GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEK
Apróbojtorján, cickafark, csalán
A szokásos gyógyszerközpontú orvosi gyakorlattal szemben a természetgyógyászat a gyógynövényeket állítja a középpontba. A kémiai szerekkel szemben az az előnyük, hogy a káros gyógyszer-mellékhatások veszélye elenyészően csekély alkalmazásuk esetén. Az ember legősibb gyógyszerei a gyógynövények. Rendkívül értékes hagyomány áll rendelkezésünkre a fitoterápia (a gyógynövényekkel gyógyítás) területén. Ezt a hagyományt a modern gyógynövénykutatás vagy igazolta már, vagy még nem történt meg a megfelelő vizsgálat.
Az ipari civilizáció jóvoltából el van árasztva környezetünk, a föld, a víz, a levegő kémiai anyagokkal. A modern élelmiszeriparnak köszönhetően élelmiszereink, ételünk és italunk is bővelkedik vegyi anyagokban (konzerváló szerek, színező, ízesítő anyagok, rovarölő szerek, műtrágya stb.) Mindezt tetézi az állandóan emelkedő gyógyszerfogyasztás. Különösen a fájdalomcsillapító, a nyugtató és az altató gyógyszerek fogyasztása magas riasztó mértékben. Természetes környezete rovására az ember mesterséges, technikai-ipari-kémiai környezetet alakított ki magának egészsége rovására. „Kemokráciá”-ban élünk és ez legalább annyira fenyegeti, tönkreteszi, megsemmisíti a szabad, boldog életet, mint a politikai diktatúrák különböző formái.
Mindig igaz volt, de napjainkban legigazabb Romolo Mantovani francia természetgyógyász megfogalmazása: „Csak egyetlen betegség van: mérgeződés (intoxikáció), mely különböző formában, tünetekben jelentkezik. A gyógyítás is egy: a mérgeket, salakot eltávolítani, új képződését, bejutását meggátolni.” Továbbá a természetgyógyászat felfogása szerint a betegség nem más, mint a természet kísérlete, hogy eltávolítson valamit, ami a szervezet működése számára idegen, helyreállítsa az egyensúlyt. (Az erős izzadás, hasmenés, láz, köhögés, vérzések, a legkülönbözőbb helyeken és módokon váladékok ürítése is méregtelenítő-gyógyító törekvés.) A gyógyítás feladata, hogy támogassuk a szervezet ezen törekvését, természetes módszerekkel és természetes gyógyszerekkel. Különösen a gyógynövények alkalmasak erre a feladatra.
A következőkben – folytatásokban – kilenc gyógynövényt ismertetek, melyek egyenként, még inkább azonban teakeverék formájában – tapasztalataim szerint – mintegy panáceaként, a legkülönbözőbb betegségek esetén gyógyítóan hatnak. A kilenc gyógyfűből álló teakeveréket bázisteának neveztem el.
Elsőként az apróbojtorjánt (Agrimonia eupatoria L.) ismertetem. Erdei vágásokban, tisztásokon, erdők szélén, füves, cserjés területeken, réteken, árokpartokon elég gyakori. Legfeljebb egy méter magas, évelő növény. Levelei 10-15 cm hosszúak, egy-egy levélnyélen öt-kilenc nagyobb és 6-10 kisebb fogazott szélű levél ül, fonákuk sűrűn moholyszőrös. Júniustól késő őszig virágzik, az aranysárga virágok a szár végén fürtöt képeznek, egyesével, kettesével, vagy hármasával állnak. A szár csúcsán kisebb a virágok közti távolság, mint az alsóbb szakaszon. A virágzás kezdetén gyűjtsük a növény felső, legfeljebb 50 cm hosszú virágos, leveles részét, és a szár alsó részéről leveleket. Termése horgas sörtéivel állatok szőrébe, az ember ruhájára tapad, így terjed.
Az ókori görögök Hépatóriosznak, eupatoriosznak nevezték, innen latin „eupatoria” neve. Ez a szó a máj, hepar szóból ered, ami arra utal, hogy a régiek is fő hatásterületét a máj és epebajok gyógyításában látták, igen sokoldalú azonban az alkalmazás lehetősége ezenkívül is. A görög-római kor leghíresebb gyógynövénye volt. Pallasz Athéne istennőnek szentelték. A középkori gyógynövénykönyvek is gyakran emlegetik és napjainkban is legkeresettebb és leggyakrabban használt gyógynövényeink közé tartozik.
A középpontban álló máj-epe (emésztőszervi) hatáson kívül sebgyógyító, száj- és toroköblítő – antibiotikus hatású – teák alkatrésze mandulagyulladás, szájpenész, aftózis, fogínygyulladás ellen. Borogatásként rosszul gyógyuló sebekre, zúzódásokra. Párakötésben kelések és más gennyes bőrbajokban érlelő, égési sebek, krónikus ekcéma borogatására is. Egyes vidékeken „tüdőfű”-nek nevezik. Ez arra utal, hogy a népi orvoslás az elmúlt időkben tüdőbaj gyógyítására alkalmazta. Békés megyei gyűjtésem szerint is heptika, tüdőbaj ellen kommendálták, mert „kitakarítja a tüdőt”. Ma már csak köhögés (légcső- és hörghurut), influenza esetében élnek vele. (Az elmúlt években tudományosan is bizonyították hatékonyságát tüdőbaj ellen.)
A népi orvoslás szerint apróbojtorján-főzetben fürdessük fájós, reumás kezünket, testrészünket, vagy apróbojtorján és fájdalomborsó (tiszaháti iglice, Lathyrus silvester) főzetben fürödjék a reumás beteg. Willfort is reumatizmus, tagfájdalmak, derékfájás ellen ajánlja belsőleg napi 2-3 csészényi tea ivását.
Emésztőszervi bajokban: vastagbélgyulladásban (kolitisz) két tetézett teáskanálnyi drogot forrázzunk le negyed liter vízzel, negyed óra múlva szűrjük. Naponta 3-5-ször ilyen adag. Gyomor- és bélhurut ellen is adható magában vagy teakeverékben. Ilyenkor összehúzó, gyulladásgátló és étvágyjavító hatása érvényesül. Epehólyag- és epeútgyulladás, májbetegségek gyógyteája. Vegetárius étrendkúrával együtt inkább az epeképződés meggátlására, mint gyógyítására való, mert az epeváladékban az epesav-koncentrációt csökkenti.
