Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

stencer

Állandó Tag
Állandó Tag
cseszlovak rajzfilm es meg a 90 evekben is atak mert meg a lanyom is emlekszik ra
Rosszul emlékszik, ugyanis magyar rajzfilm volt.
A kockásfülű nyúl

Műfaj vígjáték
Író Marék Veronika
Rendező
Főszereplő
  • Kockásfülű nyúl
  • Kriszta
  • Kistöfi
  • Menyus
Zeneszerző
Ország
22px-Civil_Ensign_of_Hungary.svg.png
Magyarország
Nyelv magyar
Évadok 2 + 1
Epizódok 26 + 1
Gyártás
Producer
Imre István
Vágó Hap Magda
Operatőr Bacsó Zoltán
Részenkénti játékidő 7 perc
Gyártó Pannónia Filmstúdió
Sugárzás
Eredeti adó
Magyar Televízió
Eredeti sugárzás 1977. augusztus 26.1979
Első magyar adó MTV-1 / TV-1 / MTV 1 / M1, TV-2 / M2, Minimax
Korhatár
További információk
A kockásfülű nyúl [1] magyar televíziós rajzfilmsorozat, amely 1974 és 1976 között a Pannónia Filmstúdióban készült. Az animációs játékfilmsorozat rendezője Richly Zsolt. A forgatókönyvet Marék Veronika írta, a zenéjét Balázs Árpádszerezte.

A kockásfülű nyúl különleges tulajdonságokkal felruházott hős: a nevét hosszú füleiről kapta, amelyeket összecsavarva propellernek használ és így repülni is tud. A néhány perces epizódokban ő az örök konfliktusmegoldó: ehhez felhasználja különleges képességeit is, de alapvetően belső tulajdonságai segítik.

A sorozat többi hőse: Kriszta, Menyus, Kistöfi és „Mozdony” (a rossz gyerek).

Bemutatásakor a sorozat szombat esténként futott a Magyar Televízióban. Később közel 90 országban mutatták be. A nyúlfigurát kezdetben nem használták kereskedelmi célokra, de miután elkezdték újra bemutatni és kiadni a régi sorozatokat, plüssfigurák és számos egyéb termék épült rá. 2002-ben, illetve 2003-ban DVD-n is kiadták.
Boldog Karácsonyt kívánok: stencer
 

K.Gika

Állandó Tag
Állandó Tag
Zamat keksz, kivágható zsiráffal. :)
Citromhab vagy meggyhab
Vagy macskanyelv. Ma is van, de nem a régi.
Resti, 8-10 órás vonatozás a Balatonra.
Úttörő Áruház, táborok, Mint a mókus ...
Az egyszerűség, a tisztelet, az emberibb értékrend.
Nem érzem ettől öregebbnek magam, inkább többnek. És ezen jó dolgokat, élményeket, érzéseket próbálom a gyerekeimnek is átadni!
 

Bodor Gézáné

Állandó Tag
Állandó Tag
Koripálya az iskola udvarán (A gondnok locsolta fel, s a felesége forró teát árult).
Kötelező kék köpeny a suliban.
Kék bekötőpapír és piros szegélyű enyves hátú cimke.
"Világnézetünk alapjai" tantárgy a középiskolában.
 

tornando

Őstag
Ezüst támogató
Állandó Tag
Most látom ez a topic még létezik
Ez itt óvodás kori emlékem
Volt egy házépítés az alap kiásva
Jött a csorda én meg ijedtemben be a gödörbe
A tehenek meg tudták hol kell befordulni az utcába.
Még a házhoz is haza találtak
Nyitva volt a nagykapu a tehenes gazdánál
Simán bement a tehén.
Láttam

1-29.jpg
 
Utoljára módosítva:

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Hazai Kerékpár
varsa_1.jpg
*
DICSEKSZEM! A lányomnak még a 90-es évek elején - még fel sem érte! - sikerült vásárolnom egy EREDETI női Csepel kerékpárt. Nagyon szépen be lett olajozva, meggyszínű pirosra át lett festve (ez volt az eredeti színe is) - és nem adnám oda senkinek. Olyan sikkes, olyan szép, hatalmas kerekei vannak. Amikor már felnőtt, végtelenül szerette. Alig kellett tekerni, már röpült is, mint egy szöcske. Vannak tárgyak, amelyek így, vagy úgy, a koruk, a származásuk, vagy akár a szépségük miatt a szívünkhöz nőttek. No igen, ezektől a legnehezebb megválni, ha bármi ok miatt nincs módunk a tartására. Egyenlőre a szememmel simogatom, meg a kezemmel, mert időnként áttörölgetem. No igen, nem tudok kerékpározni, de a gyerekeim igen. Anno' letettem a szent esküt, no meg úszni sem tudok, ők tudnak. Ezt is megfogadtam magamnak, mert én ezt is képtelen voltam megtanulni. Az is igaz, a mai kerékpárok valóban terepre csodálatosak, a régi Csepel is a síma utat bírná, de a köveset, a dimbes-dombosat már kevésbé. Ezt is csak feltételezem, mivel nem próbáltam. De az tény, hogy nagyon szépek voltak ezek a "drótszamarak".
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
A nagymamámnak volt ugyanebben a színben :)
*
Jaj de nagyon örülök, hogy emléket hoztam elő!:hurra:Nekem is volt, de sokszor gondok okoztak ezek a szatyrok, mert a villamoson, buszon az utastársak gombjába akadtak:rohog:Jártam úgy, hogy tovább kellett mennem, mert nem tudtam kibogozni a beakadt szatyrot az utastársam kabátjának a gombjáról.:confused: Akkor még nem voltak nylon tasakok.
 

