Annyi nőnek van elege a férfiakból, hogy a leszbikusok országa lehetnénk

Jócskán elmúltam 20 éves, amikorra tagadhatatlanná vált előttem, hogy leszbikus vagyok. Pedig addigra túl voltam én már sok mindenen: kiskoromtól fogva rajongva szerettem a tanárnőimet, bizseregve néztem a tévében a Xénát, szuperközeli barátságaim voltak lányokkal, és ha két kiscsaj csókolózni kezdett a diszkóban, az egyikük tuti én voltam. A fiúkkal való, egyébként nem is kevés randizási kísérleteim viszont rendre érdektelenségbe torkolltak. Mégis miért esett le ilyen sokára az, ami ennyire nyilvánvaló? És miért nem vagyok ezzel egyedül, különösen a nők között?

Egy ideig egyszerűen fel sem merült bennem, hogy ne lennék heteró. Az, hogy nekem a srácok fognak tetszeni, és majd férjem lesz, az élet magától értetődő rendjének tűnt – nem is tudtam arról, hogy egyáltalán létezik más opció. Egy olyan társadalomban, amely a heteroszexualitást jelöli ki normaként, mindenkiről az az alapfeltételezés, hogy a tőle különböző nemű emberekhez vonzódik, amíg elég bizonyíték nem lesz az ellenkezőjéről. Hát én évekig gyűjtögettem a bizonyítékokat, hogy aztán egytől egyig mindet kimagyarázzam: volt a fejemben egy bíró, aki sehogy sem akart pontot tenni az ügy végére. Azt viszont, hogy ez a belső tárgyalás közben mennyi mentális energiát emésztett fel, csak utólag értettem meg, amikor a tagadásaimat már nem lehetett tovább fenntartani.


Nem ő volt az igazi
„Soha nem lehet túl fiatalnak lenni ahhoz, hogy buzi legyél, de ahhoz igen, hogy meg tudd érteni a rendszer működését” – mutat rá egy furcsa kettősségre Abigail Fenton, a The Overtake egyik szerzője nemrég megjelent cikkében. A helyzet ugyanis az, hogy sok meleg, leszbikus, biszexuális (röviden LMB) ember már nagyon korán, a tízes évei elején megérzi az azonos nemű emberek iránti vonzalmát, de ezt nem igazán tudja értelmezni, így az egymástól elszigetelt élményekből még sokáig nem áll össze a kép. Tovább nehezíti a dolgot, hogy a gyerekek, kamaszok tapasztalatait amúgy is hajlamosak megkérdőjelezni, bagatellizálni, érvényteleníteni a felnőttek, akik ezzel a reakcióval sokszor akaratlanul is hozzájárulnak a heteroszexualitásra irányuló nyomás fokozódásához.

Én, mondjuk, el sem jutottam odáig, hogy egy felnőttel merjek beszélni erről, mert jó gyerek akartam lenni, és nagyon féltem attól, hogy majd nem fognak szeretni, ha leszbikus vagyok. Minek borítsam ki őket, amíg nem biztos? Így okoskodtam, de ez azt is jelentette, hogy kis híján magamra maradtam a szorongásaimmal. Szerencsére a barátaimmal tudtam diskurálni a bennem kavargó kérdésekről, de valahogy mindig arra jutottunk, hogy csak azért nem jöttek be eddig a srácok, mert még nem találkoztam az igazival. Görcsösen kapaszkodtam ebbe a vékony szálba, ami a normális és ismert világhoz fűzött: az, hogy leszbikusként éljek, ugrásnak tűnt a semmibe.

33682499_dedc54cb8cb19520882ff5a5d1c842bc_wm.jpg

A többi opció körül nagy a láthatatlanságFotó: Simon Ritzmann / Getty Images Hungary
A nemi előítéletek is szerepet játszanak
Bár nem könnyű erről adatot gyűjteni, Fenton szerint úgy tűnik, hogy többen vannak azok a meleg férfiak, akik már kiskamaszként ráeszméltek a többségitől eltérő szexuális irányultságukra, míg a leszbikus nők jellemzően inkább fiatal felnőttként realizálják az azonos nemű emberek iránti vágyaikat. Ez bizonyára összefügg azzal, hogy a leszbikus vagy biszexuális lányokra nemcsak a homo- és bifóbia van hatással, hanem a szexizmus is, ezért nagyobb kihívást jelent számukra, hogy képesek legyenek kritikusan viszonyulni a kötelező heteroszexualitáshoz, majd meghaladni azt. Sokáig talán észre sem veszik, hogy odavannak egymásért, vagy hogy az azonos nemű hírességek, tanárok, edzők, barátok iránti rajongásukba mennyi vonzalom és romantikus érzés vegyül. Miért?