Mivel májműködés-javító hatása áll középpontban, ez azt is jelenti, hogy a máj méregtelenítő munkáját fokozza, javítja, tehát „vértisztító” (antidiszkratikus) tea is az apróbojtorján-tea. Nincs mellékhatása, ezért hosszú időn keresztül is használhatjuk. Sokoldalú hatását hatóanyagainak tulajdoníthatjuk: 5% cseranyagot, 12% kovasavat, 2-4% flavonfestéket, 0,2% illóolajat és nikotinsavamidot, PP-vitamint tartalmaz, továbbá keserűanyagot is.
Az utóbbi évtizedekben számos vizsgálat történt, melyek igazolták az apróbojtorján hagyományos alkalmazásmódjait. Mattausch szerint különösen javasolt májbetegségekben, ideges túlingerlékenységben, idült epehólyag-gyulladásban és emésztőszervi zavarokban. Bélgyulladásokban (pl. kolitiszben, vastagbélgyulladásban) alkalmazásának előnye, hogy antibiotikus hatású, de a normális bélflórát nem befolyásolja. Szép, sötét barnásvörös, jóízű tea. „Olyan szép leve van, mint a jó otelló bornak” – mondotta volt egy adatközlőm Sarkadon. Azt is hozzátette, hogy „a belső részt takarítja”. Az elmondottakon kívül ezt bizonyítja, hogy a húgysavlerakódások kiürülését elősegíti, éppen ezért hat köszvény, reuma, vesekőképződés-hajlam ellen is.
A cickafark (Achillea millefolium L.) legalább olyan figyelmet és népszerűséget érdemelne, mint a kamilla, mert ugyanazt a gyulladásellenes hatóanyagot, proazulént tartalmazza. Willfort szerint a kamillán kívül egy más gyógynövény sem foglal magában annyi hatásos gyógyítóerőt, mint a cickafark. Nagyon elterjedt gyógynövény, az egész országban megtalálható ritka erdőkben, erdőszélen, patakok mentén, kaszálókon, útszéleken, legelőkön, réteken, parlag és szántóföldeken, általában füves, napos területeken. Harminc-hatvan cm magas növény, levelei szárnyasan szeldeltek, ernyős és bugavirágzata van. Csak a fehér virágú cickafark gyógynövény, a lila virágú nem. Májustól szeptember végéig virágzik. Virágát gyűjtsük, legfeljebb 5-6 cm hosszú szárral együtt. Az ujjaink között szétmorzsolt virág kamillavirághoz hasonlóan aromatikus illatú.
A magyar népi orvoslás ősi hagyományokon alapuló megbecsült gyógynövénye. Úgy emlegetik, hogy „a cickafark a tövitől a hegyéig mind orvosság”. Főként háromféle betegség ellen alkalmazzák. Fehérfolyás ellen irrigálásra fél liter vízbe egy marék cickafarkot tegyünk, 2-3 percig főzzük. Sebgyógyítás, gennyes bőrbajok (kelés, tályog, darázsfészek), gyomorfekély, gyomorhurut népi gyógyszere is. Külsőleg az összevágott vagy porított, zsírba gyúrt cickafarkot alkalmazzák.
Már az ókorban is használták sebgyógyításra. A monda szerint Chiron kentaur Achilles nevű tanítványa (nem azonos a trójai hőssel) fedezte fel a cickafark sebgyógyító hatását, midőn Müsszia királyának, Telefosznak minden kezeléssel dacoló gennyes sebét gyógyította meg vele. Régi gyógynövénykönyvek panáceánek, minden baj gyógyítójának mondják. A kémiai gyógyszerek újabban, mintegy 100 év óta egyre jobban háttérbe szorították. Kneippnek köszönhető újrafelfedezése.
Valóban nagy a hatásterülete. Az újabb kutatások igazolták régi és népi alkalmazásmódjait. Az antibiotikus és gyulladásellenes azulenen kívül görcsoldó apigenint, étvágy- és emésztésjavító keserűanyagot, egy proteinszénhidrát típusú gyulladásgátló anyagot, összehúzó-adsztringáló cseranyagot is tartalmaz. Legfontosabb hatóanyaga az illóolaj. Azt a népi hagyományt, hogy főleg női betegségeknél, különösen a változás korában használják, tartja igazoltnak Maria Treben is: „Bár ez a gyógyfű – úgymond – különféle súlyos betegségben segítőnk, elsősorban az asszonyok gyógyfüve. A cickafarkot nem győzöm eléggé ajánlani az asszonyoknak.” Teáját inni és főzetével irrigálni párhuzamosan. (Utóbbi fehérfolyás esetén.) Görcsös fájdalommal járó, elhúzódó menstruációnál és méhvérzésnél vérzéscsillapító hatásának köszönhetően hat gyógyítóan. Szétmorzsolt virágjából 2 teáskanálnyit forrázzunk le 2 deci vízzel, főzzük 2-3 percig, hagyjuk állni 20-30 percig, szűrjük. Naponta két-három adat. (Háromperces főzés azért szükséges, hogy a proazulen hatásos azulenné alakuljon át.) Irrigálásra 3-4 tetézett evőkanálnyi cickafarkot fél-háromnegyed liternyi vízben főzünk.
Willfort szerint is: nem lehet eléggé ajánlani nőknek a cickafarkot csekély vagy fokozott havivérzés, méhvérzés esetén. Mennyi bánatot, rossz hangulatot, rossz közérzetet váltana fel – úgymond – jó közérzet, ha a nők ezt az annyira nagy gyógyerejű és teljesen ártalmatlan természetes gyógyszert gyakrabban alkalmaznák!
