Teremtő tudat... Ki vagyok...

[cathy222]

Kedves Antal! A dogma értelmezése természetesen egyénenként némileg változhat, a hivatalos megfogalmazása azonban: Illetékes egyházi fórum által elfogadott és kihirdetett hittétel.

A hittétel abban különbözik a tudományos tételektől, hogy ez utóbbiakat nem kihirdetés, hanem bizonyítás alapján fogadják el. Mivel vallási dolgokat tudományosan (megfogható materializmussal) nehéz bizonyítani, így a hittételt, vagyis a dogmát feltétel nélkül, bemondásra kell elhinni. Ezért vakhit. Mert vakon hiszem, anélkül, hogy valaha is jogom lenne megkérdőjelezni. Hát hogy mit nem kellett - de kellett volna visszavonni az egyházi dogmák közül, arról elég, ha elolvasod, amit Iván írt.

A hittel kapcsolatban meg úgy látom, egyetértünk. Az a nem mindegy, valóban, hogy kinek hiszünk, de akinek biztos a hite Istenben, az még azt is megteheti nyugodtan, hogy kételkedik, és válaszokat keres, mert a hitét nem veszítheti el, csak legfeljebb rátalál a helyes útra.

 

[alberth]

A hit ott kezdődik, ahol a tudás kopni kezd. Én például nem jártam személyesen Canadában, bár nem láttam saját szememmel, de elhiszem hogy Torontó ott van, mert sok hiteles bizonyíték áll rendelkezésemre. Tehát hit által, de tudom és alkalmam nyílhat ezt ellenőrizhetni. A bibliai ,,bizonyságokat" nincs alkalmunk ellenőrizni. Mi a valóság benne és mi a tanmese, mi a szimbólum és mi a realitás? Ki tudja? Csak a Jóisten egyedül...?

 

[Keján]

Talán próbáljunk abban közös nevezőre jutni, hogy mi a tudás, és mi a hit. Meddig igaz, hogy tudok valamit, és mikortól beszélhetünk már csak hitről. Sok dolog volt, amit iskolákban tanítottak, és azt hittem tudom. Később más információk birtokában viszont át kellett értékelnem dolgokat. Kiderült, hogy amit tudni véltem, az csak hit volt. Meglehet, hogy amit most tudni vélek, holnap szintén csak hitnek fog tűnni. "Mindig lehet olyan dolog amit nem ismerünk, és aminek az ismerete mindent megváltoztathat." Az egész világ illúzió. Akkor minden csak hit lenne???

 

[Bonaona]

