Legutóbbi tartalom: _Hugo

20 Ez a 20. Fáradt vagyok!

19 S mindaddig küzdenie kell, amíg a kettõsségen fölülemelkedik, megteremti az erõk harmóniáját, s az egységbe visszatalál.

18 Csak rá van kényszerülve.

17 Az embernek a harc nem természete.

16 És bármennyire is kettõs a világ és kettõs a lelkünk természete is: a szétszakítottságot nem viseljük el, szenvedünk tõle, és vissza akarunk találni újra az Egybe.

15 Mert a boldogság - mindenki érzi - valahol elveszett.

14 Lényegében nem más ez, mint a boldogságért való küzdelem.

13 Állandó harcban önmagával és környezetével.

12 Aki él, tudja, hogy drámában él.

11 Mert ami a fizikai világban az ellentétes pólusok egymást váltó, lüktetõ, vibráló egysége, az az emberi lélekben úgy jelenik meg, mint örökös háborúság.

10 Egyetlen, negyven napos háborúban megvívta azt a csatáját, amelyet mi számtalan életre elosztott apró kis részküzdelmek formájában vívunk meg.

09 S ehhez valamennyi poklunkat föl kellett magában idézni. Fölidézni, megismerni s átvilágítani.

08 Meg kellett tanulnia, mit jelent embernek lenni.

07 De csakis így vált alkalmassá arra, hogy bennünket megértsen.

06 Egy zuhanással százezer zuhanás iszonyatát átélni, egy vággyal százezer vágy kísértését kiállni, egy halállal százezer halált halni, és az egész emberi nem tragikus zûrzavarát magára venni, benne megszenvedni és megtisztulni: olyan teljesítmény ez, amely ésszel fölfoghatatlan.