Női teaként javasolja:
100 g cickafarkfű, 25 g kálmosgyökér, 75 g kamillavirág, 50 g pitypanggyökér
Két tetézett evőkanálnyit forrázzunk le 2 csésze vízzel, a nap folyamán kortyonként igyuk meg, édesítés nélkül. Női hormonszerű hatóanyagot is tartalmaz a cickafark, ezért enyhíti a prosztatamegnagyobbodás miatti panaszokat. Ugyanis a szövetszaporodás, burjánzás, megnagyobbodás, daganatképződés az ellenkező nem szexuális hormonjaival gyógyítható.
A gyógyszertárakban recept nélkül kapható Azulenol kenőcs a cickafark hatóanyagából készül. Hatékony sebkezelés és bőrgyulladás, bőrbajgyógyító módszer: cickafark- és ezerjófű-főzettel mosogatjuk, borogatjuk, majd Azulenol, Phlogosam és Ginseng kenőcs keverékével kenjük be a sebre szánt gézt, ráborítjuk a sebre, bőrbajos területre s bekötjük. Naponta egyszer vagy kétszer váltjuk. (Szabadon is legyen a seb néhány órán keresztül.) Nagyobb friss sebeket, vagy nehezen gyógyuló, gennyes sebeket is gyógyíthatunk így, az azulen hámosító, gyulladás- és vérzésgátló hatása érvényesül. Nagy Géza javallata szerint a cickafark-tea gyorsítja a sebek hegedését, ezért beletehetjük olyan betegek fürdővizébe, akiknek gennyes bőrkiütésük, gennyes kelésük, vagy vérző aranyerük gyulladásos aranyerük van. Bőrkiütéses, bőrgyulladásos csecsemők, gyermekek fürösztésére egy-két tetézett evőkanálnyi cickafarkot egy liternyi vízzel forrázzunk le, 15-20 perc múlva szűrjük, hozzáöntjük a fürdővízhez. Felnőtt kiterjedt ekcémája, bőrbaja esetén 5 evőkanálnyi cickafarkból előbbi módon készítünk fürdővizet. A cickafarkteát sikerrel alkalmazhatjuk torokgyulladás, szájgyulladás, fogínysorvadás esetén gargalizálás, illetve öblögetőként.
Inkább teakeverékben, mint magában: étvágyjavító, emésztést serkentő, májműködést elősegítő tea, gyomor- és bélhurut, hasmenés, felfúvódás ellen is alkalmazható. Rácz Gábor ajánlata gastritis gyomor nyálkahártya-gyulladás, gyomor- és nyombélfekély, vastagbélhurut ellen: egy evőkanálnyi, kb. 10 gramm cickafarkvirágot forrázzunk le 3 deci vízzel, azután még kis lángon forraljuk 3 percig, fél óra múlva szűrjük. Félóránként, óránként – minél gyakrabban – kortyonként fogyasztandó. Az előbbi adag még egyszer megismételhető. Heteken keresztül, két-három hónapig folytatandó a kúra.
A friss – turmixolással nyert – cickafarklé nagy gyógyító erejét elsősorban klorofilltartalmának köszönheti, mert az elősegíti a vérképző szervek vérsejttermelését, ezáltal az egész szervezetet erősíti, nő az ellenálló erő és csökken a hajlam különböző betegségekkel szemben. Naponta három-négyszer két teáskanálnyi lét fogyasszunk el két teáskanálnyi vízben.
A csalánról (Urtica dioica L.) dr. Heinrich Hoffman (1809-1894) ezt a dicsőítő verset írta: „A széltében ismert pompás zöld család dicséretét éneklem, a legjobb formában épít fel vasat, meszet, káliumot, foszfort, magnéziumot. Vedd, amit a jó természet tisztán, hamisítatlan kínál – gyógyításodra.” Egyetértően dicsérem én is. A csalán példája a legjobb bizonyíték, nem szükséges drága külföldi gyógynövények beszerzésén fáradoznunk, a hazai flóra minden nálunk előforduló betegségre jobbnál jobb gyógynövényt szolgáltat, s ezek között is a legközönségesebbek a legkitűnőbbek!
Szinte mindenütt megtermő évelő növény, egy méter magasra is megnő. Szára egyenes, négyélű, szőrös. Tojásdad levelei fűrészes szélűek. Virágzata füzérszerű. Barnássárga gyökértörzse hosszú, kúszó, elágazó, hengeres. Csalánkiütésnek nevezzük a gyógyszertől vagy más kémiai anyagtól származó bőrelváltozást, mert ilyen a csalánlevél, csalánszőr csípte bőr is. A csalán fullánkszőrének csípő hatását egy gyantaszerű anyag, az ún. „csalánméreg” okozza, de 0,1% hisztamint és 1% acetilkolint is tartalmaznak a csalánszőrök. A bőrben és a bőr alatt ezek hatására hisztamin szabadul fel, ez tágítja a kis ereket és a hajszálereket, vérbőséget okoz. A vérbőség a mélyebb szövetekre is kiterjed. A hisztamin további hatásaként az ereket bélelő endotelsejtek egy része falósejtté alakul át, a falósejt leválva a vérben vagy a vérpályán kívül bekebelezi az elhalt sejteket és idegen anyagokat, a szervezet védekező sejtrendszerének részét alkotja.
A reuma kezelésére alkalmazott fizikoterápia, a hisztaminkezelés természetes formája a régi népi gyógymód, a „csalánozás”. A júniusi és a júliusi hónapokat tartják rá a legalkalmasabbnak, de amíg csak csalán van, élhetünk vele: tépjünk le kesztyűben néhány szál csalánt és csapkodjuk meg vele a fájós, „ízületes” testrészeket, hét ízben, másodnaponként. Néhány hét után megismételhető. Ugyanaz a javallata, mint a hisztaminkezelésnek: izomreuma, izomgyulladás, izomkontraktúra, túlerőltetés okozta izomfájdalom, derékfájás (lumbágo), ízületi fájdalom, idült ízületi gyulladás, artrózis, ideggyulladás. A csalánfürdő és –borogatás kevésbé drasztikus gyógymód: csalángyökér- vagy csalánlevél-főzetben fürdés, borogatás. Kiegészíthető zsályafűvel és diólevéllel.
