a mókus fent a fán, az úttörő oly vidám-t, hogy belesajdul az olvasó szíve ekkora ártatlanságba.

Abban a korban, még büntetlenül csaphatták be a gyerekeket a pozícióba lévők, törhették darabokra a becsületes, tisztességes édesapák gerincét, amíg nem hajlott, mint a nád, ahol az édesapák az imádott kislányukat verték, saját kezűleg kékre-zöldre, hogy ezzel megmentsék a gyermek és a család életét.

Mégis-mégis, ezeket a zord időket a megszépítő emlékezet teszi elviselhetővé. Kisregényem írásai különösek és egyediek mégis a kor és a környezet általánosítására alkalmasak, egy szépséges élet-vallomás.


Közben repültek az évek. Nyugdíjas lettem és összeszedve bátorságom, megjelentettem életem első novelláját, amit A Töltött Káposzta címen írtam meg még 2008 karácsonyán. Ez 2010 novemberében történt. Ezzel az írással debütáltam a Holnap Magazin oldalán. Innentől, ha nem is sűrűn, de jelentek meg írásaim.

Közben kezdtem a net előnyeinek ízére is rákapni és a neten keresztül kezdtem ismerősöket, barátokat keresni. Nem egyszer társkereső oldalakon, ahol minden esetben úgy regisztráltam, hogy én kizárólag barátokat keresek.

Ennek ellenére sokszor szaladtam bele ilyen-olyan kalandokba, amiket igyekeztem már csírájában elfojtani.

Honnan-honnan nem, de ekkor jött az ötlet, hogy miért is nem írom meg az itt szerzett tapasztalataim.

Ekkor született meg gondolatban a LoveNet Az internetes ismeretség világa című kisregényem.

Azt azért nem hallgathatom el, hogy a net nem csak úgynevezett kalandokat, de életre szóló barátokat is adott. Így vagyunk és lettünk egy csapat a Miskolci, Nyíregyházi, Szombathelyi, Győri, Békéscsabai és fővárosi emberekkel, akikkel a mai napra már az ismeretség komoly barátsággá alakult át oly módon, hogy mindeni ismer mindenkit, többen már találkoztunk is személyesen. Egyikről meg kiderülve, hogy majd 30 évi ismeretség áll mögöttünk. És ha már egymásra találtunk és lelki társak is lettünk megalapítottuk a Róza & Julius Kiadót, ami saját alkotásainkat hivatott megjelentetni és menedzselni.

Első közös munkánk az én második könyvem a LoveNet Az internetes ismeretség világa című kisregény.
upload_2015-7-16_19-36-56.png


„Főleg a magány oldásáról, elsősorban a társkeresésről, annak buktatóiról, sikertelenségéről és sikeréről szól a könyvem. A lehetőségről, hogy így vagy úgy, de átélhetjük a valahova, valakihez való tartozás élményét”. – vallom őszinte, reményteli szavakkal regényemben.

Lebilincselő és hiteles történet, emberi drámák és egyúttal a remény, a lehetőséggel, az örömök színhelye – pokol és menny is egyúttal – az a sokak számára titokzatos, már-már misztikus világ, amelyet megjár az ember, ha úgy döntött, hogy semmiképpen nem marad társ nélkül, és ehhez az elhatározáshoz – gyakran utolsó reménysugárként – a virtuális világ lehetőségeivel (is) élni szeretne.

Erről a világról, az internetes társkeresésről, az e célból életre hívott közösségi oldalakon zajló bizalomról és bizalmatlanságról olvashat őszinte, lenyűgöző, mélyen emberi történetet a kedves olvasó, amely a reményteleneknek talán újra felcsillantja a reményt: van kiút az égető magányból.

A Mondd, mondd, mondd… címmel megírt versem is ehhez a regényhez íródott. Annyira egybe forrt vele, hogy a fejezetek címei ezekre a sorokra épültek.


Mondd, tudsz-e rajongva szeretni,
Gondot és bút ölelve feledni?
A hajnali harmat cseppjének örülni,
Vágyaink kútjába együtt elmerülni.

Hétköznap magányát osztani kedvessel,
Szárnyalni az égig boldogan repdesve.
Hinni, hogy örök soha el nem múló,
Amit most érzünk az maga szárnyaló.

Együtt örülni a virágzó rétnek,
Melegre vágyva, de tűrni a télnek.
Vágyakat repítő felhőket nézni,
Az örök boldogság elmúltát félni.

Ha tudsz felhőtlenül, rajongva szeretni,
A gondot és bút nem nehéz feledni.


Mondhatom, hogy ez a 2013 év tavaszán megjelent könyvem „sikerkönyv” lett a kiadónk életében. Forgalmazás és könyvbemutatók követték egymást.

Innentől azért elég szépen felbátorodtunk üzlettársammal és barátommal dr.Kovács Gyulával aki Derkovats néven, mint komolyzenei szerkesző, zenerovatot vezet a Nyírségi Gondolat kulturális havilapban és komolyzenei CD-lemezt is megjelentettet már a kiadó égisze alatt 2013 karácsonyán, Karácsony éjjelén címen, amely az Örökbecsűek sorozat 1. darabja lett.


Több hónapi kemény munka után megszületett 2014 évben a 3. könyvem Golgoták és kisdedek címen, ami a novelláim gyűjteménye:
upload_2015-7-16_19-38-48.png


A könyv maga egy 240 oldalas, keményfedelű gyönyörűség, aminek az első borítóján, a Fonyodon élő Siess Zsuzsa ikonfestő Szent Rita ikonja díszlik, amit 2013 évben a Batsányi-Cserhát Művész Körhöz benyújtott Golgoták és kisdedek Art Ezüst Diplomával díjazott verseny-novellám mellé kaptam meg az alkotótól.



… „Minden megvan egy-egy novellájában, ami képezheti a magyar életet, a vidék szépségét és a nép dalos ajkán megjelenő szavainkat, ízességüket, amiben gyönyörködik a szem és a lelkeken áthatol, milyen gazdag a mi nyelvünk… ,


... Ez a könyv azt súgja nekem, hogy mi magyarok az egyik legszínesebb kultúrájú nép vagyunk és sorsunk igazságtalansága révén mégis, leszoríttattunk a világ színes palettájáról, pedig élvonalban kellene lennünk.


… Jártó Róza átlátta ezt, és prózái kategóriásan mutatják be hétköznapi életünket úgy, hogy érintik érzelmeinket, és szeretet sugárzik soraiból. Igazi magyar alföldies szeretet.

A maga prozódiáiban megírt lelke-szíve vonul fel a sorok között és annyira magával sodor, hogy kapkodhatom a fejemet, akkor sem tudom letenni, hogy „majd folytatom”, mert érdekel, hogy milyen sodrásban él a főhős és az író milyen technikával írta, és no, mi lesz a vége. „ írja lovag Bornemisza Attila Vörösmarty-díjas költő a prológban.


