Barlangban élt a magyar lány – „Egy fillér nélkül értettem meg, mi az a létbiztonság”

Mindig is csodálattal vegyes értetlenséggel figyeltem azokat az embereket, akik „csak úgy”, különösebb tervek nélkül útnak indulnak a nagyvilágba. Vajon mi ebben a jó? Azt sem igazán tudtam hová tenni, hogy Virginia, akit egy baráti társaságban ismertem meg, önszántából egy barlangban lakik, a kukából él, és még élvezi is.


Kilépni a keretekből

Az én „civilizált”, higiéniai rutinokkal körülbástyázott életemből nehezen értettem a hippi életforma szépségeit. Aztán idén én is kacérkodni kezdtem az utazás gondolatával, és ahogy Virginiával beszélgettünk, részletesebben is mesélt az élményeiről. Kezdtem átérezni, hogy mi a jó abban, és mivel jár, ha az ember önként kilép a társadalmi normák kereteiből.

A hippimozgalom él és virul

Virginia egy 1999-es hippitalálkozóhoz, a Rainbow Gatheringhez köti az utazás ötletét:

„Én nem is tudtam, hogy ilyen még létezik, azt hittem, a hippimozgalom a ’60-as években volt, az USA-ban, aztán elmúlt és kész. De ott kiderült, hogy egy csomó ember egész életében utazik. Nagyon fellelkesültem, és elhatároztam, hogy jövő tavasszal elindulok Spanyolországba stoppal, egyedül. Ehelyett a következő tavasszal férjhez mentem egy emberhez, akinek még útlevele sem volt, és ebből lett egy tizenegy éves „kitérő". Amikor szakítottunk, azt éreztem, hogyha most sem megyek, akkor becsapom magam.”

Felmondta az albérletét, és egy volt egyetemi csoporttársával elstoppolt Portugáliába, szintén egy Rainbow-találkozóra. Addig szeretett volna kint maradni, amíg csak lehet. Ebből kisebb-nagyobb megszakításokkal hat év lett, közben csak látogatóba jött haza. A nyelvi akadályokat igen hamar leküzdötte:

„Úgy mentem ki, hogy egyetlen szót tudtam spanyolul, azt, hogy „toro”, azaz bika. Aztán fél év alatt olyan szintre kerültem, hogy bárkivel bármiről, ha nem is tökéletes nyelvtannal, de el tudtam beszélgetni.”

00115690.jpeg

Virginia
„Azé a ház, aki kinyitotta”

Virginia idejét az utazás mellett utcai zsonglőrködéssel töltötte, a telet pedig egy foglalt házban húzta ki a Barcelona melletti Sitgesben, ahová két, később csatlakozott barátjával együtt hívták meg. Itt ismerkedtek meg a reciklálás, vagyis kukabúvárkodás művészetével is, öt hónap alatt viszont elegük lett ebből az életformából és a balhés lakótársakból, úgyhogy elhatározták, továbbállnak.

Spanyolországban a foglalt házak majdhogynem törvényen kívüli területnek számítanak. Egyébként ott az ingatlanokkal kapcsolatos jogszabályok is eltérnek a mieinktől. Például, ha valaki örökös nélkül hal meg, a háznak nem lesz automatikusan az állam a tulajdonosa. „Azé a ház, aki kinyitotta. Ha bemész egy üresen álló házba, az 72 óráig betörésnek minősül, azután viszont házfoglalásnak. Onnantól egész más törvények vonatkoznak rád”.

Létbiztonság egy fillér nélkül

A reciklálás vagy kukabúvárkodás (dumpster diving) a freeganism (a free – szabad és a vegan szavakból létrejött) elnevezésű, fogyasztásellenes irányzat egyik bevett gyakorlata. A freeganok – vagyis „ingyenélők” –

arra törekednek, hogy ne vásároljanak semmit, hanem szükségleteiket lehetőleg a kidobott dolgokból fedezzék, ezzel tüntetve a pazarlás ellen.

Magyarországon is időről időre felbukkannak hasonló kezdeményezések, de itt sokkal nehezebb hozzáférni például a boltok, áruházak által kidobott, jelenős mennyiségű élelmiszerhez, a legtöbb helyen hét lakat alatt őrzik a kukákat.

Virginiáék esetében viszont nem ideológia, hanem a kényszer vezetett a kukabúvárkodáshoz:

„Az volt a terv, hogy a zsonglőrködésből annyi pénzt fogunk keresni, amennyiből simán meglesz mindenünk. De ez nem sikerült. Amit kerestünk, abból főtt rizsre futotta, néha egy kis padlizsánra, cukkinire vagy paradicsomszószra, krumplira. Egyetlen bagettet is el kellett harmadolnunk reggelire.

Aztán egy-két napig esett az eső, nem tudtunk kimenni, és még ennyi sem volt. Az egyik lakótárs felvetette a reciklálás ötletét, és az egyikünk el is ment a „kukatúrára”. Egy sporttáskányi kajával jött haza, amiben a mirelit pizzától kezdve a csokin és a rágógumin át a zöldségig, gyümölcsig minden volt, még kenyér és joghurt is”.

Nem mindig volt ekkora fogásuk később, de az áruházak körül a kukák zárás után mindig tele voltak az egész nap a pulton álló élelmiszerekkel, amiket másnap már nem lehetett eladni.

Nemcsak lejárt szavatosságú ételeket lehetett találni, hanem például zsák krumplit, amiből egyetlen darab tönkrement, vagy egy egész tálca tojást, amire ráfolyt az egyik törött darabból egy kicsi.

