Szemétbe vetett gyémánt
Nézd, milyen sötét
ez az álmatlan éj!
Miért olyan bánatos,
miért olyan mély?
A messzi csillagok
ezüst ékszerek,
könnyeken keresztül
jobban fénylenek.
Szobám csendjében
szürke homály,
oly kedves nékem,
de mégis kopár;
hisz semmi sem lehet már
olyan, mint rég,
örökre...