Legutóbbi tartalom: flora210

Köszönöm, hogy itt lehettem!

Magyar szokás a locsolás, itt jár érte piros tojás. Ne menjetek messze lányok, tartsátok csak az orcátok. Egy tojás, két tojás, homlokomon pattanás, kirügyeztem húsvétra, felborult a tyúklétra, kifutottak a csibék, játszani egy kicsikét. Szabad-e locsolni?

Kicsi csibe, nagy buksi, a tojásból most bújt ki, kémleli a világot, ilyet ő még nem látott… Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! Rügyezik az erdő,virágzik a táj, az orgonafán dalol egy tarka kismadár, azt énekli Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Van nálam egy kis pacsuli, leloccsintom magát, hogyha egy kicsi mázlija van szereti a szagát. Húsvét táján édes szokás a vödörrel locsolkodás. Nálam is van szagos kölni, ha rád öntöm meg fogsz ölni?

Suzukival érkeztem, marha nagyot fékeztem. Okos vagyok, szép és laza, locsolok, azt húzok haza! Boldog húsvét reggelén kölnit veszek kézbe én, sms-em hozzád száll, rózsavizem reád száll.

Falu végén aranyvessző, aranysárga rüggyel büszkélkedő, Őz és nyuszi körbeállja, tekintetük megcsodálja. Gondold azt, hogy én is ott állok, és Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok! Vidám húsvét, víg ünnep, nyuszik velünk örülnek. Kicsi bárány, kiskacsa, minden gyerek mosolya kísérje a léptedet...

Harangoznak húsvétra, leszakadt a tyúklétra. Kezdődik a locsolás. Nekem is jut egy tojás? Itt állok a nadrágomban, locsoló van benne, hogyha azt most elővenném, nagy nevetés lenne.

Van nálam egy kölnisüveg, métereset spriccel, mivel ilyen rakoncátlan, lezártam egy sliccel! Ritmust mondok, tojást várok, ha nem adnak, odébb állok.

Szeretettel gondolok rátok, áldott húsvétot kívánok. A sonkát, tormát told egy kicsit félre, olvasd el az sms-t végre, közben gondolj csupán a szépre. Ragyogjon rád az ünnep fénye, melegítsen fel és emeljen az égbe.

Nem jöttem én üres kézzel, hanem jöttem vödörrel, rád öntöm a hideg vizet a legnagyobb örömmel. Futás lányok, ha megláttok, elkapom én a szoknyátok! Nem félek én locsolkodni, el fogom a tömlőt kapni.

Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom S az élet: győzelem az elmúláson.

Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már: emlékeimtől visszakaplak.

Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak; én és valaki valaki, akit nem is ismerek. És aki mégis, mégis elkísér akármeddig megyek. Valaki, akit mégsem ismerek.

Mindenkinek szép péntek délutánt kívánok!

eredeti