Zelenyák János gyógynövénykönyve szerint zsibbadt tagokat ostorozni véle előnyös. Diószegi Sámuel gyógynövénykönyvében olvashatjuk: „Tsalán: ennek fajaival, mint ingerlő eszközökkel külsőképpen élnek a szélütésben, gutaütésben és az álmos betegségekben. Megveregetik t.i. vele a betegnek mejjét, hátát és lábikráját. Legtöbb haszna van a szélütésekben.” Csapó József Új füves és virágos kertje is azt kommendálja, hogy szélütött embereknek tagjaikat hasznos a zöld csalánnal verni, mert érzékenységet és erőt okoz azokban. A hisztamin és a csaláncsípés valóban mozgásba hozhatja a szervezet ellankadt erőit és elősegítheti a gyógyulási folyamatot. (Természetesen komplex természetes gyógymódkeretbe illesztve: reflex-talpmasszázs, élesztő-, ill. B-vitamin-adagolás, vegetáriánus, állatizsír-mentes étrend stb.)
A gyógynövény és természetes gyógymódkönyvek gyakran vértisztító teának mondják a csalánlevélteát. A régiek azt tartották, hogy a vér megromlása, a rossz vér az oka a betegségeknek és a vér megtisztulása az alapja az egészség helyreállásának. Mi is úgy tudjuk, az egészség szempontjából alapvetően fontos, hogy az egész testben szétáramló vér ne tartalmazzon mérgeket, baktériumokat, vírusokat, káros anyagokat, ne legyen túl „zsíros” (ne legyen fokozott a koleszterinszint), helyes arányban tartalmazzon vitaminokat, hormonokat, fehérjéket, szénhidrátokat stb. A csalán „vérszaporító” és „vértisztító”, mert bőségesen tartalmaz ásványi anyagokat, nyomelemeket, vitaminokat: magnéziumot, vasat, káliumot, kovasavat, kálciumot, foszfort, A-, B-, C-, K- és U-vitamint és klorofillt. A csalánlevélteának antibiotikus hatása is van, ezért is „vértisztító” hatású, de elősegíti a sejtekből, a szövetekből a húgysav-salakanyag kiürülését is, azonfelül vizelethajtó is.
Tavaszi kúraként kiváló a csalánkúra. Olaszország és Franciaország egyes vidékein, de nálunk is népszerű étel volt a fiatal csalán salátaként vagy főzelékként, levesként, spenóthoz hasonlóan megfőzve. Tavaszi fáradtság ellen, tavaszi vitaminpótlásként: a friss növény présnedvéből 4-6 héten keresztül egy-egy evőkanálnyit fogyasszunk. Általában kimerültségi állapotok, hiánybetegségek leküzdésére is alkalmas, idült betegségekben, lábadozás időszakában is jó hatása van. Olyan módon is élhetünk vele, hogy a fiatalabb csalánhajtások leveleit alaposan összevágjuk – így nem csípi már sem a nyelvet, sem a szájnyálkahártyát – és kész levesekbe, főzelékekbe, vagy müzlibe keverünk egy-egy tetézett evőkanálnyit. Télen pedig a szárított csalánlevél porát alkalmazhatjuk ugyanígy.
Talán egy más gyógynövényről sem mondható el, hogy – hatóanyagainak köszönhetően – annyi betegség ellen ajánlható, mint a csalán, magában, vagy teakeverékben: gyomor- és bélhurut, gyomorfekély, emésztési zavarok, gyomor- és bélvérzés, vesehomok, hólyaghurut, reuma, köszvény, cukorbaj, magas vérnyomás, érelmeszesedés, máj- és epebajok, hörghurut, légcsőhurut, hűlés, allergiás betegségek, legyengült állapotok, idült betegségek. Külsőleg hajhullás, korpásodás, bőrbajok, sebek, aranyér. Vizelethajtás.
Teakészítés szárított levelekből: egy evőkanálnyit 3 csésze vízzel forrázzunk le, 10 percig állni hagyjuk, szűrjük. Legalább 3-4 hétig igyuk teáját, krónikus betegségekben hónapokig.
Végül a bevezetőben említett bázis teakeverék receptjét közlöm: apróbojtorján, borsosmenta, cickafark, csalánlevél, diólevél, kakukkfű, komló vagy macskagyökér (gyakran hozzákeverünk még zsályafüvet és zsurlót is) egyenlő mennyiségeit keverjük össze, vegyünk ki egy tetézett evőkanálnyit, forrázzuk le 2 deci vízzel, hagyjuk állni 20-25 percig, szűrjük. Napjában 3 ilyen adag szükséges.
Gyógynövény-házipatikánknak középpontjában ez a kilenc gyógynövény legyen. Reflexszerű beidegzéssel öngyógyításként ne tablettákhoz, hanem gyógynövényhez nyúljunk. Csapó József régi veretű szép mondatai vezessenek vissza bennünket az ember ősi természetes gyógyszereihez: „Istennek melly nagy böltsessége ez: mindenféle országokban és tartományokban az földnek, a levegő égnek és napfénynek különbözése s mivolta szerént különös nyavalyák is uralkodnak, vagy bővségesebben s gyakrabban az embereket sanyargatják, de mindenütt oly fű is terem, mely éppen azt a betegségnek nemét az olyatén helyben meggyógyítja.”
Diólevél, kakukkfű, komló
Az apróbojtorján, a cickafark és a csalánlevél után ezúttal vegyük sorra a „bázis tea” további alkatrészeit.
A borsosmenta (Mentha piperita L.) az ajakosvirágúak családjába tartozó termesztett gyógynövény, a vízimenta (Mentha aquatica L.) és a zöldmenta (Mentha viridis L.) kereszteződéséből keletkezett évelő növény. 60-80 cm magas szára négyzet alakú keresztmetszetű zöld vagy ibolyáspiros színű. Levelei tojásdad, lándzsa alakúak. Lilás-piros virágai a szárak csúcsán füzérszerű virágzatot alkotnak. Levele és gyenge hajtásai a gyógyító drog.
