Szomorúan kivánok részvétet.
Veres Viktor írása ( Magyar sajtófotós ) Érdemes elolvasni.
Látom, olvasom hogy kezdenek elszabadulni az indulatok a dunai, -feltételezhetően- 28 életet követelő hajótragédia miatt.
Szigorúan politikamentesen megpróbálom összeszedni hogy mik azok a tényezők, amelyek miatt a laikusok számára -részben politikai motivációktól fűtve- úgy tűnhet hogy "bénák" és "lassúak" a mentőalakulatok, holott tudomásom szerint ami emberileg lehetséges, mindent és még a mindenen túl is szinte bármit megtesznek.
- A tragédia estéjén jómagam is feltettem itt a facebookon azt a kérdést, hogy hol voltak a nagy erejű keresőreflektorokkal és az úgynevezett FLIR (Forward Looking InfraRed, vagis egy infravörös tartományban dolgozó optoelektronikai) rendszerrel felszerelt, nemrégiben rendszerbe állított rendőrségi helikopterek.
Nos azóta megnéztem a tragédia idején érvényes METAR-t, vagyis a repülésmeteorológiai tájékoztatást.
Eszerint a vízszintes látástávolság 4500-5000 méter, a felhőalap (vagyis a felhőzet alsó határa, efölött a magasság fölött a repülőgép/helikopter felhőbe kerül, tehát kb. nulla métert lát előre és oldalra a repülőgépvezető) pedig -tengerszint felett- 250 méteres magasságban volt, valamint mindezek mellé heves esőzés társult.
Azt tudni kell, hogy a repülésben minden repülőgép/helikopter típusnak és az ezeket vezető személyeknek van egy úgynevezett időjárási minimuma. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos feltételek -szabályokban lefektetett minimális vízszintes és függőleges látástávolság, valamint hőmérséklet (a jegesedés miatt)- megléte esetén hajtható végre a felszállás és a repülés.
A 250 méteres felhőalap azt jelenti, hogy pl. a Gellérthegy teteje és a Szabadság szobor már felhőben lehetett, de a Határ úti Telekom torony antennájának teteje biztosan benne volt a felhőben, ugyanis tőlünk odalátni és ezt a saját szememmel láttam.
Ilyen időjárási körülmények között sajnos történt már mentés közbeni katasztrófa, 1993. december 15.-én, Tiszaújvárosnál lezuhant az Országos Mentőszolgálat Mi–2-es helikoptere, amikor egy súlyos beteg csecsemőt igyekeztek kórházba juttatni, de az alacsony felhőalap miatt a gép a Tiszai Erőmű 280 méter magas kéményének csapódott.
Öten -a mentőhelikopter 3 fős személyzete, a kisbaba és az édesanyja- vesztették életüket.
Jómagam abban a hatalmas megtiszteltetésben részesültem, hogy ismerhetek néhány pilótát, akik a Légirendészet kötelékében szolgálnak, és akikkel nem egyszer volt alkalmam repülni.
Ki merem jelenteni, hogy Ők az ország helikopterpilótáinak élmezőnyébe tartoznak, valamint azt is bátran kijelentem hogy ha a repüléshez szükséges minimumfeltételek meglettek volna, "nyélgázon" száguldottak volna menteni. De ez esetben egyszerűen nem voltak meg a feladat biztonságos végrehajtásához szükséges minimumfeltételek, vagyis egy értelmetlen vakrepülés lett volna, akár egy újabb -teljesen értelmetlenül újabb áldozatokat követelő- katasztrófát előidézve.
De még ha éppenhogy meg is lett volna az időjárási minimum: a sűrű eső miatt a FLIR rendszer gyakorlatilag használhatatlan lett volna, ugyanis az intenzív eső miatt a FLIR értékelhetetlen képet adott volna, mivel a rendszert védő "frontlencsén" nincs ablaktörlő.
Ennek oka az, hogy az első üveg egy nagyon speciális anyaggal, mikron vastagságban bevont felület, amely csak az infravörös sugarakat engedi át, viszont ezen tulajdonsága miatt nagyon érzékeny a mechanikai sérülésekre.
Vagyis pl. egy ablaktörlőlapát által okozott mikrométeres karcok használhatatlanná tennék az egész berendezést.
A nagy erejű keresőfényszóróval szinte ugyanez a helyzet, vagyis az intenzív eső miatt a kabinból szinte semmit nem lehetett volna látni, mivel a sűrű esőcseppek "szétverték" volna az intenzív fénypászmát.
Kb. úgy képzeld el mint amikor egy heves felhőszakadásban vagy havazásban felkapcsolod a kicsid távolsági fényszóróját.
Lehet hogy jól néz ki (Csillagok háborúja, fénysebesség érzés) de semmit nem látsz az útból vagy a környezetből.
- Az is egy nagyon fontos tényező, hogy a Hableány 7 másodperc alatt gyakorlatilag a víz alá került.
