Legutóbbi tartalom: hajnij

"Mi tagadás" - mond a szolga, "A cicus nem vétett: Én evém meg ő helyette Reggel az ebédet. Mondtam, menjen egérfogni, - S hajna! Nem tanyáz ám ott egér, hol Üres minden kamra." Nagy volt, mondok, a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna! Kevés hozzá A vágott dohánya. Könyvet irt a bölcseségről...

Kendermagos szegény cica Nyavalyába esvén, Fölvette a néhai nevet Egy szép őszi estvén. "Átszellemült kedves állat - S hajna! Falatom megosztom vele Mégis meg van halva!"

- S hajna! Elfogyott a fogyó holddal, Sarlóvá hajolva.

S az napságtól itce tej járt, Kapott egész zsemlét: A tudós csak lesi, várja Hogy ha nekitelnék. De a macska nem üdűlt fel,

- S hajna! Kétszereznők csak a tartást; Mindjárt lábra kapna."

"Hé... izé... mi baja lehet Annak az állatnak? Szőre borzas, csontja zörgős, Szédelegve ballag." "Jaj, uram, hát a sok éhség! -

- S hajna! Csak nem akart, csak nem akart Meglátszani rajta.

Mert tudósunk a magáét Ha fölreggelizte: Felét a cicának adni Volt a szolga tiszte. Úriasan élt a macska,

- S hajna! Fél zsemlére, pohár téjre Nagyokat sohajta.

Máskülönben ment a dolga A kedves cicának: A reggelin gazdájával Ketten osztozának. Búsan nézte ezt a szolga

- S hajna! Koplalás lőn este reggel Bőséges jutalma.

Szolgája is volt; a háznak Ez viselte gondját, Hogy lába ne keljen és a Szelek el ne hordják. Hű cseléd volt félig-meddig,

- S hajna! Éktelenül megszerette, Majdhogy fel nem falta.

Nem szeretett ez a tudós Semmit a világon, Járt legyen bár égen-földön, Két avagy négy lábon: De a kendermagos cicát

Könyvet irt a bölcseségről - S hajna! Akkor esett ez a bolond História rajta