„Amikor kinyitottuk a kukát, és megláttam azt a rengeteg ennivalót, először dühös lettem, hogy ez mekkora pazarlás. Aztán rájöttem, hogy a dühömmel csak magamnak ártok, ráadásul nemcsak én élek ebből, hanem nagyon sokan Spanyolországban. És ezzel sok helyen tisztában vannak az eladók is. Van, hogy nagyon gondosan elcsomagolják a kidobott élelmiszert”.

Az első kérdés, ami eszembe jutott, hogy nem voltak-e ellenérzései, higiéniai aggályai a szemétből kihalászott ételekkel kapcsolatban.

„Ami a koszt illeti, inkább úgy éreztem magam, mint egy hároméves gyerek, aki tapicskol a pocsolyában. Egy idő után élveztem a szabadságélménytől talán egy kicsit függő is lettem. Eleinte persze aggódtam, hogy valami olyasmit eszem, amitől beteg leszek, de nem lett semmi bajom. Megtapasztaltam, hogy az immunrendszeremre és az érzékszerveimre rábízhatom magam, és mindent le lehet mosni, meg lehet főzni”.

Mindezek a tapasztalatok pedig paradox módon különleges biztonságérzethez vezettek:

„Spanyolországban, egy fillér nélkül értettem meg, hogy mi az a létbiztonság. Tudtam, hogy holnap is lesz hol aludnom, és holnap is lesz mit ennem, meg holnapután is, meg azután is. Ez megdöbbentő élmény volt”.

„Vágytam arra, hogy csak úgy utazgassak, mint a falevél”

A sitgesi kaland után az egyik barátjával, aki később a párja lett, Dél-Spanyolország felé vették az irányt, és egy évig mentek úgy, hogy nem volt fix bázisuk, csak a kempingsátor. Első tavasszal lejutottak Andalúziába, aztán a Kanári-szigeteken kötöttek ki, és megjelent bennük az igény egy állandó hely iránt.

„Nagyon vágytam arra, hogy csak úgy utazgassak, mint a falevél, amit visz a szél, és örülök, hogy megcsináltam, de aztán sok lett. Felmerült, hogy szeretnénk saját házat foglalni. Közben a couchsurfingen láttam egy bejegyzést, hogy lesz egy goaparti Tenerifén, amivel egy alternatív hostel beindításához gyűjtenek adományt. Tudtuk, hogy ott a helyünk. Átmentünk, és négy évig abban a kisvárosban laktunk, ahová megérkeztünk”.

Élet a barlangban

A barlanglokat egy barátjuk mutatta, és az itt lakás ötlete annyira megtetszett nekik, hogy meg is keresték a sajátjukat, gondolva arra is, hogy később közösséget építenek itt. Kipucolták, rendbe tették, és bebútorozták a barlangokat részben saját készítésű, részben talált tárgyakkal.

00115702.jpeg

Kép forrása: Pálmester
Tenerifén és Spanyolország más részein egyébként nagy hagyománya van a könnyen vájható kőzetbe épült barlanglakásoknak.

Egyes vélemények szerint még a helyi őslakosok, a guancsok kezdtek a szigeten lakásokat kialakítani, melyeket aztán az idők során minden ide települő a korszellemnek megfelelően felújított. Ma már egészen korszerű, komfortos barlanglakásokat is találunk.

Virginiáék azután bekapcsolódtak a buliéletbe, beszálltak a szervezésébe, és csináltak saját rendezvényeket. Virginia többek között zsonglőrműhelyeket tartott, a párja pedig DJ volt, miközben érkeztek a vendégek hozzájuk, és egyre bővült a kör, amely ismerte ezt a helyet. De mint minden fejezet, ez is véget ért egyszer.

00115698.jpeg

Kép forrása: Pálmester
„Szeretném minél több embernek megmutatni, hogy lehet másképpen is élni”

Virginia 2016-ban jött vissza Magyarországra, az utazás okaként egyrészt a párjával történt szakítást, másrészt a megváltozott körülményeket említi, ugyanakkor hiányzott neki Budapest is.

„Én nagyon szeretem Magyarországnak a szellemi pezsgését. Budapesti vagyok, és szeretem ezt a várost, emellett elkezdtek hiányozni a barátaim. Akkor még azt beszéltük meg, hogy azon a télen visszamegyek, és ez így is lett. Viszont úgy láttam, hogy miközben egyre ismertebb lett a hely, olyan dolgok történtek, melyek nagyon nem egyeztek az én kiinduló céljaimmal. Az egyik srác például vett egy aggregátort, mert az egyébként is kellett a bulikhoz.

De nekem eszembe nem jutott volna azért beindítani az aggregátort, hogy felvágjak három deszkát. Az életemnek nagyon fontos része, hogy egy csomó mindent, ami fontos, meg lehet teremteni harmóniában a környezettel. Persze, én is nagyon örültem az áramnak, annak, hogy meg lehet csinálni olyan dolgokat, amiket gyertyafénynél nem. De ennek más hatása is lett. Míg az első két évben esténként ültünk a tábortűz körül és beszélgettünk vagy zenéltünk, játszottunk, most azt láttam, hogy ül mindenki, és nyomkodja a telefonját. Számomra ezzel valami nagyon fontos dolog veszett el az egészből”.

Virginia 2017 óta Magyarországon él, de most újra az utazást fontolgatja.