#1 A férfiakkal mindenkinek nehéz
A lányokat máig úgy neveli a szűkebb és tágabb társas közegük, hogy ne legyenek túl magas elvárásaik a férfiakkal szemben: teljesen rendben van, ha nőként sok érzelmi és szexuális energiát tesznek a kapcsolatba, és alig kapnak vissza érte valamit – írja Fenton. Az, hogy nehézségeik vannak a pasikkal, már-már szükségszerű, hiszen mind tudjuk, hogy az „igazi férfi” egy kicsit érzelmi analfabéta, miközben persze aranyszíve van, csak nem tudja kimutatni. A nő feladata, hogy a szörnyetegben meglássa a szépet, hogy megszelídítse a férfiban tomboló vad ösztönlényt, hogy jobb emberré tegye a partnerét, aki néha agresszív, néha piál, néha szeretőt tart, de hát mit is tehetne, hiszen férfi.

33755445_d1840366b836d637564de7ef929db23a_wm.jpg

Ki ne vágyna egy igazi férfira?Fotó: Lorado / Getty Images Hungary
A nők a szex terén is arra vannak kondicionálva, hogy jobban tolerálják a számukra nem kielégítő aktusokat. Egyes kutatások azt találták, hogy míg a férfiak 91 százalékának van rendszeresen orgazmusa a heteró kapcsolatokban, addig ez a nők esetében mindössze 39 százalék. Sok párkapcsolatban még ma is az a felállás, hogy a szex addig tart, amíg a férfi el nem élvez – a nő orgazmusa másodlagos kérdés (vizsgálatok azt is kimutatják, hogy az azonos nemű szex során többször jutnak el a csúcsra a nők).

Mindez tehát ahhoz vezet, hogy leszbikus vagy biszexuális nőként őrült nehéz kibogozni, hogy azért csalódsz-e a férfiakban, mert nem vagy heteró, azaz nem kívánod őket, vagy azért, mert előjogaik vannak veled szemben, így azt tanulták meg, hogy nem kell annyira figyelniük az igényeidre. Ha például azon kapod magad, hogy nem szereted az orális szexet, idegenkedsz az aktusok egyes formáitól, vagy tehernek érzed időnként a szexet, az önmagában nem jelent semmit, mert sok heteró barátnőd is pont ugyanígy van ezzel. Ők sem feltétlenül boldogabbak a saját párkapcsolataikban.

33682579_6f236d2b7c84e1e532b1d528dec791af_wm.jpg

Milyen volt a randitok a csávóitokkal?Fotó: AleksandarGeorgiev / Getty Images Hungary
#2 Az egész társadalom a női testekre van fixálódva
Olyan kultúrában élünk, amelyben a filmeket, a reklámokat, a magazinokat áthatja a férfitekintet: azaz a nők a legtöbb esetben tárgyiasítva és szexualizálva jelennek meg, mintha épp elcsábítani igyekeznének a feltételezett férfi nézőket. Sajnos még mindig ott tartunk, hogy bármit el lehet adni érzéki ajkakkal és eszményi mellekkel. Mivel az egész társadalmat áthatja a női testtel kapcsolatos megszállottság, így egy leszbikus vagy biszexuális nő számára gyakran nem olyan feltűnő, hogy ő maga is úgy néz más nőkre, mintha a vágya tárgyai lennének, hiszen azonosul az univerzálissá és alappá tett férfitekintettel. Ezzel szemben egy meleg férfi vágyai sokkal élesebben elkülönülnek a mainstream kultúra által közvetített üzenetektől: más férfiakat talál vonzónak, akiket egyébként még a heteró nőknek is inkább kezelni kell tudni, nem pedig megkívánni. Nemhiába mondták nagyanyáink, hogy ha egy férfi egy fokkal szebb az ördögnél, az már jó. Elég, ha tiszta, néha megborotválkozik, de ha még időnként fodrászhoz is eljár, és az öltözködésére is figyel, akkor kész főnyeremény! Ha pedig talál magának egy feleséget vagy barátnőt, onnantól még kevesebb energiát kell a külsejébe fektetnie: elég, ha pénzt ad az asszonynak, ő majd válogat neki menő cuccokat.

#3 A nő legyen passzív befogadó
További nehezítő körülmény a szexuális irányultság felfedezésében, hogy a nőkre vonatkozó illemszabályok szigorúbbak, mint a férfiakra vonatkozók. Egy kislánynak korán megtanítják, hogy úgy kell ülnie, mozognia, viselkednie, hogy minél kevesebb helyet foglaljon el a térben, és meg tudja őrizni az ártatlanságát. Ahelyett, hogy a társadalom a férfiak erőszakos magatartását előzné és büntetné meg hatékonyabban, a felnőttek atyáskodó módon inkább a serdülő lányok mobilitását kezdik korlátozni, amint a menstruációval, a mellek növekedésével aktuálisabbá válik a korai romantikus és szexuális tapasztalatszerzés lehetősége. Egyébként ezek a tilalmak sokszor már csak azért is álságosak, mert sajnos a legtöbb abúzus pont az otthonaikban éri a lányokat. A nők kontrollálása mellett azzal is számolni kell, hogy a női szexualitás napjainkban is más megítélés alá esik, mint a férfi szexualitás. Azokat a nőket, akik kíváncsiak, élvezik a szexet, aktívan utánajárnak a vágyaiknak, gyakran illetlennek, csalfának, ribancnak címkézik. Ez visszatarthatja őket attól, hogy többféle partnerrel próbálkozzanak, így inkább megelégednek azzal, ami jutott nekik, gondolván, hogy ez a női sors.