Magam is szeretettel ajánlom a Golgoták és kisdedek címen megjelentetett 240 oldalas, kemény-fedelű novellás-kötetemet. Nem csak szemet gyönyörködtetően szép maga a könyv is, hanem az írások is lenyűgözően emberiek, hisz minden sora rólam, rólunk íródott, minden téma az életből merítődött.


Egy kis ízelítő:


„… Én leszálltam a Táncsics utcai megállóban. Ő is. Innentől’ elvesztem. Volt madárcsicsergés, volt kikelet, volt minden szép és jó, még harsona is, csak józanész nem volt. Számomra innentől’ csak két időszak létezett. Tamás előtti és Tamás utáni. Természetesen a Tamás előtti időszak volt az, ami elvesztette minden jelentőségét… „ /Kékmadár/


"Anyósom és szülei a Benes dekrétumnak „köszönhetően” települtek be Tótkomlósra Alsószeliből. Alsószelinek pedig, mint katolikus ajkú magyar falunak, Szent Rita volt és ma is az a védőszentje.
– Ha lány lenne a baba, nem lehetne Rita a neve – nézett esdeklőn Sidó mama, párom nagymamája, egy családi látogatáson." /Golgoták és kisdedek/


„… A kórházba’ tért magához. De többé már nem beszélt. Az ápolónő által, kanalanként adagolt étel kicsorgott a száján. Már nem volt miért nyelni. Imre tudta, neki már nincs holnap. /Holnaptalanok/



„… A bősz’ apák összefogva, egész kis lányőrséget szerveztek, a polgárőrség mintájára.

De igazán ez sem segített, mivel nemcsak szép volt a büdös kölök’, de kedves is, és valljuk be, a lányok sem voltak igazán megrémülve a Richard féle „zaklatástól”. .. „ /Porsche/


Még májusban írtam ki a facebookra …

… és ha május, akkor új könyv!

Ha nem is májusban, de pár nappal azt követően, 2015. június 05-én megjelent életem első verseskönyve Anya! Nézd egy szép virág címmel.
upload_2015-7-16_19-39-42.png


A borító-terv és a szerkesztés most is, mint az ezt megelőző két könyvemnél is dr. Kovács Gyula hozzáértését dicséri. A címadó vers:


Anya! Nézd, egy szép virág…


Rejtélyes világ az élet világa,
ha a lelked fogva tart...
Kitörni onnan hiába vágysz,
börtönöd örökre fogva tart.

Értelmed semmi, lépted suta,
indulnál, de nem lehet.
Marasztal az oxigén-hiányos
léted; számodra nincsen akarat.

Akarat, minek? Látszatra semmi,
az élet mégis ünnepel:
mert láttál egy szép virágot,
mely nagy fénnyel tündököl…
tündököl…

– A..a .é.., e.. ..é. .i.á. – mondod,
mert a nyelved nem forog.
Az anyai szív érti, ki mindent érez,
s lelke csak titokban zokog.

Az anyai szív érti, ki mindent érez,
s lelke csak titokban zokog.


Sokáig tanakodtunk alkotó és üzlettársammal, hogy az előszó, a bevezetés megírására kit is kérjünk fel.

Én úgy gondoltam, hogy a nem is oly fiatalon, 59 évesen elindult írói utamon leginkább Károlyi Fülöp Béla író, költő vezetgetett. Sőt ő mondotta ki, hogy igenis helyem van az orosházi alkotók között ahova ilyen idősen és főleg abszolutte’ kezdőként nem jó szívvel fogadtak a 20,- 30,- 40,-50 vagy még több éve írogatók, alkotók közül többen is.

Ha valaki, akkor az első verses könyvemet csakis Károlyi Fülöp Béla mutathatná be.

De nem teheti, mert már elköltözött e földi életből, és ha Ő nem akkor senki… .

Így jómagam, és alkotótársam dr. Kovács Gyula mutatjuk be első olyan könyvemet, amely a 2012 márciusában megírt Jelek című első

versem követően, 2015. májusig megírt és megjelentetett verseimet tartalmazza.


„… A verseiből hiányzik az erőltetettség, az egoizmus, a mély absztrakció, a szóbűvészet, a fölényeskedő hangsúly, a semmit-mondás, a kétértelműség, a túlhajszolt torz forma, vagy minden egyéb modernnek tartott, kísérletezésnek nevezett irányzat. Mindezek számára fals hangok, fals formák, ő a maga útját járja… és már megtalálta sajátos „jártói” hangját.

Versei különlegesek a maguk egyszerűségével, magvasságával, színes sokoldalúságával, népiességével. Legnagyobb erényük az a hallatlan törekvés a megejtő szépségre, amely csak a népi egyszerűségben és tömörségben jelenhet meg istenigazából. Itt a sorokból eredendően sugárzik a szépség és szeretet az olvasó felé.

Mindig az elesett, az igazán segítségre szoruló kisember érzésvilága szűrődik át ritmusain, rímein. Mondanivalója az igazmondás, sorai az ölelés, rímei a közeledés kifejezői.

A bensőséges, olykor szenvedélyesen megkapó, máskor mérhetetlen komoly, megint máskor játékos hang mindig az élet igazságaira hívja fel a figyelmet.

Ehhez a csodás gyűjteményhez kapcsolódik ikerként a Dallamokkal ölelt rímek című CD lemezünk, mely e verseskötet tizenhét versét öleli át klasszikus dallamaival, és ezzel – vers és zene – egymás szépségét erősítik.

Itt a versmondás természetessége ötvöződik a zenei gondolat szabadságával, de szerves összetartozásban futnak egymással. Ennek a megoldásnak nagy előnye a szavak és dallamok teljes érthetősége, a ritmusok természetessége. A szabad verselésnél, vagy más nyelvre fordítás esetén sem keletkeznek ritmustartási gondok, így a vers gondolatisága nem sérül.

A Dallamokkal ölelt rímek tárgyú műfajt mi ketten, Jártó Rózával, szerzőtársi viszonyban alakítottuk ki. Övé a versírás és a versmondás, enyém a zenei társítás és szerkesztés.


Kérjük, fogadják szeretettel a – verseskönyv-CD lemez – együttest tőlünk


Jártó Róza és Derkovats Gyula... „


Annak ellenére, hogy 5 év alatt négy könyvem jelent meg, mégis azt vallom, hogy senki sem születik írónak, de még költőnek se.