A legrégibb kínai gyógynövénykönyvekben is ismételten találunk utalást a borsosmenta gyógyhatására. Valószínűleg az őshazája is a Távol-Kelet. Az ókori Egyiptomban Kr.e. 1200-ban már termesztették. Az Afrika-kutató Georg Schweinfurth ókori egyiptomi sírokban mentalevél és virágfüzér maradványait találta. A középkori kolostorkerteknek is kedvelt növénye volt, innen terjedt el azután a parasztkertekbe. A magyar népi orvoslás a „kámforfű”-teát megfázás, köhögés ellen ajánlja izzasztó teaként. Mentaforrázatban fürdetés, borogatás fájdalom ellen. „Gyomorpucoló”-nak is tartják, és annak is mentafűteát adnak, akitől nem megy a szék, vagy a szél. A szélgörcsös kisgyereknek, csecsemőnek ánizsmagos mentateát adtak.
Valóban, mai gyógynövénykönyvek szerint is ez a két fő alkalmazási területe: étvágygerjesztő, hasi görcsoldó, szélhajtó, epebántalmakat enyhítő, köhögéscsillapító szer a mentatea. Ez a jószagú, illatos növény hatását 0,8-1,0% illóolajának köszönheti, melynek legfontosabb alkatrésze a mentol. Általában az illóolaj 50-60%-a, egyes fajokban azonban a 90%-ot is elérheti. A mentaolaj abban különbözik a többi éterikus (illó) olajtól, hogy különleges hatással van a hidegérző idegekre. A bőr bedörzsölésekor vagy mentaolaj bevétele után néhány másodperc múlva már hidegérzés támad, amit enyhe égő érzés követ. Belsőleg érzéstelenség, fájdalomcsillapítás, görcsoldás köszönhető ennek. Külsőleg is, bedörzsölés után a helyi fájdalom csökken, vagy megszűnik, fejfájás és neuralgiás, idegeredetű fájdalmak csökkennek, megszűnnek.
Fertőtlenítő és erjedésgátló hatásának köszönhetően erjedéses jellegű emésztési zavarokban gyógyítóan hat. A nyál- és epetermelést fokozza, az epehólyagot összehúzódásra és szabályos ürítésre készteti, ilyen módon a renyhén összehúzódó és epét rendszertelenül ürítő epehólyag-működést helyreállítja. Az epepangást megszünteti, ennek köszönhetően nemcsak az emésztést segíti, hanem az epehomok-, epekőképződés ellen is hat. Alkalmazása javasolt – általában teakeverékekben inkább, mint önmagában – heveny és idült gyomorhurut, idült epeút-, epehólyag-gyulladásban és a fent említett esetekben. Teakeverékekben több hónapos teakúrák is végezhetők, de ha egyedül alkalmazzuk, szíveljük meg Willfort figyelmeztetését: „A borsosmenta állandó élvezete kedvezőtlen hatással van a szívre. 8-12 napos kúra után tartsunk egyhetes szünetet, majd ismét folytassuk a kúrát, ha még szükséges.”
A borsosmenta illóolajával és a mentollal igen sok kozmetikai és bőrgyógyászati szerben találkozhatunk. A reumás fájdalmak bedörzsölésére szolgáló Gerosan kenőcsben is mentol van. Fogkrémek, fogvizek megszokott alkatrésze.
Nem helytálló az, hogy a borsosmenta csak ízjavító értékű teakeverékekben. Az illóolaj-tartalmú illatos növények a legértékesebb gyógynövények, aromaterápia végezhető velük. Egy-másfél teáskanálnyi borsosmentalevelet öntsünk le 2 deci vízzel, hagyjuk állni 8-10 percig, szűrjük. Naponta 2-3 csészényi. Hányinger, gyomorrontás esetén hidegen fogyasszuk.
A diófa (Juglans regia L.) levelét fáról gyűjtsük, szellős padláson szárítsuk 1-2 ujjnyi vastagon terítve. Ázsiai eredetű gyógynövény, Görögországon át került Közép-Európába. A legrégibb kőkorszakból származó edényekben is találtak diót, dióhéjat. Már a görögök használták hajfestésre. Évezredeken keresztül sokoldalúan használt és megbecsült háziorvosság volt a dió, diófalevél, a dió zöld burka, a tejszaporítástól a féregűzésig. 1961-ben Binet prof. viszont már azt kellett írja, hogy „különös tény, egyetlen bakteriológiáról, növénykémiáról, gyógyszerekről, kemoterápiáról vagy antibiotikumokról szóló munka sem említi. A diólevél feledésbe merült. Miért?” Talán napjainkban is érvényes, amit Bodart 1810-ben irt! „Ha a diófa az újvilágban nőne, sietnénk besorolni a leghasznosabb gyógynövényeink közé; de mivel széltében csak saját hazánkban nő, nem vesszük figyelembe különböző értékes hatásait, nem vonja magára illusztris tudós orvosaink érdeklődését!”
A népi orvoslás a dióhajteát hűlés, megfázás, köhögés ellen ajánlja. A szikfűteával együtt a diólevélteát vértisztítónak tartja, rossz közérzet, étvágytalanság esetén. De a diólevéltea – úgymond – magas vérnyomást, gyomorfájást, epebajt is gyógyít, a diólevélfürdő köszvény, reuma, derékfájás, vérfolyás és fehérfolyás gyógyszere, magában is és más gyógyfüvekkel. Bőrbajok ellen is komendálják. Ilyen értelemben ír róla Diószegi Sámuel füveskönyve is 1813-ban „bőrön való mindenféle fakadék és terjedő viszketeg” ellen ajánlva.
A diófalevél hatóanyagtartalma igazolja a széles hatásterületet, hatásspektrumot. 5% cseranyagot (ellág- és galusztcsersav), kevés illóolajat és aránylag sok aszkorbinsavat. C-vitamint, barna juglon festékanyagot, keserűanyagot, sárga flavonol festéket tartalmaz. Összehúzó, fertőtlenítő, gyulladás és vérzésgátló, görcsoldó, vértisztító hatású, szabályozza az anyagcserét, erősíti a szervezetet, fokozza regeneráló képességét. Diófalevél-forrázat (1 liter vízbe kb. 80 gramm levéldrog) külsőleg fagyásra, rosszul gyógyuló sebekre, ekcéma, akne, szakállmérgezés, kelés, bőrkiütések, gombás eredetű bőrbajok kezelésére, aranyér esetén ülőfürdőnek (vérző aranyér kezelésére is). Hajhullás ellen bőrbe dörzsölve.
