Minden ami a szívednek kedves

[zsombor]

Garai Gábor: Nincs már...

Nincs már bennem indulat ellened,
se érted, végre minden véget ért;
se jót, se rosszat többé nem teszek
a kedvedért.

Tömény füstköddé vált a szerelem,
bemocskolja nyoma az ablakot;
többé már tegnapod se kémlelem,
se holnapod.

Kezem selymes vadgesztenyét simít,
hogy feledje kétéltű kebledet;
se - hús - se - hal emléked émelyít,
rekeszizmom remeg.

Átkelek inkább ködlő hegyeken,
mint a te áttetsző titkaidon;
már nem varázslat borzong szívemen -
hideg iszony.

 

[zsombor]

Nadányi Zoltán: Te már seholse vagy

A kezedet már nem adod,
a szádat nem adod,
és a ruhámon nem hagyod
az édes illatod.

Álmomban is, jaj, mindig oly
hideg vagy, csupa fagy.
Már elhagytál álmomban is.
Te már seholse vagy.

És egy sírdomb, egy hamvveder,
még annyi se maradt.
Te már seholse vagy, se föld
színén, se föld alatt.

Csak nézeg és találgatom,
hol az én kedvesem.
Álmomban, ébren egyre csak
keresem, keresem.

mert megvan ő, tudom, tudom,
csak elmaradt, de hol?
És addig, addig keresem,
én se vagyok sehol.

 

[zsombor]

Garai Gábor: Ketten az őrségen

Nekem törvény volt, törhetetlen,
neked csak elhatározás.
A bukásunk neked kudarc csak,
nekem sötét, tengernyi gyász.

Te mit kockáztattál? A híred,
a házad? Meglehet. Nekem
se hírem, se nevem, se házam,
én föltettem az életemet.

Föltettem az egyetlenegyet,
a már vissza nem válthatót.
Ha vesztek, nem vár haza engem
se kenyér, se remény, se csók.

Szerettelek. Válladon vittél,
hogy sebeimből folyt a vér.
Most magad mented: mért maradnál,
ha itt már minden végetér!

Szerettelek. Jól verekedtél,
míg víg dicsőség volt a harc.
Te nem vagy áruló, csak gyáva,
nem ölsz, csak menekülsz, ha csalsz.

Hallod! A bosszúálló fehérek
ütege már itt dübörög.
Hát fuss el! Én a napba néztem
s elvétem majd, ha rádlövök.

 

[Yurka]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Apostol Bertalan
Ábrándoztam én...

[/FONT][FONT=arial,helvetica,sans-serif]Ábrándoztam én szép szemedről,
Sok néma, csendes éjjelen,
Te vagy, ki édes álmaimban
Fényben tisztán meg-megjelen.

Nem is csoda, hiszen szemedben
A menyország fénye ragyog,
Bele néztem, hittem, hogy a föld
Boldog fia csak én vagyok.

De a tavasz nyiló virágát
Oly könnyen éri hervadás,
Tündérnek, angyalnak hittelek,
Pedig asszony vagy semmi más!

Nagyon szép délutánt kívánok! Köszönöm a sok szép hozott munkát.
[/FONT]​

 

[Yurka]

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);">

</td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top">

</td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg">

</td></tr></tbody></table>
BARANYI FERENC:

STACCATO

Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy
már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el.

​

 

[Yurka]

Horváth-Varga Sándor

AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK

Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok

A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez - mit az élettől akarok

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez - mit az élettől akarok​

 

[Yurka]

Szeitz János:
​

Reggel

Fölébredtem, még gondtalan
A csend köröttem,
Szemben könyveim tarka sorában
Ismerős életek, szavakkal festett tájak:
Életem!

Most vált bíborból aranyba a sugár,
Derűs álomból az eszmélés
A töprengő lét kies sűrűjébe,
Hol nyugtató választ hiába vár a kérdés:
Felesleges!

