Legutóbbi tartalom: geod70

Megnéztem Nemokap. Fantasztikus gyüjtemény. Gratulálok. Nagy munka volt, sok kincs, remélem lesz hozzáférésünk előbb - utóbb.

A szekrényben nem talált olajat és hűtőben is csak egy árva tojás lapult a polcon. Csalódottan ment a kávéfőzőgéphez, hogy legalább egy forró kávét igyon, mielőtt elmegy otthonról.

Vallomás Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegő kis óra méreget, itt...

Kosztolányi Dezső: Téli alkony Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába...

Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és...

Kosztolányi Dezső: Oly jó ébredni Oly jó ébredni. Álmom messzeszédül, s a tegnapi szobát már láthatom, ha fuldokolva - az álom vizébül - a paplanomra nyújtom a karom. Ez itt a part már. Ah, de szép, de szép volt az ébredés csiklandva, tétován, a mosdótálban a közeli égbolt, a...

Kosztolányi Dezső : Mint Mint a beteg, ki néha visszagondol egészségére s könnyez, és nem érti, úgy gondolok én vissza rossz soromból az ifjúságra, lankadt lelkű férfi. Jaj, az enyém volt e régi hársfa, amelyre a vidéki éj aláfolyt, s én voltam-e a lánynak útitársa, cigányhaján ki...

Radnóti Miklós: Április Ragyogó rügyre ült le most a nap, s nevetve szamárfület mutogat. Madárfi erre eltátja csőrét, hunyorg feléje a nevető rét, s a bárány is csodálkozik. Csoda, hogy nem billen ki száján fogsora. Ragyogó rügyön álldogál a nap, indulni kész, arany fején kalap...

Éjszaka Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban a...

Arany János: A világ A világ egy kopott szekér, Haladna, de nem messze ér: Itt is törik, ott is szakad: Sohse féljünk, hogy elragad. A világ egy régi mente, Moly, penész, por összeette, Folt sem állja, foldani kár: Cérna után szakad mindjár'. A világ egy tói malom, Néha tenger...

Növünk együtt Soknak lettem már, hogy élek, A szemében szúró tüske: De van még egy kicsi lélek, Aki rám hiú és büszke. Ez, hogy nevem is volt "hurcán", Most eszmél csak, most tanulja: S lesi már, ha megy az utcán, Rámutat-e mások ujja. Eddig együtt voltunk gyermek, Én másod-, ő...

Petőfi Sándor: Reszket a bokor Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál, Eszembe jutottál, Kicsiny kis leányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja! Teli van a Duna, Tán még ki is szalad. Szivemben is alig Fér meg az indulat...

Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma, Össze a szomszéd se zördül, A rokonság Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül... Nincsen osztály, nincs egyesség Hogy szépszóval meg ne essék, A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jó barát: Semmiségért megpörölni, Vagy...

Gondolom szebbek ezek a versek, mintha bármi hülyeséggel traktálnám a blogot és az esetleges böngészőket.

Petőfi Sándor: Sok embert ismerek Sok embert ismerek, Ki önmagát legjobban szereti; De másnak ismét vannak kedvesi, Kiket magánál forróbban szeret, S ezeket sokszor mégis megbántja. Aztán megbánja, Hogy könnyeket facsart szeméből, Kinek egy vidám pillantatáért, Kinek egy mosolyáért A...