Összehúzó, fertőtlenítő, gyulladásgátló hatása miatt – inkább teakeverékben, társítva – gyomor- és bélbajok (étvágytalanság, gyomorhurut, hasmenés) gyógyítására, valamint öblögetőként torokfájás, mandulagyulladás, íngyulladás ellen (1 liter vízbe kb. 100 gramm levél). Vértisztítóként és erősítőként gyengeségállapotban, lábadozásban, vérszegénységben, erős kéz- és lábizzadásban éjszakai izzadásban, ami annak a jele, hogy felszaporodtak a szervezetben a salakanyagok. Cukorbetegeknek 2-3 hónapos kúrák (1 teáskanálnyi 2 dl vízbe).
Nemcsak a magyar népi orvoslás, régi magyar orvosi könyvek is diófalevél-fürdőt reuma ellen ajánlják. Saját tapasztalatom szerint is a diólevél reuma elleni teakeverék alkatrészeként és külsőleg fürdőként vagy borogatásként is sikeresen alkalmazható.
A kakukkfű (Thymus vulgaris L.) az aromaterápia egyik legkiemelkedőbb gyógynövénye. A termesztett, kerti kakukkfű hatékonyabb, mint a vadon termő (Thymus serpyllum L.). Karószerű, fás, erősen elágazó gyökere van, 20-40 cm magas növény. Ágai négyoldalúak, lefelé hajlók, szőrökkel borítottak. Levelei kicsinyek, 6-8 mm hosszúak, 3-4 mm szélesek, tojásdad alakúak. Szaggatott füzér virágzata halványlila. A növény föld feletti része a gyógyításra alkalmas drog.
Görög thymon és latin thymus neve az óegyiptomi tham „holttestet mosó fű” szóból származik. Ugyanis az egyiptomiak ismerték erős fertőtlenítő tulajdonságát, holttestek bebalzsamozására használták fel. A méhek kedvelt növénye. Az ókorban annyira híres görögországi méz főleg a Hümettosz hegyről származott, a kakukkfű gazdag termőhelyéről. Nagy Károly (i.u. 742-814) elrendelte, hogy a kolostorok és kastélyok kertjeiben ültessenek jó illatú füveket – köztük kakukkfüvet. Innen, a kolostori kertekből került át azután a parasztkertekbe. A kakukkfű évszázadokon, ha nem évezredeken keresztül a szegények antibiotikuma volt. Járványok idején füstöltek vele, teáját itták, testdörzsölésre használták a „miazmák” ellen.
A magyar népi orvoslás napjainkban a kakukkfűteát gyomorbaj, szélgörcs, megfázás, köhögés, asztma, tehát emésztőszervi és légzőszervi bajok ellen alkalmazza. Külsőleg reuma elleni fürdőként.
Legértékesebb hatóanyaga a 0,1-0,5% illóolaj, melynek 20-40%-a timol. Kellemes illatát és kiváló gyógyhatását ennek köszönheti. A kakukkfűolaj még 1:3000 hígításban is gátolja a baktériumok fejlődését, szaporodását, de kórokozó gombák, bélférgek fejlődését is gátolja. „Csak annyit mondok – írja Mésségué francia természetgyógyász -, ha mindenféle formában (fűszer, tea, fürdő) gyakran élsz kakukkfűvel életed során, megkíméled magad a grippétől, influenzától és más betegségektől – ha nem is mindegyiktől – és megőrzöd egészséged. Azt szeretném, ha más jó illatú gyógyfű mellett a kakukkfű is növekednék kertedben, mert igen értékes, sokféle haszna van.” 4-7% cseranyag, keserűanyag, flavonok és ásványi anyagok is találhatók benne.
Inkább teakeverékben, mint magában melltea alkotórésze, ez a legfontosabb alkalmazásmódja. Antibiotikus hatása annál erősebb, mert hatóanyaga a véráram útján a tüdőerekbe jut és itt választódik ki. A fertőtlenítő hatáson kívül a hörgők váladékát is oldja és elősegíti kiürülését. Minden görcsös köhögéssel járó légzőszervi baj gyógyszere: asztma és asztmaszerű hörghurut, dohányzók idült hörghurutja, időskori tüdőtágulás, hörgtágulás. A következő teakeverékek állíthatók össze: 10 gramm ökörfarkkóró virág, 20-20 gramm kakukkfű, zilizlevél, zilizgyökér, bodzavirág, édesgyökér, kankalingyökér, egy tetézett evőkanálnyi 2 dl vízzel leforrázva, fél óráig állni hagyjuk, közben kevergetjük. Naponta 3 csészényi, - magából a kakukkfűből így készítünk teát: egy tetézett kávéskanálnyit 2 dl forró vízzel leöntünk, lefedve 5 percig áll. Naponta 2-3 csészényi.
Másik legjelentősebb alkalmazási területe a gyomor- és bélbajok. Étvágytalanság, felfúvódás, szélbántalmak, gyomorrontás, gyomor- és bélhurut, hasmenés, gyomor- és bélgörcs, májbajok. Ilyenkor a kakukkfű-cseranyag hatóanyagának összehúzó és a timol fertőtlenítő, görcsoldó hatása egyként érvényesül.
Külsőleg borogatás és fürdő formájában izomfájás, reumatikus bajok, zúzódások, rándulás, idegfájdalmak ellen; fagyásra, fagydaganatra, sebkezelésre, aranyér esetén ülőfürdőként. Száj- és toroköblögetőnek, száj- és íngyulladás, ínysorvadás, garathurut, mandulagyulladás ellen. A kakukkfű-fürdő nyugtató, frissítő hatású fáradtság, kimerültség, idegesség esetén.
