Erre a végtelenül kedves videóra nincs is mit írni... Kutyanyelven csak egy kérdés:
- Ugye, engem is szeretsz?
Aztán megszemlélte a jövevényt és úgy döntött, hogy őt is szereti... Végtelenül aranyosak, nagyon fontos bemutatni éppen ezért az új jövevényt. Ne legyen sem írigység, de harag sem, de féltékenykedés sem. A kutyák olyan okosak, tudják, hogy a Gazdához tartozó, szeretni, védeni kell, soha nem bántani. De ezt csak akkor érhetjük el, ha ezt és így tesszük.
*
Valamikor, amikor még csak édesanyámmal - apám házasságra léptek, akkor került hozzájuk egy szürke farkaskölyök. IGAZI FARKAS. Soha nem tudott ugatni, csak vonyítani, hatalmasra nőtt. Mindenki előtt titkolták, hogy nem kutya, de farkas a "házőrző", aki napközben nagyszüleimhez hoztak át. Lory volt a neve. 14 éves voltam, amikor meghalt, végtelenül megsirattam. Élete utolsó 5 évét, vidéken, a dédnagyanyámnál töltötte. Szép élete volt, de soha, senkit nem bántott. Itt, alább küldöm az "igazoló" fotót, melyben nagyon is kivehető, hogy az édesanyám mellett, bizony nem egy kutya, hanem egy hatalmas szürke farkas van. Az is igaz, hogy rendkívül védett, engem különösen. Hihetetlen kötődés volt közöttünk, de sokszor átöleltem, de sokszor... Olyan hangokat adott ki, olyan nyüsszögéseket.. Tudom, éreztem, hogy végtelenül szeretett és szeret. Hát igen, állatmániámból azóta sem gyógyultam ki, de nem is akarnék... Az is igaz, a legvadabb kutyához is úgy tudok közeledni, hogy az lefekszik, a kezemet nyalja és leül, igaz, volt olyan, hogy bámult rám, mert nem értette, mire ez a szeretettel teli szólam, amivel megszólítottam. A gyerekeim, u.olyanok, mint én... A fiam és a lányom is... A fiamnak van egy kutyája, a Soma. Ugri-bugri fekete, sárga rajzos vizsla. A lányom kutyája nálam, a fr. bulldog, a neve Röffffi=Röffencs no meg még ami az eszembe jut... A szomszédnak a "vad" kutyája lefekszik elém, ha átmegyek, persze, mindig viszek valami finom falatot, amit jól láthatóan átadok a Gazdájának, soha nem én adom neki. A Gazdájától megkapja, azonnal. De látja, hogy én vittem és neki... Nem tudnék kutya nélkül létezni, igaz, egész életemben volt kutyám, csak pár évig nem, de üres lenne az életem. Gyereket is lehet - kutyával együtt nevelni, most az unokaöcsémék várják első babájukat, 8 hónapja egy sárga vizsla boldog tulajdonosai. Többen ezt nem tudják, de nem is akarják együtt kezelni. Pedig a gyerekeinket szeretetre kell nevelnünk, arra, hogy nyissanak, ne csak az emberek, de az állatok felé is. Első képen Röffff, szépekről álmodik...
A második képen édesanyám: Loryval.
.