Én is egy hét gyermekes családban nőttem fel. Apukám aki1945-ig “ludovikás” volt, 1945 után fűtő, később mozdonyvezető lett. Anyukám meg minket, gyerekeket próbált emberré faragni

1990-es évektől amikor már az én fajtám is tanulhatott megállás nélkül képeztem magam. Így lettem mérlegképes könyvelő 1995 évben. 1998 évben pénzügyi tanácsadó, 2008 évben, 58 évesen, pedig mint tájgazdálkodási mérnök marketing-pénzügyből diplomáztam a Szolnoki Főiskolán.

Életem legnagyobb ajándékának mégis azt tartom, hogy a három gyerekem, a hat unokám, és a négy dédunokám, a hatéves Gabika, a hat hónapos öcsikéje Gergő és a hároméves Zoé és a négy hónapos hugicája Réka Amira egészséges, okos, gyönyörű ember.


Szeretettel: Jártó Róza



A könyvek, a Bagoly őrs, vigyázz című kivételével, megvásárolható a [email protected] és a [email protected] címen.

Természetesen a vásárlás esetén sem szállítási, sem csomagolási költséget, de még árrést sem számítunk fel amennyiben az általunk rendszeresített sárgacsekken történik a vételár megfizetése, amelynél még a feladás költséget se kér se az OTP, se a posta.

 
Utoljára módosítva:

vakarcs56

Állandó Tag
Állandó Tag
Boldog életet kívánok!
Bemutatkozás? Ráadásul rövid? Megpróbálom.
Először is a nevem Mészáros M. Zsuzsa. (Az M. hosszú mese volna, ahogy a Vakarcs is.) Mivel elég régen születtem (igazi 56-os vagyok), írni is régen kezdtem, de néhány napilapnál és hetilapnál több bátorságom nem volt. Közel 60 évesen jelent meg az első könyvem, a Keserédes Kávéház (United PC, kispróza) majd egy fokkal jobb kiadót keresve az Öreglányok, egy évvel később a folytatás, a Kalafilozófia (Hungarovox). Ez a kettő (novellisztikus, csuda tudja, hova sorolható, rövidebb-hosszabb történetek) talán még kapható néhány könyvesboltban. (Kis példányszám volt.)
Nyomdaköltséget már nem tudok vállalni, ezért ebben az évben a már szerkesztett kéziratokat felajánlottam (de szép kifejezés az ingyenességre) a MEK-nek, így ott lehet megtalálni a Hanyasok is vagyunk? című gondolatsort (eredeti után '56, '89, 2010), illetve a Kismanó meséit, ami nem csak gyerekeknek szól.
Rövid részletet? Inkább összefoglalót.
Az Öreglányok és a Kalapfilozófia 4 öreglányról és 2 öregfiúról szól. Ők örök 70 körüliek. Annuska maga a szürkeség, Bözsike kissé elhanyagolt, örök gyászba öltözött, mindenkitől, de leginkább önmagától fél. Mariska maga a csoda: festett platinaszőke haj, lila szoknya, sárga blúz, meg az elmaradhatatlan rózsaszín kalap teszi látványossá állandó pasizhatnékját. Hortenzia, a klubvezető hétköznapi eleganciával, határozottan irányítja a csapatot. Később fut be Ervin, az obsitos hadmérnök, honvédségtől leszerelt cuccokban, "ótóstáskával" a csuklóján. Ő hozza Jenőt, a tefus garázsmesterből lett buszos vállalkozót, egy totállúzer gombócfigurát Robival, egy eredeti kék Roburral. Amit az ő életükről el lehet képzelni, az - nem maradéktalanul - szerepel a könyvekben.

A keserédest inkább hagynám, számomra keserű tapasztalat volt.

A Hanyasok is vagyunk? http://mek.oszk.hu/15100/15177 címe sokat elárul
"Valamikor talán megírod, ahogy én.
Én átírtam egy örökérvényű eredetit.
Ő huszonnyolcas volt. Én ötvenhatos. És te? Nyolcvankilences?
Mi megértjük még egymást? Nem félszavakból, de egész mondatokból."


Eddigi utolsó könyvem egy mesekönyv http://mek.oszk.hu/15200/15275 10 éven aluliaknak és 30 éven felülieknek szól.
"Járt nálam néhányszor, mondott felnőtt történeteket, meg gyerekálmokat, amiket utána leírhattam. Én is elmeséltem neki minden szépet, ami történt velem. Ezeket hoztam most el. Azt mondta Kismanó, hogy néhány formában le is rajzolhatom őt, hát ide tettem a képeket. Ilyen alakban már úgysem jön elő soha, sem ő, sem a többi manó."

Még sokáig szeretném azt mondani: jó olvasást kívánok!
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Állandó Tag
Boldog életet kívánok!
Bemutatkozás? Ráadásul rövid? Megpróbálom.
Először is a nevem Mészáros M. Zsuzsa. (Az M. hosszú mese volna, ahogy a Vakarcs is.) Mivel elég régen születtem (igazi 56-os vagyok), írni is régen kezdtem, de néhány napilapnál és hetilapnál több bátorságom nem volt. Közel 60 évesen jelent meg az első könyvem, a Keserédes Kávéház (United PC, kispróza) majd egy fokkal jobb kiadót keresve az Öreglányok, egy évvel később a folytatás, a Kalafilozófia (Hungarovox). Ez a kettő (novellisztikus, csuda tudja, hova sorolható, rövidebb-hosszabb történetek) talán még kapható néhány könyvesboltban. (Kis példányszám volt.)
Nyomdaköltséget már nem tudok vállalni, ezért ebben az évben a már szerkesztett kéziratokat felajánlottam (de szép kifejezés az ingyenességre) a MEK-nek, így ott lehet megtalálni a Hanyasok is vagyunk? című gondolatsort (eredeti után '56, '89, 2010), illetve a Kismanó meséit, ami nem csak gyerekeknek szól.
Rövid részletet? Inkább összefoglalót.
Az Öreglányok és a Kalapfilozófia 4 öreglányról és 2 öregfiúról szól. Ők örök 70 körüliek. Annuska maga a szürkeség, Bözsike kissé elhanyagolt, örök gyászba öltözött, mindenkitől, de leginkább önmagától fél. Mariska maga a csoda: festett platinaszőke haj, lila szoknya, sárga blúz, meg az elmaradhatatlan rózsaszín kalap teszi látványossá állandó pasizhatnékját. Hortenzia, a klubvezető hétköznapi eleganciával, határozottan irányítja a csapatot. Később fut be Ervin, az obsitos hadmérnök, honvédségtől leszerelt cuccokban, "ótóstáskával" a csuklóján. Ő hozza Jenőt, a tefus garázsmesterből lett buszos vállalkozót, egy totállúzer gombócfigurát Robival, egy eredeti kék Roburral. Amit az ő életükről el lehet képzelni, az - nem maradéktalanul - szerepel a könyvekben.