Ha még azzal is kiegészítjük az eddigieket, hogy teakeverékekben hatásosan alkalmazható vese- és hólyagbajok (vesemedence-gyulladás, hólyaghurut) ellen, szíverősítőként, vérképzőként, epehajtóként és féregűzőként, akkor be kell lássuk, a kakukkfű a „virágorvosok”, a „zöld varázslók” között valóban medicus universalisnak, általános orvosnak számít, szinte panacea, mindent gyógyító szer. Ugyanis mint illatos drog az aromaterápia szinte összes hatásait egyesíti, érvényesíti: baktérium és vírusölő (antibiotikus), szélhajtó (karminatív), gyomorerősítő és étvágyjavító, vizelethajtó hatású, megkönnyíti a kóros váladék kiürülését a hörgőkből, kedvezően hat az epehólyag és máj működésére, a bőr helyi vérbőségét idézi elő. Ennek alapján azt is megérthetjük, hogy a néphagyomány nemcsak racionális gyógyító hatásait értékelte és vette igénybe, hanem misztikus tisztelettel övezte, rontáselhárító fűnek tartotta és rontáselhárító szertartásokat végzett vele.
Napjainkban, amikor annyi visszaélés történik az antibiotikus gyógyszerekkel való kezeléssel és annyi káros mellékhatásnak vagyunk tanúi, jó tudnunk, hogy kiváló, ártalmatlan és hatékony növényi – aromaterápiás – eszközök állnak rendelkezésünkre, ezek között is legkivált a kakukkfű (és a fokhagyma).
Tudjuk, hogy egészségünk és betegségeink elsősorban táplálkozásunktól, anyagcserénktől és lelkiállapotunktól függ. Éppen ezért teakeverékünkben nyugtató hatású gyógynövény is képviselve kell legyen.
A komló (Humulus lupulus L.) az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó kétlaki növény. Jobbra csavarodó 3-6 méter hosszú hajlékony szárával fákra, cserjékre kapaszkodik horgas szőreivel. Magyarország egész területén honos vízparti ligeterdőkben, bozótos, cserjés helyeken. (Termesztik is, sajnos leginkább sörgyártás céljából.) Érett termésfüzérei (komlótobozok, siskák) képezik a gyűjtendő drogot. A tobozpikkelyek tövében a belső felszínen balzsamos anyaggal telt körte alakú bagariabőrre emlékeztető szagú mirigyek vannak, melyek keserű ízűek. Állás közben a mirigyekben levő illóolaj, a komlóolaj (valrol) valeriánsavvá oxidálódik, ez árasztja a különös szagot. A keserű íz a mirigyek (lupulin) keserű anyagából (lupulinsav) származik.
A komlóra vonatkozó első feljegyzés Mesue arab orvostól származik, a 7. századból. Vértisztítóként ajánlja a komlószirupot. Régi népi gyógyszer a komlótobozból készült altató ital. Középkori német szokás szerint a szállóvendég párnája alá komlóval töltött apró vánkost tettek, hogy jól aludjék. A növény illatos olajának belégzése – pl. komlótárolásra szolgáló helyiségben – fejnyomást és bódulatot okoz. A komlót gyűjtő asszonyok álmosak lesznek és bőrviszketést kapnak.
A komlótermés 2-6% keserűanyagot és 0,5% illóolajat tartalmaz. Nem tisztázott még, hogy vajon az illóolaj lupulinja, vagy a keserűanyag komlósava (humulon, lupulon) a nyugtató hatás hordozója? Friss állapotban a komló női nemi hormonhoz hasonló hatóanyagot tartalmaz, ezért csökkenti a férfiak túlzott szexuális ingerlékenységét. De a férfihormonok hatását felfüggesztő anti-androgén hormont is tartalmaz. A komló termős virágzatát gyűjtik és szárítják.
Ideges, neurotikus állapotokban nyugtató (szedatív hatású. De ideges hasmenés, ideges eredetű bélpanaszok (pl. „ingerlékeny béltünet”), felfúvódás, bélgörcsök esetén is eredményesen alkalmazható. Az ideges pulzusszaporulatot, szívdobogást, fokozott szívműködést csökkenti. Megkönnyíti az elalvást. Szexuális neurózisokban és zavarokban is előnyös hatása: nemcsak az akaratlan magömlést (pollució) és a korai magömlést (ejaculatio praecox), hanem a férfiak szexuális túlingereltségét, a kóros hímtagmerevedést is gyógyítja. Fiataloknak az onánia megszüntetésére ajánlható a komlótea, a komplex természetes életmód (vegetáriánus étrend, jóga, relaxáció, úszás, vízitorna) keretén belül. Az úgynevezett „nyugtalan láb” tünetet is szünteti, amikor este lefekvéskor és éjjel a beteg „nem tudja hova tenni a lábát”. Nikotin-„éhséget” csillapító hatással is rendelkezik, tehát a dohányzásról leszoktató természetes gyógymód részét alkotja a komlótartalmú teakeverék is.
A komló hatását úgy fokozhatjuk, a komló hatóanyagainak teljes felszabadítása úgy érhető el, hogy a tobozokat mozsárban szétdörzsöljük, és így forrázunk le 2 deci vízzel belőle egy kávéskanálnyit, néhány órát állni hagyjuk, szűrjük, megisszuk (vagy így adjuk hozzá a teakeverékhez.) Naponta két csészényi komlótea javasolt reggel és este. Mézzel édesíthető.
Néhány teakeverék ajánlat:
1. Idegesség elleni tea: keverjünk össze egyenlő mennyiségű komlótobozt, citromfűlevelet, levendulavirágot és kankalint. Egy evőkanálnyit vegyünk ki, 2 deci forró vízzel öntsük le, 10-15 percig áll. Naponta 2 csészényi.
2. Gyomoridegesség ellen: Keverjünk össze 3 résznyi komlótobozt, egy-egy rész citromfűlevelet, ezerjófüvet, kamillavirágot. Adagolás mint fent.
3. Álmatlanság elleni teakeverék: 3 rész komlótoboz, 2 rész macskagyökér. Egy tetézett teáskanálnyi 2 dl vízre. Estétől reggelig és reggeltől estig áll, reggel és este isszuk meg.