33682581_c66aeef7f2362725d4ac14d6ffeed4d0_wm.jpg

Bátran fedezd fel a vágyaidat!Fotó: Thomas Barwick / Getty Images Hungary
#4 Máshol vannak az intimitás határai
„Sziasztok, lányok! Egyedül vagytok? Csatlakozhatunk?” – hajoltak az asztalunk fölé nemegyszer hívatlan férfiak, miközben javában tartott a randim egy nővel. A nehezen értelmezhető kérdés, hogy egyedül vagyunk-e, miközben nyilvánvalóan nem, persze mindannyiszor arra irányult, hogy tartozunk-e csávókhoz, akik épp WC-re mentek vagy sörért. Ebből az alaphelyzetből általában nehéz volt megértetni, hogy ketten vagyunk, és ketten is szeretnénk maradni: nem mások szórakoztatására töltünk időt együtt, hanem csakis a magunk örömére.

Persze a nők közötti gyengédséggel elfogadóbb a társadalom, de leginkább addig, amíg ez a férfiak vágyainak felkorbácsolását szolgálja. Izgalmas lenne egyszer például felmérni, hogy a Pride fekete ruhás ellentüntetői közül kik azok, akik rendszeresen fogyasztanak leszbikus pornót. Mindenesetre a nők közti intimitással kapcsolatos társadalmi engedékenységnek legalább annyi haszna van, hogy a nők több tapasztalatot szerezhetnek az azonos nemű vonzalmaikról. Ez persze nem mindig könnyíti meg a helyzetüket, hiszen a heteró nők többsége is csókolózott az élete egy pontján nővel. Így ha nem is feltétlenül differenciál a testi közelség megélése, legalább csodásan jó érzéseket kelthet, ami erőt adhat a jövőre.

33755527_7296db05a82973c30fcc8fab396bdaa0_wm.jpg

Bejövök neki, vagy csak hülyéskedik?Fotó: filadendron / Getty Images Hungary
Nálunk is hasonló tendenciák vannak
Magyarországon még 2010-ben végzett olyan nagymintás felmérést a Háttér Társaság és az MTA Szociológiai Kutatóintézete, amely rákérdezett ezekre az információkra. Az LMBT Kutatás 2010 eredményeiből az derült ki, hogy míg a férfi válaszadók visszaemlékezései szerint átlagosan 13,4 évesen éreztek először azonos nemű személyek iránti vonzalmat, addig ez a nőknél – holott ők korábban érnek – 14,4 év volt. Hasonló mintázat bontakozott ki akkor is, amikor az első szexuális kapcsolat létesítése volt a téma a vizsgálatban. Míg a férfiak különnemű partnerrel átlagban 17,9; azonos nemű partnerrel pedig 18,9 évesen szexeltek először, addig a nők hiába kezdték átlagban korábban, 17,2 évesen a heteró szexet, azonos nemű partnerrel csak valamivel később, 19,5 évesen feküdtek le először.

Mindebből jól látszik egyrészt az, hogy az LMB-emberek többsége egyfajta „nem tudhatod, amíg nem próbáltad” alapon heteró kapcsolatokban szerzi a kezdeti szexuális élményeit, akár annak árán is, hogy csupa negatív tapasztalatnak teszi ki magát, másrészt a nők mintha később eszmélnének rá az azonos nemű vonzalmaikra – ami a fentiek alapján egyáltalán nem meglepő egy patriarchális társadalomban.

Milanovich Domi
 
Jócskán elmúltam 20 éves, amikorra tagadhatatlanná vált előttem, hogy leszbikus vagyok. Pedig addigra túl voltam én már sok mindenen: kiskoromtól fogva rajongva szerettem a tanárnőimet, bizseregve néztem a tévében a Xénát, szuperközeli barátságaim voltak lányokkal, és ha két kiscsaj csókolózni kezdett a diszkóban, az egyikük tuti én voltam. A fiúkkal való, egyébként nem is kevés randizási kísérleteim viszont rendre érdektelenségbe torkolltak. Mégis miért esett le ilyen sokára az, ami ennyire nyilvánvaló? És miért nem vagyok ezzel egyedül, különösen a nők között?

Egy ideig egyszerűen fel sem merült bennem, hogy ne lennék heteró. Az, hogy nekem a srácok fognak tetszeni, és majd férjem lesz, az élet magától értetődő rendjének tűnt – nem is tudtam arról, hogy egyáltalán létezik más opció. Egy olyan társadalomban, amely a heteroszexualitást jelöli ki normaként, mindenkiről az az alapfeltételezés, hogy a tőle különböző nemű emberekhez vonzódik, amíg elég bizonyíték nem lesz az ellenkezőjéről. Hát én évekig gyűjtögettem a bizonyítékokat, hogy aztán egytől egyig mindet kimagyarázzam: volt a fejemben egy bíró, aki sehogy sem akart pontot tenni az ügy végére. Azt viszont, hogy ez a belső tárgyalás közben mennyi mentális energiát emésztett fel, csak utólag értettem meg, amikor a tagadásaimat már nem lehetett tovább fenntartani.


