Legutóbbi tartalom: csebura

Tamás Péter: Gyerekkorom Békásmegyer. Betonporontyok testes tömbök között. Nagyot ugratok, szorongok, osztály és otthon közt bolyongok.

Tamás Péter: Hangyák hangja Lefekszem a földre, hogy halljam a hangyák hangját. Egyetlen mód, mely feledteti emberlét ostoba rangját. Egy szintre kerül végre minden munkának mestere. „Hős, aki él.” és „Hangya hangyának embere.”

Tamás Péter: Suhanunk Suhanunk kijelölt tájakon. Letérünk, ahol nem szabad. Suhannánk még, de nincs tovább: ott állunk, ahol a part szakad.

Tamás Péter: Kígyónak kertjében Kígyónak kertjében lézengek réveteg’. Megmarta ujjamat. Megitta véremet. Szemembe sziszegte telve életemmel: „Elvegyül majd benned fény a félelemmel.”

Tamás Péter: Nyisd ki nagyra szemeidet! Nyisd ki nagyra szemeidet: előtted landol a napsugár. Felmelegíti a földeket, tágul a térrel a láthatár. Minden, mit építünk: kártyavár s biztos, mit érzünk: a rejtelem. Felhők peregnek, mint a film, ahogy áramlik létünk, e telt elem.

Bemegy a kocsmába nyuszika, egy szőke nő és egy rendőr. A kocsmáros felnéz és csak ennyit mond: Mi ez? Valami vicc?

négy

há'

két

egy

Én is:)

Sziasztok! A köszönömök is beleszámítanak a 20 hozzászólásba? Mert nagyon sokat köszöngettem az előbb...

Hello!

viccválasz Ez nagyon jó :) erről eszembe jutott egy másik aranyhalas: Ül a milliomos a tóparton és horgászik. Megszólal a telefonja, a lánya az: -Apu, vehetek magamnak egy új ruhát? Most néztem ki, gyönyörű! -Persze lányom, vedd csak meg. Újra csörög a mobil, a felesége az: -Drágám...