„Ott, Tenerifén tisztán láttam, hogy mit akarok csinálni. Volt az egésznek egy átfogó narratívája: szeretném minél több embernek megmutatni, hogy lehet másképpen is élni, mint ahogy megszoktuk. Nem kell azt gondolni, hogy ha valamit szeretnél csinálni, akkor fejest kell ugranod egy munkába, és abból majd elég sok pénzt félreteszel ahhoz, hogy utazgathass. Továbbra is azt gondolom, hogy millió más módon lehet élni. Most keresgélem, hogy mi lenne az új irány, ami kedvemre való”.

Fábián Emese

00115682.jpeg
 
Igen, csak hát ő is, mint a hatvanas évek hippijei a jóléti társadalom gyermeke.
A nem éppen koldusszegény Spanyolországban, van miben turkálni. Tehát nem hagyta ott igazánn a jólétet és akkor megy vissza amikor akar.
Én láttam Delhiben a többsávos autóút közepén kilenc éves gyerekeket zsönglőrködni és valódi szemét dombon kutyákkal, kecskékkel, disznókkal meg cson és bőr szent tehenekkel vetélkedve élelmiszert keresni. Nekik semmi esélyük nincs valaha is emberi módon élni.
Mint mondtam, a jólét gyermeke aki most ebben a szerepben tetszeleg magának. Ha megunja elmegy dolgozni és pár hét mulva olyan lessz mint minden átlag Európai.
 
Utoljára módosítva:
-
Németországban is vannak fiatalok akik hasonló módon élnek és boldogok.
Nemrég egy sétáló-utcában ettem a feleségemmel, ahol az asztalok kint voltak.
Már a kávéra vártunk, egy fél tányérnyi Pizza megmaradt a tányéron.
-
Egy egyetemista korban levő fiú bandukolt hosszában az úton, az asztalokat nézegetve.
"Mind a mienk!" mondta a feleségem és a gyerekeink jutottak az eszünkbe.
Egyszer csak odalépett a fiú az asztalhoz, udvariasan megkérdezte, hogy akarok e "tovább enni?"
Nem kapcsoltam rögtön, hogy a maradékot ö szeretné megenni.
Amikor megértettem, felkínáltam, hogy akár itt is megeheti az asztalnál velünk.
Udvariasan elutasította.
"Nem vagyok egyedül." mondta és intett a kicsit messzebb levő nemtelen valakire.
Egy mozdulattal levette a maradékot a tányérról, beletette egy nála levő zacskóba, megköszönte és elment.
-
Őszintén mondva örültem neki, hogy nem kerül pocsékba
 
ez van, kukabúvárkodni is külföldön jobb

Németországgal nem biztos, hogy jobban járna. Sőt, biztos hogy nem!

Itt 2 hetente viszik el a szemetet, de még annyi idő alatt sem telik meg a kuka, annyira kevés az újrahasznosíthatatlan szemét. Külön konténer van kint az utcában az üvegeknek, csomagolóanyagoknak, papíroknak, fémhulladékoknak, és a ruhaneműnek, cipőnek. Még az ételmaradék sem a kukában landol, a bio hulladéknak is van külön kukája.
A kukabúvároknak egyedül a belvárosban és a turisták által előszeretettel látogatott helyeken érdemes keresgélni, mert egyedül ők dobálják ki az egyébként 25 centért visszaváltható üdítős palackokat.
 
Németországgal nem biztos, hogy jobban járna. Sőt, biztos hogy nem!

Itt 2 hetente viszik el a szemetet, de még annyi idő alatt sem telik meg a kuka, annyira kevés az újrahasznosíthatatlan szemét. Külön konténer van kint az utcában az üvegeknek, csomagolóanyagoknak, papíroknak, fémhulladékoknak, és a ruhaneműnek, cipőnek. Még az ételmaradék sem a kukában landol, a bio hulladéknak is van külön kukája.
A kukabúvároknak egyedül a belvárosban és a turisták által előszeretettel látogatott helyeken érdemes keresgélni, mert egyedül ők dobálják ki az egyébként 25 centért visszaváltható üdítős palackokat.

viszont az üzletek szemetes-containerei tele vannak ehető, jól becsomagolt, a szavatossági idő szélén lévő áruval.
-
néhány tipp


-
Az inerview-alany már 10 éve container-böl látja el magát.
Néha 50 embernek is főz úgy szeretetből.
Már évek ota tanfolyamokat tart, hogyan kell és mit érdemes a szemétböl kivenni.
Mivel ez büntetendő cselekmény ezért jogi tanácsadást is ad.
-
Szerinte túl sok élelmiszert produkálunk, amit az üzletek el sem tudnak adni.
Az is érdekes, hogy a "bio-produktokbol" sokkal többet dobnak el, mert azok hamar megromlanak.
A container-böl gyűjtök többsége nem rászorultságból teszi ezt, hanem politikai okból.
 
Utoljára módosítva:
viszont az üzletek szemetes-containerei tele vannak ehető, jól becsomagolt, a szavatossági idő szélén lévő áruval.
Azt évek óta tapasztalom, hogy itt a szavatossági idő meg a fogyaszthatósági idő itt két teljesen különböző dolog. A dátum szerint lejárt joghurt, tejföl, tejszín még napokig felhasználható a lejárat után is. A boltokban persze tudom, hogy az ilyen már nem lehet kint a polcon, hanem meg kell semmisíteni vagy kidobni.
 
