Az elmúlt évtizedekben Kína eszméletlen tempóban fejlődött, ma már a világ egyik legnagyobb gazdasága. Az egyik fontos exportjuk, amit gazdagabb kelet-ázsiai országokban (Japánban, Dél-Koreában) árulnak, az a csirkeláb, vagy ahogy Kínában hívják, főnixkarom. Erre az ínyencségre otthon is lenne kereslet, de mivel más országok drágábban megveszik, inkább külföldön adják el.
De mi van ilyenkor a kínaiakkal? Maradjanak ínyencség nélkül? Nem, az állam ezt is megoldotta – az igazán szemfülesek a címből talán már sejtik, hogyan. Kína talált egy országot, ahol eszméletlen mennyiségű csirkét fogyasztanak – az Amerikai Egyesült Államokat, ahol 2020-ban átlagosan fejenként 47 kiló csirkét ettek az emberek –, és ahol a csirkelábnak nincs akkora piaca.
Az USA-val jól jártak, mert ott a csirkelábat leginkább takarmánygyártóknak adták el a gazdaságok, méghozzá nem túl nagy haszonnal. Kapva kaptak hát az alkalmon, mikor Kína 2001-ben belépett a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO), és elkezdtek csirkelábat exportálni a Csendes-óceán túlpartjára.
Így Kína a lehető legdrágábban eladta a saját főnixkarmát, aztán viszonylag olcsón felvásárolta az amerikai csirkelábat. Az USA tenyésztői se jártak rosszul, mert még így is sokkal többet kerestek a lábakkal, mint korábban, amikor eladták takarmánynak, vagy egyszerűen kidobták.
Csigával sült csirkelábak az egyik legnagyobb kínai éjszakai piacon Nanningban – Fotó: Artur Widak / NurPhoto / AFP
A világszervezet az USA javára döntött, de Kína 2016-ig nem vonta vissza a magas vámot – akkor is csak azért, mert az USA megint panaszt nyújtott be a WTO-nál. Van, aki szerint a 2009-es vita nem is a csirkelábról szólt, hanem azért alakult ki, mert az USA magas vámot vetett ki a kínai autógumikra.
Mikor a felek már közeledtek egy kompromisszumos megoldáshoz, Amerikában újra kitört a madárinfluenza, így sok másik országhoz hasonlóan Kína is lezárta a határait az amerikai szárnyasok előtt. Paul Aho gazdasági elemző 2019-re azt jósolta, hogy Kína 375 ezer tonna szárnyast importál majd. Korábban csak az USA-ból 400 ezer tonna csirkelábat importáltak, ami sok százmillió dolláros profitot jelentett az amerikai tenyésztőknek.
2019 novemberében újra beindult a főnixkarom-kereskedelem, a koronavírus-járvány is csak egy rövid ideig akasztotta meg. 2020-ban 460 millió dollárt kerestek az amerikai tenyésztők a Kínába exportált csirkelábbal, amit egyébként azért is nagyon szeretnek a kínaiak, mert nagyobb, mint amin más országok csirkéi járnak.
De mi van ilyenkor a kínaiakkal? Maradjanak ínyencség nélkül? Nem, az állam ezt is megoldotta – az igazán szemfülesek a címből talán már sejtik, hogyan. Kína talált egy országot, ahol eszméletlen mennyiségű csirkét fogyasztanak – az Amerikai Egyesült Államokat, ahol 2020-ban átlagosan fejenként 47 kiló csirkét ettek az emberek –, és ahol a csirkelábnak nincs akkora piaca.
Az USA-val jól jártak, mert ott a csirkelábat leginkább takarmánygyártóknak adták el a gazdaságok, méghozzá nem túl nagy haszonnal. Kapva kaptak hát az alkalmon, mikor Kína 2001-ben belépett a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO), és elkezdtek csirkelábat exportálni a Csendes-óceán túlpartjára.
Így Kína a lehető legdrágábban eladta a saját főnixkarmát, aztán viszonylag olcsón felvásárolta az amerikai csirkelábat. Az USA tenyésztői se jártak rosszul, mert még így is sokkal többet kerestek a lábakkal, mint korábban, amikor eladták takarmánynak, vagy egyszerűen kidobták.
Bár ezek alapján úgy tűnhet, hogy Kína és az USA a legjobb barátok, valójában sok esetben alakult ki súrlódás csirkelábfronton a két nagyhatalom között. 2004-ben például a madárinfluenza miatt betiltották az egymás közötti csirkeimportot. Nem sokkal később megegyeztek, hogy feloldják a lezárást, de csak Kína tett így. 2009-ben emiatt panasszal fordultak a WTO-hoz, és extra vámot csaptak az amerikai csirkelábra. A csirkelábimport 80 százalékkal visszaesett, az USA pedig felkérte a WTO-t, hogy rendezze a helyzetet.
Csigával sült csirkelábak az egyik legnagyobb kínai éjszakai piacon Nanningban – Fotó: Artur Widak / NurPhoto / AFP
A világszervezet az USA javára döntött, de Kína 2016-ig nem vonta vissza a magas vámot – akkor is csak azért, mert az USA megint panaszt nyújtott be a WTO-nál. Van, aki szerint a 2009-es vita nem is a csirkelábról szólt, hanem azért alakult ki, mert az USA magas vámot vetett ki a kínai autógumikra.
Mikor a felek már közeledtek egy kompromisszumos megoldáshoz, Amerikában újra kitört a madárinfluenza, így sok másik országhoz hasonlóan Kína is lezárta a határait az amerikai szárnyasok előtt. Paul Aho gazdasági elemző 2019-re azt jósolta, hogy Kína 375 ezer tonna szárnyast importál majd. Korábban csak az USA-ból 400 ezer tonna csirkelábat importáltak, ami sok százmillió dolláros profitot jelentett az amerikai tenyésztőknek.
2019 novemberében újra beindult a főnixkarom-kereskedelem, a koronavírus-járvány is csak egy rövid ideig akasztotta meg. 2020-ban 460 millió dollárt kerestek az amerikai tenyésztők a Kínába exportált csirkelábbal, amit egyébként azért is nagyon szeretnek a kínaiak, mert nagyobb, mint amin más országok csirkéi járnak.
Utoljára módosítva:
Kipróbáltuk. Nagyon finom volt.