Az emberiség elérte fejlődésének tetőpontját.<O</O
Michael Murphy. Esalen társalapítója, az összehasonlító vallástudomány, az orvostudomány, az antropológia és a sportok tanulmányozására támaszkodva azt a kihívó álláspontot képviseli, miszerint az emberi fejlődésnek léteznek az eddig elértnél lényegesen magasabb szintjei is. Amikor valaki eléri a spirituális érettségnek ezeket a magasabb fokait, akkor különleges képességek nyílnak meg benne a szeretet, az életerő, a személyiség, a testi tudatosság. az intuíció, az érzékelés, a kommunikáció és az akarat területein.
Első lépés: fölismerni ezen szintek létezését. (A legtöbb ember sajnos nem jut el idáig.) Csak ezután lehet, tudatos szándékkal, elkezdeni a különböző metódusok alkalmazását.<O</O
Teljesen elkülönülve élünk egymástól, a természettől és a kozmosztól.<O</O
Az .,ő más, mint én" mítosza felelős a háborúkért, a bolygón elkövetett számtalan erőszakért és az emberi igazságtalanság mindenféle megnyilvánulásáért. Hisz kinek jutna eszébe megbántani egy másik lényt, ha saját személye részeként tapasztalná őt meg? Stan Grof, a tudatosság rendkívüli állapotait kutatva, a következőkre jutott: „A vizsgálatok szerint valamennyiünk pszichéje és tudatossága kapcsolatban áll a „Minden Létezővel”, mert valójában nincsenek végérvényes határok a test/ego és a lét teljessége között.
A belső gondolati kérés(ima) gyógyító erejével kapcsolatos tudományos kutatások remekül alátámasztják a dr. Larry Dossey által kidolgozott alapelveket, az ún. „harmadik korszak orvoslásának" alapelveit. Dossey szerint az egyik ember gondolatai és gyógyító szándékú hozzáállása befolyásolhatják a másik emberben zajló élettani folyamatokat. Ez alapvető ellentétben áll a medicina jelenleg elfogadott. „második korszakának" hitrendszerével és gyógyítási módszerével. A pillanatnyilag érvényben levő, akadémikus tudomány világképe és fizikai alapelvei szerint ugyanis ilyen ráhatás nem létezik. A - nagyrészt már nyilvánosságra került - tények mégis éppen ezt a gyökeres szemléletváltást igénylő újdonságot bizonyítják.<O</O
Csak a fizikai világ létezi?:
A materialisztikus beállítottságú, tradicionális természettudomány abból a feltételezésből indul ki, hogy semmi sem létezik, ami nem mérhető laboratóriumban, és ami nem vizsgálható az öt érzékszerv, illetve az azok érzékenységét megnövelő műszerek segítségével. Ami ezen kívül esik, az már „nem valóságos". Ennek azonban az a következménye, hogy a valóságot a fizikai valóságra szűkíti le. A valóság spirituális területe - vagy amit a nem fizikai dimenziók valóságnak nevezhetnénk - ily módon száműzetésre kárhoztatott.
Ez ellentétben áll az „örök filozófiával", azzal az általánosan elfogadott szellemi vonulattal, amely áthidalja a történelmi korokat, vallásokat, hagyományokat és kultúrákat, és amely a valóságnak egymástól eltérő, de a fizikaival összefüggő dimenzióit írja le. Ezek a legsűrűbb és legkevésbé tudatos rétegtől-amelyet „anyaginak" is nevezhetnénk-a legkevésbé sűrű és legtudatosabb - spirituális - dimenziókig ívelnek.
Érdekes módon a realitásnak ezt a kiterjesztett modelljét vázolják fel számunkra olyan elméleti szakemberek is, mint Jack Scarfetti, aki leírja a fénysebességen túli utazást. Ő ehhez már a valóság más dimenzióit használja fel. Vagy gondoljunk a legendás fizikus, David Bohm munkásságára, aki többdimenziós modelljében a valóság kifejezhető (fizikai) és „burkolt" (nem fizikai) részeit mutatja be.<O</O
<O</O
S ez nem csupán elmélet! Franciaországban az 1982-es „szemléletkísérlet" (Aspect Experiment) azt bizonyította be, hogy két összekapcsolódott kvantumrészecske, amelyeket szétválasztottak, majd hatalmas messzeségbe eltávolítottak egymástól, valahogy mégis összeköttetésben maradtak egymással. Ha az egyik részecskét megváltoztatták, a másik szintén megváltozott, méghozzá időkülönbség nélkül! A tudósok még nem ismerik ennek a fénysebességet túlszárnyaló jelenségnek a magyarázatát, bár egyes elméleti szakemberek arra következtetnek, hogy a részecskék kapcsolódása a magasabb dimenziók kapuin keresztül történhet meg.<O</O

 

[Ivan]

Cathy!
Én a földönjárok általában, erre kényszerített az életnek nevezett illúzió.
Az ezoterika -a magyar rendszerváltás kezdetén- átalában félrevezető, vagy inkább hazudozó tendenciákat mutatott. Ma is van benne ilyen elem. Túl sok.
Nem vagyok híve a megtévesztésnek, szinte mindennap átkell gondolni a politikai hazugságokat is...melynek a vége többnyire pézszagú és nem a nemzet javát szolgálja. Inkább a "palesztinosodást". A "hülyítsd meg és vedd el a pénzét" társasjáték nekem nem tetszik. A hülyítés egyik eleme pedig az ezo-mifene, az ezo-kanálhajlítás és a Nagysárkány követésének monológja. Sarkosan így gondolkodom erről az előbbiről. Nincs pontosítva, meghatározva az ezo-mifene tartalma, ezért minden belefér..a lila köd is,
még a kormányzati jósda is. A másvilág pedig zsúfolt., ott sem az igazi...mennyi ember is halt meg az elmult 10 000 évben? Lelkeik tömegtelen tömege állítólag a mennyben hullámzik, de minek? Leszületni, felszületni, beszületni, maradni? Ennek csőd a neve. Mi a nyavajának szülessek le újra, kínlódni? Előre nem tudhatom, hogy milyen új életem lesz...akkor pedig kár a gőzért..kínlódás a semmiért, vagy egy pofa sörért? (De csúnyán írtam! Bocsánat..mintha a kocsma lenne a menny..)
A zavarosban halászóknak pedig mani-paradicsom ez a nemtudommi.. Tisztelet a kivételeknek.(?)
Kicsit sietve ennyit írhatok, mielőtt a sátán kiveszi a kezemből a klaviatúrát.
Előtanulmányok -hadova-nélkűl hamarosan jósdát alapítok , ahol a hitet és a tudást összeturmixolva bárkinek bármit megjósolok. Garancia nélkűl. Jós-üzlettársat keresek!