A keserédest inkább hagynám, számomra keserű tapasztalat volt.

A Hanyasok is vagyunk? http://mek.oszk.hu/15100/15177 címe sokat elárul
"Valamikor talán megírod, ahogy én.
Én átírtam egy örökérvényű eredetit.
Ő huszonnyolcas volt. Én ötvenhatos. És te? Nyolcvankilences?
Mi megértjük még egymást? Nem félszavakból, de egész mondatokból."


Eddigi utolsó könyvem egy mesekönyv http://mek.oszk.hu/15200/15275 10 éven aluliaknak és 30 éven felülieknek szól.
"Járt nálam néhányszor, mondott felnőtt történeteket, meg gyerekálmokat, amiket utána leírhattam. Én is elmeséltem neki minden szépet, ami történt velem. Ezeket hoztam most el. Azt mondta Kismanó, hogy néhány formában le is rajzolhatom őt, hát ide tettem a képeket. Ilyen alakban már úgysem jön elő soha, sem ő, sem a többi manó."

Még sokáig szeretném azt mondani: jó olvasást kívánok!




Kedves Vakarcs56 Szeretettel köszöntelek. Még visszatérek olvasgatni Téged!
 
Üdvözlet, és sziasztok


Frissen regisztràlt olvasoja vagyok az oldalnak, és Interneten keresek éppen célirànyosan, kanadai iro, iràs és irodalom témàban, igy talàltam el ide is.
9. honapja élek Kanadàban, és szeretnék még kicsit tovàbb maradni. Még nem dôlt el, hogy maradhatok- e, vagy sem, most vàrok a vizumhosszabbitasi kerelmem eredményére.
Ahogy olvasgatom az oldalt, ùgy talàltam rà erre a topicra. Nem tudom, hogy jo helyre irom- e a lenti kérdésem, ezért röviden fogalmazok majd, és elnézést, ha rossz helyre céloztam. Ez esetben kérlek irjàtok meg, hogy hol nézhetek utàna a témànak.

Szeretek irni, és néhàny éve dolgozom egy mesekönyvön is, de ami felnôtteknek fog majd szolni. Ezt Kanadàba kiköltözve is folytatom. Nem az iràs a szakmàm; ez lesz az elsô könyvem, ha sikerül.

A kérdésem annyi lenne, hogy Szerintetek hol tudnék utànanézni a kanadai könyvkiadàs rejtelmeinek, vannak- e programok, iroi talàlkozok, irodalmi estek vagy klubok, szakmai forumok, inspiràciot segito- célzo tàrsasàgok, ilyesmi? Az itteni (canadahun.com) forumokat is àt fogom még jobban olvasni : innen van néhàny ajànlhato topic esetleg?
Québec megyébôl irok, igy elsô körben az itteni lehetôségek utàn keresek.

Nem szeretnék sok kérdést elsôre feltenni, de köszönöm szépen és elôre is, a vàlaszokat.

Udv.,
Johanna
 
Utoljára módosítva:

skolikagnes

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Bár ezzel a fórummal csak most ismerkedem, szeretnék bemutatkozni. Bár már régóta írogatok, eddig két mesekönyvem jelent meg. Az első A csodatermő fa címmel, 6-10 éves korú gyerekeknek szól, a második a Csibemese pedig kicsiknek.
A könyvekben rövid versikék, történetek találhatóak, az eddigi visszajelzések nagyon jók, aminek örülök:)
Következő tervem egy felnőtteknek szóló (mese)könyv lesz, rövid esszékkel, humoros történetekkel.
Könyveimnek, írásaimnak vannak oldalai a facebook-on, de nem tudom hogy azt itt szabad-e linkelni, és egy blog oldalam van: csibemese.blogspot.de.
A könyvekből nálam lehet rendelni örömmel postázom bárkinek a világban:)
 

skolikagnes

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Ha valamelyikőtöknek akad önálló kötete - márpedig azt csiripelték nekem a madarak, hogy akad ;) -, mely akár magyar honból is megrendelhető, és elérhető, azt szivesen betesszük honlapunk könyvajánlójába is mindennemű ellenszolgáltatás nélkül. Amit ezügyben kérünk:

- a könyv borítójának digitális kópiája (ha lehet jpg file)
- egy ajánló szöveg a könyvről (max 1000 karakter)
- a cím, amin keresztül megrendelhető
- és a megrendelés teljesítéséhez szükséges végösszeg (ebben legyen benne konkrétan a csomagolási és a postaköltség is, és amennyiben - és feltételezem így van - nem forintban kell fizetni, akkor a pénznem is legyen feltüntetve)
- ha a könyv kiadón keresztül jelent meg, akkor a kiadó adatai (e-mail és weblap címe)

Az adatokat az [email protected] címre kérjük elküldeni a polgári nevetek, valamint itt - a canadahun - portálon regelt nicketek megjelölésével. Ez egy teljesen ingyenes, azaz ellenszolgáltatás nélküli promotálási lehetőség a Canadahun weblapon regisztrált saját kötettel rendelkező tagok számára.

A mi honlapunk:
banner.gif

Amatőr Művészek Fóruma

Üdvözlettel: Jeep C. King,
az Amatőr Művészek Fóruma weboldal
főszerkesztője!


Írtam a megadott emailcímre, de sajnos visszajött a levél. Elrontottam valamit?
 
Hé haho ho, nincs ötlete senkinek a lenti témàban? "Irotàrsak" stb?? :) ?


Üdvözlet, és sziasztok


Frissen regisztràlt olvasoja vagyok az oldalnak, és Interneten keresek éppen célirànyosan, kanadai iro, iràs és irodalom témàban, igy talàltam el ide is.
9. honapja élek Kanadàban, és szeretnék még kicsit tovàbb maradni. Még nem dôlt el, hogy maradhatok- e, vagy sem, most vàrok a vizumhosszabbitasi kerelmem eredményére.
Ahogy olvasgatom az oldalt, ùgy talàltam rà erre a topicra. Nem tudom, hogy jo helyre irom- e a lenti kérdésem, ezért röviden fogalmazok majd, és elnézést, ha rossz helyre céloztam. Ez esetben kérlek irjàtok meg, hogy hol nézhetek utàna a témànak.

Szeretek irni, és néhàny éve dolgozom egy mesekönyvön is, de ami felnôtteknek fog majd szolni. Ezt Kanadàba kiköltözve is folytatom. Nem az iràs a szakmàm; ez lesz az elsô könyvem, ha sikerül.