A lejárati időn belül gond esetén a vásárlónak teljes kártérítés jár. Logikusan a lejárati időt nem másodpercekre a tényleges megromlástól szabják meg. De gazdasági okokból nem is túl messze húzzák meg.

Nyilván nem veszek meg lejárt terméket. De ha az én hűtőmben múlt el felette a lejárati idő, akkor megnézem és ha rendben találom, nyugodtan megeszem.
 
Németországban évente családonként ca. 82 kg az élelmiszer eldobálás , a gyártoknál ez sokkal magasabb ! Csak a pékárukból millió tonnányi az ami megsemmisitésre kerül . Mivel az üzletek pékségeinek az utolsó pillanatig mindenféle pékáruval rendelkezni kell !! A kis pék a sarkon ezt nemtudja megtenni , hiszen ö nemtudja azt eldobbni . Az EU mármint a mi felelös politikusaink meg megtiltották a valamikor még szokásos "másod felhasználást" igy esetleg azt mint "állati takarmánytE felhasználni . Valamikor majd minden vendéglátó egységnek volt valahol egy kisebb hizlaldája ahol a maradékok hasznositva lettek , de ez is tilos !

Németországban a legfelsöbb biróság még most is börtönnel fenyegeti a "kukázokat" Akik törvény ide - jog oda /igazuk van/ már csak azért is meg meg dézsmálják a nagy üzletek élelmiszer kukáit ! Lassan már kezdik az ugynevezett "Tafel"-t kiszolgálni értsd a kissé nemszép kinézetü zöldség-gyümölcsöt illetve megmaradt , "lejárt" tejterméket, felvágotatt tovább adni ! A Tafel vette át nálunk az állam szerepét mert az állam feladata lenne a rászorulok megsegitése és nem magán iniciativára épiteni azt kihasználni !! :mad2:
Az a "MHD" ami az árukon rajta van az csak a cégek általt ajánlott , nem szavatalt , csak ajánlottt felhasználási idö !! Mint Cdurmol is irta van a normális embernek elég szenzora amellyel megtuja állapitani , ha egészséges az illetö / az értelmi képeségéröl most nem beszélek/ , hogy melyik étel ehetö vagy sem !
A hölgyröl meg inkább megtartom saját különbejáratu véleményemet , valamikkor középiskolásként jártuk az országot és , ha valahol megkellett szállnunk mert a "Mautnerba" nemlehetett megprobáltuk a szállást amit kaptunk valamiféle "házkörüli munkával" honorálni .
 
-
Őszintén mondva, irigylem a nőt. Én az elmúlt hétvégéket azzal voltam kénytelen tölteni, hogy a téli ruhákat, ágyneműt kimossam, vákuum-plasztik-zsákokba eltároljam és a nyári cuccokat elővegyem.
-
Nem beszélve arról, hogy az ablakmosás, a terasz és a kerti szer-szászok karbantartása, az auto téli kerekeinek nyárira cserélése... a heti fűnyírásról nem is beszélve, mind időt rabló munka egy városi ember számára.
-
A barlangban látom minden kényelem megtalálható: olyan mind egy shisha-bár, heverők, hangulatlámpa, ópium-pipa. Ha az ember felébred, áttekinthető házi könyvtár, internet, tablett és handy, palackozott ásványvíz... a privát használatra elegendő fű meg megnő a barlang bejáratánál is, az embernek csak ki kell nyújtania a kezét. Paradicsomi állapotok.
-
00115698.jpeg
 
Utoljára módosítva:
Mindig is csodálattal vegyes értetlenséggel figyeltem azokat az embereket, akik „csak úgy”, különösebb tervek nélkül útnak indulnak a nagyvilágba. Vajon mi ebben a jó? Azt sem igazán tudtam hová tenni, hogy Virginia, akit egy baráti társaságban ismertem meg, önszántából egy barlangban lakik, a kukából él, és még élvezi is.


Kilépni a keretekből

Az én „civilizált”, higiéniai rutinokkal körülbástyázott életemből nehezen értettem a hippi életforma szépségeit. Aztán idén én is kacérkodni kezdtem az utazás gondolatával, és ahogy Virginiával beszélgettünk, részletesebben is mesélt az élményeiről. Kezdtem átérezni, hogy mi a jó abban, és mivel jár, ha az ember önként kilép a társadalmi normák kereteiből.

A hippimozgalom él és virul

Virginia egy 1999-es hippitalálkozóhoz, a Rainbow Gatheringhez köti az utazás ötletét:

„Én nem is tudtam, hogy ilyen még létezik, azt hittem, a hippimozgalom a ’60-as években volt, az USA-ban, aztán elmúlt és kész. De ott kiderült, hogy egy csomó ember egész életében utazik. Nagyon fellelkesültem, és elhatároztam, hogy jövő tavasszal elindulok Spanyolországba stoppal, egyedül. Ehelyett a következő tavasszal férjhez mentem egy emberhez, akinek még útlevele sem volt, és ebből lett egy tizenegy éves „kitérő". Amikor szakítottunk, azt éreztem, hogyha most sem megyek, akkor becsapom magam.”

Felmondta az albérletét, és egy volt egyetemi csoporttársával elstoppolt Portugáliába, szintén egy Rainbow-találkozóra. Addig szeretett volna kint maradni, amíg csak lehet. Ebből kisebb-nagyobb megszakításokkal hat év lett, közben csak látogatóba jött haza. A nyelvi akadályokat igen hamar leküzdötte:

„Úgy mentem ki, hogy egyetlen szót tudtam spanyolul, azt, hogy „toro”, azaz bika. Aztán fél év alatt olyan szintre kerültem, hogy bárkivel bármiről, ha nem is tökéletes nyelvtannal, de el tudtam beszélgetni.”