A reggel csöndjében magamtól
Elűzni van még erőm.
Magával váltok ábránd tekintetet:
Szemének lelkemben őrzött fénye ad derűt
Napomnak!

Így ébredek, eszmélek emlékével
Magamban, magamnak már,
Amíg az álom szelíd takarója
Szememre simul s engedi büntetlenül
Hozzám - Magát!

Szép délutánt kívánok!
​

 

[Yurka]

​

Nezvál Eszter
Álarc

Hajnali levélről cseppentem számba a párát,
hogy édes ízedet érezzem.
Benne vagy minden zizzenésben,
minden rezdülésben,
minden neszben,
mely langyos utamat szegélyezi a jövő erdejében.
Nyirkos hideg nyújtja felém riasztó kezét,
de én Neked nyújtom át testem mindenestül,
legyen örökre, elhamvadón Tiéd.
S a lassan felszálló ködben
lágyan suhog az avar lábam alatt.
Várom a hűvös, bódító reggeleket,
mikor leveted álarcodat�​

 

[Yurka]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]

[/FONT]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif][/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif][/FONT][FONT=book antiqua,palatino]Sárhelyi Erika:
[/FONT]
[FONT=book antiqua,palatino]
[/FONT]
[FONT=book antiqua,palatino]Napod leszek

Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.[/FONT]
[FONT=book antiqua,palatino] [/FONT]
[FONT=book antiqua,palatino]Engem láss mindig téli hajnalokon,
mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.
Engem láss, ha csak dereng az ég alja,
s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.[/FONT]
[FONT=book antiqua,palatino] [/FONT]
[FONT=book antiqua,palatino]Ott leszek majd az első napsugárban,
a horizont széléről küldöm mosolyom.
Ablakodra a dér virágot csókol,
én ott leszek, s szádra szívemet csókolom.[/FONT]


[FONT=book antiqua,palatino]Szép estét kívánok!
[/FONT]
​

 

[Yurka]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Fodor István

Arcod keresem
[/FONT][FONT=arial,helvetica,sans-serif]
Naplemente Arcod keresem a naplementében
amit máshonnan látunk, Te meg én.
Neked az óceánról ragyog vissza
nekem a fák közt szűrődik át a fény.

Arcod keresem a csillagok közt
amit együtt nézünk talán.
A csillagokkal beszélek, és közben
akaratlanul is meg-megérint a magány.

Arcod keresem az arcok közt, megtörve már
és e keresés közben más arcok találnak rám.
De szemükbe nézve nem látok mást
csak egy arcot, egy látomást
melyet keresni fájó, mely szüntelenül
mindig szemem előtt lángol...
A Te arcod.

Szép estét kívánok!
[/FONT]​

 

[Yurka]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]

[/FONT]Szécsi Margit

Most ülök, várok

Én, Szécsi Margit,
szerelmese csóknak és bornak,
egy nap az álmok földjére léptem,
hol gyönyör s éhség
egyetlen sóhajba forrad.

Most ülök, várok.

Szerelem büntet:
játék-kardomat mert lebocsátottam
érted, jaj lápon villó kikötő.
Világok úsznak
a sóhaj-szürke habban.

Most ülök, várok.​

 

[Yurka]

<center>[FONT=arial,helvetica,sans-serif]

[/FONT]Szabó Éva

Kérdezted-e?</center>

Akartál szeretőnek,
hozzád méltónak,
ki állja, tudja a csatát,
a no~stények alázatát.

Akartál anyának,
föld-türelműnek,
hogy magamba fogadjalak,
és csöndemben kihordjalak.

Akartál társnak,
szép homlokúnak,
kit szárnya is visz, hogyha kell,
de más csillag ne hívja el.

Csodálod, hogy ennyi kötésben
mégis szabad maradtam?
Mondd, kérdezted-e egyszer is,
Magamat minek akartam?

Kérdezted-e?​

 

[Yurka]

<center>Baranyi Ferenc
Egyszer majd minden összeköt...</center>

Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.

Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.

Mi hát - mi egybetart - a lánc?
Talán szeretsz.Talán csak kívánsz.

Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.

Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény - a vér, a köd.​

 

[Yurka]

Oscar Wilde

Madonna mia


Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhitat,
mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
Baranyi Ferenc fordítása
​

 

[Yurka]

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);">

</td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top">

</td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg">

</td></tr></tbody></table> Reichard Piroska

Hat vers

Titok


Tenger a szélnek zúgja,
szél a hullámzó lombnak,
erdő a völgynek súgja,
völgy suttogja a dombnak,
hab habnak, part a viznek,
patakban fürdő fűznek,
madár madárnak búgja,
virág azt illatozza,
minden, mindenki tudja,
nem tudja semmi, senki,
csillagfény hírül hozza,
föld égnek visszazengi,
szem tükrözi a szemnek,
emlékezés a vágynak,
csend súgja a magánynak,
Isten súgja a csendnek.

További szép estét kívánok!
​

 

[Yurka]

Takács Péter

SZERETNÉM…

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni,
s szeretnék veled egy ágyban álmodni
Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat
S elmossa az összes bánatodat
Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot,
s észrevennéd az igazán fontos dolgokat
Szeretném ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág,
S hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ
Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad
Mert így nincs az a szív mely megszakad
Szeretném ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
S kinek néma az élet, az is várja a hangokat
Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat,
melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egy csak halogat
És végül szeretném ha már ráncok borítják az arcunkat,
Azt lássam, hogy életünk nem is lehetett volna boldogabb.

Szép napot és hetet kívánok!
​

 

[Yurka]

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);">

</td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top">

</td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg">

</td></tr></tbody></table>Kormos István
Három napja

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szivemen.

Hintán piros szoknya ül,
piros szoknya elrepül,
fehér pendely penderül,
fehér pendely elrepül.

Száll a hiten, föl-le száll,
meztelen lány rúgkapál,
keze, lába, haja száll,
nevem után kiadál:

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem,
három napja szivemen.​

 

[Yurka]

Zemlényi Attila

Napfürdő


A lányom háborítatlan erdő.
Szeleburdi gondolataim kovácsa.
Sűrű nyugalmával, zöld kedélyével,
mohamancsaival övez.
Szilajon szalad a vérem.
Kétéves, még nyakába szedi
két édes lábát.
Keményfából farag.
Árnyékként követem a verőfényben.
Zsarolom, hízelgek, megkövetem.
Bolyhos barlangból, cilinderből
bújt elő, fészkelődik, mindjárt repül.
Földobom – nevet –, elkapom.
Emlékszik a repülés boldogságára.
Breviáriumom, olajágam,
meg üveggyöngyöm, kiskondásom.
Színe elé viszem disznóságaimat,
kisded játékaim.
Elbágyad a napraforgásban,
megszárítom sötétszőke haját.
Lábujjhegyen járok, lassan alszik,
álmoskönyv.
Eltemet majd, hiszem, eltemet.

Mondom ember, ha pedig nincsen lányod,
úgy készíts egyet, örökölj, esetleg vegyél.
​

 

[Yurka]

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);">

</td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top">

</td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg">

</td></tr></tbody></table>
Percy Bysshe Shelley

INDIÁN SZERENÁD

Első álmom rólad volt,
első álmom elröpült.
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
szellem: az rejtélyesen
húzott, hozott, vezetett
ablakodhoz, édesem!

Csitt! A fekete folyón
illet és szél úgy alél,
mintha mákos álmokat
tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
a csalogány csöpp szivén,
mint ahogy a tieden
kell hogy elapadjak én.

Jaj, bűvölj föl a füből!
Halk! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
szerelmed, mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad...

Babits Mihály fordítása​

 

[Yurka]

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);">

</td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top">

</td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg">

</td></tr></tbody></table>Lope de Vega

A szerelem különféle hatásai

Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Szép estét kívánok!
​