Legutóbbi tartalom: JackBauer24

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörölni véle könnyűimet érted, Ki könnyedén elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Hogy elhagyod érte az én nevemet?

S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,

Könnyezve borítasz-e szemfödelet?

Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre

Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?

Ki most fejedet kebelemre tevéd le,

Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!

Elhull a virág, eliramlik az élet...

A tél dere már megüté fejemet.

De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,

S még benne virít az egész kikelet,

Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár

Már hó takará el a bérci tetőt.

De látod amottan a téli világot?