Nem ő volt az igazi
„Soha nem lehet túl fiatalnak lenni ahhoz, hogy buzi legyél, de ahhoz igen, hogy meg tudd érteni a rendszer működését” – mutat rá egy furcsa kettősségre Abigail Fenton, a The Overtake egyik szerzője nemrég megjelent cikkében. A helyzet ugyanis az, hogy sok meleg, leszbikus, biszexuális (röviden LMB) ember már nagyon korán, a tízes évei elején megérzi az azonos nemű emberek iránti vonzalmát, de ezt nem igazán tudja értelmezni, így az egymástól elszigetelt élményekből még sokáig nem áll össze a kép. Tovább nehezíti a dolgot, hogy a gyerekek, kamaszok tapasztalatait amúgy is hajlamosak megkérdőjelezni, bagatellizálni, érvényteleníteni a felnőttek, akik ezzel a reakcióval sokszor akaratlanul is hozzájárulnak a heteroszexualitásra irányuló nyomás fokozódásához.

Én, mondjuk, el sem jutottam odáig, hogy egy felnőttel merjek beszélni erről, mert jó gyerek akartam lenni, és nagyon féltem attól, hogy majd nem fognak szeretni, ha leszbikus vagyok. Minek borítsam ki őket, amíg nem biztos? Így okoskodtam, de ez azt is jelentette, hogy kis híján magamra maradtam a szorongásaimmal. Szerencsére a barátaimmal tudtam diskurálni a bennem kavargó kérdésekről, de valahogy mindig arra jutottunk, hogy csak azért nem jöttek be eddig a srácok, mert még nem találkoztam az igazival. Görcsösen kapaszkodtam ebbe a vékony szálba, ami a normális és ismert világhoz fűzött: az, hogy leszbikusként éljek, ugrásnak tűnt a semmibe.

33682499_dedc54cb8cb19520882ff5a5d1c842bc_wm.jpg

A többi opció körül nagy a láthatatlanságFotó: Simon Ritzmann / Getty Images Hungary
A nemi előítéletek is szerepet játszanak
Bár nem könnyű erről adatot gyűjteni, Fenton szerint úgy tűnik, hogy többen vannak azok a meleg férfiak, akik már kiskamaszként ráeszméltek a többségitől eltérő szexuális irányultságukra, míg a leszbikus nők jellemzően inkább fiatal felnőttként realizálják az azonos nemű emberek iránti vágyaikat. Ez bizonyára összefügg azzal, hogy a leszbikus vagy biszexuális lányokra nemcsak a homo- és bifóbia van hatással, hanem a szexizmus is, ezért nagyobb kihívást jelent számukra, hogy képesek legyenek kritikusan viszonyulni a kötelező heteroszexualitáshoz, majd meghaladni azt. Sokáig talán észre sem veszik, hogy odavannak egymásért, vagy hogy az azonos nemű hírességek, tanárok, edzők, barátok iránti rajongásukba mennyi vonzalom és romantikus érzés vegyül. Miért?

#1 A férfiakkal mindenkinek nehéz
A lányokat máig úgy neveli a szűkebb és tágabb társas közegük, hogy ne legyenek túl magas elvárásaik a férfiakkal szemben: teljesen rendben van, ha nőként sok érzelmi és szexuális energiát tesznek a kapcsolatba, és alig kapnak vissza érte valamit – írja Fenton. Az, hogy nehézségeik vannak a pasikkal, már-már szükségszerű, hiszen mind tudjuk, hogy az „igazi férfi” egy kicsit érzelmi analfabéta, miközben persze aranyszíve van, csak nem tudja kimutatni. A nő feladata, hogy a szörnyetegben meglássa a szépet, hogy megszelídítse a férfiban tomboló vad ösztönlényt, hogy jobb emberré tegye a partnerét, aki néha agresszív, néha piál, néha szeretőt tart, de hát mit is tehetne, hiszen férfi.

33755445_d1840366b836d637564de7ef929db23a_wm.jpg

Ki ne vágyna egy igazi férfira?Fotó: Lorado / Getty Images Hungary
A nők a szex terén is arra vannak kondicionálva, hogy jobban tolerálják a számukra nem kielégítő aktusokat. Egyes kutatások azt találták, hogy míg a férfiak 91 százalékának van rendszeresen orgazmusa a heteró kapcsolatokban, addig ez a nők esetében mindössze 39 százalék. Sok párkapcsolatban még ma is az a felállás, hogy a szex addig tart, amíg a férfi el nem élvez – a nő orgazmusa másodlagos kérdés (vizsgálatok azt is kimutatják, hogy az azonos nemű szex során többször jutnak el a csúcsra a nők).

Mindez tehát ahhoz vezet, hogy leszbikus vagy biszexuális nőként őrült nehéz kibogozni, hogy azért csalódsz-e a férfiakban, mert nem vagy heteró, azaz nem kívánod őket, vagy azért, mert előjogaik vannak veled szemben, így azt tanulták meg, hogy nem kell annyira figyelniük az igényeidre. Ha például azon kapod magad, hogy nem szereted az orális szexet, idegenkedsz az aktusok egyes formáitól, vagy tehernek érzed időnként a szexet, az önmagában nem jelent semmit, mert sok heteró barátnőd is pont ugyanígy van ezzel. Ők sem feltétlenül boldogabbak a saját párkapcsolataikban.

