Szomoró Idézetek
"Elmélázva, lassú, szende léptekkel sétálgatok a parkban. Körülöttem magas, ijesztő fenyőfák, úgy állnak ott, mint rémisztő strázsák, mint képek a falakon, úgy bámulnak rám. Nem félek. Miért kéne? Ha már meg kell halnom, legalább félelem nélkül tegyem, úgy is ez az utolsó...