Legutóbbi tartalom: cathy222

Szia! Szép nyarat! :)

kiss

Miért? Csak akartál szabad lenni, de nem sikerült?

Oké, meg van bocsájtva. Sajnálom, hogy rosszul érintett az "ítélkezés". Kívülről úgy tünt, ahogy írtam is. Örülök, hogy nem olyan vagy. És akkor most én mondom, hogy bocsi.

kiss :D

Nem vitatjuk. Ez valóban szép, értékes dolog. Példaértékű vagy.

Ez is olyan pasis. Nem? Tanácsot kér, mi adunk, erre ő elfelejti megköszönni. Talán vissza se nézett. De ha ennyire nem érdekli, akkor miért kérdezi egyáltalán. :confused:

Azt hittem, a történet a lányodról és a feleségedről szól. :confused:

Az meg mi?

Ó, hát az éden, a saját édenkertünk rajtunk is múlik. De persze igazad van. Nekem pl. igazi éden lenne eljutni valamelyik Karibi szigetre. :rolleyes: Jó kis indoklát is olvastam a Göbekliről szóló angolnyelvű oldalon, ha nem felejtem el, akkor lefordítom az indoklás részt, és felteszem ide...

Az Új Germán Medicina alapelve, hogy a betegség az egy problémamegoldó folyamat. Ha beleragadunk a megoldás folyamatába, akkor vagyunk, gondolom, súlyosan betegek. Többnyire ezek olyan problémák, amiket elnyomtunk, így nem is tudunk aztán róla, hogy ott munkálkodik bennünk. Érdemes elolvasni...

Nem tom, valami baj lehet velem? :D kiss

Tanácsot azt tudunk adni! Bezzeg. :D Gondolom, ahányan vagyunk annyifélét. Az én tanácsom, hogy ne rohanj! Legyél türelmes. Előbb legyen vége az üzleti kapcsolatotoknak, vagyis tanulj meg nála angolul. Amikor már elég jól megy az angol, akkor bevallhatod neki, hogy ezek a tanórák sokkal...

Éppen az Új Germán Medicina topikból jövök. Azt gondolom, hogy néha a betegséget okozó alapprobléma magától megoldódik. Erről meg az jut eszembe, hogy "olyan problémával, ami magától nem oldódik meg, nem is érdemes foglalkozni".

Amikor ideköltöztünk, ahol most élünk, ez kb. 20 éve volt, megismerkedtem egy nővel, aki később elmesélte, hogy SM betegsége van. Aztán valami törénhetett, mert kicserélődött, naponta jár ki gyalog a földjükre, itt jár el a ház előtt, és kutya baja. Felgyógyult. Ez mostanában gyakran eszembe...