33682579_6f236d2b7c84e1e532b1d528dec791af_wm.jpg

Milyen volt a randitok a csávóitokkal?Fotó: AleksandarGeorgiev / Getty Images Hungary
#2 Az egész társadalom a női testekre van fixálódva
Olyan kultúrában élünk, amelyben a filmeket, a reklámokat, a magazinokat áthatja a férfitekintet: azaz a nők a legtöbb esetben tárgyiasítva és szexualizálva jelennek meg, mintha épp elcsábítani igyekeznének a feltételezett férfi nézőket. Sajnos még mindig ott tartunk, hogy bármit el lehet adni érzéki ajkakkal és eszményi mellekkel. Mivel az egész társadalmat áthatja a női testtel kapcsolatos megszállottság, így egy leszbikus vagy biszexuális nő számára gyakran nem olyan feltűnő, hogy ő maga is úgy néz más nőkre, mintha a vágya tárgyai lennének, hiszen azonosul az univerzálissá és alappá tett férfitekintettel. Ezzel szemben egy meleg férfi vágyai sokkal élesebben elkülönülnek a mainstream kultúra által közvetített üzenetektől: más férfiakat talál vonzónak, akiket egyébként még a heteró nőknek is inkább kezelni kell tudni, nem pedig megkívánni. Nemhiába mondták nagyanyáink, hogy ha egy férfi egy fokkal szebb az ördögnél, az már jó. Elég, ha tiszta, néha megborotválkozik, de ha még időnként fodrászhoz is eljár, és az öltözködésére is figyel, akkor kész főnyeremény! Ha pedig talál magának egy feleséget vagy barátnőt, onnantól még kevesebb energiát kell a külsejébe fektetnie: elég, ha pénzt ad az asszonynak, ő majd válogat neki menő cuccokat.

#3 A nő legyen passzív befogadó
További nehezítő körülmény a szexuális irányultság felfedezésében, hogy a nőkre vonatkozó illemszabályok szigorúbbak, mint a férfiakra vonatkozók. Egy kislánynak korán megtanítják, hogy úgy kell ülnie, mozognia, viselkednie, hogy minél kevesebb helyet foglaljon el a térben, és meg tudja őrizni az ártatlanságát. Ahelyett, hogy a társadalom a férfiak erőszakos magatartását előzné és büntetné meg hatékonyabban, a felnőttek atyáskodó módon inkább a serdülő lányok mobilitását kezdik korlátozni, amint a menstruációval, a mellek növekedésével aktuálisabbá válik a korai romantikus és szexuális tapasztalatszerzés lehetősége. Egyébként ezek a tilalmak sokszor már csak azért is álságosak, mert sajnos a legtöbb abúzus pont az otthonaikban éri a lányokat. A nők kontrollálása mellett azzal is számolni kell, hogy a női szexualitás napjainkban is más megítélés alá esik, mint a férfi szexualitás. Azokat a nőket, akik kíváncsiak, élvezik a szexet, aktívan utánajárnak a vágyaiknak, gyakran illetlennek, csalfának, ribancnak címkézik. Ez visszatarthatja őket attól, hogy többféle partnerrel próbálkozzanak, így inkább megelégednek azzal, ami jutott nekik, gondolván, hogy ez a női sors.

33682581_c66aeef7f2362725d4ac14d6ffeed4d0_wm.jpg

Bátran fedezd fel a vágyaidat!Fotó: Thomas Barwick / Getty Images Hungary
#4 Máshol vannak az intimitás határai
„Sziasztok, lányok! Egyedül vagytok? Csatlakozhatunk?” – hajoltak az asztalunk fölé nemegyszer hívatlan férfiak, miközben javában tartott a randim egy nővel. A nehezen értelmezhető kérdés, hogy egyedül vagyunk-e, miközben nyilvánvalóan nem, persze mindannyiszor arra irányult, hogy tartozunk-e csávókhoz, akik épp WC-re mentek vagy sörért. Ebből az alaphelyzetből általában nehéz volt megértetni, hogy ketten vagyunk, és ketten is szeretnénk maradni: nem mások szórakoztatására töltünk időt együtt, hanem csakis a magunk örömére.

Persze a nők közötti gyengédséggel elfogadóbb a társadalom, de leginkább addig, amíg ez a férfiak vágyainak felkorbácsolását szolgálja. Izgalmas lenne egyszer például felmérni, hogy a Pride fekete ruhás ellentüntetői közül kik azok, akik rendszeresen fogyasztanak leszbikus pornót. Mindenesetre a nők közti intimitással kapcsolatos társadalmi engedékenységnek legalább annyi haszna van, hogy a nők több tapasztalatot szerezhetnek az azonos nemű vonzalmaikról. Ez persze nem mindig könnyíti meg a helyzetüket, hiszen a heteró nők többsége is csókolózott az élete egy pontján nővel. Így ha nem is feltétlenül differenciál a testi közelség megélése, legalább csodásan jó érzéseket kelthet, ami erőt adhat a jövőre.