 

[cathy222]

Talán próbáljunk abban közös nevezőre jutni, hogy mi a tudás, és mi a hit. Meddig igaz, hogy tudok valamit, és mikortól beszélhetünk már csak hitről. Sok dolog volt, amit iskolákban tanítottak, és azt hittem tudom. Később más információk birtokában viszont át kellett értékelnem dolgokat. Kiderült, hogy amit tudni véltem, az csak hit volt. Meglehet, hogy amit most tudni vélek, holnap szintén csak hitnek fog tűnni. "Mindig lehet olyan dolog amit nem ismerünk, és aminek az ismerete mindent megváltoztathat." Az egész világ illúzió. Akkor minden csak hit lenne???

A valóságnak van egy érdekes megfogalmazása: A valóság az közmegyegyzés arról, hogy mi valóságos. Vagyis valóban -)) (?)minden csak illúzió.

Akkor kezdjük: szted mi a hit, mi a valóság, és melyik meddig az?

 

[cathy222]

Kedves Iván! ... és akkor még jó humorod is van!

 

[cathy222]

Illúzió-e a valóság…

Hogyan érzékelünk:

Karsay István tett fel egy dokumentumot, melynek címe: Leadbeater az álomfejtésről. Az érzékelés tudományos megfogalmazását ebből vettem. <O

"Testünk idegrendszerének nagy, központi tengelye a gerincagy, amely az agyban végződik, és belőle ágazik szét minden irányban a testbe az idegszálak hálózata. Ezek az idegszálak a modern tudományos elmélet szerint – a rezgésük által vezetik az agyba az összes külső hatást és az agy, amint átvette, érzetté, érzékeléssé fordítja le azokat. Ha a kezemet forró tárgyhoz érintem, tulajdonképpen nem a kezem az, ami azt forrónak érzi, hanem az agyam, amely tudomásul veszi és válaszol azokra a rezgésekre, amelyeket az idegszálak hálózata közvetített.”

<OEhhez képest ismert az a hipnotikus eljárás, amelyben a hipnotizőr hipnotikus állapotban azt mondja a páciensnek, hogy „most egy égő gyufával érek hozzád” majd a pácienshez ér – egy szimpla ceruzával. Ekkor a páciens bőrén az érintés nyomán égésnyom keletkezik. Pedig a ceruza nem égett. Akkor honnan vette az érzékelést az idegszál?<O

Akkor mit is nevezhetünk valóságnak?

 

[cathy222]

Előtanulmányok -hadova-nélkűl hamarosan jósdát alapítok , ahol a hitet és a tudást összeturmixolva bárkinek bármit megjósolok. Garancia nélkűl. Jós-üzlettársat keresek!

Nem vállalom. A jólás nagyon hálátlan dolog!

 

[Keján]

A valóság az közmegyegyzés arról, hogy mi valóságos.