00115690.jpeg

Virginia
„Azé a ház, aki kinyitotta”

Virginia idejét az utazás mellett utcai zsonglőrködéssel töltötte, a telet pedig egy foglalt házban húzta ki a Barcelona melletti Sitgesben, ahová két, később csatlakozott barátjával együtt hívták meg. Itt ismerkedtek meg a reciklálás, vagyis kukabúvárkodás művészetével is, öt hónap alatt viszont elegük lett ebből az életformából és a balhés lakótársakból, úgyhogy elhatározták, továbbállnak.

Spanyolországban a foglalt házak majdhogynem törvényen kívüli területnek számítanak. Egyébként ott az ingatlanokkal kapcsolatos jogszabályok is eltérnek a mieinktől. Például, ha valaki örökös nélkül hal meg, a háznak nem lesz automatikusan az állam a tulajdonosa. „Azé a ház, aki kinyitotta. Ha bemész egy üresen álló házba, az 72 óráig betörésnek minősül, azután viszont házfoglalásnak. Onnantól egész más törvények vonatkoznak rád”.

Létbiztonság egy fillér nélkül

A reciklálás vagy kukabúvárkodás (dumpster diving) a freeganism (a free – szabad és a vegan szavakból létrejött) elnevezésű, fogyasztásellenes irányzat egyik bevett gyakorlata. A freeganok – vagyis „ingyenélők” –

arra törekednek, hogy ne vásároljanak semmit, hanem szükségleteiket lehetőleg a kidobott dolgokból fedezzék, ezzel tüntetve a pazarlás ellen.

Magyarországon is időről időre felbukkannak hasonló kezdeményezések, de itt sokkal nehezebb hozzáférni például a boltok, áruházak által kidobott, jelenős mennyiségű élelmiszerhez, a legtöbb helyen hét lakat alatt őrzik a kukákat.

Virginiáék esetében viszont nem ideológia, hanem a kényszer vezetett a kukabúvárkodáshoz:

„Az volt a terv, hogy a zsonglőrködésből annyi pénzt fogunk keresni, amennyiből simán meglesz mindenünk. De ez nem sikerült. Amit kerestünk, abból főtt rizsre futotta, néha egy kis padlizsánra, cukkinire vagy paradicsomszószra, krumplira. Egyetlen bagettet is el kellett harmadolnunk reggelire.

Aztán egy-két napig esett az eső, nem tudtunk kimenni, és még ennyi sem volt. Az egyik lakótárs felvetette a reciklálás ötletét, és az egyikünk el is ment a „kukatúrára”. Egy sporttáskányi kajával jött haza, amiben a mirelit pizzától kezdve a csokin és a rágógumin át a zöldségig, gyümölcsig minden volt, még kenyér és joghurt is”.

Nem mindig volt ekkora fogásuk később, de az áruházak körül a kukák zárás után mindig tele voltak az egész nap a pulton álló élelmiszerekkel, amiket másnap már nem lehetett eladni.

Nemcsak lejárt szavatosságú ételeket lehetett találni, hanem például zsák krumplit, amiből egyetlen darab tönkrement, vagy egy egész tálca tojást, amire ráfolyt az egyik törött darabból egy kicsi.

„Amikor kinyitottuk a kukát, és megláttam azt a rengeteg ennivalót, először dühös lettem, hogy ez mekkora pazarlás. Aztán rájöttem, hogy a dühömmel csak magamnak ártok, ráadásul nemcsak én élek ebből, hanem nagyon sokan Spanyolországban. És ezzel sok helyen tisztában vannak az eladók is. Van, hogy nagyon gondosan elcsomagolják a kidobott élelmiszert”.

Az első kérdés, ami eszembe jutott, hogy nem voltak-e ellenérzései, higiéniai aggályai a szemétből kihalászott ételekkel kapcsolatban.

„Ami a koszt illeti, inkább úgy éreztem magam, mint egy hároméves gyerek, aki tapicskol a pocsolyában. Egy idő után élveztem a szabadságélménytől talán egy kicsit függő is lettem. Eleinte persze aggódtam, hogy valami olyasmit eszem, amitől beteg leszek, de nem lett semmi bajom. Megtapasztaltam, hogy az immunrendszeremre és az érzékszerveimre rábízhatom magam, és mindent le lehet mosni, meg lehet főzni”.

Mindezek a tapasztalatok pedig paradox módon különleges biztonságérzethez vezettek:

„Spanyolországban, egy fillér nélkül értettem meg, hogy mi az a létbiztonság. Tudtam, hogy holnap is lesz hol aludnom, és holnap is lesz mit ennem, meg holnapután is, meg azután is. Ez megdöbbentő élmény volt”.

„Vágytam arra, hogy csak úgy utazgassak, mint a falevél”

A sitgesi kaland után az egyik barátjával, aki később a párja lett, Dél-Spanyolország felé vették az irányt, és egy évig mentek úgy, hogy nem volt fix bázisuk, csak a kempingsátor. Első tavasszal lejutottak Andalúziába, aztán a Kanári-szigeteken kötöttek ki, és megjelent bennük az igény egy állandó hely iránt.