cinci68

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Úgy látom Ti is emlékeztek régi mesékre. Már régóta kutatom, hogy melyik mesében volt az,hogy egy vidra garázdálkodott. Lehúzta a kacsákat a mélybe a lábuknál fogva. A neve talán Ardiv,azaz visszafelé olvasva vidra volt. Nem a Lutra,az Biztos,hanem egy képpel illusztrált mesekönyv. Kivágtam belőle gyerekkoromban egy illusztrációt, amin egy asszony szatyrokat cipel,és mellette, kacsák beszélgetnek. Még ma is megvan....Mi lehet a címe, nem ugrik be valakinek?


Még mindig keresem ezt a mesét, mi lehet a címe?
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Régi falusi, városokban pedig a kerületekben megrendezett búcsúkra? A színes búcsúi forgatagokra? A régi időkben majd minden fiatal- de középkorú férfinak is ott volt a kezében egy-egy színesre festett fakanál. Miért is? Azokkal csapkodtak a nők fenekére, no nem nagyot, de volt, hogy megéreztük. Amikor visszanéztünk, s próbáltuk kitalálni, ki volt a tettes, "ártatlan arccal" bámészkodó férfiakat láttunk, s a hátuk mögött tartva a "tettest" a színesre festett fakanalat.
Ebből harag nem volt, számítanunk kellett rá. Igaz, csak a csinosabb, fiatal lányokat tisztelték meg ezzel. Falun vigyáztak arra, hogy más feleségét még viccből se "bántalmazzák" ilyen módon, mert akkor menthetetlenül verekedés, netán még bicskázás is lett a dolog vége.
Nemcsak emlékszem ezekre a fakanalakra, de egészen fiatal koromban még nagyon sokat festettem is. Sorozatban, a nyelére apró piros szíveket, a kanálra csókolódzó galamb párt, virágot, s valami kedves rövidke idézetet. A fakanalat végül a fiatal férfi, a választott kedvesének ajándékozta.
A másik "fegyver" a simi labda volt. Általában fűrészporral megtöltve, színes krepp papírba burkolva, vékony gumiszalaggal sűrűn átkötve, hosszabb gumi fogantyúval. Ezzel is támadtak a búcsúkban. A labdával megcélozták a kiszemeltet, s mire a labda ott csapódott az "áldozat" hátára, már vissza is ugrott a gumiszál segítségével a tettes kezébe. De gyerekek is használták, jó játék volt eldobni, s akár megcélozni a kertkaput, oszlopot, mert a labda mindig "visszatért" a kezünkbe.
No, emlékszel-e ezekre?
No meg a "kakasos" formájú csak édes nyalókákra? Amit pálcikára csurgatva, kőkemény piros ételfestékkel színezett cukor kakast nyalogattunk.
Hű, de belendültem.
A karácsonyi kirakatokra? Egyik szebb volt, mint a másik. A Corvin Áruház kirakatában még mozgó bábuk is voltak, melyek becsalogatták az utcai bámészkodókat az áruházba. No és a budapesti Kossuth Lajos utcai Úttörő áruházra? No annak a kirakata is mindig tartogatott meglepetést. Gyerekként az orrunkat a kirakat üvegére nyomtuk és hosszú percekig csodáltuk azt a "varázslatot", amit csak karácsony előtt láthattunk.
Azon már nem is csodálkoztunk, hogy az áruházban több tucat egyforma ruhákat láttunk, több méretben. Nem volt egyedi, hogy u.azt a ruhát láttuk másokon, mert voltak sikeres szériák.
No és a szemfelszedőkre? Ők voltak azok, akik a nylon harisnyáink leszaladt szemeit felszedték, s akkor még használhattuk. Mert abban az időben, amikor én még gyerek- sőt fiatal felnőtt voltam, nem dobtuk el a felszaladt szemű harisnyáinkat. Elvittük a szemfelszedőhöz, aki megjavította, s még így is olcsóbb volt, mintha újat vásároltunk volna a hibás, a kidobott helyett. Fel sem merült bennünk, hogy ami helyre hozható, ami javítható, azt kidobjuk. Ide tartozik az is, hogy tudok stoppolni, sőt megörököltem nagymamám stoppoló fáját is. Ma már? Olyan anyagot is vásárolhatunk, melyet méretre vágunk és egyszerű módszerrel ráragasztjuk az elfeslett részre, s a folt szinte díszít is. A zoknikat? No azokat kidobáljuk, ma már elvétve sem látni stoppolt zoknit, harisnyát. Nem, nem sírom vissza ezeket a régi időket, csak megemlítem, hogy éltünk így is. Be kell vallanom, időnként felsóhajtok, ha csak egy-egy napra, de visszatérne gondtalan, boldogságos, gyerekkorom, a régi ünnepek, melyeket nem én szerveztem, de úgy és boldogságban, örömben megtörténtek.
S, ha korombelivel felemlítjük régi emlékeinket, a fiatalságunk suhan vissza... S, nemcsak a stoppolás, nemcsak az egyforma ruhák, de az a fiatalság, amikor gyerek- vagy későbbiekben süldő lányként nyitogattam a nagybetűs ÉLET kapujait. Hja, de régen is volt...
images