Az, hogy közmegegyezésen alapul valami, az még nem biztos, hogy valóságos. Ez még csak csoportos hit. A csoportot meg vezetheti érdek is, hogy közös csoportérdek alapján valamit kinyilvánítson és másokra ráerőszakoljon. Sok példát lehetne erre felhozni.
Mi a valóság? Mivel csak a jelenben vagyunk, így csak azt mondhatom, azt tudhatom, hogy vagyok. Létezem. Ezt nevezhetjük öntudatnak is. Amit látok, hallok, érzékelek - az már a múlt, mivel idő kell, míg az információ (létezésének hullámtere) hozzám (a lelkemhez) elér. Igen, a lélek az, ami ténylegesen érzékel, a szerveink csak előfeldolgozóként működnek. Az információ pedig a környező világ perturbációja révén torzulhat, sérülhet - mondják úgy is, hogy szennyeződik. Véleményem szerint ezért így csak a hittel állhatunk szemben. Látom a Napot lebukni az ég alján, de mire a fény hozzám elér (kb. 8 perc), bizony már a valóság egészen más. Már 8 perce lebukott. Mi csak a 8 perccel korábbi múltját látjuk. Amit elképzelek, az a jövő. Hiszem, hogy megteremtem, úgy lesz, be fog következni. Van ami igen nagy valószínűséggel, van ami kevésbé. Teljes bizonyossággal nem állíthatunk semmit. Mi van, ha a Mindenható az utolsó pillanatban beavatkozik? Megteheti? - Ha Mindenható, akkor igen. Gyakorlatilag a létezésemen kívül - vagyis hogy vagyok - semmiről sem állíthatom, hogy tudom, csak hihetem. Ezért szoktam hangoztatni, hogy "Mindig lehet olyan dolog amit nem ismerünk, és minek az ismerete mindent megváltoztathat." Nekem eddig bejött...

 

[Ivan]

Cathy!
Igen, főleg a TV-ben állandóan újakat mondó jósok hamar elkopnak és nincs tovább újdonság. Be kell osztania magát egy jósnak is és az időhorizonton így kell szánkóznia a balekok körében.
A kopási együttható tehát veszélyeket indukál, mert a létsíkon nincs több gyermekláncfű..
Egy tanítónőt is unnak a srácok, ha nagyon monoton. Ha nem az, akkor módjával elviselik, főleg ha átlényegűl emberré..
E fórum irogatóiról -magam is beleértve- azt mondhatom, hogy a tudományosnak ható ám halandzsisztikus szövegeket nem kedvelik. Azonnal kiszűrik. A fizikán túli felfedezetlen és rezzenéstelen ultramikrorészecskék főfizikusainak álfénysebeségű szövegeit sem hiszik el valószínűleg. De tudják viszont, hogy jön a dinnyeszezon, ezoterice kopogtat!
Nem tudom miért érdemes elkalandozni oda, mellyet az írója végképp nem ért? A nemértés is átsugárzik az ezoterikus semmin..sok duma, kevés (semmi) lényeg-mondja erre Valaki. Ma nem olvasnak már -ill. alig- regényeket, az okfejtéseket pedig végképp elterelik a Kizil Kumba. Ezért megkell gondolni ezo módon a szövegek hosszát is.
Itt talán az ezomifene egyszeregyéről lenne értelme értekezni. Az alapokról, ha van ilyen. Ha van becsületes, egzakt képződménye ennek a műfajnak. Aproximatíve, vagy exoprimitíve a második emeleten, a lét koszos betonján.
Kultúra-valóság-fizikai létsíkok és flambírozott kakukktojás,,,hát egen, ez a zagyváladék messze mutat. De utat nem. Azt minek? A főezoterikus lénytől (nagyon idős pedig9 többmindent olvastam. valaha. nem tudtam, hogy mit akar mondani, most sem tudom. Hiába a sötéteknek ez nehéz. De a könyve nem volt olcsó..pláne a Karma hasmenése című! Azóta fertőtlenítettem magam ezektől.
Persze médiumok azért vannak. Ez terület számomra a legnehezebb ...a túlvilág üzeneteihez nincs szavam. Érveim sem. Neked van? Üzenetet kaptál már? Megfogsz lepődni: én igen: hallgatni arany..

