Legutóbbi tartalom: boa

Hát ez nem igazán sikerült

-Robin,itt kell maradnunk, ez egy csendes hely,már megbeszéltük párszor,itt nagyon jól érzem magam veled . -Örülök ,igazán én is így gondoltam.Szeretlek.

De szinte ugyanabban a pillanatban félelem suhant át az arcán,amit megpróbált leplezni,sajnos, sikertelenül. _Tudom mire gondoltál-suttogta Ethel,amint a gondfelhőket megpillantotta kedvese arcán-engem is aggaszt, de majd meghúzzuk magunkat, amíg Ethan nem jelentkezik.A papot pedig mondd le...

_Drága Robin-dadogta boldogan-úgy örülök,hogy ezt mondod,nagyon jól esik,el sem hiszed mennyire és mégis azt mondom, hogy mondjuk le a papot,nem lenne tanácsos most, ha nevem mindenki megtudná. -Igazad van Drágám,nem is gondoltam rá, csak arra, hogy milyen boldog leszel, ha megkérem a kezed.

Ethel kissé csalódott volt,úgy érezte becsapták-szerette volna az esküvőt Robinnal, de nem a új felvett névvel-ettől volt benne az az különös érzés.

-Akkor minden rendben lesz,holnap reggel bemegyünk az első előkészítőre.-mondta Robin. -Robin!-szólalt meg halkan a lány- tényleg nagyon örülök, félre ne értsd amit most kérdezek, de tudni szeretném, hogy milyen néven jelentettél be a paphoz.A rendes családnevemen, vagy a megbeszélt Ethel King...

_Hát!-kezdte sejtelmesen Ethel.-Ilyen elbizakodottságot még nem láttam.-majd, huncut mosollyal súgta a nyakában csüngve-IGEN! IGEN! IGEN!.

Robin szótlanul nézte, hogy milyen vágyakozva néz rá, a lány,elgondolkodott, majd azt mondta. -Én is boldog lennék, ha itt ,maradnánk és családot alapítanánk, már gyermekkoromban is erről álmodoztam mikor itt töltöttem a nyarakat. Szinte be sem fejezte a mondatot és Ethel már boldogságtól...

-Robin!Úgy megijedtem,kik voltak azok az emberek?-kérdezte, miközben magához tért. -Meghozták az árut, amit vásároltam.Nem gondoltam, hogy így megijedsz, akkor én jöttem volna elöl.Nyugodj meg,nincsen semmi baj,mindent elintéztem, az új személyazonosságodat is,és a hivatalnál szóltam, hogy itt...

-Két ismeretlen férfi szállt ki az autóból és elindultak a lány felé.Ő meg sem tudott moccani az ijedtségtől, bénultan állt, amíg odaértek hozzá.

Nem szólt bele, várt,hogy elöbb a hívó fél szólaljon meg. -Halló, Ethel Te vagy az?Szólalj meg!-mondta testvére, Ethan ,ejedséggel a hangában. _Én vagyok, de boldog vagyok, hogy hallom a hangod.Jól vagy, minden rendben van? - -Már sokkal jobban vagyok.Lassan elkezdek dolgozni is. Tudni akartam...

-Akkor lennék a legboldogabb, ha Te neved viselhetném.-mondta nagyon-nagyon halkan,és közben belepirult, hogy kimondta legtitkosabb vágyát,ami a szíve mélyéről jött. -Ne félj kedves,annak is eljön az ideje-mondta Robin, és közben nagyon gyengéden zárta a karjaiba,-de most nem lenne okos lépés...

Ethel egy szempillantás alatt kapta fel a telefont,-Halló,halló-szólt bele, de arcán mérhetetlen nagy csalódással már le is tette. -Valami baj van?-kérdezte Robin ijedten,és átölelte párját ,mintha védeni akarná valamitől. -Nem,nincs baj, hacsak az nem, hogy téves kapcsolás volt. -Férfi hang...

-Már itt is vagyok.A kertbe elültetendő magok listájával, már elkészültem ,meg ami szerszám még hiányzik.Nézd át légyszíves, hátha kimaradt valami.-és már nyújtotta is a listát felé. -Ez,úgy tűnik, hogy rendben van. Most és írom a konyhai dolgokat, és már mehetünk is.

........majd egy laza mozdulattal-mintha lett volna ott valaki-elhessegette az emlékképeket,leült asztalhoz és energikusan írni kezdte a listát.