A kérdésem annyi lenne, hogy Szerintetek hol tudnék utànanézni a kanadai könyvkiadàs rejtelmeinek, vannak- e programok, iroi talàlkozok, irodalmi estek vagy klubok, szakmai forumok, inspiràciot segito- célzo tàrsasàgok, ilyesmi? Az itteni (canadahun.com) forumokat is àt fogom még jobban olvasni : innen van néhàny ajànlhato topic esetleg?
Québec megyébôl irok, igy elsô körben az itteni lehetôségek utàn keresek.

Nem szeretnék sok kérdést elsôre feltenni, de köszönöm szépen és elôre is, a vàlaszokat.

Udv.,
Johanna
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Állandó Tag
Jártó Róza néven írogatok. Magyar nyelven. Magyarországon élek, 66 éves életemben jó, ha 15-20 napot töltöttem hazámon kívül.... Eddig 4 könyvem jelent meg. A kérdésem, hogy tudna-e valaki ötletet adni, hogy a könyveim miképpen tudnám olyan, magyar nyelvű olvasókkal megismertetni akik külhonban élnek?
 

skolikagnes

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogyha fent vagy facebook-on, akkor esetleg az ottani külföldi magyarok csoportjaiban, vagy esetleg úgy, hogy megkeresed a külföldi magyar kulturális egyesületeket és bemutatod a könyveket.
Más ötletem nincs...Az én könyveimet inkább az otthoni magyarok vásárolják és néhány külföldön élő ismerősöm, akiket fb-on ismertem meg.
 

TGMF

Tag
Üdv minden Olvasónak!
Ezt Eredetileg a Vers topicba akartam, most inkább csináltam belőle pdf állományt, ami Google Drive-ról nézhető.
A hírnök - Isten nevében! 1. rész
Egy rövid film forgatókönyvéhez készült szövegkönyv. A képek nélkül talán itt-ott kicsit hézagos, de remélem a vizuális rész nélkül is érthető maradt lényeg.
A Google+ oldalon elvileg véleményezni is lehet. De az itteni privátomra vagy e-mailben is várom a véleményeket. Minden vélemény, legyen pozitív vagy negatív jöhet. És ha van rá érdeklődő, akkor a folytatásokat is felteszem majd idővel.
Köszönöm a rám áldozott időt és figyelmet!
Üdv.: T.G.M.F.
 
Sziasztok!

Nem lesz mindenkiből festő, zenész vagy író. Ez nem egy elhatározás következménye. Nem csak gondolsz egyet és íróvá válsz. Egyszerűen csak észbe kapsz, hogy írsz. Egy oldalt, vagy még annyit sem. Hónapokig nem ülsz a gép elé, vagy ha mégis, biztosan nem azért, hogy írj. Ahhoz, hogy írj, történetet kell magadban találnod. Ha van történet, hozzá tudsz kezdeni. Ám ezt ne úgy képzeld el, hogy bármikor tudsz írni, mert nem így van. Hamar rájössz, hogy a történet, amit magadban találtál csak egy vázlat, vagy annak egy része. Kicsit olyan érzés, mintha álmaid házát kezdenéd el építeni tervrajzok nélkül. És ebben az építésben, egyetlen dolgot nem tehetsz meg csak. Nem bonthatsz. Amit leírtál/beépítettél, az már ott marad. Írás/építés közben aztán, arra eszmélsz, hogy neked, nem álmaid háza a cél, nem a beköltözés. Azt mondanám, beismered magad előtt, hogy nem magadnak építed fel. Egyszerűen csak szereted az építést. A beismerés után, ami hasonlít a felismeréshez, jobbat akarsz, többet akarsz. Olyat akarsz alkotni, ami nem csak neked felel meg. Megakarod osztani a házadat, amin dolgozol. Tulajdonképpen, átjáró házat építesz, vendégeknek. Ez pedig azzal jár, hogy fegyelmezni kezded magad. Mindent megteszel azért, hogy ne kövess másokat, ne utánozz, és ne követője legyél egy embernek, egy stílusnak. És, ha ténylegesen rátalálsz egy útra, ami senki másnak sem látszik útnak, akkor bizony, azaz út, kizárólag neked lesz az. Ha ez megtörténik, akkor egyrészt megnyugodhatsz, mert senki más nem járt még előtted arra, amerre te haladsz. Másrészt viszont, a nyugalmad hamisnak bizonyul, mert ahol még mások nem jártak, az csak egy járatlan út, semmi több. És a járatlan utakat, sokan elfogják kerülni. Én már hozzászoktam ahhoz az úthoz, amin járok, több szempontból is járhatóbbnak érzem és látom, mint a már meglévő, ismert utakat. Nálam, nem kapott életet a bürokrácia. Az egyedüli bürokrata, ha azzá akarsz lenni, mert neked az tetszik, vagy, mert úgy érzed, szükséged van rá, az Te leszel. Úgy határoztam, elkerülöm a kiadókat, elkerülöm a százéves szabályokat, és az emberek, állandó pénzéhségből fakadó, elém állított akadályait. A történet, a saját szellemi termékem. Nem lehetett cél az, hogy az általam létrehozott termékből, hasznot hajtsanak. Mindenféle szabályok, törvények és megszokások alapján, ismeretlen emberek tömködjék a zsebüket. Míg nekem, a saját magam termesztett búzámból, amit magam őröltem, és aztán amiből a saját kemencémben, kenyeret sütöttem, csak a morzsákat szórják elém. Ezért döntöttem úgy, hogy lemondok a morzsákról, amit idegenek szórnának kettőnk közé. Nincs szükségem, és gondolom, neked sincs arra, hogy abból a kenyérből, amit én sütöttem, valaki más lakjon jól, kettőnk helyett. Én voltam az, aki meghívott téged, hogy kóstolj bele, és ha ízlik, jól lakhass. Ez nekem, minden másnál fontosabb. Lesz talán, aki bele gondol egy kicsivel többet abba, hogy miért hagytam ki a lehulló morzsákat, a saját kenyeremből. Nekik azt tudom mondani, hogy az írónak, sosem fizet az olvasó. Ez egyszerűen, ha a megszokott módot választja, nem történik meg. Az író és az olvasó között, ott egy egész gazdasági rendszer, ami mind az írókat, és az olvasóikat is megdézsmálja. A saját munkámból, időmből, erőmből, kizárólag ketten profitálhatunk. Az író, és az olvasója. Így tehát, amit letöltesz, minden ellenérzéstől mentes, hiszen én, az író határoztam úgy, hogy nem kérek érte, nem várok érte anyagi ellenszolgáltatást (242.oldal). De ez nem jelenti azt, hogy nem kérek tőled cserébe valami mást. Azt kérem tőled, hogy olvasd el, ha a figyelmed, az időd, a kedved, engedi. És azt is kérem tőled, hogy oszd meg másokkal.