33755527_7296db05a82973c30fcc8fab396bdaa0_wm.jpg

Bejövök neki, vagy csak hülyéskedik?Fotó: filadendron / Getty Images Hungary
Nálunk is hasonló tendenciák vannak
Magyarországon még 2010-ben végzett olyan nagymintás felmérést a Háttér Társaság és az MTA Szociológiai Kutatóintézete, amely rákérdezett ezekre az információkra. Az LMBT Kutatás 2010 eredményeiből az derült ki, hogy míg a férfi válaszadók visszaemlékezései szerint átlagosan 13,4 évesen éreztek először azonos nemű személyek iránti vonzalmat, addig ez a nőknél – holott ők korábban érnek – 14,4 év volt. Hasonló mintázat bontakozott ki akkor is, amikor az első szexuális kapcsolat létesítése volt a téma a vizsgálatban. Míg a férfiak különnemű partnerrel átlagban 17,9; azonos nemű partnerrel pedig 18,9 évesen szexeltek először, addig a nők hiába kezdték átlagban korábban, 17,2 évesen a heteró szexet, azonos nemű partnerrel csak valamivel később, 19,5 évesen feküdtek le először.

Mindebből jól látszik egyrészt az, hogy az LMB-emberek többsége egyfajta „nem tudhatod, amíg nem próbáltad” alapon heteró kapcsolatokban szerzi a kezdeti szexuális élményeit, akár annak árán is, hogy csupa negatív tapasztalatnak teszi ki magát, másrészt a nők mintha később eszmélnének rá az azonos nemű vonzalmaikra – ami a fentiek alapján egyáltalán nem meglepő egy patriarchális társadalomban.

Milanovich Domi
*
Kétféle eset van. Az egyik az, amikor egy nőt egyik csalódás után követi a másik... A szexuális vágyát ki akarja élni, de nincs rá lehetősége. Ahhoz már bizonyos "elhajlás" szükségeltetik, hogy egyáltalán felmerüljön benne az, hogy egy nőtársával "megsegítik" egymást. S, akkor az őszinte, igaz barátságot még más is felvált(hat)ja. Erős kötődés, sőt megkockáztatom, szeretet, v. akár szerelem is. A másik dolog az, ha egy leány már eleve ilyen kötődéssel születik, hiszen már többször kimutatták, akár statisztikailag is, hogy a homoszexualitás már benne van a megszületett lányban, fiúban. Soha, senkit ezért nem szólnék meg, elítélni pedig végképpen nem tenném. Sőt azokat az embereket ítélem el, akik bármi módon megszégyenítik, kiközösítik az olyan embereket, akik saját nemükhöz közelednek, kötődnek.
 
*
Kétféle eset van. Az egyik az, amikor egy nőt egyik csalódás után követi a másik... A szexuális vágyát ki akarja élni, de nincs rá lehetősége. Ahhoz már bizonyos "elhajlás" szükségeltetik, hogy egyáltalán felmerüljön benne az, hogy egy nőtársával "megsegítik" egymást. S, akkor az őszinte, igaz barátságot még más is felvált(hat)ja. Erős kötődés, sőt megkockáztatom, szeretet, v. akár szerelem is. A másik dolog az, ha egy leány már eleve ilyen kötődéssel születik, hiszen már többször kimutatták, akár statisztikailag is, hogy a homoszexualitás már benne van a megszületett lányban, fiúban. Soha, senkit ezért nem szólnék meg, elítélni pedig végképpen nem tenném. Sőt azokat az embereket ítélem el, akik bármi módon megszégyenítik, kiközösítik az olyan embereket, akik saját nemükhöz közelednek, kötődnek.
Igazad van. Ez eddig rendben is lenne.

Nekem más a bajom. Ez az egész ráolvasás azzal kezdődik, hogy
"Annyi nőnek van elege a férfiakból, hogy a leszbikusok országa lehetnénk"

Bár ez nagyon szépen hangzik, és rettenetesen biztosan nagyon igaz az a sok pontos bűnlajstrom, ami itt minden férfit állítólag jellemez, csak az a baj, hogy
ad1) egészen nyugodtan lehetne egy felsorolás a szegény csalódott nők kis viseltes dolgairól, legalább ilyen élvezetes és sommás olvasmány lenne
ad2) ha azt bárki merészelné megcsinálni, azonnal szexista nőgyűlölő kirekesztő hazug meg mitudoménmi lenne belőle
ad3) ennek az egésznek biztosan van alapja - ám megint a kicsit vetítik a sokra. Ha minden nő ugyanígy lenne becsapva, elnyomva, csalódva, hülye debilekkel körülvéve, tehetetlen dodóktól elhidegülve meg ami még ott mind le lett vezetve - akkor kizárólag önfeláldozó hős mártírok lennének, akik hajlandóak egyáltalán párkapcsolatra egy férfivel?
ad4) Parádés érvek lettek összerakva ahhoz, hogy egy kiindulási feltevést igazolni lehessen. Természetesen CSAK azok az érvek, CSAK ennek alátámasztására, CSAK egy irányba terelve a következtetést. --- Csakhogy ilyen - nincs. Ez megint egy célzott, egyoldalú, irányított hangulatkeltő ostobaság.