 

[Bonaona]

Az elmével való azonosulást csaknem lehetetlennek tűnik megszüntetni. Mindannyian mélyen elmerültünk benne. Hogyan tanitasz meg egy halat repülni?<O</O
A kulcs a következő: vess véget az idő káprázatának! Az idő és az elme elválaszthatatlanok egymástól. Vond el az időt az elmétől, és az leáll - hacsak nem döntesz úgy, hogy használod.<O</O
Ha azonosulsz az elmével, az idő csapdájába esel: arra kényszerülsz, hogy szinte kizárólag emlékekben és jövővárásban élj. Ez azzal jár, hogy vég nélkül a múltba és a jövőbe merülsz, s nem vagy hajlandó értékelni és tudomásul venni a jelen pillanatot, és hagyni azt lenni. A kényszer abból ered, hogy a múlt identitást ad neked, a jövő pedig a megváltás, a beteljesedés valamilyen formájának ígéretét tartogatja számodra. Mindkettő illúzió!<O</O
De hogyan működhetnénk a világban az idő érzékelése nélkül. ha nem lennének elérendő, megküzdendő céljaink?<O</O
Az idő egyáltalán nem értékes, mert csupán illuzió. Amit értékesnek érzékelsz, az nem az idő, hanem egy időn kívüli pont: a most. Az valóban értékes. Minél inkább az időre összpontosítasz - a múltra és a jövőre -, annál inkább elveszíted a mostot, a létező legértékesebb dolgot. Miért a legértékesebb? Egyrészt, mert ez az egyetlen létező dolog. Csak ez van. Az örök jelen az a tér, amelyben az életed kibontakozik, az egyetlen tényező, amely állandó marad.<O</O<O</O
Az élet most van. Soha nem volt olyan időpont, amikor az életed nem most volt, és nem is lesz ilyen. Másrészt, a most az egyetlen pont, ahol kiléphetsz az elme korlátozott keretei közül. Ez számodra az egyetlen bejárat a Lét időtlen és forma nélküli birodalmába.<O</O
SEMMI NEM LÉTEZIK A MOSTON KIVÜL<O</O
A múlt és a jövő nem ugyanolyan valósak, sőt, néha még valósabbak is, mint a jelen? <O</O
Még nem fogtad föl a lényegét annak, amit mondok, mert azt mentálisan igyekszel megérteni. Az elme nem tudja ezt fölfogni! Kizárólag te vagy erre képes. Kérlek, csak figyelj)<O</O
Tapasztaltál-e, tettél-e, gondoltál-e vagy éreztél-e bármikor bármit is a moston kívüli időpontban? Gondolod, hogy valaha is fogsz? Történhet-e vagy létezhet-e bármi a moston kívüli időpontban? A válasz nyilvánvaló, ugye?<O</O
Soha, semmi sem történt a múltban: minden a mostban történt. Soha, semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni.<O</O
Amire múltként gondolsz, az az elmédben elraktározott emléknyom egy korábbi moströl. Amikor a múltra emlékezel, akkor reaktiválsz egy emléknyomot, és azt most teszed. A jövő egy elképzelt most, az elme projekciója. kivetítése. Amikor eljön a jövő, az mostként jön el. Amikor a jövőre gondolsz, azt is most teszed. A múltnak és a jövőnek nyilvánvalóan nincs saját realitása. Ahogy a Holdnak sincs saját fénye, csak a Napét tükrözi vissza, ugyanúgy a múlt és a jövő is csak halvány reflexiója az örök jelen fényének, erejének és valóságának. Realitásukat a mosttól,.kölcsönzik".<O</O
Mondanivalóm lényegét az elme nem képes megérteni. Abban a pillanatban viszont, ahogy fölfogod, a tudatod átvált az elméből a Létre, az időből a jelenre. Hirtelen mindent élőnek érzel, minden energiát sugároz, mindenből a Lét árad!<O</O
A LELKI DIMENZÓ KULCSA<O</O
Az életet fenyegető vészhelyzetekben a tudat váltása az időből a jelenbe néha természetes módon történik meg. A múlttal és jövővel rendelkező személyiség hirtelen háttérbe vonul, és helyét erőteljes, tudatos jelenlét veszi át, amely egyszerre nagyon nyugodt és nagyon éber. Bármit is kell tenni az adott helyzetben, a szükséges reakciód ebből a tudatállapotból ered.<O</O
Egyesek - jóllehet nincsenek is ennek tudatában - valójában azért szeretnek veszélyes tevékenységekben részt venni, pl. hegymászásban, autóversenyzésben, mert az a mostba kényszeríti őket, abba az intenzíven élő állapotba, amely mentes az időtől, a problémáktól, a gondolkodástól, a személyiség terhétől. Ezekben a helyzetekben a jelen pillanatból történő, akár csak másodpercnyi kicsúszás is halált jelenthet. Sajnos azonban függőség alakul ki bennük az adott tevékenységgel kapcsolatban, mert csak annak révén tudnak ebbe az állapotba kerülni. Pedig nincs szükség rá, hogy megmászd az Eiger északi gerincét. Máris beléphetsz ebbe az állapotba!<O</O