Vagyis a tragédia akkor is bekövetkezett volna, ha baleset bekövetkeztének időpontjában a sétahajó mellett/fölött ott lettek volna a mentőhajók és a helikopterek.
A kimentett hét személyt akik életben maradtak, a környéken lévő más civil motorosok személyzete mentette ki, mégpedig a baleset utáni maximum ötödik percig. Ezután már csak hét holttestet találtak a Duna különböző szakaszain és partján.
Ugyanis a Hableány utasai között több idős ember volt, mivel a balesetben érintett csoport 9 nagycsaládból állt, az eddigi információk szerint szinte mindegyik családban voltak nagyszülők is.
Ezeknek az idős embereknek kellett volna először is kijutniuk a felborult hajóból, amelybe egy szökőár erejével ömlött befelé a víz, 10+ percig a felszínen maradniuk -ráadásul plusz 10-20 kilogrammot cipelve (a víztől elnehezült ruházat)- a szakadó esőben, a megáradt és örvénylő folyóban, amelynek hőmérséklete ráadásul 12-13 fok volt a baleset idején.
Ilyen hőmérsékletű vízben -mivel a víz hővezető képessége nagyságrendekkel jobb mint a levegőé- még egy fiatal, edzett ember úgynevezett maghőmérséklete is percek alatt a kritikus 35 fok alá csökken és fellép a hipotermia. Ilyenkor az izomtónusok legyengülnek vagy teljesen meg is szűnnek, mivel a szervezet védekező mechanizmusa az összes vért az agyba és a szívbe próbálja juttatni. Az ilyen állapotba került ember képtelen lesz koordinálni a mozgását, tehát nem fog tudni úszni, vagyis a felszínen maradni.
- A vízirendészetről néhány mondat: Nem véletlenül van a bázisuk a Kopaszi-gátnál, ugyanis a Duna északról délre folyik. Vagyis ha a Duna fővárosi szakaszán valamilyen esemény történik -persze nem ekkora tragédia, hanem a riasztásaik 99,9%-át kitevő vízbeesés/ugrás-, akkor a sodródó test épp feléjük halad, vagyis a bajbajutottal szembe tudnak elindulni a rendőrségi motorosok, így hamarabb odaérhetnek.
Szerda este is "szembe mentek" a balesettel, megtettek mindent ami tőlük tellett, elég csak a nyilvánosságra került rádióforgalmazásokat meghallgatni.
- És végül a mostani szituáció főszereplőiről, vagyis a búvárokról (a következő részt csütörtökön már leírtam egy kommentben, de gondoltam hogy kis módosításokkal itt is elfér):
Az elmúlt 25 évben a munkámból kifolyólag volt szerencsém abban a megtiszteltetésben részesülni, hogy az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred, valamint a Tűzoltóság Búvárszolgálatának néhány akcióját viszonylag közelről követhettem, valamint az ezred néhány tagjával és a tűzoltóbúvárok közül többekkel személyesen is találkozhattam és beszélhettem.
Amit ezen beszélgetésekből és a helyszíneken megtanultam: aki a jelen körülmények között lemegy az intenzíven áradó Dunába, az az életét kockáztatja, mégpedig szó szerint.
És ez nagyon nem ugyanaz mintha valaki a parton, vagy egy pontonon, esetleg egy rendőrségi motoros fedélzetén biztosít.
Nagyon nem.
A felszínen lévőkön ugyanis van mentőmellény, ami ha az ember vízbe esik, vagy manuális indításra, vagy automatikusan felfújódik.
Viszont a tűzszerész/tűzoltó/ipari búvárok (mind férfi) úgy mennek le, hogy -egyrészt amiatt hogy a fenéken maradjanak, másrészt hogy nehezebben sodródjanak el- a rájuk rögzített súlyok miatt jóval nehezebbek a víznél, és mindössze egy több részből álló, úgynevezett Nargile cső (rendszer) köti össze őket a felszínnel.
Ezen a rendszeren kapják a levegőt, ebben fut a felszínnel való kommunikációra szolgáló kábel is, valamint egy erős kötéllel van az egész megerősítve, hogy baj esetén a felszínre tudják húzni a búvárt.
Vagyis a Nargile egyfajta köldökzsinór, ami életben tartja a búvárt.
És akkor ehhez tegyük hozzá a következőket:
1. A Duna normális sodrása 4-6 km/h sebességű. Jelenleg az áradás miatt ez a sebesség 10-11 km/h, a folyó vízhozama pedig 5000-5500 m3/másodperc.
(összehasonlításként: a dél-koreai fővárost, Szöult átszelő és az utóbbi napokban -a mentést tekintve- pozitív példaként felhozott Han folyó vízhozama 670 m3/másodperc)
Ráadásul a tragédia helyszínén a meder a hídpillérek miatt leszűkül, emiatt az amúgy sem gyenge áramlás -a bernoulli törvény miatt- még jobban felgyorsul.