A gyógyszertárakban recept nélkül kapható. Hovaletten drazsé macskagyökér- és komlókivonatot tartalmaz, az egyetlen növényi hatóanyagokat tartalmazó nyugtató hatású tabletta. Adagolása felnőtteknek 3x1-2 drazsé. Javallatok: ideges feszültség, szorongás, illetve kimerüléses eredetű vegetatív szabályozási zavarok, ideges szívpanaszok.
A macskagyökér (Valeriana officinalis L.) a másik kiváló nyugtató hatású gyógynövény. A 6-8 cm hosszú, kisujjnyi vastag gyökér a drog, mely belül többnyire üreges és számos 10-15 cm hosszú 2-3 mm vastag rostos tarack-gyökerek erednek belőle. A gyökerek barnák, különös szagot árasztanak. Szárításkor ez a szag az ivarzás idején hasonló szagot árasztó macskákra vonzóan, ingerlően hat. Éppen ezért a macskagyökeret zárt helyen kell szárítani, különben a macskák beszennyezhetik, rajta párosodván. Egyenes szára egy méternél is magasabbra nőhet, belül üres, csöves, felső részénél elágazó. Tojásdad levelei durván fogazottak, keresztben átellenesek. Bogernyő virágzata fehér vagy rózsaszínű. Termesztett és vadon termő változata van.
Latin nevét az egyik vélemény szerint Valerius római orvosról kapta, mert már a rómaiak is ismerték és alkalmazták. Más, valószínűbb vélemény szerint a latin valere, egészségesnek lenni jelentésű szóból származik a neve. Dioszkoridész (Kr. u. 40-90) gyógynövénykönyvében Gangitis néven szerepelteti. Ez a név arra utal, hogy Indiából, a Gangesz vidékéről származik. Az indiai orvostudomány hisztéria, epilepszia és dührohamok ellen, idegnyugtatóként, idegerősítőként, fokozott szívdobozás csillapítójaként alkalmazta. Több 17-18. századi füveskönyvszerző – köztük a magyar Csapó József is – epilepszia, nyavalyatörés gyógyszereként tartja számon. A gyógynövény egyik angol népi neve „all-heal”, azaz mindent orvosló, ez bizonyítja többek között nagy megbecsültségét a népi gyógyászatban.
A gyökér két jelentős hatóanyaggal rendelkezik: 0,1-0,5% illóolaj, amely valeriánsavat tartalmaz és 0,5-1,5% valepotriát. A macskagyökér mellékhatások nélkül nyugtatja szedatív hatású szerként a központi idegrendszert és szünteti meg a szorongást, a félelemérzést, ugyanakkor nem csökkenti, nem befolyásolja károsan a szellemi és fizikai teljesítményt, sőt a koncentráló és szellemi teljesítőképesség fokozódik. Görcsoldó hatásának köszönhetően ideges szívgörcs esetén is jó nyugtató.
Ideges eredetű szívműködés-zavarokon kívül ideges alvászavarban, álmatlanságban is eredményesen alkalmazható, különösen komlóval együtt. Néhány nap után már könnyebb az elalvás, majd fokozatosan növekszik az alvás időtartama és mélysége. Harmadik legjelentősebb alkalmazási területe az ideges állapot, neurózis, idegkimerültség, neurotikus szorongás, hisztéria. Bármilyen ideges eredetű szerv-működészavarban is gyógyító hatású, legyen az ideges eredetű emésztési zavar, gyomor- és bélgörcs, hányinger, bélingerlékenység (hasmenés), fejfájás. Minden betegségben az ideges, pszichikus tényezőt kapcsolja ki.
Macskagyökértea készítésmódja:
Egy-két evőkanálnyi aprított gyökérdrogot öntsünk le este 3 dl forró vízzel, lefedve hagyjuk állni másnapig. Az adag egyik felét reggel, másik felét este igyuk meg.
Két kávéskanálnyi macskagyökeret öntsünk le 2 dl állott vízzel, hagyjuk állni 8-10 órát, szűrjük és meglangyosítva igyuk meg. (Reggeltől estig és estétől reggelig áztatunk egy-egy adagot.) Hatását fokozhatjuk más gyógynövények hozzáadásával.
Hufeland (1762-1836) híres német természetgyógyász mondotta a macskagyökérről: „Egyike a legjobb nyugtató szernek mindazok közül, melyeket ismerek az idegrendszer erősítésére és szabályozására, reggel és este elfogyasztott tea formájában. Láttam általa megszűnni hosszú makacs ideggyengeséget, hisztériát és bármilyen eredetű görcsöket.” Számos más neves természetgyógyász, köztük Sebastien Kneipp (1821-1897) is hangoztatja a macskagyökér kiváló gyógyhatását.
A bázistea tehát a következőkből áll: apróbojtorján, borsosmenta, cikafark, csalánlevél, diólevél, kakukkfű, komló vagy macskagyökér. Egyenlő mennyiségeket vegyünk, e teakeverékből vegyünk ki egy tetézett evőkanálnyit, 2 dl forró vízzel öntsük le, hagyjuk állni 10 percig, szűrjük. Naponta 2-3x1 csészényi. Ez a bázistea-keverék minden idült betegségben, tartósan fennálló tünetek, elhúzódó egészségprobléma esetén sikerrel alkalmazható. A szervek működésére is kedvezően hat, főként azonban holisztikus hatású, az egész szervezetre, a vérkeringésre, az idegrendszerre, az anyagcserére hat, általános gyulladásellenes és vértisztító hatása van, fokozza a szervezet ellenállását, regeneráló képességét. Az emésztést javítja, nyugtat, a lerakódott salakanyagok, mérgek kiürülését segíti elő.
Hogyha egy-egy szerv betegsége előtérbe áll, azon kívül, hogy mindig az egész szervezet beteg, akkor a bázisteához tegyünk hozzá egy-két, ritkábban három arra a szervre ható gyógynövényt. Pl. szívbaj esetén galagonyavirágot, rozmaringot, vesebajnál zsurlót, reumatikus betegségnél fűzfakérget és nyírfalevelet és így tovább.