Ősidök óta minden tradíció spirituális mesterei a mostban jelölték meg a lelki dimenzió kulcsát. A jelek szerint ez mégis titok maradt. Templomokban legalábbis biztos, hogy nem tanítják. Ha belépsz egy katedrálisba, hallhatsz olyan mondatokat a Szentírásból, mint például: „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gon&shy;doskodik magáról", vagy „Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas Isten országává'. Vagy hallhatsz a gyönyörű virágokról, akik nem aggódnak a holnap miatt, hanem könnyedén élnek az időtlen mostban, és Isten bőségesen gondoskodik róluk. Ezeknek a tanításoknak a mélysége és radikalitása azonban nern közismert. A jelek szerint szinte senki sem fogta föl, hogy ezeknek a tanításoknak az a célja, hogy rnegéljük őket. és így mély, belső átalakulás történhessen bennünk!<O</O
<O</O

 

[alberth]

Persze akkor időutazás esetén az akkori mostban éled ki magad, holott tudatában vagy annak, hogy a jvövőből jöttél? Komoly tudósok szerint lehetséges az időutazás. A téridő görbületein, mintha egy grádiscsot átugranál...

 

[Bonaona]

Tegyük fel, hogy egész életünkben iskolában vagyunk, ahol mindenben éppen az ellenkezőjét tanítják, mint ahogyan az univerzum működik. Megpróbálunk a tanultak szerint cselekedni, talán sikereinknek is örülhetünk bizonyos mértékig, de legtöbben úgy éreznék, hogy a dolgok soha nem a remélt módon érnek véget. Tapasztaljuk, hogy nem születnek tökéletes kapcsolatok, vagy ha mégis, hamarosan elmérgesednek, megszűnnek. Rettegünk attól, hogy a szükségesnél mindig kevesebb a pénzünk, így soha nem tölt el bennünket a biztonság és még kevésbé a bőség érzete. Nem kapunk elismerést, megbecsülést és hiába kapaszkodunk a boldogság felé. De ha mégis sikerül teljesítenünk vágyaink egy részét, nem örülünk sokáig, mert gyanakodni kezdünk, hogy lennie kell még ennél is jobbnak, többnek. Mindenesetre léteznek merev és néha rejtélyes régi sémák, vannak az életnek olyan rétegei, amelyekre sosem derül fény.

Így az új világ megteremtéséhez vezető úton első feladatunk annak felismerése, hogy az élet nem feltétlenül tanított meg bennünket arra, hogyan éljünk valójában. Vissza tehát az óvodába, és ismerjük meg a régi életmód ellentétét, s tapasztalni fogjuk, hogy az életszemléletünk is megváltozik. Lehet, hogy ez nem lesz túl egyszerű, sok időnket veszi el, és szükségünk lesz egy kis bátorságra, meg határozottságra is. Legyünk türelmesek magunkkal szemben, ne felejtsük el, hogy merész vállalkozásba fogtunk.

Mint a kisgyerek, aki folyton elesik, miközben járni tanul, mi is botladozva próbálunk közlekedni az új világban. Sok-sok hibát fogunk elkövetni tanulás közben és gyakran azt is érezhetjük, hogy ügyetlenek, buták, riadtak vagyunk és már nem bízunk magunkban. De nem haragudhatunk egy kisgyerekre, amikor elesik (ha mégis megharagszunk, talán soha nem tanul meg járni), így nem szabad magunkat állandóan bírálni, ha azonnal nem tudunk úgy élni, vagy nem tudjuk kifejezni magunkat, ahogy szeretnénk.

Mi éppen csak most tanuljuk a mindenség igaz törvényei szerinti életet. Az univerzum rendjéhez hangolódó élet igazi elevenséget, örömöt, erőt, szeretetet, szerelmet, bőséget jelent. Bár a régi világgal való szakítás nehéz, akkor is megéri, hogy megtegyük, még ha keményen meg is kell küzdenünk az új világba való bejutásért.