Nem vonom kétségbe, hogy a férfi az nem nő. (Én nem - már nem is vagyok eléggé modern...) Nem vonom kétségbe, hogy gyakori eseteket sikerült innen-onnan orvosi lovakká összefűzni. Nem vonom kétségbe, hogy a mai "férfiak"... háát... igen messze vannak sok elképzeléstől - ám ezt tessék megköszönni többek között ennek a tipusú kommunikációnak.

Igazis - a mai "nők" egy részéről is megvan a véleményem, rettenet távol állnak a nő fogalmától. Ám nem vagyunk egyformák, nem lehet ilyen szinten összevonva általánosítani - épp emiatt hangulatkeltő feltűnősködés ez az egész.

Ez az egész semmire nem jó azon felül, hogy tervezetten a férfiak ellen agitáljon, célzottan előtérbe vigye a dejóaleszbiknek gendertémát, áttételesen megint agitáljon és nevelgessen, elültesse a hülyeséget az arra fogékonyak agyába. Sajnos annyi befolyásolható szerencsétlen létezik már, hogy nincs túl nehéz dolga, az embereket módszeresen megbolondítják az ehhez hasonló hülyeségekkel.
Ehhez képest amit sikerült elérni - már megint némi értetlen undort, ami a nagyon nem is titkolt hátsó szándéknak szól.
 
Nem hiszem barkit is egy cikk elolvsasa utan , elkezd keresgelni a maga nemenel boldogsagot.
Nem fejtetted ki milyen is a hagyomanyos no?
Vegul szerintem semmit nem valtozott a no, gyereket szul , foz mos takarit ,ami valtozas van hogy egyenrangu munkat vegez sokszor sokkal kevesebbert.Ergo sokszor nem is a szerelmetes ferfibol van elege hanem a rarott kotelezettsegektol amitol ha egyszer bevallalta onnan szinte egy eleten attart.
Hogy nem fog ettol fullig erni a szaja a happysegtol nagyreszuknel boritekolva van.
Hany ferfi ha a szivere teszi kezet tudja hanyszor csalta meg az "imadot not" hanyszor ontott a gatarra, vagy durvaskodott esetleg meg a keze is eljart.... /hetente megolnek egy not csaladon belul./
Vilagviszonylatba nezzuk meg borzalmasabb helyzet van.
Mindig a ferfi a dirigens a no vagy mosolyt imitalva eli le eletet de hogy o nem kap szerepet a nore legkevesbe hallgat a ferfi ember,mert olyan egoval szuletnek hogy "ember legyen a talpan" az a no aki elegedett egy eleten at az ilyen felosztasban.
Nem lesz ettol meg leszbi egy no de hogy csalodott megkeseredett es boldogtalan azt azert el kell hinned.
 
Egyoldalú írás. A nők zsarolásig menő elvárásairol sosem beszél senki. Barátom megkapta az ultimátumot barátnőjétöl. Egy éven belűl házasság és gyerek, vagy vége. Unokaöcsém szintén. Rám is nagyon erős volt a nyomás, de nem engedtem. Egyikőnk se lett meleg.
Olyanokat is ismerek, hogy amikor 14 körüli lett az első két gyerek, kérdezés nélkül állapotos lett a feleség a biztonság kedvéért.
A megcsalt, de megbocsájtó férj mire felocsúdott apa lett. A gyerek az övé volt, de le lett kötve. Ezt sem találtam ki. Három ismerősömmel megtörtént.
Ha egy nő meleg akar lenni, legyen az kiváncsiság vagy adottság, vállalja és ne kenje a férfiakra.
 
*
Kétféle eset van. Az egyik az, amikor egy nőt egyik csalódás után követi a másik... A szexuális vágyát ki akarja élni, de nincs rá lehetősége. Ahhoz már bizonyos "elhajlás" szükségeltetik, hogy egyáltalán felmerüljön benne az, hogy egy nőtársával "megsegítik" egymást. S, akkor az őszinte, igaz barátságot még más is felvált(hat)ja. Erős kötődés, sőt megkockáztatom, szeretet, v. akár szerelem is. A másik dolog az, ha egy leány már eleve ilyen kötődéssel születik, hiszen már többször kimutatták, akár statisztikailag is, hogy a homoszexualitás már benne van a megszületett lányban, fiúban. Soha, senkit ezért nem szólnék meg, elítélni pedig végképpen nem tenném. Sőt azokat az embereket ítélem el, akik bármi módon megszégyenítik, kiközösítik az olyan embereket, akik saját nemükhöz közelednek, kötődnek.


Ugyanez fordítva?
Szerintem a (másik) fő kérdés, hogy hány férfinak van tele a ... a mai csajszikkal? Ha elmentek mulatni este, az a tapasztalatom, hogy a nők a kocsikulcsra reagálnak, és - ezen kívül - értelmi szintjük közelíti a 20 ezer forintosét.
Személyes tapasztalatom: a mai nők pénzt akarnak, "kielégítő" szexet, egyenlőséget és - kabátfeladást. A nők legalább annyira tárgyasítanak minket, mint fordítva. (Szubjektív véleményem: jobban!)
Mi van, ha a liberális kisebbségvédelem nevében olyat harapnak a többségbe, hogy az üvölteni szeretne? Svédországban cégek élnek abból, hogy a férfias viselkedést oktatják!!! Nem akarom, hogy ilyen embertelen viszonyok közt éljünk: ez senkinek sem lenne jó! Se nektek, se nekünk pasiknak.
 

