Legutóbbi tartalom: Dogdog1948

Furcsa hogy ti itt akik éppen azoknak szeretnétek mutatni magatokat kik nyitottak a mindenre és a mindenségre pont azt teszitek amiből a továbblépés várakozik a küszöbön: fecsegtek, mert jelenléteteket szavaitok nélkül súlytalannak tekintitek...... "a csend cseresznye érlelően suttog...

...és elkezdte számolni a csendet. Nem remélte, hogy nem ér a végére.

Sehol semmi üresség nem volt ott, csak a sok sok betű.

A lehetséges dolgok már ott voltak a papíron, sorban, pontos egyent tartva a lapra gépelve.

Az ablak meg csak arra lett volna jó, hogy megszükjön önmaga elöl nyilvánvalóan leplezetlen szándékát mutatva meg.

Az ajtón túl túlontúl nagy volt a várakozás, átszűrödtek a hangjai, hiába volt kulcsra zárva.

Erőt se kívánó egyetlen harapásnyi bátorságot szinlelve jelen lenni.

Maradt a harapás az őszinteégével, a spontenaitásával, a kiszámíthatalan keménységével.

A kés használata az alma emlékké tételére kegyetlen dolognak tünt.

Egy jó zamatos harapás emlékével bírónak lenni.

Cak nagyon kevés tudott csak közülük almaharapás erejűvé lenni.

Az érintések ingyen voltak neki mindig, jó űzletnek bizonyultak begyűjteni őket.

Talán ha egy kiszámoló mondókát használva mégis egyet kiválasztva a felszínre csalogatott volna a hiányérzete is megpihenhetne végre egyszer.

Azért sem, merttúl sok kérdést vetnének fel újra és újra soh nem igényelve igazi választ rájuk.

Azon válaszok memmóriájában amik soha nem hangoznak majd el.