 

[Ivan]

A semmihez..
Nincs semmi, mindenben tévedünk, a máshogyvan sem igaz..az időt sem tudju, nincs...a fény fekete és zölden villog.
Állandó rettegésben leledzünk az asztrálisan hipergörbe létsíkon...hogyan lehet így alkotni? Vagy a sok rezgőkör ezt is megakadályozza az elménkben elraktározott búbánat miatt? Ne hass, ne alkoss sapiens!
Az univerzum kaotikus rendetlen rendje, hát igen, ez a kő, a bölcseké, ezt kell megismerni. De hogyan, amikor a rettegésünk nem engedi világosságot? Ahol a rend, ott a rendetlenség , a káosz is, merre nézzek? Nincs rezgentyű sem, sem csengettyű amely a levegő hulámmozgásával jelezné: élünk, csak átváltott a tudatunk éppen a tegnapelőtti hologramra..
Ki érti ezt? Abban a pillanatban rájössz, mikor már karóba húztak: lógsz, mint Karinthy a szeren..és itt a homály.
Ez az értelmes életfilozófia bizony követendő..persze csak 5 percig. Inkább menjünk ebédelni..

 

[Bonaona]

Ha az ember képes meghallani s követni megérzéseit, a belső hangot, máris megteremtette a kapcsolatot az univerzum magasabb rendű erejével és annak "csatornájává" válik. Ha szabadjára engedjük alkotóenergiánkat, a magasabb rendű erő áthat bennünket. Amint ez megtörténik, úgy érzi az ember, hogy különös erőtérbe került, azt teszi, amit valóban szeretne. Érzi az univerzum alkotóerejét.

Minden alkotó géniusz valójában közvetítő volt, életművüket a magasabb rendű erővel való kapcsolattartás eredményeként alkották meg. Igazi nagy műveket nem teremtett az ember önmagától. A mű ötlete az univerzum sugallatára születik, és az alkotó-közvetítő egyéniségtől függően testesül meg. Lehet valaki technikailag nagyon jó, ám ha alkalmatlan a közvetítő szerepre, munkája sosem lesz ihletett. A jó technikájú ember és az igazi tehetség közti különbséget világosan szemlélteti az Amadeus című film. Salieri mesterfokon értett a zeneszerzéshez, de nem tudta, hogyan lehet az alkotó forrással kapcsolatba kerülni, s azt "megcsapolni". Mozart - az egyik legnagyobb csoda - olyan életművet alkotott, amely művészi-technikai szempontból is páratlanul tökéletes. És tette ezt oly könnyedén, egyszerűen. Ezt nevezzük spontaneitásnak. Már kora gyermekkorában megnyilatkozott páratlan tehetsége. Biztos vagyok abban, fogalma sem volt arról, hogy valójában milyen kivételes adottság birtokában van, és alkotási módszerét sem tudta volna átadni senkinek sem.

Az igazi géniuszok alakját mindig misztikum és rejtély övezi, csak néhányan rendelkeznek istenáldotta tehetséggel. Azt tapasztalhatjuk, hogy a tehetség akarattól függetlenül van, vagy nincs. Vagy van ihletettség, vagy nincs. Ezért sok alkotó fél is attól, hogy tehetsége semmivé válik. Nem tudja, honnan származik, éppen ezért fogalma sincs róla, hogyan teremtse azt újjá.

A tehetséges emberek általában egyetlen területen (művészet, tudomány, üzleti élet stb.) kamatoztatják adottságukat és fogalmuk sincs arról, hogyan emelkedjenek hasonló magasságokba életük egyéb területein, ezért kiegyensúlyozatlanok. (Lásd a "Élj a fényben" című könyvben fejezet "Intuitív emberek" részét.)