„Nagyon vágytam arra, hogy csak úgy utazgassak, mint a falevél, amit visz a szél, és örülök, hogy megcsináltam, de aztán sok lett. Felmerült, hogy szeretnénk saját házat foglalni. Közben a couchsurfingen láttam egy bejegyzést, hogy lesz egy goaparti Tenerifén, amivel egy alternatív hostel beindításához gyűjtenek adományt. Tudtuk, hogy ott a helyünk. Átmentünk, és négy évig abban a kisvárosban laktunk, ahová megérkeztünk”.

Élet a barlangban

A barlanglokat egy barátjuk mutatta, és az itt lakás ötlete annyira megtetszett nekik, hogy meg is keresték a sajátjukat, gondolva arra is, hogy később közösséget építenek itt. Kipucolták, rendbe tették, és bebútorozták a barlangokat részben saját készítésű, részben talált tárgyakkal.

00115702.jpeg

Kép forrása: Pálmester
Tenerifén és Spanyolország más részein egyébként nagy hagyománya van a könnyen vájható kőzetbe épült barlanglakásoknak.

Egyes vélemények szerint még a helyi őslakosok, a guancsok kezdtek a szigeten lakásokat kialakítani, melyeket aztán az idők során minden ide települő a korszellemnek megfelelően felújított. Ma már egészen korszerű, komfortos barlanglakásokat is találunk.

Virginiáék azután bekapcsolódtak a buliéletbe, beszálltak a szervezésébe, és csináltak saját rendezvényeket. Virginia többek között zsonglőrműhelyeket tartott, a párja pedig DJ volt, miközben érkeztek a vendégek hozzájuk, és egyre bővült a kör, amely ismerte ezt a helyet. De mint minden fejezet, ez is véget ért egyszer.

00115698.jpeg

Kép forrása: Pálmester
„Szeretném minél több embernek megmutatni, hogy lehet másképpen is élni”

Virginia 2016-ban jött vissza Magyarországra, az utazás okaként egyrészt a párjával történt szakítást, másrészt a megváltozott körülményeket említi, ugyanakkor hiányzott neki Budapest is.

„Én nagyon szeretem Magyarországnak a szellemi pezsgését. Budapesti vagyok, és szeretem ezt a várost, emellett elkezdtek hiányozni a barátaim. Akkor még azt beszéltük meg, hogy azon a télen visszamegyek, és ez így is lett. Viszont úgy láttam, hogy miközben egyre ismertebb lett a hely, olyan dolgok történtek, melyek nagyon nem egyeztek az én kiinduló céljaimmal. Az egyik srác például vett egy aggregátort, mert az egyébként is kellett a bulikhoz.

De nekem eszembe nem jutott volna azért beindítani az aggregátort, hogy felvágjak három deszkát. Az életemnek nagyon fontos része, hogy egy csomó mindent, ami fontos, meg lehet teremteni harmóniában a környezettel. Persze, én is nagyon örültem az áramnak, annak, hogy meg lehet csinálni olyan dolgokat, amiket gyertyafénynél nem. De ennek más hatása is lett. Míg az első két évben esténként ültünk a tábortűz körül és beszélgettünk vagy zenéltünk, játszottunk, most azt láttam, hogy ül mindenki, és nyomkodja a telefonját. Számomra ezzel valami nagyon fontos dolog veszett el az egészből”.

Virginia 2017 óta Magyarországon él, de most újra az utazást fontolgatja.

„Ott, Tenerifén tisztán láttam, hogy mit akarok csinálni. Volt az egésznek egy átfogó narratívája: szeretném minél több embernek megmutatni, hogy lehet másképpen is élni, mint ahogy megszoktuk. Nem kell azt gondolni, hogy ha valamit szeretnél csinálni, akkor fejest kell ugranod egy munkába, és abból majd elég sok pénzt félreteszel ahhoz, hogy utazgathass. Továbbra is azt gondolom, hogy millió más módon lehet élni. Most keresgélem, hogy mi lenne az új irány, ami kedvemre való”.

Fábián Emese

00115682.jpeg
*
No ez nagyon érdekes cikk volt!
 
-
Őszintén mondva, irigylem a nőt. Én az elmúlt hétvégéket azzal voltam kénytelen tölteni, hogy a téli ruhákat, ágyneműt kimossam, vákuum-plasztik-zsákokba eltároljam és a nyári cuccokat elővegyem.
-
Nem beszélve arról, hogy az ablakmosás, a terasz és a kerti szer-szászok karbantartása, az auto téli kerekeinek nyárira cserélése... a heti fűnyírásról nem is beszélve, mind időt rabló munka egy városi ember számára.
-
A barlangban látom minden kényelem megtalálható: olyan mind egy shisha-bár, heverők, hangulatlámpa, ópium-pipa. Ha az ember felébred, áttekinthető házi könyvtár, internet, tablett és handy, palackozott ásványvíz... a privát használatra elegendő fű meg megnő a barlang bejáratánál is, az embernek csak ki kell nyújtania a kezét. Paradicsomi állapotok.
-
00115698.jpeg
Irigyled? Mert máról a holnapra él?
Csak rajtad múlik tedd azt és élj úgy.
Semmi vonzó vagy szimpatikus nincs benne számomra.
Úgy él a társadalom nélkül hogy saját magát csapja be hisz a társadalom nélkül 1 hét alatt vége is lenne.
Ha nem szereted a dolgaidat tisztán tartsd akkor ne takaríts....
Időrabló hogy szeretsz gondozott szép élettérben lakni?
Ami megtalálható a barlangban az nálad is megtalálható csak sokkal személyre szabottan, internet táblagép, palackozott ivó víz vicc az egész ha egy nap nem jut ásványvízhez már sírva szalad anyucihoz...vagyis telefonál küldjetek pénzt a telefonomra...fű az ajtó előtt épp most írtad hogy nem szeretsz kaszálni....
Kezébe adnék egy kapát és majd estére találkozunk ja és siess haza mert az állatok itthon is várják hogy megetessék őket.
De, sok ilyen ember van kell neki minden juttatás csak a kötelesség ne jöjjön.
 