*
upload_2019-10-27_11-43-59.jpeg

Időnként még kapható, de már ilyen formában, megújított, divatosabb változatban:

*
upload_2019-10-27_11-47-28.jpeg
*
3347.jpg


Figyeljük meg, a kép jobb oldalán van a tévékészülék, melyet szépen hímzett terítővel fedték le, sőt a tetején ott volt a selyemből készült ernyős lámpa is. Ez a fotó úgy az 1960-as évek közepén készült. Fogalmam nincs, miért takarták le a tévékészülékeket? De tény, hogy jártamban-keltemben ezt láttam.
*
Szintén karácsonyi kirakat, a porcelánfejű babákkal... Ez a kép valahol Moszkvában készült.
upload_2019-10-27_12-0-16.jpeg
*

*
Egy IGAZI stoppolófa, nekem még megvan! (Most dicsekedtem :)
upload_2019-10-27_12-11-9.jpeg


"Modernebb" változatban, stoppolófa hiányában villanykörtén varrják össze a zoknyin keletkezett lyukat.

*
Foltozás mai módon, vasalásos/ragasztásos módszerrel. Így ezzel nemcsak menthetünk, de díszíthetünk is különféle ruhadarabokat:


Modernebb technikával ragasztással és varrógéppel:


Itt pedig már művészi módon:



*
No és a régi időkben, amikor még kézzel varrtuk el a szakadást, a lyukat. Ilyen képet, videót nem találtam, de tény, hogy anno' én megtanultam. A kényszer időnként rá is vitt, amikor fiamnak újabb és újabb "magától kiszakadt" nadrág sérüléseit megjavítottam. De az is igaz, különösképpen nem voltam --annyira--- jóban a tűvel. A varrógéppel a minimál munkafolyamatokat tudom elvégezni. No igen, amit nagyanyám betanított és megkövetelt. Egy idő után feladta, látta, tehetségtelen vagyok a kötésben, horgolásban, szabásban-varrásban. Igaz, javítani rákényszerültem, de megsúgom annak mindig gyorsan "ugrottam" neki, csak azért, minél hamarabb szabaduljak és mégis "tehetségem" és szorgalmam szerint a legjobban elvégezzem.
*
No és a trafikok, azok a réges-régi trafikok. Amikor nemcsak dohány, de képeslapokat, egyszerű cukorkákat is lehetett vásárolni.
doh_11_belso.jpg


Aztán a 60-as évek közepétől a „maszek” kisboltok egyre több bazáráruval – lottó, újság, lufi kis és nagy tételben, felhúzható kisautó, buszjegy, szerpentin-konfetti-lampion - szóval minden, amire otthon nagy szükség van…. Soha nem felejtem el, a IX. kerületi Mester utcai általános iskola melletti kis trafikot, ahol a trafikos bácsi árult kockás és vonalas, mindenféle füzeteket, ceruzát, hegyezőt, tollat is a megszokott dohány- és egyéb áruk mellett. Hatalmas segítség volt, ha éppen betelt a füzet, vagy otthon felejtettük.
doh_10_csepel.jpg