Ahonnan tölthető: https://mega.nz/#!5kwUEBSL!bwT3fZ0Ti9TykDh2o5Y7LjLp7B8T0pZVIFQ46ejLqok
107Mb. PDF
kép1.jpg kép2.jpg kép3.jpg
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Nem lesz mindenkiből festő, zenész vagy író. Ez nem egy elhatározás következménye. Nem csak gondolsz egyet és íróvá válsz. Egyszerűen csak észbe kapsz, hogy írsz. Egy oldalt, vagy még annyit sem. Hónapokig nem ülsz a gép elé, vagy ha mégis, biztosan nem azért, hogy írj. Ahhoz, hogy írj, történetet kell magadban találnod. Ha van történet, hozzá tudsz kezdeni. Ám ezt ne úgy képzeld el, hogy bármikor tudsz írni, mert nem így van. Hamar rájössz, hogy a történet, amit magadban találtál csak egy vázlat, vagy annak egy része. Kicsit olyan érzés, mintha álmaid házát kezdenéd el építeni tervrajzok nélkül. És ebben az építésben, egyetlen dolgot nem tehetsz meg csak. Nem bonthatsz. Amit leírtál/beépítettél, az már ott marad. Írás/építés közben aztán, arra eszmélsz, hogy neked, nem álmaid háza a cél, nem a beköltözés. Azt mondanám, beismered magad előtt, hogy nem magadnak építed fel. Egyszerűen csak szereted az építést. A beismerés után, ami hasonlít a felismeréshez, jobbat akarsz, többet akarsz. Olyat akarsz alkotni, ami nem csak neked felel meg. Megakarod osztani a házadat, amin dolgozol. Tulajdonképpen, átjáró házat építesz, vendégeknek. Ez pedig azzal jár, hogy fegyelmezni kezded magad. Mindent megteszel azért, hogy ne kövess másokat, ne utánozz, és ne követője legyél egy embernek, egy stílusnak. És, ha ténylegesen rátalálsz egy útra, ami senki másnak sem látszik útnak, akkor bizony, azaz út, kizárólag neked lesz az. Ha ez megtörténik, akkor egyrészt megnyugodhatsz, mert senki más nem járt még előtted arra, amerre te haladsz. Másrészt viszont, a nyugalmad hamisnak bizonyul, mert ahol még mások nem jártak, az csak egy járatlan út, semmi több. És a járatlan utakat, sokan elfogják kerülni. Én már hozzászoktam ahhoz az úthoz, amin járok, több szempontból is járhatóbbnak érzem és látom, mint a már meglévő, ismert utakat. Nálam, nem kapott életet a bürokrácia. Az egyedüli bürokrata, ha azzá akarsz lenni, mert neked az tetszik, vagy, mert úgy érzed, szükséged van rá, az Te leszel. Úgy határoztam, elkerülöm a kiadókat, elkerülöm a százéves szabályokat, és az emberek, állandó pénzéhségből fakadó, elém állított akadályait. A történet, a saját szellemi termékem. Nem lehetett cél az, hogy az általam létrehozott termékből, hasznot hajtsanak. Mindenféle szabályok, törvények és megszokások alapján, ismeretlen emberek tömködjék a zsebüket. Míg nekem, a saját magam termesztett búzámból, amit magam őröltem, és aztán amiből a saját kemencémben, kenyeret sütöttem, csak a morzsákat szórják elém. Ezért döntöttem úgy, hogy lemondok a morzsákról, amit idegenek szórnának kettőnk közé. Nincs szükségem, és gondolom, neked sincs arra, hogy abból a kenyérből, amit én sütöttem, valaki más lakjon jól, kettőnk helyett. Én voltam az, aki meghívott téged, hogy kóstolj bele, és ha ízlik, jól lakhass. Ez nekem, minden másnál fontosabb. Lesz talán, aki bele gondol egy kicsivel többet abba, hogy miért hagytam ki a lehulló morzsákat, a saját kenyeremből. Nekik azt tudom mondani, hogy az írónak, sosem fizet az olvasó. Ez egyszerűen, ha a megszokott módot választja, nem történik meg. Az író és az olvasó között, ott egy egész gazdasági rendszer, ami mind az írókat, és az olvasóikat is megdézsmálja. A saját munkámból, időmből, erőmből, kizárólag ketten profitálhatunk. Az író, és az olvasója. Így tehát, amit letöltesz, minden ellenérzéstől mentes, hiszen én, az író határoztam úgy, hogy nem kérek érte, nem várok érte anyagi ellenszolgáltatást (242.oldal). De ez nem jelenti azt, hogy nem kérek tőled cserébe valami mást. Azt kérem tőled, hogy olvasd el, ha a figyelmed, az időd, a kedved, engedi. És azt is kérem tőled, hogy oszd meg másokkal.

Ahonnan tölthető: https://mega.nz/#!5kwUEBSL!bwT3fZ0Ti9TykDh2o5Y7LjLp7B8T0pZVIFQ46ejLqok
107Mb. PDF
Csatolás megtekintése 1488017 Csatolás megtekintése 1488018 Csatolás megtekintése 1488019




Jómagam másképpen közelítettem meg a dolgokat. Kihagytam az író és az olvasó között minden "pénzelnyelő" tényezőt. Többen összefogtunk és magunk dolgozzuk meg az írást könyvé, a dúdolást zenei anyaggá és CD-lemezzé, de még a kész könyvet és CD-lemezt is magunk forgalmazzuk. Egyedül és kizárólag a nyomdai költségeket fizetjük meg. Ez oda vezetett, hogy "meghívót" kaptunk egy pályázatra amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága a Krakkóban megrendezendő ifjúsági találkozó tiszteletére pályázatot írt ki gitár-hangra Megtettük és elfogadásra is került a zenei anyagunk. Most ugyan azt dolgozzuk fel orgonára.... és úgy gondoljuk, hogy nem mindig az a helyes út ha nyüzsög az ember. Az alkotásaink eljutnak azokhoz akik a mi írásainkat akarják olvas és a mi zenei feldolgozásainkat zenéinket akarják hallgatni. Ehhez nem kell közvetítő. De kell sok sok ráfordított óra, kell idő ami nem mindig áll a rendelkezésünkre. Ez az legújabb írásom:

Jártó Róza
Az öreg hölgy látogatása

Névnapra készültem. Most a sajátomra. Még van ugyan két napom, de a piskótákat, a pogácsákat, és pár aprósüteményt elkészítek előre. A tyúkok is meg vannak már pucolva és terveim szerint este csak úgy pihenésképpen a zöldségeket is megpucolom. Eredetileg azt is terveztem, hogy kenyeret sütök, ha már befűtöm a kemencét, de ezt most kihagyom, mivel a családi hírforrás szerint egy meglepetés vendég is érkezik. Legalábbis én így értelmeztem, mivel úgy harangozták be az ajándékom, hogy be fogja aranyozni az életem és nem leszek mellette egyedül... .