Irigyled? Mert máról a holnapra él?
-
Sok ember van aki "máról-holnapra" él pedig reggeltől este dolgozik, pont azért mert
- a lakás a barlanggal ellentétben sokba kerül,
- az ember egy taposómalomban él, többel veszi körül magát mind amire valóban szüksége van
-
Èn munka nélkül is kitudtam volna jönni az ösztöndíjamból az egyetemen
- de utazásra nem tellett volna, hát kerestem magamnak munkát.
- a munkához autóra volt szükség, a flexibilitás miatt, vettem autót, hogy dolgozni tudjak
- aztán meg azért kellett dolgozzak, hogy megmaradjon az autóm, lezárult a kör.
-
Megjegyzem, a lány nem mondta, hogy örökké úgy akar élni! Tehát elfogadható amit csinált.
-
Az évfolyamtársaim/ismerőseim között volt sok "kiszálló", engem is rá akartak venni, hogy szálljak be egy sziget-vásárlásba.
Ez érdekes, mert rengetegen kivándoroltak Észak Afrikába, vagy Görög szigetekre, sokan még ma is ott vegetálnak.
Érdekes lenne ezeket a kivándorlókat a mostani bevándorlókkal összehasonlítani.
A kivándorlók azért mentek oda, hogy ne kelljen gürizniük, ne kelljen autót venniük
A bevándorlók azért jönnek, hogy úgy éljenek mint az Európaiak, tele "döntési korlátokkal", Sachzwang, ahogy itt mondják.
-
Csak rajtad múlik tedd azt és élj úgy.
Semmi vonzó vagy szimpatikus nincs benne számomra.
Úgy él a társadalom nélkül hogy saját magát csapja be hisz a társadalom nélkül 1 hét alatt vége is lenne.
-
Teljes mértékben igazad van, csak rajtunk múlik.
Hippi azért nem lettem volna mert a mosdásról és tiszta alsóneműről nem akarok leszokni.
továbbá túl drága hobbijaim vannak, egy Chateau Lafite-ot" nem találsz a containerben, az 25 év után is fogyasztható :)
-
Az emberiség a túltermelés áldozata ezért nyugodtan megengedheti magának sok ember, hogy a feleslegből éljen.
-
Fentebb említettem, hogy az üzletekben több áru van mind amit eltudnak adni.
Itt nemcsak élelmiszerre gondolok, hanem mindenre. Még a technikai dolgok is előbb elévülnek mint eladnád öket.
Mit gondolsz miért van az, hogy az "egy eurós boltok" nyereségesek.
-
Ha nem szereted a dolgaidat tisztán tartsd akkor ne takaríts....
Időrabló hogy szeretsz gondozott szép élettérben lakni?
Ami megtalálható a barlangban az nálad is megtalálható csak sokkal személyre szabottan, internet táblagép, palackozott ivó víz vicc az egész ha egy nap nem jut ásványvízhez már sírva szalad anyucihoz...vagyis telefonál küldjetek pénzt a telefonomra...fű az ajtó előtt épp most írtad hogy nem szeretsz kaszálni....
Kezébe adnék egy kapát és majd estére találkozunk ja és siess haza mert az állatok itthon is várják hogy megetessék őket.
De, sok ilyen ember van kell neki minden juttatás csak a kötelesség ne jöjjön.
-
Egy érdekes téma amit itt érintünk csak ma este nincs idöm.
Hatoltál már arról, hogy van egy mozgalom, sok fiatal (egyetemistákról beszélek) megpróbálnak kevés dolgot birtokolni.
Azt állítják 100 dolog elég egy embernek az élethez.
-
A feleségemnek ezt mondhatom, neki ennyi táskára és cipöre van szüksége a boldogsághoz. :)
Már többször kértem, hogy csak akkor vegyen uj ruhát ha egyet helyette eldob. Nem tudja betartani.
Néha kirámolja a szekrény tartalmát az ágyra, néhány éjjel a lakószobába alszunk, aztán megint mindent visszapakol.
Nehezen tud az ember megválni attól amije van. Szerintem ez egy teher és ezért irigylem a lányt.
 
„Ott, Tenerifén tisztán láttam, hogy mit akarok csinálni. Volt az egésznek egy átfogó narratívája: szeretném minél több embernek megmutatni, hogy lehet másképpen is élni, mint ahogy megszoktuk. Nem kell azt gondolni, hogy ha valamit szeretnél csinálni, akkor fejest kell ugranod egy munkába, és abból majd elég sok pénzt félreteszel ahhoz, hogy utazgathass. Továbbra is azt gondolom, hogy millió más módon lehet élni. Most keresgélem, hogy mi lenne az új irány, ami kedvemre való”.