 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Még mindig keresem ezt a mesét, mi lehet a címe?
*
Csak azért, hogy "megvígasztaljalak", nem mesét, de igaz történetet hoztam be Neked:
Sokan fogadnak be árva kutyát, cicát, némelyek még lovat is. Tudják, hogy ezek az állatok a végsőkig hálásak az őket megmentő új gazdáiknak. De mi a helyzet az árván maradt kis ragadozóval, a vidrával. Egyáltalán, hogyan maradhat egy vidra árván? S hogyan kerülhet egy nagyváros sétáló utcájába egyedül egy párnapos vidrababa? Erdei út, hosszan benyúlva az erdő mélyére, majd előtűnik egy ház és egy látogatóközpont. A kedves szőke mosolygós szemű Balogh Márta a "lelke" ennek a vidra-menedéknek. A Balaton és a Dráva közt húzódó ökológiai hálózat erdei tavas területeinek láncolata igazi „vidraparadicsom”. Védelmet, búvóhelyet, élelmet talál a Nyugat-Európából már csaknem teljesen eltűnt állat. Azért is egyedülálló, mert Európai vidrát mutatunk a közönségnek és ez egy éjszakai ragadozó, tehát állatkertekben sem mindig látható, nem megfigyelhető. Itt viszont az évek alatt kialakult rend szerint nappali körülmények között figyelhető meg a kis vidrák élete. Szeretik a természetfilmesek is ezt a területet, hiszen itt forgatták a Vidrasors című filmet, és a Vad Magyarország jó részét is. a Somogyi Természetvédelmi Szervezet olyan részt vásárolt meg, amely folyamatos gondozás mellett az utókor számára olyan örökség, ahol a természet a maga teljes valójában, szépségében pompázhat és itt megismerhetik a háboríthatatlan valóságát. Ez az egyetlen vidra menhely az országban. Ide kerülnek állatkertekből a kis vidrák, de az emberek is figyelmesen járnak-kelnek és idehozzák őket, vagy értesítenek minket, ha találnak egy bajba került állatot. Volt, hogy Kaposvár sétáló utcáján találtak egy kicsit. Ő volt Bendegúz, aki 2 naposan került ide. De találtak táborhelyen, focipályán is kicsinyeket. Nem szabad őket szelíddé nevelni, mert akkor nehezen menne a visszaengedés az élőhelyükre. Pótoljuk az anyai gondoskodást és tanítjuk őket vadászni is. Olyan természetvédelmi területen szoktuk elengedni őket, ahol kevés az ember, ahol minden körülmény adott a számukra. De Hollandiában is várnak most húsz vidrát. Ez 24 órás szolgálat. Etetni kell őket, mint a kisbabákat. Gondozni, hiszen ők is lehetnek betegek, és mint a gyerekek, éjszaka is. 2007 óta 21 vidrababát nevelt fel.

Forrás: sokszínű vidék.hu és YouToube
*
Kivételesen hoztam ide mint az írást, mint a videót, mert a beíró sajnálja, hogy arra a régi meséjére nem talált rá. További állat történeteket, kérem a helyére vad- és háziállatok topicba. - G.B.
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Most látom ez a topic még létezik
Ez itt óvodás kori emlékem
Volt egy házépítés az alap kiásva
Jött a csorda én meg ijedtemben be a gödörbe
A tehenek meg tudták hol kell befordulni az utcába.
Még a házhoz is haza találtak
Nyitva volt a nagykapu a tehenes gazdánál
Simán bement a tehén.
Láttam

1-29.jpg
[
/QUOTE]
*
Hasonló "élményben" nekem is volt részem... Piros ruhában voltam, nyaraltam vidéken a dédimnél. Valahová szomszédolni, játszani voltam, haza tartottam. A tehéncsorda szép lassan, komótosan ballagott minden tehén a saját gazdájához, borjához. Az egyik tehén kivált a csordából és sietősre vette az "ügetését", biztosan feszítette a tőgyét a tej, biztosan várta otthon a borja. Én pedig előtte lépkedtem. No ezt észre is vettem, úgy, de úgy futásnak eredtem, mint még soha. A szívem a torkomban dobogott, no gondoltam, ez most megöl, mert biztosan "bika", mert hogy piros ruhában vagyok. Eszembe sem jutott, hogy meggyőződjek arról, hogy nem bika, hanem tehén. Futottam, futottam, s egyszerre nagy csend lett mögöttem, a tehén valóban befordult az egyik ház nyitva hagyott kapuján. Jómagam percekig nem kaptam levegőt, úgy kifulladtam. Amikor erről dédimnek beszámoltam, ő csapkodta a tenyerét, úgy, de úgy nevetett. Kinevetett és jogosan... Még, hogy tehéntől félni? Aztán elmagyarázta, mi a testi különbség a bika és a tehén között. Ráadásul azt is elmondta, amit válaszom elején megírtam. Oka volt a sietésre, mert feszítette a tej a tőgyét. No én balga pesti dédunoka...
 
Oldal tetejére