Hiszek abban, hogy mindannyian géniuszok vagyunk, persze mindenki a maga módján. Fel fogjuk fedezni géniuszunk sajátosságait, ha nem ragaszkodunk folyton a magunk és mások megszokott sémáihoz, vállaljuk önmagunkat és nyitottak leszünk. Azon keresztül, hogy bízunk megérzéseinkben és azoknak megfelelően cselekszünk, közvetítővé válhatunk életünk minden pillanatában és területén

 

[alberth]

Az ideogenezis végrehajtásához a hétköznapi tudatállapot nem a legmegfelelőbb. Ugyanakkor az ember ebben tudja leginkább mindennapi feladatait teljesíteni. A megfelelő frekvencia megtalálása és az arra való önálló tudatállapotváltogatás már művészet lenne. Olyan értelemben, hogy skizofrenitás ne álljon be. Ilyen géniusz a történelem folyamán nem sok születhetett, amint a múltat elemezve láthatjuk is. És ma sem igen...

 

[cathy222]

Most

Bonaona! A most-hoz idézek egy kedveset Korniss Mihály Vígasztalások könyvéből:

"A múlt álom. <O</O
Személyes múltunk is az, és a világé is. És tudás is, de csak annyi csupán, amennyit mi még látunk, innen a jelenből. A múlt helyrehozhatatlan. Csupán szívfájdító ködkép

A jövő még annyi se.<O</O
Vakmerő hipotézis. Mire megfogalmazod, jelenné válik.<O</O
<O</O
Most van.<O</O
Ez a most viszont örökkévalóság. Mindig most van. Most is most van. Örökké most van. Öröklétben élsz."<O

 

[Bonaona]

A semmihez..
Nincs semmi, mindenben tévedünk, a máshogyvan sem igaz..az időt sem tudju, nincs...a fény fekete és zölden villog.
Állandó rettegésben leledzünk az asztrálisan hipergörbe létsíkon...hogyan lehet így alkotni? Vagy a sok rezgőkör ezt is megakadályozza az elménkben elraktározott búbánat miatt? Ne hass, ne alkoss sapiens!
Az univerzum kaotikus rendetlen rendje, hát igen, ez a kő, a bölcseké, ezt kell megismerni. De hogyan, amikor a rettegésünk nem engedi világosságot? Ahol a rend, ott a rendetlenség , a káosz is, merre nézzek? Nincs rezgentyű sem, sem csengettyű amely a levegő hulámmozgásával jelezné: élünk, csak átváltott a tudatunk éppen a tegnapelőtti hologramra..
Ki érti ezt? Abban a pillanatban rájössz, mikor már karóba húztak: lógsz, mint Karinthy a szeren..és itt a homály.
Ez az értelmes életfilozófia bizony követendő..persze csak 5 percig. Inkább menjünk ebédelni..

Sziasztok!
Ezt valaki tudja értelmezni....?
Úgy látszik ehhez még túl fiatal vagyok...

 

[Bonaona]

Az ideogenezis végrehajtásához a hétköznapi tudatállapot nem a legmegfelelőbb. Ugyanakkor az ember ebben tudja leginkább mindennapi feladatait teljesíteni. A megfelelő frekvencia megtalálása és az arra való önálló tudatállapotváltogatás már művészet lenne. Olyan értelemben, hogy skizofrenitás ne álljon be. Ilyen géniusz a történelem folyamán nem sok születhetett, amint a múltat elemezve láthatjuk is. És ma sem igen...

A hétköznapi tudatállapotodban is tudsz pozitív maradni....ennyit jelent befogadóvá válni....pesszimizmus nélküli élet....harmónia, egészség és jólét ez az ami természetes...a többit az elméd gyártya neked...azért meg csak te vagy a felelős, ha nem tudod külön választani....erre sok jó meditációs gyakorlat van....az elme az mindig zavart fog kellteni benned azon keresztűl nem láthatod a valóságot, csak a multat és a képzelgéseidet....
A mult nem a tudatod része az az elmédben tárólt információk halmaza amit a tudat használ, de ő maga csak a jelenben létezik, hisz te is tudod csak most vagy mindig, mindig csak most tudod megfogni a füledet....de az elméd az nincs veled az elkalandozik...hol itt hol ott van.
Erre mondják a már megtapasztalt mesterek....légy éber figyeld gondolataidat ....légy belül mozdulatlan....sajnos kevesen értik....de ez az egyetlen út ami elvezet igazi önmagadhoz....
próbálj meg belül csendbe lenni....legalább 1 percig....valahogy elkell kezdeni, de ha most nem majd következő életedben.....és ha már az életedben már csak a jó dolgokat veszed észre, hisz mindent te teremtesz magadnak.....már jó úton vagy...