Egész lázba hozott ez a hír. Vagyok annyira rutinos már, hogy egy névnap, egy-egy nagyobb ünnep levezénylése ne okozzon nekem gondot. Most mégis izgatottan nézek a jeles nap elé, annyira nagy a titkolózás a családban. Terveim szerint a főtt tyúkhúst átsütöm és köretnek egy kis rizi-bizit készítek. De a férfiaknak is kedveskedni akarok. Nekik a szokásos marhapörkölt lesz lábszárból és hozzá főtt krumpli és a mellé felbontom a méregerős paprika savanyúságot, amit apró hagymával tettem el. Természetesen az aprónépnek lesz egy kevés rántott hús is vegyes befőttel, amiből se a meggy, se az őszibarack nem maradhat ki.
És a sütik tömkelege. Csak pogácsából három féle lesz, és az alap piskótákat is több ízesítéssel fogom megtölteni. De ezt a munkát majd holnap, frissében végzem el. Most a nehezebb, a munkaigényesebb sütiket sütöm… .

Épp vettem ki a két nagy tepsi zserbót a kemencéből, mikor meghallottam az autó érkezését. Mentem is kinyitni a bejárati ajtót. Az autó már elment, de ott állt egy korosabb hölgy, aki ismerős volt ugyan nekem, de igazából nem tudtam hova tenni.

- Szervusz, Iluska! Erre jártam és gondoltam meglátogatlak.

Akkor jöttem rá, hogy a hölgy csak a régen látott Tánti nénikém lehet, hisz ő volt, aki engem mindig is Iluskának hívott. Rögtön megölelgettem és bevezettem a házba. A tisztaszobába vittem, ahol akár le is dőlhet, ha a hosszú úton, amit értem vállalt, elfáradt.

- Drága! Drága Nénikém! Hát megjöttél? Mesélj, hogy vagy? Nem fáradtál ki nagyon a hosszú úton? Tántikám! Én kiszaladok és beteszem a maradék pogácsát a kemencébe Te meg addig rendezd el, frissítsd fel magad a fürdőben - szóltam, miközben alig akartam a drága kezét elengedni.

Ami biztos, ilyen nagy meglepetésre nem számítottam. Tánti nénikém Pirityen lakott olyan 200-250 kilométerre tőlem. Oda elutazni még nekem is megerőltető. Tántinak meg még annál is inkább, mert az utolsó hír, amit pár hónapja felőle kaptam az volt, hogy nagyon beteg, ami erősen meg is viselte a szervezetét.
- Így elnézve nem tűnik betegnek. A korához képest nagyon is jól tartja magát, -morfondíroztam.


Míg sült a pogácsa, Tántit megebédeltettem és bedugtam az ágyba, hogy kipihenje magát, mire a többiek a munkából megérkeznek. Ő nem is ellenkezett. Szó nélkül ágyba bújt, én meg mentem a dolgomra, közben megpróbáltam elővarázsolni a telefonszámot, amivel elérhetem a pirityi rokonokat, hogy tájékoztassam őket, hogy Tánti szerencsésen megérkezett és azért is, hogy megdorgáljam őket, hogy egyedül elengedték, mikor kétszer is át kellett szállnia a vonaton, mire ideért. Persze nem találtam a telefonszámot.
Rendezgetés közben eszembe jutottak azok a kellemes és vidám nyaralások, amit nála tölthettem gyerekként. Bevillant az agyamba, mikor leesve a diófáról, az alsóbb ágra felakadva ott csüngtem, ő meg mikor meglátott szorult helyzetemben, úgy elkezdett nevetni, hogy nem tudott jó sokáig lesegíteni. Sokáig lett emlegetve a csoda-diófa, ami nem diót, hanem Iluskát termett.
Közben szépen el is telt az idő és a család is hazaérkezett. Tánti nénikém meg aludt. Igaz, felébredt pár percre, csak épp annyira, hogy egyen pár falat könnyű vacsorát és a fürdőbe kicsoszogjon, de aztán aludt is tovább.
Egy keveset beszélgettünk még. Én nem győztem mondogatni, hogy mennyire örülök a rég nem látott rokonnak, aztán mi is nyugovóra tértünk.

Mint minden reggel, elsőnek a párom ébredt. Fürdő, jó nagy adag kávé, uzsonna-készítés, aztán már csapódott is a kapu, megjött a kocsi, amivel vitték a munkahelyére.
Én akkor keltem. Nekem is a kávé volt az első, amit már a párom el is készített. Lassan, élvezettel megittam az aznapi első kávémat. Aztán jött az állatok etetése. A helyük kitakarítása. Utána átöltöztem, kezet mostam és átszaladtam a közeli boltba egy kis joghurtot, egy-két fajta sajtot, pár darab friss-ropogós kiflit vettem, mivel nem tudtam, hogy Tánti néném mit is szeret reggelire fogyasztani. Ezeket szépen elhelyeztem a tálcán, sütöttem még pár tükörtojást, aztán bekopogva a tisztaszobába, beléptem.
Majd hanyatt estem a meglepetéstől, mert a szoba üres volt. Gyorsan végig szaladtam a telken, hátha a disznóimat és a baromfikat csodálja épp, de ott nem volt. Akkor ki az utcára. De ott sem volt, illetve nem láttam, de a szomszédok se.
Elővarázsoltam a telefonszámot, amit tegnap még nem találtam és már hívtam is a rokonokat. Annyira hadartam, hogy szinte semmit se értett az unokatestvérem, csak azt, hogy Tánti, Tánti, Tánti, hogy letette a telefont és megnézte Tánti nénémet a szobájában.
Mikor újra megszólalt, azt hittem, mentem kiesik a telefon a kezemből.

- Ne haragudj, de Tánti itt fekszik a szobájában. Azért is képedtem el ennyire, mert Tánti a kis járó kocsija nélkül még a szobájából se tud kijönni, nemhogy elutazni bárhova.

- Hát akkor ki látogatott meg engem, és hova tűnt - szóltam megzavarodva.

Máris hívtam a párom, aki elmondta, hogy nem messze a cég telephelyétől ráakadtak egy hölgyre, aki ott bolyongott, mert nem talált vissza a pár kilométerre lévő idősek házába.
És, hogy mi is volt az én nagy meglepetés ajándékom? Egy kazettás magnós rádió, hogy akkor is tudjam hallgatni a kedvenc zenéimet, hallgassak emberi hangot, ha épp a kertben dolgozgatok, vagy az állatkáimat etetem.

