És a
grépfrút méretű szonda képes lenne olyan hihetetlen energiával kelteni
akusztikus hullámokat (hangszóróként), ami 6000 km
sűrű közbeeső anyagon keresztül érzékelhető lenne? Ehhez milyen energiasűrűség kellene? A földfelszínről egy mekkora berendezés? vagy csak robbantás lenne képes olyan akusztikus hullámokat kelteni, amiket érzékelni lehet a Föld túlsó pontjain? Milyen bit/s átviteli sebességet lehetne egyáltalán egy földfelszíni berendezéssel elérni? Egy robbantás egy bináris 1, egy szünet egy 0?
A szonda annak az (ismert) olvadéknak
az elektromos vezetőképességet és a különféle elemek gyakoriságát mérné és jelezné, amibe induláskor helyezik, vagy pedig azét, ami lent van, vagy milyen keverékükét?
A szilárd belső magba milyen erő hatására kerülne bele a szonda?
Mekkora az olvadáspontja a legnagyobb olvadáspontú ötvözetnek?
Egyáltalán miért menne lejjebb a szonda (és az olvadék) mint a már lent levő olvadék: aa. ha a sűrűsége nagyobb lenne?
Miért nem az lenne, hogy sűrűség-sorrendben van a Föld közepén némi arany, aztán ólom stb., aztán sok vas, aztán stb.? A vas részek nemcsak gravitációsan, hanem mágnesesen is vonzzák egymást, és ezzel együtt már túlkompenzálják, hogy a sűrűségük kisebb? Meg az számít némileg, hogy melyik anyag atomjai mennyire erősen szeretik egymást (ahhoz hasonlóan, hogy pl. a zsírrészecskék egymást jobban szeretik mint a vizet, ezért a leves tetején a lehető legközelebb húzódnak egymáshoz).
A lehatolást sűrű közbeeső anyag akadályozza
A Föld központjában a feltételezések szerint egy szilárd belső, és egy megolvadt külső mag van.
a jelek továbbítására a természetes eredetű szeizmikus hullámoktól jól megkülönböztethető frekvenciájú akusztikus hullámok látszanak a legalkalmasabbnak.