2. A pillérek közelsége és a folyó kanyarulata miatt az áramlás turbulenssé válik, vagyis mindenfelé kiszámíthatatlan -és ami a legnagyobb veszély, láthatatlan- örvények keletkeznek.
3. A Dunában még normál vízállásnál is nehéz a búvárnak állva, egy helyben maradnia, nemhogy áradásnál.
Ugyanis a víz kb. nyolcszázszor sűrűbb a levegőnél, vagyis egy 10 km/h sebességű, az egész testet érő sodrás a fellépő erő miatt nagyon-nagyon nem ugyanaz, mint pl. egy ugyanilyen sebességű szél.
4. A Duna fenekén a hordalék miatt még normál vízállásnál és sebességnél is max.20-30 cm a látótávolság, a jelenlegi körülmények között pedig max. 5-10 cm.
5. Az intenzív áradás miatt egyre több és nagyobb uszadék kerül a sodrásba, nemcsak a felszínen, hanem a víz alatt is. Ráadásul az 1. és 2. pontban említett dolgok miatt ezek az uszadékok még nagyobb sebességgel sodródnak.
6. Az említett uszadékok eltalálhatják a Nargile-csövet, beleakadhatnak, megsérthetik. Mint írtam, ezen kapja a búvár a levegőt és ezzel tartja a kapcsolatot a felszínnel.
De a sodrás miatt ha pl. a búvár elveszíti az egyensúlyát (úgy képzeld el a sodrás erejét, mintha egy legalább 120 km/h-s sebességgel haladó autó tetején kellene állva, egy helyben maradnod anélkül hogy elesel) a Nargile beakadhat a hajó roncsaiba, vagy más éles fémidomba (korábban víz alá került híd- vagy hajóroncs), vagy akár a létrába amin lemegy a fenékre és akkor szintén megsérülhet, vagy a búvár mozgásképtelenné válik.
(Tegnap pontosan ez történt a TEK búvárával, nagyon örülök hogy megúszta a szitut.)
7. A víz alatti uszadék a búvárt is eltalálhatja, mivel a korlátozott (értsd: 5-10 cm) látótávolság miatt a búvár nem is látja hogy jön a több 10 kg-os, pörgő-forgó valami. Úgy képzeld el, mintha éjszaka, tök sötétben egy szélviharban állnál és tudod hogy mindenfelé törmelékek repkednek, de nem látod őket, csak tehetetlenül várod hogy mikor talál el valami és okoz akár súlyos sérülést, csonttörést, vágást és dönt le a lábadról.
8. Az elsüllyedt Hableány a fentiek miatt láthatatlan a lemerülő búvár számára, HA meg tudja közelíteni, HA be is tud menni a hajótestbe, csak úgy fog tudni tájékozódni, hogy a merülés előtt a hajótest -amelyben értelemszerűen soha nem járt- három dimenziós rajzát memorizálja és mindössze ennyi információ alapján kell tudnia hogy éppen hol, milyen pozícióban van és ha valami baj történik, azonnal ki tudjon jutni a zegzugos, szűk folyosókon keresztül. Ráadásul ott van még a Nargile, ami semmibe nem akadhat el, nem sérülhet meg, mert ha a hajóban történik ilyen, szinte esélytelen a felszínre húzni a mentőbúvárt.
Úgyhogy mielőtt a meleg szobából, a kényelmes fotelből elkezded a szavaiddal rugdosni azokat a hősöket, akik a mindenen túl is megteszik amit csak tudnak, jussanak eszedbe a fentebb leírtak.
Ugyanis ők nem Supermen-ek, nem földönkívüliek, nem tudnak a víz alatt lélegezni, nem tudnak puszta kézzel szétzúzni egy feléjük repülő, láthatatlan, viszont több tíz kilogrammos uszadékot.
Ők ugyanolyan emberek mint Te vagy én, annyi különbséggel hogy sokkal képzettebbek és bátrabbak.
És akik jelenleg azért küzdenek az életüket kockáztatva, hogy azon dél-koreai családok akik elvesztették egy vagy több szerettüket, legalább méltó módon elbúcsúzhassanak az odaveszett Édesanyától, Édesapától, a gyermektől, a nagyszülőktől, valamint a végtisztességet megadhassák elhunyt hozzátartozóiknak.
Azon túl hogy valaki megmenti egy másik ember életét, talán ez a legtöbb amit egy ember megtehet egy másikért.
Peace és szorítsunk mindenkiért aki rész vesz a mentésben, szorítsunk azért hogy az Édesapák, a fiúk, a szerető férjek amikor végeztek ezzel az embert testileg és lelkileg a végsőkig próbára tevő feladattal, mind hazatérhessenek a szeretteikhez.
. A Magyar hadsereg jelenleg csupán csak pénzmosoda és külföldi roncs lerakat. Külföldön forgalomból kivont szarokat vásárolnak össze arany áron ami külföldön már a bontókban kötne ki. Mondván Jó az még ide játékszernek ha 1x is felrepül még az már bőven elég 
