Legutóbbi tartalom: Aarnyek

Utolsó napjai ezek… <o></o> Csillogó ködfátyol öltöztet fákat hófehér gyöngykabátba. Szégyenlősen hull alá félénk hópehely. Jég roppan az esti sétám súlya alatt, mikor az öreg platánok alatt megyek el. <o></o> Rézrozsdás kandeláberek fénye fest árnyékot a házak köré. Fáradt...

Decemberi melankólia Megszuvasodott csontjaim szívják magukba a decemberi esőcseppekkel átitatott perceket Hideg szél vés arcomba ismeretlen hieroglifát Nehéz sár ül meg a csizmáimon, s húz le a földre Engedek neki, de kitartóan mászok tovább 2007

Sóhaj szonett Bukdácsoló percekből lesznek órák Fáradt napot váltanak le csillagok Tegnapból, a mába szőtt lassú útján születnek, némán, sejtelmes holnapok Új horizont terül a régi fölé Finom por lepi be a megtett utat A végtelen hever le lábunk elé, de a tekintetünk a múltban kutat Hol...

Pengeélen pengeélen egyensúlyozva toborzom az éveket elhessegetni próbáltam előbb de rájöttem nem lehet most hadat gyűjtök sereget rongyos ruhájú perceket forrasztok egymás mellé csatasorba órákból kovácsolok erős várat minden napból kapuzárat hetek s hónapok lesznek őrzőim az úton melyre...

Percek, pillanatok Nem enged elszakadni a föld. Ólomsúly lábakkal állok egyhelyben Keserűn Szárnyaszegetten Idegen emberek rabszolgájaként lopom az élettől a perceket Ö osztja nagylelkűn Immár a huszonhárommillió százhuszonhatezer négyszázegyediket és én még mindig nem tudom mit kezdjek vele...

Kavicsok XII Ködfoltokban, vakon sétálok. Nem tapogatok már. Ezen az úton jöttem, s megyek Emlékem, jövőm is ezen jár. … Zálogba adtam a lelkem. Nem sokat kaptam érte. Nem adtak sem aranyat sem becsületet cserébe. … Kilométerek választanak el a boldogságtól, mely mellet már oly sokszor...

Kavicsok XI Megtört életek mellett megyek el Nem érdekel a jajszó már Részegen lépem át a testeket Ostorom csattogtatom acsarkodó szájak felett mint cirkuszban az idomár … Ahol nincs már nevük az utcáknak És hol az ég összefolyik a földdel Hol az árnyak térdre rogyva járnak, s A fekete...

A harang most… A harang most mindenkiért szól. Élőknek, s Holtakról. Emlékek kísértenek friss virágágyások között. Halkan elmormolt imák ülnek a fejfákra s a hideg őszi szél táncoló leplet húz a mécsesek lángjára. Emlékezzünk! Eleinkre. Szülőre s gyermekre. Jó barátra. Ki hisz mondjon el...

Én már nem hiszek a csodákban

Provokálsz:p

Kedves SándorLajos! Megtisztel véleményével! Köszönöm Zsuskám! Csak, hogy ne mondd, hogy szó nélkül szűnök meg.. Amikor a szavakat keresem A csend feszíti halántékom Kecses betűk halomba seperve fekszenek a pocsolyában Bennük minden örömömmel, s Fájdalommal mely széttép Meghalok, ha...

Köszönöm

Csak egyszer Hívjál! Keress! Nem kell, hogy szeress Csak egyszer mondhatnám el Neked Jól vagyok már

Drága! Köszönöm De, ha tökéletesség létezne, isten biztosan az lett volna ám hiszem sok hülyeséget csinált ő is az életben.. hmm.... Afforizmának elmegy :D

Ősz lesz Lassú esőcseppek törlik a port a sárguló falevélről. Szél játszik vadul a ház előtti fával. Tarka tegnapok cserélik fel helyüket A szürkére festett mával. Ősz lesz. Borrá válik az édes szőlő, megfakul a pázsit odakünn a réten. Vándormadarak viszik messzire álmom, melyet álmodtam az...