Na ezt már nagyon sokan megpróbálták az emberek csupán csak akkor kezdenek el másképp élni ha a szükség, és a körülmények úgy alakítják. Sokan nem tudnak mit kezdeni a hirtelen elszegényesedéssel. Sokan felfogni sem tudják hogy szegények lettek. Ha azt mondom néhány ilyen ismerősömnek hogy ugyan már nem vagy te szegény csak szerényebben élsz elég nehezen értik meg hogy ők még miért is nem szegények. :).

Érdekes ez a lányka nem is érdekli hogy esetleg dolgozzon, családot alapítson, legyen otthona, stb? El szeretné linkeskedni az egész életét? Végül is megteheti. Aztán 1x majd jön a kapuzárási pánik, amikor rádöbben hogy nincs semmije amiért ő maga dolgozott volna meg. Ha nem lelkészi, szociális, missziós jellegű munka területen dolgozik akkor bizony be kellesz állnia robotolni mert másképp elég nehéz lesz megélnie.

Az emberek nem fejest ugranak a munkába ha nem a család miatt dolgoznak. Utazgatni lehet céltalanul pénz nélkül is amíg van 2 jó lábba az embernek vagy egy akármilyen üzemképes bicaja. Ehhez sosem kellet pénz a vándoroknak hiszen sokan bejárták a világot szamár háton is nem de? Na persze akkor még szabadabb volt a világ és ősszetartob volt az emberiség is. Én is bejárnám a világot pénz nélkül csak egyedül nem érdekel :).

Mondjuk ha valóban gazdag a családja akkor ez is csak egy ujjab történet egy ujjab gazdagról aki kicsit élt úgy mint akik egy életen át élnek. Mindig jelennek meg ilyen történetek hogy xy hogyan járta be a világot. Aztán mindig kiderül hogy nem is egészen úgy volt az. Érdekes ha egy gazdag ember pár napot is él szegényként akkor már világszenzáció :). Viszont akik egész életükben szegényként élnek akik őszintén és hitelesen tudnának beszélni a szegénységről őket senki sem hallgatja meg.

Szerintem ennek a lánykának annyi a baja hogy annyira nem tud mit kezdeni a jó létével és a semmit tevéssel hogy unja magát. Dolgozni nem akar az egyértelmű. Na de melyik müvész lélek akar dolgozni :) Az én művész ismerőseim közül egyik sem bár ők szentül azt hiszik amit ők csinálnak az munka :). Számomra a művészet csak szórakozás. Persze nem kell ősze keverni a mestert a mesterséget a művészettel mert nem ugyan az.
 
A barlangban látom minden kényelem megtalálható: olyan mind egy shisha-bár, heverők, hangulatlámpa, ópium-pipa. Ha az ember felébred, áttekinthető házi könyvtár, internet, tablett és handy, palackozott ásványvíz... a privát használatra elegendő fű meg megnő a barlang bejáratánál is, az embernek csak ki kell nyújtania a kezét. Paradicsomi állapotok.
-
00115698.jpeg
ó persze ....az áram a felsoroltakhoz temészetesen ingyen van (vagy a benzin az áramfejlesztőhöz), gondolom a wifit is ingyen biztosítják ... ha meg fáj valamije természetesen hazaugrik Magyarországra egy kis ingyenes orvosi kezelésre.
Aztán, mindíg pottyantós WC -ket ásni az se valami kellemes (valószínüleg nemigen tisztítják a régieket).
 
Utoljára módosítva:
ó persze ....az áram a felsoroltakhoz temészetesen ingyen van (vagy a benzin az áramfejlesztőhöz), gondolom a wifit is ingyen biztosítják ... ha meg fáj valamije természetesen hazaugrik Magyarországra egy kis ingyenes orvosi kezelésre.

Amit a barlangban látsz ahhoz minden civilizált országban ingyen hozzájutsz.
Kezdve az ágynak szolgáló "targonca raklap-tol" a kihúzható Ikea-tea asztalig, talán még a shisha-pipát is utánad dobják.
-
Az emberek nem akarnak könyveket gyűjteni, ha elolvasták utcán álló könyvespolcokra teszik és akár ki elviheti.
Ismétlem, egy "Überflussgesellschaft" (affluent society) amiben élünk.
-
Ismétlem egy nagyon érdekes jelenség, nem lehet egy "bolond lány" viselkedésének elbagatellizálni.
Kár, hogy nincs idöm alaposan írni róla, ezért csak egy gondolat.
-
Egyáltalán nem kell szégyellenem magamat amiatt, hogy "irigylem a lányt" néha - ahogy írtam.
-
Mert ügye a "társadalomban élés által magunkra vett kényszert" mindenki szeretné levetni.
Eröl árulkodik, hogy a lakás mellett - aki csak teheti - rendelkezik egy "hétvégi házzal" ahol "lugas" van.
-
A magyarok "szabadságra mennek" évente többször. Kilépnek a taposómalomból pár napra.
A Német nyelv még precízebben fogalmaz, itt "Ur-Laub-ra" mennek az emberek.
Direkt irtam külön az összetett szót.
Mert "Ur" az ösit, jelent mint ös-ember. "Laub" pedig falevelekkel eltakart kunyhót,
(Éva is levéllel=Laub fedte be a szemérmét) :)
-
Tehát ez az ösi vágy bennünk él, visszamenni a régi állapotba.
A cigányokat is ezért irigyeljük regényekben és az operettekben.
-
A "cigányélet-röl" nem csak magyar népdalok szólnak, hanem egész Europa, Hollandiától kezdve, Németországon át a Balkánig.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,608
Tagok
615,326
Legújabb tagunk
redbaron77
Oldal tetejére