***
Jártó Róza
 

skolikagnes

Állandó Tag
Állandó Tag
Érdekesek lehetnek a könyveid:) Moly
Boldog életet kívánok!
Bemutatkozás? Ráadásul rövid? Megpróbálom.
Először is a nevem Mészáros M. Zsuzsa. (Az M. hosszú mese volna, ahogy a Vakarcs is.) Mivel elég régen születtem (igazi 56-os vagyok), írni is régen kezdtem, de néhány napilapnál és hetilapnál több bátorságom nem volt. Közel 60 évesen jelent meg az első könyvem, a Keserédes Kávéház (United PC, kispróza) majd egy fokkal jobb kiadót keresve az Öreglányok, egy évvel később a folytatás, a Kalafilozófia (Hungarovox). Ez a kettő (novellisztikus, csuda tudja, hova sorolható, rövidebb-hosszabb történetek) talán még kapható néhány könyvesboltban. (Kis példányszám volt.)
Nyomdaköltséget már nem tudok vállalni, ezért ebben az évben a már szerkesztett kéziratokat felajánlottam (de szép kifejezés az ingyenességre) a MEK-nek, így ott lehet megtalálni a Hanyasok is vagyunk? című gondolatsort (eredeti után '56, '89, 2010), illetve a Kismanó meséit, ami nem csak gyerekeknek szól.
Rövid részletet? Inkább összefoglalót.
Az Öreglányok és a Kalapfilozófia 4 öreglányról és 2 öregfiúról szól. Ők örök 70 körüliek. Annuska maga a szürkeség, Bözsike kissé elhanyagolt, örök gyászba öltözött, mindenkitől, de leginkább önmagától fél. Mariska maga a csoda: festett platinaszőke haj, lila szoknya, sárga blúz, meg az elmaradhatatlan rózsaszín kalap teszi látványossá állandó pasizhatnékját. Hortenzia, a klubvezető hétköznapi eleganciával, határozottan irányítja a csapatot. Később fut be Ervin, az obsitos hadmérnök, honvédségtől leszerelt cuccokban, "ótóstáskával" a csuklóján. Ő hozza Jenőt, a tefus garázsmesterből lett buszos vállalkozót, egy totállúzer gombócfigurát Robival, egy eredeti kék Roburral. Amit az ő életükről el lehet képzelni, az - nem maradéktalanul - szerepel a könyvekben.

A keserédest inkább hagynám, számomra keserű tapasztalat volt.

A Hanyasok is vagyunk? http://mek.oszk.hu/15100/15177 címe sokat elárul
"Valamikor talán megírod, ahogy én.
Én átírtam egy örökérvényű eredetit.
Ő huszonnyolcas volt. Én ötvenhatos. És te? Nyolcvankilences?
Mi megértjük még egymást? Nem félszavakból, de egész mondatokból."


Eddigi utolsó könyvem egy mesekönyv http://mek.oszk.hu/15200/15275 10 éven aluliaknak és 30 éven felülieknek szól.
"Járt nálam néhányszor, mondott felnőtt történeteket, meg gyerekálmokat, amiket utána leírhattam. Én is elmeséltem neki minden szépet, ami történt velem. Ezeket hoztam most el. Azt mondta Kismanó, hogy néhány formában le is rajzolhatom őt, hát ide tettem a képeket. Ilyen alakban már úgysem jön elő soha, sem ő, sem a többi manó."

Még sokáig szeretném azt mondani: jó olvasást kívánok!
.hu
Boldog életet kívánok!
Bemutatkozás? Ráadásul rövid? Megpróbálom.
Először is a nevem Mészáros M. Zsuzsa. (Az M. hosszú mese volna, ahogy a Vakarcs is.) Mivel elég régen születtem (igazi 56-os vagyok), írni is régen kezdtem, de néhány napilapnál és hetilapnál több bátorságom nem volt. Közel 60 évesen jelent meg az első könyvem, a Keserédes Kávéház (United PC, kispróza) majd egy fokkal jobb kiadót keresve az Öreglányok, egy évvel később a folytatás, a Kalafilozófia (Hungarovox). Ez a kettő (novellisztikus, csuda tudja, hova sorolható, rövidebb-hosszabb történetek) talán még kapható néhány könyvesboltban. (Kis példányszám volt.)
Nyomdaköltséget már nem tudok vállalni, ezért ebben az évben a már szerkesztett kéziratokat felajánlottam (de szép kifejezés az ingyenességre) a MEK-nek, így ott lehet megtalálni a Hanyasok is vagyunk? című gondolatsort (eredeti után '56, '89, 2010), illetve a Kismanó meséit, ami nem csak gyerekeknek szól.
Rövid részletet? Inkább összefoglalót.
Az Öreglányok és a Kalapfilozófia 4 öreglányról és 2 öregfiúról szól. Ők örök 70 körüliek. Annuska maga a szürkeség, Bözsike kissé elhanyagolt, örök gyászba öltözött, mindenkitől, de leginkább önmagától fél. Mariska maga a csoda: festett platinaszőke haj, lila szoknya, sárga blúz, meg az elmaradhatatlan rózsaszín kalap teszi látványossá állandó pasizhatnékját. Hortenzia, a klubvezető hétköznapi eleganciával, határozottan irányítja a csapatot. Később fut be Ervin, az obsitos hadmérnök, honvédségtől leszerelt cuccokban, "ótóstáskával" a csuklóján. Ő hozza Jenőt, a tefus garázsmesterből lett buszos vállalkozót, egy totállúzer gombócfigurát Robival, egy eredeti kék Roburral. Amit az ő életükről el lehet képzelni, az - nem maradéktalanul - szerepel a könyvekben.

A keserédest inkább hagynám, számomra keserű tapasztalat volt.

A Hanyasok is vagyunk? http://mek.oszk.hu/15100/15177 címe sokat elárul
"Valamikor talán megírod, ahogy én.
Én átírtam egy örökérvényű eredetit.
Ő huszonnyolcas volt. Én ötvenhatos. És te? Nyolcvankilences?
Mi megértjük még egymást? Nem félszavakból, de egész mondatokból."


Eddigi utolsó könyvem egy mesekönyv http://mek.oszk.hu/15200/15275 10 éven aluliaknak és 30 éven felülieknek szól.
"Járt nálam néhányszor, mondott felnőtt történeteket, meg gyerekálmokat, amiket utána leírhattam. Én is elmeséltem neki minden szépet, ami történt velem. Ezeket hoztam most el. Azt mondta Kismanó, hogy néhány formában le is rajzolhatom őt, hát ide tettem a képeket. Ilyen alakban már úgysem jön elő soha, sem ő, sem a többi manó."

Még sokáig szeretném azt mondani: jó olvasást kívánok!
 
Oldal tetejére