Legutóbbi tartalom: Grace_Raid

Köszönöm szépen a segítséget! :-) Szénadiétát tartunk, ha csak az van előtte, akkor kevésbé megy a hasa, de nem szűnik meg teljesen. Azt hiszem orvost fogunk váltani, mert a jelenlegi érdemben nem tud segíteni rajta, sajnos. Max egyébként egy világutazó nyuszi, Los Angelesből repült...

Na igen. A goldie-k nyugodtak és szelídek, bírják a strapát és könnyen taníthatóak.

Ha egy törpenyúlnak folyamatosan megy a hasa de negatívak a leletei, akkor mi baja lehet? Hiába váltottunk tápot, a helyzet nem változik, az állatorvos passzol... Ötletek?

Hiába, az állatok szeretében nincs hamisság, ha ragaszkodnak valakihez, azt őszintén teszik. Nem úgy, mint egyes emberek!

Mindenki szívesen oszt meg képeket a kedvenceiről, lehet, hogy én is rakok fel néhányat :-)

Az én cicám ha mélyen alszik, a hátára fekszik, négy lába az égnek áll, fejét meg szinte maga mellé hajtja majdnem 180 fokban :-) Amikor a kis unokaöcsém először meglátta így, kétségbeesve rohant hozzám, hogy a macska kitörte a saját nyakát :-)

Én is így véleledek. Pedig kár a topikért, nagyon sok a gazdira váró állat. Én is inkább örökbe fogadtam egyet, ugyanúgy szeret, mint akikért pénzt adtam :-)

Mert most ez "megy". Lehet, hogy divatból. A lovardába, ahová én járok több, mint 15 éve, nem egy amúgy a lovaktól félő kislány jár, mert a barátnője is lovagol... Szerintem valahol a szülők is erőltethetik... Pedig ennek nem erről kellene szólnia!

Amikor egy-egy kutyám meghalt az elmúlt évek során, egy kicsit mindig velük haltam én is :-( De ezt csak az érti meg, aki maga is veszített el már állatot...

De legalább jól éreztétek magatokat! A német juhászom élvezte az agilityt nagyon :-)

A felettem lakó nő kutyaruha varrásból él, úgy hogy van rá igény, az biztos... Mondjuk az igaz, hogy nekem nem volt ilyen mit is adjak rá, hogy ne fázzon roblémám télen a tibeti masztiffal :-)

További sok sikert a munkádhoz! Egyszer egy ismerősöm Aspergeres kisfiát vittük el lovagolni tanulni. A lovardában úgy gondolták, beteg gyereknek jó lesz egy rákos ló is. A pacinak hónapjai voltak hátra, reszketeg lábakon járt körbe-körbe a gyerekkel a hátán. Nem tudtam, hogy melyiküket...

Most csak egy maine coon cicám van, de régebben kertes házban volt tibeti masztiffom, pumim, németjuhászom, labradorom is.

Akkor nekem nagy mázlim van, mert az én maine coonom béketűrő, még egyszer se fújt rám, nem hogy karmolt vagy harapott volna!

Az én maine coonom szintén! Ha akar valamit, odajön, bújik és a szemembe nézve purrog! Vagy két lábra áll és finoman a mellső tappancsaival megpaskolja a hátsó felemet, hogy: "Hé, figyelj rám, hol a kajám?!"