Csatolások

  • upload_2020-7-10_17-35-20.png
    upload_2020-7-10_17-35-20.png
    174 KB · Olvasás: 156
  • upload_2020-7-10_17-35-19.png
    upload_2020-7-10_17-35-19.png
    174 KB · Olvasás: 279
A kérdés adott: hol vannak ma már az igazi férfiak?
A válasz is: elmentek megkeresni az igazi nőket
*
Biztosan vannak a mostani fiatal színészek között is IGAZI FÉRFIAK, akik nemcsak szerepük szerint, de különben is nemcsak úgy néznek ki, de valóban azok is. De valahogy gyér a "felhozatal"... Kikre is gondolok? Básti Lajos, Bitskey Tibor, Koncz Gábor, Sinkovits Imre, Bárdy György, Bessenyei Ferenc, Benkő Gyula, Bujtor István, Latinovits Zoltán... De említhetném Szirtes Ádámot is akár. Ma már hol vannak az ilyen karakterek? Igaz, nincs magyar filmgyártás, vagy ha van, már nem olyan, mint anno'. A nagy mágus Várkonyi Zoltán már nincs közöttünk...
Összegezve, ha férfiakról van szó csak az ilyen külsejű, jellemű férfiakra tudok gondolni. A nyávogó hangon megszólaló, nyüzöge sem férfias, de inkább nőies megjelenésűekre soha.
Véleményem szerint, ha egy férfi, egy olyan igazi bejön az ajtón, annak meg sem kell(ene) szólalnia, mindenki tudja, hogy nem lacafacázik, férfi emberrel van, vagy lesz dolga. No hát igen, valahogy ezt és így hiányolom. Szegény mai lányok, akiknek nincs kihez viszonyítaniuk az álmaikat sem.
 
Az igazi mindenkinek mas!
A magyar nagyon árnyalt nyelv. Az hogy férfi nem azt jelenti hogy himenü, és az hogy nő az nem a nönemuvel egyenlo!
Akkor lehet nyugodtan bak, bika, tojo, meg meg sorolhatnank...

Egy rövid történet:
A pasitol megkerdi a baratja a 70. szuletésnapjan mert nem, nosult meg soha:
- Az igazit kerested, és nem talaltal rá?
- Dehogy baratom! Sokszor rátaláltam de mindig az volt a baj, hogy ők is az igazit keresték...
 
Nem hiszem barkit is egy cikk elolvsasa utan , elkezd keresgelni a maga nemenel boldogsagot.
Nem fejtetted ki milyen is a hagyomanyos no?
Vegul szerintem semmit nem valtozott a no, gyereket szul , foz mos takarit ,ami valtozas van hogy egyenrangu munkat vegez sokszor sokkal kevesebbert.Ergo sokszor nem is a szerelmetes ferfibol van elege hanem a rarott kotelezettsegektol amitol ha egyszer bevallalta onnan szinte egy eleten attart.
Hogy nem fog ettol fullig erni a szaja a happysegtol nagyreszuknel boritekolva van.
Hany ferfi ha a szivere teszi kezet tudja hanyszor csalta meg az "imadot not" hanyszor ontott a gatarra, vagy durvaskodott esetleg meg a keze is eljart.... /hetente megolnek egy not csaladon belul./
Vilagviszonylatba nezzuk meg borzalmasabb helyzet van.
Mindig a ferfi a dirigens a no vagy mosolyt imitalva eli le eletet de hogy o nem kap szerepet a nore legkevesbe hallgat a ferfi ember,mert olyan egoval szuletnek hogy "ember legyen a talpan" az a no aki elegedett egy eleten at az ilyen felosztasban.
Nem lesz ettol meg leszbi egy no de hogy csalodott megkeseredett es boldogtalan azt azert el kell hinned.
Eddig még soha kezet nem emelt rám egy férfi sem. De ha akkora marha leszek, hogy még egyszer bárki mellett is elkötelezzem magam, akkor megérdemlem, hogy minden nap jól megruházzanak.
 
.

:)

A nagy kérdés, amelyre a női lélek harminc éves kutatásának ellenére sem találtam választ, az: Mit akar a nő?

Sigmund Freund


(Die große Frage, worauf ich noch keine Antwort gefunden habe,
trotz dreißig Jahre Erforschung der weiblichen Seele, ist: Was will die Frau?)
 
.

:)

A nagy kérdés, amelyre a női lélek harminc éves kutatásának ellenére sem találtam választ, az: Mit akar a nő?

Sigmund Freund


(Die große Frage, worauf ich noch keine Antwort gefunden habe,
trotz dreißig Jahre Erforschung der weiblichen Seele, ist: Was will die Frau?)

Ez azért nem komoly kérdés ám.....;)
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,623
Tagok
615,327
Legújabb tagunk